Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy elhaló "ohh" hagyja el, felfogva, mit jelent az, hogy Zója ugyanilyen zöld és épp ugyanazt az előnytelen kórházi egyenhálóinget viseli, mint ő - eltekintve tőle, hogy a sajátját több helyen korom, vér és némi genny szennyezi. Tehát beteg. Az ajkai közé fogja a szálat, némán nézi végig, ahogy Zója leöl mellé a hideg kőre.
Komor mormogással veszi tudomásul a gyerekeire vonatkozó infót, a legbizarrabb pedig, hogy eddig eszébe sem jutottak. Mármint persze, nyilván gondolt rájuk az eltelt napokban, de annak a lehetősége, hogy akár gennyes keléseik is lehetnek, nem fordult meg a fejében. Egyesekben az apai-anyai ösztönök erősek. Másokból pedig simán teljesen hiányoznak, úgy fest.
   -  Kössz Sunshine.
Rosszul néz ki. Nem kifejezés: gyalázatosan szarul. Mindjkét karját könyékig itt-ott sárgásan átázott pólya fedi, az bőre foltokban halványzöld, másutt egészségtelen szürkésfehér. Az apró hólyagok és leszakadozó pikkelyes gyulladások szinte az egész testét elfedik, már ahol nem kaparászta sebesre. Az arcának jobb oldala ennek tükrében leginkább zöldesre penészedett, megrágott fasírtra emlékeztet.
Füstöt köhög fel, ám ez nem a dohány műve.
   -  Nem kéne itt lenned. Mindjárt elájulsz, látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Én szép vagyok.
Ez a kijelentés persze nevetséges, hiszen nem az, nem is áll jól neki túlzottan a zöld, csak nagyon ritkán hord ilyen színű ruhát is. Viszont tény, hogy a vélavére némiképp javít a helyzeten. Fakóbb, de ugyanolyan ocsmány az egész jelenség. Ő nem gennyezik, de csak mert túl hiú ahhoz, hogy a rohadtul viszkető sebeit kapargassa.
- Tudom, azt hazudtam a kedves nővérnek, hogy a feleséged vagyok.
Csak, hogy tudja, ha esetleg valaki megkérdezi, hogy tudott -e beszélni a feleségével, hogy ez az ember most éppen ő lenne, aki simán a kedves nővérnek, Mártának, azt mondta, hogy házasok. Ő pedig elhitte. Megértette, hogy muszáj beszélniük.
- Emlékszel, hogy megígértem, hogy nem hazudok többet és nem hagylak ki semmiből.
Tudja, hogy ez a döntése helyes volt, hogy így kell normálisan működnie egy kapcsolatnak, és ha tényleg akarja, akkor most sem hazudhat vagy ferdíthet neki egy kicsit sem.
- Amikor behoztak, megvizsgáltak, és kiderült, hogy terhes vagyok.
A mondat végére kicsit elhal a hangja, de még így is jól kivehető az amit mond.
- Lehet, hogy a megfázásra ivott gyógyfőzet kiütötte a fekete gólyahírt.
Tekintetét nem veszi le a férfiről, egyrészt látni akarja a reakcióját, másrészt pedig menekülni akar, ha a reakciója esetleg dühös, mert kettejük közül még mindig ő van jobb formában, ami elég szomorú statisztika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szép. Persze. Kissé felhorkan, beleszív a dohányba, ismét köhögni kezd. Éjjel kétszer is vért köhögött fel: ő mindkétszer elkönyvelte magát halott embernek, ám a gyógyítók, akiknek hosszú percek fizikai küzdelme után megengedte, hogy megvizsgálják, megnyugtatták, nincs olyan szerencséje, hogy megússza az adózást. A hólyagok azonban, amik a tüdején, a máján és a belein tenyésznek, időről időre kifkadnak. Ez pedig rettenetesen undorító és ijesztő jelenség.
Oldalr pillant a nőre. Nem tudja miért: rosszat sejt. Ez nem konkrét, tudatos gondolat, afféle zsigeri megérzés, amit a nő arca és hanglejtése közvetít felé. Kissé összeráncolja a homlokát, a szálat a mutató- és hüvelykujja közé fogva lelógatja maga mellé a padlóra, ahová eddig a hamut szórta. Hallgat.
Majd még egy keveset, miután Zója befejezte a mondanóját.
   -  Hhhmmm...
Rekedt sóhaj szakad fel belőle, a fejét elfirdítja a nő felől, összeszorítja a szemét, a tarkója ismét a falon koppan.
Az ajkába harap, vér serken a beforrni képtelen sebből. Nem telik el hosszú idő. Ám annak tűnik.
   -  Direkt csináltad, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nézi, ahogy elfordítja a fejét, koppan a falon, szisszenve koccannak össze a fogai, mert neki fájt, ahogy a fal és a férfi feje találkoztak. Nem igazán viseli most jól a becsapódásokat, és bár Dwayne fel sem veszi, ahogy az alsó ajkából kiszökkenő vért sem, azért őt magát megviseli mind a kettő. A gyomra bukfencezik egyet, be kell hunynia a szemét, hogy egy kicsit rendezze a vonásait, és egy kicsit megnyugodjon.
- Nem, nem direkt.
Bár jelen pillanatban nagyjából bármit is mond, úgysem számít, mert a férfi morogni fog csak. Pedig direkt elmondta neki azt, amit a gyógyító is mondott neki. Azért mert ivott pár csészével a teából a főzet nem használt rendesen.
- A sárkányhimlő nagy eséllyel hatással van rá is. Ha életben is marad, lehet, hogy nem lesz teljes értékű ember.
Igyekszik szépen megmagyarázni, úgy, hogy azok a rémképek, amik két napja kísértik, ne jöjjenek elő, mert akkor egészen biztos, hogy elsírja magát, így is bőven elég Dwayne-nek, amit kapott tőle, nem kell még tetéznie a dolgot.
- Mivel te vagy az apja, és igen Dwayne, te vagy, tudnom kell, hogy kockáztatnál-e vagy sem.
Neki magának fogalma sincs, hogy mit gondoljon. Olykor az a gondolat jut eszébe, ami Seannál is. Mi van, ha ez az utolsó esélye. Nagy családot szeretett volna, Mina elmegy, csak Sean marad ott. Imádja a fiát, de látja, hogy milyen jó hatással van rá Eszti, igényli, hogy gyerekek vegyék körbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ki tudja honnan fakad a düh egy hulláma, ami végigjárja az izmait és megtepelszik a nyomrában. Ő erővel nyeli vissza. Semmi oka vagy joga ingerültnek lennie - nem, most, ebben az egy esetben végképp nincs. Mégis, az első reakciója ez: megfeszülő állkapocs, összekoccanó fogak. Kifelé mindössze ennyi látszik.
Belül sincs sokkal több.
Megnyalja a szája szélét, a vér ízétől hányingere támad. Kinyitja a szemét, a fejét visszafirdítja a nő felé. Csak nézi egy ideig.
Ott, a filodendron tövében eszébe jut, hogy a helyzet némileg más, mint néhány évvel korábban: Zója ugyanis félhivatalosan, ám mindenki előtt felvállalva, a párja. Aki ugyanilyen nyomorultul, hólyagosan és lázasan ül mellette a padlón, mint ő maga. Mindezek azonban a tényeken cseppet sem változtatnak:
Még csak sejtelme sincs róla, mit gondol. Pozitív vagy negatív? Mi ez a katyvasz benne? Őszintén fogalma sincs.
   -  Beteg?
Először egy balsejtelem - majd majdhogynem bizonyosság. Zója a kockázatvállalásról beszél. Ő érti ezt. De most komolyan azt várja tőle...?
Megvakarja az alkarját.
   -  Hát nem tudok mit mondani erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Talán.
Az orvosok sem tudnak mit mondani, még vagy hat hét, mire az első hivatalosabb sejtelem napvilágot láthat ezzel kapcsolatban. Viszont az már egy nagyon necces időszak, de merhet-e ilyenkor kockáztatni? Egyszerre dúl benne a tettvágy arra, hogy védelmezze a magzatot és arra, hogy racionálisan amellett döntsön, hogy ne szenvedjék tovább ezt a másfél hónapot együtt. Épp a kettősség miatt döntött úgy, hogy Dwayne döntőbíró lehet az ügyben.
- Én sem.
Kezét finoman Dwayne alkaljára teszi, mivel eddig a padlón volt, ezért az érintése hűvös. Próbálja kioktatás nélkül rávenni arra, hogy ne vakarja magát, mert az bizony nem tesz jót, bár Dwayne esetében még elmehet háborús sebeknek is. Végül is férfi, aki lázzal küzd. Ő egy hős.
- Nem biztos, hogy végig akarom ezt csinálni.
Miközben beszél, lehunyja a szemét, egy újabb hányingert igyekszik leküzdeni, mintha a magzat büntetné őt ezért a gondolatért.
- Borzalmas embernek érzem magam emiatt.
Soha, egyetlen pillanatig sem jutott eszébe az abortusz gondolata. Egy gyereket szinte apa nélkül nevelt fel, de a két terhességét is Dwayne nélkül csinálta szinte végig. Sean esetében a végénél minimálisan ott volt. De most, most mégis úgy érzi, hogy ez nem fog menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Biztos, hogy nem bírnád az életem - nevetek fel keserűen. Tény, nagyon jó lenne, még csak egy napra is, de ez nem olyasmi, amit nyugodtan lepasszolhatsz másnak. Pedig néha megtenném, néha meg nem adnám semmi pénzért, de a kamaszkor azt hiszem, ilyen.
- Szeretem ezt. Óvnátok a széltől is, de nem hinném, hogy Zója elől bármit el lehetne titkolni. Biztosra veszem, hogy ő teljesen tisztában van azzal, hogy iszok, egyszerűen csak várja, hogy én terítsem ki a lapokat. Sose von kérdőre, egyszerűen úgy forgatja a szálakat, hogy esélyed se legyen más, csak színt vallani, szerintem neki is vallatónak kéne lennie, nagyon durva - ráadásul én meg is fogadtam, hogy nem titkolózok előtte. Lényegében pedig nem is, csak nem azonnal mesélek el dolgokat, meg hát... tényleg van amiről még nekem sem kell tudnom - hiába voltam jelen -, nemhogy neki. Az pedig még a fejem zugában sem létezik, minimálisan gondolok rá, nehogy egy legilimentorba fussak, mert akkor aztán cseszhetem.
- Ha kevés van, akkor van... majd elmeséled? - vigyorodok el, hozzátéve a varázsszócskát, mert nem is kérhetem tőle azt, hogy most azonnal avasson be ilyen titkos dolgokba, lehet, hogy már így is többet mondott a kelleténél. Hiába annyira izgalmas ez, nem akarom, hogy baja legyen abból, hogy nekem mesél.
- Nem tűnik sokkosnak. Én úgy látom, nagyon is tisztában van vele, miért van itt. De ha sokkos is, akkor jól elrejti. Látnál engem, mikor pókot látok - na az sokk a javából, az a fajta, amikor annyira sikítanál, de még azt se tudsz, és csak bámulod, és imádkozol, hogy még véletlenül se mozduljon meg, mert itt halsz szörnyet.
- Tudod... Arlennel, ha olyan kérdést tettek fel, csak mosolyogtunk, és hagytuk, hogy mindenki magának válaszoljon rá. Ez beválik. Egyébként, amíg téged nem rúgnak ki innen, engem ez a része nem érdekel - vállat vonok. Nem szoktam olyanokon görcsölni, hogy más mit gondol, vagy hisz, az az ő dolga.
- Szuper - ez a felállás így nagyon tetszik. Csak aztán nem lesz belőle semmi, mert Zójának nem kell írnunk. Félúton belebotlunk ugyanis, én meg őszinte fancsali képet vágok. Próbálom rábeszélni, hogy menjen még vissza, csak egy kicsit, mert Farkassal nekünk komoly dolgunk van, de nem hat rá. Nem kicsi szívfájdalommal búcsúzok el az új barátomtól, és hagyom magam mögött ezt a helyet.

// Köszönöm *-* //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A füstölgő dohányt bámulja, ami lassan az ujjára ég. Mélyeket lélegzik, nehézkesen és halk, rekedtes, sípoló hangon hallatva, akár egy repedt teáskanna.
Talán, vagyis igen. Itt, a kórház kövén eddig egyáltalán nem fogta fel teljes értelmében, mit jelent az, ha a nő terhes. Igen, érti a szót. Ám mindez csak arra terjedt ki benne, hogy felfogja, Zója ismét abban a misztikus, visszataszító másállapotban van, amire gondolni is utál. Hogy ebből végeredményként gyereke fog születni? Ez csak Zója félig igenlő válaszával körvonalazóik benne.
A kép pedig egyáltalán nem kellemes.
Karok nélküli, hólyagos, haldokló csecsemő. Ezt látja. Az első és egyetlen kép.
Nyel egyet, hosszan pislog. A szálat eldrzsöli a padlón, a szobanövény cserepébe dobja. A nő hűvös érintése a pólyával fedett karján idegennek hat, hűvössége ellenére mégis olyan kellemes.
   -  El kell csináltatnod, Zója.
Megkeresi a tekintetét, az övé erőltetetten magabiztos. Nincs mese, még csak nem is kérdés. Számára.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor a tekintetük találkozik és a férfi szeme szinte tüskeként döf az övébe. Könnyek gyűlnek a szemébe, és mielőtt bármit tehetne, el is indulnak lefelé. Az ajkait összeszorítja, hogy hangtalan maradjon a cselekvése, és azzal a kezével, amelyikkel nem ér Dwaynehez, letörli az arcáról őket.
- Dwayne...
Tudja, hogy ez lenne a helyes, pont ettől fél, hogy beismerje teljesen magának is, hogy ennek így kell történnie. A férfi nevét halkan, szinte suttogva ejti ki, és egy kicsit a fejét is megrázza. Nem akar ilyet tenni, pedig ha kockáztat, akár a gyereke életét is tönkreteheti.
- Beszélek Adammel.
Jobbat nem tud most, és igazából a férfi az, aki már Seannál is a segítségére volt. Most, ahogy itt ülnek, hirtelen eszébe jut a férfi, aki segíthet a kérdés eldöntésében. Mind a két eshetőségnél tudja, hogy mit kell tennie, viszont az az elsődleges, hogy megtudja, egyáltalán van-e értelme gondolkozni.
- Azt hiszem jobb, ha visszamegyek.
Lassú mozdulatokkal felkel, vigyáz rá, hogy még most is takarja őt a növény, hiszen nem akarja lebuktatni a férfit. Érti ő, hogy valamiben meg kell halni, de azért reméli, hogy nem most szeretné megejteni.
- Ne haragudj rám ezért.
Kéri még csendesen, mielőtt megfontoltan komótos léptekkel elindul vissza a saját részlege felé. Talán mégsem kellett volna még most ilyen nagy útra vállalkoznia. Érzi, ahogy szinte kong a feje a fájdalomtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ismét elfordítja a fejét, a karját pedig elhúzza a nő keze alól. Csak ne sírjon már! A tarkóját nyomó lázon át a megoldás teljesen egyértelmű: beteg, tehát mihamarabb meg kell szabadulni tőle. Sírni pedig ráérnek majd akkor, ha ez a probléma megoldódott.
Persze tudja, hogy Zója számára mindez nem ilyen egyszerű, ám férfiként ő egész máshogy éli meg a híreket. Nem volt ideje lelkileg összehangolódnia a magzat gondolatával, nem úgy, mint az anyának, egy ideig még nem is tenné. Neki nem kell félnie a beavatkozástól és annak lelki terhétől.
Ő maga előtt csak egy roncsként született, pikkelyes gyereket lát. Ez a gondolat pedig nem, hogy szomorúságot, hanem viszolygást érez.
El kell tüntetni. Mihamarabb.
   -  Várj.
Megkésve szól utána. A falba kapaszkodva áll föl, meggörnyedve, mezítláb csoszog utána. A jobbja a saját oldalára szorít.
   -  Visszamegyek veled. - felemeli a tűzoltókészüléket a padlóról. Nehézkesen köhög néhányat - Ezt a baromságot meg felejtsd el. Nem haragszom. Csak... Adamet hagyd ki ebből. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lelassít, amikor a férfi utánaszól, meg azonban nem áll, most úgy lendületben van, de mivel mind a ketten elég szerencsétlenek, pár lépés múlva már Dwayne mellette "robog".
- Így fogunk kinézni nyolcvan évesen. Vagyis te nyolcvan én meg százhúsz évesen. Én nyolcvan évesen pasizni, tetkót varratni és káefcés kaján élni fogok.
Nem, ez nem valószínű, de ha mégis jönne egy ilyen elkattanása negyvenpár év múlva legalább felkészítette a férfit. Ő szólt, innentől pedig köszöni szépen, mossa a kacsóit.
- Miért ne? Mármint Adam a lehető legmegbízhatóbb forrás jelen pillanatban. Senki más nem tudná úgy megmondani, hogy a babánk jól van-e vagy sem.
Az, hogy talán, meg várjon, meg pár hét, vagy inkább másfél hónap, mire kiderül, de ha beteg, lehet ő is tovább marad itt. Na azt nem. Azért feküdjön itt heteket, hogy utána azt mondják, el kell venni a babát, akihez már úgy hozzászokott. A válasznak most kell meglennie és kész.
- Féltékeny vagy Adamre?
A gondolat egy pillanat alatt fut végig rajta és annyira képtelen, hogy egészen valósnak hat, ami ijesztő. Mármint Adam, ő Adam. Kedves barátja, de, hogy féltékenység legyen a barátságukból, az eléggé abszurd és mégis, furcsán nem meglepő. Úgy néz ki a világ lassan tényleg a feje tetejére áll.
- Szeretnél bejönni? Hatan vagyunk, négyen még erősen füstölögnek, egy visszaeső, meg én, aki hullámzó vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Végigborzong.
Babánk. Legszívesebben most megállítaná a nőt a folyosón, szembe fordulna vele és megkérné: légyszíves, ne nevezd így. Mert nem az. Sejtcsomó, legfeljebb, amiből aztán vagy kifejlődik valami, vagy megy az egész a lefolyóba. Seant a születéséig nem nevezte így, utána is csak sokára, amikor már ténylegesen elfogadta, hogy az övé. Addig azonban ő, Zójával ellentétben képtelen ezekre a semminek tűnő, mégis köteléket feltételező kifejezésekre.
Mert ha babák élnek. Azokat egészen más elpuszítani, mint egy kimondatlan parazitát. Ez nem él. Van.
   -  Csak ne keverd bele. Ez nem tartozik rá - ismét az akjába harap, a tűzoltó palackot lassan lóbálja maga mellett, miközben sétál - Nem akarom, hogy tudjon róla. Ennyi.
... mert az halálosan kínos lenne, nekem pedig fontos az, amit Ő gondol. Azok az okok, amik miatt Zója jelenleg beavatná a vámpírt, eszébe sem jutnak és teljesen közömbösek számára. Valami, azonban nyilvánvaló: Adam-nek ismét meglesz a véleménye a helyzetről. És hiába nem mondja ki azt hangosan, a tekintetében minden benne van.
   -  Szzz... dehogy. Rá? Nem. - a karját leereszti az oldaláról. Megáll egy fedeles, derékmagasságig érő kuka mellett, ami a női-férfi fekvőbeteg- osztály közötti demarkációs zónét jelölni hivatott. Kissé megrázza fájó fejét - Én visszamegyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem tartozik rá.
Ismétli meg a férfi érvét, és talán el is fogadná, ha nem arról lenne szó, hogy szenved-e a gyermek a hasában vagy sem. Ez egy kicsivel fontosabb, mint a másik fél büszkesége, akár a gyerek apja, akár nem.
- Majd max azt mondom neki, hogy Kelemen Farkas a gyerek apja, mert úgy tűnik, te szégyelled ezt.
Másra nem nagyon tud gondolni. Ha nem féltékeny akkor az a baja, hogy a félhivatalos, fél vállrántogatós - morgós kapcsolatuknak esetleg következménye van, amit más is megtudna. Ezen ne múljon, örömmel ad meg majd mást az apaság kérdésénél, azon ne múljon. Na nem mintha Adam előtt mondani kellene, hogy ki a gyerek apja, de ha Mr. Warrent ez nyugtatja meg, hát akkor ne kelljen tovább aggódnia.
- Az ügy végére így tehetünk pontot. Gyorsan.
A gyorsan szót még meg is nyomja, érzékeltetve a férfivel, hogy ez a leghatékonyabb mellett a legjobb időmegtakarítással járó megoldás is. Különben is, ő maga százszor, sőt ezerszer inkább megbízik abban, amit Adam Kensington mond, mint amit bárki más. Így hát egészen biztosan így jár majd el.
- Jó gondolat. Bent amúgy se jó a hangulat. Hát akkor...
A kezét nyújtja a férfi felé, mint elköszönési forma.
- Viszlát, Dwayne, és jobbulást.
Ha elfogadja, ha nem, ő hátat fordít neki, és becsoszog a szobába. Pihenni szeretne, túl sok erőt fejtett már ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Tehát a halál ideje este tíz óra.
Rezignáltan ül az ágyán, a hátát a párnának támasztva, amíg a személyzet a szemközti betegre ráteríti a fehér lepedőt. A lepedőt gyűrkészi, tudja, hogy nem kellene odanéznie, mégis, az ilyesmi olyan, akár egy lángoló vonatszerencsétlenség: muszáj bámulnia.
Egyszer majd őt is így fogják takargatni. Vagy előbb, vagy utóbb. Ugyanígy tolják majd ki a szobából és ugyanígy, csak egy félig megoldott keresztrejtvény marad utána, illetve egy siófoki képeslap, könyvjelzőként csúsztatva egy rongyosra olvasott könyv lapjai közé. Őt egy ideje már nem rázza meg a halál, annak a fizikai megnyilvánulásai. Ám, ami utána következik... a csönd.
Az kiborító.
Hamarosan teljesen egyedül marad. Tüsszent egyet - rutinosan már nem használja a kezét, így a haminc centis lángcsóva a levegőben oszlik szét. A mellkasát szorítva hanyatlik vissza.
Csönd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dwayne
este | a fertőző osztályon | x


Sárkányhimlő járvány dúl. A legmegfelelőbb alkalom arra, hogy behívjanak engem segíteni az ispotályba. Hiszen egyik védővarázs sem nyújthat teljes biztonságot a bent dolgozó gyógyítóknak, azonban nekem mit sem árthat a betegség. Mikor elolvasom a karanténban lévő betegek listáját, kifejezetten örülök, hogy küldtek értem. Hiszen nem egy ismerősöm szerepel rajta, köztük bizony Dwayne is. Úgyhogy nem soká böngészgetem már a névsort. Indulok is a férfiak elkülönített termei felé.
Az fertőző osztály ajtaja előtt vigyázó ügyeletes végigpillant műtőruhás, nyurga valómon, majd kér, várjak egy kicsit, mert éppen kihoznak egy elhunytat. Utána bemehetek. Mély levegőt szívok magamba és lassan fújom ki, miközben hátrébb lépve bólintok. Nyilvánvalóan felmerül bennem, hogy akár barátom is lehet az. De ennek kicsi a százalékos esélye. Türelemmel várok, végül nyílik az ajtó. A lefedett testre nézek, amit hordágyon lebegtetnek ki. Ez nem Dwayne. Rögvest megállapítom. Érzem az illatát. Ez nem ő.
Belépek. Az ajtó záródik mögöttem. A legtöbb beteg alszik már. Hallom az ütemes szuszogásokat mind a több ágyas kórteremből, mind az elkülönített helyiségekből. Viszont annak, akit én keresek, a légzése nagyon is éber. Hamar ráismerek neszeire és már lépek is be a szobába. Az üres ágy nemrég még a már halott varázslóé volt. Ezek szerint nagyobb volt az a százalékos esély, mint ahogy képzeltem. Viszont szerencsére az auror ágya koránt sem üres. Közelebb sétálok és megállok fölötte.
- Dwayne - szólítom meg csöndesen, amolyan köszönés gyanánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Azóta, hogy Dwayne és ő kezet fogtak a folyosón, mint valami szerencsétlen, esetlen emberkezdemények, eltelt három nap. A háromból kettőt leginkább alvással töltött, az állandó hőemelkedés, olykor gyenge láz nem könnyíti meg a dolgát abban, hogy megerősödjön. Pedig azt mondták, hogy erősödnie kell, mind a kettejük érdekében. Esetében nem is a pikkelyes elváltozások okozzák a problémát, elég gyorsan gyógyul, most már csak pár darab zavarja, főként a karján és a combja belső részén, a bőre inkább csak zöldes árnyalatú, de állítólag már nem fertőz. Tele van ez a hét pozitívumokkal. Viszont még nem engedik ki, amíg újra emberi nem lesz.
A "hétköznapibb" betegek közé még nem viszik, ugyanúgy hatan fekszenek a szobában. Ketten már gyengült füstölgéssel, lázzal, sok alvással, ketten erős füstölgéssel, állandó lázzal és hallucinációkkal, egy súlyos, visszaeső, akiről már azt hitték, hogy gyógyult, és ő, akinél a füstölgés minimálisra szelídült a bőre szépen javul, ám a láza és a gyenge szervezete nem teszi lehetővé, hogy kilépjen innen. Valószínűleg, ha hármukat, a két gyenge füstölgővel külön szobába tennék, a hét utolsó napjaiban már otthon lehetnének.
Amikor nem alszanak, beszélgetnek. Mindenkinek van gyereke, az egyik gyengébbnek, Móninak, akinek szőke haja és vakítóan világos fehéresszőke haja van négy is van, és a férjével legalább még kettőt akarnak, egy erdő közepén élnek, a férje vadőrszerű, mert a falu melletti erdő turistalátványosság. Ő az adminisztrációval foglalkozik. Érdekes tippeket kap a gyereknevelésről, amiket jól bevés a koponyájába, és mindenképpen kipróbál otthon. A másik kevésbé vészes eset pedig Sára. Ő egy gyereket nevel csak, egy fiút. Elvált. Korán esett teherbe, a férje lelépett, de neki is számos nagyon hasznos tanácsa van. A Modern Boszorkánynál dolgozik, lakberendezési tippeket ír. Egész jó kis csapatot alkotnak ők hárman, jól el is vannak, és szerencsére egymást motiválják arra, hogy ne veszítsék el a hitüket. Most is épp mind a hárman aktívan csacsognak, a fiúk dackorszakairól. Mivel az ő ágyaik közelebb vannak a kijárathoz, így nem zavarják a hátrébb fekvő, alvó társaikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A saját, sípoló légzését hallgatja, miközben a léptek elhalnak a folyosón. Kinyúl a pálcájáért a szekrényre, hogy tompítson a neonszínű fényen, majd hagyja, hogy a keze visszahulljon a takaróra. Lejjebb csúszik a párnán, ökölbe szorítja a kezeit, hogy megfékezze az ösztönt, ami agresszív, csontig hatoló vakarózásra késztetné. Mindkét karján a kötéseket már átáztatta a genny és a savós vér.
Az ajtó nyitódására fölpillant, nem számítva semmire. Cserepes ajkai azonban azonnal elnyílnak, ahogy felismeri a betévedőt, már pusztán az árnyékáról, amit az alakja vet a padlón.
A világon egyetlenegy személy van, akinek a puszta megjelenése is nyomban megváltoztatja a hangulatát, nagyjából olyasmi fizikai tüneteket produkálva benne, mint a kutyákban, amikor a gazdájuk megjelenik. Ez pedig független minden tudatosságtól, őszinte derű. Az ember ugyebár, ha például kapcsolatban él valakivel, ne adj' Isten szerelmes, a pozitív érzésbe mindig negatív is vegyül: féltékenység, félelem, agresszió. Ha azonban az embernek olyasmi barátja van, mint a műtősruhás vámpír... nos, ezek hiányoznak. Ez pedig nagyszerű.
   -  Jó, hogy itt vagy. - ismét felül az ágyán - Meg fogok őrülni itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ha tudnátok, hogy mennyit lehet spórolni a fellógatott kosarakkal. Mindenhol azt használom, de tényleg, fürdőbe, nappaliba, konyhába. Mesterien dobnak a pakolós helyeken.
Meséli éppen Móni, miközben Sára bólogat, és épp megjegyezi, hogy ő is használ pár helyen, csak a fia folyton lehúzza őket, és nem segít a bűbáj sem. Ez persze kupit és veszekedést szül, amikor betoppan Adam. Zójánk széles mosolyt küld felé, és ahogy köszön, az ébren lévők is integetnek neki bőszen. Jó kis csapat, de tényleg.
- Hát terhesen, minden téren.
Miközben a férfi elsétál megnézni az alvókat, az ébren lévők letátogják, hogy vajon a Adam-e a gyerek apja. Bár mondta, hogy a másik fél is itt van, azt nem tette hozzá, hogy a nagy növény mögött a folyosón dohányzik és küldi a lángcsóvákat, így persze hihetik, hogy a férfi az apa, elvégre nem lepődött meg a tényen.
- Adam, aggódom. Az alvók nincsenek jó állapotban, mégis egy szobában vagyunk velük. Nem lesz ebből baj? Ők még fertőzőek, mi pedig visszaeshetünk.
Elég rosszul érzi magát ettől, mert aggódik, olyan sok minden van kérdőjelesen most. Nem kellene, hogy kockáztassanak, ráadásul mind a hárman szeretnének már hazamenni, gyerekek várják vissza az anyjukat. Az ő gyerekei jelenleg Őfelsége, a Halál házában vannak, és noha jól érzik magukat, mégis elég rossz a gondolat, hogy régen nem látta már őket.
- Szeretnék kérni tőled valamit. Örülök, hogy erre jártál, mert ha nem jöttél volna, hát én küldök baglyot. Szeretném, ha megnéznéd a babámat. A gyerekem drága apja nem akarja, hogy veled vizsgáltassam meg, ő elkönyvelte annak, hogy beteg és el kell vetetni, anélkül, hogy olyan mondana róla véleményt, aki igazán érzi őt.
A mondandója Dwayne-re eső részénél elhúzza a száját. Mivel napok óta nem került elő, így feltételezi, hogy meg van sértődve, amiért nem vetette le magát azonnal a lépcsőn, hogy a vágyainak megfelelően cselekedjen.
- Csak szeretném tudni, hogy dönthessek. Nem gondoltam volna, hogy a crupfarok, mint összetevő, sárkányfoggal összefőzve semlegesíti a fekete gólyahír hatását, és láss csodát, hát mégis. A francos Sheng-hui energiafőzetben pedig mindkettő van. Az élet szívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Istenem. Megszakadna a szívem meggyötört barátom láttán, ha még volna ennek a szervemnek bármilyen lényegi funkciója. De mintha azért így is éreznék valamit sajogni ott ebben a pillanatban. Főleg amiatt, ahogy rám néz, mikor meglát.
Szabadkozhatnék azért, amiért csak most jöttem, de úgy tűnik, sokkal jobban örül a látogatásomnak annál, semmint azzal foglalkozzon, hol voltam eddig. Mondjuk a válasz egyszerű, hiszen szimplán csak fogalmam sem volt róla, hogy itt van. Gyanús volt, hogy már jó pár napja nem láttam színét se, és éreztem ugyan vérkötelékünk nyomán, hogy nincsen épp a legjobb passzban, azonban ennél jobban nem vájkáltam. Megesik vele máskor is, hogy így vagy úgy kikészíti magát, így nem volt igazán okom a szokásosnál rosszabbra gondolni. Még jó, hogy most behívtak.
Közelebb vonom az ágya melletti széket és leülök rá. Eszembe jut, amikor hasonló helyzetben voltunk itt az ispotályban. Haldoklott és én a véremet adtam neki, hogy meggyógyuljon. Ilyesmit azonban csak pár évtizedente egyszer, ha teszek. Most már tehát nem igazán kell számolnia az ilyen természetű segítségemmel. Bár Dwayne valószínűleg nem is kérne belőle ismét, tekintettel azokra a bizonyos mellékhatásokra. Noha pont a mellékhatások miatt, talán már nem volna annyira ellenére. Viszont bevallani ezt úgyse vallaná be.
- Mit mondtak, meddig kell maradj? - kérdezem tőle, együttérzően pillantva végig rajta. A fertőzöttek névsorában feltüntettek néhány adatot, azonban azt nem, kit meddig szándékoznak bent tartani. Csak hogy ki mióta van itt. Barátomat elnézve, sajnos őt nem holnap fogják kiengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Felsebesedett ujjait, aminek körme alatt összegyűlt az alvadt vér, összekulcsolja az ölében. A viszketést enyhítő krém keményre száradt a bőrén, az arcán darabosra reped, ahogy elhúzza a száját, ami akár valami mosoly is lehetne. Kívülről tényleg ocsmányul fest: a bőre szürkészöld, elvakart kelésekkel fedett, a gyógyír elmaszatolt, fehér pöttyökként tarkítja tovább. A foltos géz a könyökéig ér. Délután átkötözték egyszer, a sebek ugyanis elfertőződtek, zölden váladékozni kezdtek, erős, hényingert keltő szaggal. Azóta igyekszik megállni a vakarózást.
   -  Ha nem jön ki több hólyag, onnantól két hét. De hamarabb el akarok menni. Kenegetni magam ezzel a szarral otthon is megy. És ott nincs ilyen...
A tekintete elréved a a szemközti ágy felé.  A gyűrött lepedőn, úgy képzeli, még mindig ott lehet a nem olyan rég még ott fekvő bőrének párája. Az ajkát kezdi rágcsálni.
   -  Nem akarok álmomban megfulladni a nyálamban, mint az ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Három napja ül a cetli fölött, amit Báint csúsztatott a zsebébe. Csak otthon vette észre, így nem volt esélye az arcába vágni. A kis celti azonban nem jagyta nyugodni, szinte kiabált neki. Többször elindult a kuka felé, hogy kihajítsa de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Így a papírdarab hamar viseletes lett, megtépázta az ideg, amit Rorának okozott. Harmadik nap estéjén azonban megunta.
- Apa. Figyelj kérlek Hannára, elmegyek.
Kiöltözött, hát már hogyne tette volna. Sokáig készült, többször elkapta az agybaj közben, de végül kész lett a műremek. Egész csinossn nézett ki. A haja egyenes volt a változatoság kedvéért, fekete ruháját az ajándék cipővel és piros rúzzsal dobta fel. Hívott egy taxit, majd bediktálta a címet. Kellemes, lassú és kényelmes volt, az út alatt végig tudta gondolni, hogy milyen baromságra készül éppen egy férfi kedvéért. Csak fütyülnek és megy, ő nem az a fajta volt, Bálint mégis a legrosszabbat hozta ki belőle. Undorodott magától, de erősebb volt az, amit a férfi iránt érzett, bármi is volt az.
Majdnem fél órába telt, mire meggyőzte a portást, hogy engedje fel. Bármennyire is igyekezett, csak akkor sikerült neki szabad utat kapnia, amikor bevetette magát. Beszállva a liftbe remegett a gyomra, remegtek a kezei és mikor kopogott az ajtón már a levegőt is igen sűrűn szedte. Nem is tudta pontosan mire számítson. A fogadtatás nyilván nem lesz ellenséges, hiszen ő akarta, hogy ide találjon, de van egy olyan érzése, hogy a dolog nem lesz ennyire egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mikor morgást hall bentről, összevonja a szemöldökét, bizonyára erre nem számít Bálint, de azért mégis. Talán mindenkivel ennyire barátságtalan? Nem tűnik olyan embernek aki szívesen fogad vendégeket, de már az is meglepő, hogy saját lakása van, na meg az, hogy itthon van. Nem került konkrétan szóba, de a férfi többször is utalt arra, hogy nagyon sokat utazik. Így hát kissé a meglepő a saját kukcó. Azt is lehetne mondani, hogy pénzkidobás, de ez nem szerepel a Drávecz család szótárjában.
Ahogy kinyílik az ajtó, bemutatja a legszebb mosolyát, egy pillanatra sem jön zavarba, sőt, még ahhoz is van lélekjelenléte, hogy elszórakozzon vele. Bár a gyomra liftezik, igyekszik vele nem fogalalkozni, próbál úgy tenni, mintha ez a pillanat nem lenne számára fontos. Pedig mennyire, hogy az. Békülni szeretne.
- Azt hiszem igen. Azért jöttem, hogy elmondjam Bálintnak mennyire hiányzik, és hogy mindennek ellenére nagyon kedvelem..de azt hiszem nem itt lakik.
Legyint és el is lép az ajtótól, vissza a folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pont erre várt. Ahogy a férfi hozzáér, az érintése alatt lángolni kezd a bőre, az ajkai szinte lukat égetnek, nem tud mást tenni, minthogy hagyja magát. Mire észhez tér, már a liftet bámulja. Menekülhetne, menekülnie kellene, mert úgyis ismét szét fogják egymást szedni, de nem tud. A hotelban annra könnyű volt, csak fogta magát és eljött. De minden egyes találkozásuk alkalmával egyre nehezebb lett. Folyamatosan összefutottak és ha nem találkoztak, akkor is őt kereste az utcán, az autókban és belelátta minden öltönyös férfibe. Arról nem is beszélve, hogy Hanna is gyakran emlegette, Báint lénye valamiért összeforrt neki a játszóházzal és a gyönyörű dolgokkal, mint a cipőboltban lévő csecsebecsék, amik neki hála az övéi lehettek, hacsak egy rövid időre is. A kislány sokszor kérdezett, Aurórs pedig hárított, így volt a legjobb.
- Nem tudom, mit kellene tennem.
Őszinte. Tényleg nagyon tanácstalan, soha nem keveredett még csak hasonló helyzetbe sem. Könyörgően pillant a férfire, szeretne valami bizonyosságot, bármit, amibe kapaszkodhatna. Mert ez a képlékenység, amiben az utóbbi közel egy hónapban élt, lassan felemészti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sóhajtva áll neki tördelni a kezeit. Vajon tényleg ezt akarja? Tényleg kitenné magát ennek? Évekig utasította el magától a szerelmet, a férfiak közeledését, és most hirtelen ebbe csöppen bele. Valószínű, hogy minden okkal történik, ha korábban találkoznak, akkor talán korábban találnak egymásra, ki tudja? Sok mindennek kellett ahhoz együtt állnia, hogy azon a napon beültek az étterembe. De attól, hogy felmagasztalja az egészet, a jelenlegi helyzet nem lesz könnyebb. Nem akarja kiadni magát. Retteg, hogy mi lesz ennek a következménye, össze fogják törni a szívét. Mégis elkez  belőle ömleni a szó, megadja magát, habár a büszkeségének messziről integethet.
- Szeretem, ahogy Hannával viselkedsz. Ahogy mosolyogsz rá, és ahogy ő ezt viszonozza. Imádom, mikor mérges vagy. Odavagyok az öltönyeidért, amikor megvillantod azt a csibészes mosolyt. Hogy két mondattal le tudsz venni lámabról...úriember vagy, olyan, akire minden lány vágyik.
Ömlenek belőle a szavak, megállíthatatlanul. Minden mondat után egyre elkeseredettebb lesz, de már nem érdkeli. Most vagy soha, hiába várná el ugyanezt a szemben állótól, tudja, hogy ez most rajta múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lesüti a szemét, mikor mondandója végéjez ér. Nem akarja látni a férfit, zavarban van. Soha nem szokta kiadni magát, általában ennél több büszkeség van benne, de jelenleg ezt látta az egyetlen élhető megoldásnak. Hogy megbánja-e majd? Az egészen biztos. De azt még jobban bánná, ha úgy menne el, hogy meg sem próbálta, hogy nem mondta el az igazat. Ez még korán sem szerelem, de jó úton halad affelé, érzi, hogy nem lesz szép a vége, főleg mert mind a ketten ilyen heves természetűek. De utána a vízözön. Most már úgysem számít. Csak akkor veszi fel vele a szemkontaktust, mikor arra kényszerítik. A szemeit a barnákba fúrja,  reackióra sóhajt egyet, végül is ez is több, mint amire számított.
- Az vagy, annak neveltek.
Megvonja a vállát, ez az igazság, de többet nem elmíti meg, nem akarja ma feszíteni a húrt, ez bőven elég volt. Helyette inkább belép a lakásban, és levéve a tavaszi kabátját, körbepillant.
- Hű...
Valakinek csodálatos ízlése van. Valami azt súgja, hogy a lakás már költözésre kész volt, de azon se lepődne meg, ha valaki ránézett volna a férfire és utána rendezte volna be így. Minden annyira letisztult, annyira modern, olyan, mint Bálint. Az ablakok nagyok és ömlik be rajtuk a világosság, a kanapé hatalmas és csalogató. El sem meri képzelni milyen lehet a háló.