36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Mikhail Sergejevics Kazanov hozzászólásai (43 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 3. 22:48 | Link

Min Jong


A reggeleim általában egyhangúan ugyanúgy teltek. Felkeltem, megvakartam a sejhajom, aztán elmentem intézni az ügyeimet és közben elkezdtem az aznapi rejtvényemet. Ebben társam no meg írnokom az a penne, amit még anno Katya bűvölt meg nekem. Bizony, ilyen kis lélektöredékekkel tele van zsúfolva a lakás, amitől olyan érzésem támad folyton, mintha egy kísértettel laknék együtt, aki csak úgy tébolyog fel és le, néha otthagyva illatát az egyik életében megfogott tárgyon.
Ha minden megvolt odabenn, elmélkedésemből kiszakadva,kikerültem onnan és nyugodtabban elindultam felöltözni, közben repült utánam újság, toll, hogy nehogy otthagyjam őket. Miután a ruha rajtam nyugodott, Bobon volt a sor, mert éhes ám a lakótárs, szóval amellett, hogy magamnak összedobtam egy tojást, ő is kapott abból a haleledelből amit akciósan vettem. Tehát lehet új Bobot is kell lassan vennem.
Az egész procedúra úgy nagyjából fél óra, kicsivel több, ha lassabban készülődök, ám még így is viszonylag korán szoktam megérkezni a könyvtárba, út közben megkapva a napi kávémat az egyik arra lefizetett manócskától. Míg sétáltam addig a kis flaskából a Baileys is belekerült, hogy legyen egy kis íze a dolognak.
Így léptem be azon a nagy, cikornyás ajtón aznap reggel, hónom alatt a rejtvénnyel, utána repülve a tollal, kezemben meg a kávéval, mikor is az egyik könyvtáros kollégám furcsa fogadtatásába ütköztem.
- Tessék? - meglepődve léptem ki az ajtón ellenőrizni, hogy jó helyen voltam-e, de azt írta " könyvtár " nem pedig " eldugottkávézóamiolyanmintakönyvtárajtódetökrenemaz ". Szóval megnyugodva léptem vissza a helységbe behúzva magam mögött az ajtót. Kettőnk közül ő van rossz helyen ha itt vár a kávéjára, úgyhogy én cammogva elindultam az asztalom felé, közben jót mosolyogva rajta.
- Tudok főzni ami azt illeti, de mondok neked valami jobbat barátocskám. Ez itt a kezemben egy még forró, gőzölgő kávéval teletöltött fél literes pohár.  - leteszem az asztalra az újságot, hogy aztán le tudjam csavarni a kupakot és meg tudjam mutatni bizonyíték gyanánt, hogy mennyire gőzölgő a cucc. Sőt az illúziómágiámmal kicsit rá is játszottam, mert ha kacsa akkor már legyen kövér.
- Bizony, hogy azok vagyunk. Mikhail vagyok, de inkább csak Misha. Szóval van bögréd? - Kérdem miután kezet rázok vele, ugyan a hajlásra csak biccentek. Tiszteletben tartom a szokásait azonban nem követem őket.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 3. 22:49 Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 10. 13:57 | Link

Lena Felagund


Ez is egy olyan átlagos nap, mint a legtöbb másik. Most már kezdek belerázódni a hétköznapokba, kezdem kiismerni a kastély mindennapjait. A kávésbögrémnek már látszik az alja, annyira jár az idő, hogy lassan keressek valami délutáni nassolni valót a konyhán. Míg a cirkuszban voltam erre különösen figyelnem kellett, hogy semmi olyat ne egyek amire nincs szükségem, meg kordában kellett tartani a testem és hasonló akkor fontos bolondságok. De azóta élvezem minden felesleges kilómat és minden túlcukrozott falatot a számban.
A könyvtárban csend honol, elégedetten körbenézek, majd bólintva mélyedek vissza a könyvembe. Izgalmas kalandregény, nem mondom, hogy egyedi gondolatmenet fut benne, de néha szeretek tömegcikkeket olvasni, amin nem kell gondolkodni, izgulni.
Még tíz oldal van hátra a következő fejezetig, az a célom. Ott tartok majd egy kis pihenőt. Ezen elmélkedve először csak a furcsa, túlzottan magas hőt érzékelem, majd meglátom a betűk között futó lángokat is.
Döbbenten engedem, hogy a könyv koppanjon az íróasztalon majd felkapom fejem, hogy lássam melyik kölyköt kell fenéken billenteni amiért felgyújtott egy középkategóriás könyvet. Mert ugyebár magától az ilyesmi nem lángol, tehát csakis valami csíny állhat e mögött.
Nem esik nehezemre kiszúrni a feltehetőleges elkövetőt, mert egy kislány eléggé errefelé koncentrál. Ekkor fordul meg a fejemben először, hogy talán nem igazi tűzről van szó, hanem esetleg...Elgondolkodva köhintek egyet, ha eddig nem vette volna észre, hogy kiszúrtam, majd mutató ujjammal intek, hogy jöjjön csak közelebb.
 
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 11. 00:02 | Link

Lena Felagund


Szerencsémre engedelmes a lány, nem rohan el, mert biztos nem indulnék utána, helyette szépen odabattyog hozzám és még mosolyog is kedélyesen.
Sőt, mielőtt szólhatnék a csészém is teletölti. Nem vagyok én semminek az elrontója, szóval ajkamhoz emelem és nagyot kortyolok belőle, majd visszateszem a helyére.
- Az én ízlésemet nem találta el, túl cukros hozzá, de az állaga elég kellemes, még egy kis gyakorlás és egészen el is lehet hinni, hogy nem a levegőt itatja ki velem a bögrémből - mosolyodom el, majd intek neki, hogy üljön le egy székre ami ott van tőle pár lépésre, csak errébb kell húzni.
- Ez milyen varázslat volt, pici devushka? Illúziót próbálgatja? - kérdezek rá kíváncsian, majd a könyvre csak legyintek.
- Égetni ugyan nem érdemes, mert mégiscsak olvasmány, de az agyat nem indítja be a története. - Fejtem ki röviden a véleményemet, mert úgy érzem erre több szót kár is pazarolni. Nem ilyenekből fog az ember nagyobb kedvet kapni a könyvekhez.
Így hát félre is teszem, miután gondosan belehelyezek egy papír könyvjelzőt, ami leginkább olyan, mintha egy cirkuszi sátor volna belehajtogatva. Hiába noh, egészen nem tudok elszakadni tőle, akármennyire is rossz emlékeket is idéz bennem. A múlt az múlt. Nem lehet lerázni mint a telefonos rátukmálókat.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 11. 00:03 Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 11. 19:37 | Link

Lena Felagund


- Fontos tanulság akkor ez, hogy ha máson alkalmazod az illúziót előbb gondolj bele, hogy milyen az ő ízlése. Úgy sokkal hitelesebb. Nézd meg a kiállását, modorát, arcvonásait, ruházatát, ebből sokszor az alapvető ízlését el venni - jegyzem meg okítás céljából, mielőtt újabb kortyot öntök le torkomon. Ez már sokkal ízesebb, a banán kellemesen előjön benne, de mint hozzá nem értő és az ízekre annyira nem figyelő a fahéjat már nem tudom kivenni belőle.
Azon hogy illúziómágus csak biccentek, ám legbelül örömmel tölt el mindig, ha találkozok eggyel. Még akkor is, ha az csak egy ebihal akinek épp kinőtt a lába, de még ott a popóján az úszó.
- Banánt és keserűt, ezt már jobban eltalálta - dicsérem meg, letéve a csészém. Vajon most kiittam belőle a maradék kávét, vagy azt még az előző alkalommal?
Elmosolyodok erre a nagy kérdésáradatra. Mennyire lányka szokás ez, csak azok tudják ennyire a fecsegésre használni a nyelvüket. Ebből aztán régen volt bőven részem nekem is.
Felagund név ismerősen cseng, az egyik tanárkollégát is így hívják, így rögtön rokonságot kötök kettejük között.
- Mint az öregebb Felagund? - kérdezek rá, majd ha igenezik akkor csak biccentek. Ezzel ő nincs előrébb, se hátrébb, csak az én képzeletbeli tudásfámat gyarapítja egy újabb vonallal.
- Huha, hát nem is tudom. Itt bácsizni szoktak? Vagy urazni? - zavartan vakarom meg a fejem, mert eddig még a diákok ilyen kérdéssel nemigen jöttek elő, de aztán csak legyintek és a legegyszerűbbet adom meg.
-Az igazi nevem Mikhail Sergejevics Kazanov. Szólíts ez alapján úgy, ahogy a többi dolgozót is szoktad - hagyom rá a meló nehezét és rázom meg mosolyogva a pici kezét. Milyen érdekes, hogy gyermeknél is kezet kell fogni itt.
- Igen, az vagyok - biccentek büszkén, mert jó a szívemnek, aztán a kérdésre csak jót mulatok.
- Hát az te vagy, csak az én nyelvemen. Lányka. Devuska.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 14:14 | Link

Lena Felagund


- Tudom, hogy nehéz, de ha sokat gyakorlod nemsokára már egy pillantással fel tudsz mérni valakit - bólintok. Tudom milyenek a gyermekek, ha nem is lenne sajátom a cirkuszban rengeteg volt, elvégre oda aki csak tudta a dolgozók közül is behozta a porontyot, s onnantól amolyan közös óvoda is voltunk. De soha nem zavart ez.
- Fahéj - konstatálom, hogy mit nem vettem észre. Ezt inkább a saját számlámra írom mint az övére, érzékeim ízek terén eléggé elhanyagoltak. A kérdésre elmosolyodok.
- Nos, az tőled függ. Ha azt akarod, hogy kávémérgezésem legyen illúzióval el tudod érni, s amíg fenn tartod addig azom lesz, de ezt fenntartani több órákig nehéz lesz. Viszont ha megszakítod az illúziót semmi utóhatása nem marad, hacsak nem esik el közben az illető és veri be valamiét - felelek vigyorogva, majd gyorsan odateszem felemelt mutatóujjal - de azt nem szabad direkt csinálni, hogy valakit megsebezz - szívesen odatenném hozzá, hogy ha bántani akar valakit, akkor menjen ökölre, mert akkor maximum büntetést kap, meg amúgy is ez a legferebb módja a nézetkülönbségeknek, de úgy látom Magyarországon nem ezek az elvek dominálnak, úgyhogy inkább csendben maradok.
Ezután a bemutatkozásra kerül a sor, s csakugyan rokon lyányka.
- Köszönöm - biccentek az ajánlatra, bár szinte biztos vagyok benne, hogy ha kellene valami inkább a felnőttel beszélném meg, hogy ne vesszen el hitelességem.
- Az biztos, semmi baj, nem számítottam rá, hogy bárki tudni fogja utána a nevem - nyugtatom meg, mert látom, hogy kicsit zavarban van, ezt pedig nem akarom, hogy így maradjon, hiszen nem neheztelek azért, amiért valaki nem jegyezte meg elsőre a nevem. Így aki megjegyezte az majd értékesebb lesz.
- Jó a könyvtáros is, a Kazanov úr is de akár a Misha bá is, ha lazábbra akarod fogni. - legyintek, elvégre ez az urazás annyira atyai, hogy ha lehet akkor inkább kerülném.
- Hoho, valaki ingyen munkás akar lenni, ennek hogy mondhatnék nemet? - mosolyodok el, s megdörzsölöm a kezemet.
- De előbb tudnom kell, hogy hol tartasz tanulmányaidban. Mi volt a legnagyobb dolog, ami sikerült is?
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 14:39 | Link



Mint általában, ha nem kéri senki a segítségem, vagy nincs pakolni valóm, most is egy regényt bújtam. Ez a munka kezd egy álommá válni, hiszen még fizetést is adnak azért, amiért építgetem a könyvbirodalmam, olvasgatok és beszélgetek azokkal a vándorokkal akik szomjasak a tudásra.
~ Mintha a világ legmenőbb regényének főhőse lennék ~ állapítom meg marha elégedetten, s kortyolnék egy kortyot a kávémból, amikor rájövök, hogy már két órája üresen áll a csésze.
~ Akkor most már jöhet a süti is ~gondolom elégedetten. Ekkor hallom meg a köszönést. Feltekintek és kedélyesen elmosolyodok.
- Szép napot magának is Strakhova tanárnő -üdvözlöm, s bár sejtem, hogy ő nem tudja az én nevem, én már az első héten megtanultam az iskola tanárainak nevét és a legtöbb fontos dolgozóét. A többi dolgozó neve még tanulás alatt van.De eddig elég jó vagyok, mert még nem üdvözölt olyan felnőtt, akinek ne tudnám a nevét csípőből.
- Hát hogyne ezért vagyok - állok fel és teszem le a könyvet az asztalra, de szigorúan csak azután, hogy gondosan beleteszem a könyvjelzőt, mert az ilyen oldalszámokban már a memóriám koránt sem annyira kimagasló, s az eszem megőrülne, ha félórákat kellene kutatnom, hogy ugyan hol is tartottam, csak azért, mert nem tettem meg egy ilyen csekély dolgot.
- Szóval mit keres? - így, hogy már állok feltűnik, hogy milyen alacsony nő is. Elmosolyodom, szinte már aranyos. Közben azonban ráeszmélek, hogy az ingem nem igazítottam meg, tehát ezt hamar orvosolom, mert ha benne hagyom a ráncokat az baj, mert megráncosodik, estig meg még van egy csomó idő, s gyűrött inggel mégsem szeretnék mászkacsászkálni.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 16:54 | Link



- Köszönöm, ma cirfa ing napot tartok épp - bólintok bezsebelve a dicséretet, s mikor meghallom a sóhajt halványan elmosolyodok.
- De ha akarja néha kölcsönadom magának is - ajánlom, mert az a sóhaj nagyon úgy hangzott, mint aki megirigyelte az ingem. Nos igen, ezek az ingek nagyon mókásak bár elsősorban magam szórakoztatására veszem fel ezeket. Azért, hogy mikor tükörbe nézek úgy lássam magam mint egy bohóc. És akkor ha úgy látom magam, már nincs is olyan távol tőlem a cirkusz, akkor már a honvágyam is csitul.
A nő magyarázatára megvakarom a fejemet. Már elkezdtem a teljes leltározást, de még korántsem néztem át mindent, azonban ezen elbeszélés alapján nekem nagyon gyanús, hogy nem itt lapulnak. De ki tudja, ez a könyvtár óriási.
- Esetleg a hölgy nevét nem tudja? A legjobb a teljes lenne, de egy kereszt vagy vezetéknév is hasznosabb a semminél - közben intek hogy kövessen és elindulok hátra.
- Néhány dokumentumot a raktárban tárolunk, nem tudtam őket átnézni teljesen, de volt egy-két önálló jegyzet, ami hasonlít, így talán ha itt vannak, bár sajnos erre sok esélyt nem látok, akkor csak és kizárólag itt tudom elképzelni őket. Kivéve ha a hölgy eldugta őket. Mert akkor ha ide is rejtette bármelyik ritkán olvasott könyvben lapulhatnak, nem beszélve a titkos fakkokról, amikből még az elején vagyok a felfedezéseknek. - világosítom fel, s kicsit izgatott leszek ettől. Kicsit úgy hangzik ez mint egy rejtély.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 20:53 | Link

Lena Felagund


- Még akkor sem ha Felagund - idézem a lányka utolsó szavait majd megrázom a fejem. - Nem, nem pici devuska, hiába kulcs ez a vezetéknév sok mindenhez, ebben bizony olyan lényegtelen, minthogy milyen pulóver van rajtad. - Szelíden és mosolyogva mondom, hogy ne érezze úgy, hogy kioktatom, mert egyáltalán nem ez a szándékom, pusztán figyelmeztetni, nehogy emiatt akadályokba ütközzön.
A lányka szavaira szélesen elvigyorodom. Egy orosznak próbálja ezt magyarázni, egy orosznak. De azért csak bólintok. Annyira bájos és tüneményes. Egy pillanatra nem is Lénának látom hanem a kicsi Daryanak. Valószínűleg ő is hasonló korú most.
- Remélem ha bajba keveredek majd megvédesz engem - vigyorom mosollyá halványul - és akkor cserébe nem oltom be magam a védőoltással ellened - próbálok egyességet kötni szelíden mosolyogva.
Kicsit felhúzom szemöldököm azon, hogy ő dobja fel a hétköznapjaim. Nagyon tüneményes lány, de az én napjaimat a kávé, a könyv és a kalandok dobják fel. Azok a kalandok amik miatt ide jöttem. Amikbe ha belekezdek nem lesz megállás. Csak még egy kicsit várnom kell. Csak még egy keveset.
Bólintok a felsorolásra. Ez hasznos, mert tudom, hogy így nagyjából milyen feladatokat kell adnom majd neki, miket kell csináltassak vele.
- Nagyon lényegre törő vagy. Levettél a lábamról, leszek a mentorod, ha neked is megfelel - mosolyodok el, s felállok a székemből.
- Én most elmegyek a konyhába egy jó nagy darab dobostortáért. Azonban van egy faladatom számodra. Ha majd bajba keveredem megvédsz. Szegény védtelen öregember vagyok, nekem ilyenekre nem futja. És tessék nem könyvet égetni a könyvtáramban. Nekik is van lelkük. AKkor már inkább más haját gyújtogassa. Majd beszélek Perge tanárnővel erről és akkor jelenlen meg hétvégén itt a könyvtárban. Addig van ideje gondolkodni, hogy biztos bevállal-é egy orosz tanítót - rákacsintok, úgy igazából és profin, majd megfogva könyvemet amit lángoltatott a kisasszony elindulok a konyha felé.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 14. 21:10 | Link



- Bizony jól állna - bólintok illedelmesen, aztán inkább erről tovább nem beszélek, már látom, hogy mennyire zavarja jött és kellemetlenséget nem akarok, se félreértést, se semmi egyebet.
Szerencsémre ezen nem is kell aggódnom, mert hamar elkezdjük a feljegyzéseket rejtélyét felgöngyölni. Az információk kielégítőek, biccentek egyet, minden plusz tudásnál, s agyamban el is raktározom, mert itt aztán lesz kutatás.
- Hát ez elég kellemetlen hír - állok meg az ajtó előtt, belenyúlva zsebembe - mert odabenn több a por, mint a dosszijék és dokumentumok. Nincs rá gyógyszere, bűbája - kérdezek rá, miközben előhalászom pálcámat és elmormolom a megfelelő varázsigét, hogy kinyissam a raktár ajtaját.
Itt egészen vegyes a felhozatal, így igaz nem tiltott szekció, szóval aki onnan akar infót, az jön és kapja, de azért mégiscsak több óvatosságot igényel, mint a kinti könyvek, mert ezek nem bekötött dolgok, hanem dosszijékban pihenő iratok, esetleg csak úgy, szakszerűtlenül bekötöttek, nem kemény borítóval.
Amint kinyitom az ajtót előre engedem, ha már fel van készülve, ha kér pár pillanatot akkor inkább én megyek előre.
- Nincsenek megcímkézve, se abc sorrendbe téve, de időszerűleg nagyjából be tudom lőni őket, szóval csak egy falfelületet kell átnézni, de az egy kisebb tanterem nagyságú - világosítom fel.
- Különben miért fontos ez neked?  - kérdezek rá, mert kíváncsi lélek vagyok és én mindent szeretek tudni.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 16. 13:48 | Link



- Ez sem rossz, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van, akkor arra is azt használom, hogyha a falon mászik egy bogár - mondom a másikkal szinte egészen ellentétes álláspontomat, bár az is igaz, hogy engem a nyolc éves korom óta körbeleng a varázsvilág lila mágiája. Legalábbis én mindig lilának képzeltem el, pici rózsaszínnel és kékkel. Mint a világűr. Csak sokkal légneműbben.
Biccentek és mivel ő még megáll varázsolni így én lépek be előbb a helyiségbe. Pálcámmal fényt teremtek, aztán körbenézek. Ez nagy meló lesz, de remélhetőleg nem fog átnyúlni egy másik napba.
-Bizony nem kicsi - biccentek, majd a vacsora említésére elmosolyodok. - Ennyire szereted a tejberizst? De akkor próbálok sietni, nehogy lekésd - jelentem ki, s elindulok balról jobbra, hogy valahol majd középtájt találkozzunk. Letérdelek, de csak miután a ruhámat bevonom egy réteg varázslattal, ami megvédi a kosztól és a portól. Jobb ha nem kenem össze az ingem, mert nagyrészt fehér, ott pedig iszonyatmód rikít minden nem oda való.
- De hisz a varázsvilágba hosszhatóak mugli kütyük nem? Perge kisasszonnyal is mikor találkoztam nyomkodta a telefonját - emlékszem vissza meglepetten. Erről a részről igazából nem sokat tudok, sőt a muglikról úgy ámblokk keveset. Hiába szeretek mindentudó lenni, általában azok után olvasok amik közvetlenül az életemhez kapcsolódnak, ilyenben pedig még nem volt részem.
- Tetszik ez a szenvedély amit benned látok. Magamra emlékeztet - nem nézek rá, csak magamban mosolygok miközben az egyik dossziét lapozom át és aztán teszem vissza a helyére.
 - Apukád miatt pedig részvétem. - Teszem hozzá, bár saját bőrön tapasztalva úgy hiszem, hogy ettől a szótól nem lesz jobb semmi. Sőt, csak még rosszabb, mert érzed benne mások sajnálatát.
- Tehát ha jól értelmezem, akkor abba a naplóba vagy feljegyzésekbe amit most keresünk a műszív varázsvilág beli párjának leírása szerepel? - kérdezek rá, tovább bogarászva, de még csak hasonló nevet sem találok és a névsor se stimmel, se a fajták, se a keletkezési dátum, semmi sincs sorrendben. Minden úgy össze vissza egy bő harminc éven belül. Rendet kell tennem. Vagy ami jobb, rendet kellene tetetnem egy megbüntetett diákkal.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 16. 13:48 Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 20. 20:26 | Link




- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 21. 23:07 Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 21. 23:05 | Link



- Ez remek ötlet, több szem többet lát alapon mindenképp érdemes csoportmunkában gondolkodni - bólintok helyeslően, bár lehet ezt a nézőpontot csak a cirkusz aggatta rám, de én azért eléggé görcsösen ragaszkodom ehhez, mert az élet legtöbb részén úgy láttam, hogy igaz és hasznos.
- Úgy véli? Szerintem nem. A házasság a világ legszebb és legszentebb dolga. A két félnek pedig soha nem lehet titka egymás előtt. Még akkor sem, ha ez valami kegyes hazugság akar lenni. A feleség és a férj egy lélek és szív. Ha nem osztanak meg mindent egymással, akkor semmi értelme. - Kicsit elkomorodom, ami bizonyára arcomra is kiül, mert az érzelmeim mindig kiülnek, nem szoktam leplezni őket, kivéve ha nincs rá indokom, de most mi lett volna?
Ezzel a kicsit mogorvább, sötétebb hangulattal babrálom tovább a könyveket, egyiket le a polcról, másikat vissza, s a por közben úgy táncol körülöttem, mint hastáncos a szultán kegyeiért küzdve.
Kicsit bele is merülök ebbe, magamba. A gondolataimba. Katya is felidéződik, porból bőr lesz, sötét lyukakból pedig rikító, kék szemek.
Ezért is ér hirtelen a kiáltozás és aztán a belém csapódó test. A padlón ülök, látszólag egész masszív tartásban, mégis a hirtelenség és meglepettség miatt szó szerint levesz a nő a lábamról és hanyatt vágódom a padlón.  Ha pedig nem vigyáz, valószínűleg rá is ez a sors vár.
A szavaihoz kell egy kis idő, míg összeállnak fejemben.
- Meg...megvan? - dadogok és tényleg kicsit lesokkolt a dolog. Mármint én nagyon reméltem, hogy itt lesz, de azért nem gondoltam volna, hogy itt lesz. Mert ez egy könyvtár, nem egy holmimegőrző.
- Jaj, ahj, ne sírj, ne sírj - visszamászok a lábamra és ha kell neki is segítek. - Nem bírom mikor egy nő sír. Mindig feljön bennem a késztetés, hogy megcsináljam amit akar csak, hogy abbahagyja - makogok. Azt hiszem ezt a rossz berögződést még a lányom ültette belém pici korában.
- Azonban van itt még valami - felállok és leporolom magam, bár a varázslat megóvja a ruhám azért jobb nem kísérteni a sorsot- A könyvet nem viheted el örökre, mivel félhivatalosan a könyvtár tulajdona, még akkor is, ha nincs címkézve. Vagy kint leülsz az egyik asztalhoz és kibogarászod, ami kell belőle, vagy egy papír aláírásával három napig nálad lehet, ha pedig mindenképp örökösen akarod akkor abban a három napban fordulj az igazgatóhoz. Szerintem gond nélkül át fogja neked engedni. Ha pedig bemutatod a beleegyezését ki is húzom a rendszerből a kölcsönzésed. - magyarázom el neki a dolog hivatalos részét, mert hiába nagy az öröm és a bódottság, azért ilyesmivel is számolni kell.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 25. 21:50 | Link



A nő megilletődve pityereg rajtam a napló megtalálásának mámorától, én pedig igazából hagyom, mert tudom milyen jó szájízzel boldognak lenni és nem akarom elvenni tőle ezt a pillanatot.
-Ugyan dehogy csináltál - nyugtatom meg szelíd hangon - édes ahogy ennyire őszinte az örömöd, hogy könnyed is kicsordult - teszem még hozzá, hogy tényleg lássa nem csak úgy mondom, hogy nem égette le magát, hanem úgy is gondolom, hogy ilyesmi még belefér. Ha mondjuk örömében összevizeli magát, az már más kérdés lenne.
Ezután már sikerül mind a kettőnek előbb-utóbb talpra állni, úgy folytatjuk a beszélgetést.
- Megnézhetjük együtt. Nem tudom mennyire leszek a hasznodra, hasonló témájú könyvek nem igen fordulnak meg egy ilyen könyvtárban. De körbenézek a kedvedért. - Biccentek. Tényleg érdekel a téma és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Igaz egyenlőre nem érzem úgy, hogy sokat tudnék neki segíteni, mert ezekhez a témákhoz nem volt még szerencsém, tudást sem sikerült szereznem ilyen téren, de az ember holtáig tanul, nem igaz?
- Biztos vagy benne, hogy itt hagyod? -  döbbenek meg, lenézve a kis könyvre. Nem számítok erre, mert annyira úgy láttam, hogy pillanatokon belül hozzá nőtt, hogy azt hittem, hogy most egy bő hétig ezzel is megy aludni mint a kölykök mikor új plüssmacit kapnak.
Végül, mikor látom, hogy elhatározása végleges biccentek és átveszem a könyvet.
- Bezárom az itteni fiókomba. Ott biztonságban lesz, amíg vissza nem jössz - ígérem meg neki és ha nincs egyéb mondandója el is indulok, hogy elhelyezzem a fiókba a naplót és kétszer rá is fordítsam a kulcsot.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 20:54 | Link


Charlotte E Felagund



Azért már nem most kezdődött az év, meg azért már én se vagyok az a fiatal pályakezdő csitri, aki nem ért semmihez. És ez bizony előnyökkel jár. Számos előnnyel, meg némi hátránnyal. Például, hogy azért bizony-bizony reggelente korán kell kelni, és ne jöjjön senki a kávéval, azért az sem csodaszer. Inkább nevezném kötszernek a sebre, mintsem zöld poitons-nek ami instant sebeket forraszt.
És persze a diákok sem mindig a pozitív oldalon vannak ha pro és kontra listát kell írnom. Mert azért a legtöbben még nagyon picik. Hibába itt idősebben kezdik az oskolát, egy tizennégy éves gyerkőc még nagyon értetlen, hangoskodó és oktondi. Ahogy nőnek, úgy persze a gond is kevesebb lesz velük, - már ami a könyvtárat illeti - mert akkor a jó diákok elcsendesednek, a rosszak meg inkább elkerülik a helyet.
Viszont, ugyan a negatívokkal kezdtem, azért a könyvtárosi élet pozitív felében úszkálok én leginkább. Mert könyvtárosnak lenni jó. Épp kellemes, de ha akarom izgalmas, ha pedig akarom, akkor várat építhetek a könyvekből. És persze ott vannak azok azok a dolgok, amik a tapasztalatra épülnek.
Nos, az egyik ilyen, hogy ha valaki belép az ajtón nagy lendülettel, aztán három lépés után eltátja a száját és hápog mint a kacsa, s az arcára nemhogy a megszeppenés ül ki, hanem egyenesen a halálra vált rémület, akkor annak segítség kell. Vannak akik ezt hamar be is látják, eltotyognak hozzám és elmakogják, hogy mi a gondjuk-bajuk, amit remélik, hogy rögvest orvosolni is tudok. Meg vannak azok, akik olyanok mint a szőke lány, aki épp csak, hogy bele nem szédül abba, hogy áll ott középen és épp megszeppen. Mert ez nem egy pillanat nála, hanem egy cselekedet ahogy elnézem. Egy elég hosszú cselekedet, ha meg nem szakítom, így hát elejét véve, hogy a könyvtárban bárki is olvasás helyett szeppenjen, odalépek hozzá és kedvesen intek neki. Ami remélem nem olyan, mint mikor marslakónak integet a farmer, hogy hé, hol a tehén?
- Üdv. Tudok valamiben segíteni? Úgy látom kicsit...elakadt - mosolyom marad és hangom is szelíd, isten őrizz, hogy bárkit is el akarjak innen ijeszteni.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 21:43 | Link

Charlotte E Felagund


Kicsit felvonom szemöldököm amikor a nevemen szólít. Mert ezt úgy nem szokták tudni. Arra csak-csak emlékeznek, hogy hát igen volt egy új bácsi az évnyitón, de a név ritkán marad meg a buksikban.
- Életedben először? Elég nagyra nőtt elsős vagy - jegyzem meg inkább kicsit poénosabbra véve a hangulatot, mintsem komolyan gondolva a dolgot, elvégre azért látszik rajta, hogy nem tizennégy. Vagy ha igen kicsit túlérett tizennégyes.
- Ki a húgica? - kérdezek rá szórakozottan, de már a következő mondatán kattogok, miszerint a VAV-hoz lenne szüksége némi segítségre. Tudom, mi az, de azt nem tudom, hogy mi van benne. Mert amikor én azt megírtam, akkor magántanulóként tengődtem Oroszországban és pont nem érdekelt, mindenfélét csak összehordtam, hogy meglegyen a kettes. Nem akartam belemerülni a tanulásba, nem is volt időm az edzések és Katya mellett. S ha még az orosz követelményekre emlékeznék is, ami abszolút de kizárt, akkor sem vagyok benne biztos, hogy az megegyezik a Magyar mágiaügyi minisztérium által kiadott itteni tesztlap tartalmával.
- Hát tudod a követelménylistát? - kérdezek rá, hátha legalább lesz egy kis reménynyaláb amibe kapaszkodhatunk.
- Így van, sokkal jobb mintha soha nem jöttél volna be - bólogatok helyesen elvégre ebben igaza van. Hiába kicsit gázos, hogy eddig be se  tette a lábát a könyvtárba, még mindig sokkal jobb, hogy most meg merte lépni ezt, mintha nem tette volna.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 23:13 | Link

Charlotte E Felagund


- Oh igen, Lenát ismerem, nagyon édes teremtés, ő készül illúziómágusnak - bólogatok. De azért magamban mosolyogva megjegyzem, hogy ezek a Felagundok mindenhol ott vannak.
- Semmi sem reménytelen - szólok közbe gyorsan, hogy azért na ilyen nincs, ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt azért valahogy csak-csak megoldja. Viszont a következő kérdése már nem volt ennyire szimpatikus, mint az előző. Elvégre az egyikben úgy érzem, hogy egy törött szárnyú kismadarat istápolok, a másikban pedig, hogy kukac helyett az ujjamat akarja leharapni csontostól.
- Esélytelen, hogy ilyesfajta galád tettekkel segítsek neked a jobb jegy megszerzésében - rázom meg a fejem szigorúan. Nem olyan fából faragtak, hogy erre a jófejségre, vagy inkább egyszerű kihasználásra vevő legyek.
- Azonban, van egy jóhírem. Minden amit az elmúlt öt évben tanítottak neked az itt van ebben a könyvtárban. Bájitaltan, bűbájtan és még sok meg sok tudományról szóló könyv. - kezdek bele, s pont jól jön, hogy megkéri vezessem körbe mert bólintva elindulok és intek, hogy kövessen.
- Vannak ilyen basic összefoglalások egyes tantárgyakról. Azok elég hasznosak arra, hogy feljöjjenek az emlékek az áttekintéskor. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb? Én a helyedben azzal kezdeném - megállok egy polcnál ahonnan kezdődnek az iskolai tantárgyakhoz köthető könyvek. Persze ez is elég tág, mert sok az anyag, sok a tudomány ez még csak az Á betű, vagyis az átváltoztatásról szóló könyvek polca.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 9. 21:24 | Link

Charlotte E Felagund



-De, esküszöm ismerem - kicsit még zavarba is hoz a megkérdőjelezése, szinte mintha kicsit le lennék szidva. Mindjárt magyarázatot is kitalálok, de azért nem, ennyire nem viszem el a témát.
- Köszönöm, de sebaj, itt ülök nullahuszonnégy a könyvtárba, könnyen vissza fog találni - legyintek, mert nyilván ezt is magamra veszem, bár nyilván sejtem, hogy egyik sem hozzám köthető, sokkal szórakoztatóbb azt játszani, hogy igen. Elvégre egyéb esetbe csak két unott bólintás lenne. Akkor pedig már semmiben sem különböznék egy vénszűz kisasszonytól aki a könyvtárba kényszerült behúzódzkodni.
- Nézd, tudom, hogy ezt még nem érted, de az, hogy most nem segítek neked a csalásban a te érdekedet szolgálja - valószínűleg ezt ezerszer elmondták már neki. De én még nem. És ezt szeretném vele tisztázni, hogy ugyanazon az állásponton vagyok mint a többiek, akik ezt hajtogatják, mert nekem is ezt hajtogatták amikor ennyi idős voltam. Én is bemutattam nekik és aztán én is beláttam, hogy igazuk volt ezért hajtogatni kezdtem.
- Hidd el, ha ezt le tudod tenni önhatalommal, akkor utána irtó büszke leszel magadra. Használjátok még ezt a szót? Irtó? Az én időmben nagyon menőnek számított - kicsit elkalandozok a nagy hegyi beszédem közepén, és ezzel már el is hessegetem a további bölcs mondásokat és tanácsokat.
- Jaj dehogy, dehogy - legyintek gyorsan - itt vannak a betűcskék oldalt látod? - mutatok a nagy nyomtatott A betűre ami a sor elején egy vastag, fehér kartonra van nyomtatva. Még táncol is. Minimálisan.
- Ilyen táncikáló bohóc Bélából kell keresned azokat a betűket, amikkel a tantárgyaid kezdődnek. A leggyengébbet javasolnám először. Mert azzal sok idő fog elmenni.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 29. 00:54 | Link

Scarlett



Igazából ebben az elmúlt négy hónapban egészen elfeledkeztem arról, hogy miért is jöttem ide. Az első hónapban talán még volt is rá indokom. Elhelyezkedni. Megszokni. Beilleszkedni. Ezekkel magyaráztam. Aztán valahogy ebből elkényelmesedés lett. Abból pedig megszokás, végül megfeledkezés. Nemrég vettem csak észre azt a levelet, ami az asztalom sarkán porosodott. North utolsó levelét, amiben felszólít, hogy az első nyom egy személy. Akinek van a birtokában - jobb esetben az ujján - egy gyűrű. Ezt elég részletesen jellemezte, így habár képet nem küldött róla, azért felismerném ha látnám. A probléma pedig itt gyökerezett ki. Egyelőre nem láttam a könyvtári látogatok kezén ilyen gyűrűt, sétáim közepette sem sikerült összefutnom senki hasonlót hordó emberrel. Ami azért volt furcsa, mert nekem éppen ezért kellett szeptember óta egy kötést hordanom a csuklóm körül karkötőre kötve, hogy a másik fél is megismerjen. Amolyan vakrandi, csak úgy tűnik az egyik fél egészen megvakult, a másik meg nem lát.
Már meg is fordult a fejemben, hogy január környékén küldök egy baglyot bujdosó barátomnak, hogy adjon kicsit nagyobb segítséget, mert a másik fél nem együttműködő,v agy borzasztóan rosszul játszunk egy csapatban, mikoris egy napon mégiscsak feltűnt az a gyűrű.
Ugyanolyan munkanap volt, mint az összes többi. Diákok lézengtek a sorok között és szorgos tanulók falták a könyveket az asztaloknál a halovány gyertyafényben. Én épp néhány visszahozott kötetet lebegtettem magam mögött, keresgélve a helyüket. Erre is van bűbáj, de sokkal jobban szeretek saját kézzel gondoskodni rólunk. S akkor megvillant. Először csak egy pillanatra láttam meg a könyvlyuk helyén, ahogy elsuhant. Néhány pillanatot tétováztam, nem voltam teljesen megbizonyosodva abban, hogy tényleg felismertem a tárgyat vagy csak a képzeletem játszott velem. Azonban ezt legjobban megtudni úgy lehet, ha utána jár az ember. Hamar átrobogtam a másik sorba, ahol egy szőke lány forgatott épp egy könyvet a kezében.
- Elnézést - köszörültem meg a torkom. Aztán viszont nem egészen jutott eszembe semmi, amit úgy odamondhatnék neki. Mégsem akartam azzal letámadni, hogy North és gyűrű, mert ha tévedek akkor ő azzal fog letámadni, hogy bolond és perverz.
Megvakartam hát kínomban a tarkómat, majd ráböktem a kezében tartott könyvre.
- Amúgy az egy nagyon szép könyv egy gyűrűvel eljegyzett lányról - fingom nem volt arról, mit tart a kezében - a férfi elszökött mert üldözték és a nőnek csak jeleket hagyott hátra, meg egy segítőt - folytattam. Ha nem is ő az aki, mert innen se látom a gyűrűt annyira nagyon, akkor legalább csak azt hiheti, hogy egy hirtelen könyvajánlást kapott egy flúgos könyvtárostól.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 29. 21:41 | Link

Dashenka


Ötödik napja terrorban élek. A folyamatos rettegés egyenesen az őrületbe kerget. Minden megmozdulásra megrezzenek, az idegen diákoktól pedig szabályosan rettegek. Szinte felkiáltok ha rám néz valaki, akit nem tudok beazonosítani. Azt hiszem még néhány nap és pánikbeteg leszek.
Már nincs több kivehető szabadnapom, tehát a párnákból és bezárt ajtóból ácsolt pajzsom áttörte a lányom. Immár sebezhető prédaként vagyok kiveszítve ennek az átkozott helyiségnek a közepén. Érzem csuklóim körül a kötelek szorítását. Érzem, ahogy a húsomba vág, s a vér lassan cseppenként csöpög a padlóra. Minden egyes csepp visszhangzik fülemben. " Le fog vadászni ", " El fog kapni " ," Felemészt ", ezt kántálják.
Tehetetlenségembe szinte beleőrülök, a szünetet határozottan máshol akarom tölteni, de addig még ki kell bírnom legalább egy hétig. Szívem vad kalapálását próbálom egy újabb spékelt kávéval csillapítani. A második már ma. Többet nem ihatok. Ez az utolsó. A könyv amin rágom magam, az önidegen módon a borítója alapján választott darab, ami olyan nagy, hogy elfedjen engem. Legalábbis elölről. Mást nem tudok tenni ezen felül, csak imádkozni. Én még nem állok készen szembenézni a múltam legnagyobb szörnyetegével Időt akarok. Örök időt és egérutat.
Hallom, ahogy közelednek hozzám. Remegnek a kezeim, homlokomon gyöngyöző izzadságcseppek csillognak.
" Csak egy sima diák Misha, ne aggódj " - próbálom magam nyugtatgatni, de annyit ér mint halottnak a csók.
Aztán megszólal. Már az, hogy női hangja van újabb aggodalomra ad okot,de az, amit mond.
- Az író vezetéknevének kezdőbetűjét keresse meg a sorok közti betűkön onnan el tud már igazodni - darálom le monotonan, fel se nézve a könyvből, s magamban csak könyörgöm, hogy menjen el, menjen el, menjen el.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 31. 18:26 | Link

Scarlett



Mikor a lány visszakérdez kicsit elhúzom a számat, mert ebből azt a következtetést vonom le, hogy rohadtul semmi köze az ügyhöz, csak épp hasonló gyűrűt hord. Így úgy látom jónak, hogy inkább ott is hagyom még a tartalomjegyzék elolvasása előtt, mert semmi kedvem szabadkozni egy áltartalom miatt.
Hátrálok hát pár lépést, majd sarkon fordulok és elindulok vissza az otthagyott könyveimhez. Teszek is pár lépést, mikor meghallom a hangját. Vállam felett visszatekintek, hogy akkor most mégiscsak vagy csak vádol, hogy szarul flörtölök, de aztán úgy tűnik csak megtaláltam akit North mellém szánt. Visszalépem azt a pár lépést, ha nem előz meg azzal, hogy elébem jön, aztán megrázom a kezét.
- Mikhail Sergejevics Kazanov - mutatom be magam - és ne aggódj, bennem is csak az első négy év után kezdett megbízni - remélem ezzel megnyugtatom kicsit, bár azt nem tudom, hogy milyen viszony fűzi a lányt Northoz. Akár ugyanolyan friss szerzet lehet itt Bagolykőn mint én, mert külföldi néven mutatkozott be. De az is lehet, hogy puszta féletlen és már évek óta ide jár.
- Az utolsó levele nyár végén jött, abban arra kért jöjjek ide és keresselek meg. Majd, bontsak fel egy dobozt, amit a levél mellé küldött. Az íróasztalom fiókjában van. - a lány utolsó kérdése után sejtem, hogy mégsem a történelem iránti szeretet kapcsolat össze őket, hanem inkább szerető státuszban lehettek. Esetleg North részéről nem viszonzott szerelem, mert ahogy megismertem a férfit, én teljesen képtelen vagyok elhinni, hogy voltak érzései más embertársak felé.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 31. 18:42 | Link

Dashenka


Nem megy el. Sőt, nem is pontosít, csak egyenes és nyílt. Pont mint az apja. Pont, mint én. Mélyet sóhajtok. Úgy tűnik tényleg eljött az idő, hogy szembenézzek életem legnagyobb mumusával, a tulajdon lányommal.
Ahogy leteszem a könyvet és ránézek összefacsarodik a szívem. A vonásai, az alakja, minden annyira Katyára emlékeztet. Mindenben ott él, sokkal jobban, mint mikor utoljára láttam. Pedig már akkor ott ültek az arcán, az anyja mosolyával mosolygott, az anyja szemöldökével ráncolta a homlokát, ha nagyon koncentrált. Az anyja mozdulatával emelte fel a kezét, mikor elbúcsúzott valakivel. Épp ugyanúgy, mint régen Katya. Most sem más, csak erősödött minden. A gyermeki élek, amik eddig tompítottak, már eltűntek. Nem maradt más, csak Katya.
- Azért jöttél utánam egészen Oroszországból, hogy megtudd büszke vagyok-e rád? - kérdezem, hosszú csend után. Ez egy nagyon jó kérdés, amire nem tudom a választ. Büszke vagyok azokra, amiket gyermekként elért, amíg mellette voltam, de az a tény, hogy miatta halt meg életem szerelme...
- Dashenka, nem azért hagytalak ott aznap, mert rosszat akartam neked. Hanem, hogy megóvjalak magamtól és magamat tőled. Az, hogy nagyanyád ide engedett mérhetetlenül nagy hiba volt a részéről. Úgy jártál volna a legjobban, ha soha nem is ismersz. - Újabb sóhajtás hagyta el számat és megdörzsöltem az orrnyergemet, mintha szemüveg ült volna korábban rajta. Nem egészen tudtam, hogy mihez kezdjek ezzel a helyzettel, vagy, hogy ha sokáig mellettem marad képes leszek-e moderálni magam és nem minden kétségem, ami összegyűlt bennem rá zúdítani. Eddig könnyű volt visszafognom magam, mert mesze volt, de most, egy egyszerű veszekedés után, vagy ha csak levegőt vesz a közelemben...Nem tudok eltekinteki attól, hogy kicsi szörnyetegnek látom és nem a lányomnak.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. január 4. 15:53 | Link

Dashenka


- Tehát lényegében titkolózol a saját nagyanyád előtt is. Az ilyesmit mindig a szívére szokta fenni. Majd este megírom neki. - vonom le a következtetést. Így már érthetőbb, miért nem volt semmi visszahúzó erő. A mama biztos figyelmeztette volna, hogy ez nem jó ötlet, mert ő ismer engem. Tudja, hogy amíg nem állok rá készen, nem jövök vissza önszántamból a lányomért, addig úgysem lesz jó. A sok- sok levél, amiben Daryáról lehetnek képek, megindító történetek, beszámolók, mind ezt támasztják alá. Egy egész évtizeden át csak küldte és küldte, nem zavartatva magát. Egyetlen választ sem írtam, a második után már ki sem bontottam a borítékot, csak dobtam a sarokba, ahol mára egész kupac nőtt belőle. De ő akkor sem adta fel, mai napig küldi őket. A legutolsót három hónapja kaptam. Ha azt kibontom, értesültem volna első kézből Darya érkezéséről, akkor meg tudtam volna akadályozni.
- Azért, mert anyád meghalt - nagyot nyeltem, még kimondani is rossz. Ilyenkor mindig fojtogatni kezd a bánatba. Hideg ujjai újból megtalálnak, én meg csak kapálózni tudok. De mindez pusztán sziszifuszi munka, soha nem fogok kijutni ebből a gödörből, akárhogy próbálkozom mindig majd vissza és vissza fogok csúszni.
- Hidd el nagyapád jobb apád volt, mint amilyen én valaha is leszek. Azzal, hogy őt kaptad helyettem nem veszítettél semmit, inkább nyertél. - nem tudom hova terelni tovább a szót, kellemetlen az egész beszélgetés, mert arra kényszerít, hogy a múlt felé forduljak, ami így is hátulról felemészt. Persze, most még az arcomat is dugjam oda, hogy marja meg azt is.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. január 4. 16:16 | Link

Scarlett


Érzem, hogy a szám amit mondok valamilyen oknál fogva kicsit meghökkenti a nőt. Kíváncsivá tesz ez a reakció.  Szemem sarkából az arcát elemzem, de sokat nem segít. Az érzelem ami megkeményíti a mimikákat sokféle gyökérből eredhet.
- Nem túl nagy, úgyhogy itt zártam el - magyarázom. A lány tekintetéből megértem a célzást. Viszont én ebben annyira nem vagyok biztos, ilyen helyen, ilyen időben kinyitni, nem érzem feltétlen kimagaslóan remek ötletnek. A türelem sokat játszik North barátom életében, ahogy leszűrtem leveleiből, ezért gondolom, hogy nem várj el, hogy siessünk a megoldással. Ezt szerencsére Scarlett is hamar belátja.
- Az a legnagyobb probléma, hogy épp dolgozom. Nem tűnhetek el sok időre, mert feltűnő lenne - jegyzem meg, mert mondanám én, hogy meghívom egy teára odafenn a szobámban, s míg elszürcsölgetjük a 40%-os tátrateát addig megnézzük a doboz tartalmát, de nem volna helyes itt hagynom a könyvtárat.
- Nyolckor végzem. Mit szólnál, ha akkor futnánk össze valami csendesebb helyen? - kérdezek rá. Másik megoldás a könyvtár valamelyik eldugottabb zuga lenne, viszont ha engem keresnek, akkor mennem kell. Nem bujdosó diák vagyok, kinek semmi dolga, hanem könyvtáros, akitől ha segítséget kell kérni, akkor a föld elől is elő fogják kutatni a gyerkőcök és igazuk is van.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. január 18. 14:51 | Link

Dashenka



Az embernek rosszul esik, ha valaki beismeri egy rá vonatkozó negatív tulajdonságát. Akkor is, ha ezt az állítást ő teszi, pár perccel ezelőtt. Közömbösen bólintok rá. Remélem legalább a fordítók átváltottak oroszra. Még csak az kellene, hogy az egész könyvtár hallja miről beszélgetünk.
Daryát látszólag nem zavarja  a környezet. Megértem, fordított helyzetben én is az érzelmeim hullámán próbálnék felülkerekedni, nem pedig azt vizslatni, melyik pápaszemes sandít ide, meg, hogy milyen gyakran teszi ezt a mozdulatot.
Miután leteremt engem, hogy rossz apa vagyok, azután áttér arra, amikor próbálkoztam ezen változtatni. Elkezdi sorolni gyermekkori emlékeit. Megesik rajta a  szívem. Kár, hogy a fejekből nem lehet kitörölni élményeket egyetlen csettintéssel. Ha ezt megtehettem volna tizenöt évvel ezelőtt, most nem lenne itt. Nem hajtaná semmi gondolatfoszlány felém. Élné az életét, békét hagyva nekem is meg magának is.
A szívem kezd meglágyulni, mint a mikroba tett fagyos vaj. Szegény kicsi rebenok. Talán megpróbálhatnánk még egyszer. Kezdésképp heti egy-két óra kötéltánc gyakorlat. Közben nem kell annyit beszélni, akkor túl tudunk lépni a múlton. Egyszer.
Pillanatnyi szünetet tart, ekkor már nyílik ajkam. Fel akarom ajánlani neki ezt az opciót, de ő megelőz. A mondata ledermeszt. Minden előző elmélkedésem eltűnik agyamból. Nevetséges mélázás volt. Soha nem fogja Darya visszakapni azt a férfit, aki kicsiként okította.
- Tévedsz Darya. Anyád tett olyanná, amilyen akkor voltam. Sem előtte, sem utána nem tudok az lenni mint aki közben voltam. Hetente egyszer színes inget veszek fel. Cifra, röhejes mintás darabot. Ennyi maradt hátra abból az emberből. - Felállok, kezdem úgy érezni ez a beszélgetés nem lesz jobb, minden további kifakadás csak olaj a tűzre.
- Ha olyanra vágysz add fel és menj haza. Otthon minden olyan mint anyáddal volt. Oroszország nem változik. Soha. Most pedig hozok magamnak egy kávét - keserűség szűrődik ki hangomból. Érzem, de nem tudom visszafojtani. Biccentek elköszönésképp a lányomtól, aztán hátat fordítva neki elindulok a könyvtár ajtaja felé.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 3. 23:57 | Link

Min Jong


Nagyon vicces, hogy valakit ennyire függővé tesz a kávé. Ezt pedig nyíltan ki is fejezem arcmimikámmal, hiszen éppen iszonyatosan jót derülök kollégámon. A lehető legegyüttérzőbb formában természetesen. Elvégre mégiscsak fő a jó viszony fenntartása, egy munkahelyi légkör nem jó, ha fojtott.
- Azt hiszem azt tegnap hagyta itt egy tanár - jegyzem meg, majd legyintve beleöntöm a lényeget. Azt a folyadékot, aminek az illata megvadítja az embert, erős, semmihez sem fogható aromája szétárad az orrüregekben, minden egyes receptorra rákiáltva, hogy tudja, ki közeledik. A barna, a reggeli napsütés első fényeiben megvilágított ital lassan csordultig tölti a silány, használt bögrét, valami fantasztikusan csodás feladattal ruházva fel azt. Elvégre az istenek italát töltötték beléje. Minden álma valóra vált, azon se lepődnék meg, ha menten sírva fakadna a kerámia ibrik.
Legalábbis így tudom elképzelni a másik szemszögéből nézve a dolgot. Valószínűleg sokat nem tévedhetek, mert a következő pillanatban már az én derekamat markolássza. Először lemerevedem, majd megveregetem a hátát. Szegényke, ez súlyosabb a vártnál. Legközelebb megkérem az egyik manót, hogy mindig legyen itt Min Jong előtt és főzzön egy adagot érkezésre.
- Szóval most addig fogsz követni míg vissza nem adod a szívességet mint Isolt Sayre-t a Pukwudgie? - viccelődök, helyet foglalva.
- Szóval, te hogy lettél könyvtáros? Gyermekkori álom, mint muglinak a nindzsa, vagy pusztán véletlen, kellemes meglepetés? - kérdezek rá, belekortyolva kávémba. Ha jól tudom, neki is az első éve itt ilyen posztban. Bár meg kell hagyni, hogy látszatra jóval fiatalabb nálam, de ki tudja, lehet van valami izgalmas története.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 7. 22:56 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


A szombatok és a vasárnapok általában a legnyugisabb napok a héten. Ilyenkor a diákok nem igazán éreznek kényszert tanulni, pláne nem betenni a lábukat a könyvtárba. Néhány szerelmespáron illetve szorgos kék diákon kívül nem is számítok másra ma. Ennek megfelelően hónom alatt ott is a tökéletes könyv, egy beleragadósabb típusból. Amolyan három óráig olvassa az ember anélkül, hogy észrevenné fajta. Ezt csak ilyenkor jó forgatni, ha túl sok a kérdés, nagy az átjárás, élvezhetetlen a sok kirángatás miatt, amit a buzgós gyerkőcök kérdései okoznak.
Én nyitok, így egyeztünk meg, sőt abban sem vagyok biztos, hogy kollégám bejön-e ma. Ilyenkor felesleges a duo, egyedül is túlerőben vagyok.
- Odett? - meglepődve pillantok rá. Aztán az ajtóra. Utána újból rá. Én nem így lettem tájékoztatva. Könyvtár, kávé, ráadásul szombaton. Egész kellemeset csalódtam.
Odasétálok az asztalhoz, megkerülöm és leülök. Onnan figyelem végig azt a bazárt amit hamarjában kitesz.
- Melyiket ajánlod ha én a keserű ízeket szeretem? - kérdezek rá, mert az ilyesmihez én nem igazán értek. Viszont az újdonságokra mindig nyitott vagyok, pláne akkor, amikor épp bolondos ingnapot tartok, elvégre a ruha ezt megköveteli tőlem.
- Teljes mértékben megbízom benned, hiszem, hogy mindent úgy teszel, hogy senkinek illetve semminek ne essen baja, beleértve téged is - adom meg a választ. Felpillantok rá, ajkamon szelíd mosoly. Picit talán apukás, vagy inkább nagybácsis. Családi, bizalmas, viszont nem féltő. Így van, volt már dolgom problémás esetekkel. Az ilyenek szeretik, ha nem kezeljük őket problémás esetként. Én pedig mindaddig megadom a bizalmat, míg el nem játssza. Legalábbis tudja csak így.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 10. 00:27 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


- Bor... Csigazabáló franciának néznek - motyogom magamnak, azonban nem utasítom vissza a tasakot, elvégre ha ő ajánlja biztos finom. Vagy valami olyasmi. Felrázom hát a zacskó tartalmát, majd a kávémba öntöm. A színe enyhén bevörösödik, nem túl feltűnően, inkább csak a napfény csillanásában látszik az enyhe árnyalat. Érdekes.
- Nagyon helyes, nagyon helyes - bólogatok míg keverem az italomat. El is várom, hogy vigyázzon mindenkire, elvégre már nagylány, épp itt az ideje, hogy ne nekem kelljen feltakarítani utána. Hiszen a menstruáló hölgyek után sem a takarító sikálja az átázott nadrágokat.
Azért látom, hogy valami nem hagyja nyugodni. Nem kérdezek rá, megvárom, míg magától kitör belőle, ami hamar el is következik.
- Nem - vágom rá, belekortyolva a kávéba. Furcsa az íze. Nem rossz, enyhén nőies a gyümölcsöktől, már-már limonádé.
- Nézd  Odett, Abigél, Angyalom, nem tudom melyiket használod. Lehet, hogy jelenleg a navinét vezetem, de jellemben kicsit szigorúbb vagyok annál. Felelősséget kaptál tőlem azzal, hogy bizalmat szavaztam neked. Feltételezem eddig mindenki műanyagpoharat nyomott a kezedbe, hogy ha leejted ne törjön szét. Tőlem üveget kapsz. Vigyázz rá. Hé elég iható ez a lötty amúgy- azt nem teszem hozzá, hogy azért vastag falú poharat kapott. Nehéz olyan dolgot tenni, ami után végleg le tudok mondani az emberről, és erre Dashenka élő példa. Megölte az anyját, mégis szóba állok vele.
- Köszönöm, heti egyszer hasonló ingeket veszek fel, cirkuszos múltam tiszteletére - kihúzom magam, megsimogatva a ruhadarabot.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 11. 20:40 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


- Sejthettem volna, hogy azt választod -  rázom meg a fejem mosolyogva. Lassan ideje volna végre kivenni a tinédzser irodalomból azokat a szálakat, amik sexy tanárbácsikkal hozzák össze a diákokat, mert a csepp babócákat az ilyesmivel jól össze lehet keverni. Pláne a szeretethiányos fruskákat.
- Hidd el ki tudom úgy is mondani, hogy felálljon tőle a hátadon a szőr, ha mérges vagyok - nyugtatom meg. Igaz, ritkán kiabálok, viszont a mély hangom, ami ráadásul oroszos akcentusából eredően még keményebb, mint az átlag magyar selyemhang, azért megengedné nekem, hogy itt olyan szigorú tanárbácsivá avanzsálódjak, hogy a rellonosok is kicsit megrémülnek tőlem legbelül.
- Akkor tőlem még a farkasember erőd sem fog tudni megvédeni - felelem belekortyolva a kávémba.
- Légy jó Kheruvim, abból bajod nem lehet - adom a legjobb tanácsot, amit házvezetőként adni tudok. Bár ebben még nem vagyok jártas, úgy érzékelem, nem én kaptam meg azt a házat, akik olyan világi rosszalkodóak, hogy minden nap valami büntetéssel battyognak vissza az oksolából.
- Ennyire érdekel? - kicsit meglep, aztán sejtelmesen elmosolyodom - egyezzünk meg valamiben akkor. Amennyiben valami ügyeset-okosat csinálsz, elmesélek valamit a cirkuszi életemről. Na mit szólsz? Ez motiváló? - kérdezek rá. Remélem, hogy ezzel tudom kicsit ösztönözni.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 17. 22:25 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


- Kérlek, ne simogasd senkinek a lelkét. Lehet a fordítóm fordított valamit fére, de ez nagyon bizarrul hangzik - megborzongok, még a gondolattól is feláll a hátamon a szőr, hogy a belsőségeim között matat.
- Ilyenkor gondolj a bizalmam poharára. Hiába kísért a kíváncsiság, hogy vajon Misi bácsi hogyan akar megbüntetni mert rossz kislány voltam, gondolj arra, hogy akkor összetörik a pohár és nagyon szomorú leszek - próbálok neki tanácsokat adni. Nem szeretném, hogy pusztán a kíváncsiság miatt nekem pár héten belül ki kelljen találnom valami giga nagy büntetést, hogy lássa mennyire összetörte a szívemet, pláne így, hogy a vizsgaidőszak is itt lesz nemsokára, amikor a könyvtárak úgy csurig vannak töltve, mint cunami idején a...nem ezt nem mondom ki, azért ez már mégiscsak morbid humor.
Felajánlok neki egy jutalmazó rendszert is, hátha ez jobban beválik, cukrot a farkasnak kampányom pedig úgy tűnik nyitott fülekre talál.
- Igen, feltétlen fogok szólni a tanári gárdának, hogy sózza...adjanak neked valami szép dalocskát az évnyitón illetve évzárón. Azonban én nem ilyesmire gondoltam, hogy barátkozz. Nem akarok rád erőltetni semmiféle emberi kapcsolatot amit nem akarsz.  Szerezz pontokat. 20 pont, egy tény. Ne verekedj, minden hónap ami verekedés illetve veszekedés vagy balhé nélkül telik még egy tény. Na, így megfelel? -előre dőlök a székemben, kezem feléje nyújtom, hogy ha nincs kifogása ellene megkössük ezt a nagyon felnőttes egyezményt. Nem tűnik elsőre annak a bunyózós, mindenkibe belekötős embernek, ha pedig azért üt vissza, mert valaki piszkálta akkor...az is baj khm igen az is baj. Azt hiszem a magyar elvek szerint az, de majd még átlapozom újra az erről szóló könyvem.
Szál megtekintése
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 22. 19:38 | Link

Min Jong


- Kérlek - mély nevetésemből szarkazmus érződik ki. Semmi hasonlót nem várok el tőle, azonban azt sem merném kijelenteni, hogy nem élvezném, ha mondjuk egy napig a sarkamban loholna. Elképzelni azt a néhány arcot, aki komoly beszélgetésbe próbálna lebonyolítani velem. A ház ügyeiről próbálna összemakogni valamit, aminek fele nem is értelmes, mert azt figyeli csak, hogy ahogy én helyet változtatok Min Jong is mögöttem. Rémes orosz humor.
Helyet foglalok a kávém javát kiittam bögrémből. Kicsit félreteszem pihentetni a maradékot, aztán figyelmem a másik könyvtárosnak adom.
Hümmögve hallgatom végig a történetet. Nem szólok bele, akkor sem, mikor szünetet tart néhány pillanat erejéig. A könyvesbolt más téma, kellemes, de nem szívesen űzném, mert akkor sok remek könyvtől kéne naponta búcsút intenem. Ami mindig szomorú számomra. Egy újabb elvesztett történet, egy újabb elvesztett lélekdarab.
- Szóval egy kvibli - jegyzem meg nyersen. Nincs bennem ellenszenv velük kapcsolatban, nem ők tehetnek arról, hogy a mágia nem fogant meg testükben.
- Miért maradtál a varázsvilágban? Nem fáj ránézni nap mint nap arra, hogy mit tehetnél meg, ha szerencsésebb lettél volna? - kérdezek rá, kíváncsiságom nem rejtem véka alá. Még nem volt alkalmam kviblivelel leülni beszélgetni, a kérdés pedig régóta újra meg újra felmerült bennem, ha valakiről kiderült, hogy mi. Ideje már végre válaszokat kapni.
- Kéred az enyémet? Még maradt - ajánlom fel, ha bólint átengedem. Neki jobban kell, legalábbis így érzem.
- Lényegében nem szakmát váltottam csak iskolát, egy ideje már könyvtáros vagyok. Szeretem a könyveket, szeretem a munka nyugodtabb oldalát. Nincs nagy indoka - vonom meg a vállam.
Szál megtekintése
Könyvtár - Mikhail Sergejevics Kazanov hozzászólásai (43 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet