A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Will
- Három nappal később -

Mindent összevetve az interneten látott és olvasott történetekhez képest elmondhatja, hogy királynői körülmények között hozta világra Lucient. Azt leszámítva, hogy borzasztóan fáradt és elcsigázott, mondhatni egész decensen végigcsinálta, főleg, hogy a családok női tagjai buzgón kivették a részüket a figyelme lefoglalásában, és a medimágia fényéveket javít az élményen a mugli variánshoz képest. Tényleg egy kisebbfajta családi esemény kerekedett belőle, de százszorta elviselhetőbb volt az egész így, mint ha egy ispotály fehérre mázolt négy fala között került volna rá sor.
Lucien azzal a pár kis pihével a fején úgy bandzsít ki a pólyából, mint egy konszolidált kis krumpli. Jó, attól milliószor szebb, főleg az édesanyja szemében, aki láthatóan akármilyen mosott rongyként funkcionál, nem akaródzik letennie a kezéből. Főleg, mert Alexa békés, de egyébként logikus mondandójának köszönhetően belement, hogy Willel beszélgessenek most. Ezúttal nem tervezi, hogy kibúvót hagy a férjének és letéteti vele az esküt, hogy soha ne bánthassa sem Lucient, sem bármilyen potenciális jövőbeli gyerekét. Mielőtt Alexa kimenne a szobából, hogy behívja Willt, elmotyog egy "Köszönöm"-öt. Bár zsibbadt, sokkalta összeszedettebbnek érzi magát, mint akinek elkezdett a köd szépen lassan felszállni az agyáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869023#post869023][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:01[/b][/url]

Will
- Három nappal később -

Mindent összevetve az interneten látott és olvasott történetekhez képest elmondhatja, hogy királynői körülmények között hozta világra Lucient. Azt leszámítva, hogy borzasztóan fáradt és elcsigázott, mondhatni egész decensen végigcsinálta, főleg, hogy a családok női tagjai buzgón kivették a részüket a figyelme lefoglalásában, és a medimágia fényéveket javít az élményen a mugli variánshoz képest. Tényleg egy kisebbfajta családi esemény kerekedett belőle, de százszorta elviselhetőbb volt az egész így, mint ha egy ispotály fehérre mázolt négy fala között került volna rá sor.
Lucien azzal a pár kis pihével a fején úgy bandzsít ki a pólyából, mint egy konszolidált kis krumpli. Jó, attól milliószor szebb, főleg az édesanyja szemében, aki láthatóan akármilyen mosott rongyként funkcionál, nem akaródzik letennie a kezéből. Főleg, mert Alexa békés, de egyébként logikus mondandójának köszönhetően belement, hogy Willel beszélgessenek most. Ezúttal nem tervezi, hogy kibúvót hagy a férjének és letéteti vele az esküt, hogy soha ne bánthassa sem Lucient, sem bármilyen potenciális jövőbeli gyerekét. Mielőtt Alexa kimenne a szobából, hogy behívja Willt, elmotyog egy "Köszönöm"-öt. Bár zsibbadt, sokkalta összeszedettebbnek érzi magát, mint akinek elkezdett a köd szépen lassan felszállni az agyáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869024#post869024][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:04[/b][/url]

A botrány ne gyűrűzhessen tovább, ő lényegében azonnal vesztegzár alá került. A nagynénje az ominózus események másnapján kopogtatott az ajtaján, hogy beszéljen vele - ő pedig hol ordibálva, hol könnyek közt, hol pedig apatikus nyugalommal borította rá a feszültségét. Borosüvegek törtek szilánkokra a kandallóban, hangzott el vérre menő fenyegetés, Alexa azonban mindvégig higgadt, tárgyilagos, ám rendíthetetlen maradt. Ő pedig, mint egy kóbor kutya, aki félholt fáradtságig vergődik a béklyóban, végül hosszú órák múltán megadta magát az felsőbb akaratnak. Nem beszél a testvéreivel, nem keresi meg őket, nem gondol rájuk, sem pedig Adélra - így szólt az alku cserében azért, hogy kisimítják az összegubancolt szálakat. Jelentsen ez bármit.

Madlen kora reggel küldte el neki kurta, semleges üzenetét: Adél órák óta a birtokon van. Tudta, mit jelent ez, ott és akkor azonban, a kanapé melletti szőnyegre csúszva a pokolba kívánta az egészet. Nem ebben egyeztek meg. Nem így képzelte el. A kopott, kockás plédjébe gabalyodva magához húzta az előző éjjel megbontott rumos üveget, amit még befejezett azelőtt, hogy kandallóba lépett volna.

A házban szokatlanul nagy volt a csönd. Nem ehhez szokott. Tudta, hogy két emelettel feljebb a családja támogató, lelkes várakozással köszöntik az örököst, erre az eseményre azonban ő nem kapott meghívást. A könyvtárszobában órákon át nézte, ahogy a gondos kéz nyomán a fal szövetére az övék alá újabb név kerül, őt pedig ez egyszerre töltötte el dühvel és csalódottsággal. Azok után, amiket elnézett ennek a kurvának… azok után, amit lenyelt tőle, volt bátorsága hozzá, hogy kitiltsa a szobából. Vérlázító. Megtorlandó.
Az öngyújtóvá bűvölt pálca a zsebében pedig sosem volt még ennyire csalogató.

Órák teltek el azóta, hogy Alexa először lejött hozzá, hogy egy biztató mosollyal közölje vele: mindenki rendben van. Ő megkönnyebbült félmosolyt erőltetett az arcára akkor, és most is ugyanezzel sétál el a nő mellett, hogy átlépje a szoba küszöbét, ami eddig mágikus határvonalként tartotta őt távol. Lehajtott fejjel csukja be az ajtót maga mögött. Könnyű virágillat csapja meg az orrát, azoknak a főzeteknek és kencéknek a szaga, amit régről olyan jól ismer. Kellemes, mégis vészjóslóan émelyítő.

Az ujjait ropogtatva lép közelebb. A szeme végigfut a falakon,  gondosan kiválasztott bútorokon, az őszi virágcsokrokon az ablakpárkányon, az üres, faragott bölcsőn az ágy lábánál. Az arcáról hagyja leolvadni a családtagjai előtt ímmel-ámmal megjátszott érzelmeit, ahogy a lányra néz. Lépésekkel távolabb áll meg tőle, a kezeit passzívan a zsebébe teszi.
 - Gratulálok. Alexa azt mondta, ügyes voltál végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869026#post869026][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:08[/b][/url]

Eldöntötte, hogy amennyire a mentális állapota és az alapvető közérzete engedi, erős és határozott marad. Will szereti úgy húzogatni a szálakat, hogy neki kedvező fordulatok álljanak be a kapcsolatukban, de ezt most nem hagyhatja bekövetkezni.
Alexa nyugodtan rávilágított néhány tényre, mely nem mentesíti a férjét, de tartalmaznak igazságot: amit Will tett, az évekkel ezelőtt történt, azóta pedig három év és jó néhány hónap börtönbüntetést tudhat maga mögött, ugyan más bűnökért (itt már rázta a fejét, de nem vágott közbe), vagy vélt bűnökért, de vezekelt valamennyit. Továbbá, amit már ő is tudott: a férje soha nem kapott tényleges, hathatós segítséget, mindig csak tüzet oltottak körülötte. Nyilván Will hozhatott volna teljesen más döntéseket akkor és ott, sőt kellett volna, de nem lehet teljesen elmenni a körülmények fölött sem. Nem úgy hangzott, mintha a nagynénje mentesíteni akarná Willt bármi alól, de arra joggal világított rá, hogy Luciennek két szülőre van szüksége, továbbá Will igenis várta ennek a gyermeknek az érkezését. A belső vívódásai ezzel nem csitultak el, de talán elkezdett formát ölteni a megoldás.
A belépő Will azonnal magára vonja a figyelmét, a karjában fekvő baba laposakat pislog. Kicsit arrébb mocorog az ágyon, majd a fejével a keletkezett hely felé bök.
- Gyere, ülj le. Látni akarod, nem? - Ezt elmondta Alexának is, hogy eltiltani ugyan nem tudja Willt Lucientől, de semmiképp sem fogja felügyelet nélkül hagyni apát és fiát még jó darabig. Ha Will enged a hívásnak, tényleg átadja neki a kis csomagot: ráncos, pár órás kisbaba, él és egészséges. Sokkal több, mint amit Noah esetében kaptak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869027#post869027][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:09[/b][/url]

Ő maga sem tudja, mire számított. Nem erre. Még utoljára hátrapillant a bezárt ajtóra, ami mögött biztos benne, hogy ott strázsál a család épp kiválasztott tagja, hogy közbelépjen, ha kell. Nem hülye, tudja, hogy nem bíznak benne - valójában pedig ez olyasmi, ami miatt nem neheztel rájuk. A dühe  azonban napok óta egy személyre koncentrálódik, ő azonban, legjobb tudása szerint, nem tartózkodik az országban.
Szótlanul ül le az ágyra, nem egészen a lány mellé. Ismét szóra nyitná a száját, Adél azonban, talán, mert nem kíváncsi a mondandójára, beléfojtja a mondatát. Ellenkezés nélkül, azonban az arcán halványan végigfutó riadalommal veszi át a csomagot tőle.
Évekkel ezelőtt elképzelte már, milyen lesz majd, amikor először a kezében tartja a fiát. Talán megnyílik majd a föld alatta, talán olyasvalamit érez majd, amire nincs felkészülve. Ám most, ebben a csöndes, ismerős szobában, a délutáni napfényben, ahogy a tekintete megtalálja az álmos újszülöttét, az érzés inkább…
Békés. Természetes. Helyénvaló.
A szája széle megrezzen. Az álla megfeszül, hogy visszafojtson valamit ismeretlent.
   -  Lucien? Az lett a neve végül? - Pillant végül a lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869028#post869028][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:11[/b][/url]

Egy pillanatra sem veszíti szem elől Will mozdulatait. Kötve hiszi, hogy bármivel is próbálkozna, hiszen mi oka lenne bántani Lucient? Semmi, de ettől még nem bírja legyűrni a paranoiáját. Mindketten úgy várták ezt a gyereket, úgy akarták, mint egy korty vizet, akár bevallották, akár nem. Will még addig is képes volt elmenni, hogy belengesse a válást, ha terméketlen a házasságuk. Ezek után teljes képtelenségnek tartja jelen pillanatban, hogy kezet emelne a férje a babára, s azt is, hogy ők valaha aláírják a sokat felhozott, és fenyegetési eszközként használt válási papírokat. Lucien voltaképp megpecsételte a közös életüket egyelőre.
A bólintása megerősítést ad a gyerek neve kapcsán. Semmi nem változott e tekintetben, csak a köztük, szülők között feszülő tapintható nézeteltérések kaptak újabb lángokra.
Lehet, hogy az érzelmesség számlájára kellene írja, de elnézve Will és Lucien kettősét, nem tud nem melegséget érezni a látványra. Nincs ott tartózkodás, esetlenkedés, de mintha látni vélné, ahogy Will vonásai kissé meglágyulnak. Talán csak odaképzeli, mert oda akarja. A baba közben hatalmasat ásít, de szinte már teljesen elaludt az apja karjaiban.
- Szakasztott olyan, mint te… amikor összetört arccal mászol haza. - A fáradt, fanyar mosoly váratlanul terül szét az arcán, s noha korántsem old meg semmit a viccelődés, jólesik ilyesmivel kitölteni a csendet, míg Will a gyerek látványával próbál betelni.
- Jár az elismerés, mindkettőnknek. - A férje csapnivaló házastárs, csapnivaló ember. Csak remélheti, hogy nem lesz csapnivaló apa is, de az tény, hogy kitartóan kampányolt a babáért. Talán van remény a javulásra, de innen valahogyan fel kell álljanak először.
- Szeretném, ha végre megtennél valamit, nem nekem, hanem neki. - Egy kicsit előre dőlve kinyúl, hogy megcirógassa a kicsi homlokát, de nem kéri vissza az apjától. Erre folyamatosan emlékezteti magát, hogy az aggályai ellenére most nem veheti vissza Lucient Willtől. És bármennyire undorító, a gyerek jelenleg a legjobb alkualap mindenhez. Willnek éreznie kell a súlyát, a fontosságát, hogy meggyőzhető legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869030#post869030][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:21[/b][/url]

   -  Hah… lehet benne valami…
Feljebb emeli a pólyát magával szemben, a szeme pedig összeszűkül, ahogy kutatja az ismeretlen, mégis távolról ismerős vonásokat. Sosem volt szeme hozzá, hogy felismerje a hasonlóságokat, legalább is semmiképp sem ennyire korán. A duzzadt arc, az álmos, érdektelen tekintet és az ökölbe szorult kezek azonban tagadhatatlanul ismerősek. Lucien olyan, akár egy összevert, részeg burgonya. Igazán bájos.
Adél szavai zavaró zümmögésként dünnyögnek a szobában. Az ölébe ereszti a pólyát, a mozdulat pedig természetes és gyakorlott.
   -  Mondd. Amit csak szeretnél - téríti vissza a figyelmét végül a lányra és néz felé ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869032#post869032][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:25[/b][/url]

Helyes. A férje olyan intenzíven vizslatja a babát, hogy már-már hódolatnak is beillene a maga, férfinyelvre lefordítható stílusában. Lucien pedig nem zavar sok vizet, olyan békésen alszik, mint amilyen békés egy pár órás csecsemő lehet evés után. Nemsokára úgyis ordítani kezd majd valamiért, erre már felkészítették.
Vesz egy mély levegőt a folytatáshoz.
- Szeretném, ha végre letennéd az esküt. Sőt, kérem, hogy tedd. Most még. - Fenyegetésnek hangzik? Annak fogja venni a másik, legalábbis ő így hiszi. Bőven lehet annak venni ezen a ponton.
- Az első Lucien, mindenek felett. Biztonságban kell tudnom őt mindenkor. Ehhez pedig kell a mágikus ígéreted is, nem csak … hogy az apja légy. Az magától értetődő. - Tehát levonható a konzekvencia, hogy Will mindenképp marad a képben apai minőségében, persze más választása nem is lenne Adélnak, elvégre a szülőknek egyaránt jogaik vannak ebben a történetben, nem csak az anyának.  De nem mindegy, hogy a nejed folyton szemmel tart és gyanakszik rád, közben pedig a családot is ellened uszíthatja, vagy megpróbálhatja, vagy pedig ketten eveztek egy csónakban ebben a szülős sztoriban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869033#post869033][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:25[/b][/url]

   -  Mondd ki inkább egyenesen, hogy mire akarsz célozni ezzel.
Mióta belépett, a mozdulataiban, az arckifejezésében a aurában érezhető az elfojtott, reszket hűvösség. Nem igazán szembetűnő, vagy olyasmi, amire rátapinthatna az ember, inkább egyfajta ösztönös megérzés. Nem fenyegető, hanem fenyegetett.
A fejét visszafordítja a lányról a fia felé. Kiszabadítja az egyik kezét, az ujjai pedig megkeresik a gyermek álmában ökölbe szorított, ráncos öklét.
 - Esküt akarsz? Azt az esküt? Legyen. De csak akkor, ha te is leteszed. Mielőtt találnád összemarni az ő arcát is, ahogy azét a lányét Hévízen.
Lassan és kimérten beszél, végiggondolva a szavait. Az apró kéz ujjai az ő mutatóujja köré fonódnak.
 - Mert tudod, ha szörnyeteget keresel, annyira nem kell messzire menned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869034#post869034][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:25[/b][/url]

Megfeszül az állkapcsa, de nem áll neki vitatkozni, mert sem ereje, sem idege nincs hozzá. Számított ellenállásra, de szerencsére ez messze nem olyan rossz, mint az erőszakos üvöltözés és testi megtorlás. És persze, hogy Willnek is vannak feltételei, hát hogyne lennének. Hosszan kifújja a levegőt, aztán a hajába túr és hátrakaparja a természtellenesen szőke fürtöket az arcából. Borzasztóan fiatalnak tűnik a majdnem 21 éve ellenére.
- Mondj, amit akarsz, de letesszük akkor mindketten az esküt. És nem csak Lucienre. Minden. Egyes. Potenciális. Gyerekünkre. Értve. Ha már mindketten ilyen... problémásak vagyunk, ez a minimum. - Mert nem kötekszik ezen, az ő természete is elég messze áll az ideálistól, sőt, ha bárki megtudná, hogy Willnek a kezébe adta Lucient azok után, amit megtudott róla, minden bizonnyal ugyanolyan szörnyetegnek könyvelné el, mint amilyennek a férjét tartaná a közvélemény egy lelepleződés során. Még ő sem biztos benne, lesz-e gyomra Willel maradni ezek után, de egy biztos, a gyerek érdekében nem fog aláírni semmiféle ilyen gennyes papírt, és a nyakát tenné rá, hogy Will sem. Ha meg fogják keseríteni egymás életét, ám legyen.
- És van még egy feltételem. Amíg nem rendezem magamban mindazt ami… napvilágra került, addig nem hagylak magadra Luciennel kettesben. Akár tetszik, akár nem. Kifelé maradunk a boldog család, Almássy grófnőtől végre búcsút veszünk, de a bizalmamat újra kell építenem feléd. Már, ha sikerül. - Igyekszik végig tárgyilagos maradni, és nem belemenni a "mennyire megrázó volt megtudni, milyen mocskot hagytál magad mögött a családoddal kapcsolatban" litániába, mert sejthetően semmit sem érne el vele. Arra is odafigyel, hogy véletlen se használja a "tilos" szó bármilyen variációját, inkább implikálja, hogy Willnek egy ideig nem lesznek csak apa-fia momentumai, ha rajta múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869036#post869036][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:27[/b][/url]

- Hmm-mmmm…
Belülről rágcsálja az ajkát, a keze pedig, ami köré a gyermek ujjai fonódnak, kissé megremeg. Tanult azonban az intelmekből és abból, amit mint a nagyanyja, mint pedig a nagynénje a lelkére kötöttek. Nem vitatkozhat. Lesz ideje rá, szüksége is lesz rá, idővel pedig meg is fogja tenni. De nem itt és nem most. Hosszan pislog. Egy mély szusszanással pedig összeszorult torokkal visszanyeli azt, amire gondol és igazán kikívánkozna.
Adél esküt akar és felügyeletet. Az előbbi visszatérő momentum köztük, az utóbbi azonban új… emellett pedig amellett, hogy kőként nehezíti el a gyomrát, valahol mélyen enyhébb büntetés mint amire számított.
   -  Ahogy szeretnéd - egyez bele végül halkan. Átfogja a pólyát, majd azzal a kezében óvatosan feláll az ágy széléről. Csak egy lépéssel távolodik el, visszafordul a lány felé.
 - Külön akarsz költözni? Vissza anyádékhoz? Vagy ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869037#post869037][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:29[/b][/url]

Hallhatóan kifújja a bent rekedt levegőt a beleegyezés hallatán. Ettől igazán tartott, hogy ha Will megmakacsolja magát, sokkal nehezebb dolga lesz. Megfenyegethetné masszívan a válással, de az rá nézve is kockázatos- biztos benne, hogy egy elhelyezési perben megkérdőjeleződne az alkalmassága mint egykori zártosztályt megjárt páciens, és már látta gyakorlatban, mennyire hathatósak a Krise-ügyvédek.
- Köszönöm. - Főleg azt, hogy nem kiborulás lett a dolog vége, hanem egyfajta egyezség, még ha kikényszerítette is.
- Én… - Erre mit mondjon? Üresen pillant vissza Willre, sőt, inkább mérhetetlenül fáradtan. - Nem tudom még. Majd eldöntöm. - Egyelőre a könyökeire támaszkodik, illetve az ökleinek nyomja a homlokát, amolyan meditáló-fáradt pozícióban próbál értelmes gondolatokat formálni, sikertelenül. Rémesen fáradt.
- Ne vidd el, jó? - Ott motoszkál a gondolat az elméjében, pedig semmi nem indokolja egyelőre a gyanúját, hogy most Will kisétálna az ajtón a gyerekkel és soha többé nem látja majd őket. Ahogy elnézi a párost, továbbra is csak azt tudja megállapítani, hogy fogalma sincs, hogy fognak ebből kilábalni, meg hogy mennyire abszurd, hogy hirtelen szülők lettek, és ez a hús-vér csecsemő az ő gyerekük. Szükségük lesz időre, hogy magukhoz térjenek az első sokkból és elkezdjen kialakulni a rutinjuk, már ha valaha is sikerül feloldaniuk ezt a házassági válságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869038#post869038][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 23:08[/b][/url]

Persze, hogy nem tudja. Miért is hitte, hogy Adéltól értelmes választ fog kapni egy egyszerű, szinte eldöntendő kérdésre? Ma azonban nem veti a szemére ezt. Nem álltatja magát ugyanis azzal kapcsolatban, hogy ha kicsivel, ha minimálisan megértőbb lett volna vele az elmúlt lassan négy évben, derüljön ki a múltjáról bármi, Adél valószínűleg a szobában szerette volna tudni őt, míg a fia megszületik. A könyvtárszobában ácsorogva ma, hallgatva az emeletről leszűrődő lépteket, volt ideje gondolkodni ezen és el kellett ismernie, hogy valójában senki mást nem tehet felelőssé, csak saját magát.
Majd az önostorozó, bűntudattal teli gondolat, ahogy jött, úgy is foszlik szét.
   -  Az enyém is, oda viszem, ahová akarom - válaszol félvállról. Hátat fordít, a lágyan lefüggönyözött ablak felé. A fia semmiről sem tudva, semmivel sem törődve alszik a karjaiban, az ő fejében pedig tényleg megfordul, hogy ha nagyon szeretné, akár tényleg itt hagyhatná a lányt. Végül is, ki akadályozná meg? A család. És persze az aurorok. Na de azokon kívül kicsoda? Hamarosan letelik a büntetése, a karperec lekerül a csuklójáról, ő pedig szabad ember lesz ismét. Visszavihetné Lucient Kanadába, a Crean-tó mellé, ahol a nagyapjával éltek. Akár Mexikóba. Végül is, miért ne?
   - Tudod, csak vicces ez az egész. - Folytatja háttal állva. - Jön Nate és játssza a szentet. Ő és Esther. A két golden child. De én tudom, milyenek valójában. Szerinted nem látom a szemükben ugyanazt, amit az anyáméban, vagy a nagyapáméban, vagy bármelyik nyomorultében ebben a családban? Bolondok vagyunk egytől egyig. És Lucien is ugyanolyan bolond lesz. Ennek a kurva vérvonalnak velünk kellene kihalnia inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869039#post869039][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 23:23[/b][/url]

Már-már azt hitte, nyugta lesz, Will elringatja Lucient, aztán a baba visszakerül hozzá, de muszáj, óh, muszáj folyton belerúgni a feleségedbe, igaz, William? A jeges borzongás kegyetlenül belemar a bensőjébe, úgy kapja fel a fejét Willre meredve, mintha amaz kijelentette volna, hogy elperli a gyereket tőle.
- Azt te csak hiszed. Az engedélyem nélkül nem mész vele sehova. - Az sem érdekli jelen pillanatban, ha ezzel összeugrasztja a két családot, de ha Will tényleg megpróbálja valaha ellopni a gyereket a vonzáskörzetéből és eltűnni vele, holtbiztos, hogy addig nem nyugszik, míg az összes elhallgatott mocskot a nyakába nem varrja és börtönbe küldi egy életre. Ha pedig mindez nem lenne elég, tovább pattogtatja rajta az ostort ez a semmirekellő szörnyeteg. Jelen pillanatban nehéz meglátnia benne, mit is szeret annyira Willben, pedig még most is ott motoszkál benne ez a fertelmes ragaszkodás, tudja.
- Lucien nem egy belterjes tévedés. És ne hidd, hogy a Krise-családban terjengő anomáliák bármi alól feloldoznak téged csak úgy. Ez a gyerek nem olyan, mint a ti Noahtok! Soha nem is lesz olyan! - Remeg a hangja a gyenge indulattól. Ha több ereje lenne, már felpattant volna az ágyból és megpróbálta volna visszavenni a gyerekét, de most csak arra futja, hogy dühösen meredjen a stratégiai pontjáról Will és Lucien párosára. Felháborító maga a gondolat is, hogy a férje a családi torzulásokkal akarja a szőnyeg alá söpörni ezt az egészet, és még a gyereküket is belevonná a mocsokba.
- Tudod, elképesztő vagy. Kint van a szög a zsákból és még mindig úgy ferdítesz, ahogy jólesik, csak tudnám, miért hiszed, hogy ezen a ponton még átmoshatod bárki agyát vele? Alexa néni is tudja, mi történt, a nagyanyád is, könyörgöm, nem voltak emlékeid évekig a történtekről, annyira túllőttél a célon! Ezt nem magyarázod ki azzal, hogy a családodban terjed az elmebaj. Ne próbáld magad áldozatként lefesteni a történetben. És add vissza végre Lucient. - Elege volt ebből, Willből és a játszmázásaiból. Most nem kér belőle, gyógyulni akar, pihenni, a fiával lenni, hozzászokni az anyasághoz, nem pedig Will aljas játszmázásait hallgatni.
- Ha annyira utálod a testvéreid, miért nem tüntetted el őket, míg volt rá alkalmad? Ez itt a kérdés. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869040#post869040][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 23:57[/b][/url]

A szavainak valójában semmi éle sincs. Üres és céltalan vagdalkozás, csak reménykedve benne, hogy valamelyik talán célba talál. Érzelmileg képtelen feldolgozni azt a szürreális szituációt, amibe belekeveredett. Egyrészt megszületett a fia, ami valahol mélyen őszinte megkönnyebbüléssel és örömmel tölti el. Ezt az érzést azonban ködbe borítja minden más, amit érez: bűntudat, düh, természetellenes vágyakozás. Ahhoz hozzászokott, hogy Adéllal marják egymást, ő pedig úgy érzi, talán nem is tudna élni nélküle. Azonban eddig könnyű volt egymásnak támadniuk, neki pedig gondolkodás nélkül a lány fejéhez vágni, amit érez. Elvégre mégsem volt a gyereke anyja. Ma azonban visszafordíthatatlanul biztosság vált, hogy akármit csinálnak, akármit éreznek és akármi történik, nem fognak megszabadulni egymástól.
Nem mintha szeretne. De az opció annyira megnyugtató volt eddig.
Hátat fordítva ringatja az újszülöttet, amíg a lány beszél. Nem érdekli, hiszen eleve nem várt választ. Csak ki akarta mondani, ami a lelkét nyomja, kiokádni kettejük közé, hogy aztán foglalkozzon vele, aki szeretne. Így Adél dühös vergődése is lepereg róla.
   -  Ám legyen. De ne mondd azt, hogy nem figyelmeztetett semmi.
Nem Adél az egyetlen, akit fojtogatja a légkör. Végül további akadékoskodás nélkül megfordul és visszalép az ágy mellé. Tőle szokatlan óvatossággal adja vissza a pólyát a lánynak, ami épp, hogy megrezzen ettől.
Tudja, hogy nincs tovább maradásra. Nem néz a lányra, nem szól hozzá, helyette megfordul és magára hagyja a szobában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869102#post869102][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.03. 22:17[/b][/url]

Will
- másnap -

Az első éjszakájuk sírós volt; Lucien első blikkre úgy tűnik, három-négy óránként felkel és olyankor torkaszakadtából sír, amíg enni nem kap és/vagy tisztába nem teszik, valamint minden további felmerülő igényét ki nem elégítik. Jázmin mellett most még egy házimanó van váltásban mellette, és persze az egész família rajtra készen vár, hogy segítsen, ha szükséges. Meg mert volna esküdni, hogy a tegnap Madlen arcára kiülő mimika őszinte elégedettséget és büszkeséget sugárzott a dédunokája láttán. Lucien ugyanolyan megilletődve bandzsított valahova Madlen homlokára, mint előtte mindenki másra. Új még neki ez a világ, idő kell, hogy megszokja, és egyelőre tökéletesen elég azzal az emberrel összebarátkoznia, aki kilenc hónapig őrizte a saját testében, illetve a másikkal, aki úgyszint kivette a részét a "megalkotásában".
Amikor reggel előkerült a szobájából, nem mondhatni, hogy kevésbé nézett ki nyúzottnak, mint tegnap. Egy periodikusan élesen felsíró csecsemő mellett nem igazán lehet része pihentető alvásban az embernek, hiszen az első ilyenkor a baba, és még nem akarja kiadni a gyeplőt teljesen a kezéből a gondozás tekintetében. A fél éjszakája arra ment el, hogy az alvó gyerekét bámulja újra és újra visszatérve hozzá az alvás helyett, most pedig emiatt ritka meggyötört egy látványt nyújt az arca.
Reggeli után átadta Madlennek Lucient, míg Willel és Alexával átvonultak a könyvtárba. Az egész procedúra viszonylag gyors, fájdalommentes, mondhatni steril érzésű volt. Ugyan Will szemébe nézett végig, míg Alexa pálcája mentén az aranyfonál a húsukba ívódott, és kimondták az esküt fejenként, de nem érzett különösebben semmit, maximum azt, hogy fáradt, és szeretne leülni végre, visszakapni Lucient a karjaiba. A végén visszamentek a nappaliba, és miután megköszönték Alexa segítségét, és biztosította róla mind Madlent, mind Alexát, hogy magukra hagyhatják őket, becsukódott a két nő mögött az ajtó.
Egy darabig csak a nyüffögő kisbaba hangját hallani; a kisfiú kezei ide-oda járnak, mintha mindent próbálna megfogdosni, pedig erről egyelőre szó sincs. Azért majd később ráérnek aggódni.
- Át akarod venni? - Az ember azt hinné, kezd megenyhülni, ez azonban csak jutalmazás. Nagyon nehezen vette rá Willt az esküre, és most mint valami kutyát, meg kell jutalmazza, másként hosszútávon akkor fog belé marni, amikor nem számít rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869105#post869105][b]William Martin Krise - 2023.11.03. 22:54[/b][/url]

A bőr bársonnyal fedett kanapé párnái közé dőlve lassan, elgondolkodva drzsöli a csuklóját, ahol a láthatatlanná vált aranyfonál a bőrébe fúródott. Semmit sem érez és tudja, hogy nem is kellene, mégis... a gyomra akkor szorult össze, amikor átlépte a könyvtár küszöbét, azóta pedig képtelen lehiggadni.
A nyöszörgő hangok idegenek a szoba csöndjében. Adéllal átellenben ül a drága faragványokkal díszített kanapén, a teája, amit a házimanó akkor tett elé, amikor a nagynénje elhagyta a könyvtárat, egyelőre érintetlen.
Örülne, ha valaki megmondaná, mit kezdjen magával és hogy viselkedjen most. Korábban, hasonlóan bizonytalan helyzetben mindig állt mellette valaki, hogy elsimítsa a hibáit: az anyja, Madlen, Belphengard, vagy egyenesen Júlia vagy Adél. Most azonban egy szemében hátráltak ki mögüle. Bármit megadna érte, hogy a nagyapja most kidugja a fejét az egyik megrakott, elegáns könyvespolc mögül, vállon keregesse és azt mondja: csak dőlj hátra, gondolj másra, én pedig megoldok mindent.
A lány felé pillant, onnan pedig tovább a gyermekre, akit nem lát az anyag redői közt. Röviden megrázza a fejét.
   -  Gondolkodtál rajta, mikor jöttök haza? Most, hogy megkaptad, amit akarsz nincs akadálya, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869108#post869108][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 00:02[/b][/url]

Will
- másnap -

Nos, ha nem, hát nem, Lucien teljesen jól elfér a karjaiban, és mi tagadás, látni az arcán valahányszor a gyerekre téved a tekintete, hogy egy pillanatra teljesen elvész az alakuló kis arcban, akár ébren van, akár alszik. Mint akit telepumpáltak boldogsággal és... egy adag egészségtelen kialakuló obszessióval.
- Hm? - Nehezen, de elszakad a babától, hogy újból Willre koncentrálhasson. Megenged egy perc csendet magának, mielőtt válaszolna. - Ezt a hetet még szeretném itt tölteni. Madlennek illő megköszönnöm a segítséget, azután pedig... igen, hazamegyünk. Viszont lenne itt valami, amit jó lenne megbeszélnünk. - Egy újabb napirendi pont a véget nem érő harci listájukon. Beszéd közben megcirógatja Lucien pihés kis fejét szeretetteljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869110#post869110][b]William Martin Krise - 2023.11.04. 00:18[/b][/url]

Végül leereszti a kezei közt szorongatott csuklóját és ezzel felemelkedik annyira, hogy a kanapé legszéléről valamelyest közelebb üljön. Megadja a lánynak a távolságot, hiszen semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy Adél most megmakacsolja magát és visszameneküljük a lakrészébe, ahonnan továbbra is a Madlen által rászórt mágia tartja mesterségesen távol.
Adél tehát hazajön. Nagyszerű, nagyszerű. A gyomra még mindig kémnyelmetlenül fáj, de ezzel a szorítás cseppet engedni kezd. Tegnap éjjel, amíg a hálószoba plafonját nézte, végigjátszotta agyban a történteket és az előtte áll lehetőségeit... és rá kellett jönnie, hogy a szituáció közel sem annyira viharos, mint azt elsőre hitte. Igen, a felesége bizalmatlan vele most, de ezen kívül mi változott? Semmi sem. Nathaniel és Esther továbbra is rühelli őt, az azonban aligha újdonság; a birtokon ferde szemmel méregetik igaz, de lényegében nem veszített el előjogokat. Adél eleve kikötötte már hónapokkal korábban, hogy ragaszkodik az eskühöz, most pedig, hogy megkapta, valószínűleg ismét lehiggad majd és minden visszatér a régi medrébe.
Érinthetetlen - mindig az volt. Újra és újra rá kell jönnie erre.
   -  Madlen szerintem a föld fölött jár a boldogságtól, hogy itt vagy a dédunokával, szóval annyira ne vidd túlzásba a hálálkodást - válaszol szórakozott félmosollyal. - Hogyne. Mondd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869111#post869111][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 00:32[/b][/url]

Még mindig Luciennel babrál, legszívesebben magához szorítaná, ha már elég erős és nagy lenne, hogy tudja, nem okoz kárt ezzel a fiában, de jelenleg olyan kis törékeny és aprócska, hogy még a szélfúvástól is szeretné távol tartani.
- Egy ideig jó lenne, ha külön laknánk. Pár hétig legalább. - Az orra, a gyerek orra az övé, erről teljességgel meg van győződve. Willből azonban többet vél felfedezni Lucienben, vagy inkább beleképzelni, mert egy egynapos babának még alig van bármiféle vonása.
Végül felpillant Willre teljes komolysággal az arcán.
- Vagy másképp mondva: egy darabig szeretném, ha külön élnél tőlünk. - Csak, hogy tisztázza, nem ő akar kiköltözni, hanem Willt szeretné telken kívül látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869113#post869113][b]William Martin Krise - 2023.11.04. 00:59[/b][/url]

   -  Nem értem, mit akarsz mondani ezzel - ráncolja össze a homlokát. De, valójában felfogja a szavakat és azoknak az értelmét... azonban elzárkózik attól, hogy elfogadja őket. Ezáltl nem válik irritálttá, nem emeli fel a hangját és a keze sem szorul ökölbe, amikor a kanapé támlájára könyököl a lánnyal szemben.
   -  Megcsináltam, amit szerettél volna, nem? Tegnap pedig azt mondtad, hogy együtt fogjuk nevelni és nem változik semmi. Ebbe pedig ez nem fér bele. Szóval a válaszom: nem. Ha térre van szükséged, akkor azt meg fogod kapni, de nem tilthatsz ki a fiam életéből és a saját házamból.
Tényszerűen válaszol, és bár a szavai éle támadó is lehetne, most mégsem az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869115#post869115][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 01:23[/b][/url]

Sejtette, hogy nem fog az üzenet olyan hamar átmenni Will szűrőin, mint egy átlagember esetében. A baba közben a világ legnagyobb nyugalmával alszik a pólya mélyén.
- Egy szóval sem tiltottalak el, de az nem működik, hogy úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Hagynod kell némi időt, hogy kezdjek ezzel az egész katasztrófával valamit, Will. És Luciennek nem tesz jót, ha folyton változik a környezete, míg ilyen kicsi, ezért mondtam, hogy hagyj pár hetet, hogy rendezzem magamban a dolgokat. Együtt neveljük így is, de nem fogok veled egy fedél alatt maradni még egy ideig, akár helyesled, akár nem. Luciennek természetesen az életében maradsz, de továbbra is ott leszek még jó darabig melletted, ha vele foglalkozol, és mindez teljesen érthető a történtek fényében. Erről még csak vitát sem akarok nyitni. - Ő is próbálja megőrizni a higgadtságát és érveket felhozni, miért Willnek kellene most engednie. Arra számít, hogy mindez megint csak elmegy a férje füle mellett, akár egy gyorsvonat. Meg sem lepődne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869116#post869116][b]William Martin Krise - 2023.11.04. 01:42[/b][/url]

Az alacsony asztalkán gőzölgő teája után nyúl és az ölébe veszi a csészét. A mozdulat annyira könnyű és semleges, mégis szüksége van erre, hogy megzabolázva tartsa a hullámzó érzelmeit. A nagyanyja otthonában könnyebbnek érzi higgadtnak maradni, mert sosem tudhatja, mikor hallgatják és figyelik. Emellett pedig tisztában van vele, mi történt legutóbb, amikor itt veszítette el az önuralmát.
   -  Igen, én ezt megértem - ad neki igazat először. Nem, nem érti és nem ért vele egyet, de megteszi ezt a gesztust a lánynak,  már volt annyira kedves, hogy megszülte a fiát. - És ezért mondom, hogy annyi helyet és időt kapsz, amennyit szeretnél, és Lucien és te megkaphatjátok az egész emeletet. De szükséged lesz rám, és ezt te is tudod. Ha nem akarsz a közelemben lenni, az rendben van. Nem értem miért, de legyen. A gyerek azonban nem csak a tiéd, a ház pedig mindenekelőtt az enyém. Én nem akarok vitatkozni ezen. Őszintén Adél, mi változott múlt hét és most között? Semmi. Igen, talán történtek dolgok - és itt az ezüstkanállal, amivel eddig a teáját kavargatta, legyint is egy aprót, mintha csak jelezné, mennyire ostoba apróságtól van szó -, de nem tegnapelőtt. És továbbra sem vagy tisztában mindennel. Feleslegesen variálsz. Nem akarsz inkább csak hazamenni és onnan folytatni mindent, ahol abbamaradt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869117#post869117][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 01:54[/b][/url]

Ezúttal süket fülekre találnak a manipulatív szavak. Megpróbálhatják szőnyeg alá seperni ezt a hatalmas elefántot, és őszintén megkérdezte magát az elmúlt napokban, képes volna-e erre. A válasz az volt: nem. Sőt, mikor egymaga feküdt az ágyán Joannánál, és volt ideje megpróbálni megrágni ezt az egészet, kegyetlenül belesuttogott egy őrültség a fülébe. Lehet, nem is olyan őrültség, hallva hogyan akar Will úgy tenni, mintha még ő volna az áldozat. Egyelőre félreteszi az elhangzottakat, hogy másvalamit szegezzen a férjének.
- Mondd csak... szerelmes vagy Estherbe? Vagy voltál?- A hangja halk, de határozott, az arckifejezése pedig gyanakvó, ahogy Will felé fordul gyerekestől-mindenestől. Látni akarja az arcát, mikor válaszol. Teljes képtelenségnek akarja hinni, de akkor miért... tette, amit tett? Neki eszébe nem jutott volna ugyanez Dominik kapcsán, pesig szintén utálja a bátyját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869226#post869226][b]William Martin Krise - 2023.11.06. 21:47[/b][/url]

Az arckifejezése, a mozdulatai, a hangja egyaránt higgadtak maradnak most, azonban nehezen titkolhatná, hogy távol áll a törésponttól. Sosem akarta, hogy Adél tudomást szerezzen a történtekről, mi több, ha tisztában lett volna az emlékek tartalmával, nagy valószínűséggel ő maga sem akarta volna látni őket. Nem azért, mert visszataszítóak lennének számára - hanem azért, mert jövőbeli problémáktól terhesek. Emlékek nélkül nem lett volna esély rá, hogy elszólja vagy bármi más módon lebuktatja magát, és ez gyönyörű az emléktörlésben.
Így tehát adott a kérdés, Nathaniel miért nem részesült ugyanebben, és hogy válhatott ilyen füstölgő puskacsővé az életében. Ezt a döntést azonban majd máskor, Madlen társaságában szeretné megérteni.
Az ezüstkanál megáll a kezében. A neutrális pillantás, ami Adélét viszonozta, elsötétül - ám, csak egy halvány pillanatra. Most nem hagyja, hogy a kérdés a szoba csöndjében lebegjen köztük, fojtottan ingerült hangon, de szinte nyomban válaszol:
   -  Most úgy fogok tenni, mint ha ezt nem hallottam volna meg. Te pedig a fogaiddal együtt hagyhatod el ezt a szobát. Megegyeztünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869227#post869227][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.06. 22:03[/b][/url]

Összeszűkül a szeme, ha lehet, még jobban, mint eddig. Olyan, mintha Will felfortyant volna a puszta gondolatra, hogy vérfertőzéssel vádolja, mert erről szó sincs... vagy játszadozik, hogy kibújjon a válasz alól? Képtelen megmondani, arra viszont korántsem képtelen, hogy válaszoljon a helyrepakolós feleletre.
- Elfelejted, hogy ha egy ujjal hozzám érsz, repülsz innen. - Higgadt, nem engedi ki a kezdődő remegést. Ha most Will meglátja rajta a megingás szikráját, tovább fogja ütni a vasat. Hagyja egy kicsit megülni a csendet közöttük, de épp csak egy picit.
- Nem tudom, mi jár a fejedben... - Elgondolkodóan cirógatja meg Lucien pelyhes kis fejét. A baba nyugodtan szuszog a pólya mélyén, nincs más gondja, mint hogy kikerült az anyaméh luxusából és ez az új világ olyan szörnyű kényelmetlenségeket okoz neki, mint az alvás, evés, és a pelenka telerakása. - ... de jegyezd meg: ha valaha kiderül, hogy a hátam mögött a húgoddal kavarsz, nem látod többé Lucient. Van egy határ, amit nem lépsz át. Megegyeztünk? - Csak, hogy visszadobja a fenyegetés-labdát.
- A házzal kapcsolatban pedig, ha nem vagy hajlandó időt és teret adni nekem, akkor néhány hétig Médinél fogok lakni Luciennel. Ez persze nem akadályoz téged sok mindenben, legfeljebb nem leszel ott a pelenkacserénél, vagy az etetésénél, de bármikor eljöhetsz időt tölteni vele. - Ha valaha visszapörgetik ezeket az emlékeket, véletlenül sem sütheti rá senki a "nem együttműködő" jelzőt. Látszik az arcán, hogy nem fog visszahátrálni, fenyegetésre sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869236#post869236][b]William Martin Krise - 2023.11.07. 17:51[/b][/url]

A válasz azelőtt bukik ki belőle, hogy az információ eljutna az agyáig, akár egy gerincvelőbe ültetett, ősi reflex. Azonnal felfogja, hogy erre az egyenes kérdésre nem adhat választ, függetlenül attól, hogy ha őszintén felelne, egyszerűen nemet mondott volna. Azonban a kérdés az abszurditása mellett súlyos vádat hordoz magában, erre pedig önvédelemből nem reagálhat sem így, sem úgy.
Adél tovább feszíti a húrt. Ő ismét lesütött szemmel, lassan, kimérten kezdi kevergetni az elhűlő teáját, hogy kordában tartsa az indulatait. A rövid, elbocsátó válaszai nem véletlenek: semmit sem szeretne jobban, mint, hogy a lány végre ejtse a témát. A magyarázkodása, úgy érzi, csak szél lenne a felesége vádaskodásainak vitorlájában. Másrészt pedig, nemigen tudna bármit mondani, amivel jelenleg kiáshatná magát ebből a tetves gödörből, amibe újfent a testvérei lökték.
   -  Fine, legyen, rendben van, tiéd a ház - a konok hallgatását hirtelen, türelmetlen felcsattanással szakítja meg -. Holnap kiköltözök és mehettek oda. Legyen, nem érdekel.
Bármit, csak Médit ne - tenné hozzá, ehhez azonban már nincs mersze. Nem ismeri igazán a lányt, abban azonban biztos, hogy Adél jelenlegi, labilis érzelmi állapotán nem segítene a barátnők duruzsolása. Ha valaha vissza akarja állítani a status quo-t, nem hagyhatja, hogy a felesége fejét telebeszéljék olyan gondolatokkal, amik talán arra sarkallnák, hogy tényleg elhagyja őt.
   -  Akartál még valamit, vagy mehetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869237#post869237][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.07. 19:22[/b][/url]

Érzi, milyen vékony kötelen egyensúlyoznak jelenleg mind a házasságukban, mind az érzékeny téma kapcsán, de nem tervez meghátrálni. Hogy aztán ismét fejet hajtson és elnézze Will legújabb túlkapását, és megint csak visszatérjenek a régi kerékvágásba? Ki van zárva.
Kicsit elnyílik a szája, majdnem rávágja "Nem végleges, csak adj időt. Nem örökre kérem.", de aztán rá kell jönnie, hogy ez további táptalajt adhatna Willnek, hogy javára fordítsa a beszélgetést, az pedig jelen helyzetben nem segítene a végkifejleten. Nem bízik benne, azok után, amit megtudott, egyelőre nem tud őszintén bízni a férjében a gyerekük tekintetében. Az aljas kis démon ott ül a vállán és suttog: mi van, ha egyszer Luciennel is az történik, mint Nathaniellel? Vagy... - és ettől rándul egyet a gyomra az undortól - ... mint Estherrel?. Nem, nem akar ilyen képeket maga elé vetíteni most. Megrázza a fejét, hogy elhessegessen mindent.
Tényleg, akart még valamit? Maga elé mered egy másodpercre, aztán megrázza a fejét. A gondosan hullámos, természetellenesen szőke tincsei engedelmesen inganak a fejmozgását követve.
- Csak gyere vissza holnap délelőtt, és utána is. Lucienhez. - Mert attól, hogy nem bízik Willben, táplálnia kell a jó anya és feleség ábrándját, aki akarja a családjuk egyben maradását, még ha ezen a ponton egyáltalán nem is biztos benne, ez hogyan kivitelezhető.
Ezt leszámítva nem hadakozik tovább Willel, helyette, ha nincs egymásnak több mondandójuk és Will nem akar Luciennel foglalkozni most, nemsokára elválnak egymástól és mindenki visszatér a maga lakrészébe.