Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

valahogy így

Kezdetnek a betegszobát kellene megtalálnia. Már kapott egy fél könyvre való papírt, amit át kell olvasnia, némelyiket aztán meg kitölteni, néhányat pedig aláírni. Bár belepillantott már a kezében tartott papírköteg tartalmába, úgy döntött hamar, még egy emelettel korábban, hogy majd a betegszobán is ráér ezzel foglalkozni. Mivel magyarul csupán pár szót sikerült megtanulnia az elmúlt egy évben, amelyet csak úgy mellékesen Székesfehérváron töltött - és az a pár szó egyébként sem feltétlenül iskolabarát -, már viseli is a hivatalból kapott fordítógyűrűt. Hogy is mondták? Nyugati szárny, második emelet, ő pedig még az elsőn van. Bár nem mondható, hogy pontosan tudja, merre is megy, egészen magabiztosan lépked a folyosón, végtére is mi rossz történet? Legfeljebb valaki majd útba igazítja, ha mégsem sikerül odatalálnia, ami viszont majdhogynem teljességgel kizárt. Abban biztos, hogy a nyugati toronyban van, és amint feljut a második emeletre is, gyerekjáték lesz. Mégiscsak a betegszobát keresi, aligha lesz túlságosan elrejtve. Meglepetten, mi több, megrökönyödve tapasztalja aztán, amint befordul egy újabb folyosóra, hogy itt minden és mindenki mintha túlharsogni igyekezne másokat. Szemöldökét összeráncolva pillant körbe, megtorpanva egy pillanatra, amíg latolgatja, hogy biztosan erre akar-e menni. Van vajon másik útvonal? Egy ilyen ódon kastélyban bizonyára akad, neki azonban fogalma sincs, merre lehet, hiszen ez az első ténylegesen itt töltött napja, az állásinterjú alkalmából tett látogatásakor pedig nem a kerülőútvonalak bemutatása volt a cél. Lemondóan szusszan egyet és elindul előre. Ha nem lenne ilyen hangzavar, talán még beszélgetni is kedve lenne, ez a rengeteg párhuzamos beszélgetés azonban most nem igazán van kedvére. Csupán a mehetnéke lesz intenzívebb tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857379#post857379][b]Thorsten Löwenherz - 2022.12.13. 19:44[/b][/url]

valahogy így

Kezdetnek a betegszobát kellene megtalálnia. Már kapott egy fél könyvre való papírt, amit át kell olvasnia, némelyiket aztán meg kitölteni, néhányat pedig aláírni. Bár belepillantott már a kezében tartott papírköteg tartalmába, úgy döntött hamar, még egy emelettel korábban, hogy majd a betegszobán is ráér ezzel foglalkozni. Mivel magyarul csupán pár szót sikerült megtanulnia az elmúlt egy évben, amelyet csak úgy mellékesen Székesfehérváron töltött - és az a pár szó egyébként sem feltétlenül iskolabarát -, már viseli is a hivatalból kapott fordítógyűrűt. Hogy is mondták? Nyugati szárny, második emelet, ő pedig még az elsőn van. Bár nem mondható, hogy pontosan tudja, merre is megy, egészen magabiztosan lépked a folyosón, végtére is mi rossz történet? Legfeljebb valaki majd útba igazítja, ha mégsem sikerül odatalálnia, ami viszont majdhogynem teljességgel kizárt. Abban biztos, hogy a nyugati toronyban van, és amint feljut a második emeletre is, gyerekjáték lesz. Mégiscsak a betegszobát keresi, aligha lesz túlságosan elrejtve. Meglepetten, mi több, megrökönyödve tapasztalja aztán, amint befordul egy újabb folyosóra, hogy itt minden és mindenki mintha túlharsogni igyekezne másokat. Szemöldökét összeráncolva pillant körbe, megtorpanva egy pillanatra, amíg latolgatja, hogy biztosan erre akar-e menni. Van vajon másik útvonal? Egy ilyen ódon kastélyban bizonyára akad, neki azonban fogalma sincs, merre lehet, hiszen ez az első ténylegesen itt töltött napja, az állásinterjú alkalmából tett látogatásakor pedig nem a kerülőútvonalak bemutatása volt a cél. Lemondóan szusszan egyet és elindul előre. Ha nem lenne ilyen hangzavar, talán még beszélgetni is kedve lenne, ez a rengeteg párhuzamos beszélgetés azonban most nem igazán van kedvére. Csupán a mehetnéke lesz intenzívebb tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857450#post857450][b]Erdődy Hella - 2022.12.19. 12:06[/b][/url]

Sietős, kemény léptei vetnek erős visszhangot a folyosókon, s ruhája szinte lebeg utána, fekete fürtjeivel együtt. Megnyitott a korcsolya pálya, ezért ilyen izgatott, bár ezt senkinek be nem vallaná. Eleme napok óta nem hagyja nyugodni és egy fruska szintjére vitte jókedvét, amit diákjai elől csak neveltetése révén volt képes elrejteni. A fagyott vízen siklania majdnem olyan kellemes, mint a hullámok közt úsznia, így ma próbálja minden teendőjét elintézni, hogy pár órát korcsolyázhasson. Befordul a mindig vehemensen csevegő, vagy épp perlekedve hangoskodó festmények folyosójára, ahol mindig zavaróan nagy a zsivaj. Ezért inkább neki is iramodik, hogy mielőbb kijuthasson innen. Aztán valami nagyba és keménybe ütközik. Csupán azért nem terül ki, igen elegánsan, béka módjára, mert pompás az egyensúly érzéke, de egy piruettet bizony bemuratott. - Szavamra! Nem tud...vigyázni... - háborodik fel első indulatából, ám amint felpillant az útját álló alakra, eleme viharos hullámzásba kezd, lélégzete pedig el-elakad. Zavarba esve fog ekkor Hella halaszthatatlan ruha és haj igazgatásba, hogy mihamarabb visszaszerezze méltóságával együtt az irányítást is saját teste felett, amiben most, a víz az úr egészen. - Lehet magam is figyelmetlen voltam, de önnek illenék utat engednie egy hölgynek - mondja kissé számonkérőn, megbánás nélkül, fel sem pillantva és csipetnyi rigorózussággal hangjában. Úgy véli mindenképp előle kellett volna a férfinak kitérnie. Sőt egyenesen azt kérdezi mi okból volt egyáltalán a lába előtt. Nem számol persze azzal, hogy esetleg az illető nem vette észre közeledtét, ami pedig igen valószínű tekintettel a folyosó szakaszon uralkodó általános vircsaftra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857501#post857501][b]Thorsten Löwenherz - 2022.12.20. 21:30[/b][/url]

Kifejezetten zavarja ez a zsibongás, ezért mielőbb szeretne túljutni ezen a fecsegő és vitázó festményekkel teli útszakaszon. Kicsit sietősebbre is veszi a tempót, közben pedig időnként a falakon található portrékra pillant, időnként pedig a lába elé. Nem is hallja, hogy bárki közeledne, ebben a zajban gyakorlatilag esélye sincs meghallani, így váratlanul éri, hogy valaki szó szerint beleszalad, miközben éppen egy rusnya boszorkány portréjára pillantva húzza el a száját. A lábán szerencsére biztosan áll, aligha tudná ledönteni róla egy olyan törékeny teremtés, mint aki belé ütközött. A legnagyobb probléma talán az, hogy a meglepetéstől elfeledkezik a kezében lévő papírkötegről, ahogy a nő után kap, nehogy összetörje itt magát, és a fél folyosót elborítja így a munkaszerződése és minden hozzá tartozó további hivatalos dokumentum. Első dolga ennek ellenére, hogy rámosolyog a nőre, akihez még biztosan nem volt szerencséje, azonban láthatóan nem a vasorrú bába.
- Elnézését kérem - szólal meg, ezzel tulajdonképpen magára is vállalva kimondatlanul is a felelősséget az iménti ütközésért. Kicsit furán érzi magát, mivel ebben most a fordítógyűrű is szolgálatára van, de habár hallott ezekről a varázstárgyakról korábban is, sosem használta őket, és nem tudja, mennyire bízhat meg bennük.
- Jól van? Minden rendben? - kérdezi meg őszinte érdeklődéssel, majd csak ezután kotorja elő a pálcáját, hogy összeszedje a szétszóródott papírokat egy kupacba újra. Majd sorba rendezi őket a betegszobán, jelen pillanatban az is elég, ha nem töltik meg az egész folyosót.
- Hadd kárpótoljam valamivel a figyelmetlenségemért. Tea? Kávé? Randevú? - érdeklődik, sokkal fontosabb kérdéseket téve fel, mint azt, hogy jó irányba tart-e, ha a betegszobára szeretne eljutni. - Thorsten vagyok, Thorsten Löwenherz - mutatkozik be, és hagyja, hogy a név - mint ahogy általában - elérje a megszokott hatást. Mégiscsak egy nem hétköznapi név, kinek a sport világából, kinek az aranyvérű körökből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857648#post857648][b]Erdődy Hella - 2022.12.24. 08:08[/b][/url]

A felé küldött, amúgy kedves mosoly úgy pattan le a professzornőről, hogy szinte hallani lehet a falon a koppanását. Hiúsága csorbát szenvedett, ráadásul minden erejével azon van, hogy eleme ne járjon pezsgő vitus táncot ereiben az ismeretlen puszta közelsége okán. Mert ha szabad utat engedne a víznek, az izgalom párafelhőjébe vonná és biztosan arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Vagy akár még hozzá is érjen. De az nem történhet meg, semmiképpen sem. Így csak hűvös szemének lenéző pillantásával méri végig a férfit. Ambivalens helyzet amikor a teste kémiája összecsap elméje tudatosságával. Feje búbjától lábujja hegyéig érzi azt a furcsa, erős bizsergést, amit egy bizonyos, néven nem nevezendő auror esetében épp csak karcolgatott. Míg agya ezer és egy gondolattal tiltakozik mindez ellen. - Pompásan volnék ha nem állta volna utamat - nyílik szóra erős színnel árnyalt szája, és ami elhagyja ajkait annak is leginkább keménysége van, mint bármi más hatása. Hella nem finomkodik tovább. Ellép az alak mellett, aki épp papírjait szedi össze. Legalább varázsolni tud, ez a minimum. Állapítja meg egy fintorral, ami gőgösségének ékes bizonyítéka. Közben húsában ott motoszkál a különös késztetés, hogy maradjon és legalább nézze az alakot. - Szavamra, ez felháborító...Talán azt képzeli elegendő egy tetszetős mosoly és pár szó ha nincs is mögöttük semmi? - csattan fel, észre sem véve, hogy elszólta magát, miszerint megnyerőnek találja a férfi mosolyát. Haja lebben utána, ahogy igyekszik valahogy kikerülni ebből a felkavaró szituációból. - Jó magának - közli azzal a rezignált hangtónussal, amiből egyértelműen hallható, hogy nem alél el a név hallattán. Ismerősen cseng, igen, de hallott ő már kismillió nevet élete során. Társasági eseményeken, bálokon, megnyitókon. Nehéz őt egy névvel lenyűgözni, bár az ő nevétől a legtöbben megtorpannak. Elvégre az Erdődy grófnő igen jól cseng bárhol a mágusvilágban. Tökéletes neveltetését most mégis felül írta indulata így sajátját nem közli. Esze ágában sincs egy ilyen emberrel parolázni. Elég baj az is, hogy eleme ennyire felélénkült a közelségétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857667#post857667][b]Thorsten Löwenherz - 2022.12.24. 23:28[/b][/url]

Némileg meglepetten veszi tudomásul, hogy a hölgy, aki éppen szó szerint beleszaladt, már majdhogynem undok próbál lenni. Fejét kissé oldalra döntve méri végig, és nem kér újra elnézést, hiszen már megtette. Arról nem is beszélve, hogy a folyosón lenne még hely mellette elmenni, mert termete ellenére nem igazán állja el egészen az utat.
- Áh, azt csak a pályán szoktam, itt még igazán hagytam helyet mindenki másnak is - válaszolja egy elnéző mosoly kíséretében, szabad kezével mutatva is, hogy igazán nem sajátított ki minden teret a folyosón. A papírjait gyorsan sikerül is összegyűjteni, aztán majd foglalkozik velük úgyis a betegszobán. Most egyébként is érdekesebb számára a nő, akiből csak úgy árad a gőg. Nahát, csak nem egy makrancos hölgy, Shakespeare után szabadon? Nem az első, akit az útjába vetett a sors vagy éppen a véletlen. Továbbra is sármos mosoly kíséretében mutatkozik be, ha már úgyis felajánlotta, hogy valamivel akár kárpótolhatná is a figyelmetlenségért, amit már majdhogynem lovagiasan vállalt magára.  
- Milyen értelemben semmi? - kérdezi meg szemöldökét kérdőn megemelve. Azt is nehezére esik kissé elhinni, hogy valakinek semmit nem mond a neve.
- Kérvényt kellene benyújtanom a családfámat és minden végzettségemet mellékelve? Megoldhatom, de addig is, legalább a nevét igazán elárulhatná, kedves... - próbálkozik azért kiszedni a nőből, hogy tulajdonképpen kihez is van szerencséje. Ha mégsem, beéri magának a Katalinnal, úgy tűnik, tényleg egy makrancos nőszemélybe botlott, aki ha nem is mindig ilyen, ma biztosan bal lábbal kelt. Azt inkább nem is véleményezi, hogy jó neki. Valóban az, nem panaszkodhat, ám ezt egyelőre megtartja magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857700#post857700][b]Erdődy Hella - 2022.12.25. 17:24[/b][/url]

Szemeit forgatva igyekszik minél távolabb kerülni a férfi közeléből. Bizonytalan benne, hogy felháborodása vagy ösztönös, ezért érthetetlen vonzalma miatt kezd egyre dacosabbá válni. A döntésben épp az idegen segíti, nagyképű megnyilvánulásaival, amiktől Hella tudatos énje, szerinte igen nyomós okkal berzenkedik. - Abban az értelemben, hogy alig két perc telt el azóta, hogy majdnem ledöntött a lábamról és ennyi idő alatt három ajánlatot is tett nekem. Passzióból szórja így a meghívásokat, vagy ezzel fényezi az egóját? - szúrja oda rigorózus megjegyzését, akár egy skorpió a tüskéjét, hogy azután teljes terjedelmében elengedje a férfi további mondandóját füle mellett. Az utolsó pár szóig. - Elég az, hogy legnagyobb sajnálatomra én már az önét tudom - fordul el teljes testével az alaktól, ám mielőtt végleg ott hagyná, még válla felett hátraveti fejét. Tekintete hűvös mélységében fellángol egy igen jellegzetes fény, amit legnagyobb akaratával sem képes uralni. A vágyódás és a gőg különös keveréke lobog zöldjeiben mialatt beszél - Jobb, ha tudja a bocsánatkérési technikája épp oly csapnivaló, mint a bűbájolása. Jó napot! - veti még oda konok éllel, ám gyorsan be is zarja ajait, mivel maga is érzi, hangjában több incselkedés volt, mint sértettség. Ezután olyan gyorsan indult el, hogy az már majdnem hoppanállásnak számítana, ha nem lett volna mozdulataiban kiművelt elegancia. A férfi nem érhette utól, mert eltűnt az egyik általa ismert, diák korában felfedezett rejtek folyosón, mely egy padlóváza mögött nyílt és az emeletre vezetett. Egész úton hol azon dohogott, amit a férfi mondott hol azon, ahogyan teste és eleme reagált a puszta jelenlétére. Ezen csak több órányi korcsolyázás segíthet. Vagy talán még az sem, s kénytelen lesz Nimet felhívni telefonon, hogy panasznapot tarthasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=857704#post857704][b]Thorsten Löwenherz - 2022.12.25. 19:48[/b][/url]

Meglepődik a válaszon, hiszen ugyanúgy szétnézhetett volna a nő is, mint ő, és egyikük sem tette. Ő még csak nem is rohant olyan sebbel-lobbal, mint a makrancos hölgy itt, aki valami oknál fogva egészen hevesen pörlekedik vele egyébként is. A fordítógyűrűnek köszönhetően ugyan érti, de mégiscsak némileg nehezen követi, pontosan mi is a gondja vele látványosan kelletlen társaságának. Passzió? Nahát. Elneveti magát. Mi másért is tenné? Ezt a fél világ tudja róla, hogy az égvilágon semmi gondja nem szokott azzal lenni, ha hasra esnek előtte már a neve hallatán. Sőt. Mégiscsak egy Löwenherz, határozottan ehhez szokott. Máguskörökben ez jelenteni szokott valamit. A muglik között pedig a sportnak hála akadt nem is olyan kis rajongói tábora, szóval úgy érzi, az egóját fényezni fölösleges, ő mindössze csak nagylelkűen időt szán bárkire, akit érdekel a társasága. Méregeti még kicsit a hölgyet, közben gyakorlatilag el is feledkezve arról, hogy a kérdésre válaszoljon. Hüvelyk és mutatóujját álla alá illesztve dörzsöli meg a reggel óta frissen serkent borostáját.
- Áh, szóval derítsem ki magam? - kérdezi meg. Kihívás elfogadva, előbb vagy utóbb megoldja, ha éppen el nem felejti. Attól függ, mennyi munkát adnak neki a kviddicsjátékosok vagy éppen bárki más, aki valamilyen sportot űz ebben az iskolában és igényt tartana a szakmai tudására.
- A bűbájolásom? Ugyan, kedves, ne ítélkezzen elhamarkodottan. Még igazán nem látta, mire vagyok képes a pálcámmal - válaszolja a nőre kacsintva, ajkain magabiztos vigyorral. Választ azonban már nem kap, mert a nő elviharzik mellette.
- Viszlát - kiáltja utána, majd útnak indul ismét, hogy mielőbb kijusson erről a folyosóról.