A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

A fejében még mindig a kandallós utazás zsongásával nyitja ki a hopp-állomás fémkapuját és maga elé engedi a lányt. A szombat kora délutáni, hűvös, április végi napfényben pocsolyák csillognak a járdákon, a levegő pedig nosztalgikus esőszagot hord magával. Az apró, mágusok lakta falu mellékutcáján rajtuk kívül nincs más. Távolabb, egy nyitva hagyott ablakon át zene és kanálcsörömpölés szűrődik az utcára, valahol pedig, a túlnőtt jegenyefák ágai közt galambok búgnak.
Tegnap reggel érkeztek az országba, hogy Adél megnézhesse a Carlisle városának határában álló intézetet, amire végül a választása esett. Ebben hagyott mozgásteret a lánynak és csak magában reménykedett benne, hogy egy jóval délebben fekvő intézmény mellett dönt majd. Ami természetesen nem így lett.
Nem valószínű, hogy Adélnak feltűnt, de reggel óta valamelyest hallgatagabb. Beleegyezett, hogy eljönnek ide, az ötlet akkor talán még jónak is tűnt... egészen addig, amíg ma szedelőzködni kezdett, ő pedig ismét emlékezett rá, hová indulnak.
Nyolcévesen járt itt utoljára. Maga a falu biztosan sokat változott, őt azonban ez érdekli a legkevésbé. A falu határában álló ház az, amit egyszerre szeretne is látni és... szeretné, ha egyszerűen csak a hűlt helyét találnák majd.
   -  Olyan öt perc séta innen. De nincs messze - magyarázza a lánynak, miközben kézen fogja őt és elindul fölfelé a keskeny utcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863440#post863440][b]William Martin Krise - 2023.04.22. 22:34[/b][/url]

A fejében még mindig a kandallós utazás zsongásával nyitja ki a hopp-állomás fémkapuját és maga elé engedi a lányt. A szombat kora délutáni, hűvös, április végi napfényben pocsolyák csillognak a járdákon, a levegő pedig nosztalgikus esőszagot hord magával. Az apró, mágusok lakta falu mellékutcáján rajtuk kívül nincs más. Távolabb, egy nyitva hagyott ablakon át zene és kanálcsörömpölés szűrődik az utcára, valahol pedig, a túlnőtt jegenyefák ágai közt galambok búgnak.
Tegnap reggel érkeztek az országba, hogy Adél megnézhesse a Carlisle városának határában álló intézetet, amire végül a választása esett. Ebben hagyott mozgásteret a lánynak és csak magában reménykedett benne, hogy egy jóval délebben fekvő intézmény mellett dönt majd. Ami természetesen nem így lett.
Nem valószínű, hogy Adélnak feltűnt, de reggel óta valamelyest hallgatagabb. Beleegyezett, hogy eljönnek ide, az ötlet akkor talán még jónak is tűnt... egészen addig, amíg ma szedelőzködni kezdett, ő pedig ismét emlékezett rá, hová indulnak.
Nyolcévesen járt itt utoljára. Maga a falu biztosan sokat változott, őt azonban ez érdekli a legkevésbé. A falu határában álló ház az, amit egyszerre szeretne is látni és... szeretné, ha egyszerűen csak a hűlt helyét találnák majd.
   -  Olyan öt perc séta innen. De nincs messze - magyarázza a lánynak, miközben kézen fogja őt és elindul fölfelé a keskeny utcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863445#post863445][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.22. 23:24[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

A kezébe adták a döntést, legalább efelett, hogy hova szeretne bevonulni. Utólag belenyugodott, hogy magát a terápiát nem fogja tudni elkerülni annak ellenére, hogy félig akarja, félig nem. A visszakozása természetes, van az emberekben egy magától előjövő idegenkedés a pszichiátria, pszichológus, kezelés, terápia és egyéb, hasonló szavak és azok mögöttes tartalma iránt. Mindezek ellenére elismerte, hogy más kiút nincs és végül a Carlisle melletti intézetet választotta. A virágoskert különösen szép és nyugtató volt.
A figyelmét azóta már más köti le: Will egy óvatlan pillanatban bedobta az ötletet, hogy nézzék meg a régi családi házat, ahol egy ideig lakott, és ő persze azonnal ráharapott a dologra. A férje a napokban egyre ügyesebb csalikat használ, egyre jobban érzi, mivel lehet azonnal lekötni a figyelmét, így nem csoda, hogy kapva kapott az alkalmon most is, hogy újabb részletet tárjon fel Will múltjából. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy nagyon jó kislányként kulcsolja össze a férje ujjaival a sajátját.
- A falu szélén laktatok itt is. - Nem mintha sémát lehetne rögtön két hasonlóság alapján felfedezni, de érdekességnek érdekesség. - Rögtön Bogolyfalva után jöttetek ide? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863447#post863447][b]William Martin Krise - 2023.04.22. 23:36[/b][/url]

A cipője talpa alatt ropogtak az esőtől felvert kavicsok. A szabad kezét a kabátja zsebébe teszi, lehajtott fejjel ballag tovább a gondozott, falusias házsorok mellett.
   -  Ühümmm... valahogy úgy. Apa azelőtt vett egy házat Bogolyfalván, hogy megszülettem volna. Az volt a terv, hogy anya lemond rólam és apa nevel fel, de ő pedig gondolom azt akarta, hogy majd anya meggondolja magát és leköltözik hozzánk. És különben végül tényleg meggondolta magát és tényleg leköltözött. Mondjuk én semmire sem emlékszem abból a házból, csak ebből. Amikor anya végzett az iskolában, akkor jöttek ide és aztán itt is maradtak a legvégéig.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863448#post863448][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.22. 23:49[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Kivételesen nem azt tűzte ki célul, hogy orral előre beleessen az első pocsolyába egy designer cipő okán, ezért a sneakers és a farmer nagyon jó szolgálatot tesznek az angliai, falusi terepen. Az már csak hab a tortán, hogy lehet valami a levegőben, mert Will elkezdett mesélni neki majdnem teljesen önszántából.
- Komplikáltnak hangzik... mármint, ha le akart rólad mondani, aztán mégsem, valami megváltozott közben, nem? - Ha már ennyire készségesen kiteregetik azokat a kártyákat előtte, meg kell ragadnia az alkalmat. Ki tudja, mikor lesz rá alkalma ismét?
- De akkor az édesapád végig itt volt veled, és később édesanyád is... Rendben, Mr. Krise, jönnek a kvíz-kérdések, jól gondolja meg a válaszait. Ha három-három szóval kellene a szüleihez fűződő kapcsolatát leírnia, mik lennének ezek? És indokolást is kérek! - A levegőváltozás és a felelősség, a gondok időleges elfelejtése orbitálisan jó hatással van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863449#post863449][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 00:18[/b][/url]

Egy kicsit ránt a vállán.
   -  Gondolom.
Nem tudhatja, mi változott meg az anyja és az apja között és mi sarkallta az előbbit arra, hogy két vagy három hónappal a születését követően megjelenjen Martin otthonában. Olyan hatéves lehetett, amikor az apja elmesélte neki, amikor egy szombat reggel ajtót nyitott és az akkor ötödéves iskolás lány megkérdezte tőle, meglátogathatja-e a fiát. A gyerekkori William akkor azonban nem rakta össze a képet és Martin sem ment bele komolyabb magyarázatba azzal kapcsolatban, mi volt az oka annak, hogy addig nem volt velük. Azonban azzal egész életében, egészen pici gyerekkora óta tisztában volt, hogy kezdetben nem volt senki másuk, csak az apja és ő. Madlen tett róla, hogy ez az információ mélyen gyökeret vessen és megalapozz a jellemét.
Elgondolkodva hunyorog a vékony felhőkőn át szűrődő napfény felé.
   -  Három-három? Fejenként? - Szórakozottan kérdez vissza, más napokon pedig automatikusan elutasítaná a kérdezősködést. Most is kellemetlen nyomás kezdődik a gyomrában, ahogy azonban oldalra pillant a könnyed hangulatú lányra, ezt most hajlandó figyelmen kívül hagyni. - Meghalt- mind - a- kettő. Ez négy, bónuszt is kaptál. Őszintén, mondd, mire vagy kíváncsi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863451#post863451][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.23. 01:29[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Lehervad az arcáról az eddigi jókedve, hogy helyet adjon a komolyságnak és némi komorságnak. Megint eljutottak az érzékeny részhez, és most vagy bezárkózást, vagy szintlépést fog elérni.
- Az itteni életedre. A nevető gyerekre a képeken, a büszke anyjára, aki incselkedett vele. A mesékre, a közös játékokra... Arra, ahogy Martin magához ölelt téged. Ahogy Hidoi megsimogatta a fejed búbját. Hogy milyen voltál, mielőtt meghaltak. Azt már látom, milyen lettél utána, de a gyerek feled... a boldog feled azóta érdekel, hogy feltúrtam a fotóid. - Will másik kezét is megfogja az ő szabad kezével, így szembekerül vele.
- Szereted uralni a helyzetet, utálod, ha beleütöm abba az orrom, ami nem az én dolgom. És jelenleg... szinte biztos vagyok benne, hogy megpróbálod majd elterelni ezt az egészet egy neked kényelmes irányba. Ugorjuk ezt át, és mielőtt egy hónapra békén hagylak, játssz velem kivételesen. És mesélj. - Közben ismét felveszi a sétatempót, elindul, és ezzel Willt is invitálja maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863454#post863454][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 02:22[/b][/url]

Az arca eddig semlegesen melankolikus volt, most azonban, ahogy Adél megtorpan és gyönge erőszakkal magával szembe fordítja őt, egészen elkomorul. A keze megfeszül, így Adél érezheti, hogy először szeretné kitépni a karját a szorításból, végül azonban mégsem teszi.
Adél időről időre újra előhozakodik a kérdéseivel, amik különben, bármelyik más helyzetben és bármelyik kapcsolatban természetesek lennének. Nyilván szeretné tudni, hogy honnan jött és kik voltak azok, akik felnevelték. Ezeknek a eltemetett, meggyászolt és legjobb tudása szerint elfelejtett embereknek az említése azonban soha be nem gyógyult sebeket kapargat.
Adél ismét továbblép, ő pedig az ujjaikat újfent összefonva vezeti tovább. Egyforma, téglából épült házak és alacsony kőkerítések mellett sétálnak el, rajtuk kívül senki és semmi nem mozdul a faluból kifelé vezető utcán.
   -  Egyszer kaptam egy háromkerekű biciklit Krise nagyapától. Tudod ilyen kis csengős, gumikerekű kis szart. A legelső útján apa felhozott ide, ennek az utcának a végére - összekulcsolt kezeiket megemeli és azzal mutat az elkanyarodó utca távolabbi, enyhén fölfelé vezető vége felé -. Legurultam egészen - és itt a válla fölött hátranéz - ott, addig a bokorig vagy kicsit tovább. Nekimentem a kerítésnek, kitört az első három fogam felül. Ezekre a különösen izgalmas dolgokra vagy kíváncsi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863455#post863455][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.23. 02:34[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Az ilyen információszerzések kulcseleme a türelem. Ha követelné, hogy Will meséljen és avassa be minden részletbe, nem kapna semmit. Bárki visszautasíthatja az erőszakos hisztit, de ha időről időre feljön a téma és egyre határozottabban, de közben kíméletesen üti a vasat, és már szorosabbra fonódott a kapcsolatuk is (egy közös gyerek elég szoros kapocs tud lenni), nem fogják olyan könnyen kikosarazni. Látod? Will beadta a derekát, még ha a csipetnyi cinizmus érződik is a hangján.
Szinte látja, ahogy a fotókról visszaköszönő gyermeki arc legurul az enyhén lejtős utcán és nekizökken a bokornak, egyenesen az ágak közé, és ezzel párhuzamosan újból ellágyul az arckifejezése.
- Hahh, remélem, utána megtanultál fékezni. - A csipkelődős kérdést elereszti a füle mellett. Amikor az interneten kutakodott Noahnak játékokért, látta ezeket a segédkerekes kis bicikliket, és már előre elképzelte, milyen lesz őt tanítaniuk, így nem idegen számára a szerkezet leírása és működése.
- Mit csináltak a szüleid, miután ide költöztetek? Mivel foglalkoztak? Minél több kérdést válaszolsz meg, annál hamarabb hallgattatsz el. - Nagyon ügyel rá, hogy ezúttal ne engedjen Will tereléseinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863456#post863456][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 03:06[/b][/url]

Röviden felnevet a visszakapott megjegyzésre. Ami azt illeti... nem igazán ült többé a csilingelős, drága kis szarra.
Élvezi, hogy a napfény így a vékony felhőkön keresztül is melengeti az arcát, pontosan... pontosan úgy, mint amikor aznap a tó partján ült a lánnyal. Nem hagyja a gondolatait túlságosan elkalandozni azonban, helyette tovább lép a keskeny utcán, fölfelé kaptatva az emelkedőn.
   -  Anya nagyapával dolgozott, de fogalmam sincs, mit. Bestiakutatóként végzett és likantrópokra specializálódott ő is. Általában távol volt, néha napokra vagy hetekre. Apa a Krise vagyont igazgatta azt hiszem, amíg le nem betegedett. Utána igazából csak ült a teraszon és nézte a dombokat.
Az emelkedő tetejére érve megáll és ezzel megállítja a lányt is. Az aszfalt nem messze tőlük apró térré szélesedik, alacsony rózsabokrokkal övezve. A magas domboldalról, amin a falu terült el, élénk zöld völgyek, termőföldeket szegélyező hosszú. dombról-bombra hullámzó kőkerítések, facsoportok tárulnak eléjük. Nem messze tőlük vékonyabb földút kanyarog tovább lefelé, láthatóan a völgybe.
   -  Íme - mutat előre messzeségben egymagában álló, szürkészöld ház felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863457#post863457][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.23. 03:17[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

- És így alakult, hogy a legtöbb időt továbbra is Martinnal töltötted. - Lényegre törő összegzése az akkori helyzetnek. Az anya volt az aktív kenyérkereső, az apa pedig a passzív bevételt kezelte ezek szerint. Jellemre nehéz volna nyilatkoznia, melyik szülőt milyennek gondolja, de első hallomásra Hidoi hangzik a dominánsabbnak, Martin passzívabbnak, és a gyerekük valahol a kettő között mozog, helyzettől függően.
- Ha a gyógyítók sem tudtak rajta segíteni... De mi sem vagyunk mindenhatók. - Csendesebbé szelídül a hangja, talán némi belenyugvás zöng ki belőle. Egyáltalán nem meglepő, hogy a hullámzó jókedv után az alapállapota nagyon hamar vissza tud zsugorodni szürkévé és betegessé, még ha rövid időszakokra is.
- Van kedvenc emléked velük? Ami még mindig megmelengeti a szíved. - Írják a női érzelgőssége számlájára, neki Magda összes undorító húzása ellenére vannak ilyen emlékei róla. Ha megerőltetné magát, talán az apjáról is elő tudna horgászni néhány kellemesebb momentumot.
Az emelkedőn felérve szüksége van néhány másodpercre, hogy beigya az elé táruló táj látványát. Van valami lehengerlő abban a momentumban, amikor felérsz akár egy domb tetejére, és alattad látod elterülni a füves lejtőt, kinyílik eléd egy teljesen új panoráma. Vele együtt pedig most a férje gyerekkorának egy szeletéről is lehull a lepel.
Egyelőre szó nélkül követi Willt a ház felé, de látszik az arcán, hogy folyamatosan issza be a látványt, és elraktározza a részleteket. Feltett szándéka mindent megnézni, amit csak lehetősége lesz.
- Kié most a ház? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863504#post863504][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 16:21[/b][/url]

Belehunyorog a napfénybe.
Különös érzés itt állni most. Nem kifejezetten kellemetlen, vagy megrázó, mint ahogy évekig élvezte, inkább... csak furcsa. A ház kisebb, mint emlékezett, talán a színe is más, de a gubancos, túlnőtt bodza bokor ugyanott burjánzik a hátsó kertben, ahogy a telekhatáron végigfutó, derékig érő kő kerítést sem cserélte le senki.
A domb tetején kiszélesedő kis téren megtesz néhány lépést, azonban végül megáll. Kiszabadítja a kezét a lányéból és a kabátja zsebébe csúsztatja.  A drámai, nagybetűvel szedett érzelmek elmaradnak, mégis, van valami igazán magányos abban, ahogy most itt áll és lenéz a lankák közt érintetlenül és üresen álló házra. Adél csacsogása az, ami felrázza még azelőtt, hogy túlságosan elmerülne a mélázásban.
   -  Hm? - A lányra néz, majd vissza a szürkészöld épület felé. - Nincs igazán rossz emlékem róluk, szóval...
Őszintén, fogalma sincs. Ha Adél azt várja tőle, hogy ruhaujjból kirángatja a legkellemesebb emlékét, az valószínűleg nem fog menni. A gondolkodása nem igazán alkalmas ennyire absztrakt érzelmekre és gondolatokra.
   -  Különben a ház az enyém. És az ikreké. De senki sem lakik benne és senki sem használja semmire. Azt hiszem ki volt adva egy ideig, meg néha valaki ránéz, de ennyi. Senki se tudja, hogy mit kezdjen vele.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863553#post863553][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.23. 23:33[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Igazából nem vár semmi rendkívülit itt, a domb tetején állva, a tavaszi napsütésben, sőt még akkor sem, amikor már hosszú másodpercek óta issza be a régi otthon látványát. Will itt élt egy ideig egy ideális családban, már amennyire bármelyik ideális lehet, de volt egy apja, aki születésétől ragaszkodott hozzá, és egy anyja, aki végül letette a voksát az anyaság mellett, még ha nem is teljes állású, otthon ülő nevelőként.
- És... - Megállt Will mellett az imént, végül eleresztik egymás kezét. - ... mit szólnál, ha egy nap mi is hasonlóan élnénk? Te, én és... - És egy gyerek. Ám amikor eddig ér a gondolatmenetben, megtorpan.
Nem felejtette el a szobájában érzett megkönnyebbülést a negatív teszt felett, vagy a Júliával folytatott beszélgetését. Riley szavai különösen élesen vésődtek az elméjébe és mindnek van mondanivalója. Júliáé, hogy az élet megy tovább, de nem mindegy, hogy ő is azon a vonaton ül majd, mint a többiek, vagy leugrik a mozgó járműről, mielőtt beérnének az állomásra. Riley pedig különös nyugalommal és tisztasággal foganatosított benne egy gondolatmagvat: van döntési joga. Számít, mit akar.
Jelen pillanatban látja Willt és önmagát a jövőben, de nem tudja, milyen kémia működne közöttük. Örökös viták, vagy hullámvölgyek, netán tartalmas közös élet? És amit ezen a ponton még nem realizál, maximum fúrja az oldalát csendben, a sötétben, az a hiányérzet: a kettő nem ugyanaz, mint három, vagy a háromnál is több. Talán idővel mégis hiányozni fog egy harmadik személy a házasságukból...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863555#post863555][b]William Martin Krise - 2023.04.23. 23:58[/b][/url]

Zsebre tett kézzel lepillant a mellette álló lányra. Sokszor, sokféle képen elképzelte azt, hogy milyen lesz majd, ha visszajön ide, de arra nem számított, hogy nem lesz egyedül, arra pedig pláne nem, hogy Adél áll majd mellette. Ez furcsa mód csak elmélyíti ezt a bántó, magányos érzését.
   -  Az volt a terv. Igazából még mindig az a terv. De csak ha benne vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863557#post863557][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.24. 00:05[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Viszonozza az összenézést, kicsit felemelve a fejét. Látszik, ahogy előbb összepréselődnek az ajkai, mint aki nem akar beszélni, aztán újból ellazulnak az arcizmok. Megadja magát.
- Mit csinálunk, ha újból elmenne a magzat? Nem hiszem, hogy kibírnám ép ésszel. - Nem elutasító, inkább látszik a félelem az arcán. Lejjebb eresztette a falait hosszú idő után, de a félelmei nem múltak el nyomtalanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863558#post863558][b]William Martin Krise - 2023.04.24. 00:20[/b][/url]

Nem hiszi, hogy Adél őszinte választ szeretne hallani a meglepően egyenes kérdésére abban a témában, amit hosszú ideje annyira kínosan kerülgetnek. Az ugyanis valahogy így hangzana: ha így alakulna, akkor megpróbálnád még egyszer, majd még egyszer, egészen addig, amíg össze nem jön. Valószínűleg a nagyapja mellett eltöltött idő tette érzéketlenné a magzati halállal kapcsolatban, vagy a puszta tény, hogy férfi és fizikailag nem neki kell végigszenvednie a folyamatot. De egy korai vetélést ő sosem érzett komolyabbnak egy bosszantó, időt húzó intermezzónál.
Tehát azt teszi, amiben a legjobb: hazudik neki.
   -  Olyasmi miatt aggódsz, aminek nagyjából csillagászati az esélye, vagy annyi sem. Senkire sem szarhat örökké rá az univerzum. Akarod látni a házat közelebbről is, vagy...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863561#post863561][b]Adele Nadia Krise - 2023.04.24. 00:32[/b][/url]

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Ismeri már annyira, hogy sejtse a szünetből, aztán a válasz összetételéből, a szavakból, hogy Will terel. Nem akar egyenes választ adni, és hogy miért, arra lenne néhány tippje, de ha ez a jelenség előjött, kár erőltetnie, mert az igazságforrás elapadt egy időre. Mondhatná, hogy akkor lottózni szeretne, mert az ő fejére kétszer is rászartak gyors egymásutánban, kivételesen szerencsés.
- Akkor... nem válunk. - Az előbbi kijelentést alapul véve, és a mostani kis kitérést, nagyjából borítékolható, hogy ha Will nem is fogja kimondani nyíltan, de nem válnak el. Ha marad a terv, marad a házasság is, és ez... meglehetősen nagy követ gördít le a szívéről.
- Persze, nézzünk körbe. Akár valami érdekeset is találhatunk. - Aligha, inkább neki ér fel egy délutáni kirándulással az egykori Krise-otthonban sündörögni. Attól még, hogy a férjét nyomasztja ez a hely, esze ágában sincs kihagyni a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863563#post863563][b]William Martin Krise - 2023.04.24. 01:04[/b][/url]

   -  Nem, akkor nem - hagyja rá félmosollyal, ami azonban nem tükröződik a szemében. Fogalma sincs, mihez kezdenek még, Adél váratlan pillanatban bedobott keresztkérdései pedig nem segítik közelebb a megoldáshoz. Magában nem tisztázta soha, mit szeretne, ha azonban pusztán kognitíve vizsgálja meg a kérdést, akkor rájönne, hogy amit csinálnak az destruktív és toxikus. Adél alig több, mint két év alatt kétszer kísérelt meg öngyilkosságot mellette, ő pedig, ha pár óránál tovább józan marad, a keze csillapíthatatlanul remegni kezd. Nem tudna ésszerű érvet hozni amellett, hogy tovább fecséreljék egymás idejét. Azon kívül, hogy nem akar elválni. Nem és kész.
Hiszen a magánynál tényleg minden jobb.
   -  Na azt kétlem, de meglátjuk - nyújtja ki a tenyerét megint a lány felé. Ha pedig ő ezt elfogadja, a kanyargós, kitaposott ösvényen át elindulnak a ház felé.