Quinn Ashwood INAKTÍV
apnyu | a másik Szombat lány RPG hsz: 98 Összes hsz: 525
|
a rejtélyes | aktuális kinézet | zeneIsmerkedik a környezettel mielőtt még beköltöznének a faluba. Sokkal, sokkal kisebb a megszokottnál. Nem csak maga a falu, de mintha az épületek is koboldoknak készültek volna. Gondolkodik még, nem biztos benne, hogy biztosan jó lesz itt, az előkészítőnek viszont sokkal jobb híre van, mint bármelyik másik faluban. Attól még, hogy nem valami jó szülő, még a legjobbat akarja a gyerekének. Néhányan furcsán néznek rá és integetnek, amit nem annyira tud hova tenni. Ennek ellenére visszainteget és egyik helyről a másikra fedezi fel egész Bogolyfalvát. Idő közben - mondjuk inkább ezt, az rosszul hangzana, ha elárulnánk, hogy eleve ezzel a céllal indult - dönti el, hogy neki bizony fontos az életében a jó kocsma és még azt is tudja, hogy az újonnan nyílt nekeresdi csárda tulajának itt van a másik üzlete. Mit van mit tenni, be kell nézni. Frufruján kicsit igazítva lép be a Mátrába. Első benyomásra van különbség a kettő között, más a vendégkör, de hangulatos. Ráadásul egyből kiszúrja a pult mögött poharakat törölgető férfit. Egy jó pont. - Szia - köszön rá egyből. Laza, ez látszik rajta, inkább tűnik tinilánynak, mint minisztériumi anyukának ahogy feltámaszkodik a pultra a maga százhatvanöt centijével. - Mi a mai ajánlat leendő lakosoknak?
|
|
|
|
|
Dr. Várkonyi Zoltán Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Szép napot/bulit! Dániel, maga jól évet lépett. Lecsúszott az Asztrológiáról. Ezt még nem tudom, hogy megbocsájtom-e.
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
RILEY késő délután a WestEnd mozinál | x
A mellém kerülő, borostás arcra nézek, hogy bemérjem, merre tekint, aztán követem mutató ujja vonalát is és meglátom a kis képernyőkön vetített mozgóképeket. Hallatok egy kis felismerő hangot, majd összeszűkítem szemem, mert az a helyzet, hogy nem látom a trailert rendesen. Finoman eltátott szájjal nézem egy darabig, azonban az fel sem tűnik, hogy alatta feliratozzák is. Nekem az csak egy homályos, fehér, hosszú maszat a képernyő alján. Pedig innen látnom kéne. - Science-fiction - ismétlem el, amit mond, hogy emésztgessem a kifejezést, viszont így már megértem, miről lehet szó. Ez nagyon érdekesen hangzik. Elismerően bólogatok, ahogy megtudom, micsoda gyűjteménye van Queen dalokból, mozgóképekből, aztán itt az ideje megint szemöldök összevonni, amikor elárulja, milyen betegsége volt Freddy Mercurynak. Talán hallottam már a HIVről, azonban nem tudom, mi az. Viszont valahogy úgy érzem, erről nem most kéne kifaggatnom Rileyt. Talán nem is őt kéne kifaggatnom. Ettől függetlenül valószínűleg meg fogom tenni, ha majd legközelebb eszembe jut. Űrdongó nézésre fel! Minden további nélkül hagyom magam szeretgetni, ölelgetni a férfi által, gyakran viszonozva is egy-egy átkarolással, érintéssel. Mind teljesen természetesen jön magától. Nagyon szeretek közel lenni másokhoz. Nemsokára megvan a jegyünk, és indulunk kajáért, aminek már tényleg ideje. Most jövök rá, mennyire éhes vagyok. Miközben majszoljuk a gyrosunkat, ámuldozunk a kirakatok előtt. A holmik jó részéről elképzelésem sincs, micsodák, azonban csak a töredékére kérdezek rá Rileynál. Aztán éppen befejezzük az evést, már mehetünk is vissza a mozihoz. Bevetjük magunkat a terembe. Még jó, hogy vettünk innivalót, mert annyit van tátva a szám, hogy irtó hamar kiszárad. Színházban voltam már, arra emlékeztet maga a terem, a széksorok, csak éppen nem itt és most játszanak nekünk a színészek, hanem a vásznon zajlik minden. Könnyebb így befogadni az élményt, hogy már néztünk Liam bácsival filmeket. Nem tudom, mi lenne most velem, ha nem tettük volna. Így is letagóz. Persze, a legjobbféle képpen. A kocsirobottól meg teljesen oda-visszavagyok. Örülök, hogy sokan vagyunk és hogy egyszerre nevetünk meg olvadozunk meg hőkölünk jeleneteken. Nem mondom, ha a nézőtársak nem lennének ilyen aktívak, akkor sem tartanám magamban az érzelmeimet, csak hát akkor biztos zavarnék másokat. Azonban így nem, főleg, hogy elég sok ám a gyerek. Na őket nem zavarja semmi. Engem is csak a túl hangos részek a filmben egy picit, meg az, hogy nem mindent látok. Megint hunyorgok kicsit, mint odakint tettem.
|
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
én is szerettem azokat a vizsgákat, olyannyira hogy még gyorsasági rekordot is döntöttem
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal RPG hsz: 183 Összes hsz: 357
|
Harriett O. Wallace Гарриет О. УоллесAz elképesztő hajkoronát viselő hölgy nevem iránti érdeklődése megmosolyogtat. Magam is láttam, nem is egyszer a tragikus sorsú nagyhercegnő csodás megmenekülésére és az anyacárnéhoz való visszatalálására épülő mesét. - Majdnem. A nevemet az üknagyanyámról kaptam, aki egy báró felesége volt és Oroszországban élt - mesélem nem túlzó büszkeséggel. A rang számomra nem több, mint egy cím. Nemesi vérem pedig épp olyan vörös, mint bárki másé. A tudat azonban jóleső érzéssel tölt el, hogy ilyen múlttal rendelkező család tagja vagyok. Eközben tanácsot kapok. Élvezzem. Rendben. Azon leszek, ezt itt helyeben meg is igérhetem. Mintha újévi fogadalmat tennék. Kapjak bármi kis jót is a sorstól, legyen az egy mosoly, vagy alkalom egy finom sütemény elfogyasztására, azt örömmel fogom fogadni. Ezalatt a hölgy tovább beszél. - Nem zavarsz - közlöm mosolyogva megnyugtatásul és így is gondolom. Pár perc csevegés jövendőbeli lehetséges törzshelyem fontos személyeivel sosem lesz nagy áldozat - Hmmm...talán Kanada és aggodalom - felelek őszintén kérdéseire, melyeket bár nem igazán érzek a helyhez és hangulathoz passzolóbak, mégsem okoznak komoly fejtörést. Mindigis jobban vonzottak a hűvös vagy épp hideg vidékek és az aggodalom, még ha megtanultam is leplezni mindig bennem van. Így evidens volt a válaszom.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal RPG hsz: 183 Összes hsz: 357
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh Джонатан Герхард Ван ден БергFejem az ablak keretének támasztva pihen, tekintetemmel csak látszólag követem a tájat. Gondolataim már máshol járnak. Elpilledtem, sötétkék szemeimre lassan pilláim sátra borul. Sok volt ez a feszültség és izgalom, hirtelen jár át a fáradtság. Már épp elaludnék, amikor valaki benyit a kupéba. Odafordítom a hozzám szóló hang forrása felé a fejem. - Jó napot - köszönök vissza, ám a kérdésére csak egy szemvillanásnyi idő után válaszolok - Igen, minden rendben - ártatlan érdeklődéssel nézek rá, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy nem jegyvizsgáló. Ahhoz túl jól öltözött. Se egyenruha, se oldalán a jellegzetes táska. Mielőtt bármi mást is mondhatnék, vagy kérdezhetnék tőle, beszélni kezd és jelenléte azonnal értelmet is nyer számomra. - Foglaljon helyet. Itt csend és béke honol - mutatok finom, elegáns mozdulattal a velem szemben lévő széksorra. Nem hinném, hogy zavarnánk egymás nyugalmát. Lex is bőszen alszik még a hordozójában mellettem én pedig, ha már így esett pihenés helyett visszatérhetek a tanuláshoz. - Ebben a kupéban egy berendezési tárgy sem kezdett eddig szabadságharcba - mondom mosolyogva, de ebben az arckifejezésben együttérzés is van természetesen. Hiszen milyen kellemetlen is lehetett ilyen áldatlan állapotban a szegény, korombelinek tűnő férfi útja. Amennyiben úgy dönt, hogy ebben a fülkében tölti az utazás hátralévő részét, akkor elhelyezkedését udvariasan megvárom, és csak az után kezdek el ismét könyvembe mélyedni. Míg határoz kicsit jobban szemügyre veszem, persze csak az illendőség határain belül. Elegáns öltözék és hanghordozás, felszegett áll. Bizonyára valamiféle gazdag ember lehet, aki ritkán jár mágus vasúttal. Udvarias viselkedéséről -ami igen ritka manapság- egy családi történet jut eszembe az apai ágú üknagyanyámról, akiről elneveztek és akire állítólag nagyon hasonlítok. Anna nagymamám szerint ő egy elveszett, majd megkerült hercegnő volt, aki egy báró felesége lett. Mindez az ezernyolcszázas évek közepén történt Oroszországban. Tehát, ha innen nézzük az én ereimben is részben kék vér csörgedezik. Ki hinné, igaz? Egyszerű szürkéskék pulóver, farmer és fekete csizma, a hajam összefonva. Semmi nemesi, semmi elegáns. Talán csak az arcvonásaim. Ennyi az örökségem, és a mesék.
|
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Azt hiszem abban egyetértettünk, hogy nem minden tesóval lesz felhőtlen az ember kapcsolat, és ezzel nincs is baj szerintem, mert ennyi sok embert megjegyezni és szeretni az nehéz. Nézd meg a családom, itt mindenki mindig ment amerre látott, ők már az előtt feladták, hogy belekezdtek volna. Lehet mindig mindenkinek így kéne. Kicsit keserűen hangzik, nem úgy, ahogy én elképzeltem ezt a ding és család dolgot. De már párszor téptem ki lapot a kis naplómból, nem ez lenne az első és biztos nem is az utolsó lesz. - Nincs baj, csak... inkább beszéljünk szebb dolgokról - tettem hozzá egy szerintem mindkettőnknek sokkal szebb képet festve fel. Mármint a nénivíz és a levesek viszonylatában szebbet. Nyilván festhetnénk, ragaszthatnánk csillámokat, vagy írhatnánk együtt terveket, mit fogunk csináltatni a pindurokkal a következő munkanapon, de ez most így sokkal jobb azt hiszem. - Szerintem nem felejted el, mindig megjegyzed ami fontos. Apropó fontos, majd mesélek valamit hazafelé, ha végeztünk - emeltem fel a mutatóujjam, hogy aztán a tészta és az ízesítés is fura, sárgán, olyan bizarr citromosan felpezsegjen én meg kapva magam meg a holmim szaladjak, mint akit kergetnek. Majdnem úgy csúsztam be arccal az öltözőbe, de miután beledobbantottam a cipőcskémbe, mindjárt stabilabb lettem. - Nem szeretem a baloldalit, az egyik lánca nyikorog - szögeztem le, hogy ha már itt tartunk, tényként tudom közölni, ez miért nagyon is biztos. Mindig azt hiszem több volt kettővel a sajtburger és le fog szakadni a nagy fenekem alatt. Közben csak furi. - Most, hogy se nénik, senki, azt hiszem tartozom egy mesével - billentettem oldalra a buksim, aztán belekaroltam a lányba és elkalauzoltam őt a társasház felé és amíg nem csukódott be a szobája ajtaja, rá se kezdtem. Csak utána. De akkor nagyon. /Köszönöm*-*/
|
|
|
|
Takács Milán Dániel INAKTÍV
ifj. Charles Manson | kóbor kutty RPG hsz: 36 Összes hsz: 247
|
Most elszomorított a tanár úr Lányok, lányok. Jut belőlem mindenkinek *kiropogtatja az ujjait* Gyere Nárci
|
|
|
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
DaliahAz ecsetet elveszi a lány, s aztán rögvest Lucát kezdi el tisztogatni. Ezt Luca is helyesli, mert ha a bundájába ragad a sok izé, pláne ha akryl, akkor aztán nagyon csúnya vége lesz, mire ki lehet belőle könyörögni. Így hát leül a kis popójára és készségesen hagyja, hogy törölgessék. Felemeli a mancsát ha kell, kidülleszti a mellkasát, ha úgy kívánják, de még a fejét is oldalra fordítja, ha úgy jobban kézre áll egy-két paca. A kérdésre aztán csak vakkant, mondván, hogy neki aztán nincs senkije, aki parancsolhatna neki. Kivéve néha a szülei, ők azért szoktak. Meg néha a dada. Meg néha a baba. Meg régebben Kirill...de senki más. Talán Tánya is adott már neki parancsokat. De más már biztosan nem. Tehát ő egy független, általában ember nő. Gazda nélkül. Kicsit közelebb megy a lányhoz, mikor már megunja a pucolgatást és inkább azt nézi meg, hogy amaz mit rajzolt. Valami lánykát, rá nem hasonlít, ez a lényeg és ekkor Lucában újabb küldetés fogalmazódik meg. Mert ez biztos rém unalmas téma, amit a kislány fest, így új célja keresni egy jobb dolgot s eszébe úgy ötlik az ötlet, minta csak alma esne a fejére, hogy mi lenne, ha ő lenne az új. Igen, az sokkal izgalmasabb lenne, és Daliaht is megmentené az unalmas rajzoktól. Tehát rögvest le is ugrik a padról és elkezd pózolni. Több pózt is kipróbál, lássa csak a gyermek mind, aztán majdcsak válogat. Van itt ülős, pacsi nyújtó, fekvős, elterülős, bukfencezős, fejenállós-eltaknyolós, szóval minden, ami szemnek és szájnak ingere.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Az exek Ardai Tánya × Tanári × délután × ZÁRÁS- Akkor elbújok, úgy találjanak aztán rám! - vágja rá határozottan, de úgy el fog bújni, hogy még a dada is csak nagyítóval tudja majd megtalálni. Csak be kell vinni néhány kelléket majd a lakásba. Takarókat, amikből rejtő sátrakat készíthet, plussz ágyakat, amik alá bebújhat, meg plussz szekrényeket is. Néhány asztalt, egy-két széket, meg ilyesmit. Az ám, csak a lakás nem olyan nagy, még négy ágy, és már be se lehet lépni. ~ Bár az is egy újabb biztonsági dolog, hogy aki nem jut be, nem talál meg ~ tanakodik magában. - Azért megnézném, hogyha fejen állna - motyogja zavartan, mert amíg vele lakott, addig soha nem csinált ilyesmit. Se kézen, se fejen, sőt, még cigánykerékre sem volt kapható vagy tigrisbukfencre. - Miii? Itt dolgoziik? - kiált fel a lány és mást már nem is hall, azonnal átváltozik corgivá és kiront az ajtón. Nagyjából öt perc múlva jön vissza, gyorsan Luca lesz, hogy aztán elvegye a babát Tányától, mert út közben rájött, hogy véletlenül itt hagyta, majd vele együtt húzza el a csíkot, nyilván végig kiáltva az utat, hogy Tánya pontosan hallhassa azt, hogy Luca mikor fordul be a sarok az egyre csökkenő hangok miatt.
|
|
|
|
|
|
Egervári Zalán INAKTÍV
Princess RPG hsz: 141 Összes hsz: 261
|
Blossom - Lehet jobb is így. Néha én is azt kívánom bár ne vágtam volna bele. Lehet még viszont látsz majd a rendelődben - viccelődött a férfi, de azért egy része igaz is volt. Most nem voltak rajta durva nyomok, de ha nem koncentrál eléggé, egy jól célzott találat akár két hétig is ott virít az arcán. - Engem már meggyőztél. Hivatalosan is a túlélő társammá fogadlak - kacsintott a lányra, és ezt mind a kétféleképpen lehetett értelmezni. Mert lehet, hogy Blossom a túlélésbe nem vette be eleinte a fajfenntartás kérdését, de azután a sármos félmosoly után már az ő agyát is ellepheték a furcsa gondolatok. Nagyon gyorsan elsodorta a lányt a tömeg tőle, alig érte utól. - Gyorsan tedd be - nyitotta ki a hordozó ajtaját Zalán, hogy ezzel is segítségére legyen a lánynak. Nem lett volna jó, ha egy ellenőr kiszúrja őket a kutyával a kezükben. Bár ki tudták volna magyarázni magukat, azért jobb volt biztosra menni. Közben az egyik oldalt pont befutott egy szerelvény, szóval a férfi a lány derekát karolva elkezdte az ajtó felé terelni. - Sípol, gyorsan, még felérünk - sietette meg az utolsó lépéseket, és utánuk bezárult az ajtó. Szűkösen voltak csak a vagonban, fogódzkodni se nagyon tudtak. - Három megállót kell csak menni, esküszöm - próbálta nyugtatni a lányt, és a kosárkában fészkelődő kutyust is egyaránt. Úgy tűnt nem nagyon bírja az utazást. Vagy az embereket, pedig ő még nem is volt olyan rossz helyzetben, mint gazdája. A vonat fékezni kezdett, és az utasok elkezdtek dölöngélni. - Kapaszkodj belém - karolta át fél kézzel a lányt a férfi, hogy bizotsan meg tudja tartani Blossomot. Csúnya lett volna elesni, miközben két másodperc, és elkezdenek kifelé áramlani az emberek.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 675 Összes hsz: 3839
|
Ivana újra velemLehunyt szemekkel mosolygok, mint aki nagyon meg van elégedve magával. Végül is nem áll messze a valóságtól az érzés, és meg is érdemelném a mosolyt, ám mindig előbukkan az a k*rva gondolat agyam hátsó zugaiból. Szorosabban ölelem magamhoz fél karommal Ivanat, lágyan homlokon csókolom. Kényszerítenem kell magam, hogy eltávolodva tőle, felüljek az ágy szélére. Elégedetten elmosolyodom, ahogy hátrafordítom a fejem és ránézek. Tekintetem az övébe fúrom, semmi pénzért nem engedném el. Most nem. Jól esnek a szavai, bár kimondatlanul is tudtam, hogy így van. Kis meglepődés csillanhat szemeimben, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy ki is mondja ezeket. Főleg nem most, főleg nem nekem. - Ivana - fordulok felé, egész testemmel, jobb karommal támaszkodom meg mellette az ágyon. Belém fagyasztja a szót a villásreggelivel. Ismét őszinte meglepődöttség ül ki az arcomra, szám is kicsit tátva marad, majd kitör belőlem a nevetés. A fejemet tenyeremmel támasztom meg, vállaim csak rázkódnak. Tényleg képes ezt, így és most megkérdezni, amikor meztelen fekszik ez alatt a takaró alatt? Megnyalom alsó ajkamat, így tekintek rá, fúrom tekintetem az övébe. - Szeretem, hogy ilyen vagy - termek előtte se perc alatt, hogy megcsókolhassam. Lassan mélyítem el, jobb kezem tarkójára csúszik, ahogy falom ajkait, majd ismét eltávolodok tőle. - Nem kell az a reggeli. Elég, hogy itt vagy - Az egész annyira szép, annyira valóságos és annyira könnyű... el akarom én ezt b*szni? De ha nem most, akkor mikor? - Ivana - kezdek bele még egyszer, leülök mellé, lábaimat törökülésbe helyezem. Ismét meg kell nyalnom ajkaimat, hirtelen kiszáradnak érzem magam, ám ez most más, mint legutóbb. - Én... - fogalmam sincs hogyan kéne folytatom. Házas leszek? Házas leszek hamarosan? Feleségem lesz? Férj leszek? Akárhogy is... az utána lévő dolgok; nem komoly. Elmosolyodom, kicsit megrázom a fejem, és álla alá nyúlva ismét megcsókolom. Lágyan, gyengéden, szinte már szerelmesen. - Rágyújthatok valahol?
|
|
|
|
Egervári Zalán INAKTÍV
Princess RPG hsz: 141 Összes hsz: 261
|
Léda - Talán azért nem tudod elfogadni, mert még soha nem küzdöttél semmiért - üvöltötte Zalán a kis poros helyiségben. Apja alakja éppen szembe volt vele, és minimum olyan ellenséges testhelyzetben állt, mint a férfi. - Ezek szerint te sem küzdesz eléggé, ha minden második nap összevérzed a padlót, amikor hazajössz - ordibált a másik vissza. Szokásos falfefér arca most kipirosodott a vita hevében, és szűk szemei kitágultak, orrlyukain gyorsabban folyt a légzés, mintha lefutotta volna a maratont. - Én legalább teszek valamit és nem csak a gombokat nyomogatom - sziszegte vissza Zalán. Arcán órákkal ezelőtt elállt a vérzés, s most varrasodott hegekkel volt tele. Máshol barna és zöld folt borította. Az régi és új nyom. Pillanatnyilag egyiket se érezte. - Kifelé! - üvöltötte az apja magából kikelve. - Nem hallottad? Takarodj! - mutogatott az ajtó felé. Zalán csak ment a szobájába, és becsapta maga után az ajtót. - Baszki... - mormolta, aztán mint aki egy álomból réved fel, hirtelen megrázta a fejét, és mosolyogva húgára nézett. - Hello! Nem is tudtam, hogy már itthon vagy - próbálta szelíden a kislány felé. Biztos volt benne, hogy az egészet végighallgatta. Pedig mindig annyira igyekszik, hogy ne előtte vesszenek össze. Az ekkora vitákat általában sikerül is neki elfeddnie, de a mai úgy jött, mint a hurrikán. Végigsöpört a területen és csak tönkretett életeket hagyott maga után.
|
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Benne vagyok!! aztán cserélünk és én masszírozlak téged Thomas De figyelmeztetlek felejthetetlen élményben lesz részed
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
úgy látom, masszázs szalon is nyílik az offban akkor ülj le! *int neki és már kezdi is masszírozni* hmm. állok elébe...
|
|
|
|