Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Megforgatja szemeit a fiúk összenézésére. Megszokta már, hogy hiába beszél Noelnek, elég sok időt töltöttek ahhoz együtt, hogy kiismerje. És fordítva is.
- A föld állata - jegyzi meg halkan, mintha ezt még magyaráznia kellene. Idő közben mosolyogva megsimogatja a macska fejét, majd óvatosan visszarakja a pici nyafogósakat a helyükre. Tiszta, meleg és persze védett helyükre az anyjuk is követi őket. Annie felsóhajt, száját elhúzva nézi, amint a kis család összebújik.
Halkan lépdel közelebb a férfihoz, a hozzá intézett kérdésre azonban nem tud azonnal felelni. Inkább ellép mellette, s a lépcsőre ül hátul megtámaszkodva. Sejti, hogy nem az állatseregre gondol.
- Nem tudom, hogy lehetne lenni amikor egy áfonya van benned - válaszol némi csendet követően, szigorúan a sárkányra nézve. Nem akar ránézni. Noak pedig tudja ezt, oda is ugrál Annelie elé előtte leülve nagy kobakját a hasára teszi. A lány felnevet, majd megvakarja az állat füle tövét. - Össze vagyok zavarodva, de látod, ő mindig itt van nekem. Majd dobókockával döntjük el, hogy leszünk.

Szeretne, de nem tud másra gondolni, csak a jövőre. Most muszáj, nincs sok idő rá, hogy eldöntse, mit akar. Vár, reménykedik és ezzel együtt érzi azt is, amit sokszor az évek alatt. Egyedüllétet. Egyedül kell megoldania, pontot tennie az ügy végére így vagy úgy. Ez nem egy olyan döntés, amelybe csak neki van beleszólása, vagy amiről úgy lehet dönteni, mint egy befogadott cicacsaládról. Hiszen egy igazi gyerek nagy felelősség és Annelie nem éppen egy jó szülőalapanyag.
- Merlinjét, fogd már be - arca grimaszba torzul amint meghallja a görögdinnye kifejezést. Az életben nem szedett még fel három-négy kilónál többet, na de egy görögdinnye alapból nem csak annyi...
Elviccelődik a dologgal, ám Noel is nagyon jól tudja, hogy ez a helyzet baromi nehéz számára. Főleg mivel ahogy ő maga is láthatja, az apa sehol. Azt pedig nem tudni, mikor tér vissza, már itt kellene lennie.
- Szerinted jobb lenne el sem mondani az apjának? - néz végül a férfira. - Borzasztó anyja lennék, egy gyerek sem érdemli ezt. Ő meg...fogalmam sincs, visszajön-e.

Noel előtt nem fél kimondani a dolgokat, mégis van benne egy kellemetlen érzés ezzel kapcsolatban. Talán normális, hogy szerelmük barátsággá változott mostanra, de a múltjukon nem változtat semmi. Ha nem úgy alakult volna, ahogy, akkor most minden bizonnyal egy Ombozi növekedne a hasában, a ház pedig valami kettejüket tükröző palota lenne. Figyel rá, nézi is végig, amíg beszél. Igaza van, de egy sóhajnál és gyomoridegnél többre nem futja.
Noel mellett is úgy érezte, kettejük közül ő maga lesz az, aki pánikrohamot kap amikor valami gond van a gyerekkel és az első szava az utállak lesz, most viszont, hogy még csak párkapcsolatban sem él a gyerek apjával, hát biztos a világ legrosszabb anyja díj elnyerésében.
Lenéz a hasán fekvő sárkányra, szemeiben lassan gyűlni kezdenek a könnyek. Az érzéseit alig mutató lány hangulata a terhesség következtében eléggé ingadozó már most, így nem csoda, hogy a férfi szavaira elgyengül. Szipogva törli le a könnyeit és vár egy kicsit, míg hangjára talál.
- Kezdem azt hinni, hogy ágyba akarsz vinni - mosolyog rá elterelve a témát. A hasa így ruhán keresztül nem látszik, de Annie pontosan tudja, hogy mostantól maximum egy bálna lesz, nem pedig olyasvalaki, akit bárki is paplanba tekerne.
- Azok voltak a legjobb évek - szólal meg végül mégiscsak visszatérve a férfi gondolataihoz. Őszintén jelenti ezt ki, mindenki tudta, hogy ők ketten jók együtt. Nem is akarta ezt ő elcserélni semmire. Ombozi jó ember, akit továbbra is nagyon, de nagyon szeret, de nem szerelemmel.
Arra viszont most nagyon nincs szüksége, hogy Noel befolyásolja a döntéseiben, ezért a lépcsőről felpattanva újra a dolgának lát.

//Köszönjük.//

South W., "Szósz"

Visszatérhetett a saját világába. Itt van újra, a tőle jól megszokott csinos öltözékében, magassarkú csizmában ácsorogva várakozik arra, hogy South eljöjjön a térre. Most, hogy nincs már mit takargatnia, Szösz kíváncsi rá, mennyire tud élni a helyzettel.
Táskájában egy becsomagolt meglepetést tartogat a férfinak. Alig várja, hogy újra találkozzanak azon a kis albérleten kívül. Ez az utolsó talán, hogy látják egymást, Astrid visszamegy Amerikába és visszatér a nyomozó élethez, ami mindig is fontos volt számára.

A S T R I D, a búcsú pillanata

South W., "Szósz"

Az utcán sétáló alakokat figyeli. Mint mindig, most is a munkáját végzi, vagyis gyakorolja. Furcsa neki újra itt lenni, magyar beszédet hallani és a kastélyból özönlő gyerekeket látni. Leköti a figyelmét ez egészen addig, amíg South meg nem érkezik.
- Vagy inkább, hogy megszabadultál tőlem - mosolyodik el megkönnyebbülve. Az elmúlt hónapok során ilyet a férfi nem láthatott az arcán, csak még régen a párizsi lakásban.
- Minden rendben? Hogy fogadtak itthon? A nővérednél kerestelek, de azt mondta, már itt vagy.

A S T R I D, a búcsú pillanata

South W., "Szósz"

Annelie. Ismeri a nevet, a lányt is. Ott volt South-tal a kórházban amikor nála járt. Már akkor tudta, hogy nem puszta barátság az köztük.
- Ő? Csak nem beteg, vagy ilyesmi? - csodálkozik el ahogy a dolgokat hirtelen összekapcsolja. Miatta jött, meg maradt is, de valami van a lánnyal. Egyből arra gondol, hogy esetleg halálos beteg... Talán kevesebbet kellene negatív gondolatokkal foglalkoznia.
- Jaj nem, csak pár percre rabolnálak el, hoztam neked valamit - azzal a táskájából előveszi az egyszerűen becsomagolt meglepetést. A papír nem mást rejt, mint South West összes iratát, igazolványát és engedélyét egy csinos kis tartóban rendszerezve.

A S T R I D, a búcsú pillanata

South W., "Szósz"

Megijedt egy pillanatra amíg azt hitte, most, hogy South élete egyenesbe jöhet akad valami probléma. Aztán ahogy látja elmosolyodni és beavatja a jövőjének titkába, azonnal eltátja a száját. A csodálkozás levakarhatatlan az arcáról.
- Merlinre! Gratulálok. Apa leszel és nem egy műgyereké - elneveti magát, és egy pillanatig sem féltékeny. Bár a férfin látszik, hogy a hír váratlanul érte, azért Szösz nem tart attól, hogy ne menne ez neki.
- Most már teljesen hivatalos, senki nem fog sehol kérdőre vonni - bólint sóhajtva. - Én köszönöm, nélküled nem ment volna. Köszönöm, hogy elviseltél, tudom nem volt könnyű.

A S T R I D, a búcsú pillanata

South W., "Szósz"

Számára már az is borzasztó élmény volt, hogy műhasat viselt. Nem szerepel olyasmi a tervei között, hogy valaha gyereket szülne, ez még egy olyan tény, ami miatt ők ketten nem illenek egymáshoz. Azt viszont nem veti el, hogy a jövőben is tartsák a kapcsolatot barátokként.
- South, az életedet tettem kockára. Majdnem meghaltál...háromszor - fél szemöldökét felvonva, komolyan néz a másik szemébe. - Soha nem voltál rossz ember, csak hitted magadról. Biztos vagyok benne, hogy rajtad kívül senki nem tekint rád halálfaló ivadékaként. A gyerekeid sem fognak - mosolyogva simít végig South karján, majd közelebb lépve átöleli őt. Ez a búcsúölelés. A férfi tud Szösz terveiről, valószínűleg azt is tudja, hogy ez az utolsó találkozásuk - mostanság -.

A S T R I D, a búcsú pillanata

South W., "Szósz"

Mély levegőt vesz, belélegzi South illatát és ezzel együtt lazít a mellkasát nyomó szorításon. Kedveli őt, most pedig különválnak útjaik. A nehéz hónapok ellenére újra végigcsinálná ezt vele, jó társak voltak. Voltak.
- Nem most látsz utoljára, garantálom. Majd jelentkezz és...ne keveredj bajba. Viszlát, South.
Mosollyal az arcán lép hátrébb. Int még utoljára, majd ezt a pár percnyi találkát lezárva elhoppanál Bogolyfalváról. Az országból való távozása előtt még meglátogatja az öccsét, tőle is búcsút vesz.

// //

A N N E L I E, az első hétvégék egyike

Lucifer

Az ágyból tökéletes rálátása nyílik a fürdőszobára és a bent tevékenykedő férfira. Kevés idő telt el ahhoz, hogy felfogja ami velük történik.
Mosolyogva nézi őt amint kilép és tovább folytatja a hasán való körözést pólón keresztül.
- Hm? - vonja fel szemöldökét kíváncsian. - Miért, tervezel valamit? - kíváncsian figyeli, majd felül és mutatóujját végighúzza South karján.

A N N E L I E, az első hétvégék egyike

Kíváncsisága kezd nagyobb méreteket ölteni ezt a furcsaságot hallva. Várja, hogy South folytassa és beavassa a részletekbe.
- Hogy lehet meghívás, ha nem számítanak ránk? - összezavarodik hirtelen ahogy próbálja összerakni a dolgot, ez meg is látszik az arcán. - Hová szól az első nem titkos randink, Tanár úr?

A N N E L I E, az első hétvégék egyike

Esett szó családról, ismer is közülük egy-két embert, ez azonban nem szerepelt volna a tipplistáján. Családi vacsora Westékkel. Amikor East mesélt neki róluk már tudta, hogy ő nem oda való. Ahogy igazán South sem.
- Tudnak rólad? - szólal meg az előzőnél kevésbé lelkesen. Fél. Eléggé fél attól, amit ott nem is ő, de South kapni fog ha felbukkan. Nem ismeri az anyjukat és nem tudja eldönteni, akarja-e.
- Menjünk. Nem terveztem semmit a palacsintasütésen kívül - von végül vállat.

A N N E L I E, az első hétvégék egyike

South mosolya egyszerre teszi boldoggá, ejti zavarba és frusztrálja. Nagy levegőt vesz és közelebb hajol a férfihoz.
- Szerintem te nagyobb érdekesség leszel - vigyorodik el és belecsókol a nyakába. Mélyen beszívja az illatát, melyhez hümmög is. Szemeit lehunyva marad a közelében. - Mit kell felvenni hozzájuk? Úgy nézzek ki, mint East? - erősen gondolkodóba esik hosszú pillanatokra. Van bőven miből választania, az iskola megkövetelte a csinos darabokat is. Csakhogy a férfi olyasmiben nem igazán látta még.

A N N E L I E, az első hétvégék egyike

Furcsa számára ez az érintés, tudja, hogy hárman vannak, mégis gyakran elfeledkezik róla. Ahogy most is, abban a pillanatban, hogy South elveszi az eszét csupán pár mozdulattal.
- Remélem rajtad csak ez lesz - fog rá a törölközőre, majd a férfi nedves hajába túrva csókolja meg őt. Néha úgy érzi, minden pillanatot ki kell használnia vele rendesen mielőtt elillanna.

A N N E L I E, az első hétvégék egyike

A N N I E, abban a kis viskóban, nálunk

Lucifer

Az este után kiütötte magát annyira, hogy semmit ne vegyen észre abból, ami lent zajlik. Mélyen alszik, nyugodt, és erre most szüksége van. Nyakán a vizsgák, megismerte a West családot egyben, hát bőven van mit kipihenni.
Amire felébred az nem más, mint a férfi hiánya az ágyból. Keze automatikusan utána kutat, aztán szembesül vele, hogy egyedül alszik. Néhány perc elteltével realizálja a lenti hangokat és származásukat, majd másodpercek alatt pattan ki az ágyból és rohan a mosdóba. Hiába második trimeszter, az a gyerek nyomja a hólyagját rendesen.
A férfi pólójában, kócosan megy le és köszönti Noakot, akinek ajtót nyit a szabaduláshoz mielőtt becsatlakozna South-hoz a konyhában.
- Mióta tudsz főzni? - pislog rá.