38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 26. 15:28 | Link

Erik még nem is iratkozott be teljesen hivatalosan az iskolába (a rákövetkező tanév elején tervezte kezdeni tanulmányait, addig csak év vége tájékán becsatlakozott a diákok életébe asszimilálódni), amikor már szerzett is magának munkát, hogy a saját kis kiadásait finanszírozni tudja. A Pillangóvarázs Étterem és Teaház dolgozója lett az egyszerre felnőttesnek és kedvesnek tűnő tulajdonosnőnek hála. Még nem került sor Erik első bevetésére, de mint körülbelül minden miatt, ez előtt is rettenetesen izgul, ezért igyekszik edzeni magát. Olyan ez, mint a kviddics: gyakorlás, gyakorlás, és talán jobban fog menni élesben.
Ebben a hiszemben a fiú a konyhába vette az irányt egy jó, levitás ismerőse útmutatása szerint. A lány elmesélte, hogy a szfinxek házában van külön konyha a diákok számára, de az Eridonban ilyet nem talált. Lehet, hogy volt, csak még nem fedezte fel. Egy ideje már a kastélyban lakott Erik, de még mindig talált új termeket, új folyosókat, még olyanokat is, amikről megesküdött volna, hogy egy napja vagy akár egy fél órája még nem voltak ott. Szóval nem lepte volna meg, ha a szégyellős főnixkonyha másnap előbukkant volna a puffok és párnák között, de neki most volt szüksége gyakorlásra. A kezében egy - a lány által rajzolt - szarvasokkal és békákkal körbedíszített ákombákom-jellegű térképpel harmadik nekifutásra (mindig a bejárati csarnokból indult, mint biztos pont) meglelte a keresett helyiséget.
Senki sem járt a folyosón - állítólag nem lehet ide csak úgy bejárkálni, de a szükség nagy úr, és a levitás lány azt mondta, nehéz lebukni, az itt dolgozó házimanók pedig nem árulkodósak. A fiú mégis félve lépett be a pompás ebédek szülőhelyére. A főzésre szakosodott manók valószínűleg pihenőidejüket töltötték, vagy máshol dolgoztak, mert egy sem munkálkodott a helyiségben. Erik a farzsebébe gyűrte a konyhába vezető út térképét.
Nem kellett azon gondolkodnia, melyik munkakörével kezdjen. Először jöhet a vágás, szeletelés, aprítás, és - amikor már van mit tisztogatni - beleszokhat a kézzel mosogatás művészetébe.
A szekrények között lézengve, puhán és óvatosan nyitogatta a fiókokat és ajtókat, mire meglelte a deszkát és a kést. A zöldségek hűtőszekrényére könnyen rátalált, kivett belőle egy uborkát és néhány paradicsomot. Miközben takarosan felszeleteli őket, elgondolkodik, mit fog csinálni a sok megkezdett zöldséggel. Talán salátát, és a házimanóknak eggyel kevesebb dolguk lesz, ha elérkezik a vacsoraidő.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. június 26. 20:38
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 26. 17:29 | Link

Erik

Miért is nem mentem le ebédelni? Ezt körülbelül századjára kérdezem meg magamtól. Meg akartam várni a vacsorát, de aztán nem bírom tovább és elindulok a konyha felé. Ilyenkor sajnálom, hogy a Rellon körletében nincs konyha. Hiszen tudom, hogy tilos bemenni a konyhába, de most nem fog érdekelni, ha elkapnak se. Elindulok hát és csak remélem, hogy sikerül megtalálni.
Hamarosan megtalálom a konyhába vezető ajtót. Tétovázok még egy kicsit, de aztán benyitok. Hogyha lebukok így jártam, végülis mi a legrosszabb amit tehetnek velem? Amikor benyitok eléggé meglepődöm, mert a manók sehol sincsenek helyette egy fiú főzőcskézik valamit. Szerencsére csodálkozásomból semmi sem látszik az arcomon.
-Szia-köszönök neki egyszerűen, majd előkészítek mindent ami egy szendvicshez kell. Megcsinálom magamnak, átkozva a szerencsémet, hogy pont ilyenkor nincs itt egy manó sem. Természetesen nem egy fárasztó művelet, de én nem ehhez vagyok szokva. Mikor kész a szendvics leülök egy székre és enni kezdek. Közben végre figyelek a főzőcskézőre is. Végigmérem és megállapítom, hogy biztos nem hozzánk tartozik és hogy nem láttam még. Érdekes, mostanában milyen gyakran jelentem ki ezt magamnak. Közelebb megyek hozzá és megszólítom.
-Mi a neved?-kérdezem, miközben tisztában vagyok vele, hogy nekem is be kéne mutatkoznom. Mégis úgy döntök, hogy majd ha megkérdezi válaszolok.
-Hányadikos vagy? Melyik házba jársz?-kérdezgetem tovább. Mindenképpen a felsőbb évfolyamokba járhat, mert nálam pár évvel idősebb.
-Mit csinálsz? -legszívesebben hozzátennék valami gúnyos megjegyzést, de visszafojtom és csak meghallgatom a válaszát. Nem érdekel különösebben, de most eldöntöttem, hogy legalább pár szót beszélek vele. Igaz azt nem ígértem meg magamnak, hogy kedves is leszek. Azt majd partnerem viselkedése eldönti. Közben megettem a szendvicsemet úgyhogy a tányért beteszem a mosogatóba és úgy ülök vissza a helyemre. Gondolkozok elmossam-e magam után, de aztán úgy döntök, hogy ez nem az én dolgom, akkor meg miért? Nem megyek el, de csak azért nem mert most már  csak azért is beszélni fogok ezzel a fiúval.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 26. 17:29
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 26. 21:22 | Link

Erik okosan az uborkával kezdett, mert a paradicsom után tiszta kulimász lenne az asztal - ilyen nagy érzékenységre valló következtetéseket sikerült levonnia a zöld karikák, majd azokból kis zöld kockák vágása közben. Bár akkor rögtön a pulttörölgetést is gyakorolhatná varázslat nélkül - gondolta vidáman. Nem azért, mintha olyan nehéz feladatnak tűnt volna letörölni vizes ruhával egy asztalt, de az efféle varázslatmentes, mugli cselekedetek még mindig elbűvölték. Otthon a mugliskodásért kinézték volna. Egyéb agyalni valója nem is akadt szeletelés közben, amíg maga mögött az ajtó csukódását nem hallotta. Megállt a keze, nehogy az ujjait nyiszálja el, hátrafordult, és egy villanásnyi halvány mosollyal visszaköszönt egy sziát az érkezőnek. Lány. Erik alacsony, széles vállú fiú volt, és most igyekezett összehúzni magát, mintha csak védeni akarná a kis deszkáját, kését meg a zöldségeit (igen, a paradicsom zöldségféle), pedig csak arról volt szó, hogy nem akart nézősereget varázstalan salátakészítésének első szárnypróbálgatásaihoz. Lassabban vágta tovább az uborkáját, és mikor kész lett, nem tudta, hova tegye a kockákat, hogy ne legyenek útban. A lány addig mögötte motoszkált, aztán hirtelen csönd lett. Mit csinálhat?
Meglepetését, hogy megszólították, csak sűrű pislogással jelezte, közben magát átkozta, hogy lehet ilyen tutyimutyi alak. Pedig azt hitte, már egészen jó úton halad a lányokkal való beszélgetéssel.
- Erik - köpte ki rekedten a nevét a kérdésre. Nem ért rá visszakérdezni, torokköszörüléssel ütötte el az időt, míg jött a többi kérdés. Negyedikes, Eridonba - felelte szép kerek mondatokkal, és közben próbálta megregulázni repdeső pillantását, és a lányra fókuszálni. Az illető (ó. nem tudja a nevét.) a tevékenységére kérdezett rá, és ezzel eszébe juttatta, hol is tartott, mielőtt így megzavarták lelkivilágát.
- Öh... - a hosszú hajú elpusztította szendvicse végét, és pakolászni kezdett, így Eriknek volt ideje villámgyorsan kinyitni a térdénél lévő szekrényt, amiben - emlékezett - fémtálak sorakoztak.
- Őő - mondta megint csak, hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát, még ha ilyen sután is. Lehajolt és kikapta a legfölső fémtálat, miután borult az egész. Ügyetlenségének kompenzálásaként jó reflexeket adott neki az ég, így megúszta, hogy a padlón szanaszét guruljanak a lapos tálkák. Finoman visszatuszkolta őket a szekrénybe és rácsukta az ajtót, majd nagy lendülettel újra felállt.
- Szeletelek - vágta ki még mindig igencsak szűkszavúan, és hogy prezentálja is a dolgot, a takaros uborkakockákat a tálba seperte.
Itt sajnos véget ért a beszélgetés fonala. Lázasan töprengett, mivel rukkoljon elő, hogy partnere ne bélyegezze meg végtelenül unalmasnak, amit amúgy tisztességesen megérdemelt volna.
- Hogy érzed magad itt? - kérdezte valóban érdeklődő szemekkel, amik most az egyszer végre szilárdan meg is tudtak állapodni társa arcán. Valahogy ez kézenfekvőbb kérdésnek tűnt, mint megtudakolni, hogy hívják a lányt, hányadikos vagy hova jár. Csak egy kis ideig bambulta a másik arcát, aztán keze megtalálta a kést. De mivel udvariatlanságnak tartotta volna, ha visszafordul munkájához a beszélgetés kellős közepén, csak nyugtatgatta rajta a mancsát, és próbált nem feszengeni, hanem rögtön egy újabb kérdésen gondolkodni.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 27. 08:03 | Link

Erik

Úgy láttam mikor benyitottam, nem egyedül én lepődtem meg. Az egy másik kérdés, hogy a fiún akit bent találtam ez meg is látszott. Mikor elkezdtem pakolászni folytatta  az uborka szeletelését. Úgy látszott zavarba van és ezt mutatta az is, hogy még a nevét is alig bírta kimondani. Ezen viszont én csodálkoztam el, mert bár sok dolgot el tudok érni az embereknél, azért ilyen hatással nem szoktam lenni. De nem baj, úgy döntöttem, hogy inkább csak szórakoztat. Ennek jeleként egy mosoly ült ki az arcomra.
A fiú időközben bemutatkozott és bár nem kérdezett vissza, én úgy döntöttem, hogy ennyit elmondok.
-Melody-mondtam neki tehát még mindig mosolyogva. Engem sem lehetett volna bőbeszédűséggel vádolni, de az én hangom határozottan csengett. Elmondta, hogy negyedikes és Eridonos. Mivel ő nem kérdezett én nem mondtam, bár szerintem hamar rá lehet jönni. A kérdésemre, hogy mit csinál azt a választ kaptam, hogy szeletel. Ezt még én is tudtam, de nem jegyeztem meg neki inkább a kérdésére válaszoltam.
-Nagyon jól, bár még csak most érkeztem. És te? Milyen a főnixek háza?-kérdeztem meg. Nem tudom, hogy fog válaszolni, de próba szerencse. Ha tőlem ilyet kérdeznének valószínűleg gyanakodnék valamire és megválogatnám mit mondok el, de ez csak a Rellonos gondolkodás. Emellett nem is azért kérdeztem meg, hogy bármit is hasznosítsak belőle egyszerűen kíváncsi voltam. Kérdésem közben leültem egy székre majdnem Erikkel szemben. Nekem mindegy, ha ő támaszkodik akkor tegye azt, de ha hosszabbra nyúlna ez a beszélgetés, akkor én nem akarom végig állni. Közben vártam a válaszára és arra is, hogy kérdez-e valamit, mert eddig nem egyetlen kérdést kaptam. Nem tudtam eldönteni, hogy nincs kérdése vagy csak nem tudja mit kérdezzen. Nekem bezzeg lett volna egy pár, de főképp olyanok amiket inkább akkor teszek fel, ha ő is megteszi, mert nem tudom mennyire venné jó néven. Igaz, hogy mostanában szinte csak pirosakkal beszéltem, de Erik viselkedése annyira eltér az övéktől, hogy így nem voltam biztos benne, ugyanazokat a kérdéseket feltegyem-e.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 27. 08:08
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 27. 12:45 | Link

Milyen szép neve van - gondolta Erik, ahogy a lány szintén bemutatkozott. Ha eszébe jutott volna az ismerkedésnek keresztelt hullámvasúton való suhanás közben, hálás is lett volna neki, amiért nem úgy kellett kirángatni belőle ezt az alapvető információt. Egy kicsit még elmélázott azon, hogy itt, a kinti világban mennyire más neveket használnak, mint náluk Szentegyeden, de sok ideje nem volt magába fordulni. Melody kedvesen mosolygott rá, és Eriknek ettől rögtön vissza is kellett mosolyognia, de a feszültség valahogy csak nem akart oldódni benne.
- Ühhüüm - hümmögött értőn az egy szem kérdésére kapott válaszra. Nagyon szívesen megtudakolta volna azt, hogy ez azt jelenti-e, elsős a lány, vagy ő is csak úgy idecsöppent egy felsőbb évfolyamba, mint Erik. No meg azt, ő is eltéved-e folyton a tantermek felé menet, és ült-e már be olyan órára, ami nem is az a tantárgy volt, amelyikre igyekezett. A szájára valahogy mégsem jöttek a szavak, de a lány most is kisegítette. Kedves és beszédes - könyvelte el magában a fiú, és rögtön az Eridonba helyezte volna új ismerősét, ha az nem kérdezett volna rá, milyen az a ház.
- Öhm... zsibongó - kereste a megfelelő szót Erik. - És majdnem minden piros.
A vörösnek ugyan ezernyi árnyalatát meg lehetett találni a klubhelyiségben, de azért mégiscsak piros maradt. A fiú nem is értette, hogyan lehet bármit egyetlen színből felépíteni. Maga kicsit visszafogottabban alakította volna ki lakterét, ezért valahogy a klubhelyiség néha kicsit idegen volt számára, bár így is nagyon jól érezte magát a házban.
Érezte magán a lány várakozó pillantását, ezért megpróbált előrukkolni egy részletesebb leírással.
- Mindenki kedves és mindenkihez lehet fordulni, ha nem tudsz valamit. ...És őrült ünnepségeket szerveznek! - vágta ki, ahogy felderengett előtte a tetőtéri buli egy-egy jelenete. - Minden színes volt és zenés. És megitattak velem egy bájitalt, amitől percenként elhoppanáltam a szobán belül!
Ezen a ponton Erik rájött, hogy fecsegéssé fajult beszéde, és talán nem is érdeklik Melodyt az ő kis élményei, gyorsan váltott hát.
- Te melyik házba jársz, és az milyen?
Eddig csak toporgott a pultot támasztva, most eszébe jutott, hogy neki tulajdonképpen szeletelnie kéne.
- Szeretnél egy salátát? - kérdezte óvatosan. Bár a lány most evett, a saláta tulajdonképpen nem is igazi fogás. Így anélkül fordulhatna a munkája felé, hogy szó érne a ház elejét. Ha pedig nem, hát... akkor ácsorog még egy kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 27. 15:17 | Link

Erik

Nos annyit már elértem, hogy beszélgetőtársam visszamosolyogjon. Amúgy is Erik nagyon kedves  volt csak egy kicsit csendes. Nekem ez nem jelentett gondot mert általában én tudok beszélgetni, de nem tudtam hogy, hogyan fogadja az én csevegésemet.Kérdésemre először csak egy szót kaptam, de aztán egy kicsit kifejtette. A megjegyzésen miszerint az Eridonban minden piros elmosolyodtam. Nem volt meglepetés hiszen a Rellonban meg minden zöld, de ettől még ez fura volt jellemzésnek. Én az élményeit is szívesen hallgattam ő viszont itt gyorsan befejezte. Amikor viszont visszakaptam a kérdést el kellett gondolkodnom a válaszon.
-Rellonos vagyok.-mondtam először csak ezt hiszen annyira még nem ismertem ki a házam, hogy sokat tudjak róla beszélni.
-Hát semmiképp sem igaz rá semmi amit te mondtál a sajátodról. A legtöbben mondjuk segítenek ha valamit megkérdezel, de csak akkor ha közéjük tartozol. -mondtam neki majd egy pár másodperc szünet után még hozzátettem pár dolgot.
-Általában a klubhelységben is csendesebb, de mondjuk a Navinéhez képest beszédesebbek. Azt pedig, hogy kihez mész oda nem árt előtte jól meggondolni, hacsak nem vagy nagyon jó emberismerő. De velem például soha nem szemétkedtek ha odamentem valakihez. -jegyeztem meg így a végén. Rengeteget ültem csak úgy egy magazint olvasgatva az egyik fotelben vagy ha végképp unatkoztam odamentem valaki mellé aki szintén egyedül volt, de én jól kiismerem magam ott. Ha ezt egy másik ház tulajdonságaival bíró ember tette volna meg, csúnyán kihasználják. Igaz hogy tőlem sem állt távol a manipuláció sőt, de nem minden helyzetben.
-Ja és majdnem minden zöld.-mondtam nevetve.-Mondjuk én szeretem, megnyugtat a sötétsége és az egyik kedvenc színem a zöld.-ezt nem hagyhattam ki. Nem gúnyolódásból mondtam csak tetszett ez a mondata és én is beletettem a mondókámba kicsit átalakítva.
Megkóstolhatom, ha neked nem baj hogy eszek belőle.-igaz hogy most ettem, de úgyis csak pár falat salátát kóstolnék meg. Ezután egy ideig, csak némán figyeltem a ténykedését.
-Segítsek valamiben?-kérdezem meg végül, bár nem hiszem, hogy sok segítséget tudok nyújtani mugli salátakészítésben. Otthon nem engedtek mugli módon készíteni semmit egy egy reggelin kívül, de őszintén szólva nem is vágytam rá.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 27. 16:02
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 30. 15:36 | Link

Rellonos - ismételte magában Erik. Eddig nem sok jót hallott a zöldek házáról. Saját maga ugyan nem keveredett csetepatéba velük, de már hallotta hangos-haragos megjegyzéseiket a folyosókon és tantermekben, ilyenkor a körülötte állók mormogására is figyelmes lett: "rellonos". A vele szemben álló nem tűnt se barátságtalannak, se csípősnek. A következő megállapítását pedig Erik is könnyen megértette. A faluban, ahonnan jött, kirekesztették a mugli világot és mindenkit, akinek köze volt hozzá. Valami efféle zárkózottság jellemezhette a sárkány címereseket is.
- Akkor nem érdemes a rellonosokkal barátkozni? - kérdezte meghökkenve Erik. Nem tudta, ő vajon jó emberismerő-e. Sosem gondolkodott ezen. Eztán döbbent rá, hogy tán nem a legjobb embernek tette fel a kérdést. Megpróbált hát szépíteni rajta. - Hiszen te sem tűnsz gonoszkodónak.
Talán csak később illeszkednek be az új rellonosok - jutott a fiú eszébe, de ezt nem akarta megosztani a másikkal, nehogy megbántsa, és különben is, mit tudott ő az itteni szokásokról?
A Rellon ház színösszeállításának megjegyzésére egy a korábbinál egészségesebb és vidámabb mosoly kerül Erik arcára is. A zöld tényleg megnyugtató.
Melodyt érdekelte a saláta, hát Erik leszedte kiválasztott paradicsomainak a szárát, és elkezdte szeletelni azokat. Kicsit csúszott a kés, és vigyáznia kellett, hogy ne nyomja össze a félbe vágott bogyókat, de egészen jól boldogult a feladattal. Ezt talán még gyakorolnia kell majd, hogy ne csúszkáljon össze vissza a keze alatt a munkaanyag.
Készen lettek a paradicsomok, Erik szemöldökráncolva pislogott a táljába. Elég szegényes összetétel egy salátához. Kapóra jött a lány ajánlkozása.
- Szerinted mi kell még bele? - kérdezte, és Melody felé nyújtotta a tálat. Próbálta visszaidézni, milyen salátákat evett valaha, de ettől sem támadt ötlete.
- Eddig zöld és piros! - ismerte fel mosolyogva, ahogy a félkész ételt szemlélte.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 1. 00:40 | Link

Erik

Nem tudom mit gondol rólam vagy a házamról, de nem hiszem, hogy ez számítana. A kérdése hirtelen ér és nem igazán tudom mit mondjak, de megtartom a semleges arckifejezést.
-Azért mondtam, hogy legyél jó emberismerő hozzá, mert vannak egész kedvesek köztük, de azért vannak akik gonoszkodnak vagy kihasználnak. De csak ha nem vagy elég erős jellem.-fejtem ki egy kicsit. Nem érzem, hogy ez mennyire fejezi ki a valóságot, de valami hasonlóról van szó.
-Köszönöm, ha így gondolod. Én sem vagyok szent a céljaimért sok rosszat tettem, de nem kegyetlenkedek szórakozásból. Próbálok a mindennapokban azért barátságos lenni.-mondom neki. Ez még így sem fedi a valóságot, ugyanis én bárkin átgázolok, ha éppen az kell, de ezt nem muszáj mindenkinek tudni. Ezért érzem kicsit álszentnek a szavaim, de ez vagyok én. Eriket még ezzel együtt is sokkal inkább a bizalmamba fogadtam mint itt bárkit.
Ahogy visszatér a salátakészítéshez figyelem egy kicsit. Nem tűnik gyakorlottnak, de én főleg nem szólhatok semmit.
-Őszintén szólva nem igazán az én terepem, de gondolom valami öntet kell rá vagy saláta, sajt, sonka. Nem mind együtt csak tippek. Nagyon ritkán csináltam bármi ételt főleg varázslat nélkül.-igazából nem is szerettem volna, de ezt nem teszem hozzá.  Amikor megjegyzi, hogy zöld és piros a saláta eddig én is elmosolyodom. Úgy látszik ez nekünk készült!  
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 1. 16:38 | Link

- Ühüm - hümmög Erik a hallottakra. Hogy mennyire "erős jellem"? Erről sem tud sokat, és nem is tudja, hogyan kéne letesztelnie. Végül úgy dönt, egyszeerűbb, ha óvakodik a rellonosoktól, ha pedig egynek a társaságába csöppen - mint most -, hát lesz, ami lesz.
Kezd eltájolódni a humán lélektan útvesztőjében, így örül, hogy végre olyan egyszerű téma merül fel, amiben maga is könnyen ellavírozik. Étel.
- Sajt és sonka? - ismétli Erik. A salátába? Hát, mi bajuk lehet - dönt végül, és Melodyt szemmel tartva (nem tudván, illik-e csak úgy lelécelni a beszélgetés közepén) a hűtőhöz sétál. Kiveszi a sajtot és a sonkát, salátát viszont nem talál. Egy palacknyi mustárral is találkozik, azt is előveszi, hátha megfelel az öntet kitételeinek.
Próbálja két kezével felmarkolni az összes szerzeményt, és leönti őket Melody elé az asztalra.
- Én szeletelek! - jelenti ki miközben felállítja a mustárt, ami elég gyerekesnek hathat (mármint a kijelentés), hiszen a lány nem tudja, hogy fontos munkaügyi gyakorlás itt a mozgatórugó. - Kockára?
A sonka már szeletelt, de azokat is takaros négyzetekre tervezi vágni, hát lassú mozdulataival a deszkára fekteti őket.
- Az a sárga szerinted öntet? - kérdezi a mustáros flakonra bökve. Még sosem kóstolta, fogalma sincs, milyen íze lehet, de annyit még ő is tud, hogy ha efféle flakonban van, akkor valamennyire folyik, tehát körülbelül öntet.
Közben már a sonkaszeletekkel foglalatoskodik. Feldereng benne, hogy illene folytatnia a beszélgetést, de ez mindig is nehezére esett. Míg vagdos, vigyázva, el ne nyesse az ujjait, és jelleméből fakadóan agyát sem nagyon megerőltetve, de azért gondolkodik, miről kéne beszélnie, hogy fenntartsa annak a látszatát legalább itt, az iskolában, hogy ő nem egy végtelenül unalmas személy.
Semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 1. 17:41 | Link

Erik

Miközben Erik pakolászik kicsit elgondolkozok. Azt is végigveszem mi lehet egy salátában, de ilyenkor nem jut semmi eszembe.
-Szokott lenni benne. Némelyikben legalábbis volt.-mondom mikor visszakérdez. Őszintén nem tudom milyen salátát készítünk, de mindet együtt még nem láttam. Erre kíváncsi leszek. A kijelentése még jól is jön, mert bár segítek neki ha kéri, de nem vagyok ilyenekben jártas.
-Rossz embert kérdezel. Soha nem ettem még olyat, de csak nem lehet baj ha teszel belőle. -mondom neki. Azt még leolvastam, hogy mustárnak hívják, de hogy mire használják vagy milyen az íze arról fogalmam sincs. Elveszem a flakont és teszek belőle egy kanálra, de csak picit hogy megkóstoljam.
-Nem rossz, bár nem tudom együtt milyen lesz. Megkóstolod?-eddig nem túl sokat tettem ehhez a salátához, de ha már ő ennyit dolgozott vele legalább ne az én ötletem rontsa el. Közben egy kicsit megáll a beszélgetés miközben szeleteli a hozzávalókat. Én nem igazán tudok segíteni, hiszen magára vállata a szeletelést.
Ezért csak élvezem a csendet, bár ez inkább csak amiatt van mert nem igazán van ötletem mit mondhatnék és úgy látom Erik szintén így van ezzel. Lassan amúgy is mennem kéne, de azt még megvárom míg végzünk.
-Egyébként honnan jöttél?- kérdezem meg mert ez már régóta érdekel. Nem tudom nem tartja-e túl magánügynek, de ebben talán nincs semmi. Addig is nem némán ácsorgunk. Közben remélem lassan elkészülünk. Nem azért mert nem érzem itt jól magam, de csak gyorsan jöttem le ezzel szemben már elég régóta beszélgetek itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 2. 00:30 | Link

Ma is tanult valamit, és ez egy magának szóló kis mosolyt csal Erik ajkaira. Hihetetlen mennyiségű tudás van a világon, aminek egy töredékét tudja. A szűk varázslókolóniában, ahol él, sok olyan dolgot megtanult, amiről néhány itteni társának nincs fogalma, de mióta a Bagolykő diákja, már látja, milyen hatalmas a világ, és most egyetlen, kicsi, jelentéktelennek tűnő szeletével tisztába került: a salátába sajt és sonka is járhat, ha az embernek úgy tartja kedve.
Az öntet kérdésében viszont hasonlóan tudatlanok Melodyval. Valószínűleg valami igazi különlegesség ez a sárga szósz. A lány bátran belenyal, és úgy tűnik, nem bánja meg a dolgot. Eriket is megkínálja, de annak a torkán akad a... nyála, mert más épp nincs a szájában. Hogy azzal a kanállal kóstolja meg, amivel a lány is?! Ilyen még sosem fordult elő vele, egyenesen illetlennek és felettébb kínosnak tűnik az ajánlat. Valószínűleg az arcáról is le lehet olvasni a rémület és megrökönyödés különös egyvelegét. Melody válaszpillantására azonban sikerül megreguláznia rakoncátlan arcizmait. Kompromisszumos megoldásként mutatóujjával nyúl bele a sárga szószba, lenyalja, és soha ilyen bizalmas kapcsolatban nem érezte még magát lánnyal. Pedig Elena még meg is ölelte egyszer-kétszer! Na, azok is meghökkentő alkalmak voltak a húgain kívül lányokkal kizárólag köszönő viszonyban lévő Erik számára.
A sárga bigyó nem is folyik annyira, és valami furcsa, ecetes-savanyú íze van, de ezzel együtt valóban finomnak hat.
- Tegyél bele, amennyit gondolsz - ajánlja fel a fiú, így lekerül a válláról az ízesítés felelősségének súlya. Ő egy szeletet sajtot vág, mert a sonka már a tálba került, és annak puha felületébe mélyeszti kését. Eközben újabb kérdést szegeznek neki.
- Szalamandra-Szentegyed a falu neve, ahol születtem - válaszolja a sajtvágásba merülve, érzelemmentes hangon. - Innen délre van.
- És te? Közelről? Haza szoktál látogatni? - néz fel a munkából. Ez érdekli igazán. Ő ritkán jut vissza otthonába, és akkor sem mesélhet önfeledten itteni tapasztalatairól. A szüleinek legalábbis semmiképpen.
A sajt is elkészül aztán, és belekerül a mustáros, kígyóuborkás, paradicsomos sonka közé. Egy kis keverés, és kiderül, mit alkottak ezek együtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 2. 07:54 | Link

Erik

Mikor Erik belekóstol a mustárba az arcát figyelem, de nem tűnik úgy mintha baja lenne vele. Ezt mutatja az is, hogy rám bízza mennyit teszek belőle. Így hát öntök belőle, nem túl sokat, de azért jusson mindenhova. A falu nevét ahonnan beszélgetőpartnerem jött még nem is hallottam annyi amit tudok róla, hogy varázslófalu ha Erik sem ismerte a mugli dolgokat.
Visszakérdez és én hirtelen nem tudom mit feleljek, de gyorsan válaszolok.
-Egy Pest melletti kúriából-mondom és próbálok egy normális választ találni a második részére.
-Csak nyáron megyek haza. A szüleimmel nem igazán bensőséges a kapcsolatunk. Ők csak azt várják el, hogy igazi aranyvérű lányok legyünk a húgommal. Ő viszont szinte az egyetlen valóban fontos ember az életemben.-hangom most is hideg mint általában. Nem azért mert nem szeretem az életem, de mi nem szoktunk beszélgetni. Egyedül a testvérem miatt várom a nyarakat.
Közben kellemesebb vizekre evezünk, mert elkészült a saláta.
-Szinte végig te csináltad tied az elsőbbség-mondom kicsit gonosz mosollyal. Legalább van mire fognom, hogy nem bízok abban amit mi ennyi tudással csináltunk. Mikor én is belekóstolok rájövök, hogy nem is rossz. Egész jó együtt, bár nem hasonlít egyik eddig evett salátámhoz se.
-Köszönöm, hogy beavathattuk magunkat a salátakészítés rejtelmeibe, de nekem most mennem kell.-mondom mosolyogva.
-Remélem még találkozunk. Szia!-köszönök el és gyorsan az alagsor felé veszem az irányt.
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 2. 10:42 | Link

A főváros. Biztosan hatalmas és nyüzsgő. Ennyit még ő is tud, bár még sohasem járt ott, de hallott róla a falubeliektől. Magányosnak hangzik egy Pest melletti kúria. Erik figyelmesen hallgatja, hogy a lány sem érti meg magát valami jól a szüleivel. Habár Erik tulajdonképpen nincs rosszban édesanyjával és édesapjával, de nem is ismeri őket annyira, nem szoktak beszélgetni. Erik hallgat és teljesíti az utasításokat, nagyjából ennyiben merül ki a szülő-gyerek kapcsolat otthon. A testvéreivel viszont ő is jól kijön. Sőt, ők az egyetlenek a fiatalok közül a falujukban, akik foglalkoznak vele.
Szívesen kérdezne arról, hogy Melody húga is ide jár-e a Bagolykőbe, de mire rávenné magát, már más dolga akad. A lány előzékenyen felé nyújtja a tálat, Erik fog egy (saját) kanalat, egy tiszta tányérra kotor magának a műből, és felkanalaz mindenből egy kicsit. A "fura" és a "jó" között vacillál, de azért csak a lány felé tolja a tálat, hadd kóstolja meg ő is a salátát.
Itt véget is ér kalandjuk. Melody hosszas búcsúzására Erik egy bátor sziával felel, és a távozó után néz, ahogy az elhagyja a konyhát.
A manók még mindig sehol, ezért Erik buzgón a mosogatóba halmozza szennyes tányérjait, és új izgalmak elébe néz a varázstalan mosogatás gyakorlati tanulmányozásával.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint