A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858492#post858492][b]William Martin Krise - 2023.01.17. 15:48[/b][/url]

Hosszan pislog egyet, miközben a lány beszél. Kimondhatatlanul elfárasztja a családja előtti parádézás, még akkor is, ha a vacsora tényleg nem sikerült rosszabbul, mint azt elképzelte. Mégis, semmi másra nem vágyik, mint lezuhanyozni, bemászni a takaró alá Adéllal és addig aludni, amíg a házimanók ki nem rugdossák őket a bejárati ajtón.
Kioldja a nyakkendőjét és fél kézzel lehúzza a nyakából.
   -  És gondolom nyilván semmi más oka nincs annak, hogy a közeledben akarod tartani, csak az, hogy lépéselőnyt szerezz, ugye? - A nyakkendőt is a cipője mellé dobja a földre. Nem néz a lányra, csak a szeme sarkából figyeli a mozgását, de jelenleg jobban el van foglalva azzal a különös érzéssel, amit igazán ő sem tudna szavakba önteni. Csak abban biztos, hogy az, hogy Nate és Adél összemelegednek, nem jó.
   -  Pedig gondolom anyád és apád odáig és vissza lenne, ha vele lennél és nem velem - teszi hozzá óvatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863440#post863440][b]William Martin Krise - 2023.04.22. 22:34[/b][/url]

A fejében még mindig a kandallós utazás zsongásával nyitja ki a hopp-állomás fémkapuját és maga elé engedi a lányt. A szombat kora délutáni, hűvös, április végi napfényben pocsolyák csillognak a járdákon, a levegő pedig nosztalgikus esőszagot hord magával. Az apró, mágusok lakta falu mellékutcáján rajtuk kívül nincs más. Távolabb, egy nyitva hagyott ablakon át zene és kanálcsörömpölés szűrődik az utcára, valahol pedig, a túlnőtt jegenyefák ágai közt galambok búgnak.
Tegnap reggel érkeztek az országba, hogy Adél megnézhesse a Carlisle városának határában álló intézetet, amire végül a választása esett. Ebben hagyott mozgásteret a lánynak és csak magában reménykedett benne, hogy egy jóval délebben fekvő intézmény mellett dönt majd. Ami természetesen nem így lett.
Nem valószínű, hogy Adélnak feltűnt, de reggel óta valamelyest hallgatagabb. Beleegyezett, hogy eljönnek ide, az ötlet akkor talán még jónak is tűnt... egészen addig, amíg ma szedelőzködni kezdett, ő pedig ismét emlékezett rá, hová indulnak.
Nyolcévesen járt itt utoljára. Maga a falu biztosan sokat változott, őt azonban ez érdekli a legkevésbé. A falu határában álló ház az, amit egyszerre szeretne is látni és... szeretné, ha egyszerűen csak a hűlt helyét találnák majd.
   -  Olyan öt perc séta innen. De nincs messze - magyarázza a lánynak, miközben kézen fogja őt és elindul fölfelé a keskeny utcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863447#post863447][b]William Martin Krise - 2023.04.22. 23:36[/b][/url]

A cipője talpa alatt ropogtak az esőtől felvert kavicsok. A szabad kezét a kabátja zsebébe teszi, lehajtott fejjel ballag tovább a gondozott, falusias házsorok mellett.
   -  Ühümmm... valahogy úgy. Apa azelőtt vett egy házat Bogolyfalván, hogy megszülettem volna. Az volt a terv, hogy anya lemond rólam és apa nevel fel, de ő pedig gondolom azt akarta, hogy majd anya meggondolja magát és leköltözik hozzánk. És különben végül tényleg meggondolta magát és tényleg leköltözött. Mondjuk én semmire sem emlékszem abból a házból, csak ebből. Amikor anya végzett az iskolában, akkor jöttek ide és aztán itt is maradtak a legvégéig.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863449#post863449][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 00:18[/b][/url]

Egy kicsit ránt a vállán.
   -  Gondolom.
Nem tudhatja, mi változott meg az anyja és az apja között és mi sarkallta az előbbit arra, hogy két vagy három hónappal a születését követően megjelenjen Martin otthonában. Olyan hatéves lehetett, amikor az apja elmesélte neki, amikor egy szombat reggel ajtót nyitott és az akkor ötödéves iskolás lány megkérdezte tőle, meglátogathatja-e a fiát. A gyerekkori William akkor azonban nem rakta össze a képet és Martin sem ment bele komolyabb magyarázatba azzal kapcsolatban, mi volt az oka annak, hogy addig nem volt velük. Azonban azzal egész életében, egészen pici gyerekkora óta tisztában volt, hogy kezdetben nem volt senki másuk, csak az apja és ő. Madlen tett róla, hogy ez az információ mélyen gyökeret vessen és megalapozz a jellemét.
Elgondolkodva hunyorog a vékony felhőkőn át szűrődő napfény felé.
   -  Három-három? Fejenként? - Szórakozottan kérdez vissza, más napokon pedig automatikusan elutasítaná a kérdezősködést. Most is kellemetlen nyomás kezdődik a gyomrában, ahogy azonban oldalra pillant a könnyed hangulatú lányra, ezt most hajlandó figyelmen kívül hagyni. - Meghalt- mind - a- kettő. Ez négy, bónuszt is kaptál. Őszintén, mondd, mire vagy kíváncsi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863454#post863454][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 02:22[/b][/url]

Az arca eddig semlegesen melankolikus volt, most azonban, ahogy Adél megtorpan és gyönge erőszakkal magával szembe fordítja őt, egészen elkomorul. A keze megfeszül, így Adél érezheti, hogy először szeretné kitépni a karját a szorításból, végül azonban mégsem teszi.
Adél időről időre újra előhozakodik a kérdéseivel, amik különben, bármelyik más helyzetben és bármelyik kapcsolatban természetesek lennének. Nyilván szeretné tudni, hogy honnan jött és kik voltak azok, akik felnevelték. Ezeknek a eltemetett, meggyászolt és legjobb tudása szerint elfelejtett embereknek az említése azonban soha be nem gyógyult sebeket kapargat.
Adél ismét továbblép, ő pedig az ujjaikat újfent összefonva vezeti tovább. Egyforma, téglából épült házak és alacsony kőkerítések mellett sétálnak el, rajtuk kívül senki és semmi nem mozdul a faluból kifelé vezető utcán.
   -  Egyszer kaptam egy háromkerekű biciklit Krise nagyapától. Tudod ilyen kis csengős, gumikerekű kis szart. A legelső útján apa felhozott ide, ennek az utcának a végére - összekulcsolt kezeiket megemeli és azzal mutat az elkanyarodó utca távolabbi, enyhén fölfelé vezető vége felé -. Legurultam egészen - és itt a válla fölött hátranéz - ott, addig a bokorig vagy kicsit tovább. Nekimentem a kerítésnek, kitört az első három fogam felül. Ezekre a különösen izgalmas dolgokra vagy kíváncsi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863456#post863456][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 03:06[/b][/url]

Röviden felnevet a visszakapott megjegyzésre. Ami azt illeti... nem igazán ült többé a csilingelős, drága kis szarra.
Élvezi, hogy a napfény így a vékony felhőkön keresztül is melengeti az arcát, pontosan... pontosan úgy, mint amikor aznap a tó partján ült a lánnyal. Nem hagyja a gondolatait túlságosan elkalandozni azonban, helyette tovább lép a keskeny utcán, fölfelé kaptatva az emelkedőn.
   -  Anya nagyapával dolgozott, de fogalmam sincs, mit. Bestiakutatóként végzett és likantrópokra specializálódott ő is. Általában távol volt, néha napokra vagy hetekre. Apa a Krise vagyont igazgatta azt hiszem, amíg le nem betegedett. Utána igazából csak ült a teraszon és nézte a dombokat.
Az emelkedő tetejére érve megáll és ezzel megállítja a lányt is. Az aszfalt nem messze tőlük apró térré szélesedik, alacsony rózsabokrokkal övezve. A magas domboldalról, amin a falu terült el, élénk zöld völgyek, termőföldeket szegélyező hosszú. dombról-bombra hullámzó kőkerítések, facsoportok tárulnak eléjük. Nem messze tőlük vékonyabb földút kanyarog tovább lefelé, láthatóan a völgybe.
   -  Íme - mutat előre messzeségben egymagában álló, szürkészöld ház felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863504#post863504][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 16:21[/b][/url]

Belehunyorog a napfénybe.
Különös érzés itt állni most. Nem kifejezetten kellemetlen, vagy megrázó, mint ahogy évekig élvezte, inkább... csak furcsa. A ház kisebb, mint emlékezett, talán a színe is más, de a gubancos, túlnőtt bodza bokor ugyanott burjánzik a hátsó kertben, ahogy a telekhatáron végigfutó, derékig érő kő kerítést sem cserélte le senki.
A domb tetején kiszélesedő kis téren megtesz néhány lépést, azonban végül megáll. Kiszabadítja a kezét a lányéból és a kabátja zsebébe csúsztatja.  A drámai, nagybetűvel szedett érzelmek elmaradnak, mégis, van valami igazán magányos abban, ahogy most itt áll és lenéz a lankák közt érintetlenül és üresen álló házra. Adél csacsogása az, ami felrázza még azelőtt, hogy túlságosan elmerülne a mélázásban.
   -  Hm? - A lányra néz, majd vissza a szürkészöld épület felé. - Nincs igazán rossz emlékem róluk, szóval...
Őszintén, fogalma sincs. Ha Adél azt várja tőle, hogy ruhaujjból kirángatja a legkellemesebb emlékét, az valószínűleg nem fog menni. A gondolkodása nem igazán alkalmas ennyire absztrakt érzelmekre és gondolatokra.
   -  Különben a ház az enyém. És az ikreké. De senki sem lakik benne és senki sem használja semmire. Azt hiszem ki volt adva egy ideig, meg néha valaki ránéz, de ennyi. Senki se tudja, hogy mit kezdjen vele.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863555#post863555][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 23:58[/b][/url]

Zsebre tett kézzel lepillant a mellette álló lányra. Sokszor, sokféle képen elképzelte azt, hogy milyen lesz majd, ha visszajön ide, de arra nem számított, hogy nem lesz egyedül, arra pedig pláne nem, hogy Adél áll majd mellette. Ez furcsa mód csak elmélyíti ezt a bántó, magányos érzését.
   -  Az volt a terv. Igazából még mindig az a terv. De csak ha benne vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863558#post863558][b]William Martin Krise - 2023.04.24. 00:20[/b][/url]

Nem hiszi, hogy Adél őszinte választ szeretne hallani a meglepően egyenes kérdésére abban a témában, amit hosszú ideje annyira kínosan kerülgetnek. Az ugyanis valahogy így hangzana: ha így alakulna, akkor megpróbálnád még egyszer, majd még egyszer, egészen addig, amíg össze nem jön. Valószínűleg a nagyapja mellett eltöltött idő tette érzéketlenné a magzati halállal kapcsolatban, vagy a puszta tény, hogy férfi és fizikailag nem neki kell végigszenvednie a folyamatot. De egy korai vetélést ő sosem érzett komolyabbnak egy bosszantó, időt húzó intermezzónál.
Tehát azt teszi, amiben a legjobb: hazudik neki.
   -  Olyasmi miatt aggódsz, aminek nagyjából csillagászati az esélye, vagy annyi sem. Senkire sem szarhat örökké rá az univerzum. Akarod látni a házat közelebbről is, vagy...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863563#post863563][b]William Martin Krise - 2023.04.24. 01:04[/b][/url]

   -  Nem, akkor nem - hagyja rá félmosollyal, ami azonban nem tükröződik a szemében. Fogalma sincs, mihez kezdenek még, Adél váratlan pillanatban bedobott keresztkérdései pedig nem segítik közelebb a megoldáshoz. Magában nem tisztázta soha, mit szeretne, ha azonban pusztán kognitíve vizsgálja meg a kérdést, akkor rájönne, hogy amit csinálnak az destruktív és toxikus. Adél alig több, mint két év alatt kétszer kísérelt meg öngyilkosságot mellette, ő pedig, ha pár óránál tovább józan marad, a keze csillapíthatatlanul remegni kezd. Nem tudna ésszerű érvet hozni amellett, hogy tovább fecséreljék egymás idejét. Azon kívül, hogy nem akar elválni. Nem és kész.
Hiszen a magánynál tényleg minden jobb.
   -  Na azt kétlem, de meglátjuk - nyújtja ki a tenyerét megint a lány felé. Ha pedig ő ezt elfogadja, a kanyargós, kitaposott ösvényen át elindulnak a ház felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863965#post863965][b]William Martin Krise - 2023.05.08. 16:15[/b][/url]

Bzzzz
Bzzzz
A California Coffee Company papírpoharát átveszi a másik kezébe, megáll az utcán, a zsebéből némi szerencsétlenkedés árán előhalássza a telefonját. Lép egyet hátra, hogy a keskeny, letöredezett szegéjű járdán elengedje a mellette elhaladókat, egészen az épület oldalához húzódik. Arra számít, hogy a kijelzőn Maeve neve jelenik majd meg, arról tájékoztatva őt, hogy a nő késik. Helyette azonban Adél fényképe az, ami visszainteget rá.
Apró, csodálkozó szusszanással emeli fel a telefont.
   -  Alig - válaszol súlytalanul, a hangján érződik a melankolikus, álmos félmosoly. - Te élsz még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864017#post864017][b]William Martin Krise - 2023.05.10. 22:16[/b][/url]

A vállával a füléhez szorítja a telefont, hogy felszabadítsa a kezét és lepattinthassa a kávé műanyag fedelét. Az utóbbit maga mellé dobja az épület tövében, a műanyag, semmire sem jó rudacskával pedig a kávéját kezdi kavargatni.
   -  Te is nekem - viszonozza a gesztust hallható félmosollyal. - Mikor engednek ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864019#post864019][b]William Martin Krise - 2023.05.10. 22:40[/b][/url]

Két hét. Az nem a világ vége. Nem tagadhatja ugyanis, hogy Adél szellemszerű, sokszor irritáló, de az utóbbi időben csendessé vált társasága nélkül üressé vált a ház. Az első néhány napban elfoglalta magát, hiszen ahogy otthagyta a lányt, egyenesen a Krise birtokra utazott és az ott felkavart dráma egy időre elfeledtette vele Adélt és a hiányát. Mindenesetre reméli, hogy nem kell hosszúheteket vagy hónapokat egyedül töltenie majd, a lány pedig hamar összekapja magát és elfelejti a depresszióját halott csecsemőstől, mindenestől.
   -  Más is megy, vagy csak én?
Ismét visszaveszi a kezébe a telefont. Adél családról beszélt, ő azonban, amennyire tudja, annak csak egy része. Ahhoz pedig, hogy Magdával, vagy ne adj’ Isten, Ilyával kelljen egy kanapén ülnie, semmi kedve nincs és erre kategorikusan nemet fog mondani.
   - Hát… odamehetek. Csak nekem azt mondták, hogy jobb lenne, ha egyedül lennél. És nélkülem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864021#post864021][b]William Martin Krise - 2023.05.10. 23:07[/b][/url]

Hátrébb lép egyet és lazán a bank oldalának dől. Elnéz a villamosmegálló felé, úgy hallgatja a lányt és nem kerüli el a figyelmét az alig leplezett csalódottság.
   -  Neeeem, odamegyek - válaszol késlekedés nélkül, mielőtt a bomba, ami Adél, felrobbanna a túloldalon. Már csak az hiányozna. - Csak azt nem értem, hogy miért. Miért, velem van a problémád, vagy micsoda?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864024#post864024][b]William Martin Krise - 2023.05.10. 23:35[/b][/url]

   -  Nincs?
Azonnal rávágja a válaszát, ami bizonytalan kérdés is egyben. Lássuk csak. Jelenleg a Kálvin téri OTP árnyékában kávézik és Maeve-re vár, aki megígérte neki, hogy megmutatja a labort, amit fű alatt szerzett neki. Emellett csak lábjegyet a zsebében lapuló, öngyújtónak álcázott pálca, valamint a tény, hogy az estéit általában Rózsafán tölti, hogy orvosolja a magányát. Nem, ezen kívül nem emmlékszik, hogy lenne más, amit titkolna és amiről nem ártana beszámolnia a feleségének.
   -  Hogy érzed magad különben? - A témát inkább másfelé tereli. - Érzed, hogy használ az ott töltött idő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864026#post864026][b]William Martin Krise - 2023.05.11. 00:05[/b][/url]

Adél jó kislányként nem rugózik tovább az előző témán kérdésekkel és inkább rátér, hogy lelkesen beszámoljon a haladásáról. Jó hallani, hogy ennyire... élettel teli a hangja és nem olyan, mint kicsivel több, mint két héttel ezelőttig, amikor ezzel az erővel akár egy szobafenyőhöz is beszélhetett volna.
   -  Talán mi? - Harap rá azonnal a félbehagyott mondatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864028#post864028][b]William Martin Krise - 2023.05.11. 01:02[/b][/url]

Nincs elképzelése róla, mit takarhat Adél bizonytalan félmondata. Így a kíváncsisága őszinte, amivel visszakérdez és az arckifejezése is ugyanerről árulkodik, miközben, hogy ne szúrja ki a saját szemét, a mutatóujjával arrébb tolja a műanyag pálcikát a pohárban és beleiszik a kávéba.
A csönd megszokott, régi jóbarát a kapcsolatukban. A szokásoshoz mérten türelmesebben vár, közben élvezi a vállát melengető, májusi napfényt és a budapesti utca morajlását.
A szemöldöke megemelkedik.
   -  Először azzal foglalkozz, hogy te jobban legyél - válaszol egészen lágyan. - Utána kitaláljuk, mi legyen, mit szólsz?
Gyanús - az, hogy nem akadékoskodik azonnal az újonnan meggyengült ellenállás hallatán és, hogy nem szorítja sarokba és kényszeríti egyenes, azonnali döntésre a lányt.
   -  De én megmondtam, hogy nem lehetetlen - teszi hozzá eztán. - Semmi akadálya sincs. Eddig sem volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864030#post864030][b]William Martin Krise - 2023.05.11. 01:26[/b][/url]

A telefon túloldaláról hallatszik a szórakozott, különben jókedvű szusszanás.
   -  Idióta fasz - válaszol úgy, azzal a szimpátiával, amivel csak a legjobb barátok mondhatnak egymásnak ilyesmit úgy, hogy az kedvesnek hasson. - Tudod, hogy értem. Azt szeretném, hogy először jobban legyél és haza gyere, de ha utána is benne vagy, én leszek a legutolsó, aki nemet mond. De nem igazán szeretném - levegőt vesz, mintha külön erőt kellene vennie magán a továbbiakhoz- erőltetni. Mert annak sosincs jó vége és hát... bocs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864035#post864035][b]William Martin Krise - 2023.05.11. 20:15[/b][/url]

Mindig könnyebbnek érezte a telefonos kapcsolattartást. Nem kell a másik szemébe néznie - világ életében nehezen viselte a hosszas szemkontaktust -, nem hallatszik az arckifejezése, ha pedig kínossá válna a beszélgetés, bármikor egy gombnyomással kicsekkolhat belőle. Így könnyebben nyílik meg, emellett azonban, a szavai is sokat veszítenek a súlyukból, hiszen általában ő sem gondolja egészen komolyan őket. Barátságos hüvelykujj-szabályként többnyire a felét érdemes elhinni akkor, amit ilyenkor mond. A többi csak üres töltelék.
Az egyik lábát felhúzza a falra maga mögött, a falnak dőlve, oldalra billentett fejjel hunyorog bele a napfénybe.
   -  Itt nincs semmi. Komolyan semmi - egy pillanatra elveszi a telefont az arcétól, hogy megnézze az időt rajta. Még bő tizenöt perce van Maeve érkezéséig. Túlságosan rövid ahhoz, hogy Adélt sarokba szorítsa a keresztkérdésével, hogy mégis milyen jogon találkozgat az öccsével a háta mögött. Ahhoz azonban sok, hogy ezzel a semmitmondó válasszal szerelje le a feleségét, különben pedig... tényleg örül annak, hogy hallhatja a hangját. - Anyád keresett nem rég, de megmondtam neki, hogy elkaptál valamit és ha nem akarja, hogy lehányd, akkor jöjjön vissza később. A ház körül pedig kinőttek a pipacsok. Én többnyire csak dolgozom. Igazán visszajöhetnél, mert nagyon csöndes így a ház és vagy két hete senki sem vágott a fejemhez semmit az étkészletből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864040#post864040][b]William Martin Krise - 2023.05.12. 17:27[/b][/url]

   -  Lehet, de csak lehet, hogy a gnómok népessége megcsappant egy kicsit mostanában - válaszol elmélázva, miközben eltartja a poharat tartó kezét és a körmeit nézegeti. Azok a kis szarosok a halálos ítéletüket írták alá azzal, hogy először sárral és kövekkel dobálták meg a szabadulását követően ne sokkal, amikor még úgy gondolta, új életet kezd és például futni jár az erdőbe. Így előszeretettel fogja rájuk azt, hogy felhagyott ezzel a hobbival és legfeljebb akkor sétál ki a fák közé, ha a ház túlságosan szűkössé válik és mondjuk Júliával van dolga. Senki sem bélyegezheti meg azzal hogy ne lenne természetszerető ember.
 Újabb szórakozott szusszanással nyugtázza Adél tessék-lássék erőszakosságát. Ő tényleg szereti, hogy a lány nem átall körömmel nekiesni és nem áll tőle távol a lányos, de így is fizikai agresszió. Úgy érzi, megőrülne, ha nem adhatná ki a feszültségét néha. A lányon vagy a lánnyal együtt, az már teljesen mindegy, de élvezi, hogy Adél partner ebben - még ha az úgy is tesz, mintha gyűlölné a veszekedéseiket. Három év alatt rátapintott már, hogy a felesége épp annyira neurotikus, mint ő maga és hiába tagadja, él és hal a drámáért.
Ő pedig többet közt ezért van még vele.
   -  Ha ennyivel jobban vagy, akkor miért nem jössz ki hamarabb különben? Úgyis odamegyek jövő héten, csomagold össze a holmidat és elviszlek inkább valahová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865209#post865209][b]William Martin Krise - 2023.07.08. 14:09[/b][/url]

Mindig gyűlölte a forróságot. Az égető napfényt, a homokot, az izzadtságszagot, a langyos kútvizet, mindent. Szenvedett Mexikóban, majd pedig Venezuelában is, a kötelessége azonban megkívánta a jelenlétét, így kénytelen volt megbirkózni vele.
Ahogy, nos, most is. Ilya ajándéka mostanában ritka kincs, amit nem fogadhatott szájhúzással, pláne, hogy Adél arca is olyan helyesen felderült a nyaralás hírére.
   -  Üüüühümm - hümmög bele a whisky- highballba, mielőtt a poharat letenné a napozóágyhoz tartozó asztalkára a napszemüvege mellé. Átveszi a naptejet, ő is felül és szembefordul a lánnyal.
   -  Ha apádnak túl sok pénze van és nem tudja mire költeni, akkor nálunk még mindig jobb helyen van, mint nála. Lehet, hogy csak elfelejtették, hogy utálnak. Vagy újfent Dominikot jobban rühellik, mint téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865212#post865212][b]William Martin Krise - 2023.07.08. 15:09[/b][/url]

Naptejet nyom a kezébe és azzal kezdi el átkenni a lány bőrét. rendkívül szórakoztató Adéllal mutatkozni a parton, amikor szinte semmit sem visel, a férfiak pedig jobbra-balra csigaszemeket növesztenek körülöttük. Tudja, hogy nincs oka féltékenynek lenni, így inkább vicces, mint bosszantó a jelenség, amihez volt ideje hozzászokni már három év alatt.
A frappánsan adagolt igényre csak jókedvűen megingatja a fejét, majd ledobja az üveget maga mellé és ügyetlenül és hanyagul megnyomkodja a lány vállát, míg az egy csókkal és fecsegéssel befejezettnek nem nyilvánítja a tevékenységét.
Az ujjait a napozóágyra terített törölközőbe törli, majd ő is visszaheveredik. Kinyúl a napszemüvegéért, visszabiggyeszti az orrára, majd ismét a kezébe veszi a koktélját.
   -  Ha ez volt az Asszonyság követelése - tér ki az egyenes válaszadás alól. A szívószállal lesütött szemmel megkavargatja a jégkockákat a poharában. - Furcsa különben. Azért három éve nm gondoltam, hogy egyszer itt leszünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865214#post865214][b]William Martin Krise - 2023.07.08. 15:26[/b][/url]

Hátradönti és a lány felé fordítja a fejét az ágyon. A napszemüveg alatt látszik, hogy a szemöldöke kétkedőn, de különben továbbra is egészen jókedvűen megemelkedik.
   -  Fenomenális - nyomja meg a szót és kissé meg is emeli a poharát a tenger felé. - Csak egyszer voltam börtönben, te pedig csak egyszer voltál pszichiátrián. Szerintem, mindent összevetve, eddig jobban sikerült, mint ahogy terveztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865226#post865226][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 04:33[/b][/url]

Feljebb csúszik a napozóágyon, hogy ne borítsa a koktélját a mellkasára, amikor elmosolyodva beleiszik. Szereti, amikor Adél ilyen vidám, gondtalan és nem baszogatja őt az alkoholizmusával vagy bármi mással, ami épp terítéken van abban a fejletlen kis agyában. Tény és való, a felesége jóval érdekesebb, toxikusan, mégis, mostanában egyre többször kapja magát azon, hogy kifejezetten élvezi, ha kedves vele. Talán öregszik.
   -  Én úgy terveztem, hogy beköltözök a házba, amit az apád adott, néha összefutunk a faluban egy kávéra, vagy nem tudom, vigyázok a gyerekedre, ha kiborít a kis szaros. De így sem volt annyira rossz. Mínusz a börtön.
Ismét a jégkockákat kavargatja a koktéljában, miközben beszél, a tekintete pedig a tengerben pancsoló nyaralók közt járkál. Abban, amit mond, nincs titok vagy meglepetés, hiszen egyikük sem tervezte, hogy közelebbről megismerkedik a házastársával. Adél véletlen terhessége a tanárától még kapóra is jött volna mindkettejüknek, hiszen anélkül alapíthattak volna családot, hogy akár egyszer is négyszemközt kell maradniuk. De hát, mint azóta olyan sok másik, az a hajó is elúszott.
   -  Hát figyelj, ez az apád adakozó kedvén múlik. Jövő ilyenkorra már lehet, hogy leteszünk valamit az asztalra, ami már elég egy Thaiföldi nyaraláshoz. De most mondom neked, Adél - fordítja a figyelmét vissza a lányra -, ha úgy alakul, én nem megyek gyerekkel nyaralni. Nettó időelbaszás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865250#post865250][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 14:03[/b][/url]

Egyre megszokottabb és kényelmesebb ilyesmiről beszélnie Adéllal - függetlenül attól, hogy még mindig kínosnak érzi komolyan szóba hozni az eltervezett, közös gyerekeiket. A vágyai és a közelmúlt ide vagy oda, de nem tudja elképzelni magát apaként, sem pedig Adélt anyaszerepben. Abszurdnak és helytelennek tűnik, bizonyos napjain pedig legszívesebben kihátrálna az új egyezségükből, amit a lány az eddigi jelek szerint tényleg komolyan gondol.
   -  Deal - emeli meg a poharát. Semmi másra nem vágyik kevésbé, mint egy szaros kiskorú összefossa magát a nyaralása közepén, neki pedig azzal kelljen foglalkoznia. Mondjuk azt még kevésbé, hogy Madlen beszélje tele a fejét mindenfélével.
   -  Milyen megegyezést? - A mutatóujjával lejjebb tolja a szemüvegét az orrán, hogy afölött a lányra nézhessen. - Ne szórakozz velem, Adél. Most el akarsz válni vagy nem? Sírva könyörgök, döntsd már el, mit akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865252#post865252][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 14:46[/b][/url]

Meredten néz vissza rá, a poharát szorongatva, a hirtelen lobbanékonysága pedig valahol érthető. Adél előszeretettel támadja hátba idiótábbnál idiótább kérdésekkel, és most tessék, ismét. Részéről természetesnek vette, hogy ha már családalapításba kezdtek, akkor nem fontolgatnak válást, legalább is a közeljövőben. Ezek szerint azonban ez egy újabb dolog, amit Adél makacs kis fejébe kell verni.
   -  Persze, hogy nem hoztam papírokat, kettőnk közül te vagy olyan hátbatámadó ribanc, nem én - lazítja el az izmait ismét a napágyán és iszik bele a koktéljába. - Jól van, jól van, hagyj már békén, most már tényleg majdnem olyan vagy, mint az anyád vagy a nagyanyám. Össze lesz hozva, mondtam én. Csak nem akkor, ha így nyaggatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865256#post865256][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 15:42[/b][/url]

Adél és a kiszámíthatatlansága. Néhány hónapja még sírógörcsöt kapott, ha ő felhozta a közös gyerek témáját - rendben, talán nem a legtapintatosabban tette -, most pedig képtelen befogni a száját a fészekrakásról, ha pedig csak a lányon múlna, sosem kászálódnának ki a hotelszobából. Ez utóbbi persze nem kellemetlen, de hosszú távon egész fárasztó és nem olyasmi, amihez szokott.
   -  Nem tudom. Gondolom, hogy lejárt a kocsid biztosítása és hosszabbísd meg? - a mutatóujjával belenyúl a koktéljába, kihalászik belőle egy ki tudja merről odakeveredett mentalevelet és elpöcköli a homok felé. - Azok átverések, jobb, ha tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865271#post865271][b]William Martin Krise - 2023.07.10. 02:48[/b][/url]

Lustán fordítja a lány felé a fejét a nyugágyon. Nem számít semmi érdekesre, így először leteszi a poharát és aztán nyújtja ki a kezét a telefonért. A napszemüveg polarizált lencséjén át vibráló kijelzőn idő, míg kibetűzi az üzenetet, amiből kisvártatva üres arckifejezéssel néz fe a lányra ismét.
   -  Fogalmam sincs, mi ez - nyomatékosítja mindenekelőtt, mer ez az igazság: ilyen távolságból nehéz kontextusba helyeznie a történteket, Adél felvezetése alapján azonban sejti, hogy a pár kurta mondat valami módon Noah-hoz köthető.
A tragédiát követő tizenkettedik hónapban egy hivatalosan megfogalmazott levél tájékoztatta róla, hogy az ügy konkrét előrelépés nélkül a döglött akták raktárába került. A hivatalos álláspont az időszakban aktívabbá vált tisztavér-hívő ultraszélsőséges brit szervezetek egyikének számlájára írta a veszteséget, mint kevertvér-ellenes tisztogatást. A magyarázat számára, aki a vérfarkasok közt látott hasonlót, könnyen emészthető és megnyugtató volt. Azt jelentette, hogy ő semmiről sem tehetett, a gyerek pedig egész egyszerűen olyan rossz családba és rossz időszakba született bele, ami nem tolerálta a makulátlan angol vérvonala beszennyeződését egy nyolcadvéla korccsal. Bosszantó, fájdalmas, szürreális, de sajnos nem egyedi eset.
A szemüvegét feltolja a homlokára, a telefont pedig visszanyújtja a lány felé. Azt már nem fogja fel, kire ural a lány, így a számára legegyszerűbb kérdést teszi fel:
   -  Az aurorok mit mondtak erre? Mármint... én nem hiszem, hogy ez tényleg bármit jelent. És ha ők sem foglalkoztak vele, akkor szerintem neked sem kéne tovább stresszelni magad ezen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865274#post865274][b]William Martin Krise - 2023.07.10. 11:31[/b][/url]

A pohara után nyúl, végül azonban nem veszi fel azt, csak az ujjait nyugtatja az üveg peremén, amíg hallgatja a lányt. A beszélgetésben túl hirtelen következik be a váltás, így időbe telik, míg felfogja a lány szavainak kontextusát és továbblép onnan, hogy alig percekkel korábban még a válásról beszélgettek. De ez ismét olyasmi, amit már megszokott a lány mellett.
Az arca egy ideig nem változik. A telefonra néz, majd onnan ismét a lány szemébe, végül pedig a fürdőzők felé. Addig nem próbál a szavába vágni, míg Adél levegőt nem vesz és hátradől. Ekkor pedig magához képest csöndesen és tárgyilagosan szólal meg:
   -  Tehát, csak, hogy jól értem-e: kaptál egy ilyen üzenetet és nem szóltál senkinek. Sem nekem. Sem az auroroknak. Senkinek.
Lassan, rezignáltan bólint, miközben beszél. A mutatóujját végigfuttatja a pohara száján. Majd felemeli azt és egyetlen húzással kiissza a tartalmát.
   -  Szoktál néha gondolkodni is, vagy az túlságosan megterhelő, Adél? Mi lett volna, hogy ahelyett, hogy Esther feldarabolásán vagy a nagyanyámon rágódsz, mondjuk, nem is tudom, valaki orra alá tolod a telefonodat, aki tudja, hogy mit csinál? Néha komolyan...
Nem fejezi be a mondatát. Nem emeli fel a hangját, még csak rá se néz. A poharat visszalöki az asztalra, hátradől, a kezeit pedig összefonva a hasán becsukja a szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865276#post865276][b]William Martin Krise - 2023.07.10. 12:49[/b][/url]

Nem mozdul, de látszik, hogy az állkapcsa összeszorul. Ezerszer megmondta, hogy nem akar többet hallani a halott gyerekről és részéről, köszöni szépen, továbblépett a történteken. Adél azonban időről időre talál valamit, hogy megpiszkálja a bevarasodott sebeket, ráadásul a legváratlanabb időpontokban.
A nyugányon fekve végül a lány felé fordítja a fejét.
   -  Kihallgatták Diabolit. Selwynt is. Mindenkit. Senkinél sem találtak semmit. Hidd el, Cielito, én lennék a legboldogabb, ha azt a félagyút a kötél végén látnám, de sajnos a világ nem ennyire kegyes. Gondolom valamelyik iskolatársad kavarja a szart, hogy balhézni lásson. Mert valljuk be, ha unatkoznék és valakit keresnék, akinél elég rövid a kanóc, akkor téged próbálnálak felrántani.