37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. augusztus 4. 13:48 | Link
Kamilla
The Globe Newsroom


Hallotta, amit az iskolában suttognak, pletykát, hogy Kamilla megsérült a faluban és egy ismeretlen srác hozta be a gyengélkedőre. Azt is hallotta, hogy talán a felügyelők nem véletlen vannak itt. Különböző összeesküvés-elméletek születtek szörnyetegekről, bérgyilkosokról, és egyéb félelmetes garázdálkodókról. Persze senki nem tudja a történetet, azt sem, hogy mi történt. A házban csak Kamilla nyomait találták meg a kiérkező tanárok. A megtaláló sem látott senkit a lányon kívül. Így az egynapos szenzáció hamar véget ért és mindenki el is felejtette.
Egy embert kivéve. Kamillát.
Nem tudja, végül is mi vette rá, hogy még a gyengélkedőn meglátogassa, hiszen nem akarta zavarni. De olyan furcsa, megmagyarázhatatlan érzése támadt, mintha éppen most itt lenne a helye. Mintha ez lenne a helyes cselekedet. Nem tudja megfogalmazni a legtöbb érzését, de általában hallgat rájuk és jól teszi.
- Szia - köszön a lánynak halkan, amikor látja, hogy nem alszik. Nem nagyon tervezte megzavarni a pihenését, de a javasasszonynak nem volt kifogása az ellen, hogy idejöjjön. Közelebb lép az ágyhoz, félig felül rá, másik lábát lent támasztja a talajon. Végigpillant a lányon és nagyjából próbálja felmérni, mennyire érzi magát rosszul a történtek után. Történtek? Azt sem tudja, mi történt, vagy egyáltalán történt-e valami. Abszolút sötétben tapogatózik, és jelenleg a képessége sem siet segítségére.
- Hoztam neked egy kis édességet - mondja végül, mielőtt még arról kérdezősködne, hogy érzi magát. Biztosan a háta közepére kívánja már ezt a kérdést. Amúgy azt sem tudja, egyáltalán szereti-e a csokoládét, de az eladó a boltban azt mondta, egy remek ajándék lesz egy betegeskedő hölgynek. Úgyhogy a lány felé nyújtja a tábla édességet.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 4. 14:17 | Link

The sound of iron shocks is stuck in my head

Akárhányszor kikérdeztek, nem tudtam semmi újat sem mondani. Bementem, nem láttam, ki volt még bent, próbáltam elbújni, lementem a pincébe, és onnantól nem emlékszem semmire. Az első nap egyszerűen borzalmas volt, mindenki tudni akarta, mi van, hogy érzem magam, nincs-e szükségem valamire.
Annak ellenére, hogy be vagyok zárva ide, nem vagyok süket, és előbb vagy utóbb hozzám is eljutnak a pletykák. Most előbb. Nem értem, mit vannak ki ennyire az emberek, a több mint felük biztos nem is ismer, csak most én vagyok a szegény Kamilla, akivel rossz dolog történt, és most mindenkinek sajnálnia és szeretnie kell. Egy hét múlva azt se fogják tudni, ki a halál az a Kamilla.
Leteszem a könyvet az ágy melletti éjjeliszekrényre, majd a nyakamig húzom a takarót. Nem akarok aludni, mert akkor újra a házban leszek. Nem akarok ott lenni. Nem akarok emlékezni. Szusszanok, hosszan engedem ki a levegőt, majd inkább a fejemre húzom a paplant, s nyöszörögve gömbölyödöm össze alatta. Úgyse hallja senki. Annak ellenére, hogy néha jó a magány, most kifejezetten hiányolom a társaságot. Még ha nem is akar velem beszélni, hogy itt legyen. Hogy legyen valaki mellettem. Hogy ne legyek egyedül.
Amikor meghallom a köszönést abbahagyom a mocorgást, és ameddig nem érzem az ágy süppedését, nem is vagyok biztos benne, hogy nekem szólt. Kidugom a fejem, egy egészen halvány, vitaminhiányos mosoly jelenik meg az arcomon. Fáj a fejem.
- Szia - felküzdöm magam egy emberi pozícióba, felhúzom térdeim, majd átölelve őket támasztom állam rájuk. Ha ez ilyen könnyen megy, akkor most azt kívánom, hogy ne legyenek rémálmaim. Vagy, hogy mire hazamegyek, legyen egy Egerszegi Nina nevű anyám.
- Köszi - határozottan egészségesebb mosoly társul az újabb megszólalásomhoz, ahogy elveszem a csokit, és ki is bontom. A csokoládé édes. A csokoládé boldogsághormonokat termel. Nekem pedig boldogságra van szükségem.
- Kérsz? - felé nyújtom a tábla szabad végét, hogy törjön magának.
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. augusztus 4. 14:58 | Link
Kamilla
The Globe Newsroom


A takaró alatt egy apró gombóc mozgolódik. Akaratlanul is mosolyt csal az arcára a szenvedés, még így, látatlanban is. Ráköszön a lányra, majd végül félig le is ül mellé. Ekkor Kamilla úgy dönt, a látványával is megörvendezteti Gergőt. Valójában igen, így sokkal könnyebb volna beszélgetni.
- Nem, köszönöm - utasítja el a csokit kedvesen. Nem csupán udvariasságból, hanem mert ő nem szokott ilyesmiket enni. Még emlékszik Aisha meglepett fejére, amikor azt mondta, sosem ivott még kólát. Azóta a pár korty óta nem tért vissza hozzá, és nem is tervez. Az italfogyasztása valahol leragadt a sör-szörp-szóda-csapvíz négyesfogatnál, az étrendje pedig az egyszerű, és a csokinál jóval természetesebb ételeknél. Inkább nem mereng ezen sokat, mert annyit tudna enni, mint két falu összesen, és ha csak ételre gondol, elkezd korogni a gyomra. Úristen, mennyire jól esne most neki egy hatalmas adag lekváros palacsinta...
- Tudod már, mikor mehetsz el innen? - érdeklődik végül, de nem arról, hogy mi történt, vagy hogy érzi magát. Látja a lányon, hogy nem tesz jót neki az itt fetrengés, a bezártság érzése. Nem mintha túl sok gondja lenne a gyengélkedővel, de nagyon nem tetszik neki a hangulata. Valószínűleg a sok szenvedés, fájdalom érzése hagyta rajta a nyomát a helyiségen. A legtöbb ember számára ez nem jelent semmit, vagy csak egy apró rossz érzést kelt bennük, Gergő viszont egészen másképp működik.
 - Hoztam pár könyvet is a könyvtárból - jut eszébe, és lehajol az ágy mellé letett hátizsákjához, hogy előhúzza belőle a szerzeményeit. - Bár nem igazán ismerem az ízlésed, inkább klasszikusokat hoztam.
Bár lehet, hogy ezzel sem trafált mellé, ebben nem kérhette ki senki segítségét. Nem tudja, Kamillát mennyire fogja szórakoztatni a Monte Christo grófja, az Üvöltő szelek, esetleg a Büszkeség és balítélet. Gergő a maga módján élvezte mindegyiket. Ezen a ponton pedig bekapcsol rég elfeledett, vagy talán soha sem létező humorérzéke.
- Gondoltam hozok egy-két orosz mesterművet is, de a Háború és béke nem fért el. Úgyhogy a Bűn és bűnhődést hoztam - szusszant fel jókedvűen az egyhangú címeken. Valami és valami, ha egyszer, valaha ír egy regényt, biztos ehhez hasonló címet ad neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 4. 15:17 | Link

Hát, ha nem, akkor hát nem. Megvonom a vállam, most nem fogom erőnek erejével lenyomni a torkán, se semmi. Visszahúzom a kezem, leteszem a csokit magam mellé, letörök egy sort, aztán elkezdem kockánként felfalni. Most úgy nézhetek ki, mint a filmekben azok a szomorú, szenvedő nők akik a világ gondjaival küzdenek. Vagy csak megjött nekik.
A kérdésre megrázom a fejem, lenyelem a falatot.
- Remélem minél hamarabb - válaszolom elhúzva szám, a fiú mögötti falra pillantva. Nem szeretek itt lenni. Úgy érzem magam, mint valami nyomorék, pedig nekem semmi bajom, tényleg. Csak most már duplán nem tudok aludni, de ehhez már tökre hozzászoktam, tényleg. Nincsenek pszichés bajaim, se semmi, szóval amit itt csinálok, hogy fekszem az ágyban és olvasok, otthon is ugyan így meg tudnám tenni. Mindegy.
Könyvek. Szeretem a könyveket, bár ezt elég kevesen tudják rólam. De igazából eddig még nagyon senki nem is kérdezte, szóval nem volt akinek elmondanom.
- Köszönöm - megint elmosolyodva veszem el a könyveket, a Büszkeség és balítéletet meg át is rakom a szabad kezembe, hogy felmutathassam.
- Elsőben imádtam Darcy-t - a kezemben levő könyvre pillantok, majd megcsóválva fejem teszem le a többihez. Ez igazából egy ilyen kis felesleges tény, és valószínűleg nem is érdekli, de azért valahogy csak tudatnom kéne vele, hogy szeretem azokat amiket hozott. Soha nem voltam jó a köszönetnyilvánításban, sem pedig abban, hogy megfogalmazzam az érzéseim, ez tény.
- Francba - vérszegényen ugyan, de most még ezen is tudok nevetni. Ami azt hiszem jó.
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. augusztus 4. 17:04 | Link
Kamilla
The Globe Newsroom


- Lehet, hogy a javasasszonynak kellett volna inkább ajándékot hoznom - szusszant egyet lemondóan. Nem mintha hinne benne, hogy azzal bármit is el lehetne érni nála. Lorelai jelenléte elég konstans, hamar beivódott a kastély köztudatába. A rettegett boszorkány a gyengélkedőn, aki akkor is jót akar neked, ha szerinted ez nem kifejezetten jó, vagy nem is annyira örülsz neki. Vagy inkább csak utálatos szipirtyóként emlegetik, pedig amíg a házvezető-helyettese volt, ő nem kifejezetten így ismerte meg a nőt.
- A fenébe, a Bridget Jones könyveket is ott felejtettem - sóhajtja végül, ismét próbálva poénkodni. Nem mintha ő maga ismerné a sztorit mélyrehatóbban, de ha jól rémlik, egyszer valaki nagyon lelkesen mesélt a sztoriról. Mondjuk nem tudja, Kamilla mennyire szereti a reménytelenül romantikus történeteket, vagy a tipikus csajos könyveket. Talán kissé izgalmasabbak, mint az orosz realizmus remekművei.
- Ne bánkódj, akad még a könyvtárban végtelen hosszú, unalmas könyv. Lehet inkább tankönyveket kellett volna hoznom, nem? - kérdezi, de nem gondolja komolyan. Nem mintha nem tartaná hasznos időtöltésnek a tankönyvek olvasgatását. Révén, hogy mugli származású, neki szórakoztatóbbak, mint bármely fantázia, bármilyen tündérmese. Pont ezért szeret olyan sok időt a könyvtárban tölteni és annyit olvasni. Mert végre van lehetősége, hogy művelt legyen és kicsit több annál, ami. Gyarapodjon valamivel, fejlessze magát. Számára ez pedig igazán sokat jelent.
Miközben lerakja az üres hátizsákot, vissza a helyére, véletlen lelök valamit a földre. Az apró cipők az ágy végében hevertek, egy műanyag zacskó védelmében. Gondolkodás nélkül hajol le, hogy összeszedje őket és mire megérzi, milyenek is, már késő.
Nem lett volna szabad hozzáérnie. Egy pillanatra ott találja magát a kísértetházban. Finoman lépked a deszkán, óvatosan, fel a lépcsőn. Leveszik, a lépcső tetején hagyják, látja Kamillát elmenni. Aztán látja... egy pillanatra látja őt. Üvegeket és egyéb törmeléket hord a lépcsőre. A félhomályban alig látja vonásait, csak azt, ahogy felpillant, és a mosolyt... a mosolyt az arcán.
Majd újra a valóságban van, Kamilla mellett. Darabos, furcsa mozdulatokkal veszi fel a cipőt és rakja vissza az ágy végébe. Valaki tényleg ott volt Kamillával. Csapdát állított neki. Valószínűleg megvágta a lábát. De miért tenne ilyet bárki is Kamillával? Mivel szolgált rá?
Megköszörüli a torkát, próbál nem furcsán viselkedni.
- De komolyan, ha szeretnél valamit még, akkor csak szólj.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 4. 17:38 | Link

- Persze, biztos csak amiatt tart itt bent - megcsóválom fejem, a mosoly lassan tűnik el az arcomról. Tulajdonképp elég nehéz felfelé görbíteni a szám. Most. Mostanában.
Amúgy nekem kifejezetten nincs bajom a gyógyítónénivel, annak ellenére, hogy az első idekerülésem során határozottan kiderült, hogy nem szívleli a kviddicses sebesülteket. A legutóbbi meccsemen pedig két gurkót is sikerült beszereznem, de szerencsére ott helyben össze tudtak szedni, szóval nem kellett befeküdnöm. Igen, zseni vagyok, tudom, csak egy profi szed össze két vasat egyszerre.
Újabb, még mindig gyenge és halk nevetés. Nem tudom, hogy most azért csinálja-e ezt, mert ilyen hátrányos helyzetben vagyok, vagy mert ő ilyen. Igazából nem nagyon ismerem Gergőt, de ezt az utóbbi percekben már meg is bántam. Szóval majd ha helyrejövök - nem mintha bajaim lennének -, ezen mindenképp változtatnom kell. Ha tetszik neki, ha nem.
- Nem szándékszom itt leélni az életem - hát ez elég gyenge lett, határozottan nem működik még ez a viccelődés dolog az agyamban. Bár elég sok dolog nem működik rendesen az agyamban, lehet lassan be kéne zárniuk egy elmegyógyba.
Hallom, ahogy valami leesik, és már épp mondanám, hogy hagyja csak, nem fontos felvennie, aztán figyelem ahogy lenyúl érte, és megpillantom a cipőm. Egy pillanatra lefagyok, koponyám mögött megjelenik a lépcső, ahogy tapogatózva mászok le rajta, ahogy megvágom a lábam. Nyelek, aztán a film megszakad mikor megszólal, pislogva rázom meg a fejem. Semmi baj. Nincsen semmi baj.
- Máris sokkal több dolgot hoztál, mint az itt megforduló emberek összesen - közlöm, és itt nem feltétlenül csak a könyvekre meg a csokira gondolok. Végre valaki, aki nem kérdez rá percenként, hogy mi történt, meg, hogy mondjam el a legpontosabban mi volt, meg, hogy biztos jól vagyok-e. Megint mocorogni kezdek, ezúttal megfordulok, kinyújtom a lábaim és elfekszek, fejem befúrva Gergő ölébe. Felpislogok rá, és remélem, hogy nem zavarja, vagy valami.
- Annyiszor mondtam már neked, hogy köszönöm, félek, hogy kezdi elveszteni a jelentését - egy pillanatra szomorúan elmosolyodok, aztán a kis görbület el is tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. augusztus 4. 23:52 | Link
Kamilla


- Megértem, biztos szívesebben feküdnél már az ágyadban - jegyzi meg, az itt maradással kapcsolatban. Nem is tudja, miért mondja ezt ki egyáltalán, olyan egyértelműnek tűnt neki. De meg kell szoknia, hogy a legtöbb ember felé hiába hiszi azt, hogy egyértelmű dolgokat kommunikál, gyakran abszolút nem sikerül neki. Most pedig csak annyit próbál mondani: megértelek. Igen, ezt elmondhatná így is, egy szóval, ahogy jellemző volna rá. De ezt az emberek érzéketlennek titulálják, sokkal kevésbé veszik komolyan, mintha végül kifejti, mit akar mondani.
A következő mozdulattal véletlen lelöki Kamilla személyes tárgyait az ágy végéből. Valamiért elaludt az ébersége, nem érezte, hogy azokat a cipőket nem szabad megfognia. A legtöbb embernek egy pár ártatlan sportcipő, semmi különleges nincs benne. De Gergővel és Kamillával nem így van. Neki emlékeket suttog a fülébe, megmutatja neki, mi történt vele. Mi hagyta rajta ezt a sötét nyomot, és miért nem létezhet most a világban semlegesen. Ő pedig félig látja az arcot és fogalma sincs, mi a francot kezdjen ezzel a homályos alakkal. Talán fel tudná ismerni, ha nagyon akarná, hasonló körülmények között. De fogalma sincs kicsoda. Úgy dönt, sokkal jobb lesz, ha egyelőre ezt megőrzi magában, titoknak. Túl sok szörnyű titkot hord már a szíve alatt és túlságosan régóta, de vannak, amelyektől nem tudna megszabadulni akkor sem, ha akarna.
Az ébreszti fel az erőteljes merengéséből, ahogy Kamilla helyezkedik és ahogy finoman elfekszik, az ölébe rakja a fejét. Elmosolyodik a gesztusra és finoman kisimít a lány arcából pár hajtincset. Szinte fél hozzáérni, most főleg úgy tűnik, mintha a legkisebb érintéssel is összetörhetné.
- Nem szükséges mondanod - válaszolja végül, mosollyal az arcán. Bár Kamilla nem tudja és igazából Gergő sem érti teljesen, de többet érzékel a világunkból, mint az átlag ember. Nem tudja azt mondani, hogy Kamilla hálás, mert nem tudja megfogalmazni mi az, de ismeri az érzéseit, ami árad belőle, ha megpróbálna ráhangolódni, talán a hangulatát is kitalálhatná. De nem kifejezett szándéka. Ilyenkor mindig úgy érzi, mintha a másik akarata ellenére ellopna valamit. Legyen az egy emlék, egy érzelemfoszlány, azt meg akarják tartani maguknak, ő mégis beleüti az orrát. Hogy mennyiszer keverte már bajba a sok titok... hogy mennyire elszúrta a Seth-tel való kapcsolatát is.
Mély levegőt vesz, lassú szusszanással fújja ki. Az ablakon van a tekintete, de kicsit messzebbre lát annál éppen. Átlát a falon, elmereng ezen az egész furcsaságon, ami vele történik. Már éppen elkezdene róla beszélni, de túlságosan random dolognak tartja, és most Kamilláról van szó, nem róla. Visszanyeli a mondandóját.
- Figyelj, a nagypapám még nagyon régen tanított nekem valamit - kezd bele végül, pedig nem szokott sztorizgatni. Mégis reméli, hogy Kamilla megérti majd, mit akart mondani vele és neki is legalább annyira hasznos lesz. - Ha valaki hoz neked egy ajándékot és nem fogadod el, kihez fog tartozni? Ahhoz, aki hozta. Ez a legtöbb dologra igaz. A sértésre, a félelmekre, a terrorra. Ha elfogadod, a tiéd lesz, és hatalma lesz feletted. Ha nem, akkor azé marad, aki hozta.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 5. 09:05 | Link

- Vagy akárhol máshol - bólintok, oldalra pillantva, hátha történt itt valami új. Behoztak valakit, vagy nem is tudom. Bár elég valószínűtlen, hogy bekerüljön egy emberke és ne begyük észre. De azért az ember reménykedik, na, mert hiába jó társaság Gergő, szerintem nem akar itt maradni éjjel - nappal, ameddig bent kell ülnöm. Csak.. Ne akarjon. Főleg ne éjjel. Csak ne éjjel - na jó, azért nem épp akárhol - elfintorodva ismerem el, hogy azért nem lenne minden hely jobb mint ez. Mert amúgy tényleg nem borzasztó, csak nem tudom. Az emberek rossz dolgok jönnek ide, mint például én, és akkor már nem olyan jó. Ez nagyon értelmes lett.
És olyan kedves, és olyan aranyos, hogy legszívesebben megölelném. Pedig nem szoktam csak úgy megölelni embereket, tényleg. Mert azzal is kifejezek valamit, ami az enyém, és az én fejemben van. Mert egy ölelés nem csak abból áll, hogy a másik köré fonod a kezeid, és amúgy egy érzéketlen tuskó kő vagy, egy ölelésben rengeteg érzelem van. Amikor már úgy érzed, hogy a szavak nem üresen csengenének, és köszönetet akarsz mondani, és ki akarod fejezni a ragaszkodásod, hogy hálás vagy, hogy örülsz neki. Hogy tudasd, hogy biztonságban vagy, és, hogy biztonságot adsz. Szóval elég sok dologról szólnak az ölelések, pedig az emberiség több mint fele erre lehet nem jön rá. Vagy az is lehet, hogy nekem jelentenek ennyit.
Viszont szó mi szó, Gergő ölelése most elmarad. Talán majd máskor. Helyette inkább az ölébe fekszem, és nem igazán izgatom magam azon, hogy a következő pillanatban valami szuperféltékeny lány rám ugrik és kikaparja a szemem meg a mindenem amiért ezt mertem tenni. Lehunyom szemeim ahogy hozzáér a bőrömhöz és kisepri azokat a tincseket, és igazából ezért is köszönetet akarnék mondani. Mert ez így most jó. Nem sok dolog szokott jó lenni az életemben.
Amikor megszólal, újra felnézek rá, lefelé görbülnek ajkaim.
- Ott voltam - jelentem ki viszonylag halkan, de ahogy kimondom, meg is bánom. Ez így túl egyszerű, negyedét se fedi le annak, amit ki akarok fejezni - nem csak fizikailag, hanem minden egyes legapróbb részemmel, az összes idegszálammal - persze értem én mit akar mondani, de... Ha az az ajándék ráég a bőrödre és bevésődik a koponyád belső falába, nem tudod visszautasítani. Nem tudom visszautasítani. Egy pillanatra remegés fut át rajtam. Azt hiszem túl sok rossz dolog történt már velem ahhoz, hogy ezt el tudjam engedni.
- Ez az egész annyira.. Nehéz - elakadok, amíg keresem a megfelelő szót, és lehet, hogy nem is ezzel tudnám tökéletesen kifejezni magam, de ez az egyetlen elfogadható, ami eszembe jut.
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. augusztus 6. 21:34 | Link
Kamilla
E szó jó, csönd vagyok, csönded vagyok
Ha rám így kedved van, maradhatok


Hagyja, hogy a lány finoman elfeküdjön az ölében, és igazából nem lepődik meg annyira. Az emberekkel nincs sok tapasztalata, de az állatokkal annál több. A sérült vad bizalmatlan, de ha elhiszi bármiről, hogy biztonságos, a közelében akar maradni. Árnyékába bújni. Mert a sérült vad két dologgal foglalkozik: hogy meggyógyuljon és ne sérüljön meg legközelebb.
Valahogy így működhet ez az emberekkel is. Bár igazából csak találgatni tud, általában bejönnek az ilyen tippjei. Azért kíváncsi, vajon van-e bárki más, aki tudna Kamillának védelmet nyújtani. Őt nem ismeri igazán, talán nem is bízik meg benne annyira, minimum azt mondaná magára, hogy szerény vigasz most a lány számára. Talán jobb, mint a semmi.
- Miért voltál ott? - kérdezi végül, ahogy hallgatja a lány magyarázatát. Mert ez a legfurcsább pont a történetben. Lehet, hogy Kamilla elméjével csak egy kopogószellem játszott, lehet, hogy ő is csak azt látta. Annyi furcsaságot mesélnek arról a házról. Ki megy oda, estefelé, egyedül? Miért megy be? Miért nem menekül az első adandó alkalommal? Tulajdonképpen csak úgy felötlött a kérdés Gergőben, ösztönösen. Mégis nagyon jogos.
Amikor hallja a lány magyarázatát, érzi, hogy ez más. Nem egyszerűen nehéz, annál picit többet jelent most ez a szó. Viszont nem tudná ő sem megfogalmazni az érzést, így nem is haragszik a lányra. Azt sem akarja elmondani, miért érti, mire gondol. Tulajdonképpen kicsit mulatságos is, ahogy az emberek azt hiszik, ő tudatlan. Nagyon sok szempontból az, be kell vallania. Sosem fogja megérteni az emberek lelkesedését a közösségi média, vagy bizonyos étel- vagy italmárkák iránt. Viszont van sok dolog, amit nagyon is megért.
- Nekem sajnos nincsenek ősi bölcsességeim, amikkel segíthetnék - kezd bele a mondandójába, egy bocsánatkérő mosollyal az ajkain. - De gondolkozz el azon, amit mondtam és értsd jól. Segíteni fog.
Egészen biztos benne. Pontosan azért, mert kipróbált módszer, és nem csak nála vált be, hanem könnyedén felismeri ezt az élet más területein. Vagy legalábbis... az ő életében van valami, amiben igazán hihet és erőt adhat neki. Ha másért nem, ezért segít neki, ha bármilyen nehézségbe ütközik, ami valljuk be, nem túl ritka nála. De sosem volt ilyen állapotban még, mint Kamilla, sosem aggódott érte a környezete, sosem kapott lesajnáló mosolyokat és műkedvességet. Ez is valami.
- Ha jobban érzed majd magad, meglátogathatnád a lovasudvart is - említi meg, csak úgy mellékesen. Azért csak Kamilláról beszél, mert ő mai napig ott tölti a szabadideje javát.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
~ zárás.
Írta: 2016. augusztus 6. 22:21
 | Link

A kérdésére szinte egyszerre rándulnak össze az izmaim. Hogy miért voltam ott? Fogalmam sincs. Mert hülye voltam? Túlságosan is sablonos lenne azt mondani, hogy mert úgy éreztem kezd rendbe jönni az életem és eleresztettem magam. Pedig tulajdonképpen ez történt. Jött Balázs, lett egy apám, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Hát nem lett.
- Nem tudom - ismét lehunyom szemeim, egész halkan beszélek. Azt hiszem ez tulajdonképp többről szól, mint hogy bementem abba a házba. Nem mentem volna be, és nem maradtam volna bent, ha nem hiszem azt, hogy tudom mi vár rám. És nyilván nem hiszem el, ha nincs Melinda. Aki már részesített pár jóságban. Viszont most nem akarok az anyámra gondolni, ahogy azokra a dolgokra sem, amiket művelt.
Felpillantok rá, és tudod van az a ragályos dolog, hogy mikor valaki mosolyog, akkor te is elkezdesz mosolyogni. Na, most pont ez történik, pedig általában nem szoktam ilyeneket csinálni. Mert valahogy mindig ott van az a kerítés, ami egy bizonyos pontig közel enged embereket, viszont azon a ponton el is űzi őket. Mert vannak dolgok, amiket még nem vagyok kész elmondani, sem feltárni. Lényegében mert még én sem dolgoztam fel őket, és azt hiszem nem akarok senki mást terhelni velük. Viszont az is igaz, hogy félek. Rengeteg dologtól félek, az elhagyatottságtól, attól, hogy megtudják és kinéznek. Elmennek. Lesajnálnak.
- Köszönöm. Mindent - szusszanok, ismét lehunyom szemeim. Újra elmosolyodom, egy kicsit még bólintok is.
- Ki nem hagynám.
Tulajdonképpen fogalmam sincs mit ad Lori, viszont tudok tőle aludni, és ez jó. Lebegni a semmiben, a csendben, ami azt hiszem fekete és talán meleg, de mivel semmi, így fogalmam sincs.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet