Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=323643#post323643][b]Végardó Erik - 2014.06.26. 15:28[/b][/url]

Erik még nem is iratkozott be teljesen hivatalosan az iskolába (a rákövetkező tanév elején tervezte kezdeni tanulmányait, addig csak év vége tájékán becsatlakozott a diákok életébe asszimilálódni), amikor már szerzett is magának munkát, hogy a saját kis kiadásait finanszírozni tudja. A Pillangóvarázs Étterem és Teaház dolgozója lett az egyszerre felnőttesnek és kedvesnek tűnő tulajdonosnőnek hála. Még nem került sor Erik első bevetésére, de mint körülbelül minden miatt, ez előtt is rettenetesen izgul, ezért igyekszik edzeni magát. Olyan ez, mint a kviddics: gyakorlás, gyakorlás, és talán jobban fog menni élesben.
Ebben a hiszemben a fiú a konyhába vette az irányt egy jó, levitás ismerőse útmutatása szerint. A lány elmesélte, hogy a szfinxek házában van külön konyha a diákok számára, de az Eridonban ilyet nem talált. Lehet, hogy volt, csak még nem fedezte fel. Egy ideje már a kastélyban lakott Erik, de még mindig talált új termeket, új folyosókat, még olyanokat is, amikről megesküdött volna, hogy egy napja vagy akár egy fél órája még nem voltak ott. Szóval nem lepte volna meg, ha a szégyellős főnixkonyha másnap előbukkant volna a puffok és párnák között, de neki most volt szüksége gyakorlásra. A kezében egy - a lány által rajzolt - szarvasokkal és békákkal körbedíszített ákombákom-jellegű térképpel harmadik nekifutásra (mindig a bejárati csarnokból indult, mint biztos pont) meglelte a keresett helyiséget.
Senki sem járt a folyosón - állítólag nem lehet ide csak úgy bejárkálni, de a szükség nagy úr, és a levitás lány azt mondta, nehéz lebukni, az itt dolgozó házimanók pedig nem árulkodósak. A fiú mégis félve lépett be a pompás ebédek szülőhelyére. A főzésre szakosodott manók valószínűleg pihenőidejüket töltötték, vagy máshol dolgoztak, mert egy sem munkálkodott a helyiségben. Erik a farzsebébe gyűrte a konyhába vezető út térképét.
Nem kellett azon gondolkodnia, melyik munkakörével kezdjen. Először jöhet a vágás, szeletelés, aprítás, és - amikor már van mit tisztogatni - beleszokhat a kézzel mosogatás művészetébe.
A szekrények között lézengve, puhán és óvatosan nyitogatta a fiókokat és ajtókat, mire meglelte a deszkát és a kést. A zöldségek hűtőszekrényére könnyen rátalált, kivett belőle egy uborkát és néhány paradicsomot. Miközben takarosan felszeleteli őket, elgondolkodik, mit fog csinálni a sok megkezdett zöldséggel. Talán salátát, és a házimanóknak eggyel kevesebb dolguk lesz, ha elérkezik a vacsoraidő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=323991#post323991][b]Végardó Erik - 2014.06.26. 21:22[/b][/url]

Erik okosan az uborkával kezdett, mert a paradicsom után tiszta kulimász lenne az asztal - ilyen nagy érzékenységre valló következtetéseket sikerült levonnia a zöld karikák, majd azokból kis zöld kockák vágása közben. Bár akkor rögtön a pulttörölgetést is gyakorolhatná varázslat nélkül - gondolta vidáman. Nem azért, mintha olyan nehéz feladatnak tűnt volna letörölni vizes ruhával egy asztalt, de az efféle varázslatmentes, mugli cselekedetek még mindig elbűvölték. Otthon a mugliskodásért kinézték volna. Egyéb agyalni valója nem is akadt szeletelés közben, amíg maga mögött az ajtó csukódását nem hallotta. Megállt a keze, nehogy az ujjait nyiszálja el, hátrafordult, és egy villanásnyi halvány mosollyal visszaköszönt egy sziát az érkezőnek. Lány. Erik alacsony, széles vállú fiú volt, és most igyekezett összehúzni magát, mintha csak védeni akarná a kis deszkáját, kését meg a zöldségeit (igen, a paradicsom zöldségféle), pedig csak arról volt szó, hogy nem akart nézősereget varázstalan salátakészítésének első szárnypróbálgatásaihoz. Lassabban vágta tovább az uborkáját, és mikor kész lett, nem tudta, hova tegye a kockákat, hogy ne legyenek útban. A lány addig mögötte motoszkált, aztán hirtelen csönd lett. Mit csinálhat?
Meglepetését, hogy megszólították, csak sűrű pislogással jelezte, közben magát átkozta, hogy lehet ilyen tutyimutyi alak. Pedig azt hitte, már egészen jó úton halad a lányokkal való beszélgetéssel.
- Erik - köpte ki rekedten a nevét a kérdésre. Nem ért rá visszakérdezni, torokköszörüléssel ütötte el az időt, míg jött a többi kérdés. Negyedikes, Eridonba - felelte szép kerek mondatokkal, és közben próbálta megregulázni repdeső pillantását, és a lányra fókuszálni. Az illető (ó. nem tudja a nevét.) a tevékenységére kérdezett rá, és ezzel eszébe juttatta, hol is tartott, mielőtt így megzavarták lelkivilágát.
- Öh... - a hosszú hajú elpusztította szendvicse végét, és pakolászni kezdett, így Eriknek volt ideje villámgyorsan kinyitni a térdénél lévő szekrényt, amiben - emlékezett - fémtálak sorakoztak.
- Őő - mondta megint csak, hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát, még ha ilyen sután is. Lehajolt és kikapta a legfölső fémtálat, miután borult az egész. Ügyetlenségének kompenzálásaként jó reflexeket adott neki az ég, így megúszta, hogy a padlón szanaszét guruljanak a lapos tálkák. Finoman visszatuszkolta őket a szekrénybe és rácsukta az ajtót, majd nagy lendülettel újra felállt.
- Szeletelek - vágta ki még mindig igencsak szűkszavúan, és hogy prezentálja is a dolgot, a takaros uborkakockákat a tálba seperte.
Itt sajnos véget ért a beszélgetés fonala. Lázasan töprengett, mivel rukkoljon elő, hogy partnere ne bélyegezze meg végtelenül unalmasnak, amit amúgy tisztességesen megérdemelt volna.
- Hogy érzed magad itt? - kérdezte valóban érdeklődő szemekkel, amik most az egyszer végre szilárdan meg is tudtak állapodni társa arcán. Valahogy ez kézenfekvőbb kérdésnek tűnt, mint megtudakolni, hogy hívják a lányt, hányadikos vagy hova jár. Csak egy kis ideig bambulta a másik arcát, aztán keze megtalálta a kést. De mivel udvariatlanságnak tartotta volna, ha visszafordul munkájához a beszélgetés kellős közepén, csak nyugtatgatta rajta a mancsát, és próbált nem feszengeni, hanem rögtön egy újabb kérdésen gondolkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=324457#post324457][b]Végardó Erik - 2014.06.27. 12:45[/b][/url]

Milyen szép neve van - gondolta Erik, ahogy a lány szintén bemutatkozott. Ha eszébe jutott volna az ismerkedésnek keresztelt hullámvasúton való suhanás közben, hálás is lett volna neki, amiért nem úgy kellett kirángatni belőle ezt az alapvető információt. Egy kicsit még elmélázott azon, hogy itt, a kinti világban mennyire más neveket használnak, mint náluk Szentegyeden, de sok ideje nem volt magába fordulni. Melody kedvesen mosolygott rá, és Eriknek ettől rögtön vissza is kellett mosolyognia, de a feszültség valahogy csak nem akart oldódni benne.
- Ühhüüm - hümmögött értőn az egy szem kérdésