Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tudás, amelyre szomjaztam, értelmét vesztette, ahogy a percek vánszorogtak el mellettünk, ahogy a nap fokozatosan hagyta el az eget, amit nem azért tudunk, mert az ablakon fénylő napsugarak melengetik arcunkat, hanem az óra lassú, mégis túl gyors kattogása elárulja. Az ablak bűvölete mindössze átverés, hiszen a föld alatt vagyunk, még nekem is nehéz lenne megoldani, hogy a kellemes napfény elérjen idáig. A papírlapok kerülnek ki kezeim közül, hangom dörren, ahogy meglepő módon, most nem kérem őket, hogy tegyék, amit mondok, hanem úgy hangzik, parancsokat osztogatok. És nem érdekel. Most nem, a későbbiekben úgyis elszámolunk ezzel, csak ne most, az önérzetet toljuk félre és haladjunk. Sébastien felkiáltásra fordítom felé fejemet, mintha meg sem hallottam volna, folytatom mondandómat. Az ő önérzettel kevert lelkiismeretfurdalása sem érdekel különösebben. Fénytelen tekintettel, kemény és megmerevedett vonásokkal figyelem az ajtót, aminek zárja kattan, ahogy kilépnek rajta. Sikerült neki, így megtehetem azt, amit elvárnak tőlem azok, akiknek fontos volt a kanapén fekvő. Fáradt tekintetemet emelem vendégemre, ahogy elém kerül, csípőmet döntöm az asztallapnak, két kezemmel derekam két oldalán támaszkodom meg rajta. Fejemet oldalra biccentve hallgatom végig türelmesen a szavakat, meg sem rezdülök, pedig a szemtelenség, amelyet megenged magának, normális esetben, igenis büntetést vonna maga után. Mégsem történik semmi, csak hallgatom a szavakat, amelyek elhagyják ajkait. Monológja végén várok pár percet, tekintetemben pillanatnyi értetlenség csillan, végül elmosolyodom, ahogy az előttem állót fürkészem. Árad belőle a feszültség, és ha látni szerettem volna, hogy ki is ő valójában… nem, ki ő még, akkor sikerült elérnem. Fürkészem a kissé eltorzult vonásokat, szívom magamba a belőle áradó mindent, amit éppen érez, mosolyom halványan ékesíti arcomat.
- Sébastien – hangom lágyan tölti meg a szobát, mégis tudom, hogy figyelni fog rám, mert az él, ami érezhetően a kiejtett névben van, nem hagy más lehetőséget neki. Pedig eddig is volt neki mindig. Szinte már sajnálom. – Bármi áron, mert ezt kérte tőlem. A férfi, akin a rúna van, háromgyerekes családapa, a gyermekeiért él, de így nem akar. Mint mondtam, nem játszok istent, ahhoz én kevés vagyok – szomorkás mosollyá váltok, ahogy a szavak elhagyják ajkaimat. – A jóváhagyásod nélkül senki nem nyúl a rúnához, de így is túlságosan benne vagy a dolgokban ahhoz, hogy téged kérjelek meg arra, tüntesd el róla, mert nem bírná a lelkiismereted. Megmentetted azt az embert, én pedig éppen hazafelé vitetem, hogy a családjával legyen, mielőtt megteszem azt, amire kért. Ettől valóban isten lennék? – fejemet hátra vetem, a plafont szuggerálom. Nagyot sóhajtok, fejem biccen előre, így vehetem észre vendégem ökölbe szorult kezét. Valóban ennyire kihoztam volna a sodrából? Nem állt szándékomban a nyers megfogalmazásom ellenére sem, a lényeg, hogy az embereim értsék, a többi aligha számít. Vajon mindezek után, mi járhat a fejében? Mindössze azért lennék bolond, mert tiszteletben tartom az egyik emberem kérését? Még akkor sem, ha a kártyák között lehet az opció, miszerint elárult, és a rúnák azért kerültek rá, mert nem végezte el a feladatot, amit rábíztak, és az üzenet kézbesítésének legegyszerűbb módjának ezt vélték. Mély sóhajt hallatok, miközben kékjeimet vezetem vissza arcára. Továbbra is a fáradt mosoly ékesíti ajkamat, szinte már türelmetlenül várom a reakciót, ami ugyan még várat magára, de ha itt és most van vége, akkor elfogadom. Kénytelen leszek, még akkor is, ha az idő már nem számít, és a kíváncsiságom ugyanúgy él.
Túlzottan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sokszor ígértem már meg, hogy más leszek. Hogy egy napon megjavulok, és felhagyok az eddigi polgárpukkasztó életemmel. Bizonyára sokan örülnének neki, hisz megkönnyíteném a mindennapjaikat, ha nem rám kellene figyelniük, nehogy valami óriási baromságot csináljak, amiért nemhogy a suliból, de talán még az országból is kitoloncolnának. Jogosan mondom azt, hogy mindezt tekintetbe véve sem gondolkodtam el a tetteimen sohasem. Nem zavart különösebben, ha valakit magamra haragítottam, pikk-pakk elfelejtettem és folytattam mindent, mintha misem történt volna. Kivéve egyetlen alkalmat. Azt hittem az is olyan lesz, mint a többi kalandom. Játszadozom egy kicsit a fiúval, aztán amikor már nincs rá szükségem, akkor eldobom. Egyszerű, ugye? Így gondoltam én is, egészen addig, míg rá nem jöttem, tévedtem. Benett könnyáztatta arca napokig kísértett, s még teszi is álmaimban minden este. Ám miután kimentem az állomásra utána, sem lett jobb a helyzet. Abban a reményben sétáltam ki azon az esős napom, hogy tisztázzam magamban a dolgokat, de nem sikerült. A helyzet csak rosszabb lett.
Most pedig odáig süllyedtem, hogy a falat fogdosva mászok végig a folyosón, enyhén ittas állapotban, hangosan nevetgélve konkrétan a semmin. Még az is megeshet, hogy a saját ostobaságom és kiszolgáltatottságom az, amely ilyen reakcióra késztetett ebben a kicsit sem beszámítható állapotban. A fejem kóvályog, szemeim égnek, míg a torkom az alkoholtól száraz. Azt hiszem, már értem mit érezhetett Benett amikor a szülinapját ünnepeltük. Anno nevettem az ügyön, hiszen én elég jól bírom a piát, ám most még is sikerült annyira kiütnöm magam, hogy úgy érzem, bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot, akárcsak ő tette. Vicces, hogy mindenről, még egy ilyen undorító dologról is ő jut eszembe, ugye?
Fogalmam sincs, merre vagyok vagy, hogy mit csinálok még fenn a kastély kövein. Nem kéne itt lennem, hisz igaz még nincs takarodó, már alig tartózkodik pár diák a falak között. Arra sem foghatom, hogy járőröznöm kell, hisz ma nem én vagyok a soros. Talán abban reménykedem, hogy végre láthatom őt, mivel mát tiszta, hogy kerül engem.
Épp a fénylő lelkek mellett sétálok el lassan, mikor ismerős fürtök kúsznak be a perifériás látásomba. Megtorpanok, fejem gyorsan fordítom nyitott falszakasz felé. Azt hiszem, képzelődöm, így megdörzsölöm a szemeimet, de miután a látásom ismét kitisztul s a fiú még mindig a kis padon ül, lábaim automatikusan kezdenek el az irányába fordulni.
- Van még egy szabad helyed? – Teszem fel a kicsit sem idióta kérdést, tekintve, hogy csak egymaga ücsörög az ülőalkalmatosságon. Hangom magabiztossággal teli, bizonyára a pia utóhatásait élem át jelenleg, ahogy meg sem várva a válaszát, dobom le magam a kőpadra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szia OFF ^^

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Tobias *-* lovin' your face, dude

mi a helyzet?
itt éppen életet ment az ebéd utáni kávé

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Zsófi agya elpattan, nincs jobb kifejezés rá. Ezen sajnos szintén nem lepődöm meg, habár abszolút megalapozatlannak tartom - nyilván - itt most nekem van jogom megsértődni, nem pedig neki. De ő persze mégis berág, nem is kicsit, és nem kevésbé látványosan.
A visszakérdezése után felvont szemöldökkel nézek rá, már-már értetlenül, hogy mégis mi a f*sz baja van. Ő az, aki cseszett nekem egy értelmes szót is szólni, hogy mi történt ma vele, és ezek után én vagyok az, aki nem törődöm eléggé a dologgal? Én kérdeztem őt, ő nem válaszolt, akkor innentől hova foglalkoztasson a dolog? Na álljon már meg a menet, hogy majd nekem kell térdenálva esdekelni, hogy beavasson az életébe. Csodálkozik, ha ezek után kevés érdeklődést tanusítok? Megvan a fejemben a megfelelő kifejezés az ilyen viselkedésre, de azt biztosan nem köszönné meg egyikőnk sem, ha kimondanám.
Basszam meg? Remek. Így fog történni.
- Akkor neked is helló - rántom meg a vállamat, mikor már bent a házamban dúl-fúl, az eső most már az én bőrömet is kezdi eláztatni, de egyszerűen meg sem rezzenek rá. Nem szereti magát hisztis picsának érezni? Akkor miért viselkedik úgy, mintha az volna?
Megpróbálok rágyújtani, de a széltől és esőtől az öngyújtóm milliméternyi lángja teljesen hasznavehetelenné válik. Dühösen, lendületesen vágom neki a szemben álló bádoghordónak, amelyen hangosan kopognak a záporeső cseppjei, sikítva pattan vissza róla és esik bele a fűbe. Előkapom a pálcámat, a mágikus tüzet jóvalta kevésbé érdeklik ilyen problémák. Végre ég a cigarettám, mélyet sóhajtva tüdőzöm le, miközben azon gondolkodom, miért van közöttünk olyan kölcsönhatás ezzel a nővel, hogy két perc alatt nagyobb vihart csinálunk, mint az anyatermészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Meglepő fordulat, hogy egyet kell értenem az előttem szólóval...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Csak szeretnéd, hogy lesújtson, de ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ugyan, olyan drámai vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ez a beszéd, hadd tapsoljalak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem siet sehova, kiélvezi az elcsípett pillantásokat, a kósza érintéseket. Nem hitte volna, hogy az első napja ennyire intenzív lesz, de az arcán uralkodó mosoly nem épp arról árulkodik, hogy zavarná, sőt. Egyre inkább rabul ejti a nő vonzereje, pillantásának tüzessége. Pedig alapjáraton nem ilyen. Ő a randira hívós fajta, virágot vagy pezsgőt vivős, aki kivárja a megfelelő pillanatot arra, hogy a következő szintre léphessenek együtt. Mindig az érzelmeket helyezi előtérbe a testi vágyakkal szemben.
Tekintetét végigjáratja a nő domborulatain, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül hozzá. Pillantása nem bántó, nem időzik zavarba ejtően sok ideig a csípője ívén, sem a dekoltázsán, de mindkettőnek adózik egy-egy elismerő mosollyal.
- Gondolom most már hiába hívnálak el vacsorázni - mondja csibészes vigyorral az arcán, majd kissé meg is csóválja a fejét, hogy választ se érdemel a költőinek szánt kérdés. Magában nyugtázza a számára kissé ismeretlenebb helyzetet és ezzel együtt engedi is át magának a testének az esze helyett. Van valami ebben a nőben, valami édes és vadító, amibe egyszerűen muszáj belekóstolnia.
Ahogy Nora ujjai kalandozni kezdenek az öltöny anyagán egyre feljebb, minden további, felesleges gondolatot kiűz a fejéből. Kékjeit a fekete íriszekbe fúrja, szinte érezni véle a nő forró leheletét az arcán. Kissé elnyílt, de még mindig mosolyogva hagyja, hogy bejárhassa az előre tervezett utat, kissé még oldalra is billenti a fejét, hogy jobban hozzáférhessen.
- Lejjebb keresd - mondja immár vágytól fűtött hangon. Nora hideg ujjainak érintése kellemes bizsergetést hagynak maguk után. Kezei beszélnek helyette tovább; eddig maga mellett tartott jobbját Nora nyakára simítja, onnan lassan a tarkójára, úgy vonja még és még közelebb magához, hogy alig pár milliméter válassza el csupán őket.Egy aprócska jelre vár, hogy ha Nora is úgy szeretné, végre megízlelhesse a puha ajkakat és magához vonhassa teljesen a gyönyörű testet.
- Segítek keresni - súgja a nő ajkaiba a szavakat, csillogó tekintete nem ereszti a nőét addig, míg meg nem semmisül az utolsó, lélegzetvételnyi távolság is közöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő