|
|
|
|
|
|
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
|
Hamar rá kellett jönnöm, hogy egy nagyszájú, beképzelt bunkóval sodort össze a sors. Nem értem miért mindig engem találnak meg..ezek. A szerelmes szövegét nem tudom hirtelen hova tenni, szóval csak szúrós tekintettel bámulok rá. - Talán viccesnek hiszed magad? El kell keserítselek... -Egy nagy sóhaj keretein belül megrázom a fejem jobbra-balra, majd "szomorúan" kezdem el bámulni a földet. A kis színjátékom után felpillantottam a fiúra. Egyáltalán nem ismerős. Vagy csak átutazóban van, vagy valami hasonló. Bár akár új diák is lehet. Még nagyon tanév eleje van, szóval ilyenkor nem meglepő ha késve érkeznek az újak. Nézem ahogy a srác a zsebében kutat valamit, majd felém dob három galleont. Szemöldökeim a homlokom tetejéig futnak és konkrétan az állam leesik, és a pofám leszakad. Szemeim akkorára kerekednek ki, hogy ennél nagyobbra nem is tudnának. Köpni nyelni nem tudok, és még levegőt is elfelejtek venni. Természetesen azonnal leesik, hogy mit is akar ez jelenteni. Már éppen nyitnám a számat válaszra amikor... Pár pillanat múlva seggre ülve landolok a földön. Hátam mögött megtámaszkodok, majd gyorsan fel is állok. Annyira dühös vagyok, hogy arcom szinte izzik. Kezeimet ökölbe szorítom amíg elég közel nem érek hozzá. Szemeim olyan szinten összeszűkültek, hogy úgy festenek, mintha csukva lennének. - Fizetés? Borravaló? Igen?! Te szemétláda! -Utána futok és dühösen ugrok fel a vállára, majd ahol érem ütni kezdem.Nem számít, hogy az a feje, vagy az orra, esetleg a szeme. Teljes erőmből püfölöm. Úgy kapaszkodok a nyakába, hogy szinte esélye sincs lerázni. Mondjuk elég hamar le is ugrok, majd valahogy elé keveredek és tiszta erőből kukin rúgom. - Gratulálok! Szereztél egy ellenséget! Büszke lehetsz magadra! - Ellenség...furcsa, mert én általában mindenkit szeretek és mindenkivel jóban vagyok, de ez a fiú kihozta belőlem a legrosszabbat. Még egy hatalmas ütést mellékelek, majd várom a folytatást. Sose szabad elfelejteni, hogy kicsi a bors de erős.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Yar A magabiztosság sosem bűn, és pláne nem rossz dolog. Főleg ebben az ágban. Ha belegondolunk, az elején mindenkinek nagy szüksége van rá, kinek kevesebb, kinek több, de hiányozni nem hiányozhat senkiből sem. Ez a fiúval is így van, így szinte csuklóból mennek neki a feladatok, és a rá bízott dolgok. Kell ez, a továbbiakra nézve biztosan. A nő csak csendben ül, és hallgat, majd a hallottak végett kissé meghökkenten néz a szemben ülőre. - Már miért lenne hülyeség? Nem is kérdez többet, hanem hogyha van még kérdés, akkor azokra válaszolni fog, de a végén így is, úgyis a feladat jön, tehát a párbeszéd után kezét felemelve mutat a gömbre, hogy Yaristáé a pálya, ő jön a feladatok teljesítésében. Ha megvan vele, akkor majd kap következő instrukciókat, de egyszerűbb, és jobb, ha valaki magától ráérez a dolgokra, semmint hogy a szájába kelljen mindent rágni. Ez az egyik alapszabály, amivel már tisztában lehet mindenki. Előbb ők próbálkoznak, aztán ha nem megy, akkor kapnak segítséget. Előbb mondatokban, aztán, ha nagyon szükséges, tettekben. Ezen eset kivételével. - Próbáld meg azt, hogy a "gömbben" lévő levegőt magad köré képzeled. Mintha magad is forognál vele, egyre gyorsabban, mintha tornádót szeretnél csinálni, aztán amikor úgy gondolod, hogy elérted a határaid, a mostani határaid, akkor lassítsd szépen vissza. Egyszerűbb, hogyha a kezedet használod az elején, a kézfejeddel imitálva a levegő áramlatát, a mozgását. Miután pedig mindezt elmondta, lassan, és érthetően, tényleg hagyja dolgozni az ifjoncot. //Ha megvagy a folyamat leírásával, akkor kérlek, az eredményt hagyd majd rám. //
|
|
|
|
|
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lori Tiszta őszinteség, és feledtébb nagy nyugalom árad a lányból, nagyobb, mint amit kívülre mutat. Nem is forszírozzák tovább a teendőket, jöhet a feladat. Lorinak is, mint eddig az összes gyakorlatisnak, megjelenik a tanárnő tenyerén a gömb, benne a lány eleme. A víz nyugodtsága, egyszerűsége fedezhető fel benne. Csak akkor kapja meg a lány, ha helyet foglal, amire a tanerő úgy utal, hogy kezével int a maga mellett lévő üres terület felé. Ha még ez sem fog használni, akkor majd szavakkal is kifejezi magát. Miután viszont a lány helyet foglalt, a tenyerébe teszi a gömböt, és már adja is az instrukciókat. - A feladatod roppant egyszerű. Kezdj valamit a benne lévő vízzel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak egy kis valamit csinálj vele. Rád bízom, mit, a te döntésed, és jelenleg még azt is, hogy hogyan csinálod. Von vállat, és semmi mást nem felel. Diák tanul, ő tanít. Ez a módszere. Addig is, ha van kérdés, természetesen válaszolni fog rá, de ha nincs, akkor csak az eseményeket szemléli, minden más mellékcselekvés, vagy beszéd helyett. /Az általad végigcsinált gyakorlat sikeres lesz, a hatását, milyenségé, erősségét viszont kérem, hogy bízd rám./
|
|
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Elemi mágia óra 1.Amikor Julianna jelzett nekem, egyszerűen lecsüccsentem mellé a fűbe. Nem voltam olyan lányos, aki nem szereti összekoszolni magát, egyszerűen csak nem olyan ember voltam soha, aki hamar elengedi magát, leül, cseveg. Néha még mindig gátlásokba ütközök, amiket valójában én építettem magamnak. Kicsit hülyén hangzik, de ha nem fogom vissza magam, akkor senki nem kedvelne, mert összeférhetetlen lennék. Én lennék maga a káosz, ami uralja néha az életemet. Ehelyett mi vagyok? A legtöbbször tudatos, ösztönöket eldobó, racionalizmusra törekvő. Azt hiszem, mostanában különösen sokat változtam, kicsit érettebb lettem, kicsit erősebb.
Nemsokára meg is kapom az első feladatomat. A gömböt figyelem, miközben a tanárnő magyarázza nekem, hogy mit is kell tennem. Ahogy mondta, elég egyszerűnek tűnik, de mégis meg kell fontolnom, mi az, amit egy kis gömbnyi vízzel kezdhetek és komolyan venni mindent. Egy pillanatig csak gondolkodok, hogyan is csinálhatnám. Mivel nem kaptam semmi különös instrukciót, valószínűleg azt szeretné felmérni, hogy mennyire vagyok erős, illetve, hogy mennyire kreatív... vagy nem is tudom. Most nem Julianna a fontos, hanem a feladat.
Azt a megoldást választottam, ami elsőre eszembe jutott a vízzel kapcsolatban, ami a legszimpatikusabb volt nekem. Szépen próbáltam egyre lejjebb vinni a hőmérsékletét, egészen addig, hogy megfagyjon, legalábbis jeges legyen. Nem tudtam mennyire fog sikerülni. Amikor a gömb helyett Juliannára pillantottam, némi bizonytalanság futott végig rajtam, csökkent a koncentrációm és majdnem elejtettem a gömböt. Visszaösszpontosítottam a vizecskémre és újra nekiálltam fagyasztgatni, annyira, amennyire tudom. Közben pedig kizártam a fejemből a "mi van, ha" lehetőségeket. Igazából nem számított, csak a tény, hogy sikerül befolyásolnom, bár nem teljesen tudom, hogyan csinálom, valami megmagyarázhatatlan érzés, amikor te is egyre hidegebbnek érzed magad és keményebbnek, pont mint a víz, amit a kezeid között tartasz.
Az egész olyan... varázslatos.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Timi Dilelsy
INAKTÍV
RPG hsz: 3
Összes hsz: 15
|
ScarlettPéntek. Végre. Egyre jobban tudok örülni ezeknek a hétvégéknek, amiket legszívesebben átaludnék. Ez persze lehetetlen, hisz a házi feladataim és a lemaradásom alól ki sem látszok. Igaz, nem szívesen, de elszántam kaptam fel a bűbájtan könyvemet, és átvágva a klubhelyiségen megindultam egy nyugodt helyet keresni, ahol valamennyire tudnék koncentrálni a tanulásra. A kastély falai között kicsit hűvös volt, így megháláltam magamnak, hogy volt elég eszem ahhoz, hogy a zöld vastag felsőmet is magamra rángassam. A szürke-fekete-zöld kockás, térd fölé érő szoknyámat viseltem, a vastag fekete harisnyámmal, lábamra pedig rövid szárú csizmát vettem. Így csoszogtam át az iskolán, nem figyelve merre megyek, hisz tudtam, hogy előbb utóbb csak kiakadok valahova. Híven megérzésemnek pár perc múlva a folyosó egyik elágazásából halvány fényt pillantottam meg. Kíváncsian fordultam be az új úti célom felé, és hamarosan egy erkély szerűségen találtam magam. Pár percig csak álltam és bámultam a kellemes hangulatú helyet, és magamban nagyon sajnáltam, hogy csak most találtam rá. Elégedetten levetettem magam az egyik fotelbe, szokásomhoz híven keresztbe nyúltam rajta, majd egy mélyet sóhajtva fellapoztam a könyvem, és bele kezdtem az olvasásba.
|
|
|
|
|
|
|
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
|
TimiA mai sem volt épp egyszerű, egész nap borzalmasan éreztem magamat, ettem össze-vissza, persze, utána rögtön rosszul lettem, nem nagyon tudom magamban tartani a kaját. A délelőtt elég gyorsan eltelt, utána meg a délután is, ki nem találtad volna mi? Szóval, mivel most már egészen jól éreztem magamat úgy éreztem tennem kell valamit, különben becsavarodok a négy fal között. Így indultam el egy kellemes esti sétára. Na jó, a kellemes annyira nem is ideillő, mivel borzalmasan hideg van, én kis naiv persze megint egy ruhát választottam de legalább az ujja hosszú, de ez ugyan nem segít azon, hogy combközéptől lefelé libabőrös vagyok. Továbbá, fogalmam sincs merre megyek, ez azért nem elhanyagolható szempont. Annyiszor jártam ezeken a folyosókon, hogy csukott szemmel is képes voltam bárhová eltalálni, de most, mintha kicserélték volna az egész kastélyt. Összevonom a szemöldökömet és elkanyarodok a folyosó végén és a szellő azonnal meglibbenti a hajamat. Talán erre van szükségem, egy kis friss levegőre. Valójában azonban hiába táplálok aziránt reményeket, hogy jobban leszek, sajnos ennek semmi köze ahhoz, hogy mikor láttam a napot utoljára. Óvatosan lépek ki az erkélyre és rögtön összeborzongok. Nem épp őszies az idő így kora este. Körbenézek, járkálok és szegény kislányt még csak észre sem veszem. Majd megállok és annyi friss levegőt kényszerítek a tüdőmbe amennyit csak tudok. Végül hanyagul meglibbentem a hajamat és akkor veszem a kis drágát aki könyvvel a közében ücsörög itt. Felvonom a szemöldökömet és egy kissé értetlenül nézek rá. Miért pont itt? Túl hideg van ahhoz, hogy valaki itt magoljon, bár a furcsa tanulási szokásokba inkább nem megyek bele. -Nincs itt túl hideg a stréberkedéshez?- Nincs a hangomban semmi negatív, semmi lenéző, ez csupán egy szimpla kérdés ami nem épp társalgás kezdeményező na de nem vagyok épp hétköznapi így hát a beszélgetésnek sem kell olyan csekélységekkel kezdődnie, mint például a köszönés.
|
|
|
|
|
Timi Dilelsy
INAKTÍV
RPG hsz: 3
Összes hsz: 15
|
Szóval...bükk, cseresznye, dió, ében, fenyő, fűz, hárs, juhar, kőris, magyal, mahagóni, mogyoró, nyír, rózsafa, szil, tiszafa és tölgy. Bükk, cseresznye, dió, ében, fenyő, fűz, hárs, juhar, kőris, magyal, mahagóni, mogyoró, nyír, rózsafa, szil, tiszafa és tölgy. Bükk, cseresznye, dió, ében, fenyő, fűz, hárs, juhar, kőris, magyal, mahagóni, mogyoró, nyír, rózsafa, szil, tiszafa és tölgy. Oké, eddig tiszta. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok hülye, de az utóbbi időben annyira elhanyagoltam a tanulást, hogy őszintén szükségem volt egy kis tanulásra, mivel nem igazán állt szándékomban megbukni. Elmélkedésemből léptek zaja riasztott fel, én meg az erős kísértés ellenére megpróbáltam nem odanézni. Tovább bújtam a könyvet, de nem fogtam fel egy sort sem, hanem inkább hallgatóztam. Reménykedtem, hogy az ismeretlen nem vesz észre, vagy épp hogy észrevesz, és távozik. Nem voltam társalgós kedvembe. Persze, nekem nincs ilyen szerencsém. Csak akkor emeltem fel a fejem amikor a lány-hang megszólalt. Egy nálam idősebb diákra esett a pillantásom, aki becslésem szerint olyan ötödikes, vagy talán mestertanonc lehetett. A kelleténél kicsit morcosabban válaszoltam neki, habár én is érzékeltem, hogy a kérdésében egyáltalán nincs gúny. - Nem, nincs túl hideg. Miért, talán zavar, hogy itt vagyok? Rendes ülésbe tornáztam magam az ülőhelyemen, és merően a lány szemébe néztem. Rellonos létemre elég komoly dologra volt szükség, hogy megrendítse hibátlan szemtelenségemet, és ez persze nem mindig vált hasznomra. Mikor arcizmaim kicsit megenyhültek, megpróbáltam kipréselni magamból egy valamivel kedvesebb választ. -Csak..kicsit le vagyok maradva a tanulással, és egy nyugodt helyre volt szükségem.-az erőltetett mosoly az arcomról erősen grimaszra hasonlított, így felhagytam a próbálkozással, inkább a lányra néztem, arra számítva, hogy hogyha most kiderül hogy valami prefektus vagy kitudja mi, ki, akkor irány a büntihez.
|
|
|
|
|
|
|
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
|
Őszintén érdekel szegény kislány véleménye. Ki lehet olyan elvetemült, hogy a két legrosszabb dolgot a világon -a vacogást és a tanulást- ilyen tökéletesen összehangolja? Na de most komolyan, erre is csak egy Navines lenne képes de amikor a az ismeretlen visszavág, elismeréssel kell adóznom neki. Szóval nem egy idétlennel hozott össze sors, bár ne legyünk ennyire bizakodóak egy mondattal még nem kellene, hogy meggyőzzön arról, hogy elég jó fej ahhoz, hogy folytassam a társalgást. Összefűzöm magam előtt a karjaimat és oldalra billentem a fejemet. -Engem igazából nem, de téged zavarna ha itt teszem ki a vacsorámat.- Egy megjátszott mosollyal fordítok neki hátat, abban a reményben, hogy látok valamit a tájból a sötétségen kívül, de csalódnom kell. Nem hiába jön a tél, már ilyenkor szinte korom sötét van épp csak a fák lombkoronái sejlenek ki az öntött sötétségből. Persze a rét nyomokban látszik, hála a kastélyból kiszűrődő fényeknek. Ámbár én békén hagytam a túlbuzgó lánykát, ő úgy döntött -valami csoda folytán-, hogy folytatja velem a társalgást. Kelletlenül fordulok ismét szembe vele és a kérdés hangszíne után kezdek kételkedni, hogy csakugyan jól tippeltem-e. Én a helyében biztos nem magyarázkodtam volna magamnak, de hát...ez én vagyok. Így kénytelen leszek nem megbántani az érzéseit és én is egy kicsivel kedvesebb hangnemre váltani, csakhogy lássátok nincs kőből a szívem. -Ohh értem...tanulás...- Bólogatok egy sort és igyekszem nem nevetni. Hát, az nekem sosem ment túl jól, engem diák vagy akár tanár nem látott könyvvel a kezemben ahogy lázasan magolom a hozzávalókat a bájitalokhoz. Valahogy mégis eljutottam idáig, nem is olyan csúf eredményekkel, azt szokták mondani, van akinek ez a vérében van..de ebbe inkább ne menjünk bele. -Választhattál volna melegebb helyet is.- Vonom le a következtetést végül és megrántom a vállamat. Igazság szerint nekem édes mindegy hol jön rá a para, hogy még egy szót sem tud a vizsgáira ez csak egy egyszerű megállapítás.
|
|
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Királysááág  Amúgy mellesleg németeznem kéne, mert szívni fogok és tovább idegeskedni, de na, holnap is van nap, nekem ki kell várnom az utolsó percet XD De pizzát enni és egy perc és nyersz-et nézni sokkal bulisabb
|
|
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Nem, mi megkaptuk szünetnek, azért kell parázni, mert decemberben nyelvvizsga Középfokú német ECL Küldenék belőle, de nem tudom milyen messzire kell küldeni, meg persze épp most fogyott el az utolsó szelet. Home made volt pedig
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Ugye? Nagyon a szívemhez nőtt már, csak lennék már túl rajta... Vajon Janey meghallja ha innen szólok neki, hogy jöjjön csevegni ő is? Kiva: neked már megvan? *____*
|
|
|
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
Najó, de szeptember 15-én volt az írásbelim... és elvileg az írásbelitől számítva 60 napig meg kell jönnie. És aaaaaaaannyira szeretném végre a hülye volt angol tanárom orr alá dugni a 80%-os angol közepemet. 
|
|
|
|
|
