Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Határozottan nem örült volna valami lelakatolt dolognak, és ennek semmi köze ahhoz, hogy ajándék meg karácsony, egyszerűen idő előtt megölte volna őt másként a kíváncsiság. Ha pedig nem csak innét nézzük, nem biztos, hogy tudott volna mit kezdeni vele. Maja nagyon rendes tud lenni, nincs oka rá, hogy más legyen, ahogy arra se, hogy át akarjon verni bárkit, de Lewy nyilván tapasztalatból okkal bizalmatlan, a navinés pedig… hát meg kell tanulnia dolgokat. Bizalmat építeni, valakire számítani, számolni vele, vagy hogy éppen hogyan kell szeretni. De legalább abban nagyon is egyetértenek, hogy semmi nem megy csak úgy.
- Nekem tényleg sötét a hajam. - Mondta egyből védekezve, valamiért folyton szükségét érzi ennek, olyan rossz érzése van minden megszólalástól, mintha ő nem felelne meg semmilyen kitételnek. Legyen szó akár csak barátságról is. - Vigyázok arra, ami fontos. Ez nem egy hajgumi, amiből csak úgy veszek másikat, én is tudom.
Ezt már egészen halkan, inkább magának mondta, nem akarta pedzegetni, nem érezte úgy, hogy ez lesz a nap fénypontja. Még maradt némi lelkesedése a meccsből, meg örült annak, hogy itt van a lengyel, nem akarta ezt a keveset is elveszteni. Rájárt a rúd - a szó szoros értelmében, ha az égős esetet vesszük -, nem fokozta volna.
- Már a meccs előtt is meg volt húzódva a combom egy… baleset miatt, akkor sem tudtam volna. Pedig biztos menő versenyfutásunk lenne.
Pillantott rá, majd megrázta a fejét, biztos, hogy nem szólt volna, majd egyszer elmúlik biztos ez az „egyedül megoldom, képes vagyok rá!” flúgja. Azonban nem akarta, hogy itt minden jogalap nélkül ilyenek történjenek.
- Nem, elég, ha megígérem, vagy tegyek nagyesküt? - Maja felé fordult, jelentőségteljesen várta a választ, aztán vigyorogva rakta össze a kapott eszközt. Itt van áram, juhú. Konnektor, bedug, indít… vagyis, várjunk. Valami még tuti nem klappol. Van itt egy rakás rá való alkatrész. Melyik kell hozzá?
- Nem fog bajod esni, amúgy is, tuti a fél világ ki akarna nyírni engem ellenkező esetben. Én meg szeretek élni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egészen meglepő lett volna, ha nem jön elő valami ellenkezéssel, de sebaj, egyelőre legalább nem érezte úgy, hogy ezekkel rossz fát tenne a tűzre, sok, néha mondott olyanokat, ami másokat legalább nevetésre késztetett. Ha így vesszük tudat alatt működő humorérzéke is van, milyen jó neki. Ellenben felkapta egy picit a fejét arra, amit Lewy mondott, de ráharapva a nyelvére hallgatott. Nem mondott semmi, egy apró sóhaj után inkább tette a dolgát. Vagy úgy csinált, mintha lenne neki.
- A határaim remekül lennének, csak nem kalkuláltam bele, hogy a rúdhoz kötözve felejtenek…
Nagyot nyelve ráncolta homlokát és látszott is rajta, hogy ha nem is kelne ki magából, de kicsit talán mérges, viszont ez nem a saját felelőtlensége. Vagy nem teljesen. Még vitatott. Végül is, ha nem jóhiszemű, vagy kicsit többet gondolkodik, elkerülhetne mindent, vagy a felét a rossz dolgoknak, amik érik. De nem… Maja rendes, mindenkivel. Aztán nesze, Boldog Karácsonyt, kislány. De egy ilyen nem fogja visszafogni egy komoly meccstől, olyantól meg pláne, ahol ekkora a tét és még saját közönsége is van.
- Fel… fel. – Mondta nevetve, aztán ujjaival beletúrt óvatosan a barna hajba Lewy tarkójánál. – Nekem is tetszik így, nem szabadítanálak meg tőle teljesen, na. Csak… viszünk bele egy kis extrát!
Mondta és igyekezett látványosan másfelé koncentrálni ahogy észrevette, hogy már megint vetkőzik. Hát ezt amúgy tényleg alig akarta felfogni, már ott, a koliban is lefagyott, aztán megint. De mint a kisgyerek az első karácsonyán úgy lesegetett, na szépen vagyunk. Inkább fogott egy fejet, amire nagyobb szám volt írva, de nem túl nagy - kisilabizálva, hogy az nem vágja olyan rövidre, de sok hossza se marad -. Az utolsó mondatra csak magában tette hozzá, hogy akkor már ketten reménykednek. Majd picit sem szívbajosan húzott előre egy hosszabb tincset a saját hajából, és bekapcsolva a végéből nyesett a géppel. Legalább már tudja, hogy működik. Az ügyeskedő művelete közben, ha ránézett a lengyel, ártatlanul rávigyorgott és el is tűrte a sajátját, elég volt a próbából.
- Most még elfuthatsz amúgy… mármint…tényleg nem tudok utánad menni! - De bíztató itt valaki, de úgy tűnt nem ellenkezik, Maja mögé csúszott az ép lábát felhúzta az ágyra félig törökülésbe, a másikat inkább hagyta kinyújtva a fiú mellett, mert másként nem kényelmes. – Olyan kár, hogy pónit rajzolni se tudok… - biggyesztette le a száját látványosan, majd ezúttal ténylegesen bekapcsolta a hajnyírót és picit oldalra döntve a fejét kezdett bele óvatosan. Látott már ilyet legalább, és ollóval már csinált is ilyet! Csak nincs baj ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Ha vigasztal, nekem sincsenek információim szökött ELME-sekről - egy óvatos mosolyt végre megenged magának. Sajnos, ha egy ilyen ember rohangál az utcákon, az nem feltétlenül kell, hogy intézetis legyen. Lehetne, de nem alapfeltétel. Rengeteg olyan mágus rohangál szabadon, akit be kéne zárni egy jó sötét és jó kicsi cellába - legalábbis Michelle véleménye szerint. Ez persze gonoszság is lehetne részéről, de ehelyett inkább csak személyes jellegű, ám igen határozott álláspont.
Az ügy eddig a "nem átlagos" címkét szerezte csak meg a szőke részéről, ahogy azonban Nadine feltárja a részleteket, úgy fordul át érdekesbe a dolog. Szóval egy mágikus kehely. A francia még abban sem biztos, hogy legális az ilyesmit otthon tartani, azonban efféle aggályait jelenleg mellőzi. A ereklyekutatói végzettséggel rendelkezők nagy része otthon kutat tovább vagy tárja fel a megtalált holmik hátterét, így ennél a részletnél igazán nem akad meg.
- Mhm, értem, folytasd - egyelőre nem szeretne közbevágni, hadd mondjon el a lány mindent, amit csak tud, utána ugyanis kissé jobban kibontják az ügyet. Talán az, hogy a kehely honnan való, utalhat arra, hogy ez a bizonyos bizarr rajongó honnan származik. Lehet, hogy eleve a világ másik feléről jött, de mi van akkor, ha helyi varázsló, akinek az lenne a dolga, hogy a kehely ne kerüljön illetéktelen - vagy bármilyen - kézbe? Ezt sem lehet ám kizárni.
- Az a baj, hogy ez a leírás túl sok emberre illik, nagyon általános, de jegyzem - a penna folyamatosan jegyzetel, tulajdonképpen Nadine minden szavát rögzíti, hátha a későbbiekben még fontosak lehetnek a részletek. - Az az igazság, hogy jó lenne tudni, merre találtad meg a kelyhet. Nem tudhatjuk, lehet, hogy aki ott kezdett el követni és, aki most leveleket ír, nem ugyanaz a személy. De az is lehet, hogy ugyanaz - fontosnak tartja, hogy minden lehetőséget számításba vegyen és ne érhesse őket meglepetés. Kételkedik abban, hogy a két személy különbözne, de inkább biztosan kizárja a lehetőségét, semmint később homlokon csókolja a beton, akkorát essen. - Tudod esetleg, hogy a betörések mikor történtek? Kifigyelhette, mikor vagy otthon és mikor nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Teljesen feldobta a látott döbbenet, szeretet hasonlóan erős hatást kelteni, simogatta a hiúságát, aminek egyébként nem volt rá szüksége. Mindenesetre figyelte az eseményeket, kedvére volt, így még a pimaszkodást is elfojtotta, kivárt, bár azért körülnézett, nem igazán volt kedve a lányról felesleges pasikat levakargatni, de ha kell. Hát van mit tenni? Egyébként ahogy a pubban is, itt sem zavartatta volna magát, nem nagyon tűri, ha beleköpnek a levesébe. Meg azt sem, ha más szemet vet arra, amire ő. Khm.
- De te éppen csodásan festesz hozzá. - Zárta rövidre, majd hátrébb lépet és a kezét nyújtotta felé. Megcsóválta a fejét a feltételezésen és látványos grimasszal díjazta. - Nem tudtam, hogy a gyilkosoknak szokása kopogni és időzni az áldozattal. Nyugi, senki nem lesz árva, csak kölcsönkérlek. Majd próbállak nem megtartani, jó? Bár semmit nem ígérhetek.
Megesik Kevével, hogy sokat beszél, de az is, hogy inkább hallgat, de lévén ő toppant csak úgy be, valakinek el kell kezdeni ezt az egészet. Nagyon szívesen vezet, ez a jellemvonása sosem tartozott az átlagba házában, mégsem zavarta. Igazán csinos vezetőség volt, akik minden egyébért kárpótolták. Ha idő közben végre megfogta a kezét Nelie, h nem akkor megtette őt, maga után vonva indult meg.
- Jó lesz, ne aggódj. Zsupszkulcsos utazással, hogy állsz?
Csendesen lépdelt ezután, próbálva a rellonsohoz igazítani a tempóját, bár nem volt ehhez hozzászokva. Ma kifejezetten rendes. Nem mentek távolra, az utcában az egyik kék-fehér ház hátsó udvara volt a célállomás, ahol egy kicsi, szoborszerű és eléggé lelakott kőépítményt közelítettek meg. Ez a zsupszkulcsuk az estébe, azonban mielőtt indulnának még a lányra pillantott, végigmérte őt, majd vigyorogva húzta az ő kezeit is a műszoborra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lazán ingatta a fejét a nagy felfedezésen, aztán végigsimított saját, borostás arcán még figyelte a szépséget. Nem érezte magát különösebben kínosan, vagy hívatlannak - igen, ő pontosan elképzelte, hogy mindenhol, mindenki szívesen látja - így csak úgy várt ott, mintha mi sem lenne természetesebb. És így is indult el. Biztosan fogta a törékeny, az övéhez képest egészen kicsi kezet, aztán csak figyelte a jóval tömörebb válaszokat. Megmosolyogtatta őt az, hogy mindig ilyen, hát nem tudja szépíteni, merev távolságtartással viselt bárki felé Anne, akit nem ismert úgy, mint a tenyerét. Pedig egy kicsit kellene csak elengednie magát. De Keve csak a lehetőséget adhatta meg, na, abban viszont nem volt kicsinyes, sőt.
- Majd legközelebb… - Azzal ő is megszorította Nelievel egyszerre, egyik kezét a lányén tartotta, hogy érkezésnél megtarthassa magukat lehetőleg két lábon. Ami sikerült is, ha kicsit imbolyogva is. Ezt sikerült ennyi idő alatt, na, a többi kellemesebb és jobb meglepetés. Rá is vigyorgott pár perccel később. - Egyben vagy?
Némi aggodalom is vegyült az érdeklődésbe, de nem volt tolakodó, tudott ő ha akart és nem csak gyerekes vagy túlmacsó üzemmódban működött. Most azonban a kezére csavart sálat bontogatta, miközben rápillantott a sárkánylányra. Majd egészen közel sétált hozzá, megvillantva mosolyát pedig megkerülte és mögé lépett.
- Van itt még valami, nem vagyunk messze, de a meglepetés mégis csak meglepetés szóval… bekötjük a szemedet, és nem ér lesni. - Míg beszélt, egyik kezével jobb oldalánál a sállal nyúlt előre, másikkal a bal oldalán, majd óvatosan húzta a szemei elé és lazán, de biztosan megkötötte. Majd ismét a kezéért nyúlt és lassan kezdte előre húzni, szembe fordulva vele. Néha óva intette egy-egy lépéstől, de szerencsére három lépésből sima, aszfaltozott részre értek és egyszerű 5 perces út volt ez. És a vidámpark ajtajának csörgéséig meg sem álltak. Ott elengedte a kezét, majd a kisajtónál belépve felkapcsolta a kivilágítást, és kikiabált.
- Na, most már ér lesni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindvégig lelkes maradt, mindazok ellenére, amiket látott, tudott és tapasztalt eddig a lánytól. Tisztában volt vele mennyire nem egyszerű eset a rellonos, de ebben cseppet sem látott ellenvetést az elképzeléseihez. Illetve nem akart. Helyes, kitartó férfi hírében állva még szép, nem mellesleg ugyan elég könnyen kitalálta és kivitelezte ezt, van munkája benne rendesen. Nem hagyhatja veszni.
- Fölösleges kérdéseid vannak, azt hittem itt én beszélek sokat...
Nem különösebben éllel vagy erőszakosan válaszol, még így is kedves marad, viszont gyönyörű kerülőt tesz minden felett, amire reagálnia kellene. Talán néha az is pozitív, ha ő nem beszél annyit, majd egyszer kipróbálja, de most kénytelen lesz. Ahogy vezetgeti a lányt vigyorogva figyeli őt, ha jól sejti nem bízná csak rá magát így biztos fülel.
A kulcscsal nem bíbelődik sokat, kinyitja a kiskaput, és a pénztárnak beépített főkapcsolókhoz lép, hogy fénybe boruljon minden. Azért a muglik se gyengék fényűzésben, az áram meg egy kis kreativitás bármiből varázsol maguknak szórakozást. Mire visszafordul és a bejárathóz néz, Nelie már szemkötő nélkül nézelődik. Visszaveszi a sálat és a zsebébe tömködi, aztán mutatva maga előtt befelé invitálja a barnát.
- Tudod, kifejezetten jó vagyok az illegális dolgokban, de - kis szünetet tart, még meglobogtatja a kulcsot. - Van egy ilyenem is, csak most, csak nekünk. Na, mehetünk?
Ő maga már bent is volt, és megvárta még a lány felocsúdik, remélte, hogy nem kell becipelnie. Távolról is látszott a több tíz méter magas műfenyő, ami ki volt a park közepén dekorálva, de az csak a végállomás lesz.
- Vegyük úgy, hogy most csak a tiéd egy vidámpark, hol kezdenél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A helyzet az, hogy el is hiszi - mit hiszi? tudja -, hogy az auror tényleg fogadásokat tett erre az ürgére. De másfelől meg megnyugtatja a tudat, hogy eddig valószínűleg jó úton halad. Legalábbis arra, amerre Rothman is haladt addig, amíg falba nem ütközött. Ennyit a megnyugtató tudatról.
Teszi egymás után a lábait, fogalma sincs, merre halad, hisz teljesen sötétbe vész előttük az út. Szeretné azt mondani, hogy magabiztosan robog bele az ismeretlenbe. Szeretné, ha nem érezné úgy magát, mint egy kísérleti egér a labirintusban, futva a sajtszag után. Sok mindent szeretne. De elsősorban azt, hogy beérjen a labirintus közepére. Ösztöne hajtja, talán akkor se tudna már megállni, ha tényleg akarna. Így pedig pláné nem, ha nem is akar.
Felpillant az asztalon elterpeszkedő aurorra. Süti-morzsás az álla. Majdnem kinyúl felé, a helyzet bizarrsága azonban megállítja. Egy hosszúra nyúlt pillanatig kívülről látja magukat; soha ikonikusabb jelenet nem volt vásznon. Az abszurd akció-krimik koronázatlan királyai - egy hiperaktív, tenyérbemászó auror, vagyis a mester, és egy antiszociális, mufurc empata, vagyis a tanítvány. Első ránézésre ez a felállás, azon túl viszont... Ki tudná megmondani, hogy valójában ki kinek a sidekickje? Önkéntelenül elmosolyodik az orra alatt. Nem az övé a mosoly, de most bitorolja egy kicsit így, kölcsönben.
- Az első kihallgatása zsákutcába futott, nem? Amiatt vagyok itt. Talán jó ötlet lenne, ha ezúttal én faggatnám - mindez akár goromba is lehetne, ha egyáltalán annak szánta volna, és valaki másnak, aki még meg is sértődne rá. Még fogalma sincs, mit fog kérdezni, nincs kifinomult vallató-technikája, az egészről annyit tud, amennyit zsigerből érez, illetve amennyit olvasott az utóbbi időben, mióta érdekelni kezdte a téma. Az auror viszont profi ebben. Hátradől a széken és elgondolkodva méregeti magának a férfit.
- Ugyanakkor... nincs tapasztalatom - hangja már kevésbé cseng határozottan. - Vezesse fel, hozza kellemetlen helyzetbe, én közben a hátsó bejáraton fogok belopózni.
Van egy olyan érzése, hogy a kellemetlen helyzetbe hozás a szakterülete Rothmannak. Szépen piszkálgatni kezdi, hogy a gyanúsított védelmi rendszere meginogjon, ő pedig ezalatt a réseken ügyesen bepréseli magát. Valószínűleg észre se fogja venni, csak akkor, amikor már úgyis mindegy. Elméletben jó stratégiának tűnik, a legjobbnak, tekintetbe véve egyedi képességeiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon furcsa módon, ha mást csinált, másról beszélt, vagy csak Lewyvel egy légtérbe került az agyából kirepültek az egyéb tényezők, ami most nem is volt nagy hátrány. Szomorúvá tették a tények és csak kimondogatott dolgokat, amikkel kérdéseket generált. Nem tudta eldönteni róla, ahogy máskor se igazán, hányadán áll hozzá, így azt sem hogyan feleljen erre érdemben. Aztán egy pillanatra megálltak a kezei, és csak nézte őt.
- Az emberek néha kegyetlenek egymással, de én voltam a buta, hogy bedőltem. - Megvonta a vállát, de nem akart sokat félrebeszélni, így valamennyire válaszolt is a kérdésre végül grimaszolva. - Állóspárgáztam, egy rúd mellett, tudod, ami körül táncolni is szoktak… aztán körbetekert egy égősorral, amivel hozzákötött… aztán huss, elszelelt.
Alapból elég vicces és komikus jelenet, és lehet ő is nevetne más helyzetben, vagy pár hét múlva már fog is, de most még nincs ínyére. De próbált felülemelkedni, mint mindig, a hajbabrálás pedig sokkal inkább kedvére való volt.
- Majd vigyázok arra a fene jó, anyukák kedvence imidzsedre, ígérem.
Megforgatta a szemeit, majd mosolyogva vette számításba, hogy mit is művelhetne. Már ketten reménykedtek abban, hogy érteni fog hozzá, Maja próbált bízni magában, mielőtt elszúrná, vagy hasonló. Neeem most kéne elhasalni a fiú előtt a nagy tudásában. Sőt, ha lehetne soha nem tenné, volt már elég kínos borulása, tört ki foga is. Fortuna plíz.
- Na akkor ne mocorogj, maradj a fenekeden addig. – Adta ki a legtermészetesebb utasítást, még odahajolt hozzá oldalt, hogy rá is nézzen, aztán szépen lassan kinézte hol volt előtte nyírva, hogy azért menthető legyen, ha minden kötél szakad, majd elkezdte kiformázni a kis karikát, ami a kilences teteje. Milyen meglepő minta… mindenesetre szívből van, és ha egyértelmű is, ők akkor is tudják, hogy Majától, ez meg a lánynak éppen elég. Annyira koncentrál, hogy azt sem veszi észre, hogy néha csücsörít vagy ráncolja a homlokát. De legalább halad vele…
- Nem volt baj amúgy, hogy most itt vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem tudok róla, hogy morzsás az állam, amíg a srácon észre nem veszem. Talán már sietne is a segítségemre, ha jobbbbban lennénk (hány b-vel mondjuk ezt?), vagy valami. De a társadalmi normák és a kívülről szemlélés megakadályozza ebben a kis figyelmességben. Engem viszont nem akadályoz semmi abban, hogy ne töröljem le a morzsákat, hanem tovább idegesítsem szegényt a sütievés nyomaival büszkélkedő borostámmal. Borosta még soha nem volt ilyen büszke.
- Ja, elszúrtam - bólogatok ráncolt orral, egy sóhaj közepette. Akár még hiteles is lenne ez a nagy magamba szállás, ha nem tudnánk mindketten pontosan, hogy tökéletesen elégedett vagyok magammal és a teljesítményemmel úgy általában, és koránt sem magamat hibáztatom azért, mert a múltkor nem szorongatódott meg annyira a fickó. A rendszer hibája. Minden a rendszeré.
- Oké - húzom fel hirtelen a szemöldökön, belemenve a taktikába és már huppanok is le az asztalról, mintha most nyomban indulnék is kihallgatni az ipsét.
- Én megrágom, neked már csak lenyelni kell - foglalom össze a stratégiát ezzel a nem kicsit gusztustalan, de igencsak passzoló metaforával. Rávigyorgok még a dánra a morzsás ábrázatommal, aztán már rontok is ki a vallatószobából.
Kint kedvesen eltársalgok még a kollegákkal, míg várjuk a gyanusítottat, de pár perc múlva csak megérkezik a drága. Karon is fogom és bevezetem a kihallgatóba, nagy barátian. Tobias meg figyelhet minket a fal másik oldaláról. A szoba felől tömör kőfalnak tetszik, ő viszont átlát rajta, mint egy vékony felhőrétegen.
Kezdődik az előadás. Az állam még mindig süteményes. A velem szemben ülő tag ezt bátorkodik is megjegyezni. Nagyon megköszönöm neki, hogy szólt és le is törlöm az arcom, aztán bájolgok tovább vele. Nincs annál ijesztőbb, amikor én bájolgok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi büszke vigyorára, majd az azt hamar leváltó komor-komoly beismerésre csak egy lapos oldalpillantást vet rá. Majd menten meghatódik. Közben a helyzet meg az, hogy ő sem érzi úgy, hogy a férfi elrontott volna bármit is. A hiba nem benne van, hogy is lehetne? Az öntelt magabiztosságot félretéve Tobiasban is határozott formát öltött már a vélemény, miszerint ők a helyes úton járnak, és a valódi ellenség nem a gyanúsított az asztal másik felén, hanem a rendvédelem jeles képviselői, akik ott toporognak az ajtó előtt, azon morfondírozva, hogy hívják-e a kapitányt, vagy esetleg tényleg van ezeknek engedélye kibérelni a vallatót. Sejti, hogy ez a vélemény nem egészen az övé, de már a sajátjának érzi és nem tudja levakarni az elméje faláról. Szépen odaragadt.
Nem óhajt semmit a közelébe engedni, amit a férfi azelőtt megrágott, túlságosan aktív képzelőereje beleborzad, azonban igen... valahogy így gondolta ő is. A gyanúsított szegény nem tudja, mi vár itt rá. Illetve lehetséges, hogy sejti, elvégre találkozott már Rothmannal. Igen, egészen biztosan sejti. Fellehet készülve a legrosszabbra. A legrosszabb pedig még mindig jobb, mint az, ami történni fog.
A folyosón való toporgás közben elhúzódik az odagyűlt auroroktól, az orra után menve megtalálja a konyhának csúfolt zúgot és tölt magának egy bögre kávét. Mielőtt valaki kikaphatná a kezéből, gyorsan ledönti, aztán tölt magának még egy adaggal. Mostmár nem lesz akkora veszteség, ha valaki visszaigényeli a bögréjét és annak tartalmát. Kifele menet elemel egy fánkot, és már nagyrésze gurul lefele a torkán, amikor ráeszmél, hogy ő nem is szereti a fánkot. Már viszi is befele Rothman az áldozatát, mikor a fiú elsétál mellette, és ha egy kicsit nyitva tartja a fülét a férfi, olyasféle szavak foszlányaira lehet figyelmes, mint a "tartsa meg magának", "kleptomán", esetleg még a saját neve is eljuthat hozzá a fiú orra alól.
A motyorgást azonban félbe is hagyja, gyorsan besiet a vallatószoba megfigyelőterébe, ahonnan kényelmesen kivesézheti az ürgét anélkül, hogy az tudná, hogy valahonnan láthatatlan emberek figyelik őt. Úgy helyezkedik be az ablak elé, mint aki színházban van. Egyetlen szót sem akar elveszíteni. És mivel őt nem láthatják és nem is zavarja meg senki, teljesen elengedi önmagát. A gyanúsított minden szava újabb darab a kirakósában, amiből végül az illető teljes mentális térképe és világa fog kirajzolódni. Már sokszor kapcsolódott rá másokra szándékosan, de ilyen körülményekkel és céllal még nem. Bizsergető érzés fut át a gerincén, majd suhogva lebben az inga.

Ingerült vagyok. Frusztrált. És... félek. Igen, félek. Fenébe vele. Ez az alak nem hagyja annyiban a dolgokat. Nem akarom, hogy lássa, mennyire a hideg ráz tőle. Az idétlen bájolgásától falnak szeretnék menni. Összefonom a karjaimat, várok, ki vele. Kezdje a műsorát. A múltkor is olyan jól ment neki, hogy aztán még tőlem kértek elnézést a kollégái. Kérhetnek is, ha képesek voltak alkalmazni ezt a kétes elmeállapotú tagot. Azt mondják róla, hogy leolvassa az ember arcáról a gondolatait. Egyesek szerint gondolatolvasó, de a legilimencia legkisebb jelét sem érzékelem. Biztosan csak városi legenda. Volt néhány szerencsés húzása, s ettől mindenki hanyatt vágta magát. Hát én nem. Lehet, hogy tud valamit, de biztos nem lát a fejembe. Az egyébként is illegális, nem? Biztosan az. Ha meg nem, az kéne legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kifejezetten kellemetlennek érezte a panaszkodásba futó beszámolóját, arról nem beszélve hogy túl helyén valónak se tartotta. Nem szeretett másokra rosszat mondani csak úgy, és azt is tudta hogy a csalódottság bőven beszél belőle, a legtöbb csíny teteje volt ez azért. És nem a meghúzódás, inkább az, amit így kedvben és lélekben Majára nyomott. Figyelte Lewyt és látta, hogy valami más lett, a kérdéstől pedig el is némult hirtelen. Lesütötte a szemét, majd lehajtott fejjel piszkálgatta a nadrágját, mintha valami érdekes lenne rajta, pedig csak nem nagyon tudta, hogy ez miért olyan fontos, megkérdezni meg nem merte. Arról nem beszélve, hogy jobbnak látta amúgy is ha nem a félmeztelen Lewyt nézi. Szegény lány.
- Egy végzős rellonos, ismerem már, voltak már csínyek, csak ez úgy… mindegy, felejtsd el, jó?
Próbálta elhessegetni ezt az egészet, biztos másokat is bántanak meg, sőt, tudja. Az iskola, pláne egy bentlakásos, erről szól. Egymáson élik ki a stresszt, a sikertelenséget és a vágyakat a diákok, nem számolva vele, hogy ez másnak mennyire rossz lehet. Maja pedig ezt pontosan tudja, és nem akarja, hogy a mai napjára bélyeget nyomjon. Bár a jó hírének fejtegetése határozottan vidámságot csalt Maja arcára. Meg is rázta a fejét, de nem tudott rosszallóan nézni rá. Nem ítélkezik ő aztán, az biztos.
Kicsit megmozgatta a lábait a fiú keze alatt, aztán elvigyorodott és visszatért inkább ahhoz, amibe már belekezdett.
- Én nem úgy értettem, na. Csak nem akarom elrontani.
Aztán határozottabban folytatta és szépen lassan kialakult az a kilences bizony, és nem is lett olyan rossz, mint várta volna. Ezt persze csak magában osztja meg, mielőtt még kétségek merülnének fel Lewyben is a szakértelmét illetően. Kicsit összehajazott mindent, ami annyira nem zavarta, hát ki lehet az mosni, rázni, meg minden. Le akarta seperni a fiú válláról is a hajat, de aztán első érintésre, mint aki forróvízbe nyúlt visszahúzta a kezét. Ebben nincs éppen a toppon, na. A hajba turkálni egy dolog…
- Értem. Ühm… azt hiszem megvagyunk lassan. Ott balra van egy tükör is, meg tudod nézni mennyire szúrtam el… - mondta mosolyogva, mert annak ellenére, hogy őszintén mondta azt, amit büszke volt ám magára! A hallottakra meg még egy kicsit jobban. – Remélem azért megteszi…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért fontos neked ennyire, hogy hogy hívják Hajnát? Mármint neeem…
Aztán hirtelen megállt a levegő is, Maja meg lefagyott. Bekövetkezett az a nagyon kínos, maga által kreált csend, hogy a három várossal arrébb lévő tücsök ciripelése lágy dallamként kúszott elé, ahogy mereven bámulta a sztárhajtót. Nyelt egyet, de csak tátva maradt a szája, ahogy folytatni akarta. Na nem az volt a baj, ahogy nekiállt, inkább az, hogy nem akart ő árulkodni, aztán annyira figyelt, hogy a nevét csak így huss, kimondta. És azért tisztában van vele biztosan mindenki, hogy nem sok rellonos, ötödikes Hajna van. Sőt, egyetlen egy létezik, de ezt most igyekszik leküzdeni.
Könnyebb dolga volt kicsit, még nem neki kellett válaszolgatni vagy beszélni, mert ez így legalább valamennyit könnyített a lelkén, ha nem is sokat. Egész ügyesen dolgozott és gyorsan azért, szóval csak kicsit zsibbadt el a lába út közben, de majd kinyújtja később, katonadolog. Zavarban volt, miközben figyelte, ahogy ránéz a férfi, el is fordult inkább a tekintetétől és a haját figyelte.
- Igen… nem, dehogy, semmi. Mindjárt.
Egy mély levegő után gyors seprésekkel a nyakát, a vállait lepucolta, aztán a hátát is és ott úgy megállt a dologban. Bőven elég volt, még remegett is a keze egy kicsit. Ez a szerencsecsomag megint a helyzet magaslatán van. Bele se gondolt, hogy előre is sepert a hajból. Az majd eltűnik, megszűnik, lehullik ha feláll! Igen!
- Mehetsz, mindjárt összetakarítok.
Dobta fel, de persze utána fordulva figyelte a reakciót, az azért jobban érdekelte. Figyelte az ágyról, ahogy a tükörben megnézi, aztán amikor azt mondta tetszik neki, őszinte örömmel mosolygott és még a kezeit is összefűzte maga előtt úgy figyelte. Aztán mikor észrevette magát feltápászkodott, bár elég béna volt benne. Az öléből is kiseperte amennyire tudta a hajat, ezen meg majd a mosás segít úgy is. Az anyja… micsoda beszélgetések lesznek! „Mi ez a ruhán, Maja? – Csak macskaszőr, Vivi, tudod…” Inkább visszatér a jelenbe. Összerakja a gépet, már kevésbé remegő kézzel, aztán fél szemmel figyeli csak, hogy az ing visszakerült-e a tulajra, vagy valami.
- Örülök, ha tetszik, mivel ez marad egy darabig, nem lett volna jó, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rosszul érezte magát, mikor kimondta, aztán meg elszégyellte. Úgy érezte elszúrt valamit, vagy legalábbis fölöslegesen fecseg összevissza. Jó, tény, hogy akármilyen viccről van is szó, vannak, amiknek lehetnek következményei, ő mégsem képes utálkozni. Akkor se tenné, ha nem ismerte volna az illetőt, hát Hajna esetében meg pláne nem tud. Arca egészen elkeseredett mosolyt erőltetett magára, aztán inkább csak bólintott egyet. Figyelte mikor mondta, de nem nagyon tudott ehhez mit szólni, ha valaha szorult is segítségre, nem volt nagyon kihez, mihez közvetlenül, így hozzászokott, hogy a nagyobb dolgokat is inkább lenyeli, nem még ezeket.
Szerencsére a némasága nem jelentette azt, hogy most pokróc lesz, vagy sírni kezd, esetleg duzzogni, ugyan most már elengedni csak úgy nem tudja ezt, de a kedvére nem nyom bélyeget legalább. Azt megteszi a zavartság. El is pirult, érezte, ahogy melege lesz lassan, és azt is tudta, hogy ez bizony a pofiján hamarosan felüti jeleit, csupán ezért is tartott olyan sokáig erőt venni magán és segíteni. Maja_nem_tapogatott_eddig_senkit. Maja_mindjárt_összeolvadja_magát. Szóval voltak gondjai.
- Nem, nem… gondolom, tudom. - Nem rántotta el a kezét, csak lassan a pirosból vörös lett, már a férfi klubja el akarta volna kérni a színkódot Majától! Ebből adódóan ez nem ment csak úgy, parancsra, hogy ne remegjen, mekkora mázli, hogy nyírás közben nem mozdult a keze. Szép hullámok lettek volna, biztosan.
- Sehova, vagyis ahova akarsz. Mármint az előbb a tükörre gondoltam csak. - A nyelve meg az agya is összeakadt, így inkább végül csendbe maradt, még összetakarított valamennyire. Jobb a békesség, ugyebár. Mire felnézett pedig Ő már öltözött, szóval nem nagyon volt más hátra, mint hogy magát is összeszedje lassan, bár, ha őszinte akart lenni azért annyira sok kedve nem volt most elbicegni az átjáróig meg még hopp-porral hazaszökkenni. Pedig muszáj lesz majd.
- Az, abból ma kijutott bőven. - Mondta egy idő után mosolyogva, tényleg nagyon kerek lett ez a napja, ezt már senki nem veheti el tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nők. Keve még mindig nem tanulta meg, hogy ha kék, az a baj, ha piros, akkor az. Ideje lenne lilát mondani, vagy semmit, igen, ez tűnik hatásosnak. Ahogy figyeli a barna reakcióit magában jót derül az egészen, és hiába nem látszik rajta kívül, azért izgul egy kicsit. Szokta ő fűzni a csajokat, de azért ekkora erőfeszítést nem sok ért meg neki eddig, és most sem érti igazán, hogy alakult ez... de már csak arra kíváncsi, mi jön ez után. Vigyorogva rázta meg a fejét, mikor kijelentette a lány, hogy nem is kíváncsi, pedig még rá se tért, hogy egyébként az anyja biztosan szívesen dugná hűvösre őt, mindegy is.
- Hé, hé... az egész éjszakára a miénk, nem kell rohanni!
Próbálta visszafogni, nagyon sikertelenül, így inkább beleegyezően követte az óriáskerékig. Még szerencse, hogy dolgozott itt, és tudja mit és hogyan működtessen, legalább ezen nem kell sokat agyalni. Felsegítette az egyik lépcsősoron a lányt, ha az igényelte, aztán a kerék felé indulva, ő az irányítót nyitotta, hogy megkeresse az időzítőt és a kapcsolót is. Utána beül a lány mellé, és a rellonos arcából kisöpri a kósza tincseket, majd karját kinyújtva maguk elé húzza a biztonsági korlátot. Csapó egy.
- Komolyan, csak egyet? Minek nézel engem? - Megforgatta szemeit Keve, ahogy látványosan az égnek emelte tekintetét. Az összes sárkányt begyűjtené neki a környéken, ha arról lenne szó. Valahogy most jön rá, hogy az a vigyorgós, boldog tekintet, amit a vidámpark előcsalt hiányzott Nelie arcáról, nagyon-nagyon.
- Már elkezdheted a kívánságlistád sorolását az este további részére, de majd hagyj ki valahol úgy öt percet. - Sejtelmesen rákacsintott, miközben emelkedtek körbe, és nézhették a kivilágított város fényeit. Nem kötötte Nelie orrára hol vannak, és egyelőre nem is tervezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Hát legalább ennyi vigasza legyen az embernek.. - vonja meg a vállát szokásos mosollyával az arcán. Michelle biztos jobb helyről szerzi az ilyen értesüléseit, mint Nadine, szóval a barna ad a szavára ebben a kérdésben is. Egészen belelendül a mesélésbe, igyekszik elsőként is nagyobb vonalakban vázolni a helyzetet, hogy aztán majd úgyis belemásszanak a részletekbe. Tekintete csak egyszer villan a folyton jegyzetelő pennára, tudomásul veszi, hogy most aztán minden szava meg lesz örökítve. Pontosan jól tudja, hogy a személyleírása nem nevezhető egyedinek, de ennél jobbal jelenleg nem szolgálhat.
- Tudom, engem bosszant a legjobban, hogy nem láttam rendesen – mondja ajkait egy picit lebiggyesztve. Tényleg idegesítő, ha amúgy mindent megjegyzel, csak pont azt nem tudod, amit kéne. Egy olyan apróság miatt, mert nem látta rendesen. Sejtette, hogy nem bújhat ki a kehelyre vonatkozó kérdések alól, így hát kénytelen lesz beszámolni a kis horvátországi látogatásáról.
- Horvátországból hoztam el a kelyhet. Kezembe került egy olyan forrás, ami beszámolt egy Split városában lévő alagútról, ám itt megszakadt a szöveg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet ott, így nekilódultam. Az alagutat mágikusan rejtették el, nem volt könnyű megtalálni. Viszont Diocletianus császár palotája alá vezetett, ahol is megtaláltam a kelyhet. Én is gyanítok ilyesmit. Mármint, hogy a két személy ugyanaz, de fogalmam sincs mitől borul meg hirtelen, hogy ennyire zaklat – a rövid beszámoló után elhallgatva süpped gondolataiba. Röviden elmondta a lényegét a kis kiruccanásának, bár nem tudja ez mennyiben lesz Michelle segítségére.
- Múlt hét kedden, azt hiszem. Kifigyelhette, elég egyszerűen, az utóbbi időben nem ülök olyan sokat otthon – bólogat maga elé meredve. Nem olyan nehéz felmérni az időbeosztását. Órákra jár, közben néha dolgozgat otthon, ellátogat a térre, a kastélyba. Ha valaki ott van az utcában láthatja mikor jár-kel.
- Tudod, az a furcsa, hogy a kelyhet nem is vitte el. Ezért nem vagyok biztos benne, hogy ugyanaz az ember, mint aki Horvátországban lehetett. De nem tudom, mondd meg te, te vagy a szakember – vonogatja a vállát felnevetve. Tényleg nem tudja hova tenni a képtelen történetet, és nagyon reméli, hogy Michelle meglát valamit a dologban, ami felett az ő elméje elsiklott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül