A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Nem fogja feladni, bármennyire is nehéznek tűnik a kacsázás. Másoknak biztos az egyik legegyszerűbb dolog az életükben, de, neki sem mehet minden, ahogy szeretné. Aztán a háta mögül gúnyos hangra lesz figyelmes. Rögtön megismeri a férfi hangját, de mielőtt válaszolhatna, nagy levegőt vesz. Ha Zétény a közelében van, szüksége van egy kis várakozási időre különben az első pillanatban megütné.
- Miért nem lepődöm meg, hogy megint olyanba ütöd az orrod, amibe nem kéne? - pillant a másikra összeszűkült szemekkel. Bárhol találkoztak, Zétény a legkisebb dologba is belekötött, amit a lány elkövetett, és áh, hagyjuk, nem akar ezzel a személlyel foglalkozni, nem ér annyit. Hiába húzza fel magát miatta, nem lesz neki jobb.
Tekintetét ismét a földre tapasztja, hogy másik köveket keressen, mikor a háta bizseregni kezd. Kirázza a hideg egy pillanatra és nem tudja mi ez az érzés, hiszen semmi sem mászhatott be a hatalmas kabátja alá, legalábbis érezte volna a bogár vagy rovar apró lábainak csikizését, szóval nem tudja hova tenni a dolgokat. Felnéz a rellonosra, majd pislog egyet és karjaival átfogja a derekát, amilyen szorosan csak tudja. Reméli, hogy a másik viszonozza majd a gesztust, nagyon elkeseredne, ha nem így lenne, aztán eszébe jut az előbbi fontos dolog, ami már csak aprócskának tűnik, de ez remek alkalom, hogy együtt töltsenek egy kis időt.
- Akkor mit szólnál, ahhoz, ha te mutatnád, meg hogyan kell a kövekkel kacsázni? - érdeklődik a lány, és tekintetét a kék íriszekbe fúrja, ezzel próbálja sugallni, hogy mennyire örülne az oktatásnak és a közös programnak. Ugyanis Gwen örülten szerelmetes most a fiúba és minden külön töltött pillanat egy szenvedés számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=572934#post572934][b]Gwen L. Blake - 2016.03.12. 20:14[/b][/url]

Nem fogja feladni, bármennyire is nehéznek tűnik a kacsázás. Másoknak biztos az egyik legegyszerűbb dolog az életükben, de, neki sem mehet minden, ahogy szeretné. Aztán a háta mögül gúnyos hangra lesz figyelmes. Rögtön megismeri a férfi hangját, de mielőtt válaszolhatna, nagy levegőt vesz. Ha Zétény a közelében van, szüksége van egy kis várakozási időre különben az első pillanatban megütné.
- Miért nem lepődöm meg, hogy megint olyanba ütöd az orrod, amibe nem kéne? - pillant a másikra összeszűkült szemekkel. Bárhol találkoztak, Zétény a legkisebb dologba is belekötött, amit a lány elkövetett, és áh, hagyjuk, nem akar ezzel a személlyel foglalkozni, nem ér annyit. Hiába húzza fel magát miatta, nem lesz neki jobb.
Tekintetét ismét a földre tapasztja, hogy másik köveket keressen, mikor a háta bizseregni kezd. Kirázza a hideg egy pillanatra és nem tudja mi ez az érzés, hiszen semmi sem mászhatott be a hatalmas kabátja alá, legalábbis érezte volna a bogár vagy rovar apró lábainak csikizését, szóval nem tudja hova tenni a dolgokat. Felnéz a rellonosra, majd pislog egyet és karjaival átfogja a derekát, amilyen szorosan csak tudja. Reméli, hogy a másik viszonozza majd a gesztust, nagyon elkeseredne, ha nem így lenne, aztán eszébe jut az előbbi fontos dolog, ami már csak aprócskának tűnik, de ez remek alkalom, hogy együtt töltsenek egy kis időt.
- Akkor mit szólnál, ahhoz, ha te mutatnád, meg hogyan kell a kövekkel kacsázni? - érdeklődik a lány, és tekintetét a kék íriszekbe fúrja, ezzel próbálja sugallni, hogy mennyire örülne az oktatásnak és a közös programnak. Ugyanis Gwen örülten szerelmetes most a fiúba és minden külön töltött pillanat egy szenvedés számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573001#post573001][b]Farkas Zétény - 2016.03.12. 23:31[/b][/url]

Tényleg furcsa, hogy nem lehet nyugton az ember. Ha kell, ha nem mindig belebotlik valakibe, és ha lehet olyanba, akik nem kedvel. Bár valójában Gwennel nincs nagy gond igazán, csak hát megpróbált lenyomni a szájkaratéban és nem igazán sikerült neki, de ezt persze nem ismerte el. Azt sem, hogy Czettner tanárnő megmentette az irháját… Szóval emiatt kissé negatív helyen van az értékrendemben. Láss csodát, kacsázni sem tud, pedig azt még minden béna megtanul, ha egy kicsit unatkozik és van a közelben kavics, meg mélyebb vízfelület.
- Nem ütögetem az orrom, vigyázok rá, többet ér, mint a lakásotok. Már ha van és nem egy cipős dobozban laktok – mondom neki félvigyorral, kezdődhet a banzáj! Már alig várom, hogy kioktassam a helyes dobótechnikáról, de még az is lehet, hogy megfürdetem, ha túlságosan is elszállna vele a ló. Mondjuk, erre a pegazusok megfagynának, szóval ez a veszély nem fenyeget. Úgy látom, hogy meg akarja mutatni, hogy mennyire ügyes mégis… mert újabb kövek után néz. Ekkor valami megszúrja a hátamat és odakapok, de semmi, talán régen voltam már masszőrnél és kicsit meghúzhattam a múltkori edzésen. Na, mindegy, tekintetem Gwenre siklik vissza, aki megszólal és közelebb jön. Hát nem tudom, hogy mi érte öcsém, de a hangjától feláll a szőröm annyira… annyira, de annyira… észveszejtő! Így közelebbről pedig igen, határozottan csinosabb lett, vagy, ahogy a korosztályunk mondaná, igazi jó nő lett belőle. Erre közelebb lép, és átkarol, legalábbis bennem így játszódik le lassítva az egész. Nagyon vonzó és remélem, hogy aranyvérű, mert… kicsit csalódott lennék, ha nem. A szemin k találkoznak és én is átkarolom őt, eszméletlen, hogy eddig nem vettem észre, hogy mennyire összeillünk valójában. Még senkinél sem éreztem ennyire intenzív vonzalmat, már majdnem hogy gyanús, de nem foglalkozom vele, élvezem a pillanatot, az érintését, az illatát, a haja szálán megcsillanó napfényt.
- Örömmel, drága – mondom kedvesen és megsimítom az arcát. Majd elengedem és felveszek egy laposabb követ.
- A lényeg annyi, hogy a lapjával érintkezzen a vízfelszínnel, szóval érdemes laposan dobni, figyelsz? – szélesen mosolygok rá, majd koncentrálva elhajítom a követ, ami négyet-ötöt pattan, mielőtt elnyelné a tó. Körbenézek és szedek neki három kavicsot, majd a kezébe nyomom.
- Te jössz, angyalom. Ma nagyon csinos vagy – figyelem meg a csillogó szemeit, és bájos arcát. Úgy érzem, most minden szuper, ami eddig történt velem, biztosan oka volt, hogy eljussunk idáig. Ez a szerelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=575222#post575222][b]Gwen L. Blake - 2016.03.19. 23:04[/b][/url]

Miért_pont_neki_kell_érkeznie? Bárki más lehetne az iskola területéről, mégis ennek a tagnak kell lennie. A lány nem kerülheti el a következő szócsatát, mert ismerjük őket és egyik sem hagyná a másikat "nyerni". Ők nem vallják, az okos enged elved.
- Ha mást nem tudsz mondani, inkább tűnj el - válaszolja egyszerűen, majd visszamerül a keresésbe. Aztán valami megváltozik, ő pedig kedves lesz a másikhoz. Nem reménykedik abban, hogy a fiú is így látja, de neki most nincs nála fontosabb, emiatt a következő mondatokat is a lehető legkedvesebben mondja, ölelés közben. Elmosolyodik, ahogy Zétény az arcán végigsimít, becsukja a szemét, majd kicsit elszomorodik, mikor az érintés abbamarad. De a szavak boldoggá teszik, így mosolyogva figyeli a másik ügyködését.
- Nálad ügyesebb embert nem is ismerek - néz rá csodálattal, ahogy megint a karjaiba vetődik és most még szorosabban bújuk hozzá. Nem szeretné, ha ez a pillanat véget érne, addig fogja húzni, ameddig lehet. Még egy puszit is ad a másiknak, hogy érezze, mennyire szereti a lány, jobban mondja imádja, mert jelen pillanatban másra nem is tudna nézni.
- Köszönöm, de nekem nem megy - néz rá nagyra nyitva a szemeit, miközben kiveszi az egyik kavicsot a másik puha kezéből. Ilyen puha kezet még soha nem fogott. A tóhoz közelebb lépve úgy dobja el a kavicsot, ahogy az előbb mutatta, de ez sehogy sem akar működni. Neki ez nem megy, pedig most gyakorolta és nagyon szeretné, ha menne, de egyszerűen nem.
- Mi lenne, ha mögém állnál, átkarolnál, és úgy próbálnánk meg. Egyébként nem fog menni, láthattad - nyafogja a másiknak. Talán kislányosnak tűnik, de Zétény biztos nem fogja megszólni, hiszen most nagyon szeretik egymást. És az ajánlatot sem utasíthatja vissza, mert akkor Gwen szomorú lenne, azt pedig a másik sem akarhatja. Kérlelően pillant felé, ha eddig még nem jött oda megvigasztalni a sikertelenség miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=588165#post588165][b]Farkas Zétény - 2016.04.19. 07:48[/b][/url]

Soha nem tapasztalt érzés fut végig a testemen, ahogy Gwen hozzám bújik. Én meg utáltam őt, pedig minden egyes érintése külön megdobbantja a szívemet. Nem értem, hogy mi történt, de talán nem is kell érteni. Eddig is megcsapott már a szerelem szele – amit nagyon utáltam -, de most sokkal jobban és azt akarom, hogy ez örökre így maradjon. Milyen édes egy lány és milyen gyönyörű. Nem értem, hogy eddig ezt hogyan nem vettem észre.
Gwen puszija pedig mintha belülről égetné. De nem úgy, ahogy gondolnánk, hanem a lelkem melengeti meg, ahogy csak az érintései, csak ez az érzés sokkal intenzívebb.
- Ez kedves tőled, kevés embert ismerhetsz – vigyorgok, mint a vadalmafa, és magamhoz húzom, ha már volt olyan édes és odabújt hozzám. Közben kötelességemnek érzem, hogy megmutassam neki a kacsázás tudományát, mert bármennyire egyszerű is, kell hozzá némi érzék is.
- Azért csak próbáld meg, sikerülni fog, hidd el – végigsimítom a finom arcbőrét és egy lágy csókot hintek rá. Igen, ha eddig égetett az érintése, most főnixként fogok elporladni és újjászületni a hamvaimból. Habár ezt neki kellene így, hisz ő az eridonos. Figyelem, ahogy csinálja, de valahogy kicsavarodik a lány csuklója, a kövecske pedig csak simán elsüllyed, ahelyett, hogy pattanna.
- Semmi baj, a gyakorlat teszi a mestert… és ez egy jó ötlet, drága – mögé is libbenek, mintha két centivel a föld felett járnék, szorosan hozzá bújok és egy újabb követ adok a praclijába. Megfogom a kezét és nagyjából megmutatom neki a mozdulatot, mintha ő egy marionett-bábu lenne. Menni fog ez, érzem, de ha nem, az sem baj.
- Ha nem sikerülne sem baj, egyszer úgy is fog, ha nem ma, majd holnap –karolom át újra és mintha táncolnék vele, ringatom egy kicsit a földön. Az újabb próbálkozást megvárom, de ha megy neki, ha nem, nem erőltetem a folytatást, ami a kődobálást illeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=589106#post589106][b]Gwen L. Blake - 2016.04.23. 22:47[/b][/url]

Hirtelen változás áll be a lánynál. Nem tudja megmondani, hogy mi ez, talán azért mert ő sem tudja. Csak Cupido mondhatná meg, hogy ő volt a ludas, de miért rontaná el ezt a meghitt pillanatot? Hiszen olyan aranyosak, édesek, mézesmázosan cukik együtt, ki akarná tönkretenni ezt az idilli képet. Biztos vagyok benne, hogy az első és utolsó pillanat, amikor így néznek egymásra, és ölelik át a másikat szerelmesen.
- Sok embert ismerek, de közülük te vagy a legaranyosabb is - mosolyodik el kedvesen a szőke, majd az ölelést követően orrát a fiú orrához dörzsöli. Ha jól tudja, ezt nevezik pisze puszinak. Még a neve is olyan kedves, mint Zétény. Ámulattal figyeli a fiú összes tettét, már az is ámulatba ejti, ahogy elhajítja a követ. A biztatásra még jobban elmosolyodik, szája már majdnem körbeéri az arcát, de mellette nem lehet szomorúnak lenni.
- Kiváló tanárom van, szóval biztos megtanulom majd - bólogat hevesen. A próbálkozás sajnos nem jár sikerrel, az a fránya kavics nem akar ugrálni. Egy burkolt ölelés formájában tanítani a kacsázás fortélyait, nagyon jó élmény. Ezt máskor is felveti, ha a fiúval egy tó partján fognak sétálni. Milyen jó lenne nyáron Zéténnyel a Balaton parton napozni. Még úszni is megtaníthatná a lányt, biztos az is jól megy neki. Zétény olyan tökéletes, mindenben jó és még megerőltetnie sem kell magát.
- Majd otthon is próbálkozom, ott is van tó - rántja meg a vállát a következő sikertelen kísérletre. Most inkább Zéténnyel szeretné eltölteni az idejét, ha eddig olyan rosszban voltak. Fel sem fogja, hogy miért nem tűntek fel a fiú erényei, miért a rossz tulajdonságait látta meg kezdetben. Ezen sürgősen változtatni kell, nem mehetnek tovább így a dolgok.
- Szeretnél még maradni, vagy mehetünk? Esetleg beülhetünk az egyik tűzhely elé és nézhetnénk a tűz pattogását - ez így elég unalmas programnak hangzik, de kettesben biztos nem lesz az. Biztatásképp a szőke rákulcsolja ujjait Zétényére és finoman húzni kezdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=591201#post591201][b]Farkas Zétény - 2016.05.02. 15:37[/b][/url]

- Nálam meg te – kontározok rá, hiszen nem lehet legyőzni, még a szerelemben sem! Az orrdörzsi is olyan jól esik, mintha egy akkupunktúrás kezelésen esnék át, szinte felfrissülök tőle, na ami pedig a legfontosabb, hogy élvezem az életet és nem akarok mással lenni, csak Vele. Gwen az én múzsám, úgyhogy be is mutatom neki a kacsázás ősi nagymesterként annak mikéntjét. Természetesen a tökéletességem nem kopott meg szerelemben sem, jó néhányat pattan a kő a vízen, mire elsüllyed, de én csak őt nézem és a csókolni való ajkait. Valószínűleg nem tart már soká, hogy ezt a zabolátlan visszatartó erő letépje láncát és ajkaink forrón egyesüljenek.
- De, ha mégsem sikerülne, ne búsulj, hiszen itt vagyok neked – mosolyodom el könnyedén, majd figyelem, az újabb próbálkozását. Kicsit sajnálom, hogy most sem megy neki, de hát nem lehet mindenki tehetséges mindenben.
- Én biztos nem éneklek olyan szépen, mint te, szóval egy-egy – túrok a hajába és magamhoz húzom, nehogy elárvulva érezze magát. Érzem a szívverését, és legszívesebben összenőnék vele, annyira… nem tudom elmondani mennyire szeretem.
- Nem szeretném, hg megfázz, a tűz pedig nagyon jó ötlet – csillan fel a szemem. – Addig is melegen tartanálak – feltekerem a haját az ujjamra, majd finoman magamhoz húzom az arcát és megcsókolom. Óvatosan fedezem fel csodás ajkait, majd szenvedélyesen csókolózni kezdek vele. Néhány perc múlva, muszáj elengednem, különben éhen halunk, ha így maradunk. Sírva hagyják el ajkaim az övéit, teljesen kipirosodom, és a kezét az enyémbe veszem.
- Induljunk, és melegedjünk tovább – mondom neki, de egészen átfagyva érkezünk meg a kandallóhoz, mert nem bírom ki, hogy lépten-nyomon, ne álljunk meg, hogy beteljesítsük Cupido akaratát és ajkaink egyesüljenek újra és újra.