Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=864295#post864295][b]Sadie Sallow - 2023.05.26. 10:41[/b][/url]

Mióta itt vagyok, igyekszem nem kelteni feltűnést. Igazából jobb szeretném, ha békén is hagyna mindenki, legalábbis egyelőre. Nyilván a durcázástól és befelé fordulástól nem várhatok megoldást mindarra, ami történt, de jobb ötlet híján ennyire telik tőlem jelenleg. Pedig nem ilyen vagyok. Nem ilyen voltam legalábbis. Szerettem magam körülvenni másokkal, tudni a dolgokról és a részük lenni, de nem itt akarok lenni. Nem ezekkel az emberekkel körülvéve. A nagybátyámra is haragszom, pedig aztán semmi okom rá, mert befogadott, és a maga módján megtesz mindent értem, de az, hogy látom, ráadásul nem csak pár évente egyszer, nem tesz mást, mint újra és újra emlékeztet arra, hogy miért vagyok ezen falak között. Nem mintha maguk a falak meg kvázi minden más nem ugyanezt tenné.
Szóval csak járok egyik óráról a másikra, nem szólok senkihez, csak, ha muszáj, de aztán meglátok egy lányt, aki mintha mindent elkövetne azért, hogy a legkevésbé sem ideillőnek tűnjön.
Nem vagyok annyira maradi gondolkodású, mint a szüleim, de amit ez a csaj művel egy ablakban ülve, attól tikkelni kezd a szemem. Próbálom egy pár pillanatig emészteni a látottakat, és közben tartani magam ahhoz, hogy mindenkire nagy ívben teszek, de ehelyett mégis inkább odalépek hozzá, miután látom, hogy a pálcája a földön koppan. Felveszem, és miután továbbra sem vesz tudomást rólam, egy laza mozdulattal félreütöm vele füléről a fejhallgatót.
- Ez a tiéd? - kérdezem kétkedő hangon, és véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy ha érte nyúlna, odaadjam neki. - Kötve hiszem, elvégre úgy nézel ki, mint valami protekciós kvibli, aki csak azért van itt, mert az egyik professzor kölyke, és magával rángatta, hátha egyszer véletlenül mégis megmutatkozna rajta a mágia.
Úgy nézek rajta végig, mintha egy abban is kételkednék, hogy egyáltalán van varázsló felmenője. Nem utálom a muglikat, vagy ilyesmi, csak hát.. ők muglik. Kevesebbek nálunk, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=865984#post865984][b]Sadie Sallow - 2023.08.03. 14:51[/b][/url]

Ha kiderül, hogy ennyi defekt mellé még siketnéma is, feladom. Csak mered rám rémülten először, és úgy nyúl a pálca felé, mintha attól félne, megrázza. Ennél azért muszáj lesz jobban megerőltesse magát, bár fogalmam sincs, miért tesztelgetem.
Simán oda kellene csak dobnom neki, és elsétálni, ehelyett bármiféle kapkodást nélkülözve elhúzom a keze ügyéből, és nézegetni, forgatni kezdem ujjaim között.
- Pedig szép pálca. Remélem legalább tudod, milyen fából van, vagy milyen magja van - feszegetem tovább a témát hitetlenkedéssel hangomban. - Vagy előbb megmondanád, mi szól abból az izéből, mi?
Remélem legalább zenét hallgat, és nem valami porkasztot vagy micsodát. Igazából az se lepne meg ezek után.
Tekintetem ismét a lányra fordítom, azért ha netán felbátorodna és nekem akarna ugrani, ne érjen meglepetésként, de csak a pulcsiját gyűrögeti és olyan arckifejezést vág, hogy majdnem megsajnálom. Na jó, nem csak majdnem, de ezt úgyse fogom bevallani.
Muszáj valamit csinálnom, mielőtt még ráunok a helyzetre és magára hagyom, ahogy azt amúgy valószínűleg eredetileg kellett volna tennem, és lám, "zsenialitásom" újból megvillantom, akárcsak a pálcát kezemben.
- Invito! - bökök vele a párkányon pihenő mobiltelefon irányába. Nem olyan biztosan, mintha a sajátommal csináltam volna, de a varázslat működik, és a mugli kütyü a kezembe reppen. Vagyis majdnem, de sikerül elkapnom, mielőtt félúton a kövön csattanna. Még nem döntöttem el, hogy összetörjön-e vagy se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=866584#post866584][b]Sadie Sallow - 2023.09.03. 18:53[/b][/url]

Felvonom az egyik szemöldököm, és úgy nézek rá, mintha épp az imént rókázta volna ki előttem a reggelijét. Elnézve amúgy az arckifejezését, már amennyit látok belőle, lehet közel is áll hozzá, szóval nem ártana hátrálnom néhány lépést. Annyira fixírozza a cipőmet, még a végén arra fog célozni.
Aprót nevetek, és megcsóválom a fejem szavait hallva.
- Baszki, te tényleg előbb mondtad meg, mi szól a füledben - mondom némi őszinte ámulattal a hangomban. Ez a csaj direkt égeti magát, pedig már így is ropogósra sült.
Egyébként nem vagyok szakértő, akár kamuzhatott is valamit a pálcáról. Bár.. ahogy elnézem a méret az stimmel. De nem sokáig vizslatom, inkább kipróbálom, vajon tényleg lehet-e vele varázsolni, mert még az is kiderülhet a csajról, hogy tévedésből engedték be a kastélyba.
- Na? Semmi? - kérdezem, és felé nyújtom a telefont, aztán a pálcát, aztán visszahúzom a kezem a kincseivel. Most komolyan, csináljon már valamit, egy kicsit erőltesse már meg magát, ez így rohadt unalmas. - Ezek szerint megtarthatom őket?
Zsebre dugom a pálcáját, a telefont pedig nem túl nagy érdeklődéssel forgatni kezdem, meg nyomkodni. Nem mintha bármi hasznom lenne a mugli kütyüjéből, valószínűleg az első sarkon el is fogom dobni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868264#post868264][b]Sadie Sallow - 2023.10.09. 17:05[/b][/url]

Ha bárki kérdezné, minek csinálom, amit csinálok, és őszintén kellene felelnem, valószínűleg nem menne. Elvégre annyira semmit nem csinál, annyira nem erőlteti meg magát egy kicsit se, hogy egész egyszerűen untat. Ezzel az erővel akár egy lovagi páncélról is lelophattam volna a sisakját, de az valószínűleg elszántabban próbálná visszaszerezni, ami az övé, még ha nem is tud önmagától mozogni. Meg úgy egyáltalán, tudata sincs, amivel realizálhatná, hogy nincs meg a feje.
De ez a csaj, ez még ennyire se képes, elvegetál a párkányon, és nagyjából úgy fest, hogy akár a homloka közepére is írhatnám tollal, hogy "szemetes", azt is hagyná.
- Jó, akkor a második emeleti fiú vécében hagyom neked - sóhajtok unottan, ám a következő pillanatban összerezzenek kissé, és a hang irányába fordulok.
Egy látványosan feldúlt, harmadik fél robban a képbe, és pálcát is ránt. Az enyémben persze nem az van, hiszen a Kukacsajét zsebre tettem, a mugli vackát meg legfeljebb hozzávághatom az érkezőhöz, de az nem volna túl elegáns, vagy hatásos. De ennél pálca van, és ha nem is meri még rám szegezni, úgy tűnik kész rá, hogy használja, ami alaposan megdobja az adrenalin szintemet, és azonnal érzékelem, hogy elborul az agyam.
- Mi a szart ütöd az orrod bele? Talán a barátnőd, vagy mi? - A legalapabb, legbénább visszavágás, tudom, de hirtelen jobb nem jut eszembe. Legalább elfogadó vagyok, na.
Lepillantok a telefonra, és egy pillanat töredékét követően az eridonos felé dobom. Nyilván felesleges elkapnia, hiszen egy reparo helyreteszi, ha összetörik, de arra számítok, hogy ösztönösen úgy reagál, ahogy egy ember szokott, és nem gondolja végig boszorkányként a helyzetet. Így pedig van időm a kezembe kaparintani a zsebre dugott pálcát. Feltéve, hogy ugye igazam van. Ha nincs, akkor, nos.. lehet kapok a szemem közé egy átkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868329#post868329][b]Sadie Sallow - 2023.10.10. 18:43[/b][/url]

Nem ismerném el, de rettenetesen feszélyez, hogy pálcát rántottak rám, és nincs a kezemben a sajátom, hogy megvédjem magam, vagy a legjobb védekezés a támadás elvet alkalmazva leátkozzam a másikat, mielőtt még neki támadnának ötletei. De hangomból, és ingerültségemből talán átjön valamelyest az érzés.
És nem csak erről van szó, hanem a nagyon is ismerős helyzetről, amibe felelőtlenül megint belerángattam magam, pedig mérföldekre kerülnöm kéne. Hogy valakivel párbajozzak.
Ha megneszelik, hogy nem bírok magammal, hogy jártamban-keltemben a varázspálcán az ujjam vége, lehet bizonyíték nélkül is eldugnak valami sötét lyukba, és akkor aztán végképp elégedettek lehetnek majd a szüleim. Nem jelentek majd fenyegetést az oly nagy gonddal felépített hírnevükre.
Hitetlenkedve megcsóválom kicsit a fejem, és örömtelenül felnevetek.
- Mit művelsz? Csak el kellett volna kapnod. - Jó, talán nagyobb lendülettel dobtam, mint kellett volna, de ki mondaná ezt meg? - Most nézd meg, összetörted a mugli vacakját szegény sárvérűnek.
A navinés felé pillantok, megjátszott sajnálkozással, aztán vissza a csajára. Persze nem az, gondolom, de most jól elkönyveltem annak, mert undok vagyok. És mert még mindig a kezében van a pálcája, ami nagyon felcsesz.
- Tedd azt el, mielőtt még véletlenül megátkozod magad - förmedek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868334#post868334][b]Sadie Sallow - 2023.10.10. 19:47[/b][/url]

Egy kicsit még meg is lep, mennyire betalálok ezzel az idejétmúlt sértéssel. Azért úgy tűnik, lehet akármilyen elfogadó a világ, meg felvilágosult, vannak dolgok, amik ugyanúgy hatnak. Pedig még csak nem is gondolom úgy igazán komolyan. Lenézem, meg kevesebbnek tartom a mugli származásúakat, de nincs bennem gyűlölet irántuk, és nem gondolom, hogy ki kéne halniuk vagy ilyesmi. Az ilyen elborult nézetek azért még tőlem is távol állnak.
Azonban a sértés az sértés, és felfokozott helyzetben bizony az eszköztár részét képzi minden, ilyenkor nincs tabu. És ha nem a pálcámmal, akkor a szavaimmal támadok, és úgy látszik, annyira hatásosak, hogy még előbbi fegyverem is elfelejtem a kezembe kaparintani.
Farkasszemet nézek a felém közeledővel, de nem mozdulok. Nem hátrálok, nem teszek semmilyen mozdulatot, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy csak az eszét játssza, és úgysem mer semmit lépni. Aztán kicsit elnyúlik az arcom meglepettségemben, ahogy a hasamnak szegezett pálcára esik a pillantásom.
- Ne...! Neeeeeheeheheeeeee...! - Kétrét görnyedve kacagni kezdek, úgy érzem, mintha ezernyi kis tollpihe csiklandozná minden érzékenyebb porcikámat.
Térdre esve, az oldalamat szorongatva nevetek, míg lassan el nem múlik a varázslat hatása, és akkor is hosszú pillanatokig levegőért kapkodok még.
- Ezt.. ezt nem kellett volna - jelentem ki, fülemig vörösödött fejjel, és előkotrom a navinés pálcáját zsebemből.
- Locomotor Mortis! - A lábbilincselő átok sikerétől függetlenül felpattanok, és lendületből ellököm a csajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=868396#post868396][b]Sadie Sallow - 2023.10.11. 18:47[/b][/url]

Fel nem merült bennem, hogy párbajozni akarnék, és a szerencsétlen mugli ivadék segítségére siető csajból se néztem ki, hogy ennyire komolyba tolja a dolgot át. Csak kekeckedtem kicsit, szórakoztam, nem történt semmi, mit kell rögtön átkozódni? Aztán meg még meglepődik, ha összekoccan a bokája.
Tudom, hogy az utolsó dolog, amit ilyen helyzetben tenni érdemes, a kicsinyes bosszú, de lássuk be, nem én uralkodom az érzelmeimen, hanem épp fordítva. És azzal senki nem sétálhat el büntetlenül, hogy engem a földre kényszerít. A térdeimre!
Látszik, mennyire elborul az agyam, hogy bele sem gondolok, mennyire megütheti magát valaki, ha így fellökik, de ahogy a földre kerül, rögtön megpróbál kigáncsolni. Meg is tántorodom, és csak pár tétova lépéssel arrébb sikerül visszanyernem az egyensúlyomat, addig pedig van ideje összekaparni a pálcáját.
De arra már nem szándékozok időt hagyni neki, hogy használja is, ha netán sikerül az ujjai közé kaparintania.
- Meg ne próbáld! - dörrenek rá, és ahogy ott állok, és rászegezem az elbitorolt varázspálcát, hirtelen rettentően rossz érzésem támad. De ja vu.
- Tudod mit..? Eleget szórakoztam veletek - jelentem ki, próbálva hangom felsőbbrendű kicsengését megőrizni.
Úgy teszek, mint aki győzött, és nem menekülőre fogja épp. Minden csak attól függ, hogyan adjuk elő. A navinés pálcáját vissza is adhatnám a kezébe, de inkább csak ledobom elé a földre, hanyagul, szinte undorodva, és hős megmentőjére is vetek még egy utolsó lesajnáló pillantást.
- Csá, lúzerek! - Azzal sarkon fordulok, és megpróbálok nem elfutni, hanem szépen, méltóságteljesen elvonulni.