25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
Az egyensúly őre, Táborszervező



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2355
Írta: 2012. szeptember 27. 20:44 | Link



Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. október 11. 00:01 | Link

A hold ezüstösen csillogta be az iskola tornyait, melyek sziluettje feketén rajzolódott az éjszakai égboltra. A hűvös őszi éjszakában nem jutnak el idáig a környező erdő zajai. A csendet pusztán halk verdesés töri meg, ahogy egy denevér ide-oda cikázva közeledik az egyik torony erkélye felé. Alakja helyenként kirajzolódik a hold előtt, máskor a sötétségbe vész. Láthatóan Bogolyfalva felől érkezik, röptének néha a falu pislákoló fényei adnak hátteret. Egy denevértől kissé talán szokatlan módon nem kezd el az erkélynek helyet adó torony körül röpködni, hanem egyenesen a korlátok fölé repül. A verdesés zaja hirtelen marad abba, s a következő pillanatban az árnyak közül Eugene sápadt arca világlik elő. Testének többi részét fekete ruha fedi, így alakjának kontúrjai továbbra is a sötétségbe vesznek. Lassan lép a korláthoz, s köpenye alól elővillannak hófehér kezei, melyek a kisvártatva a korláton pihennek meg. Mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakad fel, miközben másik keze egy fehér zsebkendőt halászik elő egyik mellső zsebéből, mellyel értő gonddal törli meg a szája szélét. Értő szemek felismernék azt a nappal vörösen rikító folyadékot, amitől megtisztítja arcát. Eugene azonban úgy tudja, hogy nincsenek jelen értő szemek.
A zsebkendő rövidesen ismét eltűnik a férfi egyik zsebében, mialatt Eugene kedvtelő pillantást vet az elé táruló látványra. Ezen az éjszakán nem kellett órát tartania, mondhatni maga rendelkezett az idejével. Ki is használta az éj minden percét, s most jólesőnek érzi a szemlélődést, miközben az éjszakai hűvös lég lágyan simogatja arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 11. 20:33 | Link

Pont éjfélt üt az óra, a hold pedig az égbolt legtetején áll. Halovány fényt nyújt, de épp eleget ahhoz, hogy Rita lásson valamit a kastély folyosóin. Pár napja találta meg a Bagolykőt, csúf szürke macskájával együtt, akit még út közben vett magához. A cica farka rövid volt, és alig volt rajta szőr. Lábai mocskosak voltak, bundájáról pedig ne is beszéljünk. Bűn ronda macska volt, de Rita megsajnálta szegény állatot. Szóval ők ketten most épp feltérképezték az első szintet. A lány kezében egy ugrálókötél volt látható. Mielőtt még elindult volna a kastélyhoz vezető úton, bement a szobájába, s megszerezte ezt a játékszert. Ugyanis, ez volt a kedvence. Miközben lépkedett a kis állatkájával, visszagondolt azokra a napokra, mire eljutott a Bagolykőbe. Mivel semmi kedve nem volt lebegve megtenni a hosszú utat, felszállt egy vontra, s azon utazott el ideáig. Az utolsó előtti vagonban foglalt helyet, egy kissé rozoga, büdös ülésen. Rajta kívül talán öten voltak még ott. Egy idős házaspár, két gyerek, meg az anyjuk. Az idősek aludtak, s a bácsinak még a nyála is kifolyt a száján. A két gyerek pedig szépen csendben ült, s a szendvicsüket majszolták. Az anyjuk pedig a vonatablakán nézte az elsuhanó tájat. Rita is ezt tette. Hol nyulat, hol őzikét látott, máskor pedig csak fákat, s bokrokat pillantott meg. Végül megérkeztek. Leszálltak. Rita átült egy másik vonatra, ami már Bogolyfalvába szállította. Ott már nem sokat kellett ülnie. Ott diákokat vélt felfedezni, és pár idősebb banyát. Orrunk bibircsók volt, hajuk pedig ősz volt. Mikor aztán megállt a vonat, s a lány leszállt a járműről, meglátott egy macskát. Igen, azt a macskát, amit végül örökbefogadott. Nevet még nem talált neki, így csak simán cicának szólította.
Most pedig itt sétálgatott az első szinten, míg az erkélyre nem ért. Ott megállt, ugyanis megpillantott, egy fehér bőrű férfit. Odament hozzá, s kissé félénken megszólította:
 - Jó estét!


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az a legveszélyesebb, akinek már nincs veszteni valója.../ Come Little Children/Ma született bárány/Samu tanítványa
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. október 12. 07:26 | Link

Kissé összerezzen, mikor megszólítják. A hang irányába fordul, miközben igyekszik minél gyorsabban zsebébe rejteni az ekkor már vörös foltokkal tarkított, fehér zsebkendőt.
- Jó estét!
Viszonozza az üdvözlést, miközben végigpillant a hozzá érkező szellemen, és kis kedvencén. Eugene most találkozik először szellemmel, azonban ezt nem éli meg nagyobb traumaként, mint bármely muglik által természetfelettinek mondott élményt a mindennapokban. Azt azért el kell ismernie, hogy bár nem sokkoló vagy félelmetes, a férfi elé táruló látvány, amit a gyerekszellem és az elnyűtt macska nyújt, kissé bizarr.
- Egy kis éjszakai séta?
Szövi tovább a beszélgetés fonalát csevegő hangnemben, miközben azon morfondírozik, vajon mit akarhat tőle éjnek évadján egy szellem? Már épp megjegyzést tenne az éjszakai levegő üdítő frissességére, mikor eszébe jut, hogy ez esetleg kissé tapintatlan megjegyzés lenne.
- A hold ma igazán gyönyörű arcát mutatja.
Marad továbbra is a semleges területen, míg meg nem bizonyosodik a szellem szándékairól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 14. 17:36 | Link

Vékony, nagyon kislányos hangon szólította meg az ismeretlen férfit. Nagy kék szemeivel ránézett, s várta, hogy visszaköszön-e neki a fekete hajú középkorú férfi. Nem kellett sokat várnia, üdvözölte őt. A lány mosolygott, s letette a földre ugrálókötelét. Helyette a macskáját vette a kezébe. Csúnya szürke bundáját simogatni kezdte, mire a cica dorombolni kezdett.
 - Igen, az. Nem tudtam aludni, így arra gondoltam körbe nézek a kastélyban, mert még nem ismerem a helyet. Nemrég jöttem. - mondja. Szemeivel a férfit nézte. Leginkább a fehér bőrét bámulta. Túlságosan fehér volt. De lehet, hogy így született... különösebben nem zavarta. Haja fekete volt, és rendezetlen. Legalábbis úgy tűnt, mintha nem fésülködött volna. Fekete ruhát viselt magán, ami még jobban kihangsúlyozta túlságosan is fehér bőrét.
Mikor a férfi megjegyezte, hogy a hold a mai éjszakán milyen szép, Rita felbámult az égre. Eddig nem is nagyon figyelte a holdat, de most már ő is látja, hogy igaza van a férfinak. Tényleg szép volt.
 - Igen - mondja. - Mellesleg Rita vagyok. Holló Inez Rita. A bácsit hogy hívják?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az a legveszélyesebb, akinek már nincs veszteni valója.../ Come Little Children/Ma született bárány/Samu tanítványa
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. október 14. 18:00 | Link

Eugene a kislány szavai nyomán elgondolkodik, vajon hogy nézhet ki, amikor egy szellem alszik.
~ Egyáltalán mi szüksége lehet rá? ~
Gondolja, de rögtön el is mosolyodik magában a kérdésen. Ennyi erővel ugyanezt kérdezhetné magától is. Bár azt, amiben ő leledzik, a legtöbben aligha hívnák alvásnak, mégis - jobb kifejezés híján Eugene így szokott rá hivatkozni.
~ Biztos valami hasonló lehet a lány esetében is. ~
Vonja le a következtetést.
- Az én nevem...
Kezd bele a válaszba, de meg is torpan azonnal. Ha a kislány tud valamennyire franciául, még a végén megijed. Mindazonáltal a férfi erre gondolhatott volna akkor, amikor bemutatkozott az igazgatónak. Tulajdonképpen mókás, hogy hozzá tud nőni az emberhez egy név - még ha felvett is.
- ...a nevem Eugene Carnage.
Fejezi be a mondatot.
- Itt tanítok az iskolában. Vámpírológiát.
Teszi hozzá mintegy mellékesen, majd úgy ítéli meg, jobb, ha ezek a szavak nem lebegnek kettejük közt túl hosszan, így másfelé tereli a témát.
- És hol kaptál szállást? Remélem meg vagy vele elégedve.
Közben azon tűnődik, vajon milyen igényei lehetnek egy szellemnek szálláshely terén?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 15:57 | Link

Woodarn

Könnyed, meleg és nyárias idő köszöntött be a mai nap  reggelén, bár már az előző napok is folyamatos felmelegedést sejtettek. Alapjába véve gyűlölöm, és ki nem állhatom ezeket a szikrázó nappali fényeket, de meg kell barátkozzak vele, mert kéne némi energiát belevinnem ebbe a fáradt és nyomott napba. Már csak megszokásból is figyelmesen méregetem a diákokat, akik bármiféle ostoba csínytalanságot vihetnek véghez. Ezek a mai ördögök ugyanis bármiből gúnyt űznek, és sajnálatos módon ha rajta kapom őket valamin, kegyetlenül meglakolnak.
Az erkélyre kiérve máris hunyorítani kényszerít a napfény, ami erőteljesen hatol felém. Naná, hogy ezt kellet választanom! Lenézve a korláton megpillantom a réten leledző embereket, és konstatálom, hogy milyen magasan is vagyok. Nem is gondolná az ember. Elvégre a folyosóablakokat nehezen lehetne nyitogatni... A korlát egyik részén zöld virágok és egyéb növények kaptak helyet, és ezen a részen egy fotel van elhelyezve. Tehát odaülve kevésbé vakítana a napfény, de egyelőre boldogulok, és a fekete korlátot markolva gondolkodom az élet nagy dolgain, többek között azon, hogy vajon idén is megpályázzam-e a repüléstan tanársegédi posztot. Igazság szerint a szívemhez nőtt túlságosan is, de félek, hogy bírom-e még szusszal a feladataim terheit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 21. 16:13 | Link

Hanna

Nem szeretem a magánéletem más orra alá dörgölni, így valószínűleg senkinek sem tűnt fel a viselkedésemen, hogy a megszokott rugalmasság és vidámság mögött komoly problémák lapulnak. Nem szeretem a pletykákat, sosem szerettem. Mindig rettegek, amikor hallok egyet. Legtöbbször elkerülöm őket, egyik fülemen be, másik fülemen ki. Most azonban mást is hallottam... Aki fontos volt számomra, arról. A legrosszabb az egészben, hogy én addig nem tudtam róla, nem nekem mesélték. Én csak hallottam a folyosón, járőrözés közben. Két diák... Egymásnak... A visszhangzó, nyirkos folyosón. Hát, igen. Talán igazat mondtak. A legijesztőbb az volt, hogy reálisnak véltem. Egyértelműen reálisnak, hiszen számtalanszor volt már ilyenre példa. Így tehát, pár nap gondolkodás után tiszta vizet akartam önteni a pohárba. Felkerestem Hannát, beszélnem kellett vele. Nem bírtam tovább.
Elsiettem az erkélyre, de egy kicsit sajnos késtem. Sokszor visszarohantam még a tükör elé, hogy biztos jól nézzek ki. Számomra ez még mindig ugyanolyan fontos, mint az elmúlt években. És nekem még mindig fontos a lány... De úgy néz ki -velem ellentétben- ő mások felé is kacsintgat. Majd most kiderül az igazság...
-Szervusz, Hanna... -biccentettem felé, közelebb és közelebb lépdelve, majd jól levágva magam az egyik ülőalkalmatosságra- Köszönöm, hogy eljöttél. Talán a véletlen műve, talán a sorsé, de beszélnünk kell. Van sejtésed arról, hogy miért, s miről? Szívesen meghallgatlak...
Fájt ránézni, így igyekeztem távol maradni tőle. Valahogy zavart ez az egész, ez a helyzet. Hálás voltam magamnak, hogy így intéztem el, de mégis megalázó volt számomra. Ciki... Rossz... Nem nagyon hittem volna, hogy pár évvel később egy ilyen nap is eljön. De hát ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 16:31 | Link

Wood

Talán a legutálatosabb napjaim a szimpla, unalmas, semmi tartalommal nem bíró varásnapok. Bennem van a késztetés, hogy leüljek tanulni, de valahogy nem megy, mert mindig eszembe jut valami, és mondjuk csak simán elkezdek bambulni. És akkor máris nem tananyagon jár az eszem. A felfogásom egyébként egyszerű: ha ezt a három, és most kezdődő negyedik évet legyűrtem, a többin is túl leszek - némi sikerélménnyel habosítva. A jellemem talán kicsit változott, mióta prefektus lettem. Egyértelműen a tudatában vagyok annak, hogy komolyodtam, és bár még maradhatott bennem valami abból a makacs leányzóból, aki elsősként voltam, de megtanultam magamban helyén kezelni a dolgokat. Merthogy igen, csak erre volt szükségem, máson nem gyakorolhattam a haraglevezetést. Mármint úgy, hogy folytonosan, általában egy magányos helyiségben, egyedül kötöttem ki. A barátaim aránya még mindig erősen közelít a nullához. Ez nem panasz, nem egyéb, szimpla kijelentés, hiszen tudom, ha lennének, akkor sem vágynék rájuk a nap minden órájában és minden percében.
Csakhogy a dolog másik oldala, hogy ott volt nekem Wood, akivel úgy érzem, egy kicsit kihűlt a kapcsolatunk. Eleinte lángoltunk, szerettünk, de szenvedélyesen és őszintén. Majd mindenki ment a saját dolgára. És az az igazság, hogy én az az ember vagyok, aki nehézkesen tűri meg maga mellett az embereket. Valahogy mindig máshogy érzek. De még mindig együtt voltunk, bár nagyon keveset találkoztunk, viszont a prefektusság közös bennünk, talán ez tartott volna össze minket eddig is? Hiszen ha belegondolunk, e kapcsán ismertük meg egymást.
- Wood, hagyjuk ezt a sejtelmes hangnemet, bökd ki, hogy mi a probléma.
Aha, szóval Wood belépett. Nem örült nekem, rajta nagyon könnyen észrevehetőek az érzelmei. Legalábbis nekem már van tapasztalatom. Az volt az érzésem, hogy Wood semmi mögöttes tartalom tudata nélkül gyanusítgat. Ugyanis semmi körítés nélkül belevágott a lényegbe. Fogalmam sincs, hogy kitől mit hallott, de nyugodtnak kell maradnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 21. 16:49 | Link

Hanna

Az esetek nagy részében csak kerülgetem a forró kását, de most szerettem volna hamar túlesni a dolgokon. Nyilván érthető, hogy miért. Néhány másodpercig viaskodtam, harcoltam magamban. Nyilván nem könnyű az én helyzetem sem. Ez az egész valahol mindkettőnk hibája, hiszen egy kapcsolat két emberről szól.
-Hát jó... -sóhajtottam, majd folytattam is- Az utóbbi időben egy kicsit elhanyagoltuk egymást. Gondolom az új tanév miatt, vagy nem tudom, de ez az igazság. Így jött ki a lépés és kész. Ezzel gondolom mindketten egyetértünk. Nos, de ilyen másokkal is előfordult már, mégsem mentek szét! Te viszont, úgy hallottam rendkívül nyitott vagy a férfiak felé. Ott van például Rud... Vele mi van mostanában? Gondolom tudod, miért ne tudnád. -hadartam el, mivel kicsikét izgultam. Nem tagadtam volna ezt előtte sem... Azt azonban leszögezném, hogy nem kiabáltam. Higgadtan szóltam, bár hangomból érződött a csalódottság és egy kicsikét a harag is. Én nem akartam ok nélkül vádaskodni. Én sosem voltam féltékeny Hannára, nem kértem számon egyik tettét sem, de minden forrás azt bizonyítja, hogy mostanság összefutott az exével. Talán nem is egy alkalommal, de jól elbeszélgettek. Erre azért már jogosan rákérdezhetek, nemde? Szerintem nekem van igazam, s nagyon reméltem, hogy velem együtt Hanna is megérti ezt a helyzetet.
-Magyarázatot kérek, nem többet... Elrontottam valamit? -kérdeztem bágyadtan, de ugyanolyan energiával. Tombolt bennem valami odabenn, de még nem tört ki. Nem is akartam, hogy kitörjön. Sajnáltam, hogy nem megoldotta a problémát, hanem máshoz ment. Nem is értettem, hogy mi hiányzott neki. Talán a kalandvágy? Mellettem nem lehetett olyan élete, amilyen alapból volt, a bunkó és vakmerő Rellonos csajszi... Talán ez nem tetszett neki, mást nem tudok elképzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 17:13 | Link

Wood

Nagyon is jól sejtettem, mi van a háttérben, ugyanis bebizonyosodott, hogy az emberek nem bírják tartani azt a lepcses szájukat, azaz kénytelen-kelletlen szét kell kürtölniük olyan dolgokat, amihez nem hogy semmi közük, de még csak valós bizonyítékuk sincs! Javarészük viccnek találja kiszínezni a történeteket. Nem értem, mi ez az újdonság, hogy a pletykalapok kerítésen támaszkodó vénasszonyok szerepét töltik be... Ezt mindig is rühelltem, régen is így mentünk szét Ruddal, hát most azért sem fogom hagyni, és már csak azért is látom magam előtt a látványt, hogy Wooddal kézen fogva járkálunk a folyosókon.
- Férfiak? - kacagtam fel hidegen és hangosan, majd szempáromat mélyen az övébe fúrtam. - Nézd, szerintem te is beszélgettél már nőnemű egyeddel, nemde?
És ismét az a pozíció, ami már oly ismerős: hatalom a kezemben, mert felette állok, ő pedig a fotelben ül. Valahogy ilyenkor mindig erősebbnek érzem magam, egyszerűen csak tényleg felette állok. Nem tudom, milyen érzéseket táplál irántam, de az biztos, hogy nem fogok megalázkodni és bocsánatot kérni, mert nincs miért.
- Csakhogy tisztázzuk, Ruddal összetalálkoztunk, majd leültünk beszélgetni. Bevették álmai csapatába, viszont a Bagolykőben is tanul. Nem tudom, ezen mit kell felfújni - túrtam bele értetlenkedve a hajamba, és bámultam a tájra. Igazából meg sem láttam a nap narancssárga csíkjait a felhőkön, kezdett kicsit csökkeni a hőmérséklet.
- Eltávolodtunk egymástól, Woodarn - néztem rá, egészen halkan hagyták el a szavak a számat, teljesen másmilyen hangnemben, mint az előbb.
Még mindig olyan nagy távolság volt köztünk, mintha csak a valódi helyzetünket szimbolizálta volna. Mégiscsak egy légtérben egy levegőt szívtunk, de ő mégis a fotelben ült, én pedig mégis a korlátba kapaszkodtam.
Utoljára módosította:Lévay Hanna, 2012. október 21. 17:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 21. 20:42 | Link

Hanna

Csodálkoztam, hogy még a férfiakat neveti ki. Nem értettem, mire ez a nagy gúnyolódás. Előjött az igazi arca? Vagy ez csak a problémák elől viselt álarc? Fogalmam sem volt, nem tudtam mit higgyek. Meginogtam, mint egy fáradt vándor. Túl sokat utaztam... Túl sok volt a harc és a küzdés az életem során, a napok túlélésébe elfáradtam. És ez a fáradtság a bajt is magával hozta. Pihennék, de nem tudok. Lassan már a harc végéhez érek. Idővel jobb lesz. Miért tántorodtam el, miért inogtam meg? Miért távolodtunk el egymástól? És ami a legfontosabb kérdés: Tényleg miattam történt ez, vagy Hanna hibája?
-Beszélgettem, nyilván. De Rud és te más tészta.
Feleltem neki, de már akkor kezdett elegem lenni az egészből. Csendben végighallgattam a lány mondandóját, a táj felé fordulva. Ökölbe szorított kezemnek támasztva a fejem. Közben nosztalgizátam, emlékek derengtek fel előttem. Emlékek... Szépek... Vajon lesznek-e még, ezek után? Miután mindent elmondott, fellélegeztem, s rögvest válaszoltam.
-Jó, beszélgettetek. Az még nem lenne nagy probléma. De nyilván miattad jött vissza... Nem hiszem el, hogy ott ne lenne mágustanoda. Mi a francot keres akkor itt? És persze ti egyből összetalálkoztok. Most akkor nem fogjátok újrakezdeni? Hiszen a múltkor ez miatt volt a szakítás. Mivel, amint említetted, eltávolodtunk... Most őt jobban szereted, nem? -kérdeztem, miközben szemeim már-már könnyesek kezdtek lenni. Valahogy fájt kimondani ezeket. És még jobban fájt hallani a szavakat. Eltávolodtunk.
-De mit tettem, elhanyagoltalak? Az nem lehet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 21:07 | Link

Wood

Egy dolog tudja csak igazán megrázni az embert; mikor nem hisznek neki. Talán eljátszottam volna az esélyeimet? Talán már becsaptam máskor is, és most ezért nem hisz nekem? Persze van valóságalapja annak, amiről ő beszél, de ha egyszer rácáfolok valamire, akkor nem esik jól, ha kérdőre vonják. Még ha csak más ember lenne... de nem, az ő bizalmával még egyszer sem játszadoztam, úgy érzem. Persze Rud már volt több, mint barát, de nagyon megbántott, amit ugyan előtte próbáltam leplezni, nem hiszem, hogy túlságosan sikerült volna, legalábbis mindig bennem marad annak a fájdalomnak is egy darabkája. Most viszont sikerült szeretnem Woodarnt, és mellette teljesen mássá váltam. A személyiségéből kifolyólag én is sokkal felszabadultabb, mosolygósabb és boldogabb lány lettem. Mióta viszont ismét eltávolodtunk, visszakerültem ugyanazon kerékvágásba, ami majdnem, nagyjából azonos a régivel.
- Jó, ha nekem nem hiszel, kinek, mi? A pletykalaposoknak? A diákoknak a folyosón? Netán a banyaportréknak? Hát, rajta, csak tessék, nem gátollak meg! Ha akarj menj, és tőlem mindent megszakíthatunk. Igen, már füllentettem - másnak. De neked nem... Higyj, vagy ne. Ennyi az egész. Rud már nem érez semmit, igen rég. Hiszen akkor hogy lett volna szíve megszakítani mindent? Én kitartottam volna a távoli kapcsolattartás mellett is, legalább egy esélyt adtam volna neki.
Minden kijött belőlem szinte. Azt hinné az ember, értenek a szem különös, rejtélyes beszédéből.
- Nem szeretem jobban, nem érted?! - ez volt az a hangsúly, aminél már-már nem jött ki hang a torkomon. Akár egy vékony kis könnyfátyol is látható lett volna a szememen, ha egy gyors pislogással el nem tüntetem azt. Oda akartam rohanni hozzá és megcsókolni, annyira beleéltem magam a magyarázásba, hogy már-már előrehajoltam. Aztán vissza. A kilátáshoz. Üveges szemekkel. Engem nem lehetett meghatni. És való igaz, hogy most nem szeretném, hogy ilyesmi legyen úrrá rajtam, próbáltam felvenni valamiféle pókerarcot, kifejezéstelenséget. Talán már nem sikerült?
- Magyarázkodom, pedig nem kéne - motyogom bele a levegőbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 10:06 | Link

Hanna

-Ajj, ne csináld már! Ne te akarj ebből az egészből jól kijönni! Te is tudod, hogy nem vagyok olyan, aki ezeknek hisz. Ne csinálj úgy, mintha mindig rájuk hallgatnék. Én csak tisztázni jöttem a dolgokat... -jegyeztem meg komoran, a lány felé pillantva. Hiába is, látszott rajta az idegesség, ahogy rajtam is. Szemeiből ugyanaz a fájdalom tükröződött, ami az én lelkemben fellelhető volt. Egy kicsit még várnom kellett, hogy megint mondjak valamit, hiszen féltem a sírástól. Nem akartam könnyeket, ez nem az a helyszín. Pár másodpercnyi sóhajtásos erőgyűjtés után viszont már képes voltam a feleletre.
-Hanna, hogy jut eszedbe ilyesmi? Szerinted én azért jöttem ide? Pont ellenkezőleg... A kapcsolatunkat akarom megmenteni, amíg még nem késő. Lehet ez egy probléma volt, amit még idejében, vagy éppen későn észrevettem. Nem szabad, hogy jobban eltávolodjunk.
Sikerült kimondanom, minden egyéb probléma nélkül. Boldog voltam, valahogy kezdtem felbátorodni... Olyan ez, mint egy zavaros pohár víz, amibe néhány homokszem is került. Kezd ülepedni, kezdem látni a pohár másik oldalát. Most azonban a "felkavaró vita" az, ami gyorsítja a leülepedés folyamatát. Érdekes. Tehát megoldást találtam... Egyszerre csak lenyugodtam, ellazultam a székben és fejem a széknek döntve behunytam mindkét szemem. Jó volt hallani. Jó volt érezni is... Tényleg nem hazudik, láttam a szemén. Ismerem már annyira ennyi év után. Tényleg szeret...
-Jó. -mondtam neki, majd egy apró mosollyal a kezéért nyúltam. Enyhén megszorítva szerettem volna tudtára adni, hogy most már megnyugodhat. A nehezén talán már túl vagyunk.
-Én csak megakartam menteni ezt az egészet... -ismételtem el neki
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 22. 19:55 | Link

Wood

Mikor azt mondta, ne én akarjak ebből jól kijönni, úgy megbántott, hogy már szólni sem szóltam, egy hitetlenkedő pillantásnál többet nem kapott. Másnak lehet hazudnék, sőt, tudatos ugratásból becsapnék, de ez nem az a helyzet. Abból lehetne kikövetkeztetni valamit, hogy együtt láttak a volt barátommal, de még csak egy üdvözlő ölelés sem volt. Csak egy baráti puszi, az is Rud részéről.
- Ezzel egyetértek... Hm, megmenteni... kérlek, mondd el az érzéseidet. Ha most rám gondolsz, mi jut eszedbe rögtön?
Talán a friss levegő mindkettőnkre nyugtató hatást gyakorolt, ha itt ilyen ingerültek vagyunk, milyenek lehetnénk többnyire zárt térben? Nem is gondoltam bele, nincs miért.
Wood szemébe pillantva mindig is olyan mérhetetlen őszinteség sugárzott, mint még senki senkiében. Csillogtak a kis csokibarna gombok, talán ezért is fordítottam el állandóan a tekintetem. De valljuk be, ő sem méltóztatott túl sokszor rám nézni.
A kezemért nyúlt, én pedig leültem mellé. Egy kicsit elhúztam a kezem, de félúton megálltam. Nyugtalanított valami, sokkal jobban mindennél.
- De hogy gondoltál rólam ilyesmit? El tudod képzelni rólam?
Attól függetlenül, hogy tényleg nem vagyok valami önmegtartóztató ember, csak nem hagynám el lépten nyomon azt, aki iránt meglehetősen pozitív érzések kötnek. Vagy talán mégis? Kétségtelenül elfogult vagyok magammal - ahogy mindenki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Timi Dilelsy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 15
Írta: 2012. október 26. 18:24 | Link

Scarlett

Péntek. Végre. Egyre jobban tudok örülni ezeknek a hétvégéknek, amiket legszívesebben átaludnék. Ez persze lehetetlen, hisz a házi feladataim és a lemaradásom alól ki sem látszok. Igaz, nem szívesen, de elszántam kaptam fel a bűbájtan könyvemet, és átvágva a klubhelyiségen megindultam egy nyugodt helyet keresni, ahol valamennyire tudnék koncentrálni a tanulásra. A kastély falai között kicsit hűvös volt, így megháláltam magamnak, hogy volt elég eszem ahhoz, hogy a zöld vastag felsőmet is magamra rángassam. A szürke-fekete-zöld kockás, térd fölé érő szoknyámat viseltem, a vastag fekete harisnyámmal, lábamra pedig rövid szárú csizmát vettem. Így csoszogtam át az iskolán, nem figyelve merre megyek, hisz tudtam, hogy előbb utóbb csak kiakadok valahova. Híven megérzésemnek pár perc múlva a folyosó egyik elágazásából halvány fényt pillantottam meg. Kíváncsian fordultam be az új úti célom felé, és hamarosan egy erkély szerűségen találtam magam. Pár percig csak álltam és bámultam a kellemes hangulatú helyet, és magamban nagyon sajnáltam, hogy csak most találtam rá.
Elégedetten levetettem magam az egyik fotelbe, szokásomhoz híven keresztbe nyúltam rajta, majd egy mélyet sóhajtva fellapoztam a könyvem, és bele kezdtem az olvasásba.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 10. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2012. október 26. 18:43 | Link

Timi

A mai sem volt épp egyszerű, egész nap borzalmasan éreztem magamat, ettem össze-vissza, persze, utána rögtön rosszul lettem, nem nagyon tudom magamban tartani a kaját. A délelőtt elég gyorsan eltelt, utána meg a délután is, ki nem találtad volna mi? Szóval, mivel most már egészen jól éreztem magamat úgy éreztem tennem kell valamit, különben becsavarodok a négy fal között. Így indultam el egy kellemes esti sétára. Na jó, a kellemes annyira nem is ideillő, mivel borzalmasan hideg van, én kis naiv persze megint egy ruhát választottam de legalább az ujja hosszú, de ez ugyan nem segít azon, hogy combközéptől lefelé libabőrös vagyok. Továbbá, fogalmam sincs merre megyek, ez azért nem elhanyagolható szempont. Annyiszor jártam ezeken a folyosókon, hogy csukott szemmel is képes voltam bárhová eltalálni, de most, mintha kicserélték volna az egész kastélyt. Összevonom a szemöldökömet és elkanyarodok a folyosó végén és a szellő azonnal meglibbenti a hajamat. Talán erre van szükségem, egy kis friss levegőre. Valójában azonban hiába  táplálok aziránt reményeket, hogy jobban leszek, sajnos ennek semmi köze ahhoz, hogy mikor láttam a napot utoljára. Óvatosan lépek ki az erkélyre és rögtön összeborzongok. Nem épp őszies az idő így kora este. Körbenézek, járkálok és szegény kislányt még csak észre sem veszem. Majd megállok és annyi friss levegőt kényszerítek a tüdőmbe amennyit csak tudok. Végül hanyagul meglibbentem a hajamat és akkor veszem a kis drágát aki könyvvel a közében ücsörög itt. Felvonom a szemöldökömet és egy kissé értetlenül nézek rá. Miért pont itt? Túl hideg van ahhoz, hogy valaki itt magoljon, bár a furcsa tanulási szokásokba inkább nem megyek bele.
  -Nincs itt túl hideg a stréberkedéshez?-
Nincs a hangomban semmi negatív, semmi lenéző, ez csupán egy szimpla kérdés ami nem épp társalgás kezdeményező na de nem vagyok épp hétköznapi így hát a beszélgetésnek sem kell olyan csekélységekkel kezdődnie, mint például a köszönés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Timi Dilelsy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 15
Írta: 2012. október 26. 19:07 | Link

Szóval...bükk, cseresznye, dió, ében, fenyő, fűz, hárs, juhar, kőris, magyal, mahagóni, mogyoró, nyír, rózsafa, szil, tiszafa és tölgy. Bükk, cseresznye, dió, ében, fenyő, fűz, hárs, juhar, kőris, magyal, mahagóni, mogyoró, nyír, rózsafa, szil, tiszafa és tölgy. Bükk, cseresznye, dió, ében, fenyő, fűz, hárs, juhar, kőris, magyal, mahagóni, mogyoró, nyír, rózsafa, szil, tiszafa és tölgy.
Oké, eddig tiszta. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok hülye, de az utóbbi időben annyira elhanyagoltam a tanulást, hogy őszintén szükségem volt egy kis tanulásra, mivel nem igazán állt szándékomban megbukni.
Elmélkedésemből léptek zaja riasztott fel, én meg az erős kísértés ellenére megpróbáltam nem odanézni. Tovább bújtam a könyvet, de nem fogtam fel egy sort sem, hanem inkább hallgatóztam. Reménykedtem, hogy az ismeretlen nem vesz észre, vagy épp hogy észrevesz, és távozik. Nem voltam társalgós kedvembe. Persze, nekem nincs ilyen szerencsém. Csak akkor emeltem fel a fejem amikor a lány-hang megszólalt. Egy nálam idősebb diákra esett a pillantásom, aki becslésem szerint olyan ötödikes, vagy talán mestertanonc lehetett. A kelleténél kicsit morcosabban válaszoltam neki, habár én is érzékeltem, hogy a kérdésében egyáltalán nincs gúny.
- Nem, nincs túl hideg. Miért, talán zavar, hogy itt vagyok?
Rendes ülésbe tornáztam magam az ülőhelyemen, és merően a lány szemébe néztem. Rellonos létemre elég komoly dologra volt szükség, hogy megrendítse hibátlan szemtelenségemet, és ez persze nem mindig vált hasznomra. Mikor arcizmaim kicsit megenyhültek, megpróbáltam kipréselni magamból egy valamivel kedvesebb választ.
-Csak..kicsit le vagyok maradva a tanulással, és egy nyugodt helyre volt szükségem.-az erőltetett mosoly az arcomról erősen grimaszra hasonlított, így felhagytam a próbálkozással, inkább a lányra néztem, arra számítva, hogy hogyha most kiderül hogy valami prefektus vagy kitudja mi, ki, akkor irány a büntihez.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 10. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2012. október 26. 19:21 | Link

Őszintén érdekel szegény kislány véleménye. Ki lehet olyan elvetemült, hogy a két legrosszabb dolgot a világon -a vacogást és a tanulást- ilyen tökéletesen összehangolja? Na de most komolyan, erre is csak egy Navines lenne képes de amikor a az ismeretlen visszavág, elismeréssel kell adóznom neki. Szóval nem egy idétlennel hozott össze sors, bár ne legyünk ennyire bizakodóak egy mondattal még nem kellene, hogy meggyőzzön arról, hogy elég jó fej ahhoz, hogy folytassam a társalgást. Összefűzöm magam előtt a karjaimat és oldalra billentem a fejemet.
  -Engem igazából nem, de téged zavarna ha itt teszem ki a vacsorámat.-
Egy megjátszott mosollyal fordítok neki hátat, abban a reményben, hogy látok valamit a tájból a sötétségen kívül, de csalódnom kell. Nem hiába jön a tél, már ilyenkor szinte korom sötét van épp csak a fák lombkoronái sejlenek ki az öntött sötétségből. Persze a rét nyomokban látszik, hála a kastélyból kiszűrődő fényeknek. Ámbár én békén hagytam a túlbuzgó lánykát, ő úgy döntött -valami csoda folytán-, hogy folytatja velem a társalgást. Kelletlenül fordulok ismét szembe vele és a kérdés hangszíne után kezdek kételkedni, hogy csakugyan jól tippeltem-e. Én a helyében biztos nem magyarázkodtam volna magamnak, de hát...ez én vagyok. Így kénytelen leszek nem megbántani az érzéseit és én is egy kicsivel kedvesebb hangnemre váltani, csakhogy lássátok nincs kőből a szívem.
  -Ohh értem...tanulás...-
Bólogatok egy sort és igyekszem nem nevetni. Hát, az nekem sosem ment túl jól, engem diák vagy akár tanár nem látott könyvvel a kezemben ahogy lázasan magolom a hozzávalókat a bájitalokhoz. Valahogy mégis eljutottam idáig, nem is olyan csúf eredményekkel, azt szokták mondani, van akinek ez a vérében van..de ebbe inkább ne  menjünk bele.
  -Választhattál volna melegebb helyet is.-
Vonom le a következtetést végül és megrántom a vállamat. Igazság szerint nekem édes mindegy hol jön rá a para, hogy még egy szót sem tud a vizsgáira ez csak egy egyszerű megállapítás.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2012. október 26. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Timi Dilelsy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 15
Írta: 2012. október 26. 19:56 | Link

A lány pillantásából kiolvasom, hogy csak egy szerencsétlen kisgyereknek tart, de megpróbálok ezen nem idegeskedni.
-Hát igen, nem lennék túl boldog ha elárasztanál a gyomrod félig megemésztett tartalmával.-válaszolok egy fintorral az arcomon. Persze, ha csak a könyvemet borítaná el, akkor még meg is tudnék bocsátani neki, de inkább ne tegye ki a taccsot tőlem 10 méteres körzetbe.
-Minden "melegebb" helyet elárasztanak a vihogó diákok. Meg úgy is friss levegőre vágytam.-mondom mint egy tárgyilagosan, és visszafekszem eredeti helyzetembe, ezzel is próbálva érzékeltetni, hogy én sem kívánom folytatni a beszélgetést.
-Amúgy nem csoda, hogy fázol, ugyanis már ősz van, te meg egy szál ruhácskába sétálsz.-vetem még oda a vállam fölött, majd visszafordulok a nyitott könyvemhez. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, nyilván nem túl sikeres eredménnyel. Láttam rajta, nem tart teljesen komplettnek, hogy ilyenkor, itt tanulok, de hát az ő baja, engem nem izgat túlságosan. Igaz, lenne jobb dolgom is, abban egyet értek, hogy nem a legnormálisabb dolog itt gubbasztani, és ismételgetni, de hát ha egyszer ezt is kell. Egy erősebb szélfuvallat borzolja fel a hajam és a könyvem lapjait átlapozza attól a fejezettől ahol éppen tartottam. Egy nem túl nőies szócska hagyja el a számat, majd idegesen visszalapozok a varázspálcákról szóló leckéhez. Kicsit összehúzom magam, mivel a hideg szellő amely áttáncolt a fák sárguló levein, hozzám is eljut. Kaján vigyor jelenik meg az arcomon, amikor belegondolok, hogy iskolatársam mennyire fázhat. Nem figyelek rá, abba sem vagyok biztos, hogy még ott van. Megpróbálok újra a tankönyvre összepontosítani.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 10. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2012. október 26. 20:14 | Link

  -Na látod...én sem lennék tőle elragadtatva.
A végét inkább csak elsuttogom és hátat fordítva neki megint a sötétséget kezdem bámulni. Nem is tudom miért vagyok még itt, hiszen a társaság borzalmas, sötét van és hideg. De biztosan a friss levegő az oka, kitisztítja a fejemet és jobban tudok  gondolkodni, könnyebben veszem a levegőt és az étvágyam is megjön. Elő is kotorom a szoknya zsebe mélyéről a gumicukrot és leülök a lány melletti ülőalkalmatosságra. Nem érdekel ha zavarom, nekem most beszélhetnékem van. Ha nem tetszik neki valami akkor majd elhúz. Itt most nem ér semmit az "én voltam itt előbb" szabály, nincs itt senki aki engem innen ki tudna tenni, főleg nem egy kislány aki nem hogy fiatalabb nálam, de még két fejjel alacsonyabb is lehet, ahogy nézem. Szemezgetem a gumicukorból, majd, hogy megtörjem a csöndet a lányka felé nyújtom a zacskót.
  -Kérsz gumicukrot? De csak a pirosakat vedd ki, mert azokat utálom.-
Nevetve várom mikor fogja ezt a kihagyhatatlan ajánlatot elutasítani, vagy épp mikor veri ki az édességet a kezemből. Reflexszerűen megszorítom egy picit a zacskót, mivel ez az egyetlen kaja nálam, már ha ezt a műanyag izét egyáltalán kajának lehet nevezni. Türelmes vagyok a végtelenségig, főleg ha ezzel a másik agyára megyek, mert úgy néz ki szegény nem vágyik más társaságra mint a könyvére.
  -Melegebb ez a ruha mint azt gondolnád.-
Mondom kicsit sértetten, majd végignézek magamon. Az ujja elég meleg a szoknya részében is sok az anyag, de azért be kell vallani egy picit fázom, de annyira nem, hogy feladjam és visszamenjek aludni.
  -Amúgy, nem ehhez az éghajlathoz vagyok szokva.-
Ezt azért még muszáj volt hozzátennem. Igaz itt ősz van, sőt...a tél már gyerekcipőben jár, de a gondolataim egy melegebb tájakon járnak, és a választásomból ítélve a kezeim is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 564
Írta: 2012. október 28. 08:36 | Link

Bogár *.*
vasárnap reggel

Már hét óra óta fel vagyok, s fekszem az ágyamon. Magam sem tudom, hogy miért keltem fel, hiszen még visszaaludhattam volna. De valamiért mégsem tudtam újra lehunyni a szemem, aztán pedig mély álomba szenderedni. Ám mégis jó, hogy felébredtem, mert újra áttudom gondolni az Amirás ügyet. Tisztában vagyok azzal, hogy a lány még mindig nem bocsájtott meg. Pedig már milliószor kértem tőle elnézést. Mit csinálhatnék még? Lepjem meg valamivel? Nem, elég volt az ajándékokból. Így is kapott tőlem már egy csomó kis cuccot. Nem tudom, hogy mivel kéne őt kiengesztelnem.
Sóhajtok egyet, majd felülök s beletúrok a hajamba. Mint mindig, most is kócos a hajam. A pizsamám pedig nem egy rövidnadrágból és pólóból áll, hanem hosszúnadrágból, és hosszú ujjúból. A nyári szerelésemet jobban szerettem/szeretem, mint a mostanit.
Kikászálódok a pihe-puha ágyikómból és a nagy szekrényhez lépek, ahol Yarista meg az én ruháim találhatóak. Pedig régebben még Leo és Malclom göncei is itt voltak. Bizony. Ha jól tudom az utóbbi fiú elment a Bagolykőről, Leo pedig elköltözött David-hez. Pedig Leo tök jó szobatárs volt, imádtam vele hülyülni. Tehát kiveszek a szekrényből egy farmernadrágot, meg egy pólót és pulcsit. Magamra öltöm ezeket a ruhadarabokat, felhúzom a lábamra a cipőm s kimegyek a Monstersből. Mivel még nincs kedvem reggelizni, arra gondoltam, hogy elmegyek az erkélyre. Ott már úgyis olyan rég voltam. Ámde mielőtt még odamennék, befordulok a konyhába, s a manóktól kérek egy kis kávét. Ők pár percen belül elkészítik nekem a fekete italt. Ott hagyom őket, s most már tényleg az erkély felé veszem az irányt. Pár perc alatt meg is érkezek. Leülök az egyik székbe, s iszogatni kezdem a kávémat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Abonyi Szelina Bogárka
INAKTÍV


Metamorfmágus
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 433
Írta: 2012. október 28. 13:51 | Link

Zachary

Az éjszakai kis kiruccanásom a konyhára olyannyira jól sikerült, hogy elhatároztam, ideje kicsit többet sétálgatni a kastélyban. Persze már csak reggel.
Lusta voltam felkelni, jól éreztem magam a jó meleg takaróm alatt. Testileg maradtam volna még, viszont az én lelkecském belülről azt üvöltözte, hogy "menj már". És hát a belsőBogárral nem merek szembeszállni, a végén valami rosszat csinál velem...
Hangosan énekelgetve a tükör előtt megsikáltam a fogacskáimat, hogy ezerwattos mosolyomat felöltve induljak kirándulni az iskolában. Nem mintha nem lenne mindig vigyor ott a képemen...
A hajamat úgy hagytam ahogy volt, nem érdekelt, hogy olyan tökéletesen beállított legyen, mint azoknak a néniknek, akik olyan felsőbbrendűen mászkálnak a folyosókon. Úgy hallottam, hogy ezek a nénik között még akad olyan is, aki fiatalabb nálam. Hát...én inkább maradok az örök vigyor, aki mindig is voltam. A beképzeltség nem rám vall, hiába hiszik ezt azok, akik tudják, honnan származom.
Meleg, pöttyös kötött garbóban, meg piros nadrágban indultam útnak. Szerettem volna lemenni a faluba, de még időben figyelmeztettek, hogy itt sem szabad csak szó nélkül kimenni. Nem vagyok szabályszegő...ugyan...ártatlan bárányka vagyok. Mindenesetre inkább választottam azt az utat, hogy kimegyek arra a szép kis erkélyre, ahol már egyszer-kétszer jártam. Onnan belátni a világot!
Az ajtó nyitódott, a friss, hűvös levegő pedig olyan hirtelen csapott meg, hogy még a hajam is meglibbent. Enyhe kifejezés. Majdnem levitte a barna fürtjeimet az az átkozott.
Jobbra néztem, majd balra, aztán...megint jobbra. Ugyanis megpillantottam valakit, akire nem számítottam.
-Heló! -köszöntöttem a srácot vigyorogva, integetve. Egy szó nélkül lehuppantam mellé a másik helyre, és a kezemet nyújtottam feléje.
-Abonyi Szelina Bogárka -illően bemutatkoztam, úgy érzem. Nagyokat pillogattam hatalmas szempilláimmal, míg azt vártam, hogy egyáltalán feldolgozza az érkezésemet, és megismerhessem
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 564
Írta: 2012. október 28. 18:49 | Link

Bogár *.*

Hiába fordulok a jobb, vagy a baloldalamra. Egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Pedig a hétvége arravaló, hogy sokáig alhasson az ember és nem arra, hogy fél kilenckor már ébren legyek. De sajnos valamiért nem tudok visszaaludni. Így hát fel is hagyok a próbálkozással. A hátamon fekve bámulom a plafont, s a Mirás ügyön agyalok. De végül meg kell hogy állapítsam, hogy az egésznek még nincs vége. Ugyanis ahányszor beszéltem eddig a lánnyal, nem mondta, hogy oké, semmi baj, vagy ehhez hasonlót... Szóval ez azt jelenti, hogy Mira még mindig nem bocsájtott meg. Pedig annyira nem is viselkedtem rosszul és részben Amira hibája is volt. Na mindegy... A lényeg az, hogyha a legközelebbi bocsánatkérésemnél sem fog megbocsájtani, akkor én otthagyom. Végleg. Elegem van már a makacsságából. Na mindegy.
Miután ezt megbeszélem magamban, felkelek az ágyikómból - ami még mindig nem olyan puha, mint az otthoni - s a nagy ruhásszekrényhez tipegek. Kinyitom az ajtaját, s elhúzok egy nadrágot, pólót és pulcsit. Ezeket mind magamra veszem, aztán már csak a cipőmet húzom fel a lábamra. Beletúrok a hajamba s kimegyek a Monstersből. Lassan lépkedek a folyosókon, hiszen még mindig álmos vagyok. Néha-néha még ásítok is egyet. Mivel felszeretnék egy kicsit pörögni, befordulok a konyhába, s az egyik manótól egy bögre kávét kérek. A kis lény rögtön el is megy, hogy elkészítse nekem azt, amit kértem. Nem kell rá sokat várnom, pár perc alatt megjelenik a fekete löttyömmel. Rámosolygok a manóra, majd kisétálok a konyhából. Belekortyolok a kávéba, és az erkély felé veszem az irányt. Pont jó lesz az a hely számomra. Nyugis és szép. Tökéletes.
Kinyitom az ajtót, s helyet foglalok az egyik székben. A legközelebbi asztalra ráteszem a kávémat, s csendben ülök tovább. Hallgatom a madarak énekét, s nézem a tájat. Innen olyan gyönyörű minden, de legfőképp a falu. Ámde nem sokáig lehetek egyedül, ugyanis hallom, hogy nyílik az ajtó. A francba... Csak most az egyszer szerettem volna egyedül lenni, és...
Nem tudom magamban befejezni a mondatot, ugyanis az ismeretlen helyet foglal mellettem. De nem leszek ellenséges, sem bunkó. Inkább megismerem a lányt, hátha jó fej. Amúgy is rég beszélgettem már ismeretlenekkel. Épp itt az ideje.
 - Szia! - köszönök vidáman. Bár azért lehetett a hangomon érezni, hogy ez még nem az az igazi vidám hang, de egyelőre ez is megteszi. A leányzó felém nyújtja a kezét, s bemutatkozik.
 - Én pedig Zachary Alex Williams Circle lennék, prefektus - mondom mosolyogva. Elismétlem magamban a leányzó nevét. Abonyi Szelina Bogárka. Na, ilyen nevet sem hallottam még. De ez a Bogárka név tetszik, olyan kis aranyos...
 - Te nem rellonos vagy véletlenül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 29. 15:26 | Link

Hanna

Kicsit haboztam, majd nyeltem egy nagyot. El kellett gondolkodnom a kérdésén... Végül aztán feleltem, mert úgy láttam jónak.
-A múlt... A múltra gondolok... És persze a jövőnkre. -jelentettem ki, elkalandozva gondolataimban. Eszembe jutottak az emlékek és a tervek, amiket nem szabad veszni hagyni. Őszinte voltam vele, mást nem tudtam volna a kérdésére válaszolni. A múltunk jut eszembe, nem pedig valami illat vagy érzés.
Elszégyelltem magam, kissé lehajtott fejjel, vörösen rogytam össze a székemben. Egyre nagyobbnak éreztem Hannát, én pedig szépen eltörpültem mellette... Ismét nyelnem kellett, a gombóc a torkomban nem akart szűnni.
-Nem tudom -mondtam halkan, majd egy kicsit megnyugodtam. Nem tudom. Tényleg nem tudom, valahogy elkapott a hév, az indulatok.
Furcsa volt ez a beszélgetésünk. Furcsa volt, mert szinte az összes emberi érzelem jelen volt benne. Egy fiú és egy lány röpke harca, amit nem tudtam és nem is akartam sokáig húzni. Ennek a találkozásnak ez volt a célja... Ez, hogy letisztázódjon ez az ügy. Jobb később, mint soha. Odatérdeltem a lány elé, majd szemeim az ő szempárjába emelve beszéltem hozzá.
-Hanna... az a múlt még most is él. Ne haragudj... Ugye nem voltam túl hülye? -kérdeztem kissé félénken, a legjobbakat remélve. Szörnyű, szörnyű magatartás ez, undorító és megalázkodó. Jobbnak láttam felállni és átölelni, beszívni az illatát. Ha akarta, ha nem. Ez csak jött belőlem. Muszáj volt megtennem...
-Ne haragudj, bocsáss meg, jó? Ezentúl nem lesz ilyen többé, remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 18:10 | Link

Tolland

Visszatértem óta csak a szobámban ücsörögtem és küldtem néhány baglyot anyámnak –már azok közül, akik nem végezték a szobám padlóján...undorító. Eltűnésem estéje óta nem találkoztunk és ennek jó oka volt. Azonnal rájött volna, hogy mi történt, ahogy belépek a kastélyba. A nappalokat egyébként sem tölthettem volna vele, ez pedig egy újabb árulkodó jel. Nem egyszerű eljátszani, hogy semmi sem változott. Hogyan viselkedik egy ember? Eddig annyira természetesnek tűntek a mozdulatok, a szavak és a gondolatok, azonban jelenlegi képességeimmel ez már cseppet sem könnyű. A mozdulataim túl gyorsak lettek volna a szemének –már amíg nem tudtam kontrollálni magam-, a gondolkodásmódom pedig gyökeresen megváltozott.
Már nem félek. Eddig rettegtem attól a valakitől, akit az apámnak nevezek. Bántott másokat, végzett David családjával, én pedig életemben nem láttam őt. Hogyan nevezhetnék egy ilyen embert egyáltalán az apámnak? Hogy várhatja el tőlem, hogy tiszteljem mindazok után, amit tett? Miért uszított rám valakit? Miért nem jött ő maga és intézte el a dolgot?
A könyveim éktelen robajjal landoltak a padlózaton. Észre sem vettem, hogy dühömben levertem őket, ahogyan azt sem, hogy már ki tudja, mióta rohangálok oda-vissza a helyiségben. Az érzelmeim erősebbek lettek, az engem körülvevő világ tisztább. Nem bírtam tovább a bezártságot, márpedig nekem senki sem parancsolhat.
Végigszáguldottam az iskola folyosóin és pontosan tudtam, hová akarok menni. Elegem volt a négy falból, látni akartam az eget, a holdat. Megállíthatatlanul meneteltem előre, és mint fuldokló, aki partot ért léptem ki az erkélyre. Szabadság. Azt mondják, a mi fajtánk áll a tápláléklánc csúcsán –és itt most nem a csillogó szépfiúkra gondolok-, mégis folyton csak falakba ütköztem. Önuralmat kell tanulnom, ami borzalmasan nehéz. Nem mintha lenne más választásom. Egyszerűen vigyáznom kell az engem körülvevő emberekre, még ha ez néha lemondással jár is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 540
Írta: 2012. november 1. 18:33 | Link

Katherine

Tolland túl volt az első napján az új iskolában. Tetszett neki amit aznap tapasztalt, de elsőre túl sok volt neki. Úgy érezte ideje lazítani egy keveset. Nem tudta hová menjen. Ismeretlen volt neki a hatalmas kastély, így megindult arra amerre a megérzése vitte őt. Abban reménykedett, hogy nem csapja majd be.
Egyszer csak megindult felfelé. Tolland átgondolta, miért épp föl. Bizonyára szeretne kitörni. Ahogy ezen gondolkozott, felért az első emeletre. Ott egy barátságos kétszárnyú ajtót talált. Kicsit félt mi várja az ajtón túl, de úgy döntött, hogy belép rajta. Így is lett. Az erkélyen egészen hideg volt, mégis kellemes tiszta volt a levegő.
Tolland megpillantott egy lányt. Ezek szerint nincs egyedül a kis erkélyen. Sajnos nem ismerte. Ezen a helyen ő alig ismer valakit. Még.
Régen egészen biztosan nem merte volna megszólítani a lányt, de most, hogy új életet kezdhetett 14 évesen, új erőre kapott és bátrabban viselkedett mint azelőtt.
-Szia! -szólította meg- Engem Tolland Clotannak hívnak, elsős levitás vagyok.
A fiú csak reménykedni tudott, hogy sem elsős sem pedig levitás mi voltja, nem sérti a lányt.
Amíg a válaszát várta körbe nézett a tájon. Bogolyfalvát látta maga előtt. Könnyen felismerte, hiszen napokkal azelőtt egy hosszas túrát tett meg a faluban.
Így éjjel, felülnézetből talán még szebb volt mint mikor legutóbb látta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 18:50 | Link

Tolland

Lehunytam a szemem és mély levegőt vettem. Minden túlságosan közelinek tetszett. Mintha csak ki kéne nyújtanom a kezem és megérinthetném. A faluban emberek ténferegtek az utcákon és szinte hallottam miről beszélnek. Ha erősen koncentráltam egy-egy elsuhanó alakot tökéletesen ki tudtam venni. Az erdőben kisállatok kerestek magunknak menedéket vagy éppen menekültek a ragadozó elől. Talán más számára mindezek halhatatlan neszek voltak, az erdő békésnek látszott, azonban én láttam és hallottam azt, amit ők nem. Az élőlények mintha sohasem akartak volna nyugovóra térni, épp úgy, ahogyan a falulakók. Hihetetlennek tűnt, hogy nem is olyan régen még én is egy voltam közülük és éppen azon az ösvényen igyekeztem a tó felé, ahol mindenki más.
Gondolatok ezrei kavarogtak bennem és úgy éreztem képtelen leszek megtalálni a helyes utat. Fárasztó volt ez az egész. Játszani a tökéletest, miközben az ember tökéletesebb, mint azt bárki is el tudná képzelni. Nem változik, nincs veszély, fájdalom viszont annál több. Valószínűleg, aki nem tudja mindez mit jelent bármit megadna egy ilyen életért… ellentétben azzal, aki már tudja és a bármi áron szabadulna tőle. Próbáltam; nem lehet. El voltam keseredve, mikor rájöttem mi történt és minden lehetséges eszközt számításba vettem, azonban semmi sem működött.
Már azelőtt tudtam, hogy valaki közeledik, hogy a fiú kilépett volna az erkélyre, azonban szándékosan nem reagáltam rá. A mozdulatlanság semmiféle problémát sem jelentett számomra, épp olyan természetes volt, mintha leültem volna egy kényelmes kanapéra. Nyeltem egyet, mielőtt válaszoltam volna neki. Túl szűk volt odakint a hely.
-Katherine, Rellon! –vetettem rá egy lefegyverző mosolyt.
Természetesen vannak szabályok, azonban ha már el kell fogadnom, hogy az lettem, ami, akkor a viselkedésem is olyan lesz, mint egy magasabb rendűnek. Persze, ez nem fair a fiúval szemben, de érdekel is ez engem. Vadász vagyok, nem szeretet szolgálat.
-Mi szél hozz ide? –érdeklődtem csevegő stílusban, miközben tekintetem végigvándorolt a nyakán, majd a korlátnak dőltem és átfontam magam előtt a karjaimat.
Eszem ágában sem volt ostobaságokat művelni, egyszerűen csak bíztam benne, hogy valahol mélyen ő is érzi azt, hogy távol kell tartania magát tőlem. Minden épeszű embernek kiadja az agya a parancsot, miszerint most azonnal tűnjön el a közelemből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 540
Írta: 2012. november 1. 19:05 | Link

Katherine
Tolland bátorsága rögtön alább hagyott. A fiúnak igen komoly tériszonya van. Mikor a lány minden félelem nélkül neki vetette magát a korlátnak, Tolland nagyon megijedt. Ez az érzés nem volt számára szokatlan, így megpróbálta nem tudtára adni a lánynak, hogy most épp nagyon megijesztette.
A fiú gyorsan lehuppant egy fotelbe, ezzel igyekezvén valami kis ellenérzést kelteni az elméjében. Össze szedte magát, hogy tudjon válaszolni a kevésbé barátságos lánynak:
-Csak ki akartam kicsit kapcsolódni. Elindultam felfedezni a kastélyt és ide tévedtem. Azt hiszem jó helyen vagyok. Itt nagyon tiszta a levegő.
Tolland nem hazudott, nagyon jól érezte magát a holdfény-fürdette erkélyen. Ugyan nem bízott abban, hogy komolyabb beszélgetést tud létesíteni a lánnyal,(látta testbeszédén a tiltakozást)tett egy próbát, és kérdezett ő is:
-És te? Te mit csinálsz itt? -amint megkérdezte, tudta, hogy a lány valószínűleg meg fog haragudni rá, amiért ilyen nyíltan kérdőre vonja. Ez általában így van. Főleg a lányok esetében. Még akkor is ha ugyanazt a kérdést korábban ők maguk tették fel. Tolland még is szerette az ilyen helyzeteket. Soha nem tudta őket olyan véresen komolyan venni mint sokan. Mindig játékosan fogta fel az emberi természet megnyilvánulásait.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2012. november 1. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 21:24 | Link

Tolland

Majdnem felnevettem, mikor megláttam, hogy a fiú tekintete a korlátra siklik és hallottam, amint a szíve gyorsabb ütemre kapcsolt. Tehát fél a magasságtól. Érdekes, főleg mert én a helyében nem táncoltam volna ki ide, ha tériszonyos lennék, nem mintha itt le lehetne esni. Ezt is, mint sok minden mást az iskolában bűbáj védi és az sem egy utolsó szempont, hogy ha le is esnék képtelen lennék belehalni. Rengeteg különböző, fantáziadús lehetőséget kipróbáltam otthon; nem ment, hát beletörődtem a dologba. Mi értelme lenne a múlton rágódni, mikor a jövőkép sokkal vonzóbb? Dobjam el az örökkévalóságot és zuhanjak depresszióba, amiért az lett belőlem ami? Felesleges. Inkább kiélvezem a szabadságot és a hatalmat, mint hogy bezárkózzam a szobámba és sírjak.
Követtem tekintetemmel a fiút, miközben letelepedett a fotelba és válaszolt a kérdésemre. Nem akartam elhinni, hogy ennyire vak. Itt üldögél velem és attól fél, hogy valami bajom lesz, miközben átfordulok a korláton. Kezdjen rettegni, szaladgáljon körbe sikítozva, kapcsoljon be nála a vészcsengő. Nem érdekel, csak legyen már végre valami jelen annak, hogy épeszű és nornális reakciókra is képes! Bármi.
-Régen én is sokat sétáltam, bár inkább nappal. -vontam vállat.
Újabb aprócska segítség. Ilyenkor az embernek már el kell jutnia arra a szintre, hogy rájön; valami nem stimmel a beszélgetőpartnerével. Ez azért nem annyira bonyolult! Nem vagyok ember. Hideg vagyok, érzéketlen, maszkot mutatok a világ felé, ő pedig éppen megfelelne vacsorának. Miért ennyire vak? Igaz, ha rájönne, akkor is letagadnám. Nem vagyok olyan bolond, hogy lebuktassam saját magamat!
-Szükségem volt egy kis friss levegőre. -vontam vállat, miközben hátat fordítottam a levitásnak és lebámultam a falura. -A szabályok előbb-utóbb tönkre teszik az embert. Bár hasznosak... a veszély ott lehet karnyújtásnyira. -vetettem rá egy röpke pillantást a vállam felett és egy pillanatra megvillantottam szemfogaimat.
Valószínűleg fel sem fogta, mit is lát, ahhoz túl gyorsan történt, és mint az embereknél szokás majd valamiféle racionális érvet keres a történtekre. Ezért is mertem megtenni ezt a lépést. Még nem veszélyeztetett engem és ez így tökéletesen megfelelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint