A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=542613#post542613][b]Bakonyi Gergely - 2015.11.12. 22:51[/b][/url]

Repülő fogók – zuhanó fogók. A kép, ami még utoljára él a fejében, aztán onnan egy nagy, zavaros, összemosódott massza, semmi más. Valami, ami mélyen nyomott hagyott benne, vagy éppen rajta, de olyan mélyen, hogy ő sem éri már el. A zúgás a fülében, a sötétség a szemei előtt talán egy olyan támpont, amire még támaszkodni tud, így nem is nagyon igyekszik kilépni az állapotból. Igyekezete ellenére hamarosan egy kellemes, nyugodt, lüktető hang furakszik elméjébe. Majd mellé egy másik, furcsa, kissé más ritmusú. Eltelik némi idő az áldásos zsibbadásban még, mire rájön, hogy az életfunkcióival kezd képben lenni. Ver a szíve és lélegzik, aprókat szusszantva olyan, mintha éppen álmodna.
A legédesebb, leghosszabb álma azonban pillanatok alatt változik kínzó rémálommal, ahogy lassan visszatér a testérzékelése. Apró ráncok jelennek meg a homlokán, szemöldökei megremegnek. A fájdalom tudata villámcsapásként éri, kellemetlen meglepetésként hasít elméjébe. Apró szusszantással nyugtatja meg magát és próbálja megnyugtatni megőrült idegvégződéseit. Úgy érzi, mintha minden egyes idegszála riadóztatná, életben akarná tartani. Ennyire életben kell őt tartani?
Félig van még csak magánál, amikor hallja a zajokat, és azt hiszi, otthon van. A furcsa elgondolás még inkább megnyugtatja, valahogy az ágy is puhább, a takaró is könnyebb és finomabban melegíti őt. Még a fájdalom gondolata is elviselhetőbb, a zaj viszont annál szürreálisabb. Nem tud kiszűrni semmit, így tökéletesen egyértelmű számára, hogy felkapcsolva hagyta a tévét, elaludt mellette. Iszonyat régen nem volt már otthon, ilyesmi pedig még régebben történt vele, régi reflexei azonban felélednek és az ágyon lassan, darabos, fájó mozdulatokkal kutatni kezd kezével a távirányító után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=548277#post548277][b]Bakonyi Gergely - 2015.11.30. 19:26[/b][/url]

Nehéz a mellkasa, fáj levegőt venni, kellemetlen nyomást érez, ahogy lassan a félálom áldott állapota tovaszáll és kitisztulni látszik a feje. Szabálytalanul lélegzik, és zavarják a hangok, amik a környezetéből szűrődnek be. Otthon van. Zavartan otthon van, a kanapén fekszik, egy értelmetlen műsor zajai és fényei zavarják csak, elaludt a tévé mellett. Le kell kapcsolnia. Reflexből keresi maga mellett a kapcsolót, ehelyett egy kezet talál.
Nem kell kinyitnia a szemét, megismeri a kezet anélkül is. Hideg, selymes, könnyed és érezni rajta, hogy finom mozdulatokra termett. Ahogy lassan visszatérnek érzékei, érzi, hogy fázik. Amit meglehetősen furcsáll, mert mindig is szerette a hűvös időjárást és soha nem hatotta meg különösebben. Nagyon ritkán fázott, a teste alkalmazkodott a kinti életmódhoz, kevésbé volt érzékeny a hidegre. Most mégis kissé rázta valami, egy furcsa érzés, amit a hidegnek tulajdonított és vacogásként definiált. Ennek ellenére makacsul ragaszkodott Seth hűvös kezéhez, még ha semmi racionális oka nem is volt rá. Összepréselte kicsit ajakit, majd kinyitotta szemeit. A fény egyáltalán nem zavarta, csupán a fiú pálcájának fénye világított és alig látott a félhomályban. Fekete tekintetével a másik arcát, vonásait kereste. Amint meglátta, még ilyen fényviszonyok között is meg tudta állapítani, mennyire nem néz ki jól. Ajka sarkába apró, halovány mosoly költözött.
- Rosszul festesz - állapította meg, és talán a legsúlyosabb tünetének tudhatjuk be, hogy még viccelődni is próbál. Ennek ellenére hangjába valós, nem pedig ironikus aggodalom kúszott, ahogy Seth arcát figyelte. Próbálta kicsit oldalra fordítani a fejét, hogy könnyebb legyen, de egyelőre még annyira nem érezte magáénak a testét, hogy szenvedett ezzel az apró mozdulattal is. Talán még kicsit fájt is neki, bár ezt nem annyira realizálta, tekintetét inkább lesüllyesztette a másik kezére, egy picit elgondolkozva. Talán icipicit csalódottnak érzi magát, hogy mégsem otthon ébredt és vége van az illúziónak. Bár Seth keze a távkapcsolónál sokkal szimpatikusabb kapaszkodónak tűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=610932#post610932][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.04. 13:48[/b][/url]

Kamilla
The Globe Newsroom

Hallotta, amit az iskolában suttognak, pletykát, hogy Kamilla megsérült a faluban és egy ismeretlen srác hozta be a gyengélkedőre. Azt is hallotta, hogy talán a felügyelők nem véletlen vannak itt. Különböző összeesküvés-elméletek születtek szörnyetegekről, bérgyilkosokról, és egyéb félelmetes garázdálkodókról. Persze senki nem tudja a történetet, azt sem, hogy mi történt. A házban csak Kamilla nyomait találták meg a kiérkező tanárok. A megtaláló sem látott senkit a lányon kívül. Így az egynapos szenzáció hamar véget ért és mindenki el is felejtette.
Egy embert kivéve. Kamillát.
Nem tudja, végül is mi vette rá, hogy még a gyengélkedőn meglátogassa, hiszen nem akarta zavarni. De olyan furcsa, megmagyarázhatatlan érzése támadt, mintha éppen most itt lenne a helye. Mintha ez lenne a helyes cselekedet. Nem tudja megfogalmazni a legtöbb érzését, de általában hallgat rájuk és jól teszi.
- Szia - köszön a lánynak halkan, amikor látja, hogy nem alszik. Nem nagyon tervezte megzavarni a pihenését, de a javasasszonynak nem volt kifogása az ellen, hogy idejöjjön. Közelebb lép az ágyhoz, félig felül rá, másik lábát lent támasztja a talajon. Végigpillant a lányon és nagyjából próbálja felmérni, mennyire érzi magát rosszul a történtek után. Történtek? Azt sem tudja, mi történt, vagy egyáltalán történt-e valami. Abszolút sötétben tapogatózik, és jelenleg a képessége sem siet segítségére.
- Hoztam neked egy kis édességet - mondja végül, mielőtt még arról kérdezősködne, hogy érzi magát. Biztosan a háta közepére kívánja már ezt a kérdést. Amúgy azt sem tudja, egyáltalán szereti-e a csokoládét, de az eladó a boltban azt mondta, egy remek ajándék lesz egy betegeskedő hölgynek. Úgyhogy a lány felé nyújtja a tábla édességet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=610937#post610937][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.04. 14:58[/b][/url]

Kamilla
The Globe Newsroom

A takaró alatt egy apró gombóc mozgolódik. Akaratlanul is mosolyt csal az arcára a szenvedés, még így, látatlanban is. Ráköszön a lányra, majd végül félig le is ül mellé. Ekkor Kamilla úgy dönt, a látványával is megörvendezteti Gergőt. Valójában igen, így sokkal könnyebb volna beszélgetni.
- Nem, köszönöm - utasítja el a csokit kedvesen. Nem csupán udvariasságból, hanem mert ő nem szokott ilyesmiket enni. Még emlékszik Aisha meglepett fejére, amikor azt mondta, sosem ivott még kólát. Azóta a pár korty óta nem tért vissza hozzá, és nem is tervez. Az italfogyasztása valahol leragadt a sör-szörp-szóda-csapvíz négyesfogatnál, az étrendje pedig az egyszerű, és a csokinál jóval természetesebb ételeknél. Inkább nem mereng ezen sokat, mert annyit tudna enni, mint két falu összesen, és ha csak ételre gondol, elkezd korogni a gyomra. Úristen, mennyire jól esne most neki egy hatalmas adag lekváros palacsinta...
- Tudod már, mikor mehetsz el innen? - érdeklődik végül, de nem arról, hogy mi történt, vagy hogy érzi magát. Látja a lányon, hogy nem tesz jót neki az itt fetrengés, a bezártság érzése. Nem mintha túl sok gondja lenne a gyengélkedővel, de nagyon nem tetszik neki a hangulata. Valószínűleg a sok szenvedés, fájdalom érzése hagyta rajta a nyomát a helyiségen. A legtöbb ember számára ez nem jelent semmit, vagy csak egy apró rossz érzést kelt bennük, Gergő viszont egészen másképp működik.
 - Hoztam pár könyvet is a könyvtárból - jut eszébe, és lehajol az ágy mellé letett hátizsákjához, hogy előhúzza belőle a szerzeményeit. - Bár nem igazán ismerem az ízlésed, inkább klasszikusokat hoztam.
Bár lehet, hogy ezzel sem trafált mellé, ebben nem kérhette ki senki segítségét. Nem tudja, Kamillát mennyire fogja szórakoztatni a Monte Christo grófja, az Üvöltő szelek, esetleg a Büszkeség és balítélet. Gergő a maga módján élvezte mindegyiket. Ezen a ponton pedig bekapcsol rég elfeledett, vagy talán soha sem létező humorérzéke.
- Gondoltam hozok egy-két orosz mesterművet is, de a Háború és béke nem fért el. Úgyhogy a Bűn és bűnhődést hoztam - szusszant fel jókedvűen az egyhangú címeken. Valami és valami, ha egyszer, valaha ír egy regényt, biztos ehhez hasonló címet ad neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=610976#post610976][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.04. 17:04[/b][/url]

Kamilla
The Globe Newsroom

- Lehet, hogy a javasasszonynak kellett volna inkább ajándékot hoznom - szusszant egyet lemondóan. Nem mintha hinne benne, hogy azzal bármit is el lehetne érni nála. Lorelai jelenléte elég konstans, hamar beivódott a kastély köztudatába. A rettegett boszorkány a gyengélkedőn, aki akkor is jót akar neked, ha szerinted ez nem kifejezetten jó, vagy nem is annyira örülsz neki. Vagy inkább csak utálatos szipirtyóként emlegetik, pedig amíg a házvezető-helyettese volt, ő nem kifejezetten így ismerte meg a nőt.
- A fenébe, a Bridget Jones könyveket is ott felejtettem - sóhajtja végül, ismét próbálva poénkodni. Nem mintha ő maga ismerné a sztorit mélyrehatóbban, de ha jól rémlik, egyszer valaki nagyon lelkesen mesélt a sztoriról. Mondjuk nem tudja, Kamilla mennyire szereti a reménytelenül romantikus történeteket, vagy a tipikus csajos könyveket. Talán kissé izgalmasabbak, mint az orosz realizmus remekművei.
- Ne bánkódj, akad még a könyvtárban végtelen hosszú, unalmas könyv. Lehet inkább tankönyveket kellett volna hoznom, nem? - kérdezi, de nem gondolja komolyan. Nem mintha nem tartaná hasznos időtöltésnek a tankönyvek olvasgatását. Révén, hogy mugli származású, neki szórakoztatóbbak, mint bármely fantázia, bármilyen tündérmese. Pont ezért szeret olyan sok időt a könyvtárban tölteni és annyit olvasni. Mert végre van lehetősége, hogy művelt legyen és kicsit több annál, ami. Gyarapodjon valamivel, fejlessze magát. Számára ez pedig igazán sokat jelent.
Miközben lerakja az üres hátizsákot, vissza a helyére, véletlen lelök valamit a földre. Az apró cipők az ágy végében hevertek, egy műanyag zacskó védelmében. Gondolkodás nélkül hajol le, hogy összeszedje őket és mire megérzi, milyenek is, már késő.
Nem lett volna szabad hozzáérnie. Egy pillanatra ott találja magát a kísértetházban. Finoman lépked a deszkán, óvatosan, fel a lépcsőn. Leveszik, a lépcső tetején hagyják, látja Kamillát elmenni. Aztán látja... egy pillanatra látja őt. Üvegeket és egyéb törmeléket hord a lépcsőre. A félhomályban alig látja vonásait, csak azt, ahogy felpillant, és a mosolyt... a mosolyt az arcán.
Majd újra a valóságban van, Kamilla mellett. Darabos, furcsa mozdulatokkal veszi fel a cipőt és rakja vissza az ágy végébe. Valaki tényleg ott volt Kamillával. Csapdát állított neki. Valószínűleg megvágta a lábát. De miért tenne ilyet bárki is Kamillával? Mivel szolgált rá?
Megköszörüli a torkát, próbál nem furcsán viselkedni.
- De komolyan, ha szeretnél valamit még, akkor csak szólj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=611112#post611112][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.04. 23:52[/b][/url]

Kamilla

- Megértem, biztos szívesebben feküdnél már az ágyadban - jegyzi meg, az itt maradással kapcsolatban. Nem is tudja, miért mondja ezt ki egyáltalán, olyan egyértelműnek tűnt neki. De meg kell szoknia, hogy a legtöbb ember felé hiába hiszi azt, hogy egyértelmű dolgokat kommunikál, gyakran abszolút nem sikerül neki. Most pedig csak annyit próbál mondani: megértelek. Igen, ezt elmondhatná így is, egy szóval, ahogy jellemző volna rá. De ezt az emberek érzéketlennek titulálják, sokkal kevésbé veszik komolyan, mintha végül kifejti, mit akar mondani.
A következő mozdulattal véletlen lelöki Kamilla személyes tárgyait az ágy végéből. Valamiért elaludt az ébersége, nem érezte, hogy azokat a cipőket nem szabad megfognia. A legtöbb embernek egy pár ártatlan sportcipő, semmi különleges nincs benne. De Gergővel és Kamillával nem így van. Neki emlékeket suttog a fülébe, megmutatja neki, mi történt vele. Mi hagyta rajta ezt a sötét nyomot, és miért nem létezhet most a világban semlegesen. Ő pedig félig látja az arcot és fogalma sincs, mi a francot kezdjen ezzel a homályos alakkal. Talán fel tudná ismerni, ha nagyon akarná, hasonló körülmények között. De fogalma sincs kicsoda. Úgy dönt, sokkal jobb lesz, ha egyelőre ezt megőrzi magában, titoknak. Túl sok szörnyű titkot hord már a szíve alatt és túlságosan régóta, de vannak, amelyektől nem tudna megszabadulni akkor sem, ha akarna.
Az ébreszti fel az erőteljes merengéséből, ahogy Kamilla helyezkedik és ahogy finoman elfekszik, az ölébe rakja a fejét. Elmosolyodik a gesztusra és finoman kisimít a lány arcából pár hajtincset. Szinte fél hozzáérni, most főleg úgy tűnik, mintha a legkisebb érintéssel is összetörhetné.
- Nem szükséges mondanod - válaszolja végül, mosollyal az arcán. Bár Kamilla nem tudja és igazából Gergő sem érti teljesen, de többet érzékel a világunkból, mint az átlag ember. Nem tudja azt mondani, hogy Kamilla hálás, mert nem tudja megfogalmazni mi az, de ismeri az érzéseit, ami árad belőle, ha megpróbálna ráhangolódni, talán a hangulatát is kitalálhatná. De nem kifejezett szándéka. Ilyenkor mindig úgy érzi, mintha a másik akarata ellenére ellopna valamit. Legyen az egy emlék, egy érzelemfoszlány, azt meg akarják tartani maguknak, ő mégis beleüti az orrát. Hogy mennyiszer keverte már bajba a sok titok... hogy mennyire elszúrta a Seth-tel való kapcsolatát is.
Mély levegőt vesz, lassú szusszanással fújja ki. Az ablakon van a tekintete, de kicsit messzebbre lát annál éppen. Átlát a falon, elmereng ezen az egész furcsaságon, ami vele történik. Már éppen elkezdene róla beszélni, de túlságosan random dolognak tartja, és most Kamilláról van szó, nem róla. Visszanyeli a mondandóját.
- Figyelj, a nagypapám még nagyon régen tanított nekem valamit - kezd bele végül, pedig nem szokott sztorizgatni. Mégis reméli, hogy Kamilla megérti majd, mit akart mondani vele és neki is legalább annyira hasznos lesz. - Ha valaki hoz neked egy ajándékot és nem fogadod el, kihez fog tartozni? Ahhoz, aki hozta. Ez a legtöbb dologra igaz. A sértésre, a félelmekre, a terrorra. Ha elfogadod, a tiéd lesz, és hatalma lesz feletted. Ha nem, akkor azé marad, aki hozta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=611367#post611367][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.06. 21:34[/b][/url]

Kamilla
E szó jó, csönd vagyok, csönded vagyok
Ha rám így kedved van, maradhatok

Hagyja, hogy a lány finoman elfeküdjön az ölében, és igazából nem lepődik meg annyira. Az emberekkel nincs sok tapasztalata, de az állatokkal annál több. A sérült vad bizalmatlan, de ha elhiszi bármiről, hogy biztonságos, a közelében akar maradni. Árnyékába bújni. Mert a sérült vad két dologgal foglalkozik: hogy meggyógyuljon és ne sérüljön meg legközelebb.
Valahogy így működhet ez az emberekkel is. Bár igazából csak találgatni tud, általában bejönnek az ilyen tippjei. Azért kíváncsi, vajon van-e bárki más, aki tudna Kamillának védelmet nyújtani. Őt nem ismeri igazán, talán nem is bízik meg benne annyira, minimum azt mondaná magára, hogy szerény vigasz most a lány számára. Talán jobb, mint a semmi.
- Miért voltál ott? - kérdezi végül, ahogy hallgatja a lány magyarázatát. Mert ez a legfurcsább pont a történetben. Lehet, hogy Kamilla elméjével csak egy kopogószellem játszott, lehet, hogy ő is csak azt látta. Annyi furcsaságot mesélnek arról a házról. Ki megy oda, estefelé, egyedül? Miért megy be? Miért nem menekül az első adandó alkalommal? Tulajdonképpen csak úgy felötlött a kérdés Gergőben, ösztönösen. Mégis nagyon jogos.
Amikor hallja a lány magyarázatát, érzi, hogy ez más. Nem egyszerűen nehéz, annál picit többet jelent most ez a szó. Viszont nem tudná ő sem megfogalmazni az érzést, így nem is haragszik a lányra. Azt sem akarja elmondani, miért érti, mire gondol. Tulajdonképpen kicsit mulatságos is, ahogy az emberek azt hiszik, ő tudatlan. Nagyon sok szempontból az, be kell vallania. Sosem fogja megérteni az emberek lelkesedését a közösségi média, vagy bizonyos étel- vagy italmárkák iránt. Viszont van sok dolog, amit nagyon is megért.
- Nekem sajnos nincsenek ősi bölcsességeim, amikkel segíthetnék - kezd bele a mondandójába, egy bocsánatkérő mosollyal az ajkain. - De gondolkozz el azon, amit mondtam és értsd jól. Segíteni fog.
Egészen biztos benne. Pontosan azért, mert kipróbált módszer, és nem csak nála vált be, hanem könnyedén felismeri ezt az élet más területein. Vagy legalábbis... az ő életében van valami, amiben igazán hihet és erőt adhat neki. Ha másért nem, ezért segít neki, ha bármilyen nehézségbe ütközik, ami valljuk be, nem túl ritka nála. De sosem volt ilyen állapotban még, mint Kamilla, sosem aggódott érte a környezete, sosem kapott lesajnáló mosolyokat és műkedvességet. Ez is valami.
- Ha jobban érzed majd magad, meglátogathatnád a lovasudvart is - említi meg, csak úgy mellékesen. Azért csak Kamilláról beszél, mert ő mai napig ott tölti a szabadideje javát.