Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=606760#post606760][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.04. 19:58[/b][/url]

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=607083#post607083][b]Ward Weaver - 2016.07.06. 00:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=607189#post607189][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.06. 15:13[/b][/url]

Senki sem mondta neki, hogy könnyű lesz az élete így, itt a Bagolykő falai között. Hát tényleg nem könnyű. A tudat, hogy most okozhatott egyik diáktársának akár maradandó sérülést is, nem segít neki abban, hogy higgadtan kezelje a helyzetet, ezért reagál úgy, mint normál esetben reagálna a többi ember is. Kezdetnek felüvölt, majd gyorsan betapasztja a száját, mielőtt a könyvtáros kisasszony haragja üldözné ki innen, közben bocsánatkérő pillantásokat lövell a fiú felé, hogy azért már legyen szíves ne verje le itt a két könyvsor között, mert egyrészt szereti az életét, másrészt pedig nem szívesen borítaná rá az egyik állványt a rellonosra. Mert bár képes lenne rá, ez nem szerepelt a napirendjében.
- Bocsánat, nem volt szándékos - halkan rebegi a szavakat, mintha még mindig attól tartana, hogy Matilda hamarosan felbukkan és kitessékeli a könyvtárból úgy, hogy még csak könyvet sem talált magának! Hisz eleve ezért van most itt, nem pedig rongálás vagy bántalmazás céljából, hanem egy jó olvasmány kereséséből. Erre nem is telik el egy óra, már itt a szerencsétlen, aki áldozatul esett a pszichokinézisének. Szuper.
- Nem csak a hangszálaim - teljesen természetesen legyint, aztán ha Ward nem üti félre a kezét vagy húzódik hátra, mutatóujját óvatosan nekinyomja a halántéknak, hogy kitapogassa a puklit. Természetesen pozitív dolognak veszi, hogy Ward még eszméleténél van és tud is beszélni egész szépen, ha ez számít valamit. Márpedig biztosan számít valamit, Heléna azonban sosem tudott túl sok dolgot a gyógyításról; ahhoz ért, hogy hogyan vigye le a lázát, meg tudja hogyan kell újraéleszteni, de hogy mi a teendő, ha valakit leütöttél egy könyvvel... nos, arról viszont fogalma sincs, de valószínűleg nem is most fog varázslatosan megvilágosodni.
- Megmaradsz? - amennyiben igen, vagy ennek a rokonértelmű szavainak egyike a válasz, bólintva int a könyve felé, hogy ettől a mozdulattól az felemelkedjen a padlóról, mert az meg útközben valahogy kicsúszott a kezéből. A fekete borítójú könyv hátlappal lefelé fekszik a földön, kinyitva a 42. oldalnál. Neki teljesen természetes, hogy pszichokinézissel intézi el ezeket a könnyen elintézhető dolgokat, Ward meg tuti nem fog hasra esni ettől. Hozzászokik, aztán úgyis elmegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=607335#post607335][b]Ward Weaver - 2016.07.07. 00:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=609220#post609220][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.18. 00:23[/b][/url]

Úgy látszik a rellonost nem igazán hatja meg bűnbánó arca, vagy ha igen, akkor jól titkolja, esetleg még szóba jöhet azon lehetőség is, hogy leányzónk nem veszi észre a sokktól, amit a szegény fejére dobott könyv okozott neki. Hiába szeretett volna csak egy könyvet levenni a polcról, ahhoz úgy látszik járt még egy, meg egy szerencsétlen huszonéves, aki a lány hibája miatt valószínűleg kénytelen lesz meglátogatni a gyengélkedőt, amennyiben kettőt lát a könyvekből… vagy Helénából, aki egyelőre még nem képes felfogni, hogy a srác jól van. Akinek egyébként még a nevét sem tudja, úgy mellékesen.
- Igen, nekem ez a szabadidős programom. Könyveket dobálok rájuk, aztán megijedek, hogy mit tettem. Hogy találtad ki? – szemét forgatva válaszol, még gúnyosan fel is nevet egy kicsit. Tekintetével követi saját kezét, ahogy a fiú pukliját keresi, majd mikor nem találja, elégedetten fújtat. Az előbbi gúnyos hangnem rögtön el is tűnik, ahogy ujjai a bőrt érintik. Rövidesen abbahagyja az óvatos nyomkodást és visszahúzza kezét, szemeit nem veszi le egyelőre a másikról. Ki tudja, lehet szeretne elájulni itt hirtelen mellette, minden előzmény nélkül, csakhogy még nagyobb frászt hozzon a leányzóra. Bár talán nem olyan puhány ez a gyerek.
- Hát.. Ütök, ha kell, érted. Meg simán rád döntök egy könyvespolcot, az meg se kottyan nekem. De öhm, nem fogok! – még gyorsan korrigál, amíg tud. A végén még a rellonos észbe kap és végre menekülőre fogja, mert most már lassan azt kellene. Egy ilyen kis incidens után csoda, hogy még mindig itt áll mellette és éppen társalognak(!!), de ahogy mondta, egyre furább ez a suli. Heléna ugyan erre nem tud túlságosan helyeselni, mert az első öt évét nem igen töltötte a kastélyban, többnyire csak órákra járt be és vizsgázni, de hisz újdonsült ismerősének.
- Hmm.. mi? Mit csináltam? Ja, hát izé felvettem egy könyvet, miért? – érdeklődve pillant az előbb még a nagy hőst és macsót játszó fiúra. Igen, neki teljesen természetes, hogy pszichokinézist használ idegenek előtt is akár, pedig most nem ártana vigyázni, nehogy az egyik felügyelő elé ugorjon és lecsukja, mert csak. Mr. Macsó viszont nem tűnik felügyelőnek, csak nem köpi be.
- Biztos jól vagy? – megkérdezi azért még egyszer, hátha. Sosem lehet igazából tudni, mikor mond igazat és miikor beszél belőle az egója, ami nem hagyja, hogy gyengének látsszon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=609227#post609227][b]Ward Weaver - 2016.07.18. 00:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=610509#post610509][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.31. 12:06[/b][/url]

Ward nevetése egy furcsa grimaszt csal arcára, amit hirtelen nem is tudnám mivel azonosítani. Úgy néz rá, mintha a szellemet látott volna és az ennek meg mi a baja arckifejezéseket keverte volna össze a saját arcán. Mindezt oly természetesen, mintha minden nap ilyen fejet vágna, pusztán szórakozásból, vagy unalomból.
- Ömm, Heléna vagyok. Nyújtanám a kezem is, de nem tudom, ez mennyire jó ötlet - Ward kérdésére készségesen bemutatkozik, az illem azonban most kicsit a háttérbe szorul nála, tekintve a rellonos mostani állapotát. Meglehet csak rontana a helyzeten egy kézfogással, pedig nem is szokott olyan ügyetlen lenni, ez az aprócska baleset a pszichokinézissel csupán egyszeri alkalom remélhetőleg, és többé nem kell senkinek megsérülnie miatta. Többször még Wardnak sem, ha minden jól megy.
A pszichokinézisre Ward nem éppen úgy reagál, mint ahogy az elsőre hitte volna. Nemhogy nem megy arrébb csendben még egy pillantást se vetve a kezében pihenő könyvre, csak megkérdezi, hogy ez mégis mi volt. Heléna pedig erre mit válaszolhatna? Ami neki teljesen természetes, az szegény srácra jóformán ráhozza a frászt, vagy legalábbis felkelti annyira az érdeklődését, hogy lecövekeljen mellette.
- És cserébe bármikor kupán vághatlak egy könyvvel, aztán senki nem bizonyítja be, hogy én tettem - nem igazán tudja, hogyan kellene most reagálnia. Ward lassan csak túlteszi magán azon tényen, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül képes emelgetni tárgyakat és ahogy most mondta, még egy könyvespolcot is simán rádöntene. Jó, mondjuk ez így elsőre tényleg elég ijesztően hangozhat, de nem neki.
- Te, figyelj, szerintem el kéne mennünk a gyengélkedőre. Nem lenne jó, ha itt elájulnál nekem - árgus szemekkel vizslatja a rellonost, aki nem éppen a "persze, jól vagyok" kategóriába lenne sorolható ezekben a pillanatokban, és ha egy mód van rá, inkább előzzük meg a bajt. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz úgy, ha Wardot megnézi a javasasszony és nem úgy kell majd felcipelni hozzá, mert teszem azt a végén még tényleg összecsuklik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=611936#post611936][b]Ward Weaver - 2016.08.11. 00:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=612874#post612874][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.08.17. 10:26[/b][/url]

Ward túl furcsán viselkedik neki, pedig a gondolatait még nem is hallja szerencsétlen srácnak, ha azonban hallaná, egész biztosan rádöntené ezt a könyvespolcot itt mellettük, hogy még véletlenül se emlékezzen a rellonos erre a találkozóra és semmiképp se legyen köztük semmilyen kapcsolat. Mivel azonban a gondolatokat szerencsére nem hallja, csak feszengve áll és várja, hogy Ward mondjuk kigyógyuljon a hülyeségből vagy valami. De amúgy mélyen nem is akarja ám, csak ez a nagy komolyság mondatja vele.
Az illemszabályok egyszerűen a háttérbe szorulnak, Ward pedig elég gyorsan fennakad azon, amit csinál. Érdeklődve és egész kedvesen pislog a fiúra, hogy megtudakolja mi az oka ennek a nagy ijedtségnek, mert ez csak egy könyv. Mondjuk megfordulhat a fejében, hogy akkor ezt most Heléna szépen hozzá fogja vágni a fejéhez ismételten, de a leányzó fejében ilyesfajta gondolatok meg sem fordulnak, ezt azonban egyelőre nem osztja meg a rellonossal, mert hát ugye miért is tenné, elvégre most nem azon van, hogy megnyugtassa a másikat. Dehogy. Csak pislog rá nagy szemekkel, majd elneveti magát Ward beszédét követően.
- Hát, én most - a polcra mutat, aztán a könyvre - bosszultam meg - ajkai kedves mosolyra húzódnak. Rápillant a kezében tartott kötetre, majd mikor rájön, hogy igazából semmi kedve sincs most olvasgatni, mert jobban aggasztja eme szerencsétlen állapota, mint az eredeti célja, inkább egy mozdulattal elengedi a könyvet, amely ezt követően visszalebeg eredeti helyére. Tekintetével követi annak mozgását, majd mosolyogva visszapillant Wardra, aki engedelmesen helyesel, aztán elindul.
- Na jó, várj meg! - még utánakiabál, de rájön, hogy még mindig egy könyvtárban vannak és tényleg nem kéne már itt üvöltözni összevissza, szóval csendben a rellonos után rohan, hogy segíthessen eljutni neki a gyengélkedőre. Ha útközben összecsuklana, majd maximum fellebegteti odáig, azon ne múljon, hogy használnia kelljen az erejét.