Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862459#post862459][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.08. 19:07[/b][/url]

Amikor már úgy tűnt, hogy kezd rendeződni a kapcsolatunk, és egyre több időt töltöttem a testvérem társaságában, ráadásul Nathaniel is itt volt velem, akkor jött a nagyi, aki egész szünidőre elvitt magával. Én pedig mentem. Ellenkezés nélkül. Rossz szó nélkül. Csak mentem, hogy táncoljak. Nem csak Angliában, hanem Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, de még Japánban is. Az országok, már amennyit láttam belőlük, gyönyörűek voltak, mint mindig, a táncom jó volt, mint mindig, és az érzés, hogy nem ezt akarom csinálni, jelen volt, mint mindig.
Az elmúlt napokban pedig valami más is jelen van, valami ismeretlen, de élvezetes érzés, valami olyan, amit nem tapasztaltam még, de nagyon imádom, és olyan vagyok, mint a szomjazó, még többet és többet akarok. Ezért is csak most találkozom Willel, mert mostanra megtanultam elrejteni ezt az egészet. Miért is? Nem csak azért, mert egy tanárom, mert nem engedték, hogy leadjam a tárgyát, egyáltalán nem, hanem azért, mert magamnak akarom most még ezt, mindenféle kritika és megjegyzés nélkül. Én hiszek abban, hogy jár a boldogság, még akkor is, ha ennek a családnak vagyok a tagja. Csak ez most még kicsit had legyen az én örömöm.
A távollétemben egy új hely is megjelent, vagyis, egy régi lett új, így ebbe sétálok most be, hogy a foglalt asztalhoz lépjek, és amíg várakozom rá egy cukormentes kék limonádét szürcsölgetek az étlapot böngészve, számolgatva, hogy mi fér bele és mennyi mozgásra lesz szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862479#post862479][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.08. 23:07[/b][/url]

Most is könyvvel érkeztem, így nem érzem hosszúnak a várakozást, sőt. Minden lehetőséget megragadok, hogy olvashassak, és valószínűleg, ha lesz rá egyszer lehetőségem, akkor egy egész hétig olvasni fogok. Igen, ez csak akkor jöhetne létre, ha mindent felégetnék magam körül, minden stabil kapaszkodót elveszítenék, és ülnék a füstben, a hamukupac tetején, ami egykor az életem volt. A gondolatra akaratlan is megérintem a nyakam, a hiányzó nyaklánc helyét. Kettő lóg már csak ott, a harmadikat elhagytam, és noha tudom, hogy hol, mégsem érzek késztetést, hogy visszakérjem, még nem.
- Nincs semmi probléma, elvoltam.
Emelem fel a fehér könyvet három egyforma fekete-fehér képpel, ami nem más, mint Rumena Bužarovska - My Husband című könyve. Nem igazán tetszett elsőre, de minden lappal egyre jobban megfog, így hát most éppen ez az aktuális könyvem, amit cipelek mindenhova magammal.
- Azt hittem, előbb visszaérek, de a nagyi kicsit túl sokat kért. Hogy vagy? Adél?
Rengeteg kérdésem van, tudom, de sok minden kimaradt, és szeretném, ha utol tudnám érni magam a tényekkel. Hetekre, sőt, hónapokra kiestem, és az utóbbi időben megtanultam, hogy egyetlen nap alatt is képes háromszor fordulatot venni egy ember élete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862493#post862493][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 12:02[/b][/url]

- Sajnálom.
Még ha nincs is a hangjában semmi megvetés, én tudom, hogy ez nem könnyű, mert nem jó, ha az embereket egymáshoz hasonlítják. Az sem jó, ha valaki a múltbéli Esthert hasonlítja a mostanihoz. Szerintem most sokkal egészségesebb vagyok, mint akkor, amikor arra törekedtem, hogy azért szeressen a saját nagymamám, mert hasonlítok rá, nem csak kívül, de belül is. Valójában nem, egyáltalán nem hasonlítunk, és ezt karácsonykor be is bizonyítottam, a lázadásom első állomásaként. Azóta persze újra olyan vagyok, mint voltam, szőke, ártatlannak tűnő, a nagyi szerint angyali lény. Újabb dolog, ami nem igaz, és olyasmi, amitől viszket a bőröm, nem akarom, hogy ezek a jelzők határozzanak meg, ahogy azt sem, hogy Willt meghatározzák.
- Még pár nap, és közelebb kerülök a nyugdíjazásomhoz.
Ez nem lehet nagy vígasz neki, de nekem remény. Alig várom, hogy huszonöt éves legyek, hogy ott álljak, és azt mondhassam, még egyszer, utoljára. Azon az estén a lehető legjobb leszek, felragyogok, a csillagom fényesebb lesz, mint valaha, én pedig elsétálok és szabad leszek, ezt vágyom nagyon.
- Özvegy vagyok.
Emlékeztetem a tényre, és saját magamat is, meg arra, hogy ennek zálogát elhagytam, amikor automatikusan a mellkasom fölé teszem a kezem. Nem korholom én sem, sőt, legyünk őszinték, az a házasság, amit el sem háltak, nem is létezik, mégis, meggyászoltam a férjemet, egy éven át feketébe és csendbe burkolózva. Egy évig nem táncoltam, ami a nagymama szerint tökéletes kiéheztetés volt. Én ajándéknak tekintettem.
- Eldöntöttem, hogy ha házasodnék, azt szerelemből tenném, kiátkoztatnám magam a családból, és földönfutóvá válnék. Hétköznapi emberré. De nem szeretnék hálátlannak tűnni, ezért még egy kicsit ki kell tartanom a Krise család mellett.
Talán meglepő, hogy így gondolkozom, én, aki nemrég még azt kérte tőle, hogy fontolja legalább meg, hogy kivel kell összeházasodnia.
- Különben is, egy halott férj és egy gallyra ment eljegyzés, lassan bekerülök a legkevésbé kívánatos arajelöltek közé. Házasok maradtok végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862499#post862499][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 15:35[/b][/url]

Carlos, válaszolnám kapásból, de megpróbálok még csak nem is gondolni rá, mert nem szabad, mert még nem lehetséges, de mégis, az az egész olyan elemi erővel csapott le rám, mintha az egész addigi életem véget ért volna, és helyette elkezdődött volna egy egészen új. Az az Esther, aki lehettem volna, most van. Távol a nagyitól, az iskola falai között, Gitta közelében, barátokkal körülvéve. Az akarok lenni, aki lehettem volna, elkezdtem vágyni a szabadságra, és tudom, hogy ha jó kislány leszek, az út végén ott fog várni rám.
- Megízleltem egy másabb életet, nehéz ezt megmagyarázni, és sokat gondolkoztam is rajta, de valahogy, nem is tudom Will, elkezdtem vágyódni, normális dolgok iránt. Akárhányszor a fényképeket nézem, anyáékat, hiszem, hogy ők is erre vágytak, normális életre. Nem anya tehet arról, hogy apa meghalt, hanem a Krise család, az a sok kényszer, ami alatt mind fulladozunk. Távol lenni a birtoktól, olyan, mint egy álom, és én nem akarok felébredni.
Nem akarok oda visszakerülni. Nem akarok újra az lenni, aki otthon voltam. Látom magam kívülről, megnéztem a régi felvételeket, amiket megfogadtam, hogy sosem nézek vissza, és látom, ahogy küzdök az elfogadásért. A testem üvölt a fájdalomtól, a lábaim borzalmas állapotban vannak, minden nagyobb mozdulatnál azt érzem, hogy beszakad a hátam. Én nem vagyok mazochista, nem vágyom erre.
- És te? Te mire vágysz, Will?
Adélnak pszichológus kellene, és egy nagy rendrakás az életében. Meg kellene erősödnie, mert legutóbbi találkozásunkkor olyan gyengének hatott, hogy azt hittem, porcelánból van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862506#post862506][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 17:38[/b][/url]

Szélesen elmosolyodom, és érzem, ahogy kihúzódik a testem, pedig amúgy is mindig feszesen ülök, nem görnyedek, mert a nagyi megtanította, nem, nem is megtanította, belém nevelte, hogy hogyan kell ülnöm, járnom, beszélnem, öltözködnöm ahhoz, hogy méltó legyek erre a családra és a szeretetére. Én minden leckét komolyan vettem, és bár most nincs itt, és nem kellene így ülnöm, a testem megtanulta ezt, és képtelen ettől eltérő lenni. Miért is mondják, hogy hidegnek hatok? Többek között az ilyen dolgok miatt.
- Már egy év, Will, de nagyon jó év volt.
Tényleg nagyon szerettem ezt az évet, egyszerűen más világ volt. Az elején féltem, mert Gitta másik házba került, de együtt voltunk, a szünetekben és a színházban, és kapott nagyobb szerepeket is, és ő is olyat tanul, amit szeret csinálni, végre azt érzem, amit mindig is akartam, és ez az évkezdés csak hab volt a tortán. Fura mégis, ahogy kiszárad a szám arra, hogy a családomon kívül senki se fog úgy ragaszkodni hozzám. Az italomért nyúlok, hogy igyak egy kicsit, majd sűrűn pislogva próbálom legyőzni azt a testemen végigfutó hideget, amit ez a mondat okoz. Nem akarok fogoly lenni, de nem értem, hogy miért érzem ezt. Nem emlékszem, és mégis, valami rettegéssel fog el. Butaság, hormonok, biztos csak a nagy izgalom, inkább kifújom a levegőt, és felpillantok rá.
- Nem kellene Adéllal maradnod. Nem egy irányba tart az életetek. Inkább a válás. Gyereked lehetne olyantól, aki, nos kompetensebb a témában. Adél, ő valószínűleg retteg, én is rettegnék, ha ilyen tragikus lenne a testem reakciója a terhességekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862511#post862511][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 18:52[/b][/url]

Nézem őt, ahogy hívja a pincért, majd a kérdésére bólintok egy aprót. Ha már egyszer kimondtam, akkor miért is ne folytathatnám. Én a semmi tapasztalatommal majd biztos hiteles forrás meg kompetens válaszadó tudok lenni ebben a kérdésben.
- Igen, külső szemlélőként ezt látom és ezt gondolom. Adélnak szüksége lenne arra, hogy megerősödjön, nyomás és követelményrendszer nélkül, hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Sosem éreztem magam boldogtalannak, nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, az életemben erős tragédiák, vakfoltok, amik nagyon zavarnak, főleg, ha ő egy bizonyos távolságon belül kerül, de mégis, most őszintén azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. A magam ura, döntéseket hozok és felelősséggel vagyok irántuk. Nem a királylány vagyok, akit búra alatt tartanak, míg el nem hervad.
- Ha Adél ebben az állapotában marad, ha enged az elvárásnak, hogy legyen gyerek, nem fogja őt szeretni, és nem fog téged sem szeretni, mert kényszernek éli majd meg az egészen, hibának, börtönnek, és szenvedni fog, pedig olyan szép volt az esküvőtökön.
De már nem látom azt az Adélt, már inkább riasztónak tűnik, egy nagyon szomorú embernek, aki miatt a saját szívem is, hiába van tele reménnyel és boldogsággal, belesajdul. A pincér ideérkezik, én pedig gyorsan leadom azt a soványnál kicsit bővebb rendelést, amit kiszámoltam fejben. Rengeteget kell edzenem majd, de nem érdekel, néha nekem is megjár ez.
- Pedig ez egészséges lenne mindenkinek, neki is, a babának is. A teste nem fogadja be, talán mentálisan ő is ellenáll, a csalódások és veszteségek miatt. Olvastam, hogy béranyának olyan nőket érdemes felkérni, akiknek már legalább egy egészséges utódjuk van. A nagynénéink között van fiatalabb is, aki alkalmas lenne rá, sajnos a mi korosztályunkból még senkinek sincs gyereke, hogy korban közelebb álló legyen a báranya. De megnézhetjük a családfát, hátha valaki akad, aki alkalmas. Talán, ha lenne egy név, olyan, akit ismer, akkor jobban átgondolná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862531#post862531][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 22:59[/b][/url]

- Ne haragudj, én próbálkozom, Will.
Pillantok rá bocsánatkérően, mert nem szerettem volna megsérteni, pontosan tudom, hogy mi volt a munkája, és nem azért mondtam, hogy bántsam, hanem, hogy megmutassam neki, hogy én komolyan veszem ezt.
- Próbálok segíteni, ezért olvastam erről, hogy ne javasoljak felelőtlenül megoldást, amibe kapaszkodnátok, majd kiderül, hogy ez az egész valamiért nem lehetséges. Emellett pedig gyógyítónak tanulok én is, érdekel ez a terület.
Egy részem azért választotta ezt, mert Will a testvérem, és szerettem volna olyan témákat is felhozni, amiről ketten tudunk beszélni, másrészt szeretnék ezen a területen tevékenykedni, valóban segíteni, miután már nem leszek táncos. Olyan területet választottam, ami távol van a tánctól, de hasznos, mindenképpen hasznos tagja szeretnék lenni a társadalomnak.
- Jó de Júlia... hozzá érzelmek és emlékeke kötnek mind a kettőtöket, ezért nem alkalmas. Én is nemet mondanék, ha a férjem egy olyan embert vetne fel a gyerekünk kihordására, akivel intim viszonya van, akkor is, ha ezt elfogadnám, hogy viszonyuk van.
Remélem, hogy nálunk nem lenne, ha egyszer lesz férjem, szeretném, ha ketten lennénk a házasságunkban, de nem ítélem el őket azért, mert náluk máshogy jó, az emberek egyéniek, és csak az a legfontosabb, hogy nekik jó legyen. Ezért válaszolok teljesen nyugodtan neki.
- Még mindig áll az, hogy beszélgetek vele én, ha szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862552#post862552][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.10. 09:01[/b][/url]

- Komolyan?
Izgatottan hajolok én is kicsit közelebb, mivel határozott irányom van a gyógyítás terén, és szülésznő szeretnék lenni, így egy olyan kincs, mint a nagypapa jegyzetei, nagyon is felkeltik az érdeklődésemet.
- Nem szólok róla, nem szeretném, ha bajba kerülnél és megint külön kellene lennünk, mert az nagyon rossz volt.
Én nagyon szerettem Willt, kicsiként, erre az érzésre emlékszem, még ha nagyon másra nem is. Furcsa, hogy másra nem, sokszor gondolkozom azon, hogy miért is nem, és mindig ott van a számom, hogy megkérdezzem Nate-et, neki vannak-e emlékei, de ha felhoznám Willt, elkezdene kérdezgetni, hogy miért fontos ez nekem, meg honnan jött ez, és idővel biztos, hogy elmondanám neki a találkozásainkat. Ő mérges lenne, és bonyodalmak keletkeznének, amit nem szeretnék. Az érzésbe kapaszkodom inkább, hogy szerettem őt, és szeretném, ha most már lennének egymással emlékeink is.
- Persze, mikor nem vagy otthon, amikor ő igen? Azt hiszem, jobb lenne, ha úgy mennék oda, mintha téged keresnélek, és megvárnálak, így nem lenne olyan nagy a nyomás rajta, hogy eleve hozzá jöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862591#post862591][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.10. 17:11[/b][/url]

Van valami, ami nem jó, megint az az érzés, ami karácsonykor is volt, amikor Will túl közel állt hozzám a folyosón, csak, hogy mások el tudjanak haladni. Van itt valami, ami nem jó, ami miatt a testem ellenkezik. Nem értem, hogy miért húzódik meg benne, minden, mintha hátra akarna rántani egy láthatatlan erő, hiszen nekünk nincsenek titkaink, akkor meg miért nem tetszik ez az egész?
- Akkor átmegyek holnap.
Ráérek. Az órarendem eléggé kedvező, szépen össze tudtam rakni úgy, hogy mellette tudjak a színházban is jelen lenni, mintha az iskola nem is volna. Még a jóslástan is tökéletesen beleilleszkedik, amit nem tudtam leadni, pedig szerettem volna.
- Ahhoz az Estherhez nem illik, akit ismersz. Mindannyian elkönyveltetek valamilyennek, amilyen nem biztos, hogy vagyok, és mivel biztosak vagytok benne, senki sem néz a felszín alá, senkiben sem merült fel, hogy más is van bennem.
A balett gyűlölete, a testem kínzó fájdalmai, az állandó szűziesség, amivel elkönyveltek. A jókislány, nagyon sokaknak ennyi vagyok csupán, de van, aki többet lát bennem, és én az akarok lenni, aki bennem él, és senki sem hiszi el, hogy a lényem része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862715#post862715][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 11:28[/b][/url]

Nem érzem jól magam. Érzem, ahogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a testemet elönti a szégyenérzet, és ez kényelmetlenné teszi az egészet. Nem tudom és nem is akarom szavakba önteni, hogy milyen az, amikor nem a Krise család tagja vagyok.
- Simán csak más. Boldog.
Az egész világom kifordult a sarkából, és bőröm alatt elkezdett egy egészen más érzés futkározni, ami mosolygásra késztet, amitől azon kapom magam, hogy az apró szépségekre figyelek fel. Mintha eddig vak lettem volna, most viszont kiélesedett a látásom. Látok és érzek. Más dolgokat is, nem csak a megfelelést, nem csak a célt, amit a nagyi szerint el kell érnem. Magam miatt, azért, hogy kilépve innen, ebből az egészből, olyan ember legyek, aki a tükörbe nézve boldogan néz vissza.
- Attól még, hogy Krise-ok vagyunk, nekünk is jár a boldogság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862728#post862728][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 13:31[/b][/url]

- Nevezhetsz naivnak Will, álmodozónak vagy bárminek. Nincs mentségem arra, hogy milyen voltam, hogy mennyire szerettem volna, hogy elfogadjatok, hogy mindent megtettem azért, hogy szeressetek, de nem akarom ezt tovább csinálni.
Én nem akarok mások vétkeiért felelni. Büntettek eleget, elvették a szüleimet tőlem, elvették az anyukámat, akire szükségem lett volna. Elvették a gyerekkorom, én pedig behódoltam. Egyszer már ott volt a remény egy másik életre, de sosem jutottunk el a boldogító igenig, és ezt még egyszer nem akarom. Érzem, ahogy a torkomban gombóc nő, ahogy a fejem zsibbad ettől. Azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy erősebb vagyok, hogy büszke lesz rám, hogy azt fogja mondani, szép volt, jó így látni. De nem tesz ilyet, nem mondja ez.
- Miért? Miért szolgáltunk rá? Miért mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862750#post862750][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 20:09[/b][/url]

Nem szeretek érzésekről beszélgetni, és olyan dolgokról sem, amiket nem ismerek. A nem ismert érzések pedig a legrosszabbak mind közül. Az egész helyzet borzalmas, és ha Will nem nyújtaná ki a kezét, akkor nem hiszem, hogy lett volna bármi, ami maradásra késztet, de megtette, a tekintetem pedig a hegekre siklik, melyek egy életre emlékeztet mindannyiunkat, hogy milyen halandók is vagyunk a nagy pompa alatt. Eddig bele sem gondoltam milyen lesz majd az, amikor felfedem a testem egy férfi előtt, hogyan fog majd nézni az apró sebekre, a tökéletlen bőrre. Egy csodás álarc mindaz, amit ruhákkal ékesítünk, de a valóság riasztóbb mindennél. Eszembe jut az a meleg, barna szempár, és hirtelen azt érzem, hogy nem kaphat olyan lányt, aki nem ép. Mégis belé kapaszkodva kerültem a felszín fölé, és félek, most újra lesüllyedek.
Ujjaim kinyúlnak, nem Will tenyerébe teszem őket, hanem a sebeket simítom végig, lassan, nagyon lassan, jól megjegyezve őket, elképzelve minden szenvedést, ami mögöttük volt, és nem kell nagyon sokat képzelegnem, hiszen emlékszem még a fájdalomra én is, a testem minden nap sikítva emlékeztet, ahogy a színpadra lépek. Szomorúan, de elszántan pillantok fel rá.
- Nem akarom ezt a gyerekeinknek, Will. A szüleink sem akarták, hogy sérüljünk. Pokolba ezzel az egésszel aranyvérűséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862754#post862754][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 20:38[/b][/url]

- Miért nem érdemes?
Nem értem, hogy szerinte miért jó az, hogy Adél szenved, hogy ő szenved, hogy én szenvedek. Miért kell szenvednünk? Más családoknál, a normális családoknál az emberek nem viselnek álarcokat, amikor nevetnek, elváltozik az arcszínük,  furcsa lesz a hangjuk, a mozdulataik, élnek. Ez az, amit én hiányoltam néhány héttel ezelőttig, hogy éljek. És amikor megtörtént, az teljesen ledöntött a lábamról, annyira nagyon, hogy azóta is érzem a fenekem alatt a talajt.
- De...Will...ha a...ha a szüleink nem házasodnak össze, akkor te anyával maradtál volna, nem ismerted volna meg apád, és Nate meg én meg sem születünk. Ennek jobban örülnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862770#post862770][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 21:46[/b][/url]

- Amúgy sincs semmi íze.
De igaza van, ha már ezt választottam, akkor ezt választottam. Nem is nagyon tudok mást, de majd egy nap, rengeteg olyan ételt fogok enni, amit korábban nem ehettem. Érezni és élvezni akarom az ízeket. Hamarosan, ezzel nyugtatom magam, hamarosan élvezni fogom őket. Aztán persze rosszul leszek, sokkba kerül a gyomrom teljesen. - Blanka. Rose az, amelyik Petre bácsi nevelőnőjéről kapta a nevét.
Blanka viszont tényleg akkor született, amikor nem voltak együtt, sokáig nem is viselte a Flaviu nevet, emlékszem, hogy külön papírmunka volt, mert valamit utána el is rontottak, és az új anyakönyvi kivonatát lecserélték egy másik újra. El volt írva talán a neve, vagy valami ilyesmi.
- Sajnálom, hogy megtette. Nem értem, hogy miért. Azt sem, hogy Alexa néniék miért házasodtak újra össze. Szeretik egymást, de nem is hűségesek. Mármint értem, hogy Júlia nálatok milyen szerepet tölt be, nem vagyok ostoba, de őnáluk még csak nem is állandó a harmadik fél, és mégis hűséget fogadtak másodszor is. Ez olyan érthetetlen nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863656#post863656][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 08:34[/b][/url]

Túlságosan is logikus az, amit mond, arról, hogy ha az embereket nem kényszeríted a maradásra, akkor elhagynak, hiszen én magam is erre készülök, még ha nem is úgy, ahogy itt most szó van rá, de el akarom hagyni a nekem szánt utat. Nem akarok úgy házasodni, mint a családtagjaim, nem akarok balettozni, mint a nagyi, nem akarok dísz lenni valaki oldalán, mint a nők a családunkban, és nem akarok idővel én lenni a nagyi, szövögetni a szálakat, meghatározni a szerelem nélkül született gyerekim és unokáim sorsát. Én intenzív, impulzív életet szeretnél élni, kiteljesedni, és leszámolni azzal a hidegséggel, amit belém neveltek. Ha megneszelik, hogy erre készülök...akaratlan is megfeszül a csuklóm, mintha súlyos rabláncok lennének rajta, melyek a mélybe húznak, és lesütöm a szemem, mert tudom, hogy kékjeim félelemmel és szomorúsággal telnek meg, ha erre gondolok.
- Mi nevelhetnénk másként a gyerekeinket. Szabadnak. Kérlek, csak fontold meg. Ha nekünk nem is jár ez, tőlük bosszúból ne vegyük el.
Kérlelőn pillantok rá, és remélem, hogy hatni fog. Repülni szeretnék, szállni és szabadnak lenni, szabadon szeretni, de félek, hogy idejekorán lebukok majd, mégis, meg fogom próbálni, ebben egészen biztos vagyok.
- Csak ne mondd el másnak, hogy ezt mondtam. Nate-nek se, nem vagyok benne biztos, hogy ő megértené. Abban se vagyok biztos, hogy értem, mit keres ő itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863677#post863677][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 15:48[/b][/url]

Illedelmesen hajolok én is közelebb, hogy ne hallhassa senki más, de én nagyon szeretném hallani, amit mond. Félek az elutasításától, hogy azt mondja, innen nincs kiút, és, hogy valójában neki jó ez így, végül is, szereti Adélt. Mit is gondoltam? De amit mond...az még rosszabb, mert rögtön ott a gondolat, a legőszintébb, ami csak lehet. Carlost szeretném. De nem mondhatom ki, mert félek, hogy ha őt bárki megtudja, akkor bajba kerül, és nem veszíthetem el, most, hogy végre vannak igazi, emberi érzéseim.
- Nem szeretnék fájdalmat okozni, de nem szeretnék megrekedni. A nagymama felnevelt, otthont adott, jó életet biztosított, cserébe csak a táncot kérte és azt, hogy jó kislány legyek. Én jó voltam Will, őszintén, és táncoltam, mindig táncoltam, amikor kellett, és akkor is, amikor nem. Hogy ne akarjon eldobni, hogy fontosnak gondoljon és megfeleljek neki. Hálátlannak érzem magam, amiért másra vágyom.
Mosolyodom el zavartan, és oldalra pillantva, kibámulva az utcára, érzem, hogy szégyenkezem azért, mert boldogság van az életemben. Lehetek-e én boldog, ha ők boldogtalanok?
- Butaság az egész, kérlek, bocsáss meg, hogy pocsékolom az idődet. Holnap átmegyek Adélhoz, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863679#post863679][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 16:05[/b][/url]

