Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=737955#post737955][b]Dr. Riley Meyers - 2018.10.26. 00:16[/b][/url]

Nem baj, ha nem érti meg itt és most; sőt, az se baj, ha csak átérzi, amit közvetíteni próbálok. A lényeg mindössze annyi, hogy békét és szövetséget kössön a saját érzéseivel, mert mindegyiknek megvan a maga helye, szerepe és fontossága. Elnyomni vagy kigyomlálni lehetetlen és veszélyes próbálkozás is. Egyelőre azonban azt hiszem, nem fenyeget ilyesmi, elvégre olyan nyíltsággal mosolyog rám, mintha nem majdnem-idegenek, hanem régi ismerősök lennénk. Ahwww. Szórakozottan söpröm ki homlokomból a hajam, pedig nem is lóg a szemembe - afféle pótcselekvés, ha elhessegetek egy alkalmatlan, kikívánkozó gondolatot.*
- Nagyszerű,-*mosolygok rá, ahogy kifejti az elképzelését, mert tetszik az empátiája, amivel áthidalja a tapasztalatlanságát. Jó megközelítés, a gyakorlatiasságot pedig majd meghozzák mellé az évek. Örülök, hogy az én bolygómon is landolt, jól elleszünk mi.
Nyugodtan, aprókat biccentve biztatom folytatásra - van ideje elgondolkodni, ha nem tudja azonnal a választ, vagy ha bizonytalan benne. Fontos, hogy ezeket a vakfoltokat is felfedezze és megpróbálja megfogalmazni, kitapogatni. Értem az aggodalmát, valahol természetes is, tekintve, milyen friss még a kapcsolatuk Liammel. Hiányzik még belőle az a bizalom, amit Thomas talán nem is ismer; a feltétlen szeretet magától értetődő jelenléte, ami nem kérdőjelezi meg a szerethetőséget és nem állítja mérlegre a másikat, hogy érdemei arányában adagolja a törődést.*
- Nézd, ez biztosan nem matematika. De ha most büszke rád, akkor ha megpróbálsz megtanulni valamit, ami neki kedves és tudja, hogy nehéz számodra, akkor éppen több oka lesz büszkének lenni, nem?-*csavarok egyet a történeten, mert attól, hogy nem lesz belőle harcművész, a közösen töltött idő, a tanultak még nagyon sokat jelenthetnek. Ebbe az irányba terelem tovább a gondolatait.
- Success is not final, failure is not fatal. Mi jut eszedbe erről?-*Szeretnék lehetőséget adni, hogy még azelőtt kialakítsa a saját véleményét, mielőtt belefognék a saját kis magyarázatomba és észrevételeimbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=741639#post741639][b]Dr. Riley Meyers - 2018.11.25. 20:03[/b][/url]

Mókás, ahogy folyton ficereg - nem fegyelmezetlen, csak könnyen elmerül a gondolataiban és miközben töpreng, a tagjai önálló életre kelnek. Látom rajta, hogy mindent mennyire átél, szinte gyermeki komolysággal és őszinteséggel fogadja be a dolgokat. Értékes tulajdonság, s remélem, képes lesz megtartani.
A fejtegetésére bólintok, főleg a helyrehozós részre, bár valójában nem tartom helyrehozandó hibának vagy gyengeségnek, ha valaki kudarcot vall. Persze, diákként nehezebb elvonatkoztatni valószínűleg, elvégre pont az iskolarendszer büntet minden botlást, néha az egészen lényegteleneket is.*
- Sem kudarc, sem siker nincs életreszóló. Attól, hogy egyszer nem sikerül, egy vagy két évvel később, másik tanárral, más módszerrel összejöhet. Az én szememben a lényeg az, hogy mindenképp tanulsz, fejlődsz és gazdagodsz. Ha mást nem, megtudsz valami hasznosat magadról,-*mosolygok, elvégre az is értékes infó, hogy az embernek nincs nyelvérzéke... Annyi minden van, amiben valaki remekelhetne, ha tudna róla, de a kudarctól tartva inkább bele sem kezd. Pedig egyetlen vereségtől sem lesz valaki kevesebb, ahogy a győzelmek sem feltétlen teszik többé. Mindenesetre, azt hiszem, mai csevejünk a végéhez közelít.*
- Szerintem ezen a ponton jó lenne elbeszélgetned Liammel, mert ő tud útmutatást, gyakorlati tanácsokat adni. Ám ha kételyeid vannak vagy elakadsz valamivel, keress nyugodtan!-*Javasolom, mert úgy érzem, valami kézzelfogható, konkrétabb terv is sokat segíthetne abban, hogy ne féljen attól, ami előtte áll. Ha vannak lépcsők, lépések, mindig könnyebbnek, megvalósíthatóbbnak tűnnek az ilyen vállalkozások.
Még váltunk pár szót, mielőtt útjára engedném. Sokáig mosolygok a mögötte bezáródó ajtóra, majd nekifogok, hogy lejegyzeteljem a találkozót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=741656#post741656][b]Dr. Riley Meyers - 2018.11.25. 22:50[/b][/url]

Apám azt mondogatta mindig, hogy kutyaszívem van - valahányszor valaki elmegy, egy kis részem attól retteg, sosem jön vissza; s valahányszor rég nem látott ismerősbe botlom, azonnal elfelejtek minden külön töltött időt, szertelen örömmel üdvözölve ismét. Persze, jól idomított állatka módjára nem hagyok mindenkin sáros praclinyomokat és nem nyalom-falom senki arcát, ettől azonban odabent ugyanúgy dörömböl bennem minden. I cannot take people for granted.
Kinevet és "tudom-tudom" mosollyal vállat vonok, hagy derüljön.*
- Rólad. Rólatok. Amiről jólesik,-*foglalom össze, hogy mégse érezze úgy, mindenről tudni akarok, még ha túlzott lelkesedésem ezt is sugallja. Sejtem, mennyire új és ismeretlen ez neki, ahogy azt is, kevesekkel osztja, oszthatja meg. Ameddig csak emlékezetem nyújtózik, sosem vette körül népes baráti kör vagy haveri társaság; inkább magányosság lengte körbe, néha emberek közt is. Ezért jó látni, ahogy apránként megelevenedik az arca, ahogy kibuknak belőle újdonsült közös életük darabkái, színei. Vele örülök, s azon merengek, hogy jól áll neki. Illik hozzá ez - nem nevezném szerepnek, mert nem játssza meg magát, sokkal inkább rátalált egy szeletére, valamire, aminek a helye mindig is ott üresedett. Félreértés ne essék, nem a saját elképzeléseimet erőszakolom, vannak, akiknek nincs szüksége családra, gyermekre és ha másban találják meg a boldogságukat, jó így. De Liam... hiába végzett remek munkát és segített önzetlenül sokaknak, mindig úgy láttam, hiányzik neki, hogy legyen kihez sietnie haza; hogy legyen, akivel megtölthetik egymást életét.
A telefonom rosszallóan felberreg, figyelmeztetve, hogy nemsokára időpontra érkezik valaki. Talán nem is baj, azt hiszem, elsőre ennyi pont elég is lehetett Liamnek. Azt azért még a lelkére kötöm, hogy ha nincs ellenükre, mindenképp szeretnék közös programot, hogy megismerhessem Thomast, s nem állom meg, hogy búcsúzóul ne öleljem meg még egyszer, ha visszafogottan is.
Mert a viszontlátás sosem teljesen biztos.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=753347#post753347][b]Dr. Riley Meyers - 2019.03.27. 23:04[/b][/url]

Rövid kis cetli volt az egész üzenet, jóformán az aláírást is utolsó pillanatban szorították oda az aljára, mint egy megkésett gondolatot. Nem sok kapaszkodót adott, hát válaszként küldtem egy időpontjavaslatot, amire csupán szűkszavú megerősítést kaptam, s ettől az egésztől egyszerre vagyok kíváncsi és aggódom kissé. Hogy kitöltsem a maradék perceket, rendezgetem az irodában kószáló tárgyakat, kikészítem az innivalót és összeszedek egy újabb kis csomó macskaszőrt, amit Freudnak és a tavaszi vedlésnek köszönhetek. Az ablak résnyire nyitva, s bár nincs még kifejezetten meleg, a levegő friss és földillatú - pár pillanatra a párkányra támaszkodom nyújtott karokkal, végignézve a kastély alatti tájon.

Elkalandozhattam, mert a kopogásra riadok fel, gondolkodás nélkül fordulva ajtóm felé.*
- Kerülj beljebb!-*szólok ki, végigsimítva egyszerű ruhámon és fülem mögé igazítva egy csintalan tincset, ami kibújt feltűzött hajamból. Mosollyal fogadom a belépőt, s míg rendelőm lassan alkalmazkodni kezd vendégemhez, teszek néhány lépést felé, ám rá bízom, szeretn-e kezet fogni vagy tovább közeledni.*- Laura, ugye? Dr. Meyers vagyok, én segítek ma a felmérő beszélgetéssel. Csüccs, ahova szeretnél és mondd, ha kérsz valamit inni,-*biztatom barátságosan, a teremben elszórt ülőalkalmatosságok felé intek körben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=756036#post756036][b]Dr. Riley Meyers - 2019.04.21. 11:33[/b][/url]

A rendelőm apránként alkalmazkodik a látogatóhoz, lassan és óvatosan nyerve el végső formáját, míg a leányzó hasonló módon méri fel a terepet, helyet keresve magának. Látom rajta a meglepetést és az idegenkedés jeleit, de nem bocsátkozom találgatásokba - szólhat ez nekem, de a rendelőnek és a helyzetnek is. Az idő majd eldönti, mihez kezd vele.
- Máris adom a választékot,-*indulok el az asztal és a kis doboz felé, amiben a Zója által rám hagyományozott filteres teák vannak - akad benne gyümölcsös, zöld és fehér is, talán még feketét is láttam kallódni. Egy biztos, egyszerűbb vendégemre bízni a választást, úgyhogy egy vidám, pöttyös bögrét és cukor-citromot is rakok mellé az asztalra, amíg a megbűvölt kannában melegszik a víz.
- Egyáltalán nem zavarsz; ezért vagyok itt.-*Mosolygok rá, egyszerűen és barátságosan - érezhető, hogy számomra ez nem pusztán munka, de legfőképp nem kényszer. Ahogy felhangzik a jellegzetes sípolás, leöntök magamnak is egy bögrényi forró csokoládét, mielőtt letelepednék. Se túl közel, se túl távol, hogy jól lássuk és halljuk egymást.
- Most van nagyjából egy óránk, hogy csináljunk valamit. Mivel nem írtál arról, miért vagy miben kéred a segítségem, itt helyben találhatjuk ki.-*Könnyebb, ha van időm felkészülni egy-egy ülésre, összekészíteni az anyagokat, de gyakran még baglyot sem kapok, csak bekopogtatnak. Ez már csak ilyen.*- Hirtelen elhatározás volt, hogy felkeress, vagy már fontolgattad egy ideje?-*Nyitok egy egyszerű kérdéssel, ami segíthet elindulni és nincs benne igazán semmi ijesztő. Nekem viszont kapaszkodót ad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=758470#post758470][b]Dr. Riley Meyers - 2019.05.14. 23:39[/b][/url]

Elkapom az ablak felé vándorló pillantást, de nem forszírozom, mindössze megjegyzem magamban. A leányzó szöszmötöl, a filterrel és a bögrével babrálva, én pedig hagyom. Nincs okunk sietségre, szeretnék időt szánni rá, hogy minden felmerülő kételyre és kérdésre választ adjak.
- Boldoggá tenne, ha nem lenne szükség ránk, terapeutákra; viszont úgy hiszem, mindig van hova fejlődnie az embernek és nem szégyen ehhez tanácsot, segítséget kérni.-*Megkavarom a csokoládémat, aminek illata most már az epres teáéval vegyülve lengi be a rendelőt, aztán óvatosat kortyolok, megpróbálva nem megégetni a számat. Az iménti rakoncátlan tincsnek ismét sikerül meglógnia, szórakozott mozdulattal igazítom vissza helyére, elnevetve magam a meglepetésen - sokadjára látom, de még mindig mókás a megrökönyödés.*
- Szeretem a technikát és kíméli a fákat,-*emelem meg a kezemben tartott kütyümet, ami feltűnésmentesen lapul meg ölemben.*- Egyébként főleg azokat a dolgokat jegyezzük fel szakemberként, amikkel foglalkozni szeretnénk vagy amik tisztázásra szorulnak. Így nem kell félbeszakítani és nem felejtjük el,-*egészítem ki némi magyarázattal, mert a közhiedelemmel ellentétben jegyzeteink ritkán messzemenő elemzések, ahhoz jóval több beszélgetés, tesztek szükségesek. Mintha némileg oldottabbá válnának válaszképp a mozdulatai, így megkockáztatom az első komolyabb kérdést és kerek, átgondolt választ kapok rá.*
- Örülök, hogy sikerült és hogy támogatnak. Az első lépés mindig ijesztő.-*Aprót bólintok, megértően, mert élénken emlékszem, milyenek voltak az első üléseim, amikor még én ültem Laura helyén. Jó, hogy van barátja, aki meg tudta adni a szükséges löketet, mert akár egy-két látogatás is rengeteget segít - feltéve, hogy kompetens a felkeresett terapeuta.
Az itt-ott beálló szünetek, hallgatások is természetesek - engedem, hogy annyit fürkésszen, amennyit csak szeretne, nem erőltetve semmit. Úgy tűnik, ez kell ahhoz, hogy összegyűjtse a gondolatait, mert mesélni kezd, nagy vonalakban felvázolva a problémát. Nagyon árulkodó, hogy nemhez kötött a félelem, esetünkben a maguktól adódóakon túl is felvet néhány súlyos kérdést. A testbeszédem arról biztosítja, hallom és értem az elhangzottakat, s hogy nem találok benne furcsát vagy kivetnivalót.*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az első, hogy bármikor dönthetsz úgy, hogy másik szakemberrel szeretnél dolgozni és győzködés nélkül segítek neked megfelelő pszichológust keresni. A második, hogy ha még nem tudnád, metamorf mágus vagyok és egyaránt öltök női- vagy férfi alakot. Ennek nem kell hatással lennie a közös munkára, megegyezhetünk abban, hogy mindig ugyanúgy jelenek meg az üléseken. Ha viszont zavar, esetleg nem érzed magad biztonságban, akkor az elején érdemes szerintem megbeszélni.-*Tiszta lapokkal játszom, nem zárkózva el egyetlen kérdés elől sem. A képességem egyaránt jelenthet segítséget és hátráltató tényezőt is, a döntés azonban minden esetben Lauráé. Azt hiszem, egyértelmű, hogy sértettség vagy rosszallás fel sem merül részemről, ha mégsem engem választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=758811#post758811][b]Dr. Riley Meyers - 2019.05.20. 00:02[/b][/url]

- Pontosan. Lehet, hogy néha leírok közben is egy-egy szót, de a nagyja hanganyag lesz.-*Ez akkor is hasznos, ha a haladást próbálom felmérni, esetleg jellegzetes, árulkodó intonációt keresek. Én is tanulom a betegeimet.
- Tény. Ám minden sikeres lépéssel egy kicsivel előrébb is leszel,-*viszonzom a mosolyt, mert csodát és megváltást nem ígérhetek, csak erőmből telő segítséget, útmutatást. Első hallásra is nehéz csomag ez, nagy árnyékot vet és látom a lány arcán a félelmet, mintha felvértezné magát a válaszomra. Ami így is készületlenül éri, sőt, mintha kicsit zavarba is ejtené; ideje bőven van viszont kibogozni.
- Nyilván, ez csak egy lehetőség.-*Bólintok, jelezve, hogy értettem. Mindazonáltal ha együttműködésünk bármelyik pontján meggondolná magát, jó tudnia, hogy nincs kizárólag rám vagy az aktuális iskolapszichológusra utalva. A döntés lehetősége is ad egyfajta kontrollt. A válasza alapján nem teljesen érti még, miért hoztam fel mindezt, de legrosszabb esetben átfogalmazom majd.
- Is-is. Képes lennék bárkinek a bőrébe bújni, ami egyrészt felhasználható a terápia során, másrészt pompás tréfaeszköz,-*lebegtetek meg szemléltetésképp két nyuszifület, amit az imént növesztettem a fejemre - elragadóan selymesek és puhák, ráadásul még billegetni is tudom őket egy kicsit. A hirtelen érdeklődésre építek, kihasználva ezt a pillanatot. Aztán volt-nincs, eltűnnek a tapsifülek.*- Én magam viszont többnyire két egyenrangú alakban létezem, amiből az egyik ez.-*Intek jelen vörösségemre. Ez egy apró ferdítés, azonban a diákoknak nem áll igazán szándékomban felfedni harmadik alakom; a pácienseim és mint olyanok, szeretném elkerülni, hogy a magánéletembe is belefolyjanak.*
- Megoldható - feltéve, hogy Thomas jólnevelt és szobatiszta,-*hunyorgok vissza, lévén fogalmam sincs, ki vagy mi is Thomas, de a feldobott labdát értem. Részemről félkomoly az ajánlat, mert nincs kifogásom olyasmi ellen, ami segít Laurának megnyílni és kevesebbet stresszelni - feltéve, hogy nem esz meg engem vagy a berendezést... Sőt, néha Freudot is behozom, mert határozottan terapeutikus hatással van a cicabarát emberekre.
- Szólíts nyugodtan Rileynak vagy dokinak,-*ajánlom fel, hogy ne kelljen a nemek körül táncolni.*- Észben tartom mindezt, s kezdetnek azt javasolnám, hogy megmaradok ebben az alakban mindaddig, amíg azt nem mondod, szívesen látnád a másikat is.-*Örülök, hogy jól vette ezt a lépcsőt, viszont egyáltalán nem kell előrerohannunk, ráérünk kitapasztalni, honnan-meddig terjednek azok a határok, amiket apránként fogunk majd eltolni a megfelelő irányba. Az első az a komfortzóna, ami megadja a teret a nyitott beszélgetésnek. Kortyolok egyet, aztán témát váltok.*
- Vannak kivételek? Teszem azt, gyerekek, családtagok, közeli barátok? Állandó vagy valamennyire változó az erőssége? Hogyan tudnád a leginkább körülírni, amit ilyenkor érzel?-*A kérdések nem egyszerre, hanem fokozatosan érkeznek - figyelem Laura reakcióit és ha úgy látom jónak, kisebb-nagyobb szüneteket hagyok köztük, gondolkodásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=762757#post762757][b]Dr. Riley Meyers - 2019.06.29. 22:32[/b][/url]

Derűsen csillan a szemem, egyelőre eszem ágában sincs megálljt parancsolni a kérdezősködőnek; ahogy jobban felém fordul és tekintete hosszabban elidőzik rajtam, úgy bátorítom nyílt testbeszéddel. Szükségünk lesz a kíváncsiságra.*
- Minél gyorsabban csinálja az ember, annál inkább érezhető, vagy minél ritkábban használja valaki a képességét. Nincs igazán mihez hasonlítani, amióta az eszem tudom, a részem.-*Kezemmel is gesztikulálok, mert nehéz mások számára megfoghatóvá tenni valamit, ami számomra természetes, számukra viszont elérhetetlen. A százfűlé-főzet vagy a pálcás transzfiguráció egészen más ízt, benyomást hagy, legalábbis miután mindhármat próbáltam, élesen elválik a fejemben a bájital kiváltotta magatehetetlen átalakulás és az animágia kezdetben oly' idegen érzése, erőltetett változása.
A megakadásnál elnevetem magam a hirtelen táguló szemeken, ahogy Laura a mondat felénél döbben rá, megvicceltem. Azt hiszem, kezdem sejteni, közös ismerősünk van, ám nem kívánok rákérdezni erre.*
- Ha mégis meggondolnád magad, az előző feltételek továbbra is állnak,-*hunyorítok cinkosan a leányra, egy apró vállvonással ráhagyva a döntést. Mert mindenkinek lehet rossz napja, amikor igenis jól jön egy barát támogatása.
Bólintok, a mondandót éppúgy figyelve, mint a szóhasználatot.*
- Ez a ritkás érintkezés megfelel vagy zavar? Megbeszélt vagy hallgatólagos egyezség?-*A hangsúlyom nem számonkérő és ítélkezésnek sincs benne nyoma; mindössze érdekelnek az összefüggések és a a véleménye, érzései, hogy be tudjuk tájolni, merre is induljunk. Egy ilyen probléma feltérképezése meghaladja az egyszeri beszélgetés kereteit.
A visszakérdezésre megérintem az állam, egy pillanatra gondolataimba merülök.*
- Közeli barátként definiálnám azt, akivel szoros, bizalmas kapcsolatod van és elérhető is. Aki mellett önmagad lehetsz, vagy úgy érzed, az lehetnél.-*Megesik, hogy az ember eltávolodik olyan társaktól, akik nélkül korábban elképzelni sem tudta az életét, vagy ellenkezőleg, hirtelen az életébe csöppen valaki, akinek mindig is ott lett volna a helye. Egy megfakult barátság is lehet kedves, ahogy egy kedves pajtás is maradhat messzi, ha valaki sebezhető és félénk.
Bizonytalansága olyan tapintható, mint az ujjai közt forgatott bögre - tisztán kirajzolódnak az alig-alig leplezett félelmének vonalai. Nyugodtan simulok karosszékembe, nem sürgetve mocorgással vagy türelmetlen feszültséggel, pusztán várok, együtt lélegezve a rendelővel, aminek mágiája részben hozzám is igazodik.
- Értem. Van vészforgatókönyved ilyen helyzetekre, esetleg kipróbált módszered? Bármi, ami javít vagy ront ezeken?-*Érdekel, hogy próbálja kezelni a kialakult szituációkat, hogy mennyire tudatosítja és esetleg küzd ellene, vagy épp mennyire taglózza le egy-egy epizód. Arra, hogy a forrását megossza velem, nincs szükség és túl korai is lenne, nem fogom erre kérni. Azzal kell dolgozni, amink perpill van, erre összpontosítok hát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=764038#post764038][b]Dr. Riley Meyers - 2019.07.16. 13:08[/b][/url]

Biccentek és persze egy pillanatig sem akadnék fenn azon, hogy kifaggatja a delikvenst - még akkor sem, ha tényleg valamiféle tollas-szőrös-pikkelyes lényről beszélnénk.
A folytatás kevésbé derűs, apránként vissza is tér komolyságom és figyelmesen tanulmányozom Laura arcát, visszahúzódását.*
- Ez szomorú. Nincs olyan kicsi gyermek, akivel ne lehetne valamilyen formában kommunikálni,-*sőt, bizonyos értelemben pont ez történt - a család azt jelezte felé, hogy ami történt, szégyenletes, titkolnivaló, valamilyen formában a kislány bűnrészes, de még csak meg sem magyarázták neki. Ezt azonban csak magamban jegyzem, elégre nem célom senkit hibáztatni, s - egyelőre - elengedem ennyivel, hacsak Laura nem szeretne még hozzátenni valamit.
- Nagyszerű!-*Mosolyt villantok, nem udvariasságból, hanem mert az ilyen kivételek aranyat érnek, rengeteget számít a jelenlétük és együttműködésük, főleg a kezdetekben. Ők azok, akik nem erősítik, hanem épphogy segítenek eltörölni azokat a szabályokat, amiket a trauma írt.*
- Ez nem forgatókönyv, ez elkerülés. Amire én gondoltam, van-e olyan helyzetre terved, amikor szembe kell nézned a problémával - ha bekövetkezik a legrosszabb, a sarokba szorítás vagy maga a pánikroham. Nem baj, ha nincs, csak tudni szeretném, hol kezdjük a munkát,-*szögezem le, mielőtt még félreértésbe bonyolódnánk. Egyáltalán nem ítélkezem, azonban elengedhetetlen az őszinteség, ugyanis ha vendégem ferdít vagy szépít, sokkal nehezebb hatásosan kezelni, fejleszteni.
- Miből szűröd le, ha "olyan" szándékkal közelítenek?-*Nem fogom erőltetni, hogy kimondjon szavakat, viszont azt fontos tudni, mennyire képes objektíven megítélni mások szándékait vagy mennyire torzít az észlelése. Ráadásul ez számára is fontos gondolkodnivaló, mert a mindenki-mínusz-egy borzasztóan ijesztő szám - és mint ilyen, végtelenül valószínűtlen is.*
- Te hogy érzed? Jó vagy megnyugtató valamennyire, ha ráveszed magad a vigasztalásra? Értékelem az igyekezeted, de fontos, hogy ne erőltess magadra túl sokat egyszerre, mert ellentétes hatást érhet el.-*Ha valaki csak figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit, akkor előbb-utóbb felgyülemlik benne a neheztelés és keserűség, holott ha nem beszél másoknak a problémáról és a vele kapcsolatos nehézségekről, sokan tudatlanul okoznak kárt, mert nem értik a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=765755#post765755][b]Dr. Riley Meyers - 2019.08.02. 00:13[/b][/url]

Számtalan érzést lehetne ehhez társítani és sokat elárul, kinek mi az első szó, ami eszébe jut, mi a domináns érzés. Bólintok, mert valóban, jó lett volna, ha ezek elhangzanak, viszont jó jel, hogy Laura a tudatában van ennek.*
- Rengeteg mindent lehetett volna mondani. Ezekről is beszélhetünk bővebben, főleg, ha szeretnél a fennálló helyzeten változtatni.-*Vetem fel, még ha ez inkább megfontolnivaló is, semmint konkrét kitűzés de úgy érzem, a családjával való kapcsolata rászorul némi átértékelésre. A lehetőség mindenképp adott, mindent megvizsgálhatunk együtt, aminek kapcsán kételyei vagy nehézségei akadnak.
- Ez inkább cél, mint terv. De lebontjuk lépésekre és szépen haladunk majd felé,-*biccentek, kicsit érzékletesebbé téve a kettő közti különbséget.*- Sokféle technika létezik, amiket ha elsajátítasz, akkor ilyen helyzetekben segítenek jobban kézben tartani a dolgokat,-*vetítem előre, miket fogok többek közt tanítani. Persze, nem instant gyógyír egyik sem, ám fokozatosan lehetővé teszik majd, hogy egyre kevésbé a félelem uralja Laura cselekedeteit és gondolatait.*
- Akkor ezen is dolgozunk majd,-*írom gondolatban teendőink listájára a testbeszéd-elemzést, nem téve hozzá, hogy félreérteni is könnyű a szándékot, ha valakiből a trauma szól főként. Kell még egy vagy két ülés, hogy teljesebb képet kapjak, azonban kezd körvonalazódni a fejemben, mire, mikre lesz első körben szükség.*
- Értem,-*bólintok, hiszen a válaszomat megkaptam. A "túlélem" kezdetnek megteszi. Néhány pillanatig töprengek, belekortyolva a bögrémbe, majd Laurára nézek.*- Az elhangzottak alapján össze fogok állítani egy tesztsort, amit a következő ülésen kitöltesz. Van bármi más, amiről érdemes tudnom? Speciális képesség, rendszeresen szedett bájitalok?-*a választ követően felkecmergek, hogy a polchoz lépve az előre elkészített lapok közt válogassak egy keveset.*
- Adok némi házi feladatot, hogy addig is gyakorolhass, ha jónak érzed,-*telepszem aztán vissza, a következő tíz percben egy relaxációs gyakorlatot mutatva-magyarázva el, mielőtt útjára engedném a leányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=777912#post777912][b]Dr. Riley Meyers - 2019.10.12. 23:28[/b][/url]

Nekem szerencsére ritkán kell a folyosón keresztül elhagynom a pszichológusi részleget, hiszen a saját rendelőmön keresztül járok, hogy időt spóroljak, egyenest a váróba érkezve, ahonnan Zója volt irodája is nyílik. Némi szomorúsággal tölt el, hogy még mindig üres, főleg az egyre szaporodó dossziékat látva érzem néha úgy, jól jönne némi segítség, de egyelőre győzöm.
A kastély most csendes - alig páran járnak be a szünetben is, úgyhogy én sem sokat tartózkodom itt, csak azokon a napokon jövök be, amikor nagy ritkán ülésem vagy tanácsadás van. Az otthoni dolgokra fókuszálok, a kutatások és tesztek kötnek le nagyrészt - egy jégkása társaságában most is az alapítvány által küldött kimutatásokat olvasgatom. Aztán kopognak, szokatlanul határozottan és vidáman, benyomásom szerint.*
- Gyere beljebb!-*szólok ki, akárki is legyen a látogatóm, majd magam alá húzott lábaimat kinyújtom és megkeresem a szandálomat, félretéve a tabletet. Felállok a fotelből és elindulok az ajtó felé, hogy üdvözölhessem a belépőt, már ha elég bátor hozzá - nem mintha ijesztő vagy félelmetes lennék, még így, nyakigláb valómban sem. Főleg nem ebben a tarka, batikolt ingben és szokásos kedves mosolyommal tetézve kócosságomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=778211#post778211][b]Dr. Riley Meyers - 2019.10.15. 23:05[/b][/url]

- Hello gorgeous!-*somolygok vissza - igazán nem szólhatok rá, a magam zéró nyelvérzékével még két év után is csak egy-két szót pötyögök magyarul, érteni sem sokkal többet értek. Az érintést annál inkább, kinyúlva megcirógatom fedetlen karját, ahogy elhalad mellettem.
Terepszemlét tart, hívatlanul és váratlanul kacsázva körbe irodámat, mindenhova belesve, mindent megvizsgálva. Csendes kíváncsisággal figyelem, amint befoglalja ezt a helyiséget is, elvégre az iskola felől még sosem törte rám az ajtót.
- Apropó, te hogy kerültél oda?-*dobom vissza a kérdést, fejemmel a folyosó felé intve, elvégre a válaszát úgyis leolvasta már. Még szép, hogy az általam külön rendelt bejáraton át közlekedem, szükségem van a szépítő alvásomra! Meg ahogy elnézem, másoknak is, mert a kedvesnél okkal feltételezem, hogy még álmában is jár a szája.*
- Azért én megpróbálkoznék vele,-*lépek a kanapéhoz, hogy Anton mellett és a támlára letámaszkodva hajoljak felé. Apró, épp csak árnyalatnyi mosollyal nézem, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, míg lassan közelítek. Aztán egyszerre összeér az orrunk hegye és elnevetem magam, áthelyezve a súlypontom, hogy fél kézzel megcirógathassam arcát, ujjheggyel érintve szarkalábait.*
- Mi az, amit nem akarok hallani?-*vonom fel szemöldököm, ha már így csapdába ejtettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=778714#post778714][b]Dr. Riley Meyers - 2019.10.21. 22:23[/b][/url]

A szelektív süketség nem ismeretlen jelenség számomra, csak halk "pfff" hangot hallatok, ahogy inkább a függöny molesztálása köti le, semhogy válaszolna a kérdésemre. Szóval nagyon is lényeges, de várjam ki szépen a soromat, mielőtt megkapnám a választ, amit az orrom előtt rángat, mint a mézes madzagot.
Meg-megsejtek néha pillanatokat, amikor egy egészen árnyalatnyit máshogy reagál, s nem kell a diplomám hozzá, hogy értsem. A kékjeit fürkészem, újra és újra elveszve bennük. Bár lehetne fájdalmas pont amit rejt, apró tüske, végképp nem ez munkál bennem - sokkal inkább azt érzem ilyenkor, hogy tényleg elfogad, engem és saját érzéseit is úgy, ahogy vannak. Tiszta lapokkal játszunk, közös szabályok szerint, s nekem ennyi elég. Ad, amennyit adhat, s cserébe ugyanennyit kap viszont, egyikünk sem kér ennél többet. Néma egyezség ez.
Szeretem, amikor belefeledkezik valamibe, ami most épp az egyik csiga a hajamban - lehunyom a szemem az élvezettől, lassan övéhez dörgölve orrom, jobbra-balra. A "vallomásra" nem hagyok fel ezzel azonnal, lustán emelem picit feljebb az arcom és  pislogok rá.*
- És ezt nem akarom hallani, mert...? Bűnrészességgel fognak vádolni miatta?-*vonom fel egyik szemöldököm, szemlátomást nem kapva szívemhez a hír hallatán. Azon a fázison már túl vagyunk, hogy repülősót kelljen hozatni nekem. Na meg hallottam már párszor a történetet az ominózus szalmaszálakról, amiket a kollégák Anton segítsége nélkül nem tudnak keresztbe rakni, szóval annyira nem lenne meglepő egy előléptetés. Az egész tálalása viszont...*
- Aztán? Megünnepeljük, vagy mélyen hallgatunk róla, hogy a Minisztérium is vét iktatási hibákat?-*nézek rá, (majdnem) ártatlan, gyermetegen őszinte tekintettel. Hogy szemétkedni, ki, én?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=779030#post779030][b]Dr. Riley Meyers - 2019.10.25. 23:33[/b][/url]

Hiába is próbál kicselezni felemás válaszával, roppant elégedett arcot vágok rá, mint aki pontosan azt kapta, amit hallani szeretett volna. A hangom csupa mézes-mázos dorombolás, bár hogy ez megnyugtató-e?
- Ajánlom is, életem,-*adok cseppet sem kétértelmű félmosollyal csókot homlokára, mintha holmi kétes alvilági alak lennék, aki egy még kétesebb aurorral paktált le nagyszabású tervei kedvéért. A család már megvan, csak kicsit maffiásítani kell és nyitva előlem még a párhuzamos világok uralma is, nemhogy ezé.
Talán ez okozza, hogy őt is kóstolgatni merészelem, belecsippentve a cápa uszonyába, sőt, még csak iszkolni nem kezdek, saját épségemet féltve. Ellenkezőleg, orra előtt parádézom ál-ártatlanságomat lengetve, nem kis derültségre adva okot. Azért van bennem egy kis gyerekes büszkeség, hogy meglepetéssel tudtam szolgálni, pont annyira hatódva meg a feddéstől, mint bármelyik ötéves, akinek csínyje titkon elnyerte ám a felnőttek tetszését és ezt pontosan tudja is. Amikor végül elillan előlem - fura keljfeljancsi trükköt vetve be ennek érdekében - pár másodpercig nézek utána, próbálva kibogozni, mire is utalgat épp. Aztán elkezd bennem körvonalazódni a dolog és egy laza fordulattal lehuppanok a szabaddá vált kanapéra. Szóval ez a nagy újság? A jövendőbeli főnököm és ha jól értem, az iskola leendő igazgatója tart épp drámai felvezetőt parányi irodámban?
Inkább a lottóötöst kellett volna emlegetnem.
Ahogy a két szép szemem említi, egyik szemöldököm felvonva alakot váltok, kényelmesen elnyúlva a pamlagon, s ruhám (kivételesen) velem együtt transzfigurálódik, alakomra simulva.
- Kész szerencse, hogy az intézmény egyetlen pszichológus szakembere másodállásban egy független alapítvány munkatársa is, mely nem sajnálja egyik felsorolt területen való támogatását sem.-*Könnyedén dobom vissza a labdáját, most még komoly arccal, elvégre igen komoly, felnőttes eszmecserébe bonyolódtunk, karrieremet is érintő kérdésekben.
- Nem árt vigyázni, nehogy az a két szép szem másik állás után kezdjen kacsingatni,-*vigyorodom el, cseppet sem ijedve vagy hunyászkodva meg.
Kettőn áll a játék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=782636#post782636][b]Dr. Riley Meyers - 2019.12.07. 19:02[/b][/url]

- Hmpf,-*grimaszolok a leintésre, úgy határozva, nem méltatom feleletre, ha már szándékosan nem és nem akar érteni. S ha már a játéknak vége szakadt, visszatérek előbbi alakomhoz, szórakozottan beletúrva kusza hajamba és szusszanva egyet.
- Merjek hozzá gratulálni?-*billentem oldalra a fejem, némileg kiskutyát tanácstalansággal - mármint azt látom, hogy nem nyomja túlzottan ez az új feladatkör, de hogy ő választotta-e vagy ez egyfajta kényszeres száműzetés, képtelen lennék megmondani. Na meg így valahogy távolságtartóbbnak hat, ahogy az irodám berendezésével foglalkozott, ahogy most is abban a fotelben gubbaszt, ahol esélyem sincs mellé telepedni. Fészkelődöm egy kicsit. Bár tény és való, az egy roppant kényelmes karosszék...*
- Hanna mit szólt? Tudja már?-*terelem aztán gondolataimat másfelé, mielőtt túlságosan szétszaladnának. Elég sok kérdés mocorog bennem, de mielőtt mindet rázúdítanám a trónbitorlóra, előbb kirostálom azokat, amikre csak az idő adhat majd választ. Azt remélem, megered a kedves nyelve és nem kell majd egyesével húznom belőle a válaszokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=789960#post789960][b]Dr. Riley Meyers - 2020.01.19. 23:15[/b][/url]

- Azért kíváncsi lettem volna, mi volt a teljes felhozatal,-*engedek meg magamnak még egy kis pimaszságot, bár annyi igazságmagja van a dolognak, hogy nem épp egy aktív szolgálatot teljesítő, nem éppen simulékonyan emberbarát aurort szokás javasolni. Aztán tudja a fene, mi szerint választanak errefelé, nem ez lenne az első, számomra érthetetlen fejlemény az iskola és igazgatásának történetében.
A kijelentésre, hogy ezentúl is a parancsnokság jobb(és bal-)keze, mindössze fejet hajtok, hiszen ez magától értetődő. Egyikünknek sem igazán munkája van, sokkal inkább hivatása, s elképzelni is nehezen tudnám Anton nélküle. Elválaszthatatlan része, akár a bőrén kígyózó vonalak.
- Az alma meg a fája,-*bólogatok roppant megértően, ám annál vidámabban, mert kész élvezet az apa-lánya páros mindennapos játékait figyelni. Néha én is becsatlakozom, a fairplay jegyében hol egyikük, hol másikuk pártját fogva, vagy épp gondolok egyet és mindkettejükkel kitolok, "lankadatlan éberség" jelszava alatt. Az utolsó odavetett mondat szinte kihívás, mert pontosan tudja, milyen csábító számomra felkapni az elém dobott kesztyűt. Mégsem ugrom rögtön, s mikor mozdulok, abban sincs dac - amint ő letelepszik, előre dőlök és ellököm magam, hogy egy fél fordulattal elébe kerüljek. Karjaim Anton térdén egymásra fektetem és rátámasztom állam, kissé féloldalasan nézve fel rá.
- Gratulálok!-*mondom egyszerűen és teljes őszinteséggel, sosem változó zöldjeimben szeretettel, lassan szélesedő mosollyal, ami puhán elterül arcomon. Örülök neki, ha ő is;  hiszen közelebb tudhatom majd, közösen dolgozhatunk és sok új lehetőséget nyit ez. Bonyodalmat hozhat, sőt le merném fogadni, hogy biztosan fog is, ám ebben a pillanatban képtelen vagyok aggódni miatta.*
- Ha vacsorázni vinnélek, akkor mostantól időpontot kell egyeztetnem?-*érdeklődöm aztán, ha már így szóba került az ünneplés és egyebek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=816346#post816346][b]Dr. Riley Meyers - 2020.08.29. 23:39[/b][/url]

Amikor senki sincs a rendelőben, az ajtó átengedi a hangokat - ami kiváltképp mókás, ha szabadabb napokon tevés-vevés közben denszelek végig az irodán - ma azonban legfeljebb egy-egy fiók záródása hallatszik ki. Távollétem alatt felhalmozódott a papírmunka, mert bár az ülések javát megtartottam, majd' minden szabadidőmet a tengeren túl töltöttem. Igyekszem utolérni magam, egyik jelentést a másik után diktálva le a pennának, rendszerezve a mappákat, egészen amíg egy fura, súlyos puffanás nem vonja magára a figyelmem. Akár egy fülelő szarvas, megdermedek és lélegzet-visszafojtva hallgatózom, nehogy megriasszam azt, aki a váróban motoz. Mert apró, valahogy szívfacsaró neszek kúsznak be hozzám, s bármilyen nehéz, várakozom, gondolatban bátorítva az ismeretlent.
Tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy ijesztő. De már itt vagy, egészen a küszöbig jöttél, csak egy egészen kicsi kell, egy utolsó lépés. Képes vagy rá, hiszen idáig elküzdötted magad. Itt vagyok. Érted vagyok itt. Engedd, hogy segítsek, hogy elkapjalak, hogy megtartsalak! Bátor vagy, csak még egy kicsit szedd össze magad!
A kilincset szuggerálom, ugrásra készen, s ahogy - egészen halkan - koppan a fa, szinte azonnal suhanok, hogy nyissam az ajtót. A könnyes szemek látványa, ami fogad, belém markol. Hányszor, de hányszor láttam ezt az elkínzott, csontig hatoló fáradtságot, ezt a félelmet és zavart.*
- Szia,-*egészen halkan és puhán üdvözlöm, kezem nyújtva felé  nem is annyira kézfogásra, sokkal inkább kapaszkodóképp, leereszkedve, hogy arcunk egy magasságba kerüljön.*- Gyere be, ülj le egy kicsit. Nem kell beszélned, ha nem akarsz,-*mentem fel azonnal, mert annyira sápadt, mozdulatai riadtak és erőtlenek. A legfontosabb, hogy megnyugodhasson, pihenhessen, akár csak egy órácskát, s a szoba egyetérteni látszik velem, ahogy átalakul, őt hívogatva beljebb.

//A rendelő olyan környezetté változik, amire az adott pillanatban a leginkább szükséged van; formáld hát kedvedre.//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=817646#post817646][b]Dr. Riley Meyers - 2020.09.25. 22:37[/b][/url]

A név nem ismeretlen számomra - bár sosem beszéltünk, azonnal felrémlik előttem a hozzá tartozó arc; s sziluettjének szelíd, már-már bizonytalan imbolygása. Lélegzet-visszafojtva olvasom tovább a cikket, míg belsőm valamiféle jeges iszonnyal telik meg. Ritkán érzek megbánást, főleg ennyire lényegtelennek tűnő apróság miatt, hiszen rajtam kívül még két-három lektora van az idegességemben összegyűrt Edictumnak. Mégis, ha nem mondok le, megakadályozhattam volna.
Megakadályozhattam volna, hogy a kényszerűség hajtsa küszöbömig, fáradtan és tele friss hegekkel. Elrejthettem volna az őt követő árgus szempárok és éles nyelvek elől. Ám ezt a hibát már semmilyen kiigazítás nem hozza helyre, vezeklés vagy bűntudat nem forgatja vissza az idő kerekét. Időpontot adok hát, telefonszámommal egészítve ki - ennyit tehetek, hiába mardos belülről a többet akarás.

*
- Bújj be!-*szólok ki, mivel épp tele a kezem, az előző ülésem némileg elhúzódott. A kartotékos szekrénybe süllyesztem a friss jegyzetekkel bővült aktákat, gondosan bezárva, mielőtt az ajtó felé fordulnék. Tekintetem Beliánét keresi, kedves mosollyal köszöntve.*- Pont időre. Innál valamit?-általában ezzel kezdem, s az itt töltött évek során egész jól felszerelkeztem már teákkal, kávéval, forró csokival, hogy a bögregyűjteményemről ne is beszéljünk.
Nem lenne szabad nekem ürügyet adni rá, hogy minden utamba akadó cuki csuprot hazahozhassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=818916#post818916][b]Dr. Riley Meyers - 2020.10.07. 19:25[/b][/url]

Tudom, hogy talán kicsit aljasnak tartanának érte, de ma próbáltam a lehető legkevésbé fenyegető külsőt ölteni - se smink, se konty, még magassarkú sincs rajtam, így jóval kirívóbb, milyen fiatal is vagyok. Mégis, még így is azt látom, hogy Belián gyakorlatilag úgy tapad a küszöb-kilincs kettőséhez, mintha megmágnesezték volna. Bátorító mosolyt dobok felé, összekulcsolva magam előtt a kezem, hogy ne érezze kötelezőnek a kézfogást. Testtartásom és mozdulataim is azt sugallják, nem sietünk sehová.
Kávé, bólogatok pár aprót. Pompás, az mindig van lefőzve és Seth volt olyan kedves, hogy megbűvölte a masinámat, hogy melegen is tartsa, amíg ki nem töltöm. Csuprokat szedek hát elő, némi mélázás után két összeillőt választva.*
- Mmmáris hozom,-*nyújtózom a csatos üveg után - na igen, ezt férfiként egy fokkal jobban elérem - hogy aztán kimérjem a két kanálnyit és elkeverjem. A sajátomba semmit sem teszek, így aztán nem fenyeget, hogy összekeverném az egyébként hasonló, éjszakai és-mintás bögrét. A kérdésre már kezemben az italokkal válaszolok.
- Ahova szeretnél. Az az én székem,-*intek a mindenhonnan és mindig kirívó fotel felé fejemmel, így vendégeim mindig eldönthetik, milyen közel szeretnének letelepedni. Csak akkor indulok el, amikor Belián már kiválasztotta a neki kényelmes ülőhelyet, hogy kezébe adhassam a kávét. Utána továbbsasszézok a székem felé, reflexszerűen lesimítva szoknyámat, hogy ne legyen csupa ránc, miközben elhelyezkedem. Érdeklődve figyelem, ahogy a rendelő erdő formáját ölti fel - az ülőalkalmatosságok pedig valamiféle tisztáson helyezkednek el, ha jól értem. Arcom felvillanyozódik és lerúgom a cipőmet, hogy talpam a puha fűbe eresszem. Néha elfelejtem, milyen részletes tud lenni az illúzióbűbáj, talán mert keveseknél bukkannak fel kültéri helyszínek.*
- Így tényleg jobb,-*mosolygok aztán a fiúra fel, s mielőtt még fejest ugranánk bármibe, megteszem a szokásos disclamer-t.*- Ha úgy érzed, férfi alakban jobban vagy szívesebben dolgoznál velem, csak egy szavadba kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=823584#post823584][b]Dr. Riley Meyers - 2020.12.25. 20:12[/b][/url]

Belián

Ügyelek rá, hogy tekintetem ne időzzön vendégemen hosszasan - időbe telik, míg megszokja nemcsak jelenlétem, de kisugárzásomat, mozdulataimat is. Idegenek vagyunk, s tudom, milyen nehéz elfogadni a kiszolgáltatottságot, amit az első találkozások jelentenek.*
– Köszönöm,–*derül fel arcom - szeretem a bögrét és jó, hogy találtunk egy közös apróságot. Egyelőre elég ennyi, idővel sok kicsi sokra megy, szóval folytassuk a kávéval és egy kényelmes pont keresésével. Ha nem kerekedne olyan komikusan nagyra a szeme, még kedvező jelnek is tekinteném a kiszökő káromkodást.
- Illúziómágia. Olyan helyet próbál választani, amit a belépő szeret, hogy ne aggódjon a rendelő idegensége miatt,-*némileg leegyszerűsítem ugyan, mire is képes a varázslat, de ez a fő feladata. Ha a környezet ismerősnek tűnik, könnyebb arra figyelni, amiről beszélünk, s talán kevésbé vagyok félelmetes én magam is.*
- Mindegyik kényelmes; mindkettő én vagyok, nem álcaként öltöm őket.-*Kívülről ez nem feltétlen egyértelmű, főleg ha a másik csak egy arcommal érintkezik és nincs viszonyítási alapja, de ettől függetlenül is, még mágusoknak sem feltétlenül könnyű összeegyeztetni két ennyire más megjelenést, hiába ugyanaz a "töltelék". Finoman megvonom a vállam, apró, cinkos mosollyal,*- És ha jólesik vagy segít, káromkodj nyugodtan. Már amennyire az ilyesmi lehetséges...-*Az első ülésen a fő cél csupán annyi, hogy meggyőzzem a látogatót arról, biztonságos, védett helyen van velem; legalább annyira, hogy másodjára is elmerészkedjék hozzám.*
- Milyen kérdéseid, aggályaid vannak?-*fordulok hozzá, ujjaimat a bögrémre fonva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=823589#post823589][b]Dr. Riley Meyers - 2020.12.25. 20:32[/b][/url]

Kisegér jár az előtérben - halkan oson, motoszkál, szimatol, s ha tehetné, talán az ajtórésen is átbújna. Meg se hallanám, ha épp nem csendben ülnék, jegyzeteim rendezgetése helyett az ablakon bambulva ki, de ilyenkor minden nesz valahogy élesebb, könnyebben visszaránt fotelembe. Kíváncsivá tesz, ki lopakodik így a váróba, s cipőmből kibújva mezítláb közelítek az ajtóhoz, hangtalanul nyomva le a kilincset. Kilesve épp elcsípem, amint a lány jóformán tótágast állva olvasgatja a könyvek gerincét.*
- Ha valamelyik tetszik, szólj és kölcsönadom,-*mosolygok rá az ajtórésen át.*- Fanni, ugye? Ha szeretnél, gyere be, főzök egy teát vagy csokit kezdés előtt,-*van még vagy tíz percünk, de sosem sajnálom a plusz időt a diákoktól, ha épp nincs más, halaszthatatlan tennivalóm. Ha ő is jónak látja, szélesre tárom előtte az ajtót és a bögrés polc felé veszem az irányt, az egyelőre jellegtelen rendelőn átvágva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=824056#post824056][b]Dr. Riley Meyers - 2021.01.03. 14:36[/b][/url]

A legtöbb velem szemben ülőnek talán vígaszt nyújtana, ha tudná, kucorogtam én is abban a székben, azon a kanapén, kisírt szemekkel, megtörten, félve. Mégsem említem, mert nem lehet összehasonlítani két embert így - másak a körülmények, maguk az emberek, s ugyanaz az esemény máshogy csapódik le bennük. Sejtem, ám nem tudom, mi zajlik le bennük, maradéktalanul érteni-érezni sosem fogom és ezt elfogadtam.*
- Hmm, megfontolandó, bár sajnos a foghúzás fájdalmát aligha ellensúlyozná,-*merengek egy sort, öntudatlanul is megdörzsölve az állkapcsomat, miután volt szerencsém megválni a bölcsességfogaimtól, amik semmiféle természetfeletti hatalomnak nem hajoltak meg. Az orvost lepte meg a legjobban, hogy majd' két méteremmel sem nőttem akkorára, hogy az a pár plusz fog elférjen a számban.
Bólintok, felesleges több szót fecsérelni erre, s puha mosollyal jelzem, semmi gond. Mindez egyetlen jel a jegyzeteimben, áthúzott nulla, mely annyit tesz, nincs preferencia. Aztán Belián elmereng, talán bátorságot gyűjt, talán szavakat keres. Hangtalan kortyolok kávémból s teszem vissza az asztalra, ügyelve, hogy csak az ismerős, barátságos neszek járjanak körbe: levélsusogás, ágak zörrenése, szél- és madarak halk hangjai. Máskor kedvtelve merülnék el bennük én is, most azomban egyenes, fesztelen tartással ülök, felsőtestemmel Belián felé fordulva, karjaimat ölemben nyugtatva a tablet mellett.
Bármitől is tart a riadt tekintet, zöldjeimben nyugalmat talál, vonásaim sem vesztik el nyílt, őszinte lejtésük. A kimondottak nem változtatnak azon, hogy itt és velem biztonságban van. Komolyan bólintok, tudomásul véve a kérdést.*
- Ha emlékszel a történtekre, akkor foglalkozni fogunk velük és segítek feldolgozni őket. Jóslatokba vagy ígéretekbe nem bocsátkozhatok, azonban úgy látom, időben fordultál hozzám és minden esélyed megvan, hogy ne történjen ilyesmi. Értékelem az őszinteséged és a józanságod,-*kimondatlanul hagyom, de érezhető, milyen fontosak; nem mindenki küzdötte volna le félelmét vagy viszolygását ilyen gyorsan. Némán jegyzem fel, hogy külön lényként, bestiaként hivatkozik magára az átváltozás alatt, ami kérdéseket vet fel a bájitala kapcsán; megfontolandó a főzet finomhangolása, adagolásának újraértékelése. Asszisztált átváltozás és megfigyelés szükséges.*- Mi foglalkoztat inkább, a lelki vagy a gyakorlati oldala a folyamatnak? Rengeteg lehetőséget és információt tudok felkínálni, nem akarlak egyszerre elárasztani vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=824079#post824079][b]Dr. Riley Meyers - 2021.01.03. 19:35[/b][/url]

Miközben azt latolgatom, vajon a "nem alszom jól" mennyire súlyos gondot is jelenthet valójában, Beliánt fürkészem - a néhány lejegyzett szó szemlátomást aggasztja, de belátására bízom, szeretne-e rákérdezni vagy inkább szoktatja mgát hozzá.
Nekem ellenben egyetlen pillanat alatt több oldalra rúgó kérdéstermésem kezd érni.*
- Nem mindig vagy tudatodnál az átváltozások alatt?–*igyekszem nem vonni össze a szemöldököm, ami meglehetős erőfeszítésbe kerül - ez az egyik utolsó, amit hallani szeretnénk az ilyen beszélgetések során, mégis közel sem olyan ritka, mint a legtöbben hinnék. Mindezt félretéve, emlékeznék, ha ez szerepelt volna Belián aktájában, mert életbevágóan fontos, hogy a bájital jól hasson, ehhez képest immáron másodjára szembesülök ilyennel.*- Figyelmeztettek vagy rákérdeztek erre valaha?-*toldom meg a kérdést még eggyel, rossz előérzettel telve. A feljegyzések szerint elutasította a kiutalt pszichológus segítségét, bizalmam azonban kezd megrendülni a leírtakban. Túl fekete-fehér.
- Teljesen félreérted,-*simítom futólag halántékom, azon tallózva, hol kezdjem a magyarázatot, az előző mondatok fényében. Mi mindent kell elmondanom valakinek, aki ennyire normálisnak tekinti a fájdalmat, a kontroll csaknem teljes hiányát és indokoltan véli bestiának magát az órákban, amikre nem emlékezhet? Előrehajolok a karosszékben.*
- A gyakorlati megközelítés, hogy először a fiziológiát és a körülményeidet mérjük fel: a bájitalt, a sérüléseket, bármilyen szervi gondot, ami befolyásol, hogy megteremtsük a lehető legjobb feltételeket. Ami sürgős, mint az alvásprobléma, prioritást élvez a kisebb kellemetlenségekkel szemben. Átszámolom, helyes dózist és megfelelő minőségű bájitalt kapsz-e, szükséges-e hangolni rajta. Az átváltozásod során melletted leszek, hogy megfigyeljelek és hogy vadászat helyett a társaságom enyhítse az ösztönös késztetést,-*veszem sorra, ujjaimon számolva a lépéseket, amik közül a legfájdalmasabb a vérvétel. Erőnek erejével kényszerítem a hangom tárgyilagosságra, mert a hitetlenség és a frusztráció arra sarkallnának, hogy neveket követeljek, tehetetlenül rázzam a fejem vagy hogy dühösen markoljam a karfát. Belián arckifejezése tart vissza, a tekintet, mely úgy szegeződik rám, mint amikor az út közepén álló őzet elvakítja a reflektorfény.*
- A lelki folyamat hosszabb és összetettebb, ez tény; de nem is egyedül kell végigcsinálnod. Ez a legalapabb, aki még nem tanulta meg vagy épp gyengélkedik, azt nem hagyjuk magára teliholdkor,-*azt akarom, hogy egy pillanatig se gondolja, hogy ez az ő hibája volt..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=828068#post828068][b]Dr. Riley Meyers - 2021.03.23. 23:22[/b][/url]

- Nem. "Ez" nem ilyen.-*Fuhuhuhuhuhúúúú de tudnék most káromkodni, leginkább jeleléssel, hogy a feszültséget jobban kiadhassam a mozdulatokkal. Vérforraló ezeket a töredékeket hallani, hát még megemészteni - minél kiszolgáltatottabb az, akivel szemben elkövetik az igazságtalanságot, annál erősebben háborog a belsőm. Adja Merlin, hogy sose jussak el oda, ahol csak fásultan tudomásul veszem.*
- A bájital lényege pont az lenne, hogy segítségével az átváltozás alatt is megőrizd a tiszta tudatod. Az emberekkel szembeni agressziót, a vérfarkas ösztönöket nem képes elnyomni, azonban az irányítást az ember kezébe adja a kóré helyett.-*Átirányítom a bennem fortyogó indulatokat, hogy arra koncentráljak, ami most a legfontosabb. Belián éveket töltött úgy, hogy teljesen inadekvát bájitalt kapott, jószerivel feleslegesen és azt hitették el vele, ez így rendjén van. Mert varázs nélkül nőtt fel, hogyan is kérdőjelezte volna meg a kapott utasításokat? Dühönghetek ezen, vagy elkezdhetem helyrehozni az okozott károkat.*
- Az alváshiány hosszú távon komoly problémákhoz vezet, szóval azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy a végére fogunk járni,-*szögezem le, mert egy dologban biztos lehet Belián - nincs kő, amit ne mozgatnék meg annak érdekében, hogy jobban legyen. Ha az én tudásom netalán meghaladná, keresek szakembert, bájitalfőzőt, javasasszonyt; valakit, aki segít.*
- Animágus vagyok, rendszeresen asszisztálok átváltozásokhoz. Ha akarnál, se tudnál kárt tenni bennem,-*nyugtatom meg, mert bár itt és most nem áll módomban szemléltetésképp felvenni jámbor alakom, az elmúlt majdnem tíz évben majdnem minden teliholdat abban töltöttem.
- Belián,–*köszörülöm meg a torkom, igyekezve a lehető legszelídebb tónust használni, annak ellenére, hogy iszonyatos düh dobol épp bennem, mert ez a harag nem neki szól.*- Ez csak arra elég, hogy ne halj meg. Ez...embertelenül kevés,-mondom ki végtelenül őszintén, ezen nincs mit szépíteni. A minisztérium életben tartja és azon túl mossa kezeit. Mély levegőt veszek, s lassan kifújom. Tovább kell lépnem, hát néhány nyomtatott lapot számolok le az odakészített dossziéból. Ezek tartalmazzák többek közt a használati utasítást ahhoz a találmányhoz, amit karcsú tokban velük együtt adok oda Beliánnak, előrehajolva fotelemben.*
- Az lesz a házi feladatod, hogy ezt viseld és lejegyezd mindazt, amit nem képes rögzíteni. A karkötő figyelni fogja azokat a szomatikus tüneteket, amik a ciklus során felbukkanhatnak, hogy értékelni tudjuk az állapotod, figyelni az alakulását és hozzáigazítani a főzeted.-*Ennek a célja, hogy levegye a terhet a megfigyelt páciens válláról, mert nem kell állandóan résen lennie. Olyan, mint egy okoskarkötő mágikus megfelelője, speciálisan lykantróp igényekre szabva.*- Ezen kívül segíteni fog emlékeztetőkkel, ugyanis az ideális eredményhez az kellene, hogy rendszeresen egyél és elég folyadékot vigyél be; illetve ha esetleg valamilyen vitamin- vagy nyomelemhiányt találunk, akkor azokat pótold,-magyarázom még, s a papírokon rajta van az is, mikor jelentkezhet vérvételre az alapítvány egyik medimágusánál. Ennek a folyamatnak heteken belül javulást kell hoznia, bár a bájital finomhangolása beletelhet néhány holdciklusba.*
- Attól függően, hogy érzed szükségét, bármikor megállhatsz nálam, de rendszeresen csak a papírokat fogom bekérni az elején. Szóval a te tempódban fogunk haladni,-*fejtem ki, hogy átfogóbb képet kapjon arról, hogy is fog zajlani az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=837354#post837354][b]Dr. Riley Meyers - 2021.09.26. 19:16[/b][/url]

Amikor annakidején - idestova több, mint tizenöt éve - elhatároztam, hogy ezt a hivatást akarom követni, sokat és hosszan beszélgettek velem a szüleim. Féltettek, leginkább, bár visszatartani egy pillanatig sem szerettek volna. Az affinitásom vagy a képességeim sosem kérdőjelezték meg, azonban muszáj volt meggyőződniük róla, hogy tényleg tudom, mire vállalkozom. Időről időre újra előkerült a téma - minél többet tanultam, annál jobban átláttam a dolgokat, s nekem is, nekik is jót tett, hogy nyíltan megbeszéltük az aggályainkat. Rengeteg lehetséges buktatót, hibát elkerülhettem így, s amibe mégis belefutottam, nem ért felkészületlenül. Könnyebbé nem vált, ó, naivitás lenne azt hinni, hogy kevésbé fáj valami csak mert előre látjuk; de időben gondoskodhattam kapaszkodókról.
Már nincs szükségem a százfűlé-főzetre, s ha a dolgok nem is tértek vissza a régi kerékvágásba, kezdem ismét otthon érezni magam a bőrömben.
A kopogásra ellököm magam az ablakpárkánytól, visszazökkenve a jelenbe és az ajtóhoz sietek, kitárva vendégem előtt.*
- Alexander, fáradj beljebb!-*invitálom, s kezet nyújtok, ha nem bánja, mert élőben most először találkozunk. Aztán bezárom mögötte az ajtót, odakint magától elfordul az ülést jelző tábla és aktiválódnak a hangszigetelő bűbájok, míg odabent az iroda elkezd alakot ölteni.*
- Foglalj helyet, ahol jólesik,-*mosolygok rá, majdnem megkérdezve, kér-e valamit inni, mielőtt a szokás hatalmán felülkerekedne, hogy látom, felkészülten érkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=838694#post838694][b]Dr. Riley Meyers - 2021.10.30. 18:03[/b][/url]

- Ó,–*kerekedik el szemem kissé, hogy aztán felcsillanjon, mert kávé,*- roppant figyelmes tőled. Köszönöm!-*Hálásan fogadom a felkínált italt, ritkán érkezik bárki ilyen kedves meglepetéssel. Persze, érthető - a legtöbb ember szorong az ülések miatt vagy előtt, esetleg nem bír vagy kér enni-inni az őt nyomó dolgok miatt. Nincs ezzel baj, egyszerűen örülök látogatóm gesztusának és a pohárból szálló illatoknak.  
Az iroda közben galériaszerű jelleget ölt, tompított, kissé sejtelmes fényekkel. A mágia persze nem lopkod össze apró részleteket, így a keretben akkor is elmosódott színfoltok szoktak megjelenni, ha valaki épp nem akar titkolózni - hasonlóképp senki kedvenc könyvének címe nem kerül a megjelenő illúziók borítójára. Lehuppanok a fotelembe, ami az egyetlen állandó, tiritarka foltja a rendelőnek, s ölembe húzom a ketyerét, amin jegyzetelni szoktam.*
- Persze. Ismeretlen emberrel, új helyen kezdesz valamibe, amiről elég sok félreértés és tévhit kering. Ideális esetben hamar enyhül vagy elmúlik, ha jól tudunk együtt dolgozni,-*mosolygok rá biztatóan, míg gyorsan elintézem az italomat, hogy ne zörögjek-zavarjak tovább. A kérdésre megkeverem és belekóstolok, elégedetten hümmögve, amint a tipikus őszies-sütőtökös íz egy egész hullámnyi nosztalgikus érzést borít rám. Damn fine brew.
- Abszolút. Kiszúrtad - vagy megtaláltad - a falu legjobb kávéját,-*bólogatok a témát megillető komolysággal. Koffeinnel nem viccelünk, kérem! A fűszereknek külön örülök, na meg annak, hogy magamnak keverhettem be az igényeimnek megfelelő mennyiségű tejszínnel.
- Az első ülés általában kötetlenebb, arra jó, hogy képet kapjunk róla, miben-mikben érzed úgy, hogy segítséget vagy tanácsot szeretnél. Ezek alapján tudunk célokat megfogalmazni és megállapodni benne, milyen sűrűn keresnél fel. Bármit és mindent megkérdezhetsz. Az egyetlen fontos dolog az őszinteség, amit mondasz, bizalmasan kezelem és nem jut ki innen,-*foglalom össze röviden, mi is ülésünk lényege. Esetében nem készültem tesztekkel vagy kérdőívekkel, mert nem jelzett előre olyan problémát, ami miatt szükségesnek tűnt volna. Úgyhogy csak kettecsként vagyunk egy jó óra hosszáig.*
- Szólj, ha hagyjunk egy kis időt, amíg beüt a koffein. Ha viszont elég éber vagy és érzed magadban az erőt, akkor hozzá is foghatunk,-*kocogtatom meg finoman a poharat, mielőtt kortyolnék egy újabbat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=843010#post843010][b]Dr. Riley Meyers - 2022.01.30. 23:10[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom, fejem néha oldalra biccentve - bár nem feltétlenül reagálok azonnal, minden egyes szót elraktározok elmémben. Akár egy hatalmas kirakósnál, gyűjtöm a darabokat, amíg elkezd körvonalazódni bennem, melyik hova illik.*
- Kevéssé ismert tény, de a pszichológusoknak gyakran szintén van terapeutájuk. Az pedig, hogy a stigma ellenére valaki hozzánk fordul, inkább a bátorság jele,-*fűzöm hozzá, megnyugtatásként. Olyan dolgoknak leszünk tanúi, amit néha felfogni is nehéz. Amire semennyi képzés nem készít fel, de amikor egy hús-vér ember esik be a rendelőbe, nyakunkba zuhan a helyzet valódi súlya.
- Ha szeretnéd, sort keríthetünk néhány kommunikációs gyakorlatra, hogy tiprás nélkül lehess őszinte,-*mosolygok rá kávém mögül, mert gyakran visszatérő motívum ez. Bólintással nyugtázom, hogy bele is vetjük magunkat, kikészítve kütyümet, hogy szükség esetén jegyzetelhessek és ne akkor kelljen előkaparni.
- Ezt bontsuk le egy kicsit,-*emelem fel a kezem, mert kezdetnek remek, csak tömény. Mielőtt tovább mennénk, szeretném kikerekíteni a történetet, az összefüggések kedvéért.*- Miféle gondolatokról van szó? A koncentrálásban zavarnak vagy más aspektusában a festésnek?-*tekerek vissza az első részhez, mert nem mindegy, hogy intruzív gondolatokról beszélünk vagy valami enyhébbről.
- Konkrétan ezzel az "ugrással" vagy a döntéshozatal folyamatával szeretnél foglalkozni? Esetleg mindkettővel?-*kérdezek aztán, mert a választól függően tudom terelni a beszélgetést és előkészíteni az eszközöket, amiket akár ma megoszthatok és el is kezdhet alkalmazni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=860157#post860157][b]Dr. Riley Meyers - 2023.03.01. 11:26[/b][/url]

A tompa hangra az ajtó felé kapom a fejem - kezem megáll a papír felett, aminek a kitöltésén fáradozom épp. Lehet, hogy jobb lenne fogadóórák alatt nyitva hagyni az irodát, ám sokan pont a küszöbön ácsorogva gyűjtenek bátorságot, így nem látok rá, mi történt. Halk zene szól mellettem, ami segít összpontosítani.
- Gyere csak, szabad!- Szólok ki, egy üres lapot húzva a befejezetlen nyomtatvány fölébe, hogy asztalomon véletlenül se lehessen olyasmit megpillantani, amit nem kéne. A szék lába csikordul, amint hátrébb tolom és felemelkedem, lesimítva szoknyámat, mielőtt várakozóan az ajtó felé fordulnék, várva, elinduljak-e vagy csak valamilyen üzenetet, újabb paksamétát hoztak nekem. Ha nem kapok szóbeli választ vagy hallok motozást, akkor odamegyek és magam nyitom ki - amikor valaki már eljött idáig, nem hagyom megfutamodni, mert annál nehezebb lenne újrapróbálkozni. 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=863992#post863992][b]Dr. Riley Meyers - 2023.05.09. 17:09[/b][/url]

Ahw, egyszerre aranyos és egy picit sajnálatos, mennyire ijedten reagálnak rám néha. Kész szerencse, hogy most a kisebbik alakomban tartózkodom és nem majd' két méteremmel magasodom a behúzott nyakú leányzó fölé. A fülem mögé tűrök egy hajtincset, másik kezemmel az ajtófába kapaszkodva, miközben ellépek a nyílásból. Ezt akkor is láthatja, ha a világért sem pislantana fel.
- Szia! Riley vagyok,- Bár nem néz rám, a hangomon hallhatja a mosolyt, ami arcomra ül - a biztonság kedvéért beazonosítom magam, hátha mást keresett, de bátortalanságát elnézve tudja, hova jött. Próbálok egyensúlyozni türelmes várakozás és kellemetlenül hosszúra nyúló csend között, hátha eloszlatja a stressz egy részét.  
- Ha már idáig jöttél, kérsz egy teát?- vetem fel, mentőkötélként lengetve be az invitációt. Az első találkozáskor bőven elég, ha sikerül leküzdeni a berögzült félelmet vagy idegenkedést annyira, hogy vissza akarjon jönni a következő alkalommal. * - Van zöldem, feketém és szerintem gyümölcsösöm is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=865293#post865293][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.10. 21:56[/b][/url]

- Örülök, hogy benéztél, Ramóna.-*A hangom mosolygós marad, s bár igyekszem aprólékosan megfigyelni a reakcióit, nem nézem hosszasan vagy meredten. A feszengése több egyszerű zavarnál, én pedig azt szeretném, ha nem tekintene fenyegetésként rám. Elkopogok hát teát főzni, hátat fordítva neki és szabadon hagyva az ajtót, menekülési útvonalakat.
Az ülőalkalmatosságokra - bármennyire is klisésnek hatnak - szükségem van, mert mégse kérhetem valakitől, hogy ácsorogjon egy álló órán át, miközben mindenféléről beszélünk. Priccs viszont nincs, a kanapé sem heverészésre szolgál, hacsak nem a macskáim szöknek be. Akad itt puha párna és takaró, de ahogy beljebb merészkedik, úgy ölt a rendelő neki tetsző alakot - nem egy az egyben lemásolva valamilyen szeretett helyet, inkább csak hangulatában, színeiben, elemeiben köszön vissza.
- Tessék, egy zöld tea.- A kis tálcán egy tarka bögre, két szelet citrom és egy cukros üvegcse van, hogy ha ízesítene, kedvére megtehesse. Remélhetőleg segít ez is kicsit megnyugodnia, apró, ártalmatlan lépésekre bontva az ismerkedést.
- Ha nem bánod, befejezném, amiben benne voltam, de nyugodtan nézz addig körbe. Ha van kedved, esetleg kipróbálnád valamelyiket azokból. Nemrég szereztem őket, kíváncsi lennék a véleményekre,- intek kezemmel egy doboz felé, amiben mindenféle színű, anyagú és formájú furcsa tárgy van. Egy egészen picit ferdítek csak, mert bár a játékok valóban újak, egy részüket pont azért vettem meg, mert már beváltak.