[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573001#post573001][b]Farkas Zétény - 2016.03.12. 23:31[/b][/url]
Folytatás, mert amoda már nem lehet írni „kettőspontnagypé”Tényleg furcsa, hogy nem lehet nyugton az ember. Ha kell, ha nem mindig belebotlik valakibe, és ha lehet olyanba, akik nem kedvel. Bár valójában Gwennel nincs nagy gond igazán, csak hát megpróbált lenyomni a szájkaratéban és nem igazán sikerült neki, de ezt persze nem ismerte el. Azt sem, hogy Czettner tanárnő megmentette az irháját… Szóval emiatt kissé negatív helyen van az értékrendemben. Láss csodát, kacsázni sem tud, pedig azt még minden béna megtanul, ha egy kicsit unatkozik és van a közelben kavics, meg mélyebb vízfelület.
- Nem ütögetem az orrom, vigyázok rá, többet ér, mint a lakásotok. Már ha van és nem egy cipős dobozban laktok – mondom neki félvigyorral, kezdődhet a banzáj! Már alig várom, hogy kioktassam a helyes dobótechnikáról, de még az is lehet, hogy megfürdetem, ha túlságosan is elszállna vele a ló. Mondjuk, erre a pegazusok megfagynának, szóval ez a veszély nem fenyeget. Úgy látom, hogy meg akarja mutatni, hogy mennyire ügyes mégis… mert újabb kövek után néz. Ekkor valami megszúrja a hátamat és odakapok, de semmi, talán régen voltam már masszőrnél és kicsit meghúzhattam a múltkori edzésen. Na, mindegy, tekintetem Gwenre siklik vissza, aki megszólal és közelebb jön. Hát nem tudom, hogy mi érte öcsém, de a hangjától feláll a szőröm annyira… annyira, de annyira… észveszejtő! Így közelebbről pedig igen, határozottan csinosabb lett, vagy, ahogy a korosztályunk mondaná, igazi jó nő lett belőle. Erre közelebb lép, és átkarol, legalábbis bennem így játszódik le lassítva az egész. Nagyon vonzó és remélem, hogy aranyvérű, mert… kicsit csalódott lennék, ha nem. A szemin k találkoznak és én is átkarolom őt, eszméletlen, hogy eddig nem vettem észre, hogy mennyire összeillünk valójában. Még senkinél sem éreztem ennyire intenzív vonzalmat, már majdnem hogy gyanús, de nem foglalkozom vele, élvezem a pillanatot, az érintését, az illatát, a haja szálán megcsillanó napfényt.
- Örömmel, drága – mondom kedvesen és megsimítom az arcát. Majd elengedem és felveszek egy laposabb követ.
- A lényeg annyi, hogy a lapjával érintkezzen a vízfelszínnel, szóval érdemes laposan dobni, figyelsz? – szélesen mosolygok rá, majd koncentrálva elhajítom a követ, ami négyet-ötöt pattan, mielőtt elnyelné a tó. Körbenézek és szedek neki három kavicsot, majd a kezébe nyomom.
- Te jössz, angyalom. Ma nagyon csinos vagy – figyelem meg a csillogó szemeit, és bájos arcát. Úgy érzem, most minden szuper, ami eddig történt velem, biztosan oka volt, hogy eljussunk idáig. Ez a szerelem.