Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842360#post842360][b]William Martin Krise - 2022.01.17. 19:24[/b][/url]

Lepillant az összekulcsolt ujjaikra, míg követi a nőt a karcos januári hideg után kényelmetlenül melegnek tűnő teremben. A kabátját már belépés után kicipzározta, mivel azt melegítő bűbájokkal látták el gondoskodó kezek, alatta csak egy feketébe hajló, mélyzöld inget és farmert visel.
Őszintén azt hitte, jobban fogja gyűlölni a szervezést. Amikor elkezdődött, az életében maradt kevés férfitől együttérző pillantásokat és poszt-traumás szájhúzást kapott, ami nyomban pánikba ejtette őt. Adél azonban minden elvárás ellenére hősként vállalta magára a feladatokat, konspirált az anyjával, a szervezővel, a vendégekkel, de az ő családjával is. Neki semmi más dolga nem maradt, mint bólintani. És igen, ő bólintott - mindenre. Az üzenet érkeztekor arra is, hogy a délelőttös munkája végeztével találkozzanak, hogy megbeszéljék azokat a részleteket, amik kimaradtak. Valójában kevésbé nem is érdekelné, milyen szalvétagyűrűkről vagy ülésrendről kíván beszélni vele a lány.
Csak látni szerette volna őt.
   -  Na mutasd - felel könnyedén, a kabátját a szék háttámlájára teríti, aztán ül le az elvarázsolt ablakoknak háttal. Határozottan feszült és ingerült volt, amíg a nőre várakozott a Boglyas téren, hogy aztán együtt sétáljanak ide, Adél csicserő hangulata azonban amellett, hogy őszintén meglepte, hamar rá is átragadt. Nem foglalkozik vele, hogy mi az oka annak, hogy a lány arca nem sistereg a gőg és cinizmus alatt, de be kell vallania, határozottan helyesebb így.
   -  Mert, mit kell még csinálni? Azt hittem innentől kezdve csak várni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842364#post842364][b]William Martin Krise - 2022.01.17. 20:40[/b][/url]

   -  Öhhh...
Apró, szenvedő nyögéssel veszi át a jegyzeteket a poharak és tányérok fölött, hogy az asztalra könyökölve maga elé emelje azt. A szeme felületesen fut végig a javarészt ismeretlen nevek és melléjük kanyarított megjegyzések listáján: ismeretségek, titulusok, partnerek, akik közelébe nem ültethetők. Ezen a beszélgetésen rövid ideig volt csak jelen, mielőtt teljesen összezavarodva nem menekült volna el a könyvtárszobából. Tudta persze, hogy az aranyvérűek hálózata népes és szövevényes, azonban addig, amíg érdektelen kívülállóként szemlélte, sokkal könnyebb volt megemészteni a viszonyokat.
   -  Aaha... aha...
Láthatóan már most nem figyel arra, amit a lány beszél. Preferenciák és tételes listák, vagy valami ilyesmi. Felpillantva int a távolabb álldogáló pincér felé: amikor a listát visszaejti a tányérjára, már tudja, hogy az elhatározása ellenére valamennyit mégis innia kell ehhez.
   - A kedvenc... én nem tudom, én... - átveszi az étlapot (a lány felé is nyújtanak egyet közben), addig erőszakolja vissza a koncentrációját az asztalhoz. Virágok, persze. Látszólagos érdektelensége ellenére azonban a gyors válasza meglepő lehet: Lilaakác. Orgona. De nem hiszem, hogy az hozzád passzolna. Te nem vagy olyan... akácos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842375#post842375][b]William Martin Krise - 2022.01.17. 23:35[/b][/url]

Kinyitja az étlapot és maga előtt leteszi az előkészített tányérra, afölött azonban a listát böngészi tovább. Megfordítja a papírt, közben pillant fel a lányra és nézi végig felvont szemöldökkel, ahogy a füzet ismét eltűnik a kézitáska mélyén. A listát leereszti a kezében.
   -  Ne. Ezért vagyunk itt. Kérlek.
Valójában szívesebben emelné fel a keze ügyében heverő villát, hogy az orrán keresztül lobotomizálja magát vele, mint hogy a szervezéssel foglalkozzon. Nem azért, mert nehezére esne, de minden egyes kiválasztott asztali futóval, minden egyes rábólintott tortadísszel és ajándéklistával közelebb kerülnek huszonnegyedike reggeléhez. És tudja, hogy ő fel fog ébredni aznap, felöltözik, lesétál a hévízi birtok kertjébe és zokszó nélkül feleségül veszi a lányt. És azt is tudja, hogy a világ sem lesz jobb vagy rosszabb emiatt, egyiküket sem éri majd isteni megvilágosodás az oltár előtt, de mégis. Amennyire könnyen feldolgozta az eljegyzést hetekkel ezelőtt, az iszonyat annál alattomosabban ütötte fel a fejét benne.
Azonban nem fogja elrontani a lány törékeny örömét. Nem ma. Nem most.
   -  Nem tudom - billenti félre a fejét, a papír szélét az ujjai közt morzsolgatja - Talán... nem is tudom, tényleg. Ahhoz jobban meg kellene ismerjelek. Mindenkihez illik egy virág. A tiéd szerintem valami - a feje a másik irányba billen - fehér.
Leander - ez ötlik az eszébe, félreértett és irritál, ha a bőrödre kerül. A száját rágcsálja, a fejét ismét a listára biccenti le, a keze a poharába kitöltött víz felé nyúl... majd megáll, ahogy épp az ujjai vége érinti a karcsú üveget.
   -  What the hell...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842377#post842377][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 00:01[/b][/url]

Ha nem a legutolsó helyen, utólag és tollal került volna a listára, esélytelen lett volna, hogy a szeme megakadjon a néven. Neveken - ki a másik? Jeremy? Ki az a Jeremy? Miért kötötték össze őket kapoccsal?
Értetlenül fordít a lapon ismét egyet, mintha a hátuljától vérná a megoldást, azonban csak pedánsan felsorakoztatott neveket lát. A tekintete visszahull a névre. Majd anélkül, hogy a fejét megmozdítaná, föl a menyasszonya arcára.
   -  Te hívtad meg...? - kérdi csöndesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842385#post842385][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 12:13[/b][/url]

Hüledezve dől hátra a székén, elengedi a listát, hogy az visszahulljon a tényárján hagyott étlapra. Egy pillanatra düh lobban fel benne; azonban ezt szinte nyomban felülírja a zavarodottsága.
Már egy ideje semmit sem ért Adél viselkedését illetően. Érzi, hogy a lány legjobb eseteben is semleges, de inkább ellenséges vele, egész addig, amíg váratlanul meg nem próbálja becserkészni, csak, hogy percekkel később ismét hűvössé váljon. Ez pedig nem segít azon, hogy elhelyezze, hányadán állnak egymással. Adél csak szövetséget vár az esküvőtől, ezt támasztanák alá a szavai és az, hogy meghívta Júliát. Akkor azonban miért hozakodott elő a közös gyerek tervével és miért dörgölőzik hozzá, aminek annyira nehéz ellenállnia?
   -  És miből gondoltad, hogy én azt akarom, hogy ott legyen? - kérdez vissza élesen, ám a hangja nem nyíltan ellenséges. A pincér felé csak kurtán megrázza a fejét, jöjjön vissza később - Mert nem akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842391#post842391][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 17:13[/b][/url]

Honnan fogom tudni, hogy melyik véla?
Ne aggódj: tudni fogod.
Összefonja a karjait maga előtt, rövid ideig viszonozza csak a lány pillantását, mielőtt kényszerűen elpillantana a válla mellett. Petre idejekorán figyelmeztette rá, hogy a Machay család vére illékony és robbanékony, akár a benzin. Akkor nem értette, mire céloz ezzel, csak ingerülten elhessegette a megjegyzést, hiszen találkozott már kiszámíthatatlan emberekkel, miért a lány lenne az, akit képtelen kezelni? Ajtócsapkodásra és fizikai agresszióra, kieresztett karmokra és fogakra számított, ami különben nem megrémítette, inkább izgatta a fantáziáját. Helyette azonban a női lélek egy olyan hurrikánjával találta szemben magát, amihez ő, úgy tűnik, kevés.
A nyílt erőszakban otthon van. Nem szoríthatja sarokba vele. A logikátlan viselkedés azonban olyasmi, ami kognitíve a padlóra küldi őt.
Másodpercekig csak a szemközti falat fürkészi, az ajkát rágcsálja, az ujjai megfeszülnek a saját karján. Végül ő is visszapillant a lányra.
   -  Én is szívesebben vennék el egy barátomat jövő héten, mint egy idegent. Szóval - előrébb dőlve felemeli a listát az étlapról, hogy a lány felé nyújtsa  - Truth or dare?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842393#post842393][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 17:43[/b][/url]

Truth. Remélte. Az ő arcára is félmosoly rendeződik, ahogy az asztalra könyököl, épp csak egy pillanatra emeli meg a kezét a korábban elküldött pincér felé. Amíg az odaér, ő felületesen átfutja az étlapot. Nem kell gondolkodnia a kérdésén: a ködös képeken átszűrve az egyedüli élénk emlékkép a Júliával töltött első estéjéről a kérdés, amit a csónakban feltett neki. Anélkül, hogy felpillanatana, a sorokat böngészve visszhangozza azt vissza:
   -  Mi a legrosszabb dolog, amit valaha tettél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842395#post842395][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 18:02[/b][/url]

Ahogy a pincér mellé lép, ő különösebb gondolkodás nélkül bök a Noé Bárkája felé, a tekintete akkor már az itallapot böngészi úgyis, így bőven ad időt a lánynak töprengésre. William analitikus ember és passzív megfigyelésből tanulja a legtöbbet a körülötte élőkről. Nem mondaná, hogy empatikusabb, mint az átlag, de kétségkívül érzéke van hozzá, hogy felismerje a szavak mögött lapuló valódi igazságot. Így valójában az nem is számít, mit felel a lány; ellenben az, hogyan.
Leadja a rendelését, a pincér az étlapokkal együtt távozik, ő pedig az asztal terítőjén támaszkodva néz vissza a lányra.
Apró vállrántás. Változatlan arc.
   -  Akkor valódi szent vagy, hogy hétéves korod óta nem tettél semmi igazán súlyosat. Felelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842401#post842401][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 20:03[/b][/url]

Bájos. Mintha csak a szívére vette volna a megjegyzést, szúrja oda a kiegészítését a lány, hogy mutassa, mennyire kemény valójában. William az élete során minimum kartávolságra tartotta az alvilágot és az igazán illegális dolgokat, azokat a nagyapja intézte helyette, neki elég volt süketnek és vaknak tettetnie magát. Ennek ellenére sem hiszi, hogy Adél bármi olyasmit tett volna, amit ő ne látott volna korábban. Talán bolti lopás, megcsalás, hasonlók: a hozzá hasonló lányok bűnlajstromán többnyire ezek szerepelnek.
Kérkedőn mozdul meg a szemöldöke, a kérdésre felpillant a plafon felé. Az őszinteséget, mondhatná, ezzel azonban hazudna, ő ugyanis sosem tartotta életrevaló erénynek az igazmondást. Az intelligencia talán közelebb áll a valósághoz, ez azonban nem becsülendő tulajdonság a szemében, legfeljebb csodálandó.
   -  A kíváncsiságot. A lázadást. - felel végül könnyedén - Te jössz. De felelj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842404#post842404][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 20:18[/b][/url]

Csak helyreáll az univerzum békéje: a poharába bor kerül az abrosszal betakart üvegből. Ő azonnal utána nyúl, hátra is dől vele, amíg elé is lekerül a vacsorája, fölötte azonban ő is a lányt nézi. Az ő arcán nem ül mosoly, inkább elgondolkodóan semleges. Megbillenti a pohár tartalmát.
   -  Mondd meg nekem, honnan van a főzet valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842407#post842407][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 21:12[/b][/url]

Nem, ő egy pillanatra sem szeretne feszültséget ma este, a hangja és arckifejezése sem vádló, ahogy a gondolatai sem. Eredetileg nem tervezte, hogy szóba hozza a kérdést, amit az ominózus délelőtt óta nagyon, de nagyon kínosan elkerült. Azonban most, hogy a borospohár szája fölött a lányt figyelte, míg az gondolkodott, tudta, hogy ezt az elefántot nem kerülgetheti tovább.
Elsőre gondolkodás nélkül elhitte a lány magyarázatát a szer származását illetőleg, napokba telt, mire a gyanú körvonalazódni kezdett benne. Találkozott párokkal, akik nem akarták a gyereküket; annál is több férfivel vagy nővel, aki a magzat másik szülője ellenkezése ellenére döntött úgy, hogy véget az életüknek. Azonban az, hogy egy férfi elküldjön egy baglyot a főzettel? Miért vállalna bárki ekkora kockázatot, miért nem keverte bele az italába, vagy ellenőrizte le bármilyen módon, hogy tényleg beveszi-e?
Persze lehet, Jean-Paul egész egyszerűen csak ostoba, ő pedig túlkomplikál egy egyszerű szituációt.
   -  Nekem számít - válaszol ismét megbillentve a bort - mert nem akarom, hogy hülyeséget csinálj és belehalj. Adél - leteszi a poharat a tányérja mellé, hogy lehalkítva a hangját közelebb hajolhasson az asztal fölött - én nem fogok ítélkezni amiatt, ha nem akartad megtartani. Ha megkérsz, tudok neked szerezni ilyesmit. De ha olyan helyről szeded össze ezt a szart, ahol nem tudják, mit csinálnak, az megnyomoríthat egy életre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842415#post842415][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 23:20[/b][/url]

A vacsorája bánatosan gőzölög előtte az asztalon, ő azonban nem nyúl a villa után, a tekintetét a lány vonásain tartva hallgatja annak vonakodó szavait. Valahol megbánta, hogy előhozakodott a kérdéssel, látva, hogy Adél zavarba jön tőle, pedig percekkel ezelőtt még annyira lelkesen tervezgette az esküvőjét. Másrészt azonban tudja, hogy ennek a beszélgetésnek meg kell történnie, minél hamarabb, annál jobb. A megérzése ugyanis helyes: a lány további akaratoskodás nélkül bevallja, hogy hazudott a főzet származásáról.
Dühös? Nem, egyáltalán nem. Rövid ideig még figyeli, mielőtt lesütné a szemét, hogy végre a bor után nyúljon úgy, hogy már bele is iszik. Tehát az anyja. További kérdés és akadékoskodás nélkül elhiszi a hazugságot, hiszen az aranyvérű anyák szerepébe vág az ilyesmi.
   -  Mondtam. Senkinek sem kell anyának lennie, aki nem akar. - röviden elfintorodik a bor kesernyés ízétől - És én nem foglak baszogatni emiatt. Felelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842424#post842424][b]William Martin Krise - 2022.01.19. 11:52[/b][/url]

Kisvártatva Adél a saját kanala után nyúl, így ő is lepillant és a kezébe veszi a villáját. Lehet, hogy a lány percről percre borzalmasabbnak érzi a vacsorát és gyűlöli, hogy az esküvőszervezés könnyed témája helyett ilyesmit piszkálnak most. A szemében azonban az este nem alakulhatna jobban. Tusja, hogy tiltott négyszemközt maradnia a lánnyal: nem a társadalom elvárásai, hanem a saját vérmérséklete miatt, azok az alkalmak eddig ugyanis kivétel nélkül fizikai bántalmazásba torkolltak. Így, a semleges asztal két oldalán, idegenekkel körülvéve azonban végre hűvös fejjel beszélhet vele és most először érzi, hogy  átláthat a lány tanult viselkedésének repedésein és megfigyelheti, milyen valójában. Pocsék anya lennék, talán ez Adél első igazán őszinte mondata felé.
A kés éle akkurátusan merül bele a húsba.
   - Odáig voltam érte.
Hogy tudná ezt szavakba önteni úgy, hogy a vele szemben ülő lány is megértse? Minden gyerek szereti a szüleit, nincs is más választásuk, az ő ragaszkodásuk azonban, akkor úgy érezte, mélyebb ennél. Az anyja belé kapaszkodott, ő viszont; azt pedig tudja, hogy ebben az életében már nem tapasztalhat ehhez fogható kapcsot.
   -  Nyolc voltam, amikor elment - folytatja egy rövid levegővétel után - Borzalmas anya volt. Úgy értem... szörnyen fiatal. Kicsit olyan volt, mint a nagyapám, nagy dolgokat akart tenni, helyette a nyakába kapott engem és az apámat. Ő szeretett engem és én is őt, de tudod... - a kése fölött felpillant a lányra - akármennyire fiatal vagy, érzed, hogy felesleges vagy.
Megrántja a vállát. A villájával étvágytalanul bökdösi meg a szarvasgombás mártást.
   -  Esténként néha magához ölelt a kandalló előtt és mesélt. Nekem és apának. Semmire sem emlékszem azokból, amiket mondott... néha még abban sem vagyok biztos, hogy megtörtént. De olyankor már tudtam, hogy utána napokra el fog menni megint. Inkább lerágta volna a saját lábát, mint hogy otthon maradjon. Mert ő ilyen volt. Aztán egy reggel elment és nem is jött vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842429#post842429][b]William Martin Krise - 2022.01.19. 14:05[/b][/url]

Keveset tud a lány gyerekkoráról, épp annyit, amennyit a Machay család láttatni engedte. Érzi az Adél és az ő felmenői közötti disszonanciát, különösen Magda viselkedését nem tudja értelmezni, aki odaadó és védelmező anyaként mégsem tűnik úgy, hogy kiállna a lánya biztonsága mellett. Látja a pillantásokat és a rezzenéseket, bár nem érzi át, de megérti, milyen lehet, hogy egy darab húsként eladták neki. Ami egy házasságban van, az a házasságban is marad, vallják az aranyvérűek és tudja azt is, hogy az esküvő után akár véresre is verhetné Adélt, a társadalom és a családja akkor is csak szemérmesen félrepillantana. Ahogy az a nagynénjével is megtörtént.
Lassan rágja a falatot, a kérdésre vérszegényen elmosolyodik. A bor után nyúl.
   -  Apa mocskosul akaratgyenge volt. Csak tűrt, mint egy birka. Aztán belehalt.
Az hangja épp, hogy érezhetően válik szárazabbá, mintha egy ellenszenves emléket idézne fel. Azonban, épp ellenkezőleg: William rajongásig imádta az apját és a kapcsolatuk jóval szorosabb volt, mint az anyjával. Ám emiatt fájóbb beszélnie róla. Különösen az utóbbi időben, ahogy egyre több hasonlóságot fedez fel Martin és saját maga között és valójában pánikba ejti a gondolat.
   -  Hiányzik a tanárod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842435#post842435][b]William Martin Krise - 2022.01.19. 15:13[/b][/url]

   -  Róluk nem fogok beszélni.
A pohár ismét koppan az asztalon, ő elpillantva hárítja a kérdést. Nathaniel és Esther nem fog a gondolataiba tolakodni ma, sem pedig máskor. Tudja, hogy jelen lesznek az esküvőn és az első sorból fogják végignézni az eseményt - és ésszel azt is tudja, hogy semmi oka sincs rá, hogy nehezteljen bárkire pusztán amiatt, hogy megszületett. William azonban közel sem tökéletes ember és nem is hitegeti magát ezzel. Felőle mindkét kis patkány beledögölhet a saját fájdalmába, egy könnycseppet sem fog ejteni értük.
Hallgatja a lány szavait, az arcát figyeli, amiből többet tanul mint bármiből, ami elhagyja a száját. És nem hiszi el egyetlen mondatát sem. Persze, minden kicsi lány állítja, hogy már túl van a szívfájdalmon, Adél is ezt teszi. Ismeri ezt az erőltetett dühöt, amivel a sérelmét leplezi, hiszen ő is ugyanezzel a stratégiával védte a saját lelkét egész életében, így nem eszi meg a dacos választ. Mégis, csak egy kurta bólintással eszik tovább.
   -  És bosszút akarsz állni rajta?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842463#post842463][b]William Martin Krise - 2022.01.20. 01:17[/b][/url]

Nem tudná szavakba ejteni, mennyire hálás amiatt, hogy a lány lerázza a testvérei témáját. Egyszer tudja, hogy beszélni fog neki róluk, ha három évig egymás közelében lesznek, ez elkerülhetetlen. De nem most. Majd egy esős, vasárnapi délutánon esetleg, amikor mér eltompította a rum annyira, hogy felvértezze magát a fájdalom ellen és képes legyen felszaggatni azokat a sebeket, amiket majd' húsz éve óvatosan lefedve tart. Valójában ő sem tudja, mit talál majd, ha egyszer megbolygatja ezeket az emlékeket.
A válasz meglepi. A jobb szemöldöke kissé megemelkedik, egy kutya érdeklődésével fürkészi a mozdulatokat, de nem tudna rátapintani, hogy Adél hazudik-e. Ha igen, lehet, önmagának is. Ostoba és életellenes dolgokat tesz az emberrel az a kurva szerelem.
   -  Táncolni? Kibaszottul határozottan nem. - felhorkant, na még csak az hiányozna, táncolni. Soha, semmilyen módon nem próbálta, azokat a klubokat és koncerteket is kerülte mindig, ahol az izzadtságtól ragadó testek a zenére egymáshoz érnek. Az ő fejében pedig az esküvővel kapcsolatban sem merült fel ennek a lehetősége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842501#post842501][b]William Martin Krise - 2022.01.20. 20:13[/b][/url]

Fölpillant. Abbahagyja a rágást. Keringőzni, jó vicc, hogyne... mi van, ha nem viccel?
   -  Nem. Nem. Határozottan és kategorikusan nem.
Táncolni? Ő? Emberek előtt? Esetleg ha inna, talán el tudná képzelni, hogy bátorságot szerezzen ehhez, azonban abban az esetben tudja, hogy a koordinációja már nem engedné a mozgást. A szavai minden egyes nemmel épp kicsit válnak kétségbeesettebbé, végezetül őszinte elveszettséggel néz a menyasszonyára.
   -  Adél, kérlek, ne...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842504#post842504][b]William Martin Krise - 2022.01.20. 20:35[/b][/url]

Amikor a lány a kezébe temeti az arcát, ő leteszi a villáját. Ha most sírni kezd, ő biztos, hogy fel fog állni ettől az asztaltól, függetlenül attól, hogy megígérte magának: bármennyire viselkedjen neurotikusan Adél az este folyamán, kerülni fogja vele a konfrontációt. A vállizmai így megfeszülnek, várva a fejleményeket, ahogy azonban a lány felpillant és a tekintetük találkozik, ő csak jobban összezavarodik.
   -  Engem nem érdekel a beégés, egyszerűen csak nem táncolok. Soha. Senkivel. Teljesen kizárt. Adél, könyörgöm, ne kényszeríts erre...
A vége egészen esdeklő, hol a lányra, hol a távolabb rendezkedő pincérre néz, várva a feloldozást. Egyszerre kicsordul az agyából minden más, amiről eddig beszéltek: Júlia, Jean-Paul, a főzet, csak ő maradt és az a kurva tánc, amire eddig egyáltalán nem gondolt.
   -  Holnap nem dolgozok sehogy. Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=842506#post842506][b]William Martin Krise - 2022.01.20. 21:27[/b][/url]

Hüledezve veszi vissza a villáját a kezébe, anélkül, hogy lepillantana. Annak ellenére, hogy a jelenlétével végigasszisztálta a szervezést, valójában csak keveset tud a ceremónia részleteiről. Látta a ruhát, a díszeket, elolvasta az eskü szövegét, de hogy ebben neki aktívan milyen szerepe lesz, azt nem igazán érti. Ha valódi esküvője lenne, akkor tisztában lenne az elvárásokkal. Az Adéllal való sajátos helyzetük azonban egyfajta jogi és tradicionális szürke zónába terelte őket. Nem várják el tőle ugyanis, hogy érzelmeket tettessen. A nászéjszaka szintén nem kötelező, sőt, valószínűleg azt egyedül és az alkoholtól élet-halál közt fogja tölteni, de ezek szerint a tánc mégis az.
Szakadozottan kifújja a levegőt. A nagyanyja ki fogja taposni a belét, ha látványosan húzza a száját a közép-európai aranyvér krémje előtt. Égi csoda, hogy eddig nem neszelte meg Adél terhességének hírét, de tudja, bármelyik szemforgatása vagy vállrándítása elültetheti benne a gyanút.
   -  Fine - felhúzza, majd leejti a vállait, morózusan túr bele ismét a vacsorájába - Van még bármi, amiről tudnom kell? Most mondd még, hogy legyen időm felkészülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=850555#post850555][b]William Martin Krise - 2022.08.03. 21:15[/b][/url]

"Wanna catch up?"
Délelőtt a pubban percekig nézett farkasszemet az üzenettel, újra és újra kitörölte, míg végül egy szíverősítő fröccs és némi személyes pep talk-ot követően elküldte azt. Négy nap telt el azóta, hogy a sötétben, a lepedőjébe gabalyodva felhívta a nőt, lehet, erre nem is emlékezne, ha beszélgetés nem hagyott volna benne kényelmetlen, feszengő érzéseket. Sürgősen le kell szoknia róla, hogy részegen telefonálgat. De addig nem történik semmi, amíg csak beszélgetnek a lehetőségekről, igaz?
Ha valaki figyelné, joggal hihetné azt, hogy épp megcsalni készül a barátnőjét vagy a feleségét. Korábban jött így, hogy Mina átvállalta tőle a zárást, így már egy ideje az étlap szélével babrál, a telefonján matat, nézelődik, szötyög, mint egy kisiskolás az igazgatói iroda előtti kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=850614#post850614][b]William Martin Krise - 2022.08.04. 20:44[/b][/url]

   -  Honnan tudod, hogy nem? Munkából jövök.
Maeve tudja - sőt, mindenki tudja, hogy nem fogja vissza magát a pubban sem, ha úgy alakul az estéje és a hangulata. Most azonban tényleg teljesen józan és talán emiatt érzi magát ennyire kényelmetlenül. A nő érkeztére szinte láthatóan fellélegzik, hiszen minél kevesebb időt tölt a saját gondolataival összezárva, neki csak annál jobb. És Maeve különösen alkalmas arra, hogy ráborítsa a hasfájásait, mintha még együtt is érezne vele.
   -  Ja... bocs azért az estéért. Kicsit megcsúsztam. De semmi komoly. Minden fasza azóta.
A telefonját visszacsúsztatja a farmerja zsebébe, miközben beszél, bár a pótcselekvés csak arra jó, hogy ne nézzen a vele szemben ülő nőre. Vajon mennyire lenne pofátlan azonnal rákérdeznie arra, ami miatt jött? Egyáltalán ilyen esetben mennyi felesleges előjátékot diktál az illem?
   - Szóval... szóval ja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=850656#post850656][b]William Martin Krise - 2022.08.05. 23:14[/b][/url]

Őszintén hálás Maeve pótcselekvésének, mert így legalább időt kap arra, hogy megkeresse a gerincét és legalább a felszínen abbahagyja a pöcsölést. Kihúzza magát, az üres poharát távolabb tolja a terítőn maga előtt, mielőtt az asztalra könyökölne.
A bocsánatkérése nem igazán az, inkább csak jelzése annak, hogy tudatában van a viselkedésének. Csak épp tenni nem akar ellene. Mert szembenézni a hibáival és ne adj Isten, a függőségével, az olyasmi, amivel foglalkoznia kellene, ami kényelmetlen, ami fáj és amit egyáltalán nem akar. Tehát csak elnézést kér, mint a feleségétől mindig, majd úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
Az alsó ajkába harap. Elpillant a nő válla fölött, a hangját pedig lejjebb halkítva válaszol:
   -  Csak szerettem volna tudni, hogy tényleg tudsz-e ilyesmit. Mármint. Természetesen csak elméletben. És, hogy elméletben, mit kérnél cserébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862462#post862462][b]William Martin Krise - 2023.04.08. 19:30[/b][/url]

A hónapok lassan összefolynak, ő pedig ne tudja, a nappalok mikor kezdtek el ismét megnyúlni, ő pedig mikor látta utoljára a lányt. Esther látogatásai egy időben rendszeressé váltak a pubban: a pultnál ültette le, alkoholmentes koktélokat kevert neki, ha pedig a terem kellőképp kiürült, a boxokban ülők pedig a zenén keresztül nem hallhatták a mondandóját, mesélt neki. Különösen kezdetben nyugtalanító érzés volt felidéznie a szüleiket és a tragédiákat megelőző életét, mégis, akár egy varasodó sebet, idővel képtelen volt nem piszkálni. Esther pedig hallgatta, hol érdeklődve, hol szomorkásan bámulva a poharát.
Aztán felszívódott egy időre. A pult előtti szék üresen maradt, őt pedig lefoglalta az instabil, önkárosító káosz, amivé a házassága vált. Mégis, amikor a kocsma látogatottsága megcsappant, a gondolatait pedig nem terelte el a lüktető zene, gyakran kapta magát rajta, hogy a húgára gondol.
És ez általában kényelmetlen ízt hagyott a szájában olyankor.

   -  Bocs. Feltartottak.
A lány háttal ül az ajtónak, így nem láthatta, amikor belépett a taknyosan szürke, szurkáló áprilisi esőről. Cseppet megszorítja a lány vállát, amíg ellép mellette, épp csak hosszabban, mint ami decens volna, majd leül vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862492#post862492][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 11:46[/b][/url]

A felemelt könyvet egy pillantással nyugtázza, közben pedig maga elé húzza a laminált étlapot az asztalon. Nem közölte Adéllal egyértelműen, hová megy, de nem is titkolta előtte kifejezetten a tényt. Furcsának és szinte illegálisnak érzi, hogy Estherrel találkozzon, még ha technikailag senki sem tiltotta meg nekik, hogy így tegyenek.
   -  Hallottam hírét. A nagyi ódákat zengett az előadásokról és persze nem felejtette el hozzátenni, hogy reméli, hogy lassan én is kezdek magammal valamit.
A hangjában rég nem tükröződik sértettség vagy féltékenység akkor, amikor Madlen elvárásairól és véleményéről beszél. Ha nem is gyerekkora óta, de mióta ténylegesen tudatába került a családi dinamikáknak, tudja, hogy csakis másodlagos lehet drágalátos ikrekkel szemben. Ez nyilván sokáig bosszantotta, sőt, valahol mélyen a mai napig bántja, de... de ha egy pillanatra abbahagyja az önámítást és őszinte lesz magával, nem róhatja fel Madlennek. Elég csak ránézni a lányra, Nate-re, majd pedig rá.
   -  Megvagyok. Ő is megvan. De ha jót akarsz magadnak, akkor ne legyél házas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862496#post862496][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 13:20[/b][/url]

Az ujjaival egymás után dobol az étlap felületén, az állát pedig a másik tenyerébe támasztja. Úgy figyeli a lányt, mindössze csak egy kurta, szusszanó bólintással nyugtázva az üres sajnálatát. Valójában ő is mondhatná neki ugyanezt: sajnálom, hogy a nagyanyám élettelen bábjának kell lenned, amire rámegy a fiatalságot.
De nincsenek ilyen gondolatai vagy érzelmei a lánnyal kapcsolatban.
Arra, hogy özvegy, szintén nem válaszol, csak a szeme szűkül össze egy pillanatra. Ő börtönben volt a történtek alatt, így a híreket jóval késve és az érzelmi töltetüktől megszűrve csöpögtették neki. Akkoriban minden mentális kapacitását lefoglalta az önsajnálat, így legfeljebb annyiban szorított időt az eseményeknek, hogy kárörvendjen a lány kínos nyomorán. Úgy kell neki.
Az állát lejjebb biccenti a tenyerén, hogy abbahagyva a lány vonásainak vizsgálgatását, a figyelmét látszólag az étlapra terelje.
   -  Eddig nem egészen ezt mondtad. Mi változott?
A felszínen hanyagul és érdektelenül odavetett a kérdése a lány pálfordulásával kapcsolatban. Esther mindvégig kötelességtudó hevességgel nyilatkozott a házasságról, hiszen őt és Adélt is kioktatta már. Persze lehet, hogy a változás kósza hóbort, vagy csak annak a jele, hogy huszonévesként végre először kikerült Madlen óvó szárnyai alól.
   -  Azt nem tudom, hogy velünk mi lesz - teszi hozzá, hogy még inkább elvegye a kérdése élét -. Madlen és James és Adél szülei is vagy válást akarnak, vagy unokát. Adél meg egyiket se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862504#post862504][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 16:18[/b][/url]

Bár a szeme az étlapot futja át, a figyelme a lányon marad: mindene, amit mond, de inkább, ahogy. Nem ismeri közelről a húgát, úgy legalább is, hogy felismerje a rezdüléseiben rejlő, elnyomott lelkesedést, azonban az eltelt hetek és hónapok során, ami alatt lassan és óvatosan közelebb férkőzött hozzá, látta, hogy változott. Egyelőre pedig nem tudja vagy akarja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy irritálja a változás.
Ha volt valami, amit szeretett a lányban, az a befolyásolhatósága. A megfelelési kényszere, ami nem engedte neki soha, hogy nemet mondjon. Az a különös, szeretetvágyból fakadó simulékonysága, ami végül rákényszerítette, hogy beadja a derekát és eleget tegyen az unszolásnak. És az, hogy nincsenek barátai, akikre támaszkodjon.
És most Esther itt ül előtte és árad belőle az újonnan felismert szabadsága felszabadultsága és az a magabiztosság, amivel egyelőre ő nem tud mit kezdeni.
   -  Nocsak. Huszonöt perc a kastélyban és Madlen húsz évnyi nevelése mehet a kukába. De tudod mit? Anya és apa büszke lenne rád.
Nem néz rá, helyette megfordítja az étlapot, de a hangjában megenged némi barátságos melegséget. A kérdésre nem válaszol azonnal, csak miután a szemét végigfuttatta a hamburgerek során.
   -  Fogalmam sincs. Családot. Hiszen ez ennek az egésznek az egyedüli értelme, nem? - A menü fölött felnéz a lányra. - Mert senki sem fog úgy ragaszkodni hozzád, mint a családod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862510#post862510][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 17:57[/b][/url]

A szeme sarkából látja a mosolyt, ami szavak nélkül jelzi számára, hogy az az apró bók, a jelentéktelen kis megjegyzés, célba ért. Végigolvassa az étlapot, majd visszateszi maga elé, hátrapillant és int a pincérnek, jelezve, hogy részéről rendelne. Amíg az közelebb ér, ő ismét a lány felé fordul, hátradől a székében és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Úgy gondolod?
Valaki, aki kompetensebb a témában. Milyen különös kifejezés, de végül is... érti, miről van szó. A tarkóját a magas háttámlának támasztja.
   -  Lehet benne valami. Én ajánlottam neki alternatívákat. Hogy keressünk valaki mást, aki végigcsinálja, valami ismerőst vagy rokont. Mármint te adtad az ötletet - teszi hozzá, utalva a már több, mint egy évvel korábbi beszélgetésükre a konyhájukban, amikor Esther volt az, aki előhozakodott a béranyaság lehetőségével. Akkor ő végtelenül undorítónak és bűnösnek érezte még a gondolatot is, később azonban lassan és alattomosan, de hozzászokott ő is. - De nem hajlandó belemenni sehogy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862522#post862522][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 21:40[/b][/url]

Hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
A keze cseppet megrezzen az étlap fölött, így összekulcsolja a másikkal. A hang, amit évek óta nem hallott igazán, dacosan felhorkan: hogy lehet boldog? Hogy találhat örömöt az életében ő vagy a másik akkor, ha ebből neked nem jutott? Ez a gondolat azonban nem több egy belenyugvó sóhajnál és most nem gyújt valódi dühöt benne, mint általában - talán azért, mert a pincér megérkezik és először a lányhoz fordul, kizökkentve őt.
Csöndben hallgatja, hogy rendel, kettejük közt a levegőben az utolsó mondatával: pedig olyan szép volt az esküvőtökön. Mostanában egyre többször kapja magát rajta, hogy ugyanezen gondolkodik, amikor nézi őt a stúdióban ténykedni, vagy csak az ablakon bámulni kifelé a reggeli kávéja fölött. Tudja, hogy valami súlyosan és visszafordíthatatlanul megváltozott és ennek valószínűleg nagy részben ő az oka.
Félvállról ő is leadja a rendelését, majd ismét egyedül maradnak.
   -  Pontosan tudom, hogy működik ez. Mindenki hajlamos elfelejteni, hogy egy időben ez volt a munkám - ismét hátradől, összefont karokkal felvéve a korábbi, zárkózott testtartását. - Megkérdeztem, benne lenne-e, hogy Júlia legyen az, de nem akar hallani róla. Mondjuk Júlia sem.
Úgy közli ezt, mintha csak a lány előtt álló, világoskék ital nevére kérdezne rá. Júlia nem igazán került szóba köztük, pontosabban... sosem fejezte ki konkrétan, milyen szerepet tölt be az életükben. Ám talán nem kerülte el a figyelmét a halva született házasságuk harmadik, visszatérő tagja, akit Madlenen kívül bárki jelenlétében gondtalanul megemlít.
   -  Tudod, én szeretem Adélt. De nem vagyok benne biztos, hogy ennek az egésznek van bármi jövője. Látom, hogy belehal ebbe a helyzetbe, de nem hajlandó elválni sem. Én nem házas nem akarok maradni így, így az egész nem halad semerre sem. Pont neki kellene megértenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862541#post862541][b]William Martin Krise - 2023.04.10. 00:12[/b][/url]

Megemeli, majd leejti a vállait, mintha jelezné, minden rendben van. A pincér megérkezik, egyelőre csak az italával, így még megvárja, amíg a bepárásodott söröspohár egy kartonpapír alátéten elé kerül az asztalon, és csak aztán válaszol.
   -   Ha érdekel a téma és ha... ha nem szólsz senkinek róla, nagyapa jegyzetei még mindig nálam vannak. Megmutathatom őket valamikor, ha szeretnéd.
Látszólag félvállról tesz előzékeny felajánlást arra vonatkozóan, hogy ő tényleg bármikor és nagyon szívesen korrepetálja a lányt, ha az érdeklődése tényleg ennyire a szaporodásbiológia irányába vonzaná. Hiszen... mire nem jók a testvérek?
A pincér alig pillanatokkal később visszatér, ekkor azonban már a rendelt ételekkel teli tányérokat teszi le eléjük. Ő késlekedés nélkül nyúl a villája után, hogy a tekintélyes toronnyá épített hamburgere mellől néhány krumplit szúrjon fel rá.
   -  Megtennéd, hogy beszélsz vele? Mármint... ne erről, mert a béranyáról hallani sem akar. De legalább arról, hogy ha már ez nem működik neki, akkor mi a terve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862565#post862565][b]William Martin Krise - 2023.04.10. 11:57[/b][/url]

Bólint, igen, komolyan gondolja. Még ha nem is érti Esther hirtelen jött, idegen érdeklődését a téma iránt és egészen mélyen a gondolat, hogy esetleg abból a csökevény húgából gyógyító válhat, ami ő szeretett volna lenni, dühvel rázza végig a belsőjét. Miért nem elég a lánynak a nagyanyjuk által kijelölt úton maradni, ahogy az a birka Nathaniel is teszi? Ennek így... semmi értelme sincs.
Ezek az érzelmek azonban rejtve maradnak a szórakozott, beleegyező mosoly mögött. A pohara után nyúl és mielőtt beleinna, cseppet megemeli a lány felé.
   -  Akkor ez a mi kis titkunk lesz csak.
Van valami kimondatlanul illegális a levegőben. Azon túl, ami egyértelmű: élete végéig eltiltották a gyógyítói tevékenységektől, így részéről az elméletet nem ültethetné gyakorlatba többé. Azonban az, hogy megossza a jegyzeteket és felkészítse a lányt, magában nem bűn, legfeljebb olyasmi, ami, jobb kifejezés híján... frowned upon.
Leteszi a poharat és ismét a villája után nyúl, hogy a hamburgert kezdje el akkurátusan kibelezni.
   -  Mostanában mindig otthon van nap közben. Holnap is például. Ha azt mondod neki, hogy jegyzetekért jöttél, akkor nem fog meglepődni sem. Különben. Honnan jött a gyógyítás? Ez nem... rád vall.