A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

A kora reggeli napfény és a sós levegő betolakodott a nyitott ablakon, ami a teraszhoz vezetett. A kis fogadó egy domb tetején terült szét, tökéletes rálást biztosítva városra és a mögötte elterülő tengerpartra. Tegnap érkeztek, szétnézni még nem volt lehetőségük, meg nem is nagyon akartak, a szoba biztonsága sokkal kellemesebbnek tűnt. Furcsa volt, hogy nem azzal a nővel jött ide, akivel eredetileg tervezte, de a háziak kedvesek  voltak és szíves örömest tették át egy korábbi időpontra a foglalását, ez volt hát a nászútja, egy másik nővel. Mikor felvázolta a "Lépjünk le!" részleteit, nem fért bele egy nyüzsgő, szmogtól bűzlő nagyváros, ahol még a saját gondolatait sem hallja az ember. Úgy érezte, hogy mindkettőjüknek arra van szüksége, hogy egy kicsit kikapcsoljanak, elszakadjanak mindentől.
Vince az ablak felé fordította a tekintetét, kiélvezte a tűzgolyó első próbálkozását, majd visszafordult az ágy felé, ahol a szőke aludt, látszólag békésen. Az ölében ott hevert a megviselt füzete, amiben ott lapult a hajnal terméke. Nem tudott aludni, így az ágy melletti fotelt választotta, amiről tökéletes volt a rálátás a tengerre és Szofira. Valahányszor ránézett, mindig tudott valamit a lapra vetni, a lány, úgy tűnt kiapadhatatlan ihlet forrása, de mivel hamarosan elkezdődik a nap, kár lenne ismét beletemetkezni a kibontakozó történetbe, a szöszkécel akarta tölteni a napot. Így hát az asztalon lévő palack után nyúlt és kitöltötte magának a vörölső italt, majd lustán belekortyolva legeltette a szemét az alvó szépségen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=677979#post677979][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.28. 10:38[/b][/url]

A kora reggeli napfény és a sós levegő betolakodott a nyitott ablakon, ami a teraszhoz vezetett. A kis fogadó egy domb tetején terült szét, tökéletes rálást biztosítva városra és a mögötte elterülő tengerpartra. Tegnap érkeztek, szétnézni még nem volt lehetőségük, meg nem is nagyon akartak, a szoba biztonsága sokkal kellemesebbnek tűnt. Furcsa volt, hogy nem azzal a nővel jött ide, akivel eredetileg tervezte, de a háziak kedvesek  voltak és szíves örömest tették át egy korábbi időpontra a foglalását, ez volt hát a nászútja, egy másik nővel. Mikor felvázolta a "Lépjünk le!" részleteit, nem fért bele egy nyüzsgő, szmogtól bűzlő nagyváros, ahol még a saját gondolatait sem hallja az ember. Úgy érezte, hogy mindkettőjüknek arra van szüksége, hogy egy kicsit kikapcsoljanak, elszakadjanak mindentől.
Vince az ablak felé fordította a tekintetét, kiélvezte a tűzgolyó első próbálkozását, majd visszafordult az ágy felé, ahol a szőke aludt, látszólag békésen. Az ölében ott hevert a megviselt füzete, amiben ott lapult a hajnal terméke. Nem tudott aludni, így az ágy melletti fotelt választotta, amiről tökéletes volt a rálátás a tengerre és Szofira. Valahányszor ránézett, mindig tudott valamit a lapra vetni, a lány, úgy tűnt kiapadhatatlan ihlet forrása, de mivel hamarosan elkezdődik a nap, kár lenne ismét beletemetkezni a kibontakozó történetbe, a szöszkécel akarta tölteni a napot. Így hát az asztalon lévő palack után nyúlt és kitöltötte magának a vörölső italt, majd lustán belekortyolva legeltette a szemét az alvó szépségen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678156#post678156][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.28. 21:45[/b][/url]

Az elmúlt napok szinte elválaszthatatlanul összefonódtak a lány gondolataiban, mintha még csak tegnap este ismerték volna meg egymást és már itt voltak Olaszországban, elzárva mindentől és mindenkitől. Szofinak most éppen erre a távolságra volt szüksége, hogy egy kicsit rendbe rázhassa az életét.
Az érkezésük zökkenőmentes volt és boldogabb nem is lehetett volna, amikor meglátta a szobájukat, valamint a városra nyíló kilátást. A szíve hosszú idő után végre újra cseppnyi megkönnyebbüléssel verdesett és egy röpke másodperc erejéig ő maga is elhitte, hogy megengedheti azt a boldogságot, amit két hónappal ezelőtt elveszített.
Úgy húzta feljebb magán a takarót, hogy közben nem nyitotta ki a szemét és lassan a másik oldalára fordult. Szőke hullámai az arcába hullottak, ő pedig még annyit sem mert megtenni, hogy félreseperje. Aggódott, hogyha kimerészkedik az álmok birodalmából, akkor az a törékenyen felépített boldogság kicsúszik az ujjai közül és ő ismét Angliában találja magát, teljesen egyedül és összezavarodva.
Érzékelte, hogy Vince nincsen mellette és a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél, így végül eltűrte a tincseit és kilesett a szempillái mögül. A férfi tőle nem messze ült a fotelben, Szofit pedig mosolyra kényszerítette a látvány, ahogyan teljes nyugalomban, egy pohárral a kezében figyelte őt-
Hiányzott már neki az érzés, hogy valaki számára ő legyen az első és a legfontosabb. Az utóbbi hónapok rengeteg energiát kivettek belőle, többet adott magából, mint amennyit bárki is el tudott volna képzelni, de erről egyelőre hallgatott. Nem érezte úgy, hogy a kapcsolatuk készen áll erre a beszélgetésre. Vagy, hogy ő maga eléggé erős hozzá.
- Mióta figyelsz?
Halkan tette fel a kérdést, de a görbület nem akart eltűnni. A takaróval kezdett játszani, elrejtette az arcát, hogy a férfi ne láthassa mennyire zavarba sikerült hoznia, csak a kékségei pásztázták rendíthetetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678171#post678171][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.28. 22:16[/b][/url]

Nem sietett, nem akarta felkelteni a nőt, ha kell egész nap elül itt, csak akkor szereznie kell még egy üveggel az itteni borból. Szofié volt a világ összes ideje, hogy kipihenje magát, hiszen elvileg ezért - is - jöttek ide. Neki sosem volt szüksége túl sok alvásra, az utóbbi időben éjszakáként egyáltalán nem aludt, úgyhogy számára nem túl meglepő az ébrenlét. Az viszont igen, hogy végre először nem csak álmatlanul forgolódott az ágyban. Mikor Szofi megmozdult, a szemöldöke érdeklődve szökött a magasba, próbálta kitaláni, hogy ez vajon az ébrenlét jele-e, de a kék szemek megváratták, a szöszke csak kicsivel később fedi fel őket. Ennek hatására mosoly kúszik Vince arcára, lassan belekortyol az italba, minden erejével azon van, hogy ellenálljon a kísértésnek, hogy visszafeküdjon mellé.
- Néhány órája.
A poharát lerakva a fotel melletti asztalra csukja be a füzetet, és rakja le a pohár mellé.
- Nem tudtam aludni, úgyhogy inkább figyeltelek, na meg, hónapok óta most tudtam írni először.
Elégedetten hátradől, ujjával a kárpinton dobol és úgy beszél, mintha a szőke a világ legjobb programjáról maradt volna-e és Vince igazsága sem áll ettől túl messze. Figyelt és agyalt és írt, néha kettőt egyszerre. Akadt olyan pillanat, mikor egészen máson gondolkodott, mint amit papírra vetett, a nő kisugárzása tehetett róla, az a furcs fény ami körülvette egészen újszerűen hatott a férfira, korábban sosem tapasztalt ilyesmit, hát kiélvezte. Mindezt szívesen megosztotta volna a lánnyal is, de bölcsebbnek látta erről, mielőtt teljesen bolondnak nézik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678179#post678179][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.28. 22:33[/b][/url]

A lány hosszú ideje először érzi magát igazán kipihentnek. A rémálmok szinte a barátjává váltak az utóbbi időben, ő pedig kezdte mindezt természetesnek venni, mintha nem lenne abban semmi meglepő, vagy esetleg különleges, hogy az éjszaka közepén zihálva ébred és mázsás súly nehezedik a mellkasára. Mára mindez már rendszeressé vált, de amikor Vincénél töltötte az éjszakát messzire elkerülték, ő pedig végre hinni kezdte, hogy még jóra fordulhatnak a dolgai.
Most, ahogy ott feküdt abban a hihetetlenül kényelmes ágyban, körbevéve a rengeteg paplannal és a kellemes szicíliai levegő befurakodott az ablakon Szofi újra érezte, hogy él és igenis megérdemli a boldogságot olyasvalaki oldalán, aki képes őt boldoggá tenni. Bár nem mondta el konkrétan Vincének, hogy miből is állnak a problémái, mintha a férfi ösztönösen érezte volna, hogy a legjobb megoldás, ha egy kicsit elmenekülnek kettesben. Nyilvánvalóan ő is ugyanígy érzett a menyasszonya miatt, de a szöszi képtelen volt rákérdezni. Félt a választól, hogy esetleg olyasmit hallana, ami ismét sebeket ejt a lelkén. Képtelen lett volna elviselni.
- Ennyire nem vagyok érdekes –csóválta meg bizonytalanul a fejét és végre valahára előbújt a takarófedezék mögül.
Félretolta az ágyneműt és az éjjeliszekrényen hagyott selyem köntöséért nyúlt, hogy belebújjon és Vince mellé telepedjen a karfára. Szeretett a közelében lenni, a vonzáskörzetében mozogni, mintha ő lenne a bolygó, ami körül keringve végre megtalálhatta a helyét a világban. A férfi szinte mindenért kárpótolta őt, amit az utóbbi időszakban elveszített és, bár fogalma sem lehetett róla, ő volt az egyetlen, aki a felszínen tarthatta a lányt.
Szofi a lábait Vince ölében pihentette és az üvegért nyúlt, hogy magának is töltsön egy pohárral. Olaszországban lennének, nemde? Itt egyáltalán nem számít meglepőnek, vagy éppenséggel elfogadhatatlannak, ha valaki korán reggel iszik. Amúgy is, már régen elmúlt tíz óra… hivatalosan már nincs is reggel.
- Miről írtál?
Szabad karját átfonta a férfi nyaka körül és lecsúszott a fotel karjáról, így már Vince ölében foglalt helyet, buksiját pedig a mellkasára hajtotta. Jelen pillanatban ennél tökéletesebb pozíciót el sem tudott volna képzelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678226#post678226][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.29. 09:45[/b][/url]

- Nekem az vagy.
Nem kellett sokat gondolkodnia a válaszon, egyáltalán nem mesterkélt bóknak szánta ez volt az igazság. Szofi nem csak az a lány volt, aki szépségénél fogva nem illet hozzá, hanem az, aki felnyitott a szemét, megannyi lehetőségét világítva meg a srác előtt. Korábban azt hitte magában kell keresnie a hibát a folyamatos morgásért és rosszkedvért, aztán egyszerre kiderül, hogy az ég világon semmi baja.
Ajkát beharapva figyelte, ahogy a szőke kikel az ágyból, felöltözik, majd hozzásétál. Az egész úgy tűnt számára, mintha egy jól megkoreografált jelenet lenne, nem pedig egy szimpla reggeli rutin. Amint megérkezett, felpillantott rá, kezével a lába alá nyúlt és az ujjaival lassan végigsimított a lány belső combján. Hirtelen sajnálta, hogy nem feküdt mellé vissza korábban, Szofi viszont nem érte be ennyivel. Ahogy a férfi ölébe csúszott, Vince jólesően felnyögött és átkarolta a derekát.
- Rólad, rólunk, még nem tiszta a történet.
De lesz, ez most már biztos. Hosszú idő után ismét munkát adhat ki a kezei közül és ennek ő legalább annyira örül, mint a pénzéhes kiadója.
- Ma reggel a tulaj két fia arról beszélgetett, hogy biztosan mocsok gazdag lehetek, amiért egy ilyen nő van itt velem. Ami rád nézve elég durva sztereotípia, és nagyon sértő, másrészt számomra dícséret, mert milliomosnak nézeki ki.
Míg beszél, kibontja a lány vállát a könnyű anyagból és vigyorogva csókot nyom rá. Valamit elkaffogat olaszul, a Keresztapás korszakából maradt rajta, de most úgy néz ki jól jön, még ha az ittenieneket nehezebb is megérteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678300#post678300][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.29. 14:36[/b][/url]

Most így jó, megnyugtató. Bármennyire is igyekszik eltitkolni maga elől, éppenséggel azt csinálja, amiről tudja, hogy hasztalan: menekül a problémák elől. Bár ez a kis kiruccanás tulajdonképpen csak és kizárólag kikapcsolódás, mindketten maguk mögött hagytak valamit, amivel nem akarnak és szinte nem is tudnának foglalkozni.
Vincéhez simult, szőke buksija a férfi mellkasán pihent és az ujjai között tartott borospoharat figyelte, amíg hallgatta őt. Mintha egy teljesen új világba csöppent volna és képtelen volt elhinni, hogy neki jár második esély, tiszta lap. Nem ezt szokta meg és folyton arra várt, mikor üt be megint valami szörnyűség. Túl régóta csúszott egyre csak lefelé a lejtőn, ez a hirtelen jött boldogság és nyugalom pedig ráhozta a frászt. Katasztrófát várt, attól félt, hogy mindez ismét kicsúszik a kezei közül és ő magára marad.
- Majd én inspirállak –jegyezte meg egy halvány mosollyal.
Vince keze a dereka körül biztonságérzetet nyújtott neki. Elhitte, hogy a világ egy sokkal jobb hely lehet és ők ketten egy biztonságos kis szigeten vannak a saját birodalmukban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtatta magát a szőke már az idefelé vezető úton is. Szerette volna pozitívan szemlélni a helyzetet, nem pedig minden sarkon veszélyt sejteni.
Ivott egy kortyot a poharából és szabad keze az őt ölelő karokra csúszott.
Fejét hátravetve kacagott fel, amikor Vince felvázolta neki, miféle beszélgetést hallgatott ki odalent.
- Azt hiszem, ez valahol rám nézve is hízelgő… –sóhajtott fel és bizonytalanul ingatta a fejét. - Csak sérti az egójukat, hogy ők sohasem kaphatnának meg egy ilyen lányt, mint én vagyok.
Előredőlve letette a poharat az asztalra, az üveg mellé, majd egy röpke pillanatig elgondolkozva függesztette a tekintetét Vincére. Valami frappánsat szeretett volna mondani, de elhagyták a szavak. Lassan hajolt közelebb a férfihez, hogy aztán ajkai puhán találják meg az övéit, miközben karjait a nyaka köré fonta és úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó menedékébe. Rövid csók volt, talán túlságosan rövid is, Szofi az ajkiba harapva húzódott valamivel hátrébb.
- Elmegyünk várost nézni?
Karjai továbbra is Vince nyaka körül pihentek, arca mindössze néhány centire volt az övétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678320#post678320][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.29. 15:28[/b][/url]

Az előző könyv, amit kiadott a kezei közül tulajdonképpen egy napló volt, amit akkor írt mikor utaztak, mikor majdnem egy egész éven keresztül csak fesztiváloztak. Valahol útközben hagyta el a gyermeki énjét és nőtt fel igazán. Mást szeretett volna, valami többet. Figyelte, hogy hogyan élnek a korabeliek a világ különböző pontjain és mindent leírt, ami valamilyen érhetetlen okból sikeres lett. Azóta azonban semmi másból nem álltak a gondolatai csak káoszból, nem tudott újrs beilleszkedni. Szüksége volt valami másra, többre. Úgy tűnt, ezt Szofi mellett találta meg. Ahogy a lány a mellkasán pihent szinte hihetetlen volt, hogy anélkül furakodhatott a szőke tincsek közé, hogy engedélyt kellett volna kérnie, és meg is tette.
- Reménykedtem benne.
Eddig sikeres volt a dolog, egy teljesen másfajta történet bontakozott ki előtte, mint a korábbi, nem napló volt, hanem egy igazi regény, amilyet mindig is írni akart.
- Hát téged biztos nem kaphatnak meg.
Mert hogy nem fogja elereszteni, az egyszer biztos. Mikor a szöszke közelebb hajol hozzá, beletúr a szőke tincsekbe, rájuk markol a rövid csók közben és csak azután ereszti el, hogy a nő elhúzódott.
- Még szép. Utána pedig lemehetünk a partra is.
Bármennyire is csábító volt a szoba, vagy a lány törékeny teste a kezei között, azért mégiscsak Szicíliában voltak, kár lenne kihagyni a hely szépségét rejtő kisvárost, a borokat és a tengert. Így ha kelletlenül is, de összébb húzta a lányon a kibontott köntösét, hogy ne essen kíértésbe.