Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Van még kis ideje a következő órája előtt, mivel megint nem ment ebédelni. A körletbe viszont nem akart visszamenni. Egy ablakpárkányra ül fel és gubódzik be. Nem járkálnak most erre sokan, a legtöbbek ebédelnek, vagy épp órájuk van. Mégis fejére teszi a fejhallgatóját, ezzel a folyosó maradék zajait is kizárva és elindít egy Beatles számot. Kezében marad a telefon, még válaszol az anyukája üzenetére, az öccsétől érkező videókat viszont figyelmen kívül hagyja. Leteszi maga mellé a telefont és a talárjából is kibújik, majd a táskájában kezd kutakodni a könyve után. Észre sem veszi, hogy közben pálcája kicsusszan a talárja zsebéből, hiszen nem hallja, ahogy koppan a kövön.
Végül megtalálja a könyvet. Lábait felhúzza mellkasához, a könyvet pedig térdeire támasztja, a mágneses könyvjelző által jelzett helyen kinyitva. Rögtön meg is találja a sort ahol tartott. Hamar belemélyed az erdei növényekről szóló könyvbe és ritka alkalmak egyike, hogy sikerül teljesen kizárnia a külvilágot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=864234#post864234][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.05.21. 14:22[/b][/url]

Van még kis ideje a következő órája előtt, mivel megint nem ment ebédelni. A körletbe viszont nem akart visszamenni. Egy ablakpárkányra ül fel és gubódzik be. Nem járkálnak most erre sokan, a legtöbbek ebédelnek, vagy épp órájuk van. Mégis fejére teszi a fejhallgatóját, ezzel a folyosó maradék zajait is kizárva és elindít egy Beatles számot. Kezében marad a telefon, még válaszol az anyukája üzenetére, az öccsétől érkező videókat viszont figyelmen kívül hagyja. Leteszi maga mellé a telefont és a talárjából is kibújik, majd a táskájában kezd kutakodni a könyve után. Észre sem veszi, hogy közben pálcája kicsusszan a talárja zsebéből, hiszen nem hallja, ahogy koppan a kövön.
Végül megtalálja a könyvet. Lábait felhúzza mellkasához, a könyvet pedig térdeire támasztja, a mágneses könyvjelző által jelzett helyen kinyitva. Rögtön meg is találja a sort ahol tartott. Hamar belemélyed az erdei növényekről szóló könyvbe és ritka alkalmak egyike, hogy sikerül teljesen kizárnia a külvilágot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=864295#post864295][b]Sadie Sallow - 2023.05.26. 10:41[/b][/url]

Mióta itt vagyok, igyekszem nem kelteni feltűnést. Igazából jobb szeretném, ha békén is hagyna mindenki, legalábbis egyelőre. Nyilván a durcázástól és befelé fordulástól nem várhatok megoldást mindarra, ami történt, de jobb ötlet híján ennyire telik tőlem jelenleg. Pedig nem ilyen vagyok. Nem ilyen voltam legalábbis. Szerettem magam körülvenni másokkal, tudni a dolgokról és a részük lenni, de nem itt akarok lenni. Nem ezekkel az emberekkel körülvéve. A nagybátyámra is haragszom, pedig aztán semmi okom rá, mert befogadott, és a maga módján megtesz mindent értem, de az, hogy látom, ráadásul nem csak pár évente egyszer, nem tesz mást, mint újra és újra emlékeztet arra, hogy miért vagyok ezen falak között. Nem mintha maguk a falak meg kvázi minden más nem ugyanezt tenné.
Szóval csak járok egyik óráról a másikra, nem szólok senkihez, csak, ha muszáj, de aztán meglátok egy lányt, aki mintha mindent elkövetne azért, hogy a legkevésbé sem ideillőnek tűnjön.
Nem vagyok annyira maradi gondolkodású, mint a szüleim, de amit ez a csaj művel egy ablakban ülve, attól tikkelni kezd a szemem. Próbálom egy pár pillanatig emészteni a látottakat, és közben tartani magam ahhoz, hogy mindenkire nagy ívben teszek, de ehelyett mégis inkább odalépek hozzá, miután látom, hogy a pálcája a földön koppan. Felveszem, és miután továbbra sem vesz tudomást rólam, egy laza mozdulattal félreütöm vele füléről a fejhallgatót.
- Ez a tiéd? - kérdezem kétkedő hangon, és véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy ha érte nyúlna, odaadjam neki. - Kötve hiszem, elvégre úgy nézel ki, mint valami protekciós kvibli, aki csak azért van itt, mert az egyik professzor kölyke, és magával rángatta, hátha egyszer véletlenül mégis megmutatkozna rajta a mágia.
Úgy nézek rajta végig, mintha egy abban is kételkednék, hogy egyáltalán van varázsló felmenője. Nem utálom a muglikat, vagy ilyesmi, csak hát.. ők muglik. Kevesebbek nálunk, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=864986#post864986][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.06.26. 11:55[/b][/url]

Egészen kezd megnyugodni, hiszen eleinte nem sejti, hogy a külvilág betolakodni készül a kis burkába. A zenétől nem hallja meg Sadie lépteinek közeledését, és látni sem látja, hiszen a fejhallgató blokkolja a perifériáját. Nem számít ilyenkor társaságra, arra meg pláne nem, hogy egy vadidegen lepi meg, nem is túl kedvesen.
Összerezzen, ahogy pálcája az arcához ér, s kicsit meg is rázza a végéből feltörő néhány szikra. A rellonosra kapja a fejét, szemében pedig már ott ül az a rémület, amit annyiszor lehet látni tőle, s mely minden alkalommal megjelenik, ha valaki piszkálni kezdi. Csak sokára jut eszébe, hogy vissza kéne szerezze a pálcáját, hiszen azzal akár meg is tudja védeni magát. Nem kap utána, pusztán nyúl felé, és maga sem hiszi el igazán, hogy a következő pillanatban a kezében lesz a gesztenyefa.
A kérdésre nem felel, aprót bólint, bár legszívesebben hevesen megrázná a fejét és elrohanna. Azonban most is lefagy, mint ilyen helyzetekben annyiszor, és valahol abban is biztos, hogy Sadie nem hagyná olyan könnyen elmenekülni. Lehajtja a fejét, ahogy rellonos fejtegetni kezdi elméletét. Nem először hall hasonló teóriákat megáról, de még mindig fáj, hiszen sokáig maga Ramóna is kételkedett abban, hogy valóban helye van itt.
Közben a fél fülén hagyott fejhallgatóban felcsendül a Yellow Submarine, érdekes kontrasztot adva a helyzetnek. Telefonja a párkány másik felén fekszik, túl nagy mozdulatnak érzi, hogy kikapcsolja a zenét. Félni már nem fél igazán, de nagyon kellemetlenül érzi magát. Egyszerre reménykedik abban, hogy valaki erre jár és megmenti, és abban, hogy senki nem látja vagy hallja meg őket. Rossz szokásához híven száját kezdi rágni és a pulcsija alját gyűrögeti. Csak lába nem mozdul, most nem dobol a párkányon, ahhoz túlságosan feszült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=865984#post865984][b]Sadie Sallow - 2023.08.03. 14:51[/b][/url]

Ha kiderül, hogy ennyi defekt mellé még siketnéma is, feladom. Csak mered rám rémülten először, és úgy nyúl a pálca felé, mintha attól félne, megrázza. Ennél azért muszáj lesz jobban megerőltesse magát, bár fogalmam sincs, miért tesztelgetem.
Simán oda kellene csak dobnom neki, és elsétálni, ehelyett bármiféle kapkodást nélkülözve elhúzom a keze ügyéből, és nézegetni, forgatni kezdem ujjaim között.
- Pedig szép pálca. Remélem legalább tudod, milyen fából van, vagy milyen magja van - feszegetem tovább a témát hitetlenkedéssel hangomban. - Vagy előbb megmondanád, mi szól abból az izéből, mi?
Remélem legalább zenét hallgat, és nem valami porkasztot vagy micsodát. Igazából az se lepne meg ezek után.
Tekintetem ismét a lányra fordítom, azért ha netán felbátorodna és nekem akarna ugrani, ne érjen meglepetésként, de csak a pulcsiját gyűrögeti és olyan arckifejezést vág, hogy majdnem megsajnálom. Na jó, nem csak majdnem, de ezt úgyse fogom bevallani.
Muszáj valamit csinálnom, mielőtt még ráunok a helyzetre és magára hagyom, ahogy azt amúgy valószínűleg eredetileg kellett volna tennem, és lám, "zsenialitásom" újból megvillantom, akárcsak a pálcát kezemben.
- Invito! - bökök vele a párkányon pihenő mobiltelefon irányába. Nem olyan biztosan, mintha a sajátommal csináltam volna, de a varázslat működik, és a mugli kütyü a kezembe reppen. Vagyis majdnem, de sikerül elkapnom, mielőtt félúton a kövön csattanna. Még nem döntöttem el, hogy összetörjön-e vagy se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=866234#post866234][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.08.20. 23:14[/b][/url]

A provokatív kérdésre lehajtja a fejét. Persze, hogy tudja. El nem felejtette soha, mióta először hallotta a varázsló szájából, akitől megvette már öt évvel ezelőtt.
- The Beatles - felel a második kérdésre, továbbra is lehajtott fejjel. - És tudom - motyogja végül az első kérdéshez tartozó választ is, kis szünet után. - Gesztenyefa, unikornisszőr, 10 és fél hüvelyk. - Óvatosan tekint oldalra a rellonosra. Szemei a másik cipőjét figyelik, a szemébe nem néz. Fogalma sincs, mivel kéne visszavágnia.
A varázslat meglepi. Valahogy nem gondolta, hogy a Sadie-nek pont a telefonja kéne. Késve kap utána, előszőr a párkány majd a föld felé. Arca láthatóan rebben meg, ahogy a készülék majdnem a földet éri, s szíve nagyot dobban, mikor a lány mégis elkapja azt. A zene pedig továbbra is szól a fülében.
Szemei a telefonjára tapadnak. Talán azt még jobban félti mint a pálcáját. Pedig nincs pénze egyiket sem pótolni. Valamit muszáj lenne tenni, de fogalma sincs mit. Alig bír megmozdulni. Még karjait is leengedi maga mellé, ujjaival rászorítva az ablakpárkányra. Közben lábait már lelógatta róla, teljes testtel a rellonos felé fordulva, bár továbbra sem mutatja semmi jelét, hogy vissza akarna vágni valamivel. Nem is bírna. Ahhoz túlságosan feszült,

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=866584#post866584][b]Sadie Sallow - 2023.09.03. 18:53[/b][/url]

Felvonom az egyik szemöldököm, és úgy nézek rá, mintha épp az imént rókázta volna ki előttem a reggelijét. Elnézve amúgy az arckifejezését, már amennyit látok belőle, lehet közel is áll hozzá, szóval nem ártana hátrálnom néhány lépést. Annyira fixírozza a cipőmet, még a végén arra fog célozni.
Aprót nevetek, és megcsóválom a fejem szavait hallva.
- Baszki, te tényleg előbb mondtad meg, mi szól a füledben - mondom némi őszinte ámulattal a hangomban. Ez a csaj direkt égeti magát, pedig már így is ropogósra sült.
Egyébként nem vagyok szakértő, akár kamuzhatott is valamit a pálcáról. Bár.. ahogy elnézem a méret az stimmel. De nem sokáig vizslatom, inkább kipróbálom, vajon tényleg lehet-e vele varázsolni, mert még az is kiderülhet a csajról, hogy tévedésből engedték be a kastélyba.
- Na? Semmi? - kérdezem, és felé nyújtom a telefont, aztán a pálcát, aztán visszahúzom a kezem a kincseivel. Most komolyan, csináljon már valamit, egy kicsit erőltesse már meg magát, ez így rohadt unalmas. - Ezek szerint megtarthatom őket?
Zsebre dugom a pálcáját, a telefont pedig nem túl nagy érdeklődéssel forgatni kezdem, meg nyomkodni. Nem mintha bármi hasznom lenne a mugli kütyüjéből, valószínűleg az első sarkon el is fogom dobni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868017#post868017][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.10.04. 20:45[/b][/url]

Jóllakottan indul az SVK órájára. Ez egy olyan tantárgy, amivel még egészen lelkesnek is mondható. Kigombolt talárban, zsebre dugott kézzel ballag a folyosón, arcán általános nyugalom. Egészen addig, míg a sarkon befordulva szeme elé nem kerül a jelenet, melynek láttán egy pillanat alatt elönti a pulykaméreg. Szemöldökei összeszaladnak, kezei ökölbe szorulnak, és gondolkodás nélkül rántja ki talárja belső zsebéből a pálcáját, a rellonosra szegezve azt.
- Hé! - Hangjára még a vöröske is összerezzen, pedig Timi pont őt szándékozik megmenteni. Nem tudja eldönteni, hogy az olyan nagyon védtelennek látszó lány fiatalabb vagy idősebb-e nála, de nem is foglalkozik sokat a kérdéssel. - Mi a francért nem hagyod békén?! Ártott ő neked valamit? - Költői kérdés, természetesen. Látszik az alacsony lányon, hogy a légynek se tudna ártani. Abból főleg, ahogy a pillanatra felé nyújtott holmijáért nyúl, de rögtön vissza is rántja a kezét.
- Mi lenne, ha visszaadnád neki azt a telefont? - Fejével bök az ablak alatt álló lány felé. Hangja erős és számonkérő, s még egy lépést is tesz fenyegetően Sadie felé. A pálcáját nem fogja használni, amíg nem muszáj, de gondolatai között már sorakozik néhány ártás és rontás a biztonság kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868264#post868264][b]Sadie Sallow - 2023.10.09. 17:05[/b][/url]

Ha bárki kérdezné, minek csinálom, amit csinálok, és őszintén kellene felelnem, valószínűleg nem menne. Elvégre annyira semmit nem csinál, annyira nem erőlteti meg magát egy kicsit se, hogy egész egyszerűen untat. Ezzel az erővel akár egy lovagi páncélról is lelophattam volna a sisakját, de az valószínűleg elszántabban próbálná visszaszerezni, ami az övé, még ha nem is tud önmagától mozogni. Meg úgy egyáltalán, tudata sincs, amivel realizálhatná, hogy nincs meg a feje.
De ez a csaj, ez még ennyire se képes, elvegetál a párkányon, és nagyjából úgy fest, hogy akár a homloka közepére is írhatnám tollal, hogy "szemetes", azt is hagyná.
- Jó, akkor a második emeleti fiú vécében hagyom neked - sóhajtok unottan, ám a következő pillanatban összerezzenek kissé, és a hang irányába fordulok.
Egy látványosan feldúlt, harmadik fél robban a képbe, és pálcát is ránt. Az enyémben persze nem az van, hiszen a Kukacsajét zsebre tettem, a mugli vackát meg legfeljebb hozzávághatom az érkezőhöz, de az nem volna túl elegáns, vagy hatásos. De ennél pálca van, és ha nem is meri még rám szegezni, úgy tűnik kész rá, hogy használja, ami alaposan megdobja az adrenalin szintemet, és azonnal érzékelem, hogy elborul az agyam.
- Mi a szart ütöd az orrod bele? Talán a barátnőd, vagy mi? - A legalapabb, legbénább visszavágás, tudom, de hirtelen jobb nem jut eszembe. Legalább elfogadó vagyok, na.
Lepillantok a telefonra, és egy pillanat töredékét követően az eridonos felé dobom. Nyilván felesleges elkapnia, hiszen egy reparo helyreteszi, ha összetörik, de arra számítok, hogy ösztönösen úgy reagál, ahogy egy ember szokott, és nem gondolja végig boszorkányként a helyzetet. Így pedig van időm a kezembe kaparintani a zsebre dugott pálcát. Feltéve, hogy ugye igazam van. Ha nincs, akkor, nos.. lehet kapok a szemem közé egy átkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868328#post868328][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.10.10. 18:25[/b][/url]

Nem ez az első alkalom, hogy ilyesmi helyzetbe keveri magát. Már a gyerekotthonokban is előszeretettel ütötte bele az orrát a hasonló vitákba. A különbség most csak annyi, hogy ezúttal nem csupán az öklét, - bár azt is használja majd, ha kell - hanem a pálcáját szegezi a rellonosnak. Sosem célja bántani a támadót, de mindig elhatározza, hogy megteszi, ha kell. Csak a védtelent akarja védeni. Ezúttal a navinés vöröskét.
Ahogy Sadie hozzászól, Timi szemei - ha lehet - még inkább összeszűkülnek. Sosem vette az ilyesmit sértésnek magára nézve, ellenben hatalmas dühöt szült benne, ha másokra használták sértésként. Ezúttal is kiszúrja a navinés arcán átfutó, nem is igazán beazonosítható érzelmet.
- És mi van, ha igen?! - Összehúzott szemekkel, a dühtől vöröslő arccal bámul a vele szemben állóra, várva, hogy mi lesz annak következő lépése. Közben fejével megpróbál inteni a navinésnek, hogy álljon már tovább, de a csajszi csak földbegyökerezett lábakkal bámulja a földet fejhallgatója alatt.
Ekkor dönt a rellonos, és vágja Timihez a telefont. Az eridonos szemei kikerekednek egy pillanatra, azonban agya átkapcsolt, amint pálcája a kezébe került, így már lendít is a varázseszközön.
- Protego. - A hirtelen idézett pajzsot ugyan átszakítja a telefon kemény anyaga, ám a varázslat egy pillanatra meg is állítja azt röptében, elkerülve ezzel azt, hogy megüsse Timit. A készülék hangos csattanással ér földet, képernyőjén landol. Az eridonos egy pillanatra ösztönösen lehunyja a szemét, ám kinyitva azt pont elkapja, ahogy az ablak alatt álló vörös beleremeg a csattanásba. A halványzöld telefontok takarja, hogy lett-e baja a készüléknek, Timi azonban nem látja idejét annak, hogy most emiatt aggódjon. Ki tudja, mi lesz ebből, ha a rellonos is pálcát ránt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868329#post868329][b]Sadie Sallow - 2023.10.10. 18:43[/b][/url]

Nem ismerném el, de rettenetesen feszélyez, hogy pálcát rántottak rám, és nincs a kezemben a sajátom, hogy megvédjem magam, vagy a legjobb védekezés a támadás elvet alkalmazva leátkozzam a másikat, mielőtt még neki támadnának ötletei. De hangomból, és ingerültségemből talán átjön valamelyest az érzés.
És nem csak erről van szó, hanem a nagyon is ismerős helyzetről, amibe felelőtlenül megint belerángattam magam, pedig mérföldekre kerülnöm kéne. Hogy valakivel párbajozzak.
Ha megneszelik, hogy nem bírok magammal, hogy jártamban-keltemben a varázspálcán az ujjam vége, lehet bizonyíték nélkül is eldugnak valami sötét lyukba, és akkor aztán végképp elégedettek lehetnek majd a szüleim. Nem jelentek majd fenyegetést az oly nagy gonddal felépített hírnevükre.
Hitetlenkedve megcsóválom kicsit a fejem, és örömtelenül felnevetek.
- Mit művelsz? Csak el kellett volna kapnod. - Jó, talán nagyobb lendülettel dobtam, mint kellett volna, de ki mondaná ezt meg? - Most nézd meg, összetörted a mugli vacakját szegény sárvérűnek.
A navinés felé pillantok, megjátszott sajnálkozással, aztán vissza a csajára. Persze nem az, gondolom, de most jól elkönyveltem annak, mert undok vagyok. És mert még mindig a kezében van a pálcája, ami nagyon felcsesz.
- Tedd azt el, mielőtt még véletlenül megátkozod magad - förmedek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868332#post868332][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.10.10. 19:19[/b][/url]

Egyelőre a másik nem támad, nem is ránt pálcát, de Timi érzi rajta, hogy feszült. Az ilyesmit mindig is könnyen kiszemelte. Titkon talán vágyik rá, hogy Sadie visszatámadjon, és indoka legyen kiadni a mérgét. Egyre nehezebben fékezi magát. Pedig a szülei biztosan nem lelkesednének érte, ha ilyesmi balhéba keveredne. Nekik pedig sokkal jobban meg akart felelni, mint eddig bárkinek.
A fejcsóválásra szemforgatás a válasz, ám a következő mondat olyan mély pontot ér el Timiben, hogy a rellonos talán semmivel nem tudná jobban felidegelni.
- Minek nevezted?! - Testtartása már egyértelműen támadó, szemei összeszűkülnek, de így is látszik a bennük égő dühös tűz. Fejét előre szegi, és még lép is egyet a másik felé. - Hogy merészeled?! - sziszegi dühösen. Hangjából egyértelműen kivehető, hogy most igazán feldühítették. A rellonos gúnyossága pedig csak még jobban kihozza a sodrából.
- Rictusempra! - Hangja határozott, megnyomva a varázsige középső szótagjait. Fűzfapálcáját egyenesen Sadie gyomrára szegezi, és minden dühét beletolja a varázslatba. - Lássuk kit átkozok meg - morogja, dühösen bámulva ellenfelét. Szinte már el is felejti, hogy egy harmadik fél is jelen van, pont az, aki miatt belement az egészbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868334#post868334][b]Sadie Sallow - 2023.10.10. 19:47[/b][/url]

Egy kicsit még meg is lep, mennyire betalálok ezzel az idejétmúlt sértéssel. Azért úgy tűnik, lehet akármilyen elfogadó a világ, meg felvilágosult, vannak dolgok, amik ugyanúgy hatnak. Pedig még csak nem is gondolom úgy igazán komolyan. Lenézem, meg kevesebbnek tartom a mugli származásúakat, de nincs bennem gyűlölet irántuk, és nem gondolom, hogy ki kéne halniuk vagy ilyesmi. Az ilyen elborult nézetek azért még tőlem is távol állnak.
Azonban a sértés az sértés, és felfokozott helyzetben bizony az eszköztár részét képzi minden, ilyenkor nincs tabu. És ha nem a pálcámmal, akkor a szavaimmal támadok, és úgy látszik, annyira hatásosak, hogy még előbbi fegyverem is elfelejtem a kezembe kaparintani.
Farkasszemet nézek a felém közeledővel, de nem mozdulok. Nem hátrálok, nem teszek semmilyen mozdulatot, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy csak az eszét játssza, és úgysem mer semmit lépni. Aztán kicsit elnyúlik az arcom meglepettségemben, ahogy a hasamnak szegezett pálcára esik a pillantásom.
- Ne...! Neeeeeheeheheeeeee...! - Kétrét görnyedve kacagni kezdek, úgy érzem, mintha ezernyi kis tollpihe csiklandozná minden érzékenyebb porcikámat.
Térdre esve, az oldalamat szorongatva nevetek, míg lassan el nem múlik a varázslat hatása, és akkor is hosszú pillanatokig levegőért kapkodok még.
- Ezt.. ezt nem kellett volna - jelentem ki, fülemig vörösödött fejjel, és előkotrom a navinés pálcáját zsebemből.
- Locomotor Mortis! - A lábbilincselő átok sikerétől függetlenül felpattanok, és lendületből ellököm a csajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868336#post868336][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.10.10. 20:32[/b][/url]

A sértés mélyen talál, régi sebeket szakít fel, melyeknek talán még maga Timi sincsen tudatában. Ramónáról meg is feledkezik, agyát elborítja a vörös köd, és gondolkodás nélkül szegezi pálcáját Sadie-re, kimondva a varázsigét. Még valami elégedettség félét is érez, ahogy ellenfele a szeme előtt görnyed össze a csikiző ártásától. Szemeiben még mindig ég a dühös tűz, s szinte már vicsorog a másikra.
Ahogy látja a rellonoson, hogy a varázslat hatása múlóban van, le is engedi a pálcáját. Nem tervez újabb ártást szórni a földön görnyedő Sadie-re, de ugyanakkor arra sem számít, hogy ellentámadást kapna. Még akkor sem, mikor a fenyegetésszerű mondat elhagyja a másik száját. Váratlanul éri az átok, azzal együtt pedig a lábait megszorító érzés is. Az átok összehúzza az addig kisterpeszben tartott lábait. Fel is szisszen az érzésre, ám azonnal pontosan levágja, mi is történt.
Még váratlanabbul éri, mikor Sadie neki vetődik. Ellépni akkor se tudna, ha lenne ideje ilyesmin gondolkodni. Erőteljes nyögés kíséretében esik a köre, s bár kezeivel tompítja az esést, ennek következtében pálcája zajosan gurul el a kövön. Lábait közben elengedi az idegen pálcával végzett átok, ezzel minden végtagja is felszabadul.
Fejét emeli csak fel, s miközben pálcája után nyúlkál, lábaival megpróbálja kigáncsolni a rellonost. Látatlanban kutat a fűzfapálca után, kevés sikerrel. Közben pedig igyekszik nem tudomást venni a fenekébe és könyökeibe belenyilalló fájdalomról - ebben ugyan az egekbe szökött adrenalin szintje segíti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868396#post868396][b]Sadie Sallow - 2023.10.11. 18:47[/b][/url]

Fel nem merült bennem, hogy párbajozni akarnék, és a szerencsétlen mugli ivadék segítségére siető csajból se néztem ki, hogy ennyire komolyba tolja a dolgot át. Csak kekeckedtem kicsit, szórakoztam, nem történt semmi, mit kell rögtön átkozódni? Aztán meg még meglepődik, ha összekoccan a bokája.
Tudom, hogy az utolsó dolog, amit ilyen helyzetben tenni érdemes, a kicsinyes bosszú, de lássuk be, nem én uralkodom az érzelmeimen, hanem épp fordítva. És azzal senki nem sétálhat el büntetlenül, hogy engem a földre kényszerít. A térdeimre!
Látszik, mennyire elborul az agyam, hogy bele sem gondolok, mennyire megütheti magát valaki, ha így fellökik, de ahogy a földre kerül, rögtön megpróbál kigáncsolni. Meg is tántorodom, és csak pár tétova lépéssel arrébb sikerül visszanyernem az egyensúlyomat, addig pedig van ideje összekaparni a pálcáját.
De arra már nem szándékozok időt hagyni neki, hogy használja is, ha netán sikerül az ujjai közé kaparintania.
- Meg ne próbáld! - dörrenek rá, és ahogy ott állok, és rászegezem az elbitorolt varázspálcát, hirtelen rettentően rossz érzésem támad. De ja vu.
- Tudod mit..? Eleget szórakoztam veletek - jelentem ki, próbálva hangom felsőbbrendű kicsengését megőrizni.
Úgy teszek, mint aki győzött, és nem menekülőre fogja épp. Minden csak attól függ, hogyan adjuk elő. A navinés pálcáját vissza is adhatnám a kezébe, de inkább csak ledobom elé a földre, hanyagul, szinte undorodva, és hős megmentőjére is vetek még egy utolsó lesajnáló pillantást.
- Csá, lúzerek! - Azzal sarkon fordulok, és megpróbálok nem elfutni, hanem szépen, méltóságteljesen elvonulni.