Nati

Nati

Szofi

Ezaz! Egy rellonosra volt csak szüksége ahhoz, hogy igazán feldobják a diákok napját egy kis beltéri árvízzel. Nem kellett más segédeszköz ehhez a kis akcióhoz, csupán pálca, meg némi kreativitás így, ebéd közben. Még jó, hogy ő előtte evett, mert most ami ramazuri itt lesz, hát kell hozzá valamennyi energia, hogy mindezt véghezvigyék.
A vörös unikornislánynak semmi baja nem volt ugyan a felügyelőkkel, azonban egyszerűen unta már a sok besavanyodott arcot, akik állandóan azon nyavalyogtak, hogy jaj, felügyelők így, felügyelők úgy, micsoda szemétség, hogy nem csinálhatnak semmit, bla-bla-bla. Hát kérem szépen, micsoda hozzáállás ez? Szegény felügyelők egész nap az akták előtt kuksolnak, a fülledt irodájukban, és még csak lehetőségük sincs egy jó műsort végignézni, mert mindenki parázik tőlük.
Eljött a pillanat. Előbújt a rejtekhelyéről, és örömmel konstatálta, hogy Szofi hellyel-közzel pontosan érkezett. Öt perc még nem a világ vége.
- Persze. Készen állsz? – húzta ördögi vigyorra a száját, olyasmire, amitől a legtöbb ember zsigerből frászt kapott, és simán ráküldött volna egy rakat dementort minimum, ha nem magát a halálos átkot élből. Mondjuk ahhoz nagyon pipának kellett lennie az illetőnek, hogy Natit más síkokba kívánja…
Hát most tuti lesz pár ember, akik kanál vízben meg tudnák fojtani, nem mintha amúgy nem lenne elég ellensége, van hát, hiszen Csermey-csemete. A könyvtárba gyakorlatilag a büntetőmunka óta nem tette be a lábát, és hát… ja, nem volt egy jó élmény találkozni a morcos tekintettel, hogy „Már megint egy Csermey, remélem, te nem teszed tönkre a berendezést taroló-átokkal”.
- Ebből oltári nagy cirkusz lesz, az tuti - tiszta sor, ehhez még jövendőmondónak sem kell lenni, hogy bárki megjósolja a beltéri, túlméretezett pocsolyával járó következményeket. Cserébe ő még a csarnokhoz vezető folyosókon a páncélokat megbűvölte. Nem volt könnyű megtanulnia ezt a bűbájt, most már egész tűrhetően alkalmazza. Olyanra, amire nem kéne. Hát igen, az unalom nagyon nagy úr tud lenni, főleg, ha nem egy magolós, vizsgára tankönyvheggyel készülős típus az ember.

Nati

Szofi és a beltéri medence-hadművelet

Nati nagyon nehezen bírta megállni, hogy ne engedje útjára a kitörni készülő nevetését, de félő volt, hogy azzal nagyon könnyedén véget vetne a tervezett szórakozásuknak.
- Hát még én, mondjuk, szívem szerint végignézném a műsort. Te melyik felügyelőt néznéd meg ázottan? – vigyorgott így is, mint a vadalma. Előre leképzelte, hogy a társaság majd csónakon közlekedik a környéken. A dicséretbe egy nagyon csöppet belepirult, mert bizony sok munka volt benne, míg egy félfolyosónyi lovagi páncélt így megbűvölt tűrhető állapotra, hogy feltartsák az arra tévedőket.
- Köszi. Hatékonyak? – kérdezte azért biztonság kedvéért. Azért nem olyan egyszerű felsőbb éves dolgokat megtanulni, ezt tavaly óta gyakorolta folyamatosan, hogyan bűvöljön meg egy lovagi páncélt. Egy szőnyeget könnyebb úgy megbűvölni, hogy kicsússzon a rálépő lába alól.
Natáliának semmi baja nem volt a minisztériumi emberekkel, egyszerűen csak unatkozott, és nem egészen arra használta az eszét, amire kellett volna – tanulni, a könyvtár egyébként sem tartozott nagyon a kedvenc helyei közé.
- Még szép. Ki gondolta volna, hogy egy egyszerű bűbáj ekkora galibát tud okozni – bólogatott, mikor a kifogásokat keresték, ha esetleg elkapnák őket, az meg persze, nem történhet meg vele. Nem, azt ő nem fogja hagyni. Megcsinálják a kacsaúsztatót, és lelécelnek abban a minutumban. – Kezdjük is el. Csak úgy áradni fog belőlünk a jóindulat.

Nati és a kacsaúsztató

Szofi és a Beltéri Medence Hadművelet

- Köztünk maradjon, én Piroska Farkasát nézném meg ázott ürgeként – kacsintott Nati, halkan kuncogva, majd ő is nyakon öntötte kicsit egy kis Aguamentivel a bejárati csarnokot. Az a többszörösen összetett terv, és bűbáj-együttes rendesen kifárasztotta, ezek után biztos, hogy aludni fog a körletében, mint a jó gyerek. Kíváncsi volt, vajon hogy fogják majd kideríteni, hogy mi, vagy ki, pontosabban kik a felelősök ezért a beltéri medencéért.
- Tökéletes.
Megmutatom én, drága bátyókáim és nővérem, hogy vagyok legalább olyan jó, mint ti…
A tény, hogy Szofi bevallása szerint hatékonyan feltartják az arra tévedőket a páncéllovagok, elégedetté teszi, és rögtön el is hessegette a kisebbségi érzésével kapcsolatos gondolatait. A testvérei mindig si nagyobb figyelmet kaptak nála, és ha ő szóba is került, akkor mindig a külsejével szekálták. Már baromira unta a magasságos, plafonos vicceket, és jól megérdemelt kis bosszúhadjárat is volt ebben az ürgeúsztatós tervben.
- Oké, és most léceljünk le valamerre, mielőtt elkapnak, csak ne a páncélok felé menjünk, mert akkor tuti a lebukás. Nem tudtam végrehajtani a felismerő-bűbájt, nem volt már elég idő hozzá – pironkodott a hanyagsága miatt, máskülönben könnyen vissza is értek volna.
A legrövidebb úton akart eljutni a klubhelyiségéig, és ezt is tanácsolta Szofinak. – Váljunk külön, és élvezzük a műsort. Ha együtt látnak, nagyobb a lebukás veszélye.

//Nyílt játék, lehet csatlakozni, örülni a csínynek, vagy bosszankodónak //

Nati