Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Az utóbbi pár hétben eléggé lecsökkent a társaival töltött délutánjai száma, holott még csak vizsgára sem kellett készülnie, amire ráfoghatta volna ezt a kihagyást. Az iskolát nem hagyta itt, továbbra is a kastélyban tartózkodott, de inkább az Eridonon belül bóklászott, mint azon kívül. Nem igazán ismeri még a helyet, az öt éve alatt talán kétszer mászott át a portrén, abból is egy a legelső napján volt, mikor csoportosan kellett felvonulniuk a prefektusaikat követve. Volt mit felfedeznie, volt kivel megismerkednie, és ha az összeset nem is, de jelentős számú eridonossal találkozott és beszélgetett már, ezt pedig nagy sikernek könyvelte el magában. Végre egy kis szocializálódás.
Az az igazság, hogy kezdett neki hiányozni kedvenc rellonosa. Nem, mintha olyan sokat ismerne közülük, Wardot azonban igen, és rá kellett jönnie, hogy szó nélkül tűnt el, nem szólt róla a férfinek - mondjuk lehet, hogy nem is igényelte, Helénát viszont bántotta a dolog. Hogy csökkentse bűntudatát, a jól bevált módszert választotta: egyik este levelet küldött Weavernek, ma pedig a találka helyszínen sétálgat, ujjait végighúzza a könyvespolcok szélein. Nem tudja, hogy Wardot érdekli-e, hogy mi van vele, eljön-e vagy levele a kukában végzi, mélyen belül azért reménykedik a boldog végkifejletben. A rellonossal nagyon jól megértik egymást, kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni.
Nagy levegőt vesz és befordul egy másik sorba, tekintetével a könyveket pásztázza, hátha talál magának valamit, egyelőre azonban egyik címe sem fogja meg annyira, hogy magához hívja valamelyiket. Csalódottan húzza el száját, kifúj egy hajtincset arcából és folytatja útját. Szőkésbarna haja még mindig csak a válláig ér, habár nőtt azóta, hogy Ward utoljára látta, még mindig eléggé rövid. A napszemüveg és a csinos öltözet ezúttal elmarad, most talár és lapos sarkú cipő idő van. Ez mondjuk legalább jól melegít. Heléna aztán hirtelen megtorpan, felpillant a könyvespolc egyik feljebb lévő polcára, és igen! Mint aki megvilágosodott, szemei felcsillannak, közelebb lép az állványhoz és nyújtózkodva próbálja ki, eléri-e a könyvet. Szabad kezével belekapaszkodik az egyik polcba, egészen a lábujjai hegyéig emelkedik, de próbálkozása még így is kudarcba fullad. Mivel ez így nem megy, kénytelen lesz egy intéssel magához hívnia a könyvet - a pszichokinézis egyik nagy előnye, hogy bármit magadhoz hívhatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=638617#post638617][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.11.13. 15:03[/b][/url]

Az utóbbi pár hétben eléggé lecsökkent a társaival töltött délutánjai száma, holott még csak vizsgára sem kellett készülnie, amire ráfoghatta volna ezt a kihagyást. Az iskolát nem hagyta itt, továbbra is a kastélyban tartózkodott, de inkább az Eridonon belül bóklászott, mint azon kívül. Nem igazán ismeri még a helyet, az öt éve alatt talán kétszer mászott át a portrén, abból is egy a legelső napján volt, mikor csoportosan kellett felvonulniuk a prefektusaikat követve. Volt mit felfedeznie, volt kivel megismerkednie, és ha az összeset nem is, de jelentős számú eridonossal találkozott és beszélgetett már, ezt pedig nagy sikernek könyvelte el magában. Végre egy kis szocializálódás.
Az az igazság, hogy kezdett neki hiányozni kedvenc rellonosa. Nem, mintha olyan sokat ismerne közülük, Wardot azonban igen, és rá kellett jönnie, hogy szó nélkül tűnt el, nem szólt róla a férfinek - mondjuk lehet, hogy nem is igényelte, Helénát viszont bántotta a dolog. Hogy csökkentse bűntudatát, a jól bevált módszert választotta: egyik este levelet küldött Weavernek, ma pedig a találka helyszínen sétálgat, ujjait végighúzza a könyvespolcok szélein. Nem tudja, hogy Wardot érdekli-e, hogy mi van vele, eljön-e vagy levele a kukában végzi, mélyen belül azért reménykedik a boldog végkifejletben. A rellonossal nagyon jól megértik egymást, kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni.
Nagy levegőt vesz és befordul egy másik sorba, tekintetével a könyveket pásztázza, hátha talál magának valamit, egyelőre azonban egyik címe sem fogja meg annyira, hogy magához hívja valamelyiket. Csalódottan húzza el száját, kifúj egy hajtincset arcából és folytatja útját. Szőkésbarna haja még mindig csak a válláig ér, habár nőtt azóta, hogy Ward utoljára látta, még mindig eléggé rövid. A napszemüveg és a csinos öltözet ezúttal elmarad, most talár és lapos sarkú cipő idő van. Ez mondjuk legalább jól melegít. Heléna aztán hirtelen megtorpan, felpillant a könyvespolc egyik feljebb lévő polcára, és igen! Mint aki megvilágosodott, szemei felcsillannak, közelebb lép az állványhoz és nyújtózkodva próbálja ki, eléri-e a könyvet. Szabad kezével belekapaszkodik az egyik polcba, egészen a lábujjai hegyéig emelkedik, de próbálkozása még így is kudarcba fullad. Mivel ez így nem megy, kénytelen lesz egy intéssel magához hívnia a könyvet - a pszichokinézis egyik nagy előnye, hogy bármit magadhoz hívhatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=639508#post639508][b]Ward Weaver - 2016.11.16. 01:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=640422#post640422][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.11.18. 22:10[/b][/url]

Igazából - bármennyire is próbálja ezt magába sulykolni - nem nagyon hiszi el, hogy Ward el fog jönni ma. Tudja, hogy ennek pontosan az ellenkezője fog történni, így kissé csalódottan keresgél a sorok között. Marad még egy kis ideig, hátha a rellonos csak stílusosan akar késni, bár egyelőre még időben van, bármelyik pillanatban érkezzen meg. Addig is leányzónk elfoglalja magát a könyvekkel, de sohasem tanulni érkezik a könyvtárba, pedig itt aztán nagy a csend, hanem valami könyvet keres magának, amit magával vihet a szobájába, hogy a szabadidejében majd olvashasson. Ez pedig annyit jelent, hogy kiveszi, fent lerakja az asztalára és a határidő lejárta előtt pár nappal visszahozza, kiolvasatlanul. Valahogy sosem tudja rábírni magát, hogy végig is olvassa őket.
- Ward, szia! - hirtelen fordul a hang irányába, ujjai még épp érintik az előbb megtalált könyv borítóját, amit most szorosan a melleihez szorít, nehogy egy óvatlan mozdulattal véletlenül leüsse a férfit. Nem lenne túl szerencsés, azt hiszem. - Hát... igen. De valami baj van? Olyan fura vagy.
Szaporán pislogva néz fel a legalább egy fejjel magasabb rellonosra, szinte már ijesztően nagy köztük a különbség, mégsem fél. Elvégre eridonos lenne, vagy mi. Ward viselkedése azonban nyugtalanítja, ezt a férfi is érzékelheti rajta, legyen szó a görcsösen szorított könyvről vagy az ide-oda cikázó tekintetről. Eltűnt az a magabiztos nő, aki egykor volt, most sokkal inkább egy frusztrált, kissé ijedt Heléna áll előtte.
- Azért haragszol rám, mert úgy eltűntem? - kérdez rá, holott nem biztos benne, Wardnak miért hiányzott volna annyira nagyon a jelenléte, hisz nem töltöttek együtt olyan sok időt, habár Heléna tagadhatatlanul élvezte a közös beszélgetéseiket. Ward talán az első olyan ember, akivel tökéletesen meg tudja érteni magát, mióta visszaköltözött a suliba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=641207#post641207][b]Ward Weaver - 2016.11.21. 19:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=641305#post641305][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.11.21. 21:47[/b][/url]

Eléggé fáj neki az a hangszín, ahogy Ward visszaköszön neki, rögtön elszégyelli magát az elmúlt pár hét kimaradás miatt. Csúnya dolog volt, tényleg írhatott volna a rellonosnak és mindenkinek, akinek egy kicsit is hiányzott, de mióta a szülei meghaltak, eléggé elszokott már attól, hogy bárkinek is helyzetjelentéseket küldözgessen, hogy tudják, még él és virul. Na meg nem hitte volna, hogy Ward igényli, mondjuk fordított esetben Heléna igényelte volna. Megkedvelte a rellonost, ez már csak abból is látszik, hogy bűnbánóan hajtja le fejét, mikor a férfi megint beszélni kezd.
Nincs mersze visszakérdezni. Ebben a pillanatban csak annak tud örülni, hogy Ward legalább vette a fáradtságot és annak ellenére is elfáradt ide, hozzá, hogy tudja, nem érdemelné meg. Lehetne kifogást keresni, tudna is, képes lenne felsorakoztatni ide ötöt minimum, de felesleges lenne. Látszik a férfin, hogy így is dühös rá, vagy csak unja magát, vagy nem is érdekli, hogy mi van a lánnyal, csak nem akart annyira bunkó lenni, hogy nem jön el. Heléna mindegyikre gondol, megpróbálja Ward arckifejezése és testtartása alapján kitalálni, hogy melyik eset áll most fent, egyelőre azonban nem jár sikerrel.
- Jó, figyelj - felsóhajt, felnéz a férfira. - Tudom, hogy eltűntem hosszú hetekre és egy árva szót sem szóltam senkinek, de... igazából nem mentem messzire. Az Eridonban voltam, szocializálódtam, meg ilyenek, és mióta már nincs kinek írnom, eléggé elszoktam tőle és nem gondoltam volna, hogy neked meg írnom kellene, de olyan jól elvoltunk. Veled tudtam beszélgetni, meg kedvellek is és szerintem te egy nagyon jó srác vagy, és lehet, hogy ma el sem akartál jönni, de itt vagy, és nem tudom, hogy ez mit jelent. Most akkor haragszol-e vagy sem, de remélem, hogy nem, mert nem szeretnék veled haragban lenni, és azt hiszem túl sokat beszélek.
Levegőért kell kapnia, az egyre hadaró beszéd közben nagyon gyorsan elfogyott az oxigénje. Zilálva keresi Ward tekintetét, a könyvét egyre csak karjai közt szorongatja. Körmeit belevájja a borítóba beszéd közben, és csak akkor enged a szorításon, mikor befejezte a nagy monológot. Most már kizárólag Wardon áll, hogy akarja-e még látni vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=642452#post642452][b]Ward Weaver - 2016.11.26. 13:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=645744#post645744][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.12.06. 17:47[/b][/url]

Jó, meglehet, egy egészen kicsikét, de tényleg csak egy nagyon picikét elkezd hadarni a magyarázkodása közben. Beszéd közben egész végig Wardot nézi, le sem bírja venni róla a szemét, ezúttal viszont nem amiatt, mert tetszik neki, vagy mert van valami a rellonos arcán. Kicsit fél a reakciójától, így képtelen máshova nézni, nehogy lemaradjon valami fontosról, amely átsuhanhat Ward arcán, miközben ő beszél. Csak mondja és mondja és mondja, be sem áll a szája, magyarázkodása ellenben egyre jobban halkul, ahogy fogy a levegője. Aztán végül csak befejezi, hisz oxigén nélkül nem igen tudja tovább mondani, így a száját befogva, halkan pihegve várja, hogy erre mit fog válaszolni a férfi - majd elneveti magát. Ajkai széles mosolyra húzódnak a szavak hallatán, meg is nyugszik egy kicsit. Örül, hogy Ward nem fújja fel ezt annyira, mégis bántja, hogy eltűnt.
- Nem értem - megrázza a fejét, majd oldalra dönti azt, vállával nekidől a könyvespolcnak. - Hogy érted, hogy eleged van az ilyen eltűnésekből?
Érdeklődve fürkészi a férfi arcát, még mindig árulkodó jeleket keresve arra, hogy esetleg mérges rá, vagy csak esetleg átsuhan majd egy érzelem az arcán, ami a mostani témájukhoz kapcsolódik. Vagy Ward egész egyszerűen csak megvonja a vállait és alpakka fejjel - amit kedves rellonosunk szeret alkalmazni - továbbáll. Férfiak. Sosem lehet őket igazán kiismerni.
- Jól, köszönöm. Most már nem tervezek eltűnni - sajnálkozva hajtja le a fejét, körmeivel könyve már így is eléggé megtépázott szélét piszkálja. - És te? Mi történt veled, amíg nem találkoztunk? Sikerült már becserkészned valami lányt?
Mosolyogva pillant vissza a férfira, visszautalva a jó régi beszélgetésükre még ott a padon, mikor a lányokat stírölték és viccelődtek egymással. Szép is volt az, meg jó régen, Heléna pedig ismét elkedvetlenedik kicsit, mikor ez eszébe jut. Ezt egy ideig még jó nehéz lesz elfelejtenie.