A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865638#post865638][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 13:47[/b][/url]

Amikor az ember azt hinné, már nem lehet rosszabb...
Az ujjait ropogtatva nézi az alacsony asztalkán álló, teával gőzölgő bögrét. Előre görnyed ültében, a térdein könyököl, már hosszú, néma percek óta. Az ablakon túli az eső szomorkásan pattog a tágas verandán, a mindig kimérten hűvös kúria nappalijának sarkában egykedvűen ropog a kandalló tüze.
Hányingere van. Szeretne lefeküdni és a fejére húzni a takarót, de tudja, hogy a nagyanyja előtt viselkednie kell. Az sem volt kérdés, hogy jönnie kell, ha hívják - a Krise família már csak így működik. Madlen szól, a többiek ugranak.
   -  Adél anyjának is megmondtam, hogy nem történt semmi.
Halkan és kimérten válaszol. Csak egy pillanatra sandít fel, a szemén azonban szinte nyomban visszakapja az érintetlen bögrére.
   -  Összevesztünk... valamin. Ő provokálta ki. Elviselhetetlen volt mostanában.
Egy pillanatra elhallgat. Ha Madlen fülébe jutott, hogy Adél ismét válni akar, akkor talán...? Nem, a nagyanyja nem kertelne ilyesmivel. Hacsak nem akarja végképp megkínozni őt.
   -  Szóval szó szót követett, én pedig... de nem lett semmi baja, csak túlreagálja az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865678#post865678][b]William Martin Krise - 2023.07.25. 03:26[/b][/url]

A hazugság hazugság marad. Hátradől és mélyen belesüpped a kanapéba - pontosan úgy, mint négyévesen, nyolcévesen, tizenhat évesen, ahányszor Madlen magához rendelte őt. A nagyanyja sosem bántotta őt fizikailag, ha megráncigálásra volt szükség, a nő is valószínűleg tudta, hogy Belphengardtól megkapja majd. Mégis, a nagyapjától sosem félt annyira, mint Madlentől.
Ő ugyanis emlékszik arra hogy milyen arcot vágott a nő, amikor egyszer rajtakapta az ikrekkel a padláson, vagy amikor a tárgyalásán kimondták az ítéletét. Ugyanilyet, mint most - teljesen semlegeset.
És ez ezerszer rosszabb, mintha ordibálna vele.
Lesütött szemmel tovább ropogtatja az ujjait maga előtt. Tudja. Madlen tudja. Adél anyja elmondta neki, most pedig csak a bomba robbanására várnak... ha az bekövetkezik egyáltalán. Futólag emlékezteti magát, hogy a Krise család nem ugrott a nagynénje segítségére akkor sem, amikor Petre bácsi kezet emelt a nőre. Ez a gondolat ad erőt neki ahhoz, hogy lehajtott fejjel fölsandítson a nagyanyjára.
   -  Hát ha baja lett volna, akkor... - az önbizalmát elvesztve, a mondata vége motyogássá korcsosul. Majd új lendületet véve mély levegőt vesz és határozottságot erőltetve a hangjában folytatja: - De én nem tudtam, hogy terhes! Nem szólt, csak akadékoskodott és ő ütött meg először. Ha tudom, akkor nyilván nem vágom hasba, ez nem az én hibám, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865680#post865680][b]William Martin Krise - 2023.07.25. 11:14[/b][/url]

Nem számít rá, hogy Madlennél bármit elér a rimánkodásával. Gyerekkorában sem segített, később sem. Madlen mindig megértő, de könyörtelenül igazságos volt vele, akit nem lehetett megingatni könnyekkel, vagy agresszióval cselekvésre bírni. A megtörhetetlen, türelmes szigor az anyjára emlékezteti, aki szintén nem emelte fel a hangját sem Martinnal, sem vele szemben.
Összekulcsolja a kihűlt ujjait maga előtt és az ölébe ejti azokat. Épp hogy elkapja a meglágyuló arckifejezés közönybe fordulását, ezzel együtt pedig alig láthatóan, de mélyebbre süpped a kanapén.
Mentálisan már felkészült rá, hogy kicsekkoljon a beszélgetésből és elengedje a nő szidalmait a füle mellett, miközben azt képzeli, valahol egészen máshol jár. Az első néhány mondatnál így mogorván félre is pillant a kandalló felé, meghunyászkodón de passzívan, azonban a figyelme szinte azonnal visszaugrik a nagyanyjára.
Az arca először csodálkozva simul ki, majd ahogy a nő tovább beszél, tőle szokatlan hevességgel, ő is ismét előre hajol, hogy rosszat sejtve ismét a térdére könyököljön.
  -  Szóval szerinted meg akarja tartani magának?
Leszűri az egyetlen információt, ami érdekli: a nagyanyja szerint Adél a korábbi bizonygatása ellenére tényleg válni akar. Ha pedig válik, akkor...
   -  Le akar lépni és viszi magával igaz? Nem nem nem nem... azt nem teheti meg, ugye? Azt meg tudod akadályozni, nem? Te, vagy az ügyvéd, vagy bárki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865689#post865689][b]William Martin Krise - 2023.07.26. 02:48[/b][/url]

Madlen nem kertel: igen.
Érzi, hogy a kezeiből kifut a vér. Tehát végig ez volt a terve annak a kis kurvának - ki tudja, lehet, már legutóbb is, csak akkor az ágyhoz láncoltsága nem engedte, hogy elmeneküljön. Ha igazán belegondol, Adél akkor is Hévízre menekült, egyenesen az anyja szárnyai alá, és emlékszik, mennyire fojtogatta a nő állandó, kérlelhetetlen jelenléte. Hogy lehetett ekkora marha, hiszen így, hogy Madlen rávilágított, annyira egyértelmű minden: Adél hirtelen, számára is érthetetlen pálfordulása a gyerekvállalással kapcsolatban, a túlontúl ragaszkodó viselkedése, majd a totális elutasítás, miután megkapta, amit akart. Hát ezért nem mondta el neki az elején, hogy terhes, hát ezért provokálta és ezért ment az após klinikájára annak ellenére, hogy kifejezetten megkérte rá, ne tegye.
Mindannyian benne vannak. A legelejétől fogva.
A térdei közt lógatott kezei egyike lassan ökölbe szorul. Nem merül fel benne, hogy ne higgyen a nagyanyjának és ne hallgassa megrettent rezignáltsággal a szavait. A nő mindent látott előre eddig is és különben is, miért akarna ártani neki?
A börtönviselt szónál pislog először hosszan. A Krise birtokon óvatosan került téma a büntetése, és talán sosem jött szóba nyíltan köztük, mintha az egész incidens nem is létezne a telekhatárok között. Azonban ez a gyöngéd emlékeztetés ismét megerősíti abban, hogy eleve vesztett helyzetből indul. Hiába absztrakt elképzelés az apaság egyelőre, ha pedig teheti, nem gondol bele a kelleténél jobban, azt anélkül is tudja, hogy egy válás esetén esélye sincs bármiféle felügyeleti jogra.
   -  Ha nem írok alá semmit, akkor nem mehet sehová - válaszol halkan és bizonytalanul, a kijelentés azonban inkább kérdésnek hat. - Mit csináljak? Felhívtam, bocsánatot kértem, de nem jött vissza. Azt mondta, hogy gondolkodnia kell, meg felnőnünk a feladathoz, meg csupa ilyen baromság. Hát de mégis azt hogy képzeli, hogy ha bezárkózik Hévízre?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865714#post865714][b]William Martin Krise - 2023.07.27. 07:15[/b][/url]

Ismét csak az ujjait ropogtatja a másik keze öklén, mint mindig, ha ideges és megpróbálja leplezni azt. Amikor megérkezett a birtokra, legfeljebb frusztrált volt amiatt, hogy a nagyanyját is belekeverték a magánügyeibe és biztos volt benne, hogy egyedül is elsimítja ezt a sajnálatos intermezzót. Madlen azonban elültette benne először a kétely, majd a pánik magvait. Mi van, ha Adél tényleg nem jön vissza? Mi lesz, ha ismét egyedül marad abban a házban, most már Júlia nélkül?
A gyomra is felkavarodik a gondolattól. Gyorsan, megrettenve bólint: igen, pontosan azt fogja tenni, amit Madlen mond, betűről betűre. Madlen majd elintézi ezt is, ahogy elintézte azt, amikor tizenöt évesen teherbe ejtette azt a lányt az Ilvermornyban. Nem kellett mást tennie, mint rémülten pislogni a sarokban, a nő megírta a csekket, Belphengard pedig már elintézte a többit. Most ismét tinédzsernek érzi magát.
Némán nézi végig a nő ténykedését. A dohányzóasztalon lassan kihűlő tea után nyúl, az ujjai azonban épp csak érintik a finom porcelánt, amikor megtorpan a mozdulatban.
   -  És mi lesz, ha Adél beszélni fog? Mindenről? Mert én megmondtam, hogy nem megyek vissza a börtönbe - a mondata vége kétségbeesett motyogássá halkul. Ha Adél kitálal arról, amit tett, nem csak most, hanem általában, akkor csakhamar ismét a Zengőben találhatja magát. - Rendben, itt maradok, én nem fogok beszélni vele, de akkor ki fog? Az anyja megmérgezi az agyát. Különben is, jogom van vele lenni, sőt, meg is mondhatnám neki, hogy jöjjön vissza, nem? Legalább legyen már valamire jó, hogy elvettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865753#post865753][b]William Martin Krise - 2023.07.28. 06:50[/b][/url]

Hajlamos megfeledkezni a róla, hogy Magda és a nagyanyja egész más ligában játszanak, mint ő. Adél vérszegény szárnypróbálhatásaihoz szokott, így összezavarja Madlen hidegen számító válasza. Mégsem ad hangot neki, annyira nem ostoba, így csak végül maga elé húzza a csészéjét és étvágytalanul beleiszik a teába. Az előjogaival kapcsolatban szintén nem vitatkozik, bár...
A nagyanyja kegyetlenül őszinte szóhasználata különös, keserű ízt hagy a szájában. Ő nem érzi magát asszonyverőnek, hiszen az incidensben, akárhogy nézi, Adél aktívan partner volt. A felesége többször esik neki tíz körömmel, mint viszont, arról pedig már nem ő tehet, hogy történetesen erősebb nála, nem?
A vérfertőzés említésére kénytelen egy szórakozott szusszanással reagálni, valószínűleg pedig el is röhögné magát, ha nem lenne szorul ót helyzetben. Mennyire abszurd. Ahogy az is, hogy olyan körökben mozog, ahol ez tényleges probléma.
   -  Rendben. Nem beszélek vele és nem beszélek senki mással sem - egyezik bele engedelmesen. A csésze ismét koppan a dohányzóasztalon, ő pedig feláll a kanapéról.
   -  Végeztünk? Mehetek? Megmutatja valaki, melyik szobát kapom meg?
A szülei halálát közvetlenül leszámítva sosem lakott huzamosabb ideig a házban, így nincs dezignált szobája sem. A vendégszobák egyikét szokta kisajátítani időlegesen a birtokon való tartózkodása alatt, egyszer pedig az apja régi lakrészében aludt, de ez nem tartozik a legkedvesebb emlékei közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865806#post865806][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 11:58[/b][/url]

Megenged egy vérszegény, udvarias mosolyt. Abban nem kételkedett, hogy a családja mellé áll majd, mint mindig, azonban a nagyanyja közvetlen, kedves gesztusára képtelen érdemben reagálni. Gyerekkora óta rajong a nőért és egyszerre retteg tőle, a kapcsolatuk pedig sosem volt igazán közvetlen, ami megengedné, hogy most ugyanilyen odaadóan viszonozza a szavait. Így hát csak bólint, pár pillanatot tétovázik, majd egy elmotyogott köszönöm kíséretével kisétál a nappaliból.

Csodálkozva torpan meg, a szája pedig azonnal szólásra nyílik, Esther mozdulata azonban belefojtja a szavakat. Az arca megfeszül. Mindenhol máshol most azonnal számon kérné a lányt: hallgatóztál, te kis szaros? A birtok sajátos varázsa azonban, hogy ez most szinte udvarias bólintásba fordul. Madlen közelében viselkednie kell, viselkedni is szokott.
Némán követi a lányt a futószőnyeggel fedett folyosón, mielőtt pedig belépne a nyomában a szobába, még egyszer hátrapillant a válla fölött. Emlékezete szerint sosem járt erre, a küszöbön egy pillanatra azonban elfogja az ideges hányinger. Végül az évek tapasztalata elnyomja azt.
   -  Igen, tényleg az, és örülök, hogy itt a falnak is füle van - válaszol csöndesen, de az elfojtott hangján érződik a sürgető feszültség. Nagyszerű. Alig telt el huszonnégy óra, de már mindenki és annak az anyja is tudja, mi történt. Alig várja, hogy ezek után találkozzon Nathaniel önelégülten tudálékos képével.
Megemeli, majd flegmán leejti a vállait.
   -  Nem tudom, tőle kérdezd, hátha veled beszél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865808#post865808][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 12:16[/b][/url]

   -  Majd ha megházasodsz, akkor meg fogod érteni.
A tekintete röviden elidőzik a lány arcán, majd továbbvándorol mögötte a szoba többi részére. Annyira fehér. Annyira steril. Hasonlónak képzelte el, Esther pedig most sem tartogatott meglepetéseket. Azzal már jobban, hogy a kelleténél jobban érdekli a téma most.
Ő az, aki tesz két lépést, majd bezárja a résnyire nyitva hagyott ajtót. Így annak hátat fordítva fordul a lány felé.
   -  Adél magától is vissza fog jönni. Tudja, hogy ez a dolga és ezt akarja majd. Csak össze van zavarodva és az a kurva családja mindenfélével telebeszéli a fejét. De miért érdekel ez téged annyira?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865810#post865810][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 12:36[/b][/url]

A keze egy ideig a kilincsen marad. Magában a mozdulatban nem volt igazi szándékosság, csak reflex ebben az istenverte házban, ahol soha, senki és semmit nem tart titokban. Azonban pillanatok alatt rájuk szakad a csönd.
Valami megváltozott. Látja a szemének rebbenésében, az ajka mozgásában. Mint egy őz a reflektorfényben, mintha megrettent volna valamitől, szinte már aranyos. Szinte...
A keze lecsúszik a kilincsről, végül pedig ellép az ajtótól is. A tekintete bútorról bútorra kúszik, majd a lágy függönnyel keretezett ablakra. Végül pedig akkor tér vissza a lányra, amikor elsétált mellette és előzetes kérdés vagy engedélykérés nélkül leült a takarosan bevetett ágy szélére.
   -  Ettől függetlenül kerülsz engem mostanában. És nem tudom az okát - félrepillant, a számtalan krém fehér díszpárna egyikét lepöcköli a szőnyegre maga mellett. - Még mindig azon vagy megsértődve, amit a nagyanyánknak mondtam? Megmondtam neked is, hogy a te érdekedben volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865813#post865813][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 13:00[/b][/url]

A szemöldöke megemelkedik a kusza haja alatt. Persze, hogy van itt valami más. Hiszen láttam tudta, érezte ő, hogy mennyire máshogy viselkedett a lány ott az étteremben, amikor étvágytalanul turkálta a salátáját, de közben a lelkesen ködös terveiről zagyvált. Lehet, hogy tényleg összeszedett valakit, de még Madlen előtt is titkolja? Nem, az nem lehet, az öregasszony házhoz rendelte és kifaggatta a lányt bő hónapokkal ezelőtt, mivel pedig Esther még mindig ugyanabba az iskolába jár és ugyanúgy felügyelet nélkül, valószínűleg nem találtak semmi terhelőt.
   -  Hmm-hmmm...
Elpillant az ajtó felé. Töprengve az ajkába harap, miközben a kezeire támaszkodik a szépen hímzett ágytakarón.
   -  Lazíts már. Mindig be vagy feszülve. Nem iszol valamit? Tudom, nagyapa hol tartja a borait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865816#post865816][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 13:37[/b][/url]

Türelmetlenül megforgatja a szemét, a távolabbi karját elemeli a matracról, hogy törzsből a lány felé forduljon, a szája válaszra nyílik, ekkor azonban lényegében megnyílik alatta a föld. Így érzékeli legalább is a hirtelen, a semmiből felcsattanó kiáltást, amitől egész testében összerándul, a kezei pedig az arca elé emelkednek, mintha arra számítana, megütik. Riadt értetlenséggel kapja a fejét az ajtó és az azon beviharzó nagyapja felé.
   -  Mi a...
A zavarodottságot lenyelve ingerülten emelné a hangját, vele együtt fel is állna az ágyról, hogy verbálisan szembeszálljon James-sel, a gyűrű villanása azonban rákényszeríti arra, hogy megrettenve visszahuppanjon a helyére. Fogalma sincs, mi történik, az első, logikus gondolata pedig természetesen az, hogy a nagyapja az Adéllal történteket fogja megtorolni rajta.
James sosem bántotta. Még csak igazán fel sem emelte a hangját, és Madlen vagy Belphengard volt az, akik rendre utasították. Reflexből, zavarodottan emeli meg a kezét, hogy hátra húzódva elhessegesse a felé nyúló ezüstszálat, míg a jobbja a zsebében kitapogatja az öngyújtót, hogy megvédje magát. Nem gondolkodik a mozdulaton, arra sincs terve, mit fog tenni, hiszen az egész annyira... abszurd és hirtelen.

Aztán csönd lesz.

A mellkasa hosszan megemelkedik, majd kisvártatva süllyed. Kihúzza a kezét a zsebéből. Majd anélkül, hogy megszólalna, mélyzöld szeme a lány felé fordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865819#post865819][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 14:13[/b][/url]

Különös dolog az emléktörlés.
Kissé ahhoz hasonlít, mintha valaki a múltját rendezetlenül kiborította volna elé egy öreg dobozból, amiről már rég megfeledkezett. A képek, illatok és hangok egy kupacban néznek vissza rá, mégis, furcsa mód mindegyiknek megvan a maga helye és egyáltalán nem esik nehezére időrendbe helyezni őket. A történetek nem idegenek, mintha tévében nézné őket, hanem, mintha mindig az agyához tartoztak volna - a mozdulatokkal és az eseményekkel együtt a saját gondolatait is hallja, érzi, ahogy a félelmet, izgatottságot, haragot is.
You trust me, right?
Felismeri a szobát. Hiszen tudja, hogy járt itt, csak annyira másképp nézett még ki akkor. Emlékszik, hogy lengedezett a Mardekár zöld sálja az ágy keretén az esti szellőben.
Just breathe.
Megrázva magát pislog néhányat, kénytelen elfordítani a fejét, vissza a nagyapja felé. Csak érzi, hogy a lány súlya megemelkedik az ágyról, hallja a kiabálást, ami szinte sírásba fullad, majd James higgadt, mindig annyira megnyugtató hangját is. Az ő gondolatai azonban máshol járnak.
Stay still and I will not hurt you.
   -  Én azt hiszem most...
Motyog, kapkodva feláll, majd lesütött szemmel elsiet James mellett és ugyanarra, amerre a lány távozott, ő is elhagyja a szobát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866177#post866177][b]William Martin Krise - 2023.08.17. 20:44[/b][/url]

A megbűvölt kőmozsárban nedves puffanásokkal őrlődnek a mélyzöld bogyók, ő pedig üres tekintettel bámulja őket.
A nyári konyhában esténként senki sem jár, csak a tücskök ciripelnek körülötte az alacsony plafonú épület nyitott ablakán túlról. A faasztal fölött lebegő megbűvölt fénygömb világítja be egyedül a környezetét, a szerteszét szórt ágakat, megtépázott leveleket és az üveget, amiben a masszává tört, kesernyés fűszagú bogyókat gyűjti. A keze ügyében félig kiürült rumos üveg áll, idegesen letépkedett címkével.
Majdnem egy héten át, a falakhoz lapulva közlekedett a birtokon, akár a patkányok. Nem akart se a nagyanyja, sem pedig a nagyapja szeme elé kerülni, valójában pedig úgy tervezte, hogy pár napnál tovább nem kell Angliában maradnia. Azonban, amikor a manók meghozták a ruháit és a hírt, hogy a pubbólegészségügyi okokból távol maradni kényszerül majd, el kellett fogadnia, hogy a tartózkodása talán kicsit hosszabbra nyúlik majd.
Sem James, sem pedig Madlen nem mutatta jelét annak, hogy bármi megváltozott volna azzal, hogy tudja. Mindannyian tudják. Mi több, az elmúlt majdnem egy évtizedben tisztában voltak a történtekkel, csak ő nem. Ez pedig sajátok, kényelmes paranoiát ébresztett benne... hiszen mit tudhatnak még?
A kényszerű meghunyászkodásának aztán fokozatosan vége lett. Mivel nem került szóba a téma, egy idő után ő is leült a vacsoraasztalhoz a nagyszüleivel, hamarosan pedig, legalább is a felszínen, minden visszatért a régibe. Őt rendszeresen ébren tartják éjjel a visszakapott emlékképei, más azonban nemigen változott.
A gondolataiból a telefon rezgése téríti magához. Csípővel az asztal szélének dőlve vet egy pillantást először az átküldött képre, majd böngészi át az iratokat. Utóbbiban semmi különösebben érdekfeszítő nem talál, így a figyelme hamar visszakalandozik a lányra és a kutyára. Nem találkozott még ezzel a döggel.
A képernyőn végül Adél képe jelenik meg. Ő megnyomja a kihangosító kis mikrofonos lófasz emojiját, a telefont pedig leteszi az asztalra maga mellett.
   - Merre vagy? - Köszönés nélkül teszi fel a kérdést, az azonban most nem sürgető vagy agresszív, inkább... fáradt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866179#post866179][b]William Martin Krise - 2023.08.17. 20:55[/b][/url]

Adél nyilván nem válaszol neki. Ő pedig nem is hitte, hogy ez megtörténik majd, annál ugyanis már jobban ismeri a lányt. Az asztalról felkapar néhány elgurult mélyzöld bogyót és a ténykedő mozsárba dobja a többi közé.
   -  Ezt inkább én kérdezhetném meg tőled. Úgy tudom, hogy jártál itt.
Az, hogy Adél a Krise birtokra látogat majd, nem volt titok előtte. Az sem, hogy ennek az apropóján töltötte a nagyapjával a délutánját. Az azonban, hogy mi hangzott el a két nő között, már nem tartozott rá, ezt pedig Madlen eltt tiszteletben is tartotta. Az előzékenysége a feleségére már nem terjed ki, ugyanis...
   -  Gyanúsan vidám vagy. Mondott a nagyanyám valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866181#post866181][b]William Martin Krise - 2023.08.17. 21:05[/b][/url]

Megemeli a szemöldökét, közben kipillant az ablakon a sötétbe.
   -  Egyezségekre? Miféle egyezségekre?
Nem tetszik neki a szó. Madlen különösen kriptikusan fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy hagyja rá az ügyet, majd ő visszaszerzi a feleségét és a gyerekét is, ne stresszeljen ezen. Azonban akkor nem volt szó semmiféle egyezségről. Magában úgy képzelte, a nagyanyja kényszeríti majd a lányt, hogy visszajöjjön, ahogy őt is kényszerítette már korábban dolgokra, amiket nem akart megtenni. Ezzel szemben... leállt vele alkudozni?
Nők.
   -  Azon kívül, hogy eltűntél és a jelek szerint vissza sem akarsz jönni, nem történt semmi. Kié a kutya? Hol vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866192#post866192][b]William Martin Krise - 2023.08.18. 14:43[/b][/url]

Eddig oldalvást támaszkodott az öreg faasztal széléhez, most azonban lendületesen szembefordul a telefonnal. A mozdulattól a puffogó mozsár is megdermed egy pillanatra, majd azonban, mintha csak megrázná magát és eldöntené, hogy nem érdekli a beszélgetés, folytatja a munkát.
   -  Sethnél?
Egyelőre nem hüledezik, a hangja azonban érezhetően hűvösebbé válik. Nem tudhatja, hogy Adél már nincs otthon, elvégre abba sem volt beavatva, hogy a viszonya Magdával sem a legkiegyensúlyozottabb már. Így egyelőre nincs oka feltételezni, hogy a lány talán huzamosabb ideje üdül a plátói kis barátjánál.
Mielőtt súlyosabban felidegesítené magát a válaszon, legyeli a haragját, ami csak pár pillanatnyi csendben manifesztálódik a telefonon át. Érzi, hogy a lánynál semmire sem megy egyenes kérdésekkel és követelőzéssel. Így taktikát vált:
   -  Szóval látom, minden rendben van vele. De ha szólsz, akkor elkísértelek volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866201#post866201][b]William Martin Krise - 2023.08.18. 16:02[/b][/url]

Valójában nem akar vele menni. Legutóbb sem akart, most sem igazán. És nem azért, mert nem érdekli, mi történik, hiszen most is állhatatosan végigolvasta azokat, amiket a lány küldött. Egész egyszerűen, különösen ennyire korán, semmi értelmét nem látja bármilyen vizsgálatnak. Ha él, akkor rendben van, ha nem, akkor úgysem lehet mit tenni, más messzemenő következtetéseket pedig egyelőre invazív beavatkozás nélkül úgysem nagyon vonhatnak le. Azonban az, hogy Adél kategorikusan kizárta mindenből, új és riasztó jelenség. Azzal pedig, hogy Seth-tel tölti az idejét a lány, egy régi ismerősként üdvözölt érzés kapja fel benne újra a fejét.
Nem bízik benne. Mi több: nem bíznak egymásban.
Némán hallgatja a lányt. Az asztalon támaszkodva az állkapcsa megfeszül, azonban megállja, hogy Adél szavába vágjon. A megbűvölt mozsár a munkája végeztével halkan koppan az asztalon és mozdulatlanná válik.
   -  Nehezen leszünk úgy egy család, hogy ha be vagy zárkózva Hévízre és mindent eltitkolsz előlem. Sőt - Kimondja? Ne mondja ki? Ugyan, kit álltat, hiszen úgysem tudja magában tartani. - A nagyanyám szerint az a terved, hogy lelépsz és viszed magaddal. És ezen után a húzások után nem mondom, hogy nem hiszek neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866210#post866210][b]William Martin Krise - 2023.08.18. 17:45[/b][/url]

Mi mindent? Mi mindent? Érzi, hogy a dühe felfortyan benne. Kezdve például azzal hogy heteken át nem szólt neki róla, hogy gyereket vár - igen, ez súlyos seb az önbecsülésén. Titkon biztos volt benne, hogy Adél azonnal hozzá rohan majd a hírrel, tekintve, mennyire rá volt feszülve a témára és mennyire akadékosan ragaszkodott hozzá, hogy projektként kezeljék az eseményeket.
Szeretné a falhoz vágni a telefonját, ha már a lányt nem lehet. Csak beszél és beszél, mégsem mond semmi használható konkrétumot, amibe belekapaszkodhat. Természetesen ismét Adél az áldozat, akinek azonnal kinyílik a szája, ha úgy érzi, nyeregben van. Most is, alig tizenöt perce terhes és már úgy tesz, mintha ő lenne a Krise család matriarchája. Neki pedig őszintén elege van az őt körül vevő nőkből.
Hogy ne vágjon Adél szavába, lefoglalja a kezeit. A telefonon át hallatszik, ahogy egy fém tölcsért illeszt az asztalon álló üveg nyakába, majd egy fa kanállal belekotorja a mozsár masszává őrölt tartalmát.
   -  Már megbocsáss - és itt már képtelen leplezni az addig gondosan palástolt ingerültségét -, de te voltál az, aki az anyádhoz rohant és belekeverte őket, nem én. Nem tudom, mi mást kellett volna csinálnom, amikor az anyád konkrétan bejelentette, hogy el akarsz válni, engem pedig látni se akarnak Hévízen. Minden, ami történt, az csak rád és rám tartozik, erre most már mindenki és annak a kurva anyja is tud róla, na meg gondolom az összes ismerősöd is. Mondd csak, Selwyn legalább hamarabb tudott mindenről mint én, igaz? Tudod mit?
A mozsarat lecsapja az asztalra maga előtt.
   - Legyél inkább a ő felesége, ha ennyire megértitek egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866212#post866212][b]William Martin Krise - 2023.08.18. 18:09[/b][/url]

Jeges vízként fut végig az ereiben az indulat.
Megfogadta, hogy uralkodni fog magán, sőt, a nagyanyjának is megígérte, hogy higgadt és tárgyilagos lesz majd a lánnyal, ha találkozik vagy beszél vele. Magában azt tervezte, hogy elcseverészik majd vele a gyerekükről, bocsánatot kér a viselkedéséért, majd ismét megkéri Adélt, hogy térjen vissza hozzá. Ő sem tudja, mi volt az, ami csavart dobott a gépezetbe. Talán Selwyn említése. Talán a hetek óta benne felf-felbugyorgó gondolatok, amikkel egyre nehezebben birkózik meg, és amiknek egyre nehézkesebben ellenáll.
   - Tudod mit? ÍRD ALÁ!
A vonal túlvégéről úgy hangzik, mintha valami először koppanna, majd röviden megreccsenne, mielőtt a hívás váratlanul félbeszakad.
A dél- angliai nyári konyhában hirtelen áll be a csönd. Az asztalról felkapott kalapáccsal együtt remeg a keze, az összetört kijelző pedig párszor felvillan még, mielőtt elsötétülne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866250#post866250][b]William Martin Krise - 2023.08.21. 22:34[/b][/url]

A megbűvölt megsző ollók vidáman csattognak a színes rózsabokrok közt. A szigetországot fojtogató forróságot tegnap éjjel nyári vihar oldotta fel, amiből ma délelőttre kellemesen hűvös, de napos idő maradt. Ilyenkor már ő is szívesebben kimerészkedik a vastag kőfalak között, ahol lassan több, mint három hete tart a kényszerű száműzetése.
Valójában bármikor távozhatna. A birtok kapui nyitva állnak, őt pedig a nagyanyja kérésén kívül semmi más nem tartja itt. Azonban történtek... dolgok. És bár a legelején úgy érezte, szeretne egyedül maradni, egy belső hang végül emlékeztette rá, hogy talán mindenkinek az a legjobb, ha távol marad a falutól egy időre.
Tehát javarészt iszik és krikettezik. Élete során csak párszor töltött huzamosabb időt a birtokon, így úgy döntött, kihasználja annak minden előnyét, különös tekintettel a tágas és gondozott kertre és az épület alatt húzódó, labirintusnak is beillő borospincére. Ha nem krikett ütővel a hóna alatt látják masírozni az itt lakók, akkor többnyire üveggel a kezében - természetesen csak akkor, ha ez sem James, sem pedig Madlen nem látja. Az utóbbi kettő szeme előtt a viselkedése már-már példaértékűnek is mondható: rendszeresen és rendezetten megjelenik a vacsoraasztalnál, diplomatikus érdeklődéssel hallgatja végig James történeteit és követi pár naponta a nagyanyját a rózsakertbe. Az itt tartózkodásának első hetében majdhogynem laposkúszásban közlekedett a házban, a feszültség azonban napról napra feloldódott benne, mára pedig az emlékekkel kapcsolatos intermezzó egyfajta kínos kényelmetlenséggé fakult a szemében.
Igaz, olyan kényelmetlenséggé, ami éjjelente hosszú órákra ébren tartja.
Úgy negyed órája a reakciói engedelmes bólintásokká és üres válaszokká váltak. A virágágyások közt sétálva végighallgatta a családi portfólió legfrissebb híreit, azt, hogy mi történik mostanában az unokatestvéreivel és a nyárvégi családi összejövetel terveit. Léptében az ajtóban összeszedett, apró krikettlabdát dobálja és kapja el újra és újra. Sunnyog valamiben - tudja, hogy aligha hazudhat a mellette sétáló nőnek, így alig leplezi, hogy a gondolatai el-elkalandoznak és valamelyest feszültebb, mint a napokban.
   -  Különben... szeretnék kérdezni valamit. Ha nem gond.
Ritka, hogy nem ajtóstól ront rá valakire a kérdéseivel. Most azonban különösen udvarias és óvatos - és halkabb, mint általában. Ismét feldobja, majd fél kézzel elkapja a labdát.
   - Vannak még történtek, amiket nem tudok, vagy...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866278#post866278][b]William Martin Krise - 2023.08.23. 21:25[/b][/url]

Nem igazán tudja, hogy hozhatná fel óvatosan a témát. Nagyi, volt még rokon, amitől erőszakkal el kellett tiltanotok, vagy ez mind? James elhamarkodott tette természetes módon ébresztette fel benne azt a paranoiát, amit évekbe került lehiggasztania. Tisztában van vele ugyanis, hogy a nagyapja hagyatékának egy része emlékekből áll - és nem akármilyenekből, hanem az ő saját emlékeiből, amiket vagy a saját kérésére, vagy pedig könyörületből elvettek tőle. Tinédzserként nem egyszer követelte, hogy visszakapja őket, Belphengard azonban újra és újra emlékeztette rá: ha nincsenek az agyában, annak oka van, az üvegek pedig fájdalmon kívül nem rejtenek mást. Végül ő is elfogadta ezt és úgy döntött, megbízik a korábbi önmaga és a felnőttek döntéseiben.
Egészen egy hónappal ezelőttig. Azóta álmatlanul bámulja a plafont éjszakánként, újra és újra végigjátszva magában az ezernyi jelenetet, amit furcsán egyszerre újak és távoli emlékek is számára. Annyi mindent összezavartak benne... és emellett annyi mindent tettek teljesen egyértelművé.
Tudnia kell az igazságot.
Madlen ködösen válaszol, ő udvariasan ingatja a fejét, a nagyanyja a beszélgetést pedig a felesége és a születendő gyereke felé tereli. Ő tétlenül ácsorogva hallgatja végig és figyeli, ahogy a nő a növényekkel babrál. így pedig, hogy Madlen nem néz rá, megengedheti magának, hogy elhúzza a száját.
   -  Le fogok állni. Megmondtam neki is, de nem értem, hogy miért veri magát a földhöz ezen. Ha pedig annyira szeretne családot, akkor pedig végképp nem tudom, hogy miért zárkózott be Hévízre, vagy bárhol is van most.
Hárít, terel. Nem akar az alkoholproblémáiról beszélni, különösen nem a nagyanyjával, akit nem tud néhány szép szóval vagy agresszióval hallgatásra bírni, ha kellemetlenné válna a téma. Szerencsére erre nincs szükség, ugyanis Madlen különös fejleményekkel fejezi be a mondandóját.
Ismét feldobja, majd elkapja a labdát. Türelmetlenül szusszan egyet.
   -  Hogyne, hát persze, hogy megint az Esküvel hozakodott elő. Legutóbb, amikor terhes volt, akkor is ugyanezt mondta. Nem tudom, mit képzel, hogy bántanék egy gyereket? Mikor csináltam én olyat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866912#post866912][b]William Martin Krise - 2023.09.10. 19:10[/b][/url]

Sietősen szedi a lépteit az átriumból az intézményhez tartozó, árnyas parkba vezető lépcsősoron. A szigetországot fojtogató meleg pár héttel ezelőtt kellemes indiánnyárrá változott, így a szabadideje legnagyobb részét a friss levegőn tölti. Az angolkert örökzöldjei, eldugott padjai és öreg diófái a kedvencei. Van, hogy órákon át heverészik a bentről ellopott pokrócán és bámulni a levelek közt kékellő eget. A mai nap azonban más.
A terapeutája már a reggeli foglalkozásán rámutatott a feszengésére. Nehezére esett a beszélgetésre koncentrálnia, a keze minduntalan matatott valamivel, a tekintete pedig újra és újra az órájára vándorolt. Tudta, hogy ma meg fogja látogatni a lány, hiszen az ezt megelőző napokban többször szóba jött a látogatása és azok a játékszabályok, amiknek meg kell felelnie majd. A terapeutája előtt nem titok a kapcsolatuk erőszakos és egyszerre kodependens mivolta, így ő személyesen nem támogatta a találkozót. De ha már megtiltani nem tudta, arról tett, hogy amennyire teheti, felkészítse a férfit a látogatásra.
A cipője alatt a lépcső márványa csinosra nyírt fűre vált. Szinte azonnal kiszúrja őt a rózsák és vadvirágok ágyásai közötti félárnyékos padon. Először megtorpan egy pillanatra, majd sietősen elindul felé - ahogy pedig odaér, köszönés helyett a kezénél fogva felhúzza a padról, hogy magához ölelje őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866919#post866919][b]William Martin Krise - 2023.09.10. 20:45[/b][/url]

Az alkohol fanyar illatát enyhe füst szaga vette át a ruháiban . ez lehet az első, ami a lánynak is feltűnik. Adél megcsókolja őt, ő viszonozza, a mozdulatban azonban van valami elfojtott kétségbeesés. Annyira bontakozik ki az ölelésből, hogy a lányt a vállánál fogva szelíden eltolja magától és mintha rég nem látta volna, végignézzen rajta.
   -  Én megvagyok. Meglepően jó itt a kaja.
A keze remeg a lány vállán. Alig észrevehető, de konstans tremor. Az egyénként hűvös tónusú bőre valamelyest szürkébbnek hat. Az arckifejezése azonban egyértelműen vidám, az alkoholos ködösség pedig nyilvánvalóan maradéktalanul hiányzik a szemeiből.
   -  Azt mondd meg, te hogy vagy. Kiborított már a nagyanyám? Vagy üvegbúra alatt tartanak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866929#post866929][b]William Martin Krise - 2023.09.10. 21:27[/b][/url]

   -  Igen, gondoltam, hogy nem bírja ki, hogy megnézesse a saját gyógyítójával is. Csodálkoznék, ha nem kezdene el még a héten rugdalózókat kötni.
Megforgatja a szemét, közben hagyja, hogy a lány leinvitálja a padra. A fák árnyékában kellemes, nyár végi hűvös van, pontosan olyan, amire gyerekkorából emlékszik.
Szembefordul a lánnyal a padon, anélkül, hogy elengedné a kezét. Mindig szüksége volt az érintésre, most pedig, hogy különösen nyomorultul érzi magát, különösen.
Valójában ugyanis borzalmas heteken van túl.
Eldöntötte, hogy nem engedi, hogy a valódi érzelmei kiüljenek az arcára, amikor végre találkozik a lánnyal. Részben miatta és a törékeny állapota miatt. Részben maga miatt, hogy a viselkedése ne ébresszen fel felesleges kérdéseket. Az egyikük számára sem volt kérdés, hogy nehéz dolga lett idebenn az alkoholizmusával azonban azzal nem számolt, hogy a hirtelen jött tisztaságával együtt milyen hosszúra nyúlnak a mindennapjai... és ezáltal mennyi ideje lesz a nem kívánatos gondolatainak az agyába férkőzniük.
A terapeutája is tudja, hogy titkol valamit. Valami jelentőségteljeset. Valamit, amire nincs kész, hogy beszéljen róla. Talán soha nem is lesz.
Adélra azonban egy vidáman semleges William néz vissza, aki könnyedén elneveti magát a hallottakon.
   -  Addig még van egy kis időd szerintem, hacsak nem akarod, hogy még hónapokig itt legyek. Különben hogy élvezed, hogy nem vagy ágyhoz kötve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866949#post866949][b]William Martin Krise - 2023.09.11. 10:46[/b][/url]

A szabad keze ujjai türelmetlenül dobolnak a pad háttámlájára vetve, ami egyszerre leplezi, de feltűnőbbé is teszi a reszketését. Fizikailag nincs kifejezetten rosszul, arról gondoskodnak a gyógyszerei. A mentális csapongását és lobbanékonyságát azonban szándékosan nem csillapítják semmivel, ez pedig szembeötlő a viselkedésén. Miközben a lány beszél, ő hol rá, hol pedig mögé pillant, a kezében pedig csak röviden tudja a lányét tartani, mielőtt irritálni kezdené az érintése.
   - Egyetemre. Te.
Anélkül bukik ki belőle a megjegyzés, hogy egyáltalán felfogná, hogy beszél. Adél nem, hogy is mondjuk... túlságosan okos a szemében, és bár esett szó egyetemről, nem hitte, hogy ezt komolyan is gondolja a lány. Nem arról van szó, biztos benne, hogy ha jelentkezne felvennék. De miért tenne ilyet?
   -  Mármint ne érts félre - folytatja hadarva, ami nem igazán jellemző rá. - Csak a te ambícióid nem az iskolapadban vannak, nem? Nem tudnád valami értelmesebbel eltölteni az időt helyette? Különben is, lesz dolgod mostanában bőven.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866962#post866962][b]William Martin Krise - 2023.09.11. 18:38[/b][/url]

Ahogy kimondja, felismeri a hibát. Általában ez egyáltalán nem zavarná, hiszen mondott a feleségének már ezerszer rosszabbat is. Most azonban a reggeli beszélgetése az orvosával még túlságosan élénken él az agyában. A nő nem mondott neki olyasmit, amivel eleve nem lett volna tisztában. Mindössze csak lágyan, megértőn rávilágított, hogy Adélnak bármikor jogában áll elhagynia őt. Akár gyerekestől is.
Így valamelyest érzékenyebb a felesége arcának rezdüléseire. Mégis úgy tesz, mintha nem látta volna. Hosszan pislant egyet.
   -  Például tanulhatnál a nagyanyám mellett. Ezerszer többet érne mint bármi, amit egy alulfizetett egyetemi tanár meg tud tanítani neked. És őszintén szólva, neked mindig testhezálló volt a politika. Én tudod, csak nem akarom, hogy elfecséreld az időd valami feleslegesre.
Szemet gyönyörködtető mentés. Majdnem büszke magára. Nem csoda persze, józanul gyorsabban gondolkodik - így a kiegészítése már majdnem bóknak hat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866968#post866968][b]William Martin Krise - 2023.09.11. 21:07[/b][/url]

Az igazmondást sosem tartotta különösebb erénynek. Azzal is tisztában van, hogy a kapcsolatuk és interakcióik legnagyobb része hazugság. Sosem zavarta. Meg-megrezzenő keze rászorít a lányéra a térdén.
   -  Sok rosszat el tudok mondani a nagyanyámról, de az biztos, hogy mellette vagy a legnagyobb biztonságban.
Ez azonban már igazság. Az elválásuk előtt, mintegy, hogy ezzel kényszerítse a lányt maradásra a birtokon, emlékeztette őt Noah idő előtti halálára. Azóta sem derült ki, ki tette a lány ételébe vagy italába a mérget, de abban biztos, hogy bárki volt, idióta lenne a Krise birtokon próbálkozni. Ezzel a ténnyel pedig, reméli, tényleg Angliában tartotta a lányt.
   -  Ha meglesz - nyomatékosítja, most pedig megteszi a lánynak azt az előzékeny gesztust, hogy ő sem nevezi meg a magzatot -, akkor arra gondoltam, leléphetnénk onnan. Gondolkodtam különben - elengedi a lány kezét, majd hátra dől a padon, hogy a lány helyett az előttük elterülő, ligetes park felé nézzen -. Vissza akarok jönni Angliába. Beköltözhetnénk akár anyámék régi házába, csak úgy hárman. Utána meglátjuk, mit szólsz? Akár be is rendezheted addig, mire hazamegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867042#post867042][b]William Martin Krise - 2023.09.14. 18:30[/b][/url]

A beszélgetés különös mellékhangja fel sem tűnk neki, hiszen minden interakciójuk olyan, mintha kést szorítanának egymás torkához. Míg Adél elgondolkodik, ő behunyja a szemét és hallgatja a faleveleket megrezgető szellőt, mint ezerszer, mióta itt van. A helynek van egy letagadhatatlanul megnyugtató miliője, talán a környezet, talán valami jótékonyan elszór bűbáj nyomán. Mégis, az agya hiába feszeng, a teste rég volt ennyire higgadt, mint ezekben a napokban.
Kínosan felhorkant.
   -  Az a kettő? Láttad, milyen állapotban van a ház, szerintem azt se tudják, hogy létezik. Különben is, baromira elvannak a faluban.
És neki pontosan emiatt kell lelépnie onnan. Amilyen gyorsan csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867059#post867059][b]William Martin Krise - 2023.09.14. 22:23[/b][/url]

Rövid mélázásából végre kinyitja a szemét és ismét visszapillant a lányra. Nem tart tőle, hogy akár Nathaniel, akár pedig Esther kapkodna a házért, ami több, mint húsz éve teljesen üresen és elhanyagoltan árválkodik az angliai vidéki kisváros határán.
Adél, ha nem is tudja, rátapintott valamire. Az ő szeme épp csak egy pillanatra megrebben, amit azzal leplez, hogy a hüveykujjával megvakarja az orrnyergét, végül pedig csak flegmán megvonja a vállát.
   -  Inkább ott, mint a faluban - ad végül némileg kitérő, de mégis őszinte választ. Azt Adélnak már nem kell tudnia, honnan fakad a hirtelen jött pálfordulása, tekintve, hogy a legutóbbi látogatásuk során a dombtetőnél, ami az épületre nézett, nem volt hajlandó közelebb menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869024#post869024][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:04[/b][/url]

A botrány ne gyűrűzhessen tovább, ő lényegében azonnal vesztegzár alá került. A nagynénje az ominózus események másnapján kopogtatott az ajtaján, hogy beszéljen vele - ő pedig hol ordibálva, hol könnyek közt, hol pedig apatikus nyugalommal borította rá a feszültségét. Borosüvegek törtek szilánkokra a kandallóban, hangzott el vérre menő fenyegetés, Alexa azonban mindvégig higgadt, tárgyilagos, ám rendíthetetlen maradt. Ő pedig, mint egy kóbor kutya, aki félholt fáradtságig vergődik a béklyóban, végül hosszú órák múltán megadta magát az felsőbb akaratnak. Nem beszél a testvéreivel, nem keresi meg őket, nem gondol rájuk, sem pedig Adélra - így szólt az alku cserében azért, hogy kisimítják az összegubancolt szálakat. Jelentsen ez bármit.

Madlen kora reggel küldte el neki kurta, semleges üzenetét: Adél órák óta a birtokon van. Tudta, mit jelent ez, ott és akkor azonban, a kanapé melletti szőnyegre csúszva a pokolba kívánta az egészet. Nem ebben egyeztek meg. Nem így képzelte el. A kopott, kockás plédjébe gabalyodva magához húzta az előző éjjel megbontott rumos üveget, amit még befejezett azelőtt, hogy kandallóba lépett volna.

A házban szokatlanul nagy volt a csönd. Nem ehhez szokott. Tudta, hogy két emelettel feljebb a családja támogató, lelkes várakozással köszöntik az örököst, erre az eseményre azonban ő nem kapott meghívást. A könyvtárszobában órákon át nézte, ahogy a gondos kéz nyomán a fal szövetére az övék alá újabb név kerül, őt pedig ez egyszerre töltötte el dühvel és csalódottsággal. Azok után, amiket elnézett ennek a kurvának… azok után, amit lenyelt tőle, volt bátorsága hozzá, hogy kitiltsa a szobából. Vérlázító. Megtorlandó.
Az öngyújtóvá bűvölt pálca a zsebében pedig sosem volt még ennyire csalogató.

Órák teltek el azóta, hogy Alexa először lejött hozzá, hogy egy biztató mosollyal közölje vele: mindenki rendben van. Ő megkönnyebbült félmosolyt erőltetett az arcára akkor, és most is ugyanezzel sétál el a nő mellett, hogy átlépje a szoba küszöbét, ami eddig mágikus határvonalként tartotta őt távol. Lehajtott fejjel csukja be az ajtót maga mögött. Könnyű virágillat csapja meg az orrát, azoknak a főzeteknek és kencéknek a szaga, amit régről olyan jól ismer. Kellemes, mégis vészjóslóan émelyítő.

Az ujjait ropogtatva lép közelebb. A szeme végigfut a falakon,  gondosan kiválasztott bútorokon, az őszi virágcsokrokon az ablakpárkányon, az üres, faragott bölcsőn az ágy lábánál. Az arcáról hagyja leolvadni a családtagjai előtt ímmel-ámmal megjátszott érzelmeit, ahogy a lányra néz. Lépésekkel távolabb áll meg tőle, a kezeit passzívan a zsebébe teszi.
 - Gratulálok. Alexa azt mondta, ügyes voltál végig.