37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Magyarországi helyszínek - összes hozzászólása (6458 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 58 ... 66 67 [68] 69 70 ... 78 ... 215 216 » Le
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 25. 10:43 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

Nevelés témában vitába tudna szállni. Őt a szülei ilyenre nem nevelték, a dadái között volt talán egy, aki bevasalt rajta minden ilyesmit, mert tudta, hogy egyszer az előnyére válhat. Az, hogy a társadalmi státuszuk megkövetel egy bizonyos viselkedést, nem befolyásolja abban, hogy éppen melyik énjét adja Aurórának. Tisztelettel rajta kívül egy nővel bánt eddig, évekkel ezelőtt, másoknak nem udvarol, csak cselekszik.
- Kérsz valamit inni esetleg?
Étellel majd akkor kínálja, ha az átkozott futár befut, addig sajnos maximum tegnapi maradékot tud neki felajánlani, vagy valami gyümölcsöt. A bárpulthoz lépdel, magának tölt egy pohár whiskeyt, Aurórárnak pedig, azt amit éppen kíván. Miután odaadja a nőnek az italt, leül a kanapéra, jobbkezét kinyújtja a háttámláján, egyik lábfejét pedig a térdére teszi és úgy méregeti a nőt.
- Szóval hiányzom. Csak ezekért?
Belekortyol az italba, direkt úgy helyezkedik el, hogy Aurórának ne legyen lehetősége leülni mellé. Szeretné kiélvezni a látványt, húzni akarja az agyát.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 25. 10:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. március 25. 11:30 Ugrás a poszthoz

#Holup
ruci
Nem mondom, hogy nem örültem Zalánnak, de a viszontlátás azért nem volt teljesen felhőtlen, és egy ideig ezért próbáltam is lehetőleg a szobámban maradni, hogy ne futhassunk össze, viszont pontosan tudom, hogy a bújkálás nem a legjobb megoldás, egyszerűen csak nem tudtam volna úgy ránézni, ahogyan kellett volna. Talán még mindig szerettem, és szerintem mindig is szeretni fogom, viszont az tagadhatatlan, hogy rengeteget szenvedett az amnéziám miatt, ami végül arra késztette, hogy szakítson velem. Mindig azt gondoltam, hogy ennek én vagyok az oka, és még mindig bűntudatom volt miatta. Pont ezért nem vettem fel nek ia telefont, és nem érdekelt az se, ha keresett. Végre valamit jól akartam csinálni, amit ő kért tőlem. Biztos voltam benne, hogy megbánta a szavait, ennek ellenére azt is tudtam, hogy amit kimond, azt már nem szívhatja vissza, így csak ugyanúgy ellöktem magamtól és elvágtam az utakat, ahogyan ő is tette velem. Talán nekünk az volt a sorsunk, hogy ne legyünk együtt.
Viszont időközben sikerült összebarátkoznom egy lánnyal, aki igaz kicsit idősebb nálam, de kedvesnek és befogadónak tűnt, így úgy voltam vele, hogy épp itt volt annak az ideje, hogy végre menjek vele valahova. Örültem neki, hogy együtt tölthetünk egy kis időt, sőt még én is ajánlottam fel neki, hogy menjünk el a Bububa. Nem leszek olyan szánalmas, hogy nem megyek el egy helyre csak azért, mert Zalival is jártunk arra anno. Nem csak a mi helyünk, pont annyi jogom van a barátaimmal odamenni, mint vele. Szóval szerintem bőven jó lesz a hely, meg amúgy is imádom a teájukat és a sushi is elég jó, szóval szerintem jó lesz egy csajos délutánhoz. Mivel jó idő van, és amúgy is szeretem az ilyesmi lenge ruhácskákat – csak nem suliba – szóval tökéletes lehetőség volt, hogy felvegyem azt, amit újonnan kaptam anyáéktól. Most kivételesen a cipőmet sem retkesen vettem fel, mert úgy gondoltam, hogy kár lenne érte. Még egy kevés sminket is feltettem, és két tincset hátrafogtam a hajamból, a maradékot csak hagytam lógni az arcom körül, hadd hulljon a vállamra. Amikor tükörbe néztem, kifejezetten jó kedvem lett és megfogadtam, hogy ha hazaérek, akkor majd fél órával többet fogok tanulni a közelgő vizsgákra.
Előbb értem oda, és egyáltalán nem bántam, hogy várnom kellett Gwenre, addig fent elfoglaltam magunknak egy asztalt és kikértem a kedvenc jázminos-almás teámat. Rendeltem két adat sushit is, mert tudtam, hogy biztosan szívesen enne, aztán majd később rendezzük a dolgok anyagi részét.
Amikor megláttam, mosolyogva integettem neki, hogy biztosan észrevegyen, aztán amikor felért csak vállat vontam a magyarázatára.
- Ugyan hagyjad már. Megszoktam. – szúrtam vissza egy picit, hogy azért be tudjak szólni neki – Órát fogsz kapni szülinapodra, bár nem hiszem, hogy segítene valamit. Tuti elfelejted majd megnézni.
A következő kérdésére mielőtt válaszoltam volna csak egyszerűen megpöcköltem a homlokát, és utána mondtam neki a dolgokat.
- Szerinted nem gondolkoztam előre? Pontosan tudtam, hogy késni fogsz, mindjárt itt a kaja. – nevettem el magam, és egyáltalán nem leszúrni akartam, de az, hogy párszor már sikerült összefutnom vele, eredményezte, hogy tudjam mennyire nem képes betartani az időkorlátokat, ezért inkább előre gondolkoztam, és kikértem a kaját.
- Menjünk vásárolni. – mosolyogtam rá – Be kell még szereznem néhány új cuccot, nem sok mindent tudtam elhozni Szöulból. Persze csak ha van kedved.
Ki vagyok én, hogy megmondjam mit csináljunk? Szívesen csinálok bármit, csak legyen könnyed napunk.
- Tudom, hogy nem vagy oda érte túlzottan, de tök szép lány vagy, ezért csinosnak kéne lenned – jegyeztem meg, holott ez az én számból furcsa volt ha belegondolunk, mert mindenhova koszos cipőkbe járok, és a nadrágjaim nagy része szaggatott, vagy én magam szaggatom ki a bénázásommal.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 25. 11:30 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


- Egy kis csokilikőr jól esne.
Nem akar kemény piát inni, attól elveszíti az eszét, megőrül és megint az rossz helyen kötnek ki, mieltt még beszélhetének. Pedig rájuk férne a kommunikáció, mert ezzel vannak problémáik, ami azt illeti. Mikor megkapja az italt nekidől a bárpultnak, rákönyököl és szórakozottan csavargatja a haját, miközben Bálintot nézi. Eszében sincs odamenni, pedig szeretne belőle egy kicsit kapni. De most már muszáj lesz összekapnia kicsit magát. Helyette a táskájáért nyúl, picit kelleti magát, hát persze, igyekszik bevetni a bájait amiért a férfi annyira odavan. A kíváncsisága hatalmas, szeretne ő is valamit kapni, még ha az csak egy csók, vagy érintés, kell neki. Viszont majdnem biztos, hogy Bálint átlát a szitán, még arra is van esély, hogy jól össze lesz szidva. Miután végzett a hajába túr és beharapja az alsó ajkát.
- Pont annyira, mint én neked.
Felvonja a szemöldökét, miközben beleharao az alsó ajkába, tekintetr végigsiklik a férfin, mindketten tudják, mire gondol most, de a saját véleményét inkább megtartja magának.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. március 25. 11:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2017. március 25. 12:04 Ugrás a poszthoz

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x

Mikor érzékelem, hogy a nő állapotos, természetesen meglep a dolog és sok minden megfogalmazódik bennem, azonban ahogy másnak sem, ez sem látszik meg vonásaimon. Mikorra pedig válaszában ezt közli is velem, már végképp nincs okom semmiféle elképedésre. Viszont szórakoztatónak találom a latolgató tekinteteket magamon. De hát ők nem tudhatják, hogy semmiképpen sem lehetek én a gyerek apja. Vér szerinti biztosan nem.
Csöndes árnyként haladok tova az alvók közt, némelyikükhöz közelebb lépve kicsit. Van, akire még kezem is ráteszem, úgy vizsgálom. Így jobban érzem rezdüléseit.
- Sok a beteg és kevés a hely. De nem kell aggódni, nem egy védőbűbáj ül a szobán és a visszaesés esélye amúgy is csekély - nyugtatom meg Zóját, miközben visszaérkezem hozzá. Ezt olyan hangerővel mondom, hogy ágyszomszédai is nyugodtan hallják. Természetesen így sem egészen kizárható, hogy félelmei nem alaptalanok, azonban nincs jobb lehetőségük a gyógyulásra, mint most itt lenni. Úgyhogy kár ezen gyötörni magukat.
Ahogy a pszichológusnő közli, hogy beszélni szeretne velem, odalépek mellé és leereszkedem az ágya szélére. Nincs a közelben szék és nem akarok most körülményeskedni. Hallgatom inkább. Mikor a babát említi, reflexszerűen a hasa felé pillantok, majd visszatekintek rá. A mondandója továbbfűzésekor pedig összevonom szemöldökömet. Egyenesen undorítana az, amiről most beszélünk, ha volna ilyen erős érzelmem bármivel kapcsolatban. Inkább csak a véleményem van meg, azonban azt meg fogom tartani magamnak, míg csak rá nem kérdeznek. Addig meg egyszerűen csak teljesítem, amire megkér.
Jobban felé fordulok, lejjebb húzom a takaróját és hűs kezemet hasára teszem. Ráhangolódik a magzat életjeleire és a nő fizikai állapotára. Utóbbi gyenge, de gyógyulófélben lévő, az előbbivel meg...
- Minden rendben - közlöm csöndes baritonomon pár perc múlva, aztán leveszem róla nagy kezem és visszatakarom őt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. március 25. 13:23 Ugrás a poszthoz

Adam

- Mi erősek vagyunk, uram.
Mondja magabiztosan Sári, szélesen mosolyogva. Nagyon rendesek, így jól járt velük, de mind a hárman jogosan tartanak attól, hogy a súlyosabb esetek miatt nem kerülnek ki innen olyan hamar. Bárcsak ne lenne ilyen nehéz ez, de úgy, hogy az ember a gyerekeit sem látja, nem könnyű.
Adam leül. egy kicsit arrébb húzzódik, hogy kényelmesen odaférjen, és engedelmesen hagyja, hogy a férfi hűvös érintésével megvizsgálja. Elsőre megborzong, már el is felejtette, hogy ő hidegebb, mint mások. Most csak a babát akarja tudni, bármit elviselne ezért.
-Az a szemét rohadék...
Mordul egyet, de nem fejezi be, és ahogy elharapja a mondatot, lendületből csak a szájára. Mit nem mond itt. Nem szeret káromkodni, de Dwayne újra és újra kiváltja belőle.
- Köszönöm.
Mielőtt messzire kerülne a keze elkapja, magabiztosan és hálásan megszorítja. Nem tudja, hogy mivel viszonozhatná a mai nap legjobb hírét. A háláját nem tudja kifejezni.
- Kisfiú vagy kislány?
Nála ugye ez is nagyon befolyásoló, mert míg lány gyermekkel való terhessége viszonylag sima, addig egy fiúval való sok fájdalmat és aggodalmat okoz. Fel kell rá készülnie, és már most, a kezdet kezdetén szeretné, ha új készülhetne az érkezésére, mint ahogy azt kell. Nem akarja bizonytalanul tölteni az elkövetkezendő heteket. Mert hát meg fogja tartani, ez nem is kérdéses. Minden rendben van.
- Dwayne miért tilt tőled?
Sokáig úgy volt vele, hogy nem kérdezi meg ezt, de egyszerűen nem tud túllendülni azon a beszélgetésen. Azóta nem is látta, úgyhogy egyszerűen bosszantja, hogy miért mondta azt, amit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 25. 18:54 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

Aurórának szerencséje van, hogy a bárnak titulált sarok egész jól fel van szerelve, így a női italok is megtalálhatók, de ez nem Bálint érdeme. Káté meg Ádám figyelmeztették, hogy a női társaságra is gondolni kell, szóval vettek pár, számára ismeretlen löttyöt.
- Megnyugtatlak, ma nem foglak...
Akármennyire is izgatja a látvány, a nő rafinált mozdulatai, nem szándékozik az ágyban kikötni vele, maximum csak alvás céljából. Hiányzik neki az, hogy csókolja a teste minden porcikáját és irányítsa a mozdulatait, de nem adja ilyen könnyen magát behálózni.
Még egyet kortyol az italból, majd a kis asztalra teszi a poharat.
- Szóval, most, hogy tudod nem kaphatod meg ezt a tökéletes férfi testet, mit szeretnél csinálni?
Bár a testiség a legnagyobb erőssége és vágya, a nő minden egyes itt töltött percével fokozódik, képes arra, hogy visszafogja magát. Ha emberi kommunikációt várnak el tőle, hát belemegy. Nem szeretné még egyszer elszalasztani ezt a csodálatos személyiséget.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 25. 18:54
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2017. március 25. 21:29 Ugrás a poszthoz

Dwayne
este | a fertőző osztály férfi részlegén | x

Kell egy kis idő, mire rájövök, hogy azon kívül, hogy nem kellemes barátomat így látni, miért is kavar fel ez az egész helyzet. Ugyanis felkavar. Nehezen tudom hová tenni, ám ahogy az elhunytra terelődik a szó, belém hasít. Pedig olyan nyilvánvaló. Furcsa, hogy csak most értem meg. Hiszen emlegették is, hogy a bárányhimlő sok szempontból nagyon hasonlít a pestisre. Igen. A pestis. A kór, amiben haldokoltam. A Fekete Halál, amely sorra szedte áldozatait, és én holttesteik közt jártam London utcáit, míg magam is a sokaságba nem roskadtam. Lesütött szemmel adom át magam egyetlen hosszú pillanatra ennek a meghatározó emléknek, aztán a háttérbe tolom, hagyva ott lappangani.
- Szólok pár jó szót az érdekedben - ígérem meg Dwaynenek. Hogy mennyire járok sikerrel, azt majd meglátjuk. Ám amennyiben kezességet vállalok érte, valószínűleg hagyják majd távozni hamarabb. Ezzel nem kis feladatot vállalok, de már megszoktam ezt az auror mellett.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem meg tőle, hiszen akár hogy engednek is nekem, azért még biztosan bent kell lennie jó pár napig. Mivel pedig még a gyógyítók is minimálisan érintkeznek most a betegekkel, nem hogy a látogatók, így a bent fekvők ellátmánya az ispotály készleteire korlátozódik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 25. 21:43 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


Fintorogva emeli égnek a tekintetét, hát tényleg enennye szánalmasnak titulálja a férfi? Ez azért sértő, túlságosan is.
- Most komolyan? Olyan vagy én mint a többi az életedben? Nyilvánvaló, hogy többivel így viselkedsz.
Megsértődhetne, de akkor pontosan olyan lenne, mint az összes többi. De ő pont abban különbözik, hogy képes volt hosszú távon felkelteni a figyelmét, eszében sincs ezt eldobni magától. Lassan odasétá Bálint mögé, kezeit a nyakára csúsztatja, a vállait kezdi masszírozni, hogy kicsit ellazíthassa, majd a kezei becsúsznak a mellkasához, odahajol a füléhez.
- Akkor azt hiszem megnézem a lakás többi részét.
A pulton lévő pohara után nyúl, majd belekortyolva elindul a lakás többi rédze felé. Végigsétál a nappalin, és a három ajtó közül próbál rájönni, melyik mit rejt. Belép az elsőbe, személytelen háló, úgyhogy gyorsan ki is jön, láthatóan nem használták még. Ugyanez fogadja a második szobában is. Úgyhogy a harmadik rejtheti azt a szobát, ahol Bálint alszik. Amint benyitja az ajtót rögtön észreveszi, hogy ez a szoba nagyobb mint a többi. A következő ajtó a fürdő lehet, de őt jobban érdekli a szekrény és az öltönye.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 25. 22:45 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam



Nem akar hinni a füleinek, vajon a nő tényleg így akarja játszani a játékot? Hogyan juthat eszébe ez a feltételezés ennyi dolog után? Annyira sértő, s legszívesebben ezt a fejéhez is vágná, ám inkább hagy a csábításnak es belemegy a játékba
- Igen Auróra, olyan vagy.
Ezt akarja hallani, akkor megkapja, ő aztán nem fogja neki térden állva, bizonyhatni, hogy mit is gondol illetve érez. Számára ez a nő teljesen más, mint a többi és úgy gondolja, hogy ezt már elégszer elmondta. Ha ő csak annyira tartja magát, mint a ribizliket, hát legyen, nem akadályozza meg benne.
- Tedd azt.
Egy sóhaj hagyja el száját. A nő érintése olyan érzéseket kelt benne, amelyekre soha nem vágyott. Itt már nem csak a csábítás és a kaland létezik, ez ennél sokkal több. Kezeit elkapja és megszorítja.
Követi Auróra minden lépését és közben elvigyorodik. Ez a nő minden férfi álma, nem akar többet tudni róla, nem akarja az éjszakát beszélgetésekkel tölteni. Ez egyszerre ébreszt benne örömöt és szomorúságot, mert hát melyik férfi ne vágyna egy ilyesmi dologra.
- Na, hogy tetszik?
Vállát az ajtófélfának dönti és onnan figyeli tovább Auróra tevékenységét.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 25. 22:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2017. március 26. 15:02 Ugrás a poszthoz

Bálint
kinézet

Cipőm sarka hangosan kopog a budapesti forgatagban, vállam nekiütközik egy szembejövő nőének. Sietősen kérek elnézést, majd folytatom utam az egyik hoppanálási pont felé. Mióta nem járok már haza a szüleimhez, Budapest nem tartozik éppen a kedvenc városaim közé. Szeretnék gyorsan hazakeveredni, mielőtt a nagy város ellenére is megtalál valamelyik szülőm. Még mindig nem sikerült rendezni a kapcsolatunkat, de az idő elteltével szerintem ez már így marad, mert se én, se ők nem hajlandóak arra, hogy normális emberek módjára leüljünk és megbeszéljük a dolgot. Anyám tudom, hogy teljesen kifordult önmagából, én pedig nem akarok kedve szerint ugrálni.
A nővéremmel találkoztam, akit azért jó volt látni ennyi idő után, vele még mindig tartom a kapcsolatot. Hiába kértem, hogy jöjjön inkább Bogolyfalvára, ami nekem is közelebb van és távolabb a szüleinktől, hajthatatlan volt, így most kénytelen vagyok átverekedni magam a délutáni tömegen, hogy hazajuthassak. És közben muszáj rájönnöm, hogy miért is nem rajongok annyira a nagyvárosokért: a tömeg miatt. Még mindig ki nem állhatom a tömeget.
Felpillantok az egyik kereszteződésnél, a túloldalon pedig ismerős arcot vélek felfedezni. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a férfi az-e, akinek én hiszem,  de ha meg igen, akkor azt hiszem örülnöm kellene, hogy újra láthatom. Hunyorítva pillantok felé, majd amikor elfordul, elindulok felé. Próbálom tartani vele a lépést, és nagyon remélem, hogy tényleg az, akinek gondolom.
- Bálint! - utánakiabálok, hátha ezzel többet érek el, mint a szimpla követéssel, pedig lehet, hogy egy tök idegen pasas után üvöltözök. Még mindig nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy azt a férfit követem, akivel én olyan sok időt töltöttem gyerekkoromban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 15:28 Ugrás a poszthoz

Lilien


Kivételesen nem azért koptatja cipője talpát, mert egyik megbeszélésről sietne a másikra. Ajándékot kutat, méghozzá két hölgy számára keresi azt a tökéletes apróságot, amelyet nem gáz párban adni. Elég könnyű feladatnak tűnt az egész, aztán rájött hogy egy háromévesnek és egy huszonhárom évesnek sokkal rizikósabb az ajándék vadászat. Már vagy öt kirakatot megbámult, látott már legalább tizenöt ékszert, kis mütyürt és még ki tudja mit, de egyik sem nyerte el a tetszését. Egyre elveszettebben kullog az utcán, ami rá egyáltalán nem jellemző és már úgy érzékeli, hogy hangokat is hall, mert bizony egy ismeretlen női hang a nevét kiáltja. Lassan fordul a hang irányába és összeszűkült szemekkel néz a szőkére. Elég csinos, de túl fiatal, biztosan nem hozzátartozik, de akkor vajon honnan is tudja a nevét.
– Ha te is azzal jössz, hogy valamelyik pasid az én arcommal mászkál az utcán, lehidalok – talán érthetetlennek tűnnek szavai, de nem is olyan régen éppen ezen az utcán sétálgatva történt meg az eset. Igaz akkor Ombozi kisasszony más néven szólította, de határozottan állította, hogy ő bizony Kristóf az ő párja, Bálint meg már majdnem el is hitte.
Zavartan megvakarja a tarkóját és tekintetét lassan futtatja végig a vele szemben álló lányon. Az arcvonásai emlékeztetik valakire, de nem igazán tudja pontosan megmondani, hogy kihez is tartoznak.
– Ne haragudj, de nem tudom ki vagy – nem érzi azt, hogy ez szégyen lenne. Mindenki változik mostanában, na meg abból kiindulva, hogy vannak olyanok, akik más alakját felvéve rohangálnak az utcákon.. ez a lány bárki lehet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 26. 16:46 Ugrás a poszthoz

Keve
Kinézet | A mennyországban


Nem sokszor mozdulok ki újabban az otthonom tíz kilométeres körzetéből, de van olyan pillanat, mikor nincs választásunk. Ugyanis két éjszaka alatt kimaxoltam azt a retves Arkham Cityt és hirtelenjében nem is találtam semmi olyat a polcon, ami pótolhatta volna a lelkemben keletkezett hatalmas űrt.
Szóval mire kettőt pillanthattam volna, teljes mértékben felöltözve - csoda - a pénztárcámmal a zsebemben álltam Pesten az előtt a bizonyos bolt előtt. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam és a kilincset lassan lenyomva nyitottam be.
Abban a pillanatban és ott ismét elvesztem, a szívem hevesebben dobogott és úgy éreztem: boldog vagyok. Hogy kit láttam meg, aki felkeltette bennem ezt a bizonyos pillangók a gyomorban érzést? A polcon felfedeztem a Nioh egy példányát, közvetlenül az Until Dawn alatt. Azt hiszem, hogy nem telt el tíz perc és már legalább hat címet firkantottam a kézfejemre, hogy ez bizony hazajön velem... A nagy jegyzetelés közepette azonban eltanácstalanodtam a hetedik sorsát illetően. Persze, a Resi mindig klasszikus sorba ment, de nem ragozzák már kicsit túl a dolgot? Szóval tanácstalanul meredtem fel a polcra, nagy bociszemekkel, sűrűn pillogva. Aztán a bolt pásztázásába kezdtem, hogy segítséget szerezzek, eldöntendő a játék sorsát. Erre pedig a sarokban strázsáló egyetemista pont alkalmasnak tűnt.
- UUuuuuu... Keve, akarlak! Van egy perced? - indultam a fiúhoz, meglepően higgadtan, de az ujjaim kétségbeesetten fűződtek a tokra.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2017. március 26. 17:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. március 26. 17:40 Ugrás a poszthoz


megjelentem | A második Otthon


A tavasz egy rohadt jó évszak. Fogynak a ruhák, melegszik az idő, sokat lehet lenni a szabadban. Bár éppen most nem egy kinti, hanem sokkal inkább zárt projekten dolgozott, amire pár óra munka, és némi henyélés után igencsak ráunt. Végigpillantott a vörös tincseken, majd hangtalanul cibálta össze a cuccait és öltözött fel. Különösebb aggodalom és probléma nélkül vett végleges búcsút a kedves hálótársától, miután felöltözött és elhagyta Pest egyik albérletét. Az utcán előkapta a cigarettásdobozt, kihúzva egy szálat a szájába vette és rutinos mozdulatokkal gyújtott rá. A füst kesernyés és mentolos utóízt hagyva maga után szállt fel előtte, miközben kiérve a tömegek felé elvigyorodott. Éppen ideális volt és útba esett egy nagyon kellemes hely a délutánra.
Éppen az utolsó két slukkot szívta, majd a kukába pöccintette a csikket, ahogy a bejárathoz ért. Lazán nyitott be és egyből célirányosan indult az újdonságok bemutatósarkához, hogy gyorsan végigfussa, mi várható. Közben az agya pörgette, mivel és hogyan is áll otthon. Eszébe jutott, hogy még Nikoval ma vagy holnapra beütemeztek egy hosszabb LOL estet, CS:GO levezetéssel. Kezével éppen valami rágószínű, nagyon bizarr új tinijáték felé nyúlt, hoyg az mi a halál, amikor meghallotta a varázsszót. A női hangra már látatlanban is elvigyorodott, úgy fordult és emelgette meg a szemöldökét, miután megpillantotta a levitás csajszit.
- Rád egy egész napom is - fonta össze a karjait nevetve, aztán végignézve a lányon, utólagosan megakadt a szeme a szorongatott játékon, majd őszinte vidámsággal nézett a szemébe. Kiszúrta a kis feliratokat is, de annak céljai vélhetően nem őt érintik. Még. Aztán kacsintva folytatta. - Állnék szolgálatodra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 26. 17:53 Ugrás a poszthoz

Keve
Kinézet | A mennyországban


Hiába is igyekeztem minél gyorsabban dűlőre jutni magammal, mielőtt az örökségem mellé még hitelt is veszek fel és felvásárolom a boltot, cakumpakk, teljes pompázatos valójában, ez a mai nem az én napok volt. A hat cím már végleges volt, nem találtam kifogást, ami indokot szolgáltatott volna, hogy itt maradjon. A zombik azonban mindig is problémát jelentettek, most pedig a legutóbbin való csalódás miatt teljesen tanácstalanná váltam. Ez ilyen. Talán ott álltam volna a földbe cövekelve még rettenetesen hosszú ideig, lehet, hogy egészen zárásig is, megcsillogtatva a türelmem és kitartásom, ha nem szúrom ki azt a bizonyos egyetemistát.
De mégis így történt, hát nem is szégyelltem egyből a tudtára adni, hogy nekem bizony egy erős és határozott férfi kell. Méghozzá most azonnal! Persze, nem olvadtam oda, apró tócsába a padlón, pedig szívesen megtettem volna, de jelen pillanatban nem volt erre fölösleges energiám.
- Ezt szeretem, jó válasz - doromboltam elbűvölő mosolyt villantva a fiú irányába, hogy aztán elkezdjem villogtatni a tokját a játéknak. Nem mintha ez elmagyarázná a konkrét problémám. - Tanácstalan vagyok, havi frissítés van, de az előző szar volt, nem tetszett és most nem tudom, megvegyem-e.
Végül kis lépést tettem elé és fél kézzel sután átkaroltam pár pillanatra. Nem sűrűn csinálom, de most mégis szükséges volt, hiszen megmentett!
- Hogy vagy, szupersztár? Ezer éve nem láttalak...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. március 26. 20:26 Ugrás a poszthoz


megjelentem | A második Otthon


Valószínűleg, ha komolyabb bevásárlásra indul ma Keve, kicsit jobban rákészül anyagilag és lelkileg is erre, mert bár férfi, van az a pillanat, mikor a női "beugrom vásárolni 5 percre", fedi a férfi "beugrom körülnézni 5 percre" idejét. Kevénél ezen a szent és sérthetetlen helyen mindez rendszeresen megeshet, és nem a döntésképtelenség vagy a lassúság okozza ezt sosem, de egy rokonléleknek ezt sosem kellene magyarázni.
Felvillanyozva veszi tudomásul Grace jelenlétét, és még a valódi szívét is megdobogtatja a látvány. Angyalok költöznek a mennyországba?
- Értem drága. De sosem ítélünk elődpéldány és bétaverzió után elhamarkodottan. Próbajáték a nyitja mindennek. - Bölcsnek is mondhatnánk, ha nem beszélne totál hétköznapian és segítőkészen, magához képest meg viszonylag sallangmentesen is. - A Call of Duty 3 például elég retek egy példányra sikerült, a Modern Warfare meg letehetetlen volt nálunk. Pedig ha ott elvágom a dolgot, most ezt nem tudnám. Különben ha gondolod, nekem már megvan, kipróbálásra felajánlom magam, meg a játékom.
Vigyorogva simított végig a saját, borostás állán, aztán kihúzta a dobozta a kezéből és forgatta kicsit. Bár nem volt számára ismeretlen, azért a helyzetet meg tudta érteni. Ha valaki több gamemel fut egyszerre magas fokon, nehéz megbízni egy rossz széria után valamiben, ami csalódást okozott és még csak nem is a bestek bestje.
- Most már egyre jobban. Különben egész tűrhető - már ez az egyetem dolog, rosszabbra számított. nem is igazán hitte, hogy bele fog jönni, vagy hogy esetleg megkedveli. Ami pedig ezt illeti, elég szomorú, hogy nem találkoztak. Az ilyen nőkért a legnagyobb kár, bezzeg a többi tucatba úton-útfélen összefut az ember fia. - Sajnos én sem látom a csinos hátsó feled többet. Merre járkálsz mostanában? Végzel idén, ugye?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 26. 20:59 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


Egy jó ideig nem mer bemerészkedni, de végül győz a kíváncsiság, úgyhogy lerúgja magáról a méregdrága cipőket és elindul a felfedező útra. Igyekszik mindent jól az eszébe vésni, ki tudja mikor lesz alkalma legközelebb erre. Igaz, még ez is túl személytelen, látszik, hogy nem lakkk itt olyan régen, de egészen más, mint a hotelszoba. Ez valamennyire mégiscsak a férfi ízlését tükrözi. Vigyorogva visszapillant rá a válla fölött, mindketten tudják, hogy végül a szekrénynél fog kikötni, aminek az ajtaját elhúzva a szeme elé tárul az ingek sokága. Óvatosan húzza rajta végig a kezét és rögtön megcsapja a félreismerhetetlen illat. Igaz, hiányzik róla a férfi parfüm, ami teljessé teszi a képet, rá kell jönnie, hogy az ingek semmit nem érnek anélkül, ha nincs bennük a gazdájuk, aki történetesen őt nézi. Úgyhogy fogja magát és elindul az ágy felé.
- Nem hiszem el, hogy azokhoz hasonlítottál. Tényleg ennyit érek csak?
Nyilván nem, de hisztizik egy kicsit, addig is le tudja ellenőrzi az ágyat, amit már első próbára is tökéletes. Meglepően nagy, de mégis két emberre tervezték. Ami pedig hab a tortán, Bálint nem hazudott, nem csak úgy mutiba van a lakás, érezni, hogy itt aludt.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. március 26. 21:00
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 21:09 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam


Végignézi ahogy Auróra csak úgy lerúgja magáról a cipőket. Egyáltalán nem tetszik neki, főleg mert pontosan tudja az árát, aminek köszönhetően a bankszámlája egy kissé meg lett kurtítva.
- Jobban is megbecsülhetnél egy rohadt drága ajándékot.
Felhorkant, meglepődve nézi végig, ahogy Auróra feltalálja magát a szobájában. Pont úgy mozog, mintha már ezerszer járt volna itt, teljesen birtokába vesz mindent, ez pedig egy félszeg mosolyra sarkallja.
- Csak engedd el, ne állj neki hisztizni, nem áll jól.- odalépked mellé, szorosan hozzá simul és mélyen magába szívja az illatát. Keze lassan elindul felfelé, óvatosan tolja egyre feljebb a szoknya alját és egészen sokáig sikerül felvezetni kezét, ám még mielőtt bármi érdekes történhetne csengetnek. Egy mélyről jövő sóhajtást présel ki ajkai között, öklével gyengén beleüt a szekrénybe, aztán ellép pár lépést.
Kénytelen tenni egy fordulatot, majd a bejárati ajtó felé venni az irányt. Az ajtó mellett lévő tálcáról felveszi pénztárcáját és kifizeti a futárt, majd a konyhapulthoz sétál, hogy odarakja az ételt.
- Bár csak egy adag, de veled szívesen megosztom.
Elővesz két tányért és lassan kiszedegeti a táskából a gyros tálat.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 26. 21:10
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 26. 21:15 Ugrás a poszthoz

Keve
Kinézet | A mennyországban


Azt hiszem pont sikerült a megfelelő emberhez fordulni a játék ügyében. Teljes mértékben igaza volt, hiszen ha az ember bármiben is csalódott elsőre, akkor utána vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen tért vissza az adott elfoglaltsághoz. Én most kicsit féltem ettől a játéktól, talán ezt vette észre a fiú és ajánlotta fel, hogy esetleg kipróbálhatom. Már a játékot. Is.  Szóval csillogó pillantást vetettem rá és elmosolyodtam.
- Nos, ez olyasmi, amit nem fogok visszautasítani - bólogattam széles vigyorral immár az arcomon és hagytam, hogy kivegye az ujjaim közül a dobozt. Szerettem, ha a dolgok értő kezekben pihentek. Így hát ő a játékot vette komolyabban szemügyre, én pedig őt. Nem igazán változott sokat, mióta lelépett. Mikor először mesélte ezt az egész egyetem dolgot, rendesen kiröhögtem, hiszen nem hittem volna, hogy komolyan képes lesz bejutni és még bent is maradni az oktatási rendszerben.
- A csinos hátsóm túlságosan elfoglalt volt a tanulással, meg azzal, hogy tönkretegye magát, meg a párkapcsolatait - nevettem el magam, hogy aztán megvonogassam a vállamat és őt vettem ismét szemügyre. Szívesen megtartottam volna. A bőrkabátját.
- Hát, ha minden igaz,  egy év és szabad vagyok. Miért kérdezed? - döntöttem oldalra a fejemet elgondolkozva. Nem igazán gondoltam volna, hogy esetleg hiányol és úgy tűnik, mégis csak eszébe jutottam, ha mást nem, most.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. március 26. 23:19
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 26. 21:41 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


- Tizet tudnál venni az uzsipénzedből.
Vág neki vissza, csak úgy zsigerből. Gonosz, de attól még igaz, felesleges is lenne tagadni. Ez a kis ajándék, ami neki egyébként nagyon sokat jelent, Bálintnak semmiség, kár ezen vitázni, mindketten tisztában vannak vele. De most elsősorban a lakás lényeg, ha már belekezdett az elemezgetésbe, nem áll le. Elég nagy, kellemes, modern bútorokkal felszerelve, a baj csak az, hogy semmi otthonos nincs benne, úgy néz ki, mintha egy magazinfotózás kedvéért dekorálták volna ki...tényleg nagyon nagy volt. Egy személynek biztosan. A csengőre felkapja a fejét, rögtön előjönnek a legrosszabb gondolatai, de igyekszik úgy tenni, mintha semmire se gondolna, az ágyon kívül. Mikor a férfi elhagyja a szobát, kisvártatva ő is utána megy, és mielőtt kinyithatná az ajtót, mögé lépve a füléba suttog.
- Akkor ne beszélj velem úgy, mint a többivel.
Halál komolyan beszél, nem hisztizik, nem balhézik, őszintén megbántotta a korábbi összehasonlítas.
- Nem vagyok éhes.
Nem meglepő, hiszen sosem az, ettől azonbsn Bálintnak nem kell egyedül ennie. Leül a székre és figyeli ahogy az olaj végigfolyik a tányéron.
- Ezt tényleg megeszed? Nem akarsz...valami olyasmit inkább amibe nem köpködték bele a körmüket?
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. március 26. 21:43
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 21:50 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

Meg tudná szokni, hogy ez a nőszemély mindennap itt van vele. Még talán az sem zavarná, hogyha a kisebbik kiadása itt sürögne-forogna körülötte, sőt esetleg a sípoló és zenélős játékokat is elviselné. De csak is azért, mert róluk van szó. Más esetben ezt elképzelhetetlennek látná, nem lát olyan opciót, hogy más nővel, más gyerekkel itt tartózkodjon és családosat játsszon velük. Szerencséjére a csengő akkor szólal meg, mielőtt ezt az bárgyú gondolat menetet a nő elé tárná, éppen jókor.
- Fejezd be. Idegbeteg leszek, ha tovább folytatod.
Ledobja a dobozt a pultra, amire ráüt az öklével. Van egy határ, ahol már a hisztériát, még ennek a nőnek sem  hajlandó elnézni. Auróra pedig súrolja a határt, hiába próbálja megjátszani a dolgot.
- El tudod engedni a dolgot vagy nem? Mert nekem erre nincs szükségem. Ha ilyesmire vágynék, telefonálnék egyet és fél órán belül itt lennének.
Hangján is érződik, hogy mennyire ideges. Esze ágában sincsen bántani a nőt, se szavakkal, sem pedig tettekkel, de ha kiprovokálja, akkor tűrje emelt fővel.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 26. 21:50
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 26. 22:02 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


- Ha nem mondtál volna olyan dolgokat, akkor az egész nem történik meg.
Az igazság érzete a plafont verdesi, pedig azért ebben a dologban ő is hibás, legalább annyira, mint Bálint. A különbség az, hogy ő ezt legalább magában hajlandó belátni. Úgy tűnik Báint nem képes ugyanerre.
Az ütésre összerezzen. Hátradől a székben, nincs ehhez hozzászokva. Mindazonáltal elképeszti a dolog, hogy percek alatt képesek összeveszni annyira, hogy bele tudnák folytani egymást egy kanál vízbe.
- Te idegbeteg leszel, én meg elkeseredek. Egy-egy.
Nem mutatja, de azért néhány epés megjegyzés igencsak betalál. Sokszor bántotta már meg úgy, hogy észre sem vette, de ha bagyobb igazságtalanság éri, akkor rikácsol, képtelen mindent lenyelni, ez nem így megy. Összefűzi maga előtt a kezeit, tekintetével lassan végigméri Báintot. Próbálja felmérni a jeljeli erőviszonyokat, még nem tisztázódott le pontosan, hogy ki kerül ki ezúttal győztesen, mert jelenleg mindketten vesztésre állnak.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. március 26. 22:02
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 22:08 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

A pultnak háttal áll, de abban kapaszkodva fogja vissza magát. Hogy lehet valaki egyszerre ennyire idegesítő és szexi.
- Ne haragudj, de nem gondoltam, hogy sérti a füledet ez a szó, azok után, amiket már műveltél velem.
Ellöki magát a pulttól és lassan elindul, megáll pont a nővel szemben. Pár pillanatig nézi, majd inkább csak elsétál mellette és tölt magának még egy italt.
- Tényleg pontozni akarod?
Elkeseredetten néz rá és egy húzásra eltünteti pohara tartalmát. Elég felnőttnek gondolta eddig magukat ahhoz, hogy ne viselkedjenek ennyire gyerekesen. De úgy látszik sikerült tévednie. Tehetetlenül áll a bárszekrénynél.  Nem igazán tudja, hogy most mit is kellene tennie. Egy darabig csak némán nézi a nőt, majd megadva magát oda sétál hozzá és magához vonja. Nem szól semmit, csak átkarolja, melyen magába szívva az illatát.
   
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 26. 22:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 26. 22:15 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


Itt az ideje, hogy befogja a száját. A kérdésre csak megrázza a fejét. Majd lesüti a szemét, az asztallapot bámulja. Sokkal érdekesebb, mint most bármi más. De megszólalni, azt nem akar. Eleget beszélt, most jobb lesz, hogyha hallgat. Nem gondolta volna, hogy mindezek után ide lyukadnak ki. Hát már hogyne sértené? Minden ami közöttük történt, egyáltalán mi köze ennek az egészhez? Annyira elkeseredik hirtelen, hogy már semmi kedve pörölni. Csak felkel az asztaltól és a konyhapultnak dőlve figyeli az ajtót, ami most sokkal de sokkal kecsegtetőbb mint a lakás bármely másik pontja. Egy ilyen beszólás után eg épeszű nő sem maradna itt. Már amelyik érzéketlen tud maradni. De Auróra jelenleg nincs az eszénél.
Mikor Bálint közelebb lép hozzá és megöleli, kicsivel megkönnyebbül, sóhajtva ölel neki vivisszas igyekszik nem elsírni magát, mert azzal Bálint tényleg nem tudna mit kezdeni, pedig az anyák néha sírnak. Ez van.
- Sajnálom.
Kisvártatva dünnyögi bele a vállába. Kicsit elharapodzott a dolog, ő legalább be tudja vallani. De akkor sem megy sehová. Hihetetlen, ez a férfi bolonddá teszi.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. március 26. 22:16
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 22:25 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

Elbódítja ez az édes illat. Hirtelen minden épeszű gondolata tovaszáll, már azt sem tudja, hogy minek köszönhetően sikerült így egymásba marniuk. A nő hangját meghallva egy mosoly húzódik az arcára.
- Ahogy én is.
Belecsókol a hajába, majd felemeli egy pillanatra. – Hű, de könnyű vagy, ezen muszáj lesz változtatni - nem akarja felhizlalni százhúsz kilósra, de azért még egy-két kilogrammot simán elviselne a nő csontozata. Lassan a pulttal szembe fordítja a nőt és a lábasok illetve fakanalak felé mutat.
- Asszony, csinálj nekem valami étket, ha már a gyrostól elvetted a kedvemet.
Finoman rácsap a fenekére. Auróra olyan gusztusosan tette fel a kérdést, a tervezett vacsorájával kapcsolatban, hogy már akkor sem fogyasztaná el, ha erre kényszerítenék. De így a nő legalább kiengesztelheti egy másikkal étellel, mert bizony éhsége semmit sem csillapodott.


Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 26. 22:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. március 26. 22:30 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Amíg Adam a múlton révedezik, ő rekedten köhögni kezd, halovány füst távozik, mintha csak dohányozna. A hólyagok így szakadnak fel, azt mondták. Mióta azonban ez a jelenség már nem jelent közvetlen tűzveszélyt, nem esik kifejezetten pánikba. Csak a szíve dobban néhány hevesebbet.
   -  Kösz.
A tenyerét fájó mellkasára szorítja, nyel néhányat. Sokkal rosszabbul né ki valójában, mint ahogy érzi magát, a sebek, pikkelyek, dudorok, ázott kötések és a zöldes bőrszín ellenére érzésre a kór leginkább makacs influenzához hasonlít. Azt pedig otthon, a saját hálószobájában is kiheverhetné, ha a közvetlen fertőzésveszély már elmúlt. És különben is...
   -  Zója is itt van. A fiamra meg valamelyik elmebeteg ismerőse vigyáz gondolom. Sz'al nem fekhetek itt sokáig.
Megvan a véleménye a nő barátairól és barátnőiről. Amennyire teheti, távol marad tőlük, azonban az eddigiek alapján a legtöbb - a szemében - dilettáns idióta. Mindenesetre ezt az érvet nyilván csak kifogásként hozza fel, nem valószínű, hogy tényleg akár hetekre magához venné a gyerekét, amíg annak anyja kórházban van. Ez elég abszurd.
   -  Twixet - felel néhány pillanatnyi mélázást követően - De inkább maradj egy kicsit, jó? Csak... mesélj valamit vagy nem t'om.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 26. 22:33 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


Nem igazán tudja eldönteni, hogy most jóban vannak, vagy sem. Az előbb még tépik egymást, most pedig itt ölelkeznek, picit sok. Úgy érzi ez a valami ami köztük van egy apró cérnaszálon függ és bármikor elszakdhat, egy pillanat az egész. Azzal sincs tisztában, hogy ez most jó dolog-e, vagy menekülie kellebe mielőtt jobbam belebonyolódik, ám világos, hogy nem tudna csak úgy elmenni. Az előbb sem tudott, az ölelésből képtelen lenne kiszakadni. Így hát nem tesz semmi egyebet, csak engedelmesen kinyitja a hűtőajtót, abban reménykedve, hogy talál valamit, amiből főzhet valami normálisat.
- Mézes-mustáros csirke? Szereted?
Fél szeme már a lábason van, kinyitja a szekrényt, rizs után kutatva, kidobja a pultra, majd elindul a többi hozzávalóért.
- Nagyon jól fel van szerelve a konyha.
Ezt azért megemlíti, mert tényleg kellemes, minden elfér, minden közel van és kézre áll. El tudna itt főzöcskézni.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. március 26. 22:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 22:36 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

Nem agyal, nem gondolja túl a dolgokat, nem törődik azzal, hogy mi lesz, mert nem érdekli. Örül annak, hogy a nő most itt van és a pillanat törtrésze alatt képesek arra, hogy már nem vágnak egymáshoz olyan szavakat, amiket megbánnának.
- Lehetne mustár nélkül?
Ha nem az sem baj, de nem igazán van oda ezért az ízesítésért. Megeszi, ha muszáj, de ha már választási lehetőséget kapott, bízik annyira a nőben, hogy figyelembe veszi a kívánságát. A pultnak támaszkodva nézi, ahogy Auróra forog a konyhában. Nehezen vallja be magának, de tetszik neki, amit lát és be tudna telni a látvánnyal.
- Ha te mondod.
Elmosolyodik, ő nem igazán szokott itt a kávén kívül bármi mást csinálni. Főzni nagyon ritkán főz, hiszen többet fordul meg étteremben, mint itthon. Vendégeket nem nagyon fogad, így nekik se kell semmit felszolgálni, de valószínű, hogy akkor sem ő főzőcskézne.
- A rendeléshez jobban értek.
Csak úgy megjegyzi, bár tudja, hogy ez elég nyilvánvaló az ő esetében.
- De neked jól áll a konyha.
Elég bután hangzik, de ezzel azt szerette volna kifejezni, hogy mennyire jó nézni, amit csinál. Aurórán látszik, hogy ő mennyivel otthonosabban tud mozogni ezen a területen, mint ő.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 26. 22:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egressy Auróra
INAKTÍV



RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. március 26. 22:45 Ugrás a poszthoz

Te
Nálad


Egy ideig próbál mindent a kezével csinálni, de azért mégiscsak van pálcája, úgyhogy suttyomban előkapja, hogy egy pillanat alatt felforrjon a víz, hogy a kés felkockázza a húst, és besózza magát.
- Persze.
Akkor lesz mézes tejszínes, inkább nem kezd bele abba, hogy egyébként nem érezni a mustár ízét benne, felesleges. A pálcaintéseknek hála sokkal hamarabb lesz kész étel, de még így is beletelik legalább fél órába, mire a férfi elé ehetőt tud lerakni. Kivesz két tányért, pálcája intésére az étel szépen beleönti magát és kellemesen gőzölög, ínycsiklandó illatot árasztva.
- Tényleg nagyon tetszik ez a konyha.
Leül vele szemben, majd felé nyútja a villát és csak azután kezd enni, hogy a férfi megkóstolta az ételt. Vagy legalábbis próbál. Az ő adagja sokkal kisebb, inkább csak udvariasságból rakott maga elé is.
- Egyébként, minek neked ekkora lakás?
Nem számonkér, inkább érdeklődik. Hiszen adja magát a kérdés egy ilyen esetben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Drávecz Bálint
INAKTÍV



RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. március 26. 22:45 Ugrás a poszthoz

A  NŐ
 Végre nálam

Türelmesen vár arra, hogy elkészüljön az étel és kiélvezi a pillanatot, hogy végre nem harcolnak, hanem békében vannak egymással. Korábban senkinek se engedte meg, hogy főzzön neki és eszébe se jutott volna azt végignézni. Azért, hogy ne csak egy éhes gyerek képében tetszelegjen, elveszi a tányérokat és az evőeszközöket, majd lepakolja őket az asztalra. Ő ennyit tud hozzátenni, többet nem. Mikor az asztalhoz leülnek, kihúzza Aurórának a széket, ezt belenevelték, ha idegbeteg, akkor se felejtené el.
- Akkor használod, amikor akarod.
Más úgysem fogja, ha pedig Auróra szeretne itt főzőcskézni, ő nem fog az útjába állni. Persze a kijelentése elég sok mindent hordoz magában, hiszen azt sejteti, hogy szeretné, ha még jönne, egyben valamit ígér is, amit még ő se tud megfogalmazni.
- Azért, hogy, ha véletlenül eljutok addig, hogy megállapodjak valakivel, akkor legyen hol laknunk.
Őszintén válaszol, mellékes információt azért elhallgat. A lakás arra is szolgál, hogyha a srácok visszajönnek Magyarországra, akkor ne egy hotelben kelljen megszállniuk és partizniuk, tegyék itt nyugodtan, ő aztán nem bánja.
- Ez nagyon finom, megtartalak.
Nem tulajdonként tekint a nőre, de ezt muszáj volt elmondania neki. Igényt tart rá, nem csak ágyasként, nem bejárónőként, de ezt nem adhatja a tudtára, nem mondhatja el neki, mert ő nem ilyen.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 26. 22:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2017. március 26. 22:47 Ugrás a poszthoz

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x

Pislogok kettőt a szitkozódásra. Gondolom, Dwaynet méltatja ilyen válogatott jelzőkkel. Bár nem teljesen értem, miért. Azonban nem is akarok jobban elmerülni ebben az egészben. Gondolkozni sem akarok igazán róla. Különben is, az ő dolguk. Úgy szorítják határok és elvárások közé az életüket, ahogyan csak akarják, és olyan felelőtlenül viselkednek, ahogy csak nem szégyellnek. Számomra ettől nem lesznek se többek, se kevesebbek. Régóta másban mérem már az embereket. Hiszen pontosan tudom, koránt sem olyanok, mint amilyennek látszanak, vagy mint amilyennek önmagukat hiszik.
Hagyom, hogy megszorítsa kezem hálája jeléül, és szóbeli válasz helyett viszonzom kicsit a szorítást. El tudom képzelni, mennyire fontos és jó hír lehet ez a számára, főleg egy ilyen rémes betegség és járvány közepette. Szóval végképp semmi kedvem bármilyen szinten is ítélkezni. Végleg elengedem ezt.
- Lány - felelem a kérdésére habozás nélkül. Ismerve a helyzetét és aggodalmait, úgy sejtem, ismét örömet okozok neki a válaszommal.
A következőkre viszont eléggé ráncolom homlokom.
- Elképzelésem sincs - szögezem le csöndesen.
- Miért, mit mondott? - kérdezem, még mindig furcsállón fürkészve őt. Egyáltalán nem tudom, miről lehet szó. Semmi olyan nem történt szerintem, ami indokolná ezt. Bár az is igaz, hogy Dwaynenél igazán nem lehet tudni, mitől pöccen be éppen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Magyarországi helyszínek - összes hozzászólása (6458 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 58 ... 66 67 [68] 69 70 ... 78 ... 215 216 » Fel