Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Amikor már úgy tűnt, hogy kezd rendeződni a kapcsolatunk, és egyre több időt töltöttem a testvérem társaságában, ráadásul Nathaniel is itt volt velem, akkor jött a nagyi, aki egész szünidőre elvitt magával. Én pedig mentem. Ellenkezés nélkül. Rossz szó nélkül. Csak mentem, hogy táncoljak. Nem csak Angliában, hanem Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, de még Japánban is. Az országok, már amennyit láttam belőlük, gyönyörűek voltak, mint mindig, a táncom jó volt, mint mindig, és az érzés, hogy nem ezt akarom csinálni, jelen volt, mint mindig.
Az elmúlt napokban pedig valami más is jelen van, valami ismeretlen, de élvezetes érzés, valami olyan, amit nem tapasztaltam még, de nagyon imádom, és olyan vagyok, mint a szomjazó, még többet és többet akarok. Ezért is csak most találkozom Willel, mert mostanra megtanultam elrejteni ezt az egészet. Miért is? Nem csak azért, mert egy tanárom, mert nem engedték, hogy leadjam a tárgyát, egyáltalán nem, hanem azért, mert magamnak akarom most még ezt, mindenféle kritika és megjegyzés nélkül. Én hiszek abban, hogy jár a boldogság, még akkor is, ha ennek a családnak vagyok a tagja. Csak ez most még kicsit had legyen az én örömöm.
A távollétemben egy új hely is megjelent, vagyis, egy régi lett új, így ebbe sétálok most be, hogy a foglalt asztalhoz lépjek, és amíg várakozom rá egy cukormentes kék limonádét szürcsölgetek az étlapot böngészve, számolgatva, hogy mi fér bele és mennyi mozgásra lesz szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863677#post863677][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 15:48[/b][/url]

Illedelmesen hajolok én is közelebb, hogy ne hallhassa senki más, de én nagyon szeretném hallani, amit mond. Félek az elutasításától, hogy azt mondja, innen nincs kiút, és, hogy valójában neki jó ez így, végül is, szereti Adélt. Mit is gondoltam? De amit mond...az még rosszabb, mert rögtön ott a gondolat, a legőszintébb, ami csak lehet. Carlost szeretném. De nem mondhatom ki, mert félek, hogy ha őt bárki megtudja, akkor bajba kerül, és nem veszíthetem el, most, hogy végre vannak igazi, emberi érzéseim.
- Nem szeretnék fájdalmat okozni, de nem szeretnék megrekedni. A nagymama felnevelt, otthont adott, jó életet biztosított, cserébe csak a táncot kérte és azt, hogy jó kislány legyek. Én jó voltam Will, őszintén, és táncoltam, mindig táncoltam, amikor kellett, és akkor is, amikor nem. Hogy ne akarjon eldobni, hogy fontosnak gondoljon és megfeleljek neki. Hálátlannak érzem magam, amiért másra vágyom.
Mosolyodom el zavartan, és oldalra pillantva, kibámulva az utcára, érzem, hogy szégyenkezem azért, mert boldogság van az életemben. Lehetek-e én boldog, ha ők boldogtalanok?
- Butaság az egész, kérlek, bocsáss meg, hogy pocsékolom az idődet. Holnap átmegyek Adélhoz, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863678#post863678][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 15:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863679#post863679][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 16:05[/b][/url]

Az egész testem megfeszül, ahogy a kérdés elhangzik, és tiltakozik, sőt, mi több azt követeli, hogy fussak. Hogy meneküljek, ne válaszoljak, ne nézzek hátra. Ne csináljak és ne menjek tovább az úton. Megriaszt az érzés, ahogy nem érzek bizalmat, ahogy nem érzem helyesnek az egészet. Will a bátyám, miért érzek mégis rosszat? Azt szerettem volna, hogy másként gondolkozzon, és most, amikor itt a lehetőség, mégsem érzem, hogy meg akarom ragadni.
- Valaki?
Kérdezek vissza zavartan, mert ezt érthette bárhogy. Azt, hogy én egy félemód értelmezem pontosan tudom, hogy nem vehetem alapul, annyira nem vagyok ostoba. Nem, ő túl fontos nekem már most. Még akkor is, ha sosem lesz más, mint ez az érzés. De ez olyan jó, olyan bizsergető, olyan felfoghatatlan. Ezt nem adhatom oda neki, vagy bárki másnak. Ez a miénk, kettőnkké.
- Cielito?
A becézés megborzongat, de most nem a jó értelemben, mert én bármennyire is vigyázni szeretnék, olyan, mintha Will a vesémbe látna, és ez nagyon nem tetszik, nagyon nem. Fuss Esther, fuss. Mégis, ott maradok, és rezzenéstelen arccal vonom meg a vállaimat. Légy olyan, mint mindig, a tökéletes kis hercegnő.
- Fogalmam sincs. Nate nem hiszem, bár nem tudom, most, hogy itt van, talán az ő gondolkodása is formálódik.
Bár jobban hiszem azt, hogy a nagyi küldte ide, mint, hogy ez lenne a célja.
- Gittát nem szeretném belekeverni, hiszen ő tényleg szereti a balettot, neki ez az álma. Ezért jöttem hozzád. Hogy te esetleg támogatnál-e, ha önálló életet szeretnék élni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863680#post863680][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 16:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863684#post863684][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 19:26[/b][/url]

Bosszantó, amikor valaki nem válaszol a kérdésedre, még rosszabb, ha kettőt hagy figyelmen kívül, főleg, ha az egyik spanyol szó. Tudom, hogy spanyol, és érzem, ahogy az egész mellkasom összeszorul, mint azokban a szoros fűzőkben, amikkel a nagymama próbált még vékonyabbá tenni. Hát ez jár annak, aki boldog és szabad akar lenni. Megfullad, mielőtt megtehetné. Érzem, ahogy a szívem lassan meghasad,mert nem akarom, hogy tudják, nem akarom, hogy hozzáférjenek. Nem. Miért mondtál éppen spanyol szót, William? Miért?
- Támogatnál? Tényleg?
Egy pillanat az egész, ahogy a csüggedésből öröm lesz. Olyan öröm, ami könnyet fakaszt, és nem érdekel, hogy ki lát és ki nem, felkelve szinte Will nyakába ugrok, ahogy sírva-nevetve átölelem őt. Talán most először érintés meg, de ez intenzív és őszinte.
- Köszönöm! Köszönöm! Nem leszek hálátlan, ígérem. Segítek, hogy boldogabb életed legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863685#post863685][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 19:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863694#post863694][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 21:54[/b][/url]

Tudom, hogy ez furcsa neki, nekem is az, nem jellemző rám, hogy ennyire heves legyek, sem az, hogy ennyi érzelem kibontakozzon rajtam. De szabad akarok lenni, azt tenni és azzal, amit csak akarok, és olyan életet élni, amiben boldog vagyok, ő pedig támogatna.
- Sajnálom, egy kicsit heves voltam.
Lépek el tőle, és ezzel együtt megakad a szemem az órán, amit már régen néznem kellett volna, de annyira lefoglalt ez a beszélgetés.
- Mennem kell! Sajnálom, de megígértem, hogy ma kétszer annyit gyakorolok, és máris elkéstem. Rohannom kell, de nagyon szépen köszönöm, igazán Will. Holnap megyek Adélhoz!
Ígérem meg neki vidáman, miközben gyorsan összeszedem a cuccaimat, hogy elinduhassak. A zsebkendőt menet közben veszem elő, és még jó, hogy fúj a szél, rá tudom fogni a kirohanásom eredményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863696#post863696][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 22:08[/b][/url]

Esther végül elengedi őt, ő pedig zavart mozdulatokkal húzza a helyére a pulóverét. Nincs kifejezett problémája az érintéssel, sőt - csak a lány váratlan hevessége és a gesztus publikussága az, ami összezavarja. Megeshet persze, hogy a húga mindig is ilyen volt, hiszen emlékszik rá, kicsiként is milyen odaadó és ártatlan szófogadással tette, amire kényszerítették. Tényleg bájos. Adél és Júlia sokat tanulhatna tőle.
   -  Semmi gond - válaszol egy könnyed, kínos nevetéssel kiegészítve. A hajába túr, fél kézzel visszakönyököl az asztalra -. Majd beszélünk úgyis. Have fun.

Esther kapkodva szedelőzködik, hamarosan pedig az ajtó fölötti csengő vidám zaja jelzi a távozását. Ő néhány pillanatig melankolikusan támasztja az arcát az asztalon, majd a tekintete letéved a lány hátrahagyott, szinte érintetlen salátájára. Segítek, hogy boldog életed legyen.
Hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Lomhán nyúl a zsebébe ás húzza elő a telefonját. Röviden ütögeti a kijelzőt, az arcát még mindig az asztalon támasztva emeli a füléhez és hallgatja az ütemes búgást, amit hamarosan recsegő zaj, majd pedig egy udvarias férfi hang szakít meg.
   -  Will. Will Krise - megemelkedik a padon, előre nyúl, a lány tányérjából kihalászik egy koktélparadicsomot. - A nagyanyámmal akarok beszélni. Lehetőleg személyesen.