A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

A megbűvölt megsző ollók vidáman csattognak a színes rózsabokrok közt. A szigetországot fojtogató forróságot tegnap éjjel nyári vihar oldotta fel, amiből ma délelőttre kellemesen hűvös, de napos idő maradt. Ilyenkor már ő is szívesebben kimerészkedik a vastag kőfalak között, ahol lassan több, mint három hete tart a kényszerű száműzetése.
Valójában bármikor távozhatna. A birtok kapui nyitva állnak, őt pedig a nagyanyja kérésén kívül semmi más nem tartja itt. Azonban történtek... dolgok. És bár a legelején úgy érezte, szeretne egyedül maradni, egy belső hang végül emlékeztette rá, hogy talán mindenkinek az a legjobb, ha távol marad a falutól egy időre.
Tehát javarészt iszik és krikettezik. Élete során csak párszor töltött huzamosabb időt a birtokon, így úgy döntött, kihasználja annak minden előnyét, különös tekintettel a tágas és gondozott kertre és az épület alatt húzódó, labirintusnak is beillő borospincére. Ha nem krikett ütővel a hóna alatt látják masírozni az itt lakók, akkor többnyire üveggel a kezében - természetesen csak akkor, ha ez sem James, sem pedig Madlen nem látja. Az utóbbi kettő szeme előtt a viselkedése már-már példaértékűnek is mondható: rendszeresen és rendezetten megjelenik a vacsoraasztalnál, diplomatikus érdeklődéssel hallgatja végig James történeteit és követi pár naponta a nagyanyját a rózsakertbe. Az itt tartózkodásának első hetében majdhogynem laposkúszásban közlekedett a házban, a feszültség azonban napról napra feloldódott benne, mára pedig az emlékekkel kapcsolatos intermezzó egyfajta kínos kényelmetlenséggé fakult a szemében.
Igaz, olyan kényelmetlenséggé, ami éjjelente hosszú órákra ébren tartja.
Úgy negyed órája a reakciói engedelmes bólintásokká és üres válaszokká váltak. A virágágyások közt sétálva végighallgatta a családi portfólió legfrissebb híreit, azt, hogy mi történik mostanában az unokatestvéreivel és a nyárvégi családi összejövetel terveit. Léptében az ajtóban összeszedett, apró krikettlabdát dobálja és kapja el újra és újra. Sunnyog valamiben - tudja, hogy aligha hazudhat a mellette sétáló nőnek, így alig leplezi, hogy a gondolatai el-elkalandoznak és valamelyest feszültebb, mint a napokban.
   -  Különben... szeretnék kérdezni valamit. Ha nem gond.
Ritka, hogy nem ajtóstól ront rá valakire a kérdéseivel. Most azonban különösen udvarias és óvatos - és halkabb, mint általában. Ismét feldobja, majd fél kézzel elkapja a labdát.
   - Vannak még történtek, amiket nem tudok, vagy...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866250#post866250][b]William Martin Krise - 2023.08.21. 22:34[/b][/url]

A megbűvölt megsző ollók vidáman csattognak a színes rózsabokrok közt. A szigetországot fojtogató forróságot tegnap éjjel nyári vihar oldotta fel, amiből ma délelőttre kellemesen hűvös, de napos idő maradt. Ilyenkor már ő is szívesebben kimerészkedik a vastag kőfalak között, ahol lassan több, mint három hete tart a kényszerű száműzetése.
Valójában bármikor távozhatna. A birtok kapui nyitva állnak, őt pedig a nagyanyja kérésén kívül semmi más nem tartja itt. Azonban történtek... dolgok. És bár a legelején úgy érezte, szeretne egyedül maradni, egy belső hang végül emlékeztette rá, hogy talán mindenkinek az a legjobb, ha távol marad a falutól egy időre.
Tehát javarészt iszik és krikettezik. Élete során csak párszor töltött huzamosabb időt a birtokon, így úgy döntött, kihasználja annak minden előnyét, különös tekintettel a tágas és gondozott kertre és az épület alatt húzódó, labirintusnak is beillő borospincére. Ha nem krikett ütővel a hóna alatt látják masírozni az itt lakók, akkor többnyire üveggel a kezében - természetesen csak akkor, ha ez sem James, sem pedig Madlen nem látja. Az utóbbi kettő szeme előtt a viselkedése már-már példaértékűnek is mondható: rendszeresen és rendezetten megjelenik a vacsoraasztalnál, diplomatikus érdeklődéssel hallgatja végig James történeteit és követi pár naponta a nagyanyját a rózsakertbe. Az itt tartózkodásának első hetében majdhogynem laposkúszásban közlekedett a házban, a feszültség azonban napról napra feloldódott benne, mára pedig az emlékekkel kapcsolatos intermezzó egyfajta kínos kényelmetlenséggé fakult a szemében.
Igaz, olyan kényelmetlenséggé, ami éjjelente hosszú órákra ébren tartja.
Úgy negyed órája a reakciói engedelmes bólintásokká és üres válaszokká váltak. A virágágyások közt sétálva végighallgatta a családi portfólió legfrissebb híreit, azt, hogy mi történik mostanában az unokatestvéreivel és a nyárvégi családi összejövetel terveit. Léptében az ajtóban összeszedett, apró krikettlabdát dobálja és kapja el újra és újra. Sunnyog valamiben - tudja, hogy aligha hazudhat a mellette sétáló nőnek, így alig leplezi, hogy a gondolatai el-elkalandoznak és valamelyest feszültebb, mint a napokban.
   -  Különben... szeretnék kérdezni valamit. Ha nem gond.
Ritka, hogy nem ajtóstól ront rá valakire a kérdéseivel. Most azonban különösen udvarias és óvatos - és halkabb, mint általában. Ismét feldobja, majd fél kézzel elkapja a labdát.
   - Vannak még történtek, amiket nem tudok, vagy...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866275#post866275][b]Mesélő - 2023.08.23. 20:53[/b][/url]

Túl sok minden történt az utóbbi időben, túl sok fájdalmas pillanat, és Madlen, bármennyire határozott nőnek is tűnik, valójában most az események legalább felében nem tudja, hogy mitévő legyen. Esther kijelentése különösen zavarja, hiszen néhány hete egészen biztatóan tudtak tárgyalni, és kihozni egy olyan megállapodást, mely nem volt olyan vészesen rossz, sőt, időt adott neki magának is, miközben a lány úgy érezhette, hogy a teljes szabadság felé halad. Megfelelő döntésekkel talán meg is lett volna a vágyott szerelmi frigy, ami valójában éppen olyan elrendezett lett volna, mint minden más. A mai reggelen azonban egy bagoly a birtok kulcsait és számos bankkártyát hoztak, egy rövid levél kíséretében, melyen leginkább tételek szerepeltek, iskoláztatási, ruháztatási költségek, amiket nem tippelt meg rosszul, Madlen maga szomorú is lett volna, ha ennyi mellette töltött évvel nem látja reálisan a költségeket. Fájdalmas volt azonban látni a száraz, tételes felsorolást. Madlen nem ahhoz van szokva, hogy ne hódoljanak be neki, de Jamestől fél tanácsot kérni, vagy egyáltalán elmondani neki, hogy mit kapott reggel.
- Jobb kérdezni, mint bizonytalanságban őrlődni. - biccent egyet, nem is figyelve igazán, elméjében Nathaniel mostanában tanúsított viselkedése az, ami megjelenik, és azon elmélkedik, hogy vajon a fiúnál is érik-e valami. Testvérek, ha kettőnél éppen dráma van, a harmadik miért maradjon ki belőle.
- Mindenki életében vannak történetek, amiket nem tud. Ha arra vagy kíváncsi, hogy van-e még emlék, amit nem kaptál meg tőlünk, a válaszom az, hogy nem. De attól még, hogy birtoklod, nem is biztos, hogy tudod is őket. - erre nem is olyan rég Adél maga világította rá, aki felidézte azt, hogy mit látott Belphengard esetében, és amelyekről feltételezi, hogy William nem tud.
- Le kell szoknod, William, a részegeskedésről. Annak érdekében, hogy a fiad és a feleséged megmaradjon. Főleg a fiad. Erre koncentrálj. És amennyiben Adélt is meg kívánod tartani, úgy azt javaslom, az ital helyett valóban válaszd a családod. Hamarosan élő bizonyítéka lesz annak, hogy termékeny vagy, szaporodj, családot szeretnél, erre vágysz. Adél megadná neked. És mi a nagyapáddal hálásak lennénk azért, amiért a családfánkat biztosítod. Az unokatestvéreid vagy túl fiatalok vagy túl elkényeztetettek, hogy rendesen végezzék a dolguk. - Madlen fejét csóválva igazít meg néhány rózsát, különös jelenség, ahogy kesztyű nélkül, a fájdalom legkisebb jele nélkül rendezi őket, holott a tüske többször is a húsába vág.
- Adélnak van egy másik feltétele is. Egy megszeghetetlen eskü. Amit csak a születendő gyerekeire kért. Hogy őket ne bánthasd. - az ostoba, tenné hozzá, de ki tudja, Adél talán élvezi ezt a fajta bánásmódot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866278#post866278][b]William Martin Krise - 2023.08.23. 21:25[/b][/url]

Nem igazán tudja, hogy hozhatná fel óvatosan a témát. Nagyi, volt még rokon, amitől erőszakkal el kellett tiltanotok, vagy ez mind? James elhamarkodott tette természetes módon ébresztette fel benne azt a paranoiát, amit évekbe került lehiggasztania. Tisztában van vele ugyanis, hogy a nagyapja hagyatékának egy része emlékekből áll - és nem akármilyenekből, hanem az ő saját emlékeiből, amiket vagy a saját kérésére, vagy pedig könyörületből elvettek tőle. Tinédzserként nem egyszer követelte, hogy visszakapja őket, Belphengard azonban újra és újra emlékeztette rá: ha nincsenek az agyában, annak oka van, az üvegek pedig fájdalmon kívül nem rejtenek mást. Végül ő is elfogadta ezt és úgy döntött, megbízik a korábbi önmaga és a felnőttek döntéseiben.
Egészen egy hónappal ezelőttig. Azóta álmatlanul bámulja a plafont éjszakánként, újra és újra végigjátszva magában az ezernyi jelenetet, amit furcsán egyszerre újak és távoli emlékek is számára. Annyi mindent összezavartak benne... és emellett annyi mindent tettek teljesen egyértelművé.
Tudnia kell az igazságot.
Madlen ködösen válaszol, ő udvariasan ingatja a fejét, a nagyanyja a beszélgetést pedig a felesége és a születendő gyereke felé tereli. Ő tétlenül ácsorogva hallgatja végig és figyeli, ahogy a nő a növényekkel babrál. így pedig, hogy Madlen nem néz rá, megengedheti magának, hogy elhúzza a száját.
   -  Le fogok állni. Megmondtam neki is, de nem értem, hogy miért veri magát a földhöz ezen. Ha pedig annyira szeretne családot, akkor pedig végképp nem tudom, hogy miért zárkózott be Hévízre, vagy bárhol is van most.
Hárít, terel. Nem akar az alkoholproblémáiról beszélni, különösen nem a nagyanyjával, akit nem tud néhány szép szóval vagy agresszióval hallgatásra bírni, ha kellemetlenné válna a téma. Szerencsére erre nincs szükség, ugyanis Madlen különös fejleményekkel fejezi be a mondandóját.
Ismét feldobja, majd elkapja a labdát. Türelmetlenül szusszan egyet.
   -  Hogyne, hát persze, hogy megint az Esküvel hozakodott elő. Legutóbb, amikor terhes volt, akkor is ugyanezt mondta. Nem tudom, mit képzel, hogy bántanék egy gyereket? Mikor csináltam én olyat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866319#post866319][b]Mesélő - 2023.08.26. 17:40[/b][/url]

- Én is sok mindent mondtam már az életben, sok mindent hittem, hogy úgy lesz, de természetesen tévedtem. Van az a pont, Will, amikor nem elég csak mondanunk, hogy nem úgy lesz, meg kell cselekednünk. A nagyapád azért adta vissza az emlékeket, mert féltette Esthert, neki ő a legkedvesebb unokája, és te bántottad őt. Hiába mondtam neki, hogy nem fogod újra megtenni, azt mondta, túl elfogult vagyok veled, a kedvencemmel.
Sokáig azt mondogatta, hogy neki magának nincs kedvenc unokája, de ez nem igaz, hiszen van, a lányok közül Alina, a legtalpraesettebb, a fiúk közül William, a legjobban Martinra hasonlító az. Minden unokáját szereti, de nem egyformán, ami miatt sokáig bűntudata volt, aztán elengedte a dolgot, mint oly sok mindent az életben.
- Megnézte az emlékeket. Nem tudom, hogy veled vagy nélküled, de megnézte őket. Talán az összeset is, nem tudom, de gyanítom. Utalt rájuk, és ha így tett, akkor tényleg fontos az, hogy megváltozz, Will, sőt, az is, hogy letedd az esküt. Csak a fogalmazásnak kell pontosnak lenni.
Leguggolva beszél hozzá, miközben néhány gazt húz ki a kisebb rózsatövek közül, majd felegyenesedve szembe néz a fiúval.
- A testvéreid ugyanúgy elveszítették a szüleiket, mint te, csak nekik még emlékük sincs róla. A húgod rajongásig szeretett téged, és szerette volna, ha te is szereted. A kérdésedre a válasz pedig, hogy ő is egy gyerek volt.