Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Mr. Kazanov Ez egy olyan bakancslistás dolog nekem. Belépni a helyre - megtalálni se volt semmi -, amit az itt töltött időm alatt sikerült elkerülnöm. Mentségemre legyen mondva, életem szerves része csupán egy évvel jár felettem, így egészen idáig megleheteősen könnyű dolgom volt. Most viszont... most viszont a létező összes támaszom magamra hagyott, mondván a VAV az enyém. Magamnak kell megírnom és magamtól. Persze, aláírom én, hogy ez tényleg egy nagy dolog, és megalapozná a jövőm, ha nem alapozta volna már meg valami más már nagyon régen. És se a művészetin, se a zenekarban nem tartják fontosnak ezt. Mármint, nem sokat érsz a VAV-val egy művészet központú világban, ahol a tehetség számít... meg a kitartás, mint utólag kiderült. És áldom anyám, hogy tőle bőven eleget örököltem, mert most csupán a végkimerülés látszik rajtam. És semmi, ami azt suggalná, feladom.. végeztem, pedig ilyenkor szokott az történni. Végre megtaláltam az utam, nincsenek bennem kérdőjelek, és el tudom hinni, hogy igenis erre születtem. Kellett az a pár év, hogy visszatalőáljak a zenéhez, hogy próbálgassam a szárnyaim máshol is. Most pedig kell a nyamvadt vizsga, hogy végre magam mögött tudjam ezt az időszakot. Nem voltam jó diák soha, vagy csaltam, vagy a nevem juttatott át a vizsgákon, amiknek még csak komolyabb tétje sem volt. Most viszont nem csalhatok, főleg mert valószínűleg nem is tudnék, és a minisztérium embereit, akik majd felügyelnek, szerintem pont nem fogja érdekelni, hogy Felagund vagyok. Határozottan lépek be most először a könyvtárba, hogy aztán valahol középtájt meg is torpanjak. Asztalok... könyvek... rengeteg könyv. Olyan, mintha a polcoknak soha nem lenne vége, és a bátorságom el is száll. Nem, a megütközött tekintetek se segítenek, amivel engem vizslatnak.
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. december 3. 19:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782260#post782260][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.03. 19:44[/b][/url] Mr. Kazanov Ez egy olyan bakancslistás dolog nekem. Belépni a helyre - megtalálni se volt semmi -, amit az itt töltött időm alatt sikerült elkerülnöm. Mentségemre legyen mondva, életem szerves része csupán egy évvel jár felettem, így egészen idáig megleheteősen könnyű dolgom volt. Most viszont... most viszont a létező összes támaszom magamra hagyott, mondván a VAV az enyém. Magamnak kell megírnom és magamtól. Persze, aláírom én, hogy ez tényleg egy nagy dolog, és megalapozná a jövőm, ha nem alapozta volna már meg valami más már nagyon régen. És se a művészetin, se a zenekarban nem tartják fontosnak ezt. Mármint, nem sokat érsz a VAV-val egy művészet központú világban, ahol a tehetség számít... meg a kitartás, mint utólag kiderült. És áldom anyám, hogy tőle bőven eleget örököltem, mert most csupán a végkimerülés látszik rajtam. És semmi, ami azt suggalná, feladom.. végeztem, pedig ilyenkor szokott az történni. Végre megtaláltam az utam, nincsenek bennem kérdőjelek, és el tudom hinni, hogy igenis erre születtem. Kellett az a pár év, hogy visszatalőáljak a zenéhez, hogy próbálgassam a szárnyaim máshol is. Most pedig kell a nyamvadt vizsga, hogy végre magam mögött tudjam ezt az időszakot. Nem voltam jó diák soha, vagy csaltam, vagy a nevem juttatott át a vizsgákon, amiknek még csak komolyabb tétje sem volt. Most viszont nem csalhatok, főleg mert valószínűleg nem is tudnék, és a minisztérium embereit, akik majd felügyelnek, szerintem pont nem fogja érdekelni, hogy Felagund vagyok. Határozottan lépek be most először a könyvtárba, hogy aztán valahol középtájt meg is torpanjak. Asztalok... könyvek... rengeteg könyv. Olyan, mintha a polcoknak soha nem lenne vége, és a bátorságom el is száll. Nem, a megütközött tekintetek se segítenek, amivel engem vizslatnak.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
offline RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Írta: 2019. december 3. 20:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782267#post782267][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.03. 20:54[/b][/url] Charlotte E Felagund Azért már nem most kezdődött az év, meg azért már én se vagyok az a fiatal pályakezdő csitri, aki nem ért semmihez. És ez bizony előnyökkel jár. Számos előnnyel, meg némi hátránnyal. Például, hogy azért bizony-bizony reggelente korán kell kelni, és ne jöjjön senki a kávéval, azért az sem csodaszer. Inkább nevezném kötszernek a sebre, mintsem zöld poitons-nek ami instant sebeket forraszt. És persze a diákok sem mindig a pozitív oldalon vannak ha pro és kontra listát kell írnom. Mert azért a legtöbben még nagyon picik. Hibába itt idősebben kezdik az oskolát, egy tizennégy éves gyerkőc még nagyon értetlen, hangoskodó és oktondi. Ahogy nőnek, úgy persze a gond is kevesebb lesz velük, - már ami a könyvtárat illeti - mert akkor a jó diákok elcsendesednek, a rosszak meg inkább elkerülik a helyet. Viszont, ugyan a negatívokkal kezdtem, azért a könyvtárosi élet pozitív felében úszkálok én leginkább. Mert könyvtárosnak lenni jó. Épp kellemes, de ha akarom izgalmas, ha pedig akarom, akkor várat építhetek a könyvekből. És persze ott vannak azok azok a dolgok, amik a tapasztalatra épülnek. Nos, az egyik ilyen, hogy ha valaki belép az ajtón nagy lendülettel, aztán három lépés után eltátja a száját és hápog mint a kacsa, s az arcára nemhogy a megszeppenés ül ki, hanem egyenesen a halálra vált rémület, akkor annak segítség kell. Vannak akik ezt hamar be is látják, eltotyognak hozzám és elmakogják, hogy mi a gondjuk-bajuk, amit remélik, hogy rögvest orvosolni is tudok. Meg vannak azok, akik olyanok mint a szőke lány, aki épp csak, hogy bele nem szédül abba, hogy áll ott középen és épp megszeppen. Mert ez nem egy pillanat nála, hanem egy cselekedet ahogy elnézem. Egy elég hosszú cselekedet, ha meg nem szakítom, így hát elejét véve, hogy a könyvtárban bárki is olvasás helyett szeppenjen, odalépek hozzá és kedvesen intek neki. Ami remélem nem olyan, mint mikor marslakónak integet a farmer, hogy hé, hol a tehén? - Üdv. Tudok valamiben segíteni? Úgy látom kicsit...elakadt - mosolyom marad és hangom is szelíd, isten őrizz, hogy bárkit is el akarjak innen ijeszteni.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. december 3. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782268#post782268][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.03. 21:06[/b][/url] Mr. KazanovKönyv könyv hátán. Én meg már-már beleszédülök ebbe a látványba. Ha nem én lennék, most jönne el a pillanat, mikor hátraarcot vágok, és közlöm, hogy ottrohadjonmeganyamvadtvizsga, de Merlin mentsen meg attól, hogy bárki is szemtanúja legyen egy ilyen attitűdömnek. - Üdv Mr. Kazanov - mert bár nem vagyok szerves része a kastélynak, és nem is vagyok non stop fellelhető, azért képben vagyok a változásokkal, mint páldául, hogy egy auror lett az igazgató, és a könyvtárosok névsora is nőtt. Megnézem magamnak a férfit azért, de csak kíváncsiságból, semminemű hátsószándék nem lappang bennem. Akik ismernek, tudják, hogy nem rendelkezem véget nem érő pasilajstrommal. Mily' kár. - Életemben először vagyok itt, szóval - kecsesen vonom meg a vállam, nagy szemeimmel pislogva rá. - A húgom tapasztaltabb, de ő épp nem ér rá, nekem meg most akadt némi időm a VAV-ra készülni, épp csak... túl sok a könyv - szinte suttogom, ahogy újra végignézek a szinte végtelennek tűnő sorokon. - Szóval mit ajánl? Hogyan kezdjek hozzá? - mert értelemszerű, hogy egy Felagundnak nem kell segítség... sose kell segítség, de az ajánlatot hajlamos vagyok megfontolni. - Igen, tudom.... jobb később, mint soha, nemde? - még a fejem is oldalra döntöm kissé, a szemöldököm is felvonom, csak hogy elejét vegyem a kérdéseknek, vagy az esetleges szemrehányásnak.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
offline RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Írta: 2019. december 3. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782277#post782277][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.03. 21:43[/b][/url] Charlotte E Felagund Kicsit felvonom szemöldököm amikor a nevemen szólít. Mert ezt úgy nem szokták tudni. Arra csak-csak emlékeznek, hogy hát igen volt egy új bácsi az évnyitón, de a név ritkán marad meg a buksikban. - Életedben először? Elég nagyra nőtt elsős vagy - jegyzem meg inkább kicsit poénosabbra véve a hangulatot, mintsem komolyan gondolva a dolgot, elvégre azért látszik rajta, hogy nem tizennégy. Vagy ha igen kicsit túlérett tizennégyes. - Ki a húgica? - kérdezek rá szórakozottan, de már a következő mondatán kattogok, miszerint a VAV-hoz lenne szüksége némi segítségre. Tudom, mi az, de azt nem tudom, hogy mi van benne. Mert amikor én azt megírtam, akkor magántanulóként tengődtem Oroszországban és pont nem érdekelt, mindenfélét csak összehordtam, hogy meglegyen a kettes. Nem akartam belemerülni a tanulásba, nem is volt időm az edzések és Katya mellett. S ha még az orosz követelményekre emlékeznék is, ami abszolút de kizárt, akkor sem vagyok benne biztos, hogy az megegyezik a Magyar mágiaügyi minisztérium által kiadott itteni tesztlap tartalmával. - Hát tudod a követelménylistát? - kérdezek rá, hátha legalább lesz egy kis reménynyaláb amibe kapaszkodhatunk. - Így van, sokkal jobb mintha soha nem jöttél volna be - bólogatok helyesen elvégre ebben igaza van. Hiába kicsit gázos, hogy eddig be se tette a lábát a könyvtárba, még mindig sokkal jobb, hogy most meg merte lépni ezt, mintha nem tette volna.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. december 3. 21:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782282#post782282][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.03. 21:55[/b][/url] Mr. Kazanov- Köszönöm szépen, de tizenkilenc vagyok. Ráérünk még az efajta bókokkal - mosolygok rá, felvéve azt a halványka poénszálat. - Lena Felagund... ekkora - mutatok itt a kezemmel, illusztrálva, hogy nekem akkor is csak egy törpe, ha soha nem volt -, szőke haj, Levitás, tuti látta már - megforgatom a szemem. Neki a törzshelye nyilván, de azért lassan ideje lenne elbeszélgetnem vele, hisz nem tud átverni, látom, mikor sunyul. - Konkrétan az elmúlt ötév anyaga az itt tanított összes tárgyból. Ebből válogatnak ki úgy tíz-húsz kérdést... reménytelen, mi? - húzom el a szám, miután az én szemem előtt is felvázolódott a helyzet. - Bár Ön meg tudná oldani ezt az aprócska problémát. Mint iskolai dolgozó, bejárása van a tanáriba is, nem? Engem nem szívesen látnak, nagyapám tett róla... na jó, főleg én - hogy mennyire bölcs dolog az első adandó alkalommal ilyesmire kérni valakit, az attól függ, mennyire és mire kapható a férfi. - Körbevezet, vagy ilyesmi? Ha már itt vagyok - meg mégse ácsorogjunk már csak úgy itt..
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
offline RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Írta: 2019. december 3. 23:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782292#post782292][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.03. 23:13[/b][/url] Charlotte E Felagund - Oh igen, Lenát ismerem, nagyon édes teremtés, ő készül illúziómágusnak - bólogatok. De azért magamban mosolyogva megjegyzem, hogy ezek a Felagundok mindenhol ott vannak. - Semmi sem reménytelen - szólok közbe gyorsan, hogy azért na ilyen nincs, ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt azért valahogy csak-csak megoldja. Viszont a következő kérdése már nem volt ennyire szimpatikus, mint az előző. Elvégre az egyikben úgy érzem, hogy egy törött szárnyú kismadarat istápolok, a másikban pedig, hogy kukac helyett az ujjamat akarja leharapni csontostól. - Esélytelen, hogy ilyesfajta galád tettekkel segítsek neked a jobb jegy megszerzésében - rázom meg a fejem szigorúan. Nem olyan fából faragtak, hogy erre a jófejségre, vagy inkább egyszerű kihasználásra vevő legyek. - Azonban, van egy jóhírem. Minden amit az elmúlt öt évben tanítottak neked az itt van ebben a könyvtárban. Bájitaltan, bűbájtan és még sok meg sok tudományról szóló könyv. - kezdek bele, s pont jól jön, hogy megkéri vezessem körbe mert bólintva elindulok és intek, hogy kövessen. - Vannak ilyen basic összefoglalások egyes tantárgyakról. Azok elég hasznosak arra, hogy feljöjjenek az emlékek az áttekintéskor. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb? Én a helyedben azzal kezdeném - megállok egy polcnál ahonnan kezdődnek az iskolai tantárgyakhoz köthető könyvek. Persze ez is elég tág, mert sok az anyag, sok a tudomány ez még csak az Á betű, vagyis az átváltoztatásról szóló könyvek polca.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. december 6. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782576#post782576][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.12.06. 21:43[/b][/url] Mr. Kazanov- Ezt most nem mondja komolyan? - elég érdekes arcot vághatok, mert bár a húgomról van szó, ez az információ nekem teljesen új. - Elment az esze - vonom le a konklúziót, egy fejcsóválás közepette. Rosszul kellene éreznem magam, csak mert egy idegentől hallok új információt, de mi - vagyis én ilyen vagyok -, nem csüggünk egymás nyakán, én meg kimondottan ügyelek arra, hogy a többieknek is meglegyen a saját kis élete. Nekem se fogta senki a kezem, mikor idejöttem. Lehet, ez volt a gond. - Valahogy sejtettem - húzom el a szám. Hol vannak azok a tanárok, akik apu idejében tanítottak? Itt mindenki ennyire karót nyelt, és... na mindegy, pár hét és vége. - Önismeret, Legendás lények, meg az a köves. Vicces, mindenki azt hiszi, hogy a bájital az, de... nem - megvonom a vállam, azt inkább nem ecsetelem, hogy mennyire nem. - És merre vannak azok a könyvek? Vagy ezt az egészet végig kell itt járnom? - mert akkor felejtős. Hajlamos vagyok erőfeszítéseket tenni, de csak bizonyos mértékig.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
offline RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Írta: 2019. december 9. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=782867#post782867][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.12.09. 21:24[/b][/url] Charlotte E Felagund - De, esküszöm ismerem - kicsit még zavarba is hoz a megkérdőjelezése, szinte mintha kicsit le lennék szidva. Mindjárt magyarázatot is kitalálok, de azért nem, ennyire nem viszem el a témát. - Köszönöm, de sebaj, itt ülök nullahuszonnégy a könyvtárba, könnyen vissza fog találni - legyintek, mert nyilván ezt is magamra veszem, bár nyilván sejtem, hogy egyik sem hozzám köthető, sokkal szórakoztatóbb azt játszani, hogy igen. Elvégre egyéb esetbe csak két unott bólintás lenne. Akkor pedig már semmiben sem különböznék egy vénszűz kisasszonytól aki a könyvtárba kényszerült behúzódzkodni. - Nézd, tudom, hogy ezt még nem érted, de az, hogy most nem segítek neked a csalásban a te érdekedet szolgálja - valószínűleg ezt ezerszer elmondták már neki. De én még nem. És ezt szeretném vele tisztázni, hogy ugyanazon az állásponton vagyok mint a többiek, akik ezt hajtogatják, mert nekem is ezt hajtogatták amikor ennyi idős voltam. Én is bemutattam nekik és aztán én is beláttam, hogy igazuk volt ezért hajtogatni kezdtem. - Hidd el, ha ezt le tudod tenni önhatalommal, akkor utána irtó büszke leszel magadra. Használjátok még ezt a szót? Irtó? Az én időmben nagyon menőnek számított - kicsit elkalandozok a nagy hegyi beszédem közepén, és ezzel már el is hessegetem a további bölcs mondásokat és tanácsokat. - Jaj dehogy, dehogy - legyintek gyorsan - itt vannak a betűcskék oldalt látod? - mutatok a nagy nyomtatott A betűre ami a sor elején egy vastag, fehér kartonra van nyomtatva. Még táncol is. Minimálisan. - Ilyen táncikáló bohóc Bélából kell keresned azokat a betűket, amikkel a tantárgyaid kezdődnek. A leggyengébbet javasolnám először. Mert azzal sok idő fog elmenni.
|
|
|
|