28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 20:40
| Link

Tudtam, hogy olyan tízennégy körűl van, de nem voltam benne biztos. Biztos, hogy Lily osztálytársa vagy nemtudom.
- Figyelj csak, neked nem osztálytársad Slivovics Lily?
Nem akartam tovább húzni az idejét de erre kiváncsi voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2018. június 3. 20:46 | Link

King Jr David

Egy kicsit feszélyezett. Remélem nem idegesítem.
-De! Éppenséggel az. Bár nem állítom, hogy olyan jól ismerném, de láttam a játszótéren, és párszor a könyvtárban. A játszótéren oda is mentem hozzá kérdezni valamit. Elég furcsa, de kedves lány. Miért kérded?-ez tényleg érdekel, aztán ha el akar menni, hát menjen. Az asztronómia órám még úgyis ráér.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 20:57
| Link

Őszinte akartam lenni, ezért megpróbáltam a lehetetlent, bár nem is lehetetlen.
- Igazából eleinte tényleg kedves volt, de tegnap furcsa volt, olyan volt mintha utálna, de nemtudom.
A fejemet a kezeimmel támasztottam és az asztalt bámultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2018. június 3. 21:08 | Link

King Jr David

Egy kicsit meglepett a reakciója. Most már értem, miért szaladt el Lili. Egy kicsit nehéz lesz magyarázkodni, hiszen nem az erősségem. De legalább lány vagyok, és ezt nézhetjük erősségnek.
-Figyelj. Ő egyedi. Vannak lányok, akik nem szeretik azt, ha gyengének nézik őket. Szerintem valami ilyesmi történhetett. Nem sértés, hisz ez pont az a kor, amikor a legkisebb dolgon felhúzzuk magunkat. De az is lehet, hogy csak meglepődött, és azért volt furcsa. Mindenesetre ajánlom figyelmedbe a Bűvös Boszi lexikont. Hogyha jól tudom, nem tiltott, és elég hasznos információk vannak benne.-ez az ajánlat remélem megteszi a hatását, ugyanis az asztal már kezdett felé dőlni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 21:17
| Link

Felkaptam a fejemet és érdeklődve hallgattam Angelicát. Nem voltam benne biztos amit mondott, hiszen én soha nem néztem gyengének és nem is bántottam meg semmivel.
- Lehet igazad van azzal, hogy a kor miatt, mert én soha nem bántottam meg semmivel, de ránézek a lexikonra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2018. június 3. 21:23 | Link

King Jr David

-Nem is úgy értem. Hanem lehet, hogy félre értette a gesztusodat.-előkotortam a könyvet, ami tudtam, hogy valamikor hasznos lesz.-Tessék. A cég ajándéka!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 21:30
| Link

Tekintetemet a könyvre szegeztem és elvettem.
- Ez mihez kell?
Biztos az a lexikon az, de nem tudom.
Elvettem és beletettem a táskámba.
Utoljára módosította:King Jr David, 2018. június 3. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2018. június 3. 21:43 | Link

King Jr David

Pontosan az ígért lexikon.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 4. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2018. június 4. 17:04 | Link

King Jr David

Hallottuk a mágikus csengőt, ami az óra kezdetét jelzi. A diákok meghallják, amikor a faluban tartózkodnak. -Nekem lyukas órám van, de fel kell ugranom a könyvtárba. Elkísérsz?-persze rossz kérdés, hisz valószínűleg órája van. De azért egy próbát megér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 4. 17:16
| Link

Kicsit meg ilyedtem ettől a fura csengőtől, de Angelica azt kérdezte elkisérem-e, én beleegyeztem, miért is ne.
- Persze, szívesen elkisérlek.
Kicsikét kedveltem a könyvtárakat, a csönd és a sok olvasmány miatt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. június 4. 21:05 | Link

Eleonore Santos


 Fizetésemre vonatkozó kérdésére szemöldököm enyhén megemelkedik. Azt hiszem ez nem olyan fontos dolog, de ha érdekli, hét beszámolok neki róla. Furcsállom azonban, hogy felmerült benne, hogy engem érdekel a pénz. - Ahogy néha a nevelőapám mondta "Éhen halni sok, megélni kevés". Valójában sosem motivált a pénz, de ezt szerintem te is tudod. - mondom és folytatom fagylaltom fogyasztását. A varászigére tett megjegyzését egy halvány mosollyal nyugtázom, hiszen mi mást is mondhatnék. Nem kezdem el oktatni arról, hogy ha már boszorkány tartsa mindig magánál a pálcáját, főleg az ő érdeklődési területe miatt. Felnőtt nő, aki tudja mit csinál és nincs szüksége útmutatásra. - Volt egy időszak az életemben, amikor elragadott engem is a sötét oldal, de valahogy nekem a segítséggel ez nem összeegyeztethető. Paradox módon értelmezed a fogalmat, de az is lehet, hogy én gondolkozom csak feketében és fehérben a világról - fejtem ki véleményemet azon a hangszínen melyet már jól ismert. Minden ítélkezéstől mentes tónussal csengtek szavaim - Ártatlanokat megmenteni a dementor csóktól vagy épp a börtöntől sem feltétlen az az igazi segítség, de a nővérség valóban az, és ez vitathatatlan - folytatom , s közben eszembe jutnak legutolsó ügyem részletei, melytől megkeseredik az édes fagyos íz is a számban. Igazlátásom durván megcsalt, pedig sosem történt még ilyen velem. Vakká váltam és ez megbosszulta önmagát - Nem tartasz tőle, hogy ez a sok gonoszság, amit felkutattál egyszer visszahat majd rád? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, fennhang vagy hátsó szándék nélkül, s elmém tovább sorjáz az elmúlt idők képei közt. A tárgyaló teremben látom magam ismét. Justicia is vak, de tévedhetetlen, mondják, ám akkor, ott, még ő is elhagyott engem. A bíró végszava után jöttem rá, hogy mit tettem, s akkor meghasonlottam önmagammal. Elvesztettem hitem, pedig másom már akkorra nem maradt. Most kezdem csupán lassanként visszanyerni, a bűnbocsánat reményével együtt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 882
Írta: 2018. június 5. 17:02 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




- Persze, persze, csak az egészségügyben dolgozók néha olyan... khm, hogy is mondjam. Mintha kevesellnék, amit kapnak. Bogolyfalva igazán szerencsés lehet hogy ilyen nővért kaptak, mint te, mert te az átlag ellentettje vagy. Nem is szeretem, ha valaki annyira anyagias.
Gyakran félreértették, pedig csak érdeklődött. Már persze Elle is nőből volt, tehát bármikor úgy el tudott tüntetni 100 galleont, mintha nem is létezett volna, de nem azért dolgozott, hogy legyen pénze. Nem is a jövőképe miatt, amiben azóta sem biztos. Most éli azt a korszakot, amit fiatalabb korában megálmodott, de továbbra sem akar családot, gyereket meg aztán végképp nem, szóval mondhatni kicsit elakadt. Nem tudja, merre is kéne tovább mennie, mit kezdjen most magával.
- Ja, nem is így gondoltam - nevetett fel röviden. Igaza volt Emeraldnak, biztos elég furcsán hatott, amit mondott az imént. - Csak azt a fura érzést próbáltam megfogni. Amiért felkelsz minden nap, ami hajt előre. Neked ez a segítés, nekem pedig a kutatás. Sosem gondoltam, hogy bárkinek is segíthetnék azzal, hogy kettővel több könyv lesz a sötét mágiáról, mint ami eddig volt.
Ha másért nem is, emiatt szerencsésnek mondhatta magát. Rengetegen élik úgy az életüket, hogy nem is tudják, mit akarnak attól. Téblábolnak a nagyvilágban, ide-oda vergődnek, közben pedig nem is tudják, mi az igazi boldogság.
Mer következő kérdése megfogta. Evett egy falatot a csokidarabos sütijéből, alaposan megrágta, míg gondolkozott. Ez valahogy sosem merült fel benne csak úgy.
- Lehet. De akkor sem tudnám csak úgy abbahagyni. Ha sötét varázslók állítanának be hozzám, amiért felfedtem jó pár trükkjüket, hát legyen. Még ha rossz is amit csinálok, nem hiszem, hogy képes lennék másra. - Lenézett a tányérjára, ahol az első sütije már el is tűnt. - Na jó, ételkritikusnak talán megfelelnék. Ez isteni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 591
Írta: 2018. június 6. 21:18 | Link

Dettike

Nem hiszem el, hogy van ember a világon, aki elfelejt enni. Eléggé ijesztő, az meg még inkább az, hogy ez a valaki az én szobatáram. Úgy értem, ember, enni kell. Én három ember helyett is megteszem néha, olyankor meg úgy nézek ki, mint akinek babája lesz, pedig nem, én olyat nem csinálok, ez tuti. Szóval eléggé hihetetlennek tűnik nekem, hogy Detti rendesen elfelejt enni, pedig bizony ez elő szokott fordulni, én pedig olyankor, amikor ezt eszembe juttatja, totálisan kiakadok, mert hát ne már. Most is ez a helyzet, ezért jöttünk ide, a cukrászdába, ahol minden van, ami kelhet.
- Hihetetlenek vagytok mind a ketten!
Korholom, mint ahogy a normális anyák a normális gyerekeiket szokták, miközben a karjába karolva haladok vele a falu utcáin. Azt tudom, hogy ő már nyugodtan kint maradhat, illetve azt is, hogy én hiába vagyok nagykorú, már réges-rég a szobámban, vagy legalábbis a körletemben lenne a helyem, de most nem érdekel, csak nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy egy prefektusba fussunk, ha meg igen, és mondjuk nem ismer annyira, akkor meg simán azt mondom, hogy én is mestertanonc vagyok, és hagyom Dettit, hogy kimagyarázza majd a helyzetet, bólogatok a tanárok nevénél, és osztom majd a véleményét. Mivel hiszem, hogy nekem nincs helyem a varázsvilágban, ezért nem is nagyon érdeklődök a mestertanonci szakok iránt. Már felvettek, már tudom, hogy mi akarok lenni, csak még a bátyámmal nem osztottam meg, pedig neki mindenképpen el akarom mondani, és aztán azt hiszem Adriannek, Dettinek és Rosienak. Persze ez még nagyon képlékeny, mert félek Cole reakciójától, de nagyon szeretném, hogy támogasson a döntésemben, végre megtaláltam az utam, tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és talán lelkileg is rendbe tudnék jönni. Szeretném, ha úgy állna ehhez a dologhoz, mint az a Cole, aki engem mindig védett, aki tudta egy pillantásomból is, hogy mire gondolok, aki egyben volt. Aggódok miatta. De igyekszem kizárni most ezt az érzést, és helyette inkább a cukrászdába lépve leültetem Dettit, majd odasomfordálok Ervinhez egy gyors diskurzusra. Egészen nyitott, még csak a szemöldöke sem emelkedett meg, és azt mondta, meg lehet oldani.
- Ő az, ő kérdez olyan sokat Rosieról.
Bökök feltűnésmentesen a srác irányába, aki felénk pillant, majd eltűnik hátul.
- Képzeld, Adrian igent mondott, elvisz a bálba. Tök rendes tőle, legalább nem én leszek az egyetlen végzős, aki nem olyannal táncol, akit kedvel. Persze, csak mint barátot, de ez mindegy is, a lényeg, hogy egy normális fiúval megyek.
Mosolyodok el őszinte örömmel. Jó, kicsit füllentettem, de nem akarom, hogy bárki azon sajnálkozzon, mekkora gyökér vagyok, amiért a saját bátyám párjába estem bele totálisan.

Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. június 7. 23:15 | Link

Eleonore Santos


Szavain, ha természetem nem volna olyan higgadt, mint amilyen, talán még fel is háborodnék, de csupán magamban forgatom meg és gondolom át jelentéstartalmukat. Valójában azonban jobb ha kimondom, amire jutottam, mert biztosra veszem, hogy így elkerülhetjük a félreértést és a tüskéket.  - Úgy vélem az emberek gyógyítása, ápolása megfizethetetlen cselekedet. Nincs az a pénz, ami elég volna azért a sok áldozatért, amit a nővérek és orvosok tesznek a betegekért - fejtem ki kissé talán túl rideg éllel hangomban véleményemet. Nem szeretem, ha úgy nyilatkoznak egy ügyről, hogy nem látnak bele megfelelő mélységben vagy szemszögből. Amikor hajnaltól napestig, vagy épp egész éjszakán át ápolnak valakit, megtesznek érte mindent, ami tudásukból erejükből és képességeikből telik, azzal rengeteg dolgot áldoznak fel a saját életükből. Ezért is hivatás ez és nem szakma. Legalábbis én így gondolom, s emellett a nézetem mellett lelkem mélyén rejlő összes szenvedélyemmel kiállok, ha szükséges. - Engem a hitem hajt, tudván, hogy jót tehetek minden új napon, vagy így vagy úgy - reflektálok szavaira. Értem mit szeretne mondani, csak ahogyan kifejezi, az furcsa és félreérthető. Határozottan úgy érzem a sok év, ami csupán levelek váltásával telt el felettünk, eltávolított bennünket, a nézeteinket egymástól. Ellenpólusokként ülünk itt ennél az asztalnál és ez lehangoló, mi több reménytelennek tűnő helyzet, mely szakadékká is válhat, ami áthidalhatatlan. Nem ő az egyetlen, de ő a legrégebbi barátnőm. Ám az idő sodrása sajnos úgy tűnik megártott nekünk. -  Inkább ételtesztelőnek - közlöm egyszerűen egy halvány mosollyal, ahogyan én is a tányérjára pillantok - A sötétség bekúszik az emberbe, megmérgezi a lelkét, beleég a szívébe s végül megfojtja az elméjét. Erre én már sajnos rájöttem, de úgy hiszem, még van remény, hogy megtisztuljak. Azonban te semmit sem veszítettél elszántságodból, remélem lényed és a benned lévő fény elég erős lesz és végig ellenállsz majd mindennek, ami bajt hozhat rád - nézek megenyhülve a nőre. Bízom benne, hogy ő tényleg nem jár úgy soha, ahogyan én és nem kényszerül felégetni maga mögött mindent, hogy azután a semmiből kényszerüljön újjáépíteni mindazt, ami az életet jelenti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 882
Írta: 2018. június 15. 23:31 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





Ellie sosem volt az a mindent túlgondolkodó fajta, és ha nem is mondott ki mindent azonnal, nem szerette véka alá rejteni a gondolatait. Nem rémisztette meg, hogy közel sincsenek egy véleményen, hiszen imádott vitázni. Még ha nem is tűnt úgy, de azért mindig komolyan átgondolta, amit neki mondtak. Megemésztette, nagy ritkán pedig átformálta a véleményét az adott dologról. Így volt ez Emeralddal is; volt egyfajta elgondolása, amit a nő átformált.
Ellágyult a tekintete, szelíden elmosolyodott. Nem óriási vigyor volt ez, majdhogynem meghatódott pillanat volt számára.
- Mer, te egy angyal vagy. Azt kívánom, bárcsak bennem is ennyi jóság lenne, mint benned - mondta őszintén.
Elliet az idő elég rendesen megkeményítette. Bár az is igaz, hogy már gyereknek sem volt tökéletes, hiába volt szőke haja, inkább hasonlított egy kisördögre, mint angyalra. Nem azért rosszalkodott, mert az akart lenni, hanem jobban izgatták a sötét dolgok. Igyekezett helyesen cselekedni, de tudatlan tiniként még viccesnek tűnt belemenni a sötét mágiába.
- Ezért tisztellek is - bólogatott hevesen. - De az is igaz, hogy sosem tudnám utánad csinálni. Mást tartunk izgalmasnak, amiben pedig az a legszebb, hogy elfogadjuk így egymást.
Legalábbis szerette volna így gondolni. Viszont valahol elvétette az utat - kilóméterekről kiszagolja a fekete mágiát, mégsem képes sokszor kiigazodni másokon. Emeraldot nagyon jó barátnőjének tartotta, soha egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy baj lehet, amiért ennyire különböznek. Ellie egyszerű volt, elfogadott mindenkit olyannak, amilyen. Ha pedig nem volt meg a kémia, akkor egy idő után úgyis ellaposodott a kapcsolat, azt pedig már nem siratta.
Bólogatott Mer szavait hallva, kicsit vigyorogni kezdett ismét.
- Na ezért tartom mindig nagyra, amit mondasz. Sosem féltél kimondani az igazat, még ha azzal meg is bánthatsz. Persze rossz beismerni, hogy az utóbbi x évem nagyon nem jó dologra ment el, de ezen nem is fogok változtatni. Nem azért kutatom a sötét mágiát, mert Voldemort munkásságát akarom folytatni. De kicsit másképp látom, mint te; szerintem nem attól lesz jó valaki, ha nem vesz tudomást a rossz dolgokról. Attól, hogy a legtöbben a fényben élünk, pár gonosztevő továbbra is odakint mászkál, és nem dughatjuk mindig a homokba a fejünket.
Talán még sosem fogalmazta meg ennyire összetetten a véleményét, büszke is volt magára. Már érett benne egy ideje, hiszen nem Emerald az egyetlen, aki így gondolkozik. A családja is folyton mondohatta, hogy hagyjon végre fel ezzel, ami bosszantotta Elliet. Nem arról van szó, hogy ne szólhatnának bele az életébe - venezuelaiként a család a haláláig szent volt neki -, ez sokkal inkább arról szólt, hogy félreértik. Nem a sötétséget választotta, csak szeretné megismerni és megismertetni, miért nem szabad arra az oldalra állni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 279
Írta: 2018. június 16. 02:48 | Link

Mr Westwood
her | nemsokkal ezelőtt

A fogai egy pillanatra az ujjam karcolták, mire elnevettem magam, de megpróbáltam azért csúnyán nézni rá. Ez régen is elég sokszor megesett, ugyan próbáltam úgy tenni, mint akit zavar, de valahogy sosem jött össze a dolog. Szerettem, minden egyes apró dilijével együtt, még akkor is, ha néha kivett velük az idegből. De komolyan.
- Pedig kéne, az csúnya fertőzés - ráztam meg a fejem, de úgy, hogy még a hajam is belelengett, mire kicsit elnevettem magamat. Asszem ezt nem egészen így terveztem.
- Oh, hogy erre konkrét válaszaim kéne legyenek? Talán legközelebbre kitalálok valamit, de nem volt betervezve egy hirtelen találka veled, ma délutánra. - Ha egészen őszinte akarok lenni, leginkább semmikorra. Nem hittem, hogy mi még összefutunk, ez egy nagyon nagy világ és azóta sok idő telt el. Az sem szükségszerű, hogy megismerjen, rengeteg emberrel találkozott már akkor is. Totál érthető lenne, ha ennyi év után csak a deja vu maradt volna meg.
- Tudom, ismerlek, előtte se vettél - vontam meg a vállamat. A legtöbb fiú nem lelkesedik már az ilyesmikért, ő meg már eléggé pasi volt, most meg... férfi, azt hiszem, kézenfekvő, hogy nem vesz illatos radírt. Pedig az nagyon boldoggá tudja tenni az embert, ha tehetségesen használják és nem szakítja ki a papírt.
- Tudom. Furcsa, nem? - túrtam kicsit a hajamba, mielőtt elmosolyodtam volna. Nekem nagyon az volt, kicsit, mintha tegnap történt volna minden, másrészt pedig kínosan nem az enyém volt már, nem akaszthattam a nyakába a táblát, hogy: "ne bámuld, foglalt". Lehet, hogy nem vagyok túl ijesztő, mert néha méretben egy alpakka is képes überelni, de nagyon fel tudtam anno is szívni magam, ha jöttek a plázacicák.
- Ezt is tudom - sóhajtottam fel kicsit, mert valahogy sosem esett szó a címkékről, ha valami éppen tetszett, anno sem. Pedig én meg szoktam nézni és nem mindig tetszett, amit láttam. De most nem erről volt szó, nem tudott érdekelni, eléggé előtérbe került hozzá az egóm, hogy csak magamnak akarjam.
Azzal betipegtem és lelkesen kezdtem el szemügyre venni a sütiket, hogy milyet is kéne enni. Sok féle volt és mind elég jól nézett ki, még kicsit meg is korrant a gyomrom. Azt hiszem, édesség mindig jöhet...
- Ummmm, szerinted azt a habos málnásat válasszam, vagy a raffaello-labdacsot? - kérdeztem végül tökéletes tanácstalansággal az arcomon. Rég éreztem magam ennyire kétségbeesetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 303
Írta: 2018. június 16. 02:48 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Édes volt, ahogy próbált úgy tenni mintha mérges, vagy hova tovább ne menjek, egyenesen haragudna bármiért. Azt hiszem korábban sem tudott meghatni, persze volt, hogy hagytam neki sikerélményt, mert utána sokkal elégedettebben nézett rám és szebben csillogott a szeme is. Ettől még azt élveztem, ha boldog, nem pedig mikor durcáskodik, bár annak is megvan a maga bája. Csak megingattam a fejem véve egy nagyobb levegőt, azt hiszem nem pontosan ugyan azt gondoljuk mai napig az élet veszélyeiről. Beleeshetnék egy késbe is bármelyik reggel, mégsem aggódok miatta, pont nem ez lenne a következő a listámon.
- Várom a post-it listákat, mint régen kaptam a falamra - néztem rá, ahogy egyre szélesebb lett az arcomon az a bizonyos mosoly, aztán ahogy közeledett a kissrác én is visszakomolyodva húztam őt közelebb még a radír témáját boncolgatva vele. Lazán megvontam a vállam, sosem éreztem előtte szükségét, aztán valahogy megszokottá vált. Ott volt, az illatáról eszembe jutott, a tényről meg csak beugrottak képek. Jó érzés volt, valami kellemes bizsergéssel járt az egész. Aztán elmúlt. Olyan voltam, mint mikor apám elvette annak idején a dolgaimat, hogy az nem való hozzám. Csak drasztikusabban.
- Más - javítottam ki inkább. Nem éreztem úgy, hogy a fura néha igen pejoratív értelme megállná itt a helyét. Szokatlan, váratlan, leginkább kissé esetlen az egész szituáció. De semmi esetre sem rossz. Legalábbis ezt mertem remélni. - Okos kislány vagy - villantottam rá a fogsorom, mielőtt még a tömeg elé járulva beléptünk volna. Ugyan elengedtem a kezét, de valahogy nem hittem, hogy ez sokáig így lenne, egyszerűen még élt bennem, amit az anyja a fejemhez vágott. Azóta is, és elgondolkodtató volt.
A cukrászdában követtem őt a pult felé, mai engem illet, semmi nem vonzott, de amikor elkezdett vacillálni, jobban megnéztem, mit is hozott fel, aztán csak forgatva a szemem a pultos lányra néztem.
- Legyen mindkettő, meg abból a triplacsokisból is hozzon - zártam rövidre, majd a keze után nyúlva megfogtam azt és egy szélső, kicsit forgalomból kieső asztal felé irányítottam magam előtt, hogy aztán ha leült, én is ezt tegyem aztán néztem őt egy darabig. - Hiányzol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 279
Írta: 2018. június 16. 02:50 | Link

Mr Westwood
her | Eccer volt, hol nem volt

Nagyot sóhajtott, én meg élből felkaptam a fejemet, hogy vajon most baj van? Olyat mondtam, amit nem kellett volna? Én nem akartam őt megbántani, semmiképpen sem. Nem, nem.
- Oh, aztán utána futhatok a rendőrök elől, mert birtokháborítást követtem el. A-a, nem megy ez, túl rövidek a lábaim, egy tacskó elől is nehezen tudnék megmenekülni - nevettem el magamat, igaz ennyire nem volt szar a helyzet. Ha akartam, nagyon tudtam sprintelni, de nem szerettem, mert akkor általában gond volt. De anno ha hallottam a kulcsot a zárban, két másodperc alatt gyorsultam százra, még akkor is, ha napközben dolgoztam.
Nem volt radírja, legalábbis nem olyan, ami olyan nem uncsi kék, az amúgy is inkább ragasztóra emlékeztetett, a posztereim raktam ki anno olyannal, még Poznanban.
- Az majdnem ugyanaz - horkantam fel, mert szerintem nem sok különbség volt a más és a fura között. De hát, ugye ő művész, neki muszáj mindent jobban elkülöníteni, mert nem is ő lenne, ha nem javítana ki kb minden második dolgot, amit mondok. - Kösz, apuci.
Léptem be az ajtón, mielőtt komolyabban átgondolnám, hogy mégis mi volt kint a számon pár pillanattal ezelőtt. Helyette összefontam a karjaim a mellkasomon és meredtem nagy szemekkel az előttem pihenő kínálaton, hogy bizony, ezek elég fincsin néznek ki.
- Most mit forgatod a szemed? Mind kettő? Úgy fogok kinézni, mint egy vemhes tengerimalac! - meredtem a hasamra, mert kétségtelen, hogy mióta nem voltunk együtt, leadtam pár kilót. Nem az, hogy ott rosszul voltam tartva, csak mostanság nem érdekelt annyira... az evés. Hagytam inkább, hogy az asztal felé kalauzoljon, majd le is ültem, várva, hátha ő mond valamit előbb. Meg is történt, én meg nagyot nyeltem, a tekintetem az asztallapra szegeztem.
- Te nem - közöltem halálos komolysággal, majd aprót szusszanva néztem a jobb alkaromra. Gyakorlatilag minden egyes mozdulattal előttem volt a minta, és az is, aki csinálta, ez pedig nagyon is tudott fájni. De olyasmi volt, ami miatt megérte. - Csak amikor eszembe jutsz.
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. június 16. 02:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 303
Írta: 2018. június 16. 02:51 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

A tekintetem akaratlanul is a lábaira siklott, majd vissza a szemeihez és széles vigyorral kellett tudomásul vegyem, azóta se nőtt semmit. Pont olyan helytakarékosan aranyos volt még mindig. Bár azért külön kör lett volna biztosan, ha valaki rá hívja a hatóságokat, mert éppen mászik ki vagy be az ablakomon. Nem mintha ez megeshetne a bűbájok miatt, de akkor is. Valószínűleg, ha sikerül neki, van valami kiskapu… vagy kihagytam valamit.
- Én azért úgy emlékszem, hogy elég gyorsan tudsz sprintelni - billentettem kissé oldalra a fejem, ahogy elgondolkodtam. Eléggé elemében volt például, mikor egy napot elutaztam egyedül, és mikor leszállt a gépem, szó szerint a nyakamba vágtatott a reptéren. Imádtam, mennyire örült és hogy csillogtak a szemei, egészen bizarr volt, hogy ugyan így tekintett a színes fürdővízre, meg néha egy-egy színezőre is. De ettől még…
- Nézőpont kérdése, mint minden - vontam vállat érdektelenül, pedig nem voltam az. Túl sok energiát és szimpátiát igényelt volna minden embernek elmagyarázni, miért vélekednek sokszor hibásan egy-egy helyzetről, neki pedig azt hiszem túl sokszor is tartottam már illemórát művészeti körökről. Nem is szándékosan mindig.
Hagytam belépni, még a nyelvemre is kellett harapjak, de nem szóltam semmit arra, hogy megint kimondta, és megint úgy, mintha tényleg gúny lenne, pedig pontosan tudtam, mennyire nem az a szájából, bármennyiszer került is elő.
- Az lepett volna meg, ha tudod - tettem helyre a problémáját a reakciómmal, majd fel is nevettem méregetve őt. - Nem hiszem, azokon több a szőr, meglepő módon még nálad is kisebbek, arról pedig ne is beszéljünk, hogy a süti nem megy a hasadra, ha nincs oka.
Minekután megint túlzásba vittem talán az okítást, inkább rendeltem és eltessékeltem őt egy asztalhoz, ahol nem is tudom miért, de őt nézve csak kint volt ez az egész.
- Reméltem - mert tényleg nem akartam. Se azt, hogy fájjon neki, se azt, hogy rossz érzései legyenek vagy a boldogsága útjába álljon bármi. Nekem azt hiszem ebbe az anyja gyalogolt bele, de ki voltam én, hogy bármit tegyek? Nem mintha bármi jogom lett volna. - Igen? És… milyen gyakran is?
Lehet piszkálódtam, de tényleg érdekelt, sőt, ami azt illeti egyre jobban. Ettől még észrevettem magam, azt hiszem már annak az ölelésnek a végén is, hogy talán addig van és ne tovább, a béke érdekében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 279
Írta: 2018. június 16. 02:52 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

Azt hiszem, felmérte a helyzetet, de arra kell jusson, hogy még mindig alacsony törpe vagyok. De legalább bárhonnan tudtam lóbálni a lábaim, ha felcsücsültem, nem volt gond, hogy majd vizes lesz a szoknyám alja a buszmegállóban.
- Csak akkor, ha valami igen fontos - bólintottam nyomatékosítva a dolgot, mert bizony, volt, hogy késve írták, hova is érkezett a gépe, szerintem legalább háromszáz métert sprinteltem le, ami az én lábaimmal nagyon nem kevés. Már éppen csak levegőm nem volt, mire odaértem.
- Iigen tudom, ezzt már mintha említetted volna már egy párszor - forgattam meg a szemeimet rosszallóan, mert nem számítottam rá, hogy majd pont most jön rá a kioktathatnék.
Közben betopogtam a cukiba és olyan nagyon szép pillantással néztem a kínálatot, végiggondolva, hogy milyen ízvilágot szeretnék most úgy igazából. Annyi tutkó, hogy valami elég könnyűt szerettem volna, semmi olyat, ami nagyon tömör. Mint az a triplacsokis, amit ő kiválasztott magának. Annyira amerikai ilyenkor.
- Most ezt úgy mondod, mintha soha nem tudnám, mit akarok - toppantottam kicsit, mert hát, ha mást nem, neki tudnia kéne, hogy igenis vannak helyzetek, mikor tudok határozott lenni. Igazából mostanság már többet ment, a gyerekek mellett muszáj volt. - Még nálam is kisebbek?
Azzal a lendülettel gyomorba legyintettem, mert pofonra legfeljebb stokedlivel volt esélyem, vagy ha előrehajolt nekem. Inkább le is csücsültem, mielőtt még elkezdek azon gondolkozni, hogy mennyire izmos még most is. Késő?
- Igen? - kérdeztem, a rövidnacim szárát piszkálgatva és annak teljes figyelmet is szenteltem. Mert hát, nem akarta, hogy hiányozzon nekem, gondolom akkor volt más, aki hiányolta. Helyettem is. - Nem tudom. Milyen periódusban? Óra? Talán egyszer-kétszer. Nap? Jobb, ha nem számolok utána. Még a torkom is megköszörültem kicsit, a tetoválásom dörgölve kicsit, legalább addig sem kell ránéznem, hogy mennyire is akad ki ezen.
- Fontos ez?
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. június 16. 02:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 303
Írta: 2018. június 16. 02:53 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- És most mi a prioritási sorrend? Előbb az eprek, aztán a kölykök, akiket tanítasz? - pillantottam rá, nem is igazán célozva vagy várva semmit. Tudtam, szerettem, sőt, egyenesen imádtam azt a sorrendet, amit régebben élt, a lelkesedése jobban letarolt, mint ő maga, szerencsénkre elég stabil tudok lenni, bár esett meg velünk is baleset.
- Tényleg? Nem is emlékszem - gondolkodtam el látványosan, mintha elő sem fordulhatott volna szerintem ilyen, holott ami azt illeti, pontosan tudtam. Mikor, mikről jött elő bennem a szó talán kissé okító jelleggel. Néha észre sem vettem, csak mondott valamit én pedig megmagyaráztam a miérteket. Mondhatnám, hogy szakmai ártalom, hogy mindenhez van valami háttér sztorim, de már a suliban is ilyen voltam. Sokan utáltak is, de ez kit érdekelt? A lényeg kedvelt. Nagyon is.
- Nem én mondtam - néztem rá, mert bizony nem hangzott el ez az én számból. Csupán rávilágítottam, hogy ilyen is tud lenni. Amit nem mellesleg eléggé tudtam élni, viszont ezt megtartottam magamnak, mint azt a rétegzett csokikrémes pohárdesszertet, amire ráböktem. Ha tömör is, úgyis tudom, hogy bele fog mászni, nekem nem mondja senki, hogy ez változott volna. - Eléggé, tartottam egyet. Egy évig. De aztán elvitte az öcsém a gyerekének.
Nem szoktam reklámozni az ilyeneket, de anyám se meg a testvérem se hitték, hogy minden oké. Szóval próbáltak a nyakamba varrni növényt és állatot is, azért hálás voltam, hogy embereket csak az öcsém, ő is mértékkel és észrevette magát egy idő után. Egy látványos grimaszra és egy aura is rájátszottam közben, pedig egyáltalán nem fájt, csak kellemetlen volt, de valahol még jól is esett. Érdekelte, ebből is tudtam, hogy mit mondok.
- Jobb úgy, nem? Könnyebb - vontam vállat lazán, próbáltam könnyedén feszegetni az egészet, valahogy semmi nem volt kimondva, de minden ott volt. Arról nem beszélve, hogy kicsit felelősnek is éreztem magam. Nem voltam már tizenéves, igenis akár utána is mehettem volna. De nem tettem, miután az anyja a fejemhez vágta, hogy nem teszek jót senkinek, én is jobbnak láttam hagyni. Utólag elég szar ötletnek tűnik, s csak jobban felhúz, mióta szóba került, hogy inkább próbálkozott másokkal. - Szóval csak ha eszedbe jutok, de kérdezzem inkább a mikor nemet? - könyököltem fel az asztalra az állam a tenyerembe ékelve úgy mosolyogtam rá, még bólogattam is kicsit a kérdésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 279
Írta: 2018. június 16. 09:15 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

- Neem, először a gipszállataim kreatív szakkörre, utána az eprek és aztán a gyerekek! Pf! - húztam fel kicsit az orrom a feltételezésen, hogy semmi fontosabb nincsen az édességnél. Őszintén, még most is legalább egy-két kilóval könnyebb voltam, mint anno, néha csak úgy kimaradtak étkezések, meg napok, amik nem szokták magukat bepótolni helyettem.
- Nem, én sem... Miért is tennél ilyet? - forgattam a szemeim kicsit, mert nagyon jól elő tudta adni az ártatlant, a legtöbben talán be is vennék, de csak addig, ameddig először ki nem oktatja őket. Mert ugye, ezzel voltak problémái, olyan visszaeső mániákus volt egy kicsit.  De engem soha nem zavart különösebben, szerettem, hogy okos és határozott.
- Nyolc évig spóroltál a piszkálódással? - néztem rá sokatmondó pillantással, mert bár nagyon is magas volt a tűréshatárom, azért érezgettem a dolgot. Nem vettem magamra, mégis csak Dustinról volt szó, és ha valaki, hát ő soha nem akarna nekem rosszat. Csak tudom. - Aztán rápisilt az óravázlatodra és elkattant az agyad, szőrösnek mennie kellett.
Csak oldani próbáltam a helyzetet, azt hiszem, mert nem hangzott valami rózsásan, ha a tesója fogta magát és lenyúlta tőle. Gondolom nem mentek rendben a dolgai, ami valahogy nem tudott volna meglepni. Inkább a pillantását kerestem az enyémmel, hogy lássam, most rendben van-e.
- Azért nem halsz bele, ugye? - néztem a hasára, majd vissza az arcára, mielőtt elmosolyodtam volna halványan. Nem tartott sokáig, mert elég hamar komolyabb téma került  megint terítékre, én meg a ruhám piszkálgatva voltam csak képes a többnyire értelmes válasz benyújtására. Hogy beszélgetsz valakivel arról, hogy hiányzott vagy nyolc évig, mikor éppen veled szemben ül? Ez nem ilyen egyszerű.
- Gondolom igen, de nem tudom, hogy milyen az - közöltem közömbösen, mert hát... ezzel az érzéssel keltem és feküdtem, nem múlt el, csak az ember idővel hozzászokott. Minden más leginkább pótcselekvés volt, amit azért szedtemfel, hogy egyben tartsam azt az emberi roncsot, amit anyám csinált belőlem. - Valahogy úgy.
Én is bólintottam párat, mindenféle mosoly nélkül, mielőtt megengedtem volna magamnak a pillanatnyi boldogságot. Szerettem nézni őt, ahogy elgondolkozva pillant épp rám az asztal másik feléről, olyan jó érzés volt.
- De most nem. Most itt vagy - szusszantam fel, kissé hitetlenkedve talán, mert nem gondoltam volna, hogy még látom ebben az életben. A pillantásom is másfelé kaptam, szóval ki is szúrtam a pincért, aki közeledett a sütikkel, majd lepakolta  elénk.
- Dziękuję bardzo - biccentettem, a saját kis nasijaimra nézve, mielőtt még elfojtottam egy apróbb, kikívánkozó vigyort, összecsücsörítve az ajkaimat. - Az a raffaello szerintem befér a számba, egyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. június 16. 15:45 | Link

Eleonore Santos


Valamiért az az érzésem, hogy mostanában jobban ad a szavaimra, bármily pőrén és tárgyilagosan is tolmácsolom általuk nézeteimet. Jelen pillanatban, ahogyan beszél mintha átértékelte volna előbbi nézetét, s szavaiból ez csendül ki felém. A szépséges szőke nő, akit alig húsz évesen, a szállodánkban végzett munkámnak köszönhetően ismertem meg, most olyan jelzőkkel illet, melyek furcsán sajgón érintik meg vastag, érzéketlenség-falak mögé zárt lelkemet. -  Ne mond ezt, hiszen te is jó vagy, én meg inkább Lucifer lehetnék - rázom meg finoman fejem ellenkezésem jelzése gyanánt, majd folytatom - Az utóbbi időben néha úgy éreztem, hogy egyenesen a pokolra szállok alá, hogy egy-egy ártatlant megmentsek - ezalatt felénk kószál a pincér és elviszi Ellie elől a már üres tányért - Az utolsó ügyemnél nagyot hibáztam. Talán túl korán mentem vissza a nevelő szüleim halála után és túlságosan felkavartak azok a dolgok, amik kiderültek rólam, róluk, mindenről...Nem láttam tisztán az igazságot... - kicsit elmerengek, hangom lágyabbá válik komorságomtól, balommal egy kósza hajtincset fonott kontyomba simítok, csak, hogy kezem lefoglaljam, mivel én már az első adag fagylaltommal végeztem. Néhány pillanatnyi nyomasztó csend után ismét ő kezd beszélni, s ekkor már figyelmem újra tökéletesen az övé. - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én nem ismerem a sötétséget és a gonoszságot - reagálok érvelésére - Akkor is, ha azt hiszed, nem veszek tudomást róla. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ott van szinte mindenütt és akkor is ott lesz, ha elfordítjuk a fejünket, vagy tagadjuk - iszom egy korty vizet mielőtt tovább beszélnék rám jellemzően érzelmektől mentes, de nyugodt tónusban - Rég nem vagyok már naiv. Megértelek téged. Te azon kevesek egyike vagy, akik magukra vállalják azt a nehéz terhet, hogy a jeleket keresik, amiket ha felismerhetővé tesznek mindenki számára, akkor talán elkerülhetők lesznek a tragédiák - nézek rá egyenesen, s zöld szemeim színét a szomorúság felhői árnyalják - Aggódom érted, mint a barátnőd, de ez a tény egyáltalán nem zárja ki, hogy egy részemmel ne helyeselném azt, amit és ahogyan teszel - remélem így már érti miként is vélekedem az egész sötét mágia tanulmányozásról és arról, ahogyan ezt ő végzi. Tudom, hogy képes helyesen ítélkezni és nem belevonódni az ármányokba, átállni a sötétség oldalára. Az elmém így értékeli és el is fogadta, de a szívembe néha beólálkodik az érzés, hogy elveszítem őt és ez arra késztet, hogy néha rákérdezzek olyasmikre mint az imént. Nem tudom kimutatni az érzéseimet, sem helyén kezelni az emocionális megnyilvánulásokat a magánéletemben. Önző módon attól tartok, hogy ha vele történik valami, akkor egyetlen nő nemű lény sem marad, aki olyan régóta ismer, mint ő és, aki képes így elviselni engem. Emiatt sem vagyok én angyal, csupán egy gyarló ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 303
Írta: 2018. június 16. 16:10 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Nem gondoltam komolyan, és azt hiszem a kis fennakadásából is elég egyértelmű lett, hogy talán még ő is érzi a határt, ennek ellenére szerettem mérgesen is, ahogy a furcsa ráncoktól inkább vicces volt az arca. Nem illet rá, hozzá. Nem volt elég kisimult és olyan ártatlanul kedves. Mint amúgy. A sorrenden azért fel kellett nevetnem, pedig semmi meglepő nem volt, ha kicsit jobban átgondoltam az egészet.
- Igen? Biztos nagyon szép kis állatkák - jegyeztem meg így vakon is, mert nem hittem, hogy a kezeiből valaha olyan munka látna napvilágot, ami nem volt elég jó. Fogalmam sincs, erre mellettem edződött-e meg így, vagy mindig ilyen volt, csak nekem tűnt fel későn, ettől még ez a helyzet.
A szemei forgatására igen csúnyán tudtam rá nézni, nem szerettem tőle a szarkazmus közeli felszólalásokat. Egyrészt, nem csináltam direkt, másfelől meg ez nem kislányoknak való példa volt, bárkitől is tanulta el. Még előttem volt, mikor elsőre találkoztunk mennyire bátortalanul alakult részéről a beszélgetés az első pár mondatig, most meg itt vagyunk. Nézek rá, és gyönyörű, változott, de még mindig nem tudom azt mondani, hogy felnőtt lenne. Nem is igazán szeretném, ha elhagyná azt, ami őt olyan különlegessé, kissé creepyn, de teszi.
- Csak hét, az első évben kitöltöttem előbb Cesaron majd Jimen. Ki és mikor volt kéznél - közöltem könnyedén, mintha annyira rám vallott volna, hogy a legközelebbi barátaimon élem ki a feszültséget. Nem, mindig alkottam, még ha nem is szerettem a negatívumokból ihletetteket. Ott azonban nem ment, sok dolgot csináltam, de egyik se volt köthető semmi produktívhoz. - Nem, de rendesen forgáccsá rágta az egyik festményem egy darabját… nem illettünk össze.
Be kellett látnom, hogy egyedül nem is annyira érdekelt szerencsétlen. Néha elmentem mellette és megpiszkálgattam él-e még, kapott enni meg inni és ebben kimerült. Nem volt olyan jó sorsa, mint Bambinak. Akkor egészen máshogy láttam az életet azt hiszem. Rosszkor jött a szőrgombóc.
- A hiányába? Nem hiszem, ők életben tartották az elmúlt négy évben, koros egy jószág - gondolkodtam el a számokon pár pillanatig. Bár elég jól szoktam mindenre emlékezni, szerettem csak úgy biztosan még magamban is pontot tenni a dolgok végére. Volt, aminek sosem sikerült, ilyen az én formám.
Nem tett boldoggá, amit hallottam, sőt, kifejezetten feszülten ültem le a pulttól eltávolodva és hallgattam a válaszát az egészre. Nem a helyzet vagy ő feszítette az idegeim, hanem ami ezután jött. Nem tudja milyen a könnyebb. Én reméltem is meg nem is, hogy túllép és boldog lesz. Egyrészt nem hiszem, hogy most itt akarnék lenni, ha így lenne, másfelől meg nem kívánnám neki, hogy ne ez történjen. Egyszerűen nem tudnám kezelni egyiket se. Láthatóan most igen, közben meg belül már listát vezetek lassan apróságokról, amiket észre se kéne vennem. Csak egy régi ismerős vagyok, nem?
- Itt, nem is nagyon megyek sehova - emeltem fel a szemöldököm is, ahogy rá néztem, aztán a pincérre, amíg megköszöntem kihozott adagokat. Megvártam még elmegy, csak utána dőltem kicsit hátra a támlának elkényelmesedve elégedetten.
- Ez valahogy nem hozott kétségeket bennem - néztem rá hamis vigyorral, ahogy inkább a számra haraptam belülről, hogy visszafogjam magam. - Azért csak óvatosan, nem viselném jól, ha a halálba hoztalak volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 279
Írta: 2018. június 17. 01:56 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

- Hm, hát... elfogadhatóak, maradjunk ennyiben - rántottam egyet a vállamon, mert annyira azért nem volt nagy szám. Persze, elég sokat dolgoztam rajtuk, mindegyiknek megvolt az árnyékolása, a csillogás a szőrén, a szemében a pötty, ami a fényt jelezte, meg minden, de valahogy sose éreztem azt, hogy hú. Ez tökéletes.
Azt hiszem, nem kalkuláltam bele, hogy ilyen csúnyán fog rám nézni, szóval a számba is haraptam belülről, kicsit leszegve a fejemet. Nem szerettem felbosszantani, mert amúgy nagyon is tudott szépen nézni rám, de... hát nem ez az a pillanat volt az, azt hiszem.
- Aztán? Kiakadtak, hogy ne legyél már faok? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mert hát, találkoztam velük párszor és ők sem tudták mindig helyén kezelni, mikor Dustin ideges vagy feszült volt. Azt hiszem, kicsit mindenki jobban szerette, mikor viccesre issza magát. Már rajtam kívül, mert velem akkor is nagyon édes volt, mikor éppen nem látott piát. - Uuuu, azt neeem szabad, abban sok az idő és az energia!
Még látványosan meg is ráztam a fejemet, szerettem, mikor alkot, így kicsit nehezteltem is, mikor a negativitás volt, vagy ne adj isten, tényleg valami baja lett a kész dolgoknak.
- Nem pont arra gondoltam, de inkább semmibe ne halj bele, nem szeretném végignézni - köszörültem meg a torkom kicsit. Nem csak, hogy nem akartam végignézni, de nem szerettem volna, ha bármi baja van. Csak legyen egyben és boldog, olyan sok ez?
Azt mondta, hogy nem megy sehova, én meg csak próbáltam lassan fejben összekirakózni, hogy mi is történik, mit csinálunk mi most itt egyáltalán. Arra jutottam, hogy a vércukorszintem túl alacsony a további szegélydarabok kereséséhez, felborítom az asztalt a francba és inkább megeszem a raffaellom, majd utána visszatérek rá. Talán.
- Ettől a helyedben nem tartanék, 7 évet megálltam a magam lábán is, annyira nem lehetek életképtelen - közöltem, kicsit kihúzva magam, de a tekintetem a tányérra szegeztem, mert... de. Nagyon is de. És ez addig van rendben, ameddig ő nem tud róla, mert azt hiszem, nagyon csúnya kiakadást hallgathatnék végig, olyat, amit még anno is nehezen viseltem volna el. Most pláne. Szóval minden addig van rendben, ameddig csend van és tudatlanság. Ismét megköszörültem a torkom, próbálva kiverni a fejemből azt a számtalan kínos és igen csak nyomasztó jelenetet, helyette rászegeztem a pillantásom. A táskámból elővadásztam a fertőtlenítős gélt, majd miután bedörgöltem vele a mancsom, sokatmondó vigyorral emeltem meg a kókuszos csodát. Különösebb szenvedés nélkül sikerült egyben a számba applikálnom, csak a nevethetnék volt rajtam nagyon. Még a hüvelykujjaim és felmutattam. Hát, ami jó, az jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 303
Írta: 2018. június 17. 16:10 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Csak ingattam a fejem hitetlenül, mert biztos voltam benne, hogy amit csinál, azt jól, egyszerűen ő kevésbé látta ezt be a saját munkáiról. Nyilván nekem is voltak problémáim a munkáimmal, de azokban volt is mit találni, ha egyszerűen nem értem a végére, biztos volt, hogy selejt az egész. Esetében meg nem hiszem, hogy fejetlen, vagy félkész állatokról lenne szó. Akkor az nem is így hangzik el.
- Elég nagy a türelmük - vonogattam a vállam egykedvűen, de már nem is akartam rá negatívan hatni, vagy mérges lenni, attól függ. Nem vesztettem el a barátaim, egyszerűen nehéz volt, ők meg hol megértették, hol nem hitték, hogy valaha elviselhető leszek újra. Aztán telt az idő… és egyelőre nem tudtak felmutatni eredményt, de változást igen. - Igen, nem voltam túl motivált a tartása terén tovább, másnap elköltözött.
A tengerimalac egy külön történet, én nem vágytam rá, ő nem vágyott rám, egyszerűen egymás nyakába varrtak minket, mintha muszáj lenne. Még csak egy cserepes virág se járt évekig a lakásomban, nemhogy ilyen élőlény hosszútávon.
- Akkor mibe is kellene? - néztem rá érdeklődve, azt hiszem most nem akartam felfogni a kérdését és nem is sikerült, ha akartam volna sem. Arra, hogy nem nézné végig csak elmosolyodtam, majd némi torokköszörülés után elég szépen néztem rá várva, hogy amúgy ez pontosan mit is takar. Mert ugye ehhez feltétel lenne, hogy mindig lásson, meg hasonlók. Ettől mondjuk nem lett tisztább a képünk egyelőre.
- Igen? Nem voltak zökkenők? Mélypontok? Gondok? Problémák? - már majdnem őszinte döbbenettel néztem rá, de nem volt az éreztem és részben tudtam is, hogy nem kerek a dolog. Főleg abból, ahogy csak ennyivel elvágta a dolgot az infómegosztásnál. Elhúztam a kelyhet és belekanalaztam, azonban a szemeim a csokikrémről legtöbbször rá vándoroltak, a golyós momentumnál is, amire csak a jobb tenyerembe temettem az arcom egy pillanatra röhögve is az egészen.
- Annyira tipikus, nem mintha nem lennék tisztában a képességeiddel - billentettem oldalra a fejem széles vigyorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 279
Írta: 2018. június 17. 16:50 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

- Mert szeretnek - tudtam le ennyivel. Ők azért jóval régebb óta ismerték Dustint, mint én és azt hiszem, hogy ez jól is volt így. Néha könnyebben kiigazodtak rajta, még ha nem is feltétlenül helyeselték, hogy mi együtt vagyunk. Azt pedig gondolom, még inkább nehéz volt mosolyogva fogadni, amit magam után hagytam. - Szerintem lehet, hogy ez így volt a helyes döntés.
Összességében nem szerettem sem a halálra, sem az elmúlásra gondolni, különösen nem, mióta az a fura néni mindenféle baromságot kérdezgetett, meg ilyen-olyan bogyókat írt fel, amiket utána hellyel közzel beszedtem. Néha többet is, mint kellene és akkor minden olyan nagyon lassú és furcsi volt. De ugye Noah szerint kellett azért, hogy feldolgozzam a traumát. Az agyam a gondolatot, hogy vele bármi is történjen, nagyon rosszul kezelt.
- Semmibe, fiatal vagy, ne gondolkozz ilyeneken! - jóformán felcsattantam, még nekem is kissé durván meglepő volt. Sok és sűrű pislogás után az ölembe bámultam és rántottam egyet a vállamon, hogy hát, igazából, nem is tudom, hogy mit kéne ezzel a helyzettel kezdeni. - Mármint tényleg, csak nem egészséges az ilyesmi mentálisan.
Túl sokat is tudott rólam ahhoz, hogy ezt a kis mesét így szépnek és kereknek adjam el, asszem, mert nem úgy nézett ki, mint aki ezt ténylegesen elhiszi nekem. Elég döbbentnek látszott, én meg vontam egyet lazán a vállamon, mielőtt a szalvétám igazgattam volna a tányér alatt, nem állt egyenesen.
- Mindenkinek vannak, van, akinek több, van, akinek kevesebb, nekem pontosvesszőim voltak, egy pár, ha úgy tetszik - szusszantam fel elgondolkozva. - Milyen a csokisbigyó?
Az állammal még a pohárka felé is böktem, mielőtt még mélyen a táskámba kotortam volna, hogy elővadásszam a benne lévő fertőtlenítőt. Nem sokkal később már az arcomba is toltam a sütit. A tányért az állam alá emeltem, hogy visszasöpörgessem rá a szájfényembe ragadt kókuszpelyheket, valamikor itt facepalmolt be Axel, amin még inkább nevethetnékem támadt.
Válaszoltam volna szívesen, de inkább csak felemeltem a mutatóujjam, hogy egy kicsit várnia kell. Egész addig, míg fogyasztható mennyiségre sikerült csökkentenem a számban lévő sütit. Az első pár falatot nem is igazán éreztem ízre, de nem is ott volt a lényeg, ez most kellett.
- Bih az hogy tipikus? - közöltem szórakozottan, majd egész addig csendben is maradtam, ameddig meg nem ettem a számban lévő süti maradványait. - Valamikor még összefuthatnánk... ha lesz kedved.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 17. 21:32
| Link

Nagyon jót aludtam az este és kora reggel indultam el a Cukrászdába, megkívántam a csokoládét, talán 3 héttel ezelőtt ettem csokit? Le is mentem és kértem egy süteményt amit helyben fogyasztottam el. Van nállam egy csoki amit későbbre terveztem csemegének. Mikor végeztem az evészettel akkor indultam is vissza a szobámba, de kifele menet összefutottam egy cuki kis kutyával, nagyon aranyosnak tűnt. Óvatosan közelítettem meg nehogy el ilyesszem, megsimítottam a fülecskéit. Kedvesen szólitottam meg, hátha varázs kutya és tud beszélni.
- Hát te honnan kóboroltál el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. június 17. 21:54 | Link



Kirill elment korán reggel dolgozni, Zsombi pedig iskolába, így Luca egyedül maradt óriási magányával. Nem szerette mikor elmentek otthoról, hiába magyarázta el többször is Kirill, hogy miért kell elmenniük. Luca tudta, csak nem akarta megérteni. Azonban ez nem változtatott a tényen, hogy minden reggel újra és újra el fognak menni.
Ma már muszáj volt kijönnie a házból, mert úgy érezte túl régóta van odabenn, túl régóta nem csinált semmit, csak toporzékolva várta Kirillt, aki amúgy is késő délután szokott jönni. Addig igazán van ideje egyet sétálni.
Kutya képében pedig senki sem fogja megismerni, tisztára olyan volt az egész, mint régen, amikor még nem volt otthona. Szabadnak érezte magát megint, rohangált egy kicsit, aztán mikor kurta lábai elfáradtak lassú sétára fogta és csak nézelődött.
Aztán meglátta a kirakatot és a feliratot: " Cukrászda ". Önkéntelen kezdett arrafelé lépkedni, eszét sem tudja annak, hogy mióta nem volt cukrászdába. Talán még soha, mert régen a cselédek készítették az édességet otthon a konyhában, ami felért egy hatalmas cukrászdával. De az igazit is ismerte ám a mesékből. Ahogy közeledett már az illatok is orrába kúsztak, mitől szinte lebegve folytatta útját, lehunyt szemekkel. Vakon is megtalálta volna a bejáratot, ám azzal nem számolt, hogy az ajtó be lesz húzva, s fejjel előre beleütközött az üveges ajtóba. Nagyot koppant a pici buksi és popóra ült a kutyus. Ám ami késett nem múlott mert alig eszmélt fel a frontális ütközésből máris nyílt az ajtó és egy kisfiú lépett ki rajta. Rögvest ki is szúrta Lucát, amit a lány boldogan fogadott, a gyermek kezéhez simult. Davidnak igaza volt, valóban varázskutyával állt szemben, ám nem a beszédessége végett, így a kérdésre nem felelt a csepp blöki, ám helyette valamit kiszagolt, mégpedig az a későbbre félretett csokit a fiúcska zsebébe.
Azonnal hátsó lábaira ágaskodott és orrával a gyermeket kezdte bökdösni nagyjából a felkarja környékén, közben mélybarna bocikutya szemeket meresztve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 17. 22:40
| Link

A kicsi kutyust simogattam, láthatóan jól esett neki, mert a kezeimhez simult. Nézelődtem össze vissza, hogy nem-e jön valaki erre aki a kutyus gazdája. El kezdett bökdösni az állatka, ez annak a jele lenne, hogy kér valamit? Mikor megbökött akkor a csokis zacskó el kezdett csörögni a zsebemben, biztos kiszaglászta az édességet. Elő vettem a csokit és figyeltem a kutya reakcióját, hogy biztosan ez miatt  nyagattot. - Talán éhes vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed