Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Öblös, kürtszerű hang jelzi, hogy néhány percen belül megérkezünk a bogolyfalvi vasútállomás kettes számú peronjára. Régi stílusú, bőrüléses fülkében utaztam idáig. Nem volt éppen a legkényelmesebb, sőt… kifejezetten hideg volt, amikor felszálltam a teljesen kihűlt vonatra. Most csupán leheletem csapódik vissza páraként a hűvös szél-tépte ablaküvegről, hogy ahhoz közelebb hajolva bámuljak bele egyenesen néhány várakozó városlakó arcába. Mosolygó szemek, izgatottan járó lábak. Várnak. Ekkor látom meg szemem sarkából, hogy az előttem ülő idősebb hölgy a magasba emeli a kezét, s fogatlan, ám annál bájosabb mosollyal integet egy tizenéves fiúnak, aki a peronon vár rá. Én egyedül fogok leszállni a vonatról. Egyedül fogok hazamenni és egyedül fogom elfogyasztani a vacsorámat, ami valószínűleg valami mirelit lesz, amit egy suhintással tudok ehető melegre varázsolni. Bele sem merek egyelőre gondolni abba, hogy mégis milyen állapotok uralkodhatnak a házon belül. Csupán kényelmes ágyamra tudok gondolni, s arra, hogy talán vacsora után járok egyet a városban.
Mélyet sóhajtva emelkedek fel, amikor a kerekek végre megálljt parancsolnak a vonatnak. Ritkaságnak számító mantikórbőr utazótáskámat vállamra dobom, s a fülke ajtaját kitárva engedem magam elé az idős hölgyet, hogy az kedves szavakkal köszönje meg nekem, s öregesen unokájához biceghessen.
Megjelenésem a szokásos; bőrdzseki, fekete farmer és bőrbakancs. Nyakamban egy motoros csősál óvja meg torkomat a jéghideg széltől. Sötét fürtjeimbe bele-belekap a szél, miközben megteszem az első lépéseket Bogolyfalva vasútállomásán. Nem érzek izgalmat. Nem érzek szomorúságot, boldogságot, várakozást. Nem érzek semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem különösebben szeret vonattal utazni, de most rávették, mert hogy mekkora buli lesz. Aha, egészen addig az volt, míg négyből egy be nem aludt, kettő össze nem veszett, a harmadik meg neki nem állt sírni a pasijanempasija miatt. Nem igazán bírta követni az eseményeket, s úgy félúton ült el többi nőtől, mert úgy érezte, hogy Bogolyfalváig még eret is vág, ha tovább hallgatja őket.
Így hát volt ideje lenyugodni, átgondolni, hogy még mit kellene alkotni mára. Terveiben elmélyedve száll le a vonatról, véletlenül pont neki ütközve a néninek, aki után még időben kap, hogy az ne essen össze. A nőnek azonban az nem tűnik fel, hogy ezzel a koccanással, a táskáját hagyja maga mögött, mert annak pántja megadja magát. Eddig is egy hajszál tartotta életben.
A számára idegen férfi – Marcell – mellett egy aprócska mosollyal halad el, majd odalép az eredeti útitársai mellé, hogy azért rákérdezzen, minden rendben van-e. Miközben a válaszokat hallgatja, szeretné napszemüvegét és telefonját a táskába süllyeszteni, ami nincs ott. – Baszki, a táskám – talán kissé hangosabban csúszik ki a száján, mert a nénike csúnyán néz rá, de őt ez pont nem érdekli. – Bocs lányok, de a táskám nincs meg, majd, majd beszélünk – nem kezd el pánikolva futkorászni, mert az nem ő lenne, de azért elég kellemetlenül érinti a helyzet ahhoz, hogy minden szembejövőnek neki ütközzön, így megy neki Marcellnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor először tértem vissza az iskolai évek után ebbe a csepp, elvarázsolt kisvárosba, teljesen más érzések kavarogtak bennem. Tele voltam vágyakkal, teljesíteni akarással. Most unott arccal csámcsogok a rágómon, miközben jobb vállamat súlyos táskám nyomja, bal kezem pedig megszokott módon a farmerzsebben pihen. Nem vagyok az a vézna alak, aki elhagyta Bogolyfalvát, de nem is vagyok annyira jó súlyban. Leginkább ez arcélemen látszik, ami végre ugyanolyan férfiassággal mutatja meg magát a nagyérdeműnek, mint jó pár évvel ezelőtt. Elgondolkodtam. Menjek egyenesen haza vagy üljek be egy italra valahová? Megengedhetem magamnak? Bevásárolni menjek inkább? Gondolatban vállat vonok; ki a francot érdekel? Ásványokat kutattam most hónapokon keresztül, amiket leadtam, s igen jó pénzeket kaptam értük. Azonban egyedül ebben is elfáradtam. Most kell egy kis idő, amíg összeszedem a gondolataimat, és eldöntöm, hogy merre tovább az életemmel. Vonzó, ugye? Egy negyvenes éveiben járó, jelenleg munkanélküli férfi, akinek a lelke darabokra tört, s csupán a legerősebb páncélt nyújtó darabot tartotta meg.
Hatalmas a zsivaj, de annyira nem érint érzékenyen a dolog, így ajkaimat megnyalva nézek szét magam körül, amikor is elkapom egy mellettem elhaladó, fiatal lány mosolygással egybekötött tekintetét. Fekete szemeimmel hunyorítva nézek a csinos alak után. De hát ennyiben ki is merül a dolog, hiszen az első számú dolog az, hogy vén kéjencnek érzem magam tőle. Másodlagosan pedig… vagy inkább az az elsődleges – tudja a fene – arról van szó, hogy nem keresem még a flörtöt sem manapság. Plusz… letekintek a földre, s megpillantom a lány táskáját.
– Hé! – szólok utána rekedtes hangomon, de nem hall. Lehajolok, és felkapom a táskát, hogy utána induljak, de ő hirtelen fordul meg tengelye körül, így egymásba ütközünk. A táskát kiejtem kezemből, s az újfent a földön találja magát. – A fenébe! – hajolok le újra. – Ne haragudj… elhagytad a táskád…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nincs benne az élete, de a lakáskulcs az igen. S, bár vicces lenne, ahogy felmászik az öreg tölgyfán, s annak ágáról átugrálna a tetőre, hogy aztán macskákat megszégyenítő mozgással másszon végig, vagy érjen földet.. Nem kockáztatna. Az öreg így is elég sokat zsörtölődik vele. Ő pedig mosolyogva hallgatja, mert hálásnak kell lennie, hogy kapott szállást. Átmeneti, ez élteti.
Szóval a kulcs miatt fordul, ütközik, majd kissé zavarban néz a bácsira.
- Igen, azért fordultam vissza - néz le rá, majd megvárja, hogy a férfi felemelkedjen. - Köszönöm szépen - mosolyodik el végül, s ha nyújtják felé, el is veszi a táskát. - Nem vettem észre, hogy leesett, hirtelen azt hittem a vonaton hagytam, az kellemetlenebb lett volna - bár néhányan biztosan nevetve nézték volna vissza, ahogy kétségbeesetten kergeti a szerelvényt, hogy visszaszerezze a táskát.
- Jó dzseki, remélem nem csak divat, hanem tényleg motorozol is - lép kettőt hátrébb, hogy jobban megnézze magának. - Igen, határozottan olyannak tűnsz, aki nem csak divatol. Manka vagyok, örülök az ütközésnek - s nő létére, fittyet hányva az illemre, nyújtja előre a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hallom a lány szavait, miközben ismét összeszedem a táskát a kövekről. Megköszöni, amire én kimérten, halvány mosollyal biccentek egyet. Esetlenül nyújtom felé, mert közben már teljesen másfelé járnak a gondolataim. Mennyire hasonló karakterek vagyunk első ránézésre… Szemeim elhomályosodnak, ezzel érzékeltetve a külvilágnak, hogy elvesztem kicsit képzeletemben. Érdekes gondolat, hogy akár rokonom is lehetne. Igen közeli. Lehetne a lányom is akár, ahogyan elnézem. Egészen fiatalnak tűnik, amit erős kiállása még inkább megerősít. Figyelem, ahogyan magához veszi a táskát. A háttérben társalognak az emberek, az újságárusok hangosan kiabálják a mai nap pletykáit, hogy fogyjon a nyomtatott sajtó, perec illat száll a levegőben, és… hangosan megkordul a gyomrom. Nem tudom, hogy a másik számára mennyire hallható ez, elvégre eléggé nagy a zaj az állomáson. Én éreztem. Egész a torkomig, hogy most már talán két nap is eltelt azóta, hogy megettem azt a mákos rétest Pestseholsén. Dehidratált vagyok és az éheséget már egyszerűen nem is érzékelem. A mirelit gondolata is csupán a házammal köthető össze. Amolyan ösztönös valami.
Összehúzott szemöldökkel nézek végig magamon. – Divat – horkanok fel. Folytatnám sértettségem kifejezését, azonban a lány hátrébb lép és szemügyre vesz. Összeszorul a gyomrom. Zavarban vagyok. Ám a végeredmény pozitív. Bólintok egyet. – Igen – nyelek egyet. Nem kötöm az orrára, hogy a Harley-t el kellett adni. – Jelenleg egy… klasszikus Honda CB550-ösöm van – maradjunk a klasszikus szónál. – Tán boszorkány létedre érdekelnek a motorok? – az öltözködéséből kiindulva; buta kérdés. Jobb szemöldököm megemelkedik. Lenézek a felém nyújtott vékonyka, tetovált kézfejre. – Hege – mutatkozom be. – Ide jársz a tanodába?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jaaa, húúú bocs, én azt hittem, hogy én voltam túl tapló - mosolyogtam rá, s végre így már fel is engedtem. Azt hiszem, hogy túl komolyan vettem mostanában mindent, mióta megtörténtek a dolgok, s valahogy vissza kellett még lazulnom a való világhoz. - Nem vagyok ám mindig ennyire…merev - fűztem hozzá, közben megráztam a kezét is, mindkét név szimpi volt, viszont a szomszéd Manci miatt úgy döntöttem, hogy inkább Lorázni fogom.
- Ha hiszed, ha nem, ez még engem is meglep, soha nem dumáltam még ennyit - megint csak nevettem, hát mit tehetek róla, hogy most itt szómenésem lett. Fura, biztos a levegő okozta, vagy az időeltolódás.
- Szuper!  - örültem, hogy nem kellett győzködni, bizonyára anya is kiugrik majd a bőréből, mert egy tetovált nőre már hetek óta vadászott, az egyik modellügynökség jelzett is neki, de aztán váratlanul visszamondták, így már ezért is megérte kijönnöm a piacra.
- Tuti? Hát jó, pedig szívesen kajáltam volna veled, de akkor mit szólnál hozzá, ha mondjuk én elmegyek kajálni, meg hazamegyek és előhívatom a fotód, aztán mondjuk délután négy körül találkozunk és akkor hoppanálunk Budanekeresdre? - reméltem, hogy a távolság nem tántorítja majd el ettől a kis kiruccanástól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kissé megemelkedik a szemöldöke, mikor Ádám a merevséggel jön, de tanulva az előző félreértésből, nem lő el rá egyetlen egy poént sem. Pedig kapásból három eszébe jut. Inkább csak elmosolyodik és hallgatja tovább a másikat. – Biztos az éhség szól belőled ennyire – bár, akkor inkább ájulás közelébe szoktak lenni az emberek, nem pedig fosni a szavakat. Lényegtelen. Az mindenesetre nem rossz, hogy nem ragadnak benne a kínban, hanem képesek túllendülni. Végén még tényleg gyümölcsöző kooperáció lehet közöttük.
– Nem igazán szeretem ezeket az étkeket – ad némi magyarázatot arra, hogy miért ad nem leges választ. – Nem veled van a gond, ne értsd félre. Egész rendben vagy - igen, ezt az iménti miatt közli, s mosolyogva teszi. Nem tudja meghazudtolni önmagát, muszáj, hogy kicsit élcelődjön, hiszen az élet szép, nem lehet mindig búskomor. – Nekem teljesen oké a dolog. Hol találkozzunk? – legalább nem csak gyorsan lepakolni és rohanni lesz ideje, hanem arra is, hogy teljesen átöltözzön és adjon is magára. Mert azért most nincs annyira kikerázva, mint általában, hiszen ez csak a piac.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Várakozón tekint a másikra, s van ideje arra, hogy jobban megszemlélje az arcát. Fáradt, kissé gondterhelt vonások, üvegesnek tűnő tekintet. Lehet, hogy vannak, akik megijednének tőle, hiszen van az egész kiállásában valami hátborzongató, de Mankának ez inkább figyelemfelkeltő, mintsem intőjel.  Ezért is nézi meg tényleg nagyon, már-már szemtelenül stíröli, mielőtt a motoros téma jönne.
– Tudtam én – bólint is egyet, meg képzeletben megveregeti a vállát, hogy most sem tévedett. – Nyáron ültem utoljára motoron, akkor is csak utasként, de! Megszereztem rá a jogosítványt két éve – már kiskorában azt mondogatta, hogy neki, ha férje lesz, az motoros lesz. Nos, még bőven van ideje, hogy megtalálja ezt az embert, de úgy gondolta jobb biztosra menni és szerez magának is egy jogsit.
– Nos, hivatalosan még nem. De már egyszer végeztem, az alapképzést itt csináltam, neki álltam a gyógyítónak, amit végül nem itt fejeztem be, hanem cserediákként, kicsit kint éltem, s most visszajöttem. Aztán gondoltam, hogy az ékszerkészítés, az ásványok és az illóolajok mellé egy kis botanika is jó lenne, így a tanév elejével, elkezdem azt a szakot – kicsit sok ez így egyszerre, de nem szeret rövid és tömör válaszokat adni. Így legalább kikerüli azt, hogy további három kérdéssel jussanak el ugyanide. – Szívesen visszakérdeznék, hogy te is odajársz-e, de gondolom nagyon nevetnél.. Szóval, te mit csinálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lábaimat beakasztva az ikerbabakocsiba, tolom előre majd hátra, miközben a padon ülve, kezemben egy rajzmappával és egy sima grafittal alkotok. A közelben egy csapat előkészítős éppen virágokat ültet az egyik szobor tövébe, én pedig őket rajzolom, meg a szőkésvörös lányt, aki segít nekik, miközben Bánkiné egy babát ringat. Ideális kép, kicsit olyan, mintha Annának lenne húsz gyereke öt-hat apától. Nem mondom, hogy egyedülálló lenne a világban, de van valami bájos az egészben. A padon kicsit helyezkedem, a nap kellemesen meleg sugarati napszemüvegben élvezve. Őket még nem ismerem, túl kicsik ahhoz, hogy tanítsam őket. Ha jól tudom, olyanok, akiknek a szülei sokat dolgoznak, így néhány oktató bevállalta, hogy felügyeli őket napközben. Micsoda ötletek! Nagyon tetszik ez az egész, ahogy az előkészítő működik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Madárcsicsergős szép napot életem egy szem napsugara! - érkezik meg főBánki és jó hangosan köszön, hogy Anna is meg Berci is hallja. Látja ám, hogy a nő szeme felragyog, mire ő mosolyogni kezd. - Nem te asszony, a másik - bök fejével Bercel irányába, akihez oda is sasszézik egy kávéval a kezében.
- Nézd már. Azt hitte, hogy neki beszélek pedig hát nem egyértelmű, hogy neked? - huppan le, miközben vigyorog Annára és a kávét átnyújtja Bercinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem könnyű az élet veled.
Ciccegem, mert hát szegény nő, milyen szépen terelgeti a kismillió gyereket, meg még mellette elviseli Barni állandó kilengéseit is, bele se merek gondolni egy olyan eshetőségbe, hogy esetleg még csajozzon is, hát tényleg semmi ideje nem jutna a feleségére. A fiamat nem nagyon hatja meg az új érkező, a lányom azonban, aki eddig olyan édesdeden pihent, most kipattanó szemekkel figyel. Hallgatja az érkezőt, majd örömmel azonosítja is: Ba-ba.
- Igen, Baba jött.
Ezt kimondani is vicces, mert hát lássuk be, mégiscsak egy felnőtt férfiról van szó, a lányom pedig úgy néz ki, ezzel meg is elégedett, mert elvan a játékával.
- Ha én vagyok a napsugár, mit kap a nő, aki nem fojt meg álmodban a párnájával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Senki se állította, hogy az lenne - vonja meg a vállait. Kifejezetten felsorolta minden hibáját és mindent, ami vele jár. De hát a nőt nem érdekelte.
- Jobb, mintha azt mondta volna, hogy papa - neveti el magát kissé zavartan. A helyzet az, hogy ő még mindig nem igazán ért a babák nyelvén, szóval inkább megtartja a két lépés távolságot, ha ez lehetséges.
- A testemet - neveti el magát. - Kell ennél több? - nyilván tudja, hogy igen. De most éppen Bercelt kívánja becserkészni, szóval neki kell szép szavakkal udvarolnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az felvetne némi problémát. Amióta itthon vagyok, és nem a minisztériumban ülök, hajnalban megyek és este későn érek haza, azt hiszem, javult velük a kapcsolatom, meg persze Edittel is.
Én próbáltam, tényleg próbáltam a feleségem mellett lenni, hiszen ikreket szült, két csodás babát, de szükségünk volt a pénzre, nekem nem adtak szabadságot. Van örökségünk, mind a kettőnknek, sőt, mivel nálunk élünk, az apja azt az összeget, amiért másoknak házat vett is odaadta, persze mi meg lekötöttük, de tényleg annyira belefásultam a munkába és a követelményekbe, hogy Barnabás mentőangyalként érkezett hozzám az Előkészítővel, és azóta sokkal jobb minden.
- Mondjuk igaz, ezt az egyet nekem nem adtad még oda.
Vigyorodom el, ahogy a kávéba kortyolok, és közben elpillantok a szorgoskodók felé.
- Ez egy tök jó ötlet volt, hogy a szünetben is biztosítva van a felügyelet, és örülök, hogy több tanár is lelkes eziránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- A varázstalan világban már ezer meg egy éve szokás, hogy az óvoda nem megy teljes szünetre nyáron, hanem összevont csoportok vannak. Gondoltam ezzel mi is tudjuk segíteni a szülőket - vannak hülyeségeik a mugliknak, de ez például nem rossz dolog. Szerinte az, hogy nem tették kötelezővé minden pedagógusnak, hanem totál önkéntes, sikeresebb, mintha katonásan ideállítottak volna mindenkit.
- Na, de. Térjünk a tárgyra, mert nem sok időm van -néz komolyan a másikra. - Nem véletlenül becézgetlek itt, hanem szeretnék veled érett, felnőtt férfiként társalogni, s ha nem lennének itt a gyerekeid, azt kérném, hogy fáradjunk be az irodámba - tényleg komoly az ügy és halaszthatatlan, szóval nem fáradozna azzal, hogy az ikreket betolják, felcipelik és egyebek, jó lesz itt is.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hogyan fér össze nálad az érett felnőtt, és az, hogy a feleséged előtt becézgetsz? A házasság teljesen logikátlanná tett, Barnabás.
Játékosan ciccegek, de mivel elég ijesztő, hogy az irodájába akar hívni, nyilván az én szemem előtt is lepörög minden opció. Nem zaklattam senkit szexuálisan, meg máshogy sem, sőt, nem értem senkihez hozzá máshogy, elvileg az apám is beletörődött ebbe a felállásba, hogy most inkább az előkészítőben, közel a családomhoz dolgozok, szóval nem értem.
- Lepasszolhatom őket Annának, ha ennyire komoly a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

Bal szemöldöke feljebb szökken és kissé megrázza a fejét, jelezvén, hogy ő tényleg komolyan gondolja, szóval legyen kedves a kolléga is az maradni a következő percekre.
- Jó lesz itt is, ők aligha szólnak bele - tekintett a két prücsökre, majd szemeit visszavezette Bercelre.
- Nos, a helyzet az, hogy Keserű, mint most már nagyjából mindenki tudja, más merre veszi az irányt. Így az igazgató helyettesi pozíció felszabadul. Arra gondoltam, hogy te lennél a legmegfelelőbb arra, hogy betöltsed - lehet, hogy lenne nála tapasztaltabb, viszont abban egészen biztos, hogy vele tudna normálisan, zökkenőmentesen együtt dolgozni. Az első volt, aki eszébe jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arra, hogy, nem szólhatnának bele a lányom természetesen bálnának képzelve magát olyan hangot hallat, mintha a társait keresné. Vagy ez delfin volt? Mindig keverem.
- Felelőtlen kijelentés.
Ciccegek mosolyogva, de jelzem, hogy, figyelek, és tényleg, mert a szemeim egy pillanat alatt lesznek kistányér méretűek.
- Én? Biztos vagy te ebben? Miért èn? Két gyereket próbálok életben tartani, az előkészítőben meg ennek a számnak a sokszoros van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Miért ne te? -fordítja  másik ellen a kérdést. - Az előző munkahelyeden hozzászoktál a monotonitáshoz, a papírmunka a kisujjadban van. Oké, kevesebb órád lenne, de lenne és akkor, amire akarod - bevág egy erőltetett vigyort. Negm a legjobb piorás, hiszen tudja jól, hogy Berci pont a monoton dolgot adta fel, de hát itt azért sokkal idegtépőbb tud lenni az élet. Nézzük meg az egyre több ősz hajszálát.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Utálom a monotonitást, én művész vagyok.
Mind a ketten tudjuk, hogy engem a papírmunkával nem tud meggyőzni. Közte és az apám között az a különbség, hogy ő nem az apám, így nem kelthet bűntudatot bennem, nem használhatja ki ütőkártyaként a halott testvéremet, és nem kényszeríthet a monotonitásra. Megköszörülve a torkom pillantok el róla, adok magamnak egy percet, hogy végiggondoljam. A gyerekeket nézem, arra gondolva, hogy mennyire szeretek itt lenni, és ez valójában bebiztosítaná az itt maradásomat.
- Próbáljuk ki. Egy tanévre, utána újratárgyaljuk. Rendben?
Pillantok vissza rá kérdőn. Felelősségteljesség, hát ennek mindenki örülni fog, nekem meg nem kell visszamennem a minisztériumba, ez tisztességes csere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Tudom. De nem fogok hazudni. Monoton néha - nem mondhatja, hogy nem. Mert, amikor a huszadik ugyanazzal a témával foglalkozó papír kerül az ember elé, az néha kiábrándító. - Egy kicsivel több fizetés, mint jelenleg. Ha ez számít - bár gondja, sőt.. tudja, hogy nem sokat, hiszen nincsenek rászorulva, de azért bedobja.
Ez nem éppen úgy megy, ahogy elképzelte. Azt gondolta, hogy kimondja, mit szeretne. Bercel a nyakába ugrik és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De nem. Szinte érzi, hogy egyre növekszik benne a feszültség, míg a másik gondolkozik. Elpillant Anna irányába, kissé elhúzza a száját, ezzel jelezve, hogy lehet mellé lőtt. Aztán megszólal a másik, Barnabás szívéről pedig hatalmas kő zuhan le.
- Utána meg majd te akarsz lenni az igazgató - neveti el magát és nyújtja a kezét, hogy az egyezség megköttethessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem akarok visszamenni a minisztériumba. Az előkészítő egy csodás új élet lehetőségét villantotta meg. Festhetek és taníthatok, és önmagam lehetek, nem Grosserlieb Dorottya fia, hanem Radetzky Bercel, és ez egy nagyon jó élet valójában.
Nem tagadhatom, tényleg az, szeretem, boldog vagyok, és úgy érzem, jó férj és jó apa vagyok, nem az a magábafordult, kimerült valaki, akit Edit nem érdemelt meg. Szeretem a feleségem, szeretem a gyerekeinket, és szeretem a mostani önmagam. Kezet nyújtok Barninak, jelezve, hogy elfogadom az ajánlatát.
- Egy Payne lányt vettem el, tegyük az alapítványba a különbözetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Nekem mindig a wc pucoló kis seggdugasz maradsz, ha ez számít - nevet fel, miután már nem érzi a kő súlyát. Szívatja őt a kis pisis, lehet, hogy ezért még bűnhődni fog.
- Aha, szóval csak a pénzért házasodtál. Tudtam én - ciccegi halkan a szavakat, majd kortyol egyet a kávéból. - Te pénzed, odateszed, ahova akarod - s nem, itt nem gondol bugyikra, melltartókra és egyéb ilyen nyalánkságok. Neki édes mindegy, hogy hova kerül a különbözet, egyedül az számít, hogy valaki olyan lesz alatta, akit tisztel és akiben megbízik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Reméltem is, a kedvenc munkahelyem volt, elindított egy csodás barátságot.
Tagadhatatlan, pedig sokat fanyalogtam, és volt, hogy nem akartam komolyan venni semmit, de a végén mégiscsak ott kötöttem ki, hogy az egyik legjobb barátomat kaptam, sőt, azt az embert, akire a gyerekeimet bíznám, ha velünk történne valami.
- Elrendezett házasság volt, szóval tulajdonképpen igen, de az a kis pimasz csak bemászott a szívembe, és kibérelte.
Egyáltalán nem bánom, Edit minden, amit kívánhattam.
- Rendben, ez így tetszik. De azért ne legyen sokkal kevesebb óraszámom, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Szerencséd volt - ő kifejezetten utálja ezt az elrendezett házasság dolgot. Hihetetlenül fel tudja húzni magát, pedig az ő családjukban egyszer sem fordult elő. Bár, be kell látni, hogy egy Bontovich - Bánki kooperáció kedvező lenne… Nem, nem kell félni, nem fogja Botondot rákényszeríteni.
- Jól van. Majd meglátod, hogy mi, hogyan fér bele - bólint egyet, majd vigyorogva mutatja fel hüvelykujját Annának jelezve, hogy becserkészte Bercit.
- A helyzet az, hogy robognom is kéne tovább, de olyan boldoggá tettél, hogy most még egy kicsit ülök itt veled és élvezem - és ebben semmi perverzió sincs, annak ellenére, hogy totál úgy hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Tudom, és nem hittem volna az elején, hogy így lesz. Mármint, eléggé döcögős és kényszerített volt ez.
Az is, ahogy minket összeadtak, nem tudtuk, hogy nem ruhapróbára megyünk, hanem házasokként jövünk ki, és van egy házasságunk, amit több, mint egy évig el sem háltunk. De ez persze a mi titkunk marad.
- Rendben, meglátjuk, hogy hogyan alakul. Maximum ráveszem Zorkát, hogy jöjjön vissza.
Jó, ezt én sem hiszem el, el is nevetem magam a gondolatra, és egy kicsit megingatom a fejem. Tudom, hogy boldog, és ennek örülök.
- Ez édes Barni, én örülök neki, ha még maradsz, már csak azért is, hogy ne legyen idő előtt szívrohamod. Merre van dolgod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam

- Hát, ha Zorkát ráveszed. Én betolom Botondot a Bontovich családba - neveti el magát harsányan. Nem gondolta volna, hogy van nála szerencsétlenebb a családban, de hála a magasságosnak, jött Botond és tarolt.
- Pizzázóba rendelést összeírni, utána pedig a Menedék - igen, ezt még ma megjárja. De nem kell csodálkozni, szinte mindennapos a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ne tegyél felelőtlen kijelentéseket, sőt, szerintem neked egyáltalán nem is kell, hogy szereped legyen benne, és Botond, amennyire elbalfaszkodja, olyan egyenes úton kerül be. Egyenesebb úton, mint az összes több, akik hónapok meg évek óta a Bontovich-ok közelében vannak.
Állítólag Misi valami hat év után most megnősül végre, de hát hat év jegyesség kellett hozzá, hogy legalább dátumot kitűzzenek. Botond pikk meg pakk ott lesz a sűrűjében.
- Jól hangzik, veled mennék, de ma én vagyok a soros, majd legközelebb elmennék veled, ha benne vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bercel fiam  

- Ja tudom. Szerintem, ha az a kislány visszajönni. Akkor Botond még idén elveszi - simán kinézi az öccséből. Ha kikéri véletlen a véleményét, akkor ő nem fogja visszatartani. Barnabás úgy gondolja, hogy mindenki tanuljon a saját útján. Azért azt viszont reméli, hogy nem egy nem tervezett terhesség miatt lesz majd esküvő.
- Persze, amikor időd és az otthoni főnököd engedi. Mindig szívesen látunk, tudod jól - paskolja meg a másik vállát, majd lassan felemelkedik. - Muszáj elindulnom, hát nézd meg, hogy milyen szemekkel néz erre felé. Komolyan félek tőle - fejével Anna irányába bök, de mondanivalója végeztével, természetesen nevet. - Tényleg hálás vagyok neked. Mindenben segíteni fogok és ha úgy érzed, nem oké a pozíció, nem tetszik valami, kérlek, egyből szólj, jó? - nyújtja kezét ismét a másiknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ez nálatok már úgyis hagyomány, a Bánkik egyik nap szinglik, a másik nap karikagyűrűvel rohangálnak.
Simán kinézem belőle én is, hogy a bátyja példáját követve elveszi Sárát. Barnabás se járt rosszul, szóval jó példa az garantált.
- Szerintem csak azt próbálja megjegyezni a kinézeted, ha esetleg személyleírást kell adnia, mert olyan régen nem látott. Tök ciki lenne, ha besülne, mert azt se tudja megmondani, hogy hogyan néztél ki, amikor eltűntél.
Nekem kicsit rideg az ő házasságuk, pedig tudom, hogy mind a ketten csupaszív emberek, meg azt is elfogadom, hogy nem kifelé élnek, csak sokkal inkább hiszem el, hogy barátok, mint, hogy szeretők. De persze lehet, hogy csak tényleg ennyire zárnak ezen a téren.
- Én is hálás vagyok, amiért lehetőséget biztosítasz nekem.
Fogadom el a felém nyújtott kezet, és megszorítom. Nekem most ez, mint egy megváltás, úgy jött, és biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinek az előnyére válik majd. A családommal szeretnék lenni, és az, hogy nem kell ingáznom, a lehetőségek végtelen tárháza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy pillanat csupán, amíg elmerengek a kézfejen lévő, színes remekművön, majd fejemet megrázva tekintek fel a lányra, aki éppen vonásaimat vizsgálja. Ha eddig zavarban voltam, akkor most nem tudom, hogy ez pontosan micsoda, amit érzek. Nőneműtől ilyen jellegű vizsgálódást nem igazán tapasztaltam az elmúlt időben, s attól függetlenül, hogy körülbelül húsz év lehet közöttünk, mégis hízelgő, ha megnéz magának akárcsak egy másodpercre is. Elismerően biggyesztem ajkaimat, s biccentek is, amikor a jogosítvány szóba kerül.
– Köszönöm, hogy visszaadtad a fiatalságba vetett hitemet – engedek meg egy félmosolyt, így borostás arcom máris valamivel kevésbé tűnik sorozatgyilkos-alapanyagnak. Jó tudni, hogy vannak még ilyen lányok, akiket érdekelnek a járgányok. – Ha majd beszerzel egyet, akkor talán össze is futunk a hegyekben – elvégre a hegység girbegurba szerpentinjein a legcsodásabb motorozni ilyenkor.
„Hogy mennyit csacsog ez a lány egy idegennel”, fordul meg a fejemben a gondolat, de csak oldalra biccentett fejjel, még mindig halvány mosollyal hallgatom a lelkes beszédet. Ásványok. Kapom fel a fejem. Valóban egyre több bennünk a közös. Nem volt véletlenül néhány éve kalandom az édesanyáddal? Mert ez kísérteties.
– Én magam ásványkutató vagyok – gesztikulálok szabad, bal kezemmel. – És… az Eridon házvezető-helyettese voltam. Aztán elutaztam. És… most újra itt vagyok – nem is tudom, hogy beszéltem-e ennyit az utóbbi időben. – Egyébként, idejártam még a dinoszauruszokkal a meteorbecsapódás előtt. Eridonos voltam én magam is, így jó volt kicsit részt venni a ház vezetésében – egyébiránt, semmirekellő munkanélküli vagyok, köszönöm kérdésed.