Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Ez egy olyan bakancslistás dolog nekem. Belépni a helyre - megtalálni se volt semmi -, amit az itt töltött időm alatt sikerült elkerülnöm. Mentségemre legyen mondva, életem szerves része csupán egy évvel jár felettem, így egészen idáig megleheteősen könnyű dolgom volt.
Most viszont... most viszont a létező összes támaszom magamra hagyott, mondván a VAV az enyém. Magamnak kell megírnom és magamtól. Persze, aláírom én, hogy ez tényleg egy nagy dolog, és megalapozná a jövőm, ha nem alapozta volna már meg valami más már nagyon régen.
És se a művészetin, se a zenekarban nem tartják fontosnak ezt. Mármint, nem sokat érsz a VAV-val egy művészet központú világban, ahol a tehetség számít... meg a kitartás, mint utólag kiderült. És áldom anyám, hogy tőle bőven eleget örököltem, mert most csupán a végkimerülés látszik rajtam. És semmi, ami azt suggalná, feladom.. végeztem, pedig ilyenkor szokott az történni.
Végre megtaláltam az utam, nincsenek bennem kérdőjelek, és el tudom hinni, hogy igenis erre születtem. Kellett az a pár év, hogy visszatalőáljak a zenéhez, hogy próbálgassam a szárnyaim máshol is.
Most pedig kell a nyamvadt vizsga, hogy végre magam mögött tudjam ezt az időszakot. Nem voltam jó diák soha, vagy csaltam, vagy a nevem juttatott át a vizsgákon, amiknek még csak komolyabb tétje sem volt.
Most viszont nem csalhatok, főleg mert valószínűleg nem is tudnék, és a minisztérium embereit, akik majd felügyelnek, szerintem pont nem fogja érdekelni, hogy Felagund vagyok.
Határozottan lépek be most először a könyvtárba, hogy aztán valahol középtájt meg is torpanjak. Asztalok... könyvek... rengeteg könyv. Olyan, mintha a polcoknak soha nem lenne vége, és a bátorságom el is száll. Nem, a megütközött tekintetek se segítenek, amivel engem vizslatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782260#post782260][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.03. 19:44[/b][/url]

Ez egy olyan bakancslistás dolog nekem. Belépni a helyre - megtalálni se volt semmi -, amit az itt töltött időm alatt sikerült elkerülnöm. Mentségemre legyen mondva, életem szerves része csupán egy évvel jár felettem, így egészen idáig megleheteősen könnyű dolgom volt.
Most viszont... most viszont a létező összes támaszom magamra hagyott, mondván a VAV az enyém. Magamnak kell megírnom és magamtól. Persze, aláírom én, hogy ez tényleg egy nagy dolog, és megalapozná a jövőm, ha nem alapozta volna már meg valami más már nagyon régen.
És se a művészetin, se a zenekarban nem tartják fontosnak ezt. Mármint, nem sokat érsz a VAV-val egy művészet központú világban, ahol a tehetség számít... meg a kitartás, mint utólag kiderült. És áldom anyám, hogy tőle bőven eleget örököltem, mert most csupán a végkimerülés látszik rajtam. És semmi, ami azt suggalná, feladom.. végeztem, pedig ilyenkor szokott az történni.
Végre megtaláltam az utam, nincsenek bennem kérdőjelek, és el tudom hinni, hogy igenis erre születtem. Kellett az a pár év, hogy visszatalőáljak a zenéhez, hogy próbálgassam a szárnyaim máshol is.
Most pedig kell a nyamvadt vizsga, hogy végre magam mögött tudjam ezt az időszakot. Nem voltam jó diák soha, vagy csaltam, vagy a nevem juttatott át a vizsgákon, amiknek még csak komolyabb tétje sem volt.
Most viszont nem csalhatok, főleg mert valószínűleg nem is tudnék, és a minisztérium embereit, akik majd felügyelnek, szerintem pont nem fogja érdekelni, hogy Felagund vagyok.
Határozottan lépek be most először a könyvtárba, hogy aztán valahol középtájt meg is torpanjak. Asztalok... könyvek... rengeteg könyv. Olyan, mintha a polcoknak soha nem lenne vége, és a bátorságom el is száll. Nem, a megütközött tekintetek se segítenek, amivel engem vizslatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782267#post782267][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.03. 20:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782268#post782268][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.03. 21:06[/b][/url]

Könyv könyv hátán. Én meg már-már beleszédülök ebbe a látványba. Ha nem én lennék, most jönne el a pillanat, mikor hátraarcot vágok, és közlöm, hogy ottrohadjonmeganyamvadtvizsga, de Merlin mentsen meg attól, hogy bárki is szemtanúja legyen egy ilyen attitűdömnek.
- Üdv Mr. Kazanov - mert bár nem vagyok szerves része a kastélynak, és nem is vagyok non stop fellelhető, azért képben vagyok a változásokkal, mint páldául, hogy egy auror lett az igazgató, és a könyvtárosok névsora is nőtt. Megnézem magamnak a férfit azért, de csak kíváncsiságból, semminemű hátsószándék nem lappang bennem. Akik ismernek, tudják, hogy nem rendelkezem véget nem érő pasilajstrommal. Mily' kár.
- Életemben először vagyok itt, szóval - kecsesen vonom meg a vállam, nagy szemeimmel pislogva rá.
- A húgom tapasztaltabb, de ő épp nem ér rá, nekem meg most akadt némi időm a VAV-ra készülni, épp csak... túl sok a könyv - szinte suttogom, ahogy újra végignézek a szinte végtelennek tűnő sorokon.
- Szóval mit ajánl? Hogyan kezdjek hozzá? - mert értelemszerű, hogy egy Felagundnak nem kell segítség... sose kell segítség, de az ajánlatot hajlamos vagyok megfontolni.
- Igen, tudom.... jobb később, mint soha, nemde? - még a fejem is oldalra döntöm kissé, a szemöldököm is felvonom, csak hogy elejét vegyem a kérdéseknek, vagy az esetleges szemrehányásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782277#post782277][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.03. 21:43[/b][/url]

Kicsit felvonom szemöldököm amikor a nevemen szólít. Mert ezt úgy nem szokták tudni. Arra csak-csak emlékeznek, hogy hát igen volt egy új bácsi az évnyitón, de a név ritkán marad meg a buksikban.
- Életedben először? Elég nagyra nőtt elsős vagy - jegyzem meg inkább kicsit poénosabbra véve a hangulatot, mintsem komolyan gondolva a dolgot, elvégre azért látszik rajta, hogy nem tizennégy. Vagy ha igen kicsit túlérett tizennégyes.
- Ki a húgica? - kérdezek rá szórakozottan, de már a következő mondatán kattogok, miszerint a VAV-hoz lenne szüksége némi segítségre. Tudom, mi az, de azt nem tudom, hogy mi van benne. Mert amikor én azt megírtam, akkor magántanulóként tengődtem Oroszországban és pont nem érdekelt, mindenfélét csak összehordtam, hogy meglegyen a kettes. Nem akartam belemerülni a tanulásba, nem is volt időm az edzések és Katya mellett. S ha még az orosz követelményekre emlékeznék is, ami abszolút de kizárt, akkor sem vagyok benne biztos, hogy az megegyezik a Magyar mágiaügyi minisztérium által kiadott itteni tesztlap tartalmával.
- Hát tudod a követelménylistát? - kérdezek rá, hátha legalább lesz egy kis reménynyaláb amibe kapaszkodhatunk.
- Így van, sokkal jobb mintha soha nem jöttél volna be - bólogatok helyesen elvégre ebben igaza van. Hiába kicsit gázos, hogy eddig be se  tette a lábát a könyvtárba, még mindig sokkal jobb, hogy most meg merte lépni ezt, mintha nem tette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782282#post782282][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.03. 21:55[/b][/url]

- Köszönöm szépen, de tizenkilenc vagyok. Ráérünk még az efajta bókokkal - mosolygok rá, felvéve azt a halványka poénszálat.
- Lena Felagund... ekkora - mutatok itt a kezemmel, illusztrálva, hogy nekem akkor is csak egy törpe, ha soha nem volt -, szőke haj, Levitás, tuti látta már - megforgatom a szemem. Neki a törzshelye nyilván, de azért lassan ideje lenne elbeszélgetnem vele, hisz nem tud átverni, látom, mikor sunyul.
- Konkrétan az elmúlt ötév anyaga az itt tanított összes tárgyból. Ebből válogatnak ki úgy tíz-húsz kérdést... reménytelen, mi? - húzom el a szám, miután az én szemem előtt is felvázolódott a helyzet.
- Bár Ön meg tudná oldani ezt az aprócska problémát. Mint iskolai dolgozó, bejárása van a tanáriba is, nem? Engem nem szívesen látnak, nagyapám tett róla... na jó, főleg én - hogy mennyire bölcs dolog az első adandó alkalommal ilyesmire kérni valakit, az attól függ, mennyire és mire kapható a férfi.
- Körbevezet, vagy ilyesmi? Ha már itt vagyok - meg mégse ácsorogjunk már csak úgy itt..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782292#post782292][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.03. 23:13[/b][/url]

- Oh igen, Lenát ismerem, nagyon édes teremtés, ő készül illúziómágusnak - bólogatok. De azért magamban mosolyogva megjegyzem, hogy ezek a Felagundok mindenhol ott vannak.
- Semmi sem reménytelen - szólok közbe gyorsan, hogy azért na ilyen nincs, ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt azért valahogy csak-csak megoldja. Viszont a következő kérdése már nem volt ennyire szimpatikus, mint az előző. Elvégre az egyikben úgy érzem, hogy egy törött szárnyú kismadarat istápolok, a másikban pedig, hogy kukac helyett az ujjamat akarja leharapni csontostól.
- Esélytelen, hogy ilyesfajta galád tettekkel segítsek neked a jobb jegy megszerzésében - rázom meg a fejem szigorúan. Nem olyan fából faragtak, hogy erre a jófejségre, vagy inkább egyszerű kihasználásra vevő legyek.
- Azonban, van egy jóhírem. Minden amit az elmúlt öt évben tanítottak neked az itt van ebben a könyvtárban. Bájitaltan, bűbájtan és még sok meg sok tudományról szóló könyv. - kezdek bele, s pont jól jön, hogy megkéri vezessem körbe mert bólintva elindulok és intek, hogy kövessen.
- Vannak ilyen basic összefoglalások egyes tantárgyakról. Azok elég hasznosak arra, hogy feljöjjenek az emlékek az áttekintéskor. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb? Én a helyedben azzal kezdeném - megállok egy polcnál ahonnan kezdődnek az iskolai tantárgyakhoz köthető könyvek. Persze ez is elég tág, mert sok az anyag, sok a tudomány ez még csak az Á betű, vagyis az átváltoztatásról szóló könyvek polca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782576#post782576][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.06. 21:43[/b][/url]

- Ezt most nem mondja komolyan? - elég érdekes arcot vághatok, mert bár a húgomról van szó, ez az információ nekem teljesen új.
- Elment az esze - vonom le a konklúziót, egy fejcsóválás közepette. Rosszul kellene éreznem magam, csak mert egy idegentől hallok új információt, de mi - vagyis én ilyen vagyok -, nem csüggünk egymás nyakán, én meg kimondottan ügyelek arra, hogy a többieknek is meglegyen a saját kis élete. Nekem se fogta senki a kezem, mikor idejöttem. Lehet, ez volt a gond.
- Valahogy sejtettem - húzom el a szám. Hol vannak azok a tanárok, akik apu idejében tanítottak? Itt mindenki ennyire karót nyelt, és... na mindegy, pár hét és vége.
- Önismeret, Legendás lények, meg az a köves. Vicces, mindenki azt hiszi, hogy a bájital az, de... nem - megvonom a vállam, azt inkább nem ecsetelem, hogy mennyire nem.
- És merre vannak azok a könyvek? Vagy ezt az egészet végig kell itt járnom? - mert akkor felejtős. Hajlamos vagyok erőfeszítéseket tenni, de csak bizonyos mértékig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782867#post782867][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.09. 21:24[/b][/url]