A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Repülő fogók – zuhanó fogók. A kép, ami még utoljára él a fejében, aztán onnan egy nagy, zavaros, összemosódott massza, semmi más. Valami, ami mélyen nyomott hagyott benne, vagy éppen rajta, de olyan mélyen, hogy ő sem éri már el. A zúgás a fülében, a sötétség a szemei előtt talán egy olyan támpont, amire még támaszkodni tud, így nem is nagyon igyekszik kilépni az állapotból. Igyekezete ellenére hamarosan egy kellemes, nyugodt, lüktető hang furakszik elméjébe. Majd mellé egy másik, furcsa, kissé más ritmusú. Eltelik némi idő az áldásos zsibbadásban még, mire rájön, hogy az életfunkcióival kezd képben lenni. Ver a szíve és lélegzik, aprókat szusszantva olyan, mintha éppen álmodna.
A legédesebb, leghosszabb álma azonban pillanatok alatt változik kínzó rémálommal, ahogy lassan visszatér a testérzékelése. Apró ráncok jelennek meg a homlokán, szemöldökei megremegnek. A fájdalom tudata villámcsapásként éri, kellemetlen meglepetésként hasít elméjébe. Apró szusszantással nyugtatja meg magát és próbálja megnyugtatni megőrült idegvégződéseit. Úgy érzi, mintha minden egyes idegszála riadóztatná, életben akarná tartani. Ennyire életben kell őt tartani?
Félig van még csak magánál, amikor hallja a zajokat, és azt hiszi, otthon van. A furcsa elgondolás még inkább megnyugtatja, valahogy az ágy is puhább, a takaró is könnyebb és finomabban melegíti őt. Még a fájdalom gondolata is elviselhetőbb, a zaj viszont annál szürreálisabb. Nem tud kiszűrni semmit, így tökéletesen egyértelmű számára, hogy felkapcsolva hagyta a tévét, elaludt mellette. Iszonyat régen nem volt már otthon, ilyesmi pedig még régebben történt vele, régi reflexei azonban felélednek és az ágyon lassan, darabos, fájó mozdulatokkal kutatni kezd kezével a távirányító után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=542613#post542613][b]Bakonyi Gergely - 2015.11.12. 22:51[/b][/url]

Repülő fogók – zuhanó fogók. A kép, ami még utoljára él a fejében, aztán onnan egy nagy, zavaros, összemosódott massza, semmi más. Valami, ami mélyen nyomott hagyott benne, vagy éppen rajta, de olyan mélyen, hogy ő sem éri már el. A zúgás a fülében, a sötétség a szemei előtt talán egy olyan támpont, amire még támaszkodni tud, így nem is nagyon igyekszik kilépni az állapotból. Igyekezete ellenére hamarosan egy kellemes, nyugodt, lüktető hang furakszik elméjébe. Majd mellé egy másik, furcsa, kissé más ritmusú. Eltelik némi idő az áldásos zsibbadásban még, mire rájön, hogy az életfunkcióival kezd képben lenni. Ver a szíve és lélegzik, aprókat szusszantva olyan, mintha éppen álmodna.
A legédesebb, leghosszabb álma azonban pillanatok alatt változik kínzó rémálommal, ahogy lassan visszatér a testérzékelése. Apró ráncok jelennek meg a homlokán, szemöldökei megremegnek. A fájdalom tudata villámcsapásként éri, kellemetlen meglepetésként hasít elméjébe. Apró szusszantással nyugtatja meg magát és próbálja megnyugtatni megőrült idegvégződéseit. Úgy érzi, mintha minden egyes idegszála riadóztatná, életben akarná tartani. Ennyire életben kell őt tartani?
Félig van még csak magánál, amikor hallja a zajokat, és azt hiszi, otthon van. A furcsa elgondolás még inkább megnyugtatja, valahogy az ágy is puhább, a takaró is könnyebb és finomabban melegíti őt. Még a fájdalom gondolata is elviselhetőbb, a zaj viszont annál szürreálisabb. Nem tud kiszűrni semmit, így tökéletesen egyértelmű számára, hogy felkapcsolva hagyta a tévét, elaludt mellette. Iszonyat régen nem volt már otthon, ilyesmi pedig még régebben történt vele, régi reflexei azonban felélednek és az ágyon lassan, darabos, fájó mozdulatokkal kutatni kezd kezével a távirányító után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=543267#post543267][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.14. 21:19[/b][/url]

Némán, jóformán mozdulatlanul ült - furcsa dolog, amikor az ember kiszakad az őt körülvevő világból, az pedig nélküle működik tovább, szíve észrevétlen ver, lélegzik és minden folytatódik, míg ő ki tudja, milyen messze jár. Az elmúlt napok történésein gondolkodott, miközben Gergő egyenletes légzését hallgatta, csak tudatalatt figyelve - többnyire Sebby miatt fejlesztette ki, hogy a változásokra reagáljon, rémálmai és pánikrohamai miatt, de nem korlátozódott rá. Amit az ember egyszer megszokott, az utána már mindig fel fog tűnni.
A beszélgetés Kins-szel... nyugtalanná tette, mert egyrészt türelmetlen lett a változás reménye láttán, másrészt viszont még mindig félt. Hogy elrontja, hogy elkésett, hogy ha eddig nem ment, nem lesz elég erős hozzá. De dühítette is, mert tehetetlennek és tétovának érezte magát, mintha eltűnt volna belőle az örökké lázadó én, ami mindig, minden helyzetben a megoldást, a kiutat kereste. A kimerültség egyre érezhetőbbé vált rajta, a gondolatai is botladoztak, az álom mégis elkerülte és ahogy halántékát támasztva mintha zsongó-zsibongó elméjét is próbálta volna összetartani, őszintén nem tudta, mit érez. Talán ez volt a legfárasztóbb, ez a szüntelen kavargás, hogy minden apróságra összerezzent, minden neszre felkapta a fejét - most is úgy ült a fotelben, hogy lehetőleg mindenre rálásson és a háta mögött csak fal legyen.
Amikor a mellette fekvő légzése megváltozott, automatikusan felfülelt rá és felkapta a fejét - már besötétedett és ő nem gyújtotta meg az ágy melletti fényforrást, úgyhogy csak hallgatózhatott. Észre sem vette eddig, hogy tőlük nem messze beszélgettek és kacarásztak az egyik ágynál, most viszont zavarta a zaj, így pálcáját előhúzva némítóbűbájt szórt maguk köré, hogy kizárja a hangokat. Csak utána intett halovány Lumost, olyan alacsonyan tartva a lángot, hogy ne világítson Gergő szemébe, de rálásson az arcára - a vonásai arról árulkodtak, hogy a javasasszony figyelmeztetésének megfelelően elmúlt az első adag bájital hatása és a fájdalom kezdi felébreszteni. Az éjjeliszekrényen ott állt a két fiola, a regenerálószer és a fájdalomcsillapító, de remélte, hogy a csend beálltával még visszaalszik, így csak a vaktában kaparászó kéz felé nyúlt, hogy rásimítsa tenyerét, megpróbálva megnyugtatni.
Hülye kamikaze. Hajszálon múlt, hogy nem kapta telibe a gerincét a gurkó, csak mert ő hős herceget játszott. Aggodalma leginkább dühvel váltakozott, mert legszívesebben megcsapdosta volna ezt az idiótát, aki mások biztonságáról szövegel, hogy utána csaknem megölje magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=548277#post548277][b]Bakonyi Gergely - 2015.11.30. 19:26[/b][/url]

Nehéz a mellkasa, fáj levegőt venni, kellemetlen nyomást érez, ahogy lassan a félálom áldott állapota tovaszáll és kitisztulni látszik a feje. Szabálytalanul lélegzik, és zavarják a hangok, amik a környezetéből szűrődnek be. Otthon van. Zavartan otthon van, a kanapén fekszik, egy értelmetlen műsor zajai és fényei zavarják csak, elaludt a tévé mellett. Le kell kapcsolnia. Reflexből keresi maga mellett a kapcsolót, ehelyett egy kezet talál.
Nem kell kinyitnia a szemét, megismeri a kezet anélkül is. Hideg, selymes, könnyed és érezni rajta, hogy finom mozdulatokra termett. Ahogy lassan visszatérnek érzékei, érzi, hogy fázik. Amit meglehetősen furcsáll, mert mindig is szerette a hűvös időjárást és soha nem hatotta meg különösebben. Nagyon ritkán fázott, a teste alkalmazkodott a kinti életmódhoz, kevésbé volt érzékeny a hidegre. Most mégis kissé rázta valami, egy furcsa érzés, amit a hidegnek tulajdonított és vacogásként definiált. Ennek ellenére makacsul ragaszkodott Seth hűvös kezéhez, még ha semmi racionális oka nem is volt rá. Összepréselte kicsit ajakit, majd kinyitotta szemeit. A fény egyáltalán nem zavarta, csupán a fiú pálcájának fénye világított és alig látott a félhomályban. Fekete tekintetével a másik arcát, vonásait kereste. Amint meglátta, még ilyen fényviszonyok között is meg tudta állapítani, mennyire nem néz ki jól. Ajka sarkába apró, halovány mosoly költözött.
- Rosszul festesz - állapította meg, és talán a legsúlyosabb tünetének tudhatjuk be, hogy még viccelődni is próbál. Ennek ellenére hangjába valós, nem pedig ironikus aggodalom kúszott, ahogy Seth arcát figyelte. Próbálta kicsit oldalra fordítani a fejét, hogy könnyebb legyen, de egyelőre még annyira nem érezte magáénak a testét, hogy szenvedett ezzel az apró mozdulattal is. Talán még kicsit fájt is neki, bár ezt nem annyira realizálta, tekintetét inkább lesüllyesztette a másik kezére, egy picit elgondolkozva. Talán icipicit csalódottnak érzi magát, hogy mégsem otthon ébredt és vége van az illúziónak. Bár Seth keze a távkapcsolónál sokkal szimpatikusabb kapaszkodónak tűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=550028#post550028][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.06. 01:28[/b][/url]

A szőke végül mégis eszmélt - szempillája rebbent, arca összerándult és felnézett. Pár pillanatig némán fürkészték egymást, aztán kapott egy mosolytöredéket és egy ostoba közhelyet, mégis, dühét megkönnyebbülés mosta el, hogy átadhassa helyét a kimerültségnek.*
- There goes the kettle.-*Ez annak a bizonyos baglyos-verebes bölcsességnek az angol megfelelője, ami most valahogy hamarabb akadt a nyelvére és jobban is illett. Rekedt volt, megköszörülte a torkát, hogy megszabaduljon a számára bántó mellékzöngétől és a kellemetlen érzéstől, hogy aggódnak érte, mert nem tudott mihez kezdeni mások érzéseivel - sem megnyugtatni őket, sem eljátszani előttük, hogy minden rendben lesz. A pillantást érzékelve kezét finoman, szinte észrevétlen húzta vissza, hogy a fiolákért nyúljon.*
- Ezt be kell venned. Fel tudsz ülni vagy segítsek?-*Kérdezte, semleges, kissé talán fakó hangon, mert a fáradtság a maradék érzelmeket is kilopta belőle - megfigyelte, hogy Gergő az agliai történtek után nem szívesen ért hozzá, ő pedig elfogadta, sőt, egy ponton talán meg is könnyebbült. Ennyivel is kevesebb embert kellett féltenie, ennyivel is kevesebb lelkét nyomó, kimondatlan magyarázkodás, amire nem talált elég és elég jó szót. Sem a tükörhöz, sem a naplójához nem nyúlt, mióta magához tért Magnus mentőakciója után és rádöbbent, hogy képtelen Sebastian szemébe nézni. Ezt az érzést nem lehetett leírni vagy elmondani; hiába is kérte volna tőle bárki. Hogy Kins megértette, nem a szavakon múlt.*
- Volt itt a húgod,-*Mondta aztán, hogy megtörje a csendet, mert tartott tőle, hogy további megjegyzéseket ébreszt, hogy éberen gubbaszt egy fotelben, teljes sötétségben itt, miközben a többiekkel kellett volna a győzelmet ünnepelnie és megmentenie egy-két szelet sütit a sztárterelőnek. Ő maga sokkal inkább abban a pillanatban rekedt, amikor a sípszó felharsanása után megkönnyebbülten Gergőt kutatta tekintetével és zuhanni látta. Ami akkor megfagyott benne, teljesen csak a szőke első szavaival engedett fel benne.*- Munka után benézett, de elküldtem, hogy pihenjen, mert alig állt a lábán. Megígértette velem, hogy szólok, amint kiengednek a gyengélkedőről.