Az egész testem megfeszül, ahogy a kérdés elhangzik, és tiltakozik, sőt, mi több azt követeli, hogy fussak. Hogy meneküljek, ne válaszoljak, ne nézzek hátra. Ne csináljak és ne menjek tovább az úton. Megriaszt az érzés, ahogy nem érzek bizalmat, ahogy nem érzem helyesnek az egészet. Will a bátyám, miért érzek mégis rosszat? Azt szerettem volna, hogy másként gondolkozzon, és most, amikor itt a lehetőség, mégsem érzem, hogy meg akarom ragadni.
- Valaki?
Kérdezek vissza zavartan, mert ezt érthette bárhogy. Azt, hogy én egy félemód értelmezem pontosan tudom, hogy nem vehetem alapul, annyira nem vagyok ostoba. Nem, ő túl fontos nekem már most. Még akkor is, ha sosem lesz más, mint ez az érzés. De ez olyan jó, olyan bizsergető, olyan felfoghatatlan. Ezt nem adhatom oda neki, vagy bárki másnak. Ez a miénk, kettőnkké.
- Cielito?
A becézés megborzongat, de most nem a jó értelemben, mert én bármennyire is vigyázni szeretnék, olyan, mintha Will a vesémbe látna, és ez nagyon nem tetszik, nagyon nem. Fuss Esther, fuss. Mégis, ott maradok, és rezzenéstelen arccal vonom meg a vállaimat. Légy olyan, mint mindig, a tökéletes kis hercegnő.
- Fogalmam sincs. Nate nem hiszem, bár nem tudom, most, hogy itt van, talán az ő gondolkodása is formálódik.
Bár jobban hiszem azt, hogy a nagyi küldte ide, mint, hogy ez lenne a célja.
- Gittát nem szeretném belekeverni, hiszen ő tényleg szereti a balettot, neki ez az álma. Ezért jöttem hozzád. Hogy te esetleg támogatnál-e, ha önálló életet szeretnék élni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863684#post863684][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 19:26[/b][/url]

Bosszantó, amikor valaki nem válaszol a kérdésedre, még rosszabb, ha kettőt hagy figyelmen kívül, főleg, ha az egyik spanyol szó. Tudom, hogy spanyol, és érzem, ahogy az egész mellkasom összeszorul, mint azokban a szoros fűzőkben, amikkel a nagymama próbált még vékonyabbá tenni. Hát ez jár annak, aki boldog és szabad akar lenni. Megfullad, mielőtt megtehetné. Érzem, ahogy a szívem lassan meghasad,mert nem akarom, hogy tudják, nem akarom, hogy hozzáférjenek. Nem. Miért mondtál éppen spanyol szót, William? Miért?
- Támogatnál? Tényleg?
Egy pillanat az egész, ahogy a csüggedésből öröm lesz. Olyan öröm, ami könnyet fakaszt, és nem érdekel, hogy ki lát és ki nem, felkelve szinte Will nyakába ugrok, ahogy sírva-nevetve átölelem őt. Talán most először érintés meg, de ez intenzív és őszinte.
- Köszönöm! Köszönöm! Nem leszek hálátlan, ígérem. Segítek, hogy boldogabb életed legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863694#post863694][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 21:54[/b][/url]

Tudom, hogy ez furcsa neki, nekem is az, nem jellemző rám, hogy ennyire heves legyek, sem az, hogy ennyi érzelem kibontakozzon rajtam. De szabad akarok lenni, azt tenni és azzal, amit csak akarok, és olyan életet élni, amiben boldog vagyok, ő pedig támogatna.
- Sajnálom, egy kicsit heves voltam.
Lépek el tőle, és ezzel együtt megakad a szemem az órán, amit már régen néznem kellett volna, de annyira lefoglalt ez a beszélgetés.
- Mennem kell! Sajnálom, de megígértem, hogy ma kétszer annyit gyakorolok, és máris elkéstem. Rohannom kell, de nagyon szépen köszönöm, igazán Will. Holnap megyek Adélhoz!
Ígérem meg neki vidáman, miközben gyorsan összeszedem a cuccaimat, hogy elinduhassak. A zsebkendőt menet közben veszem elő, és még jó, hogy fúj a szél, rá tudom fogni a kirohanásom eredményét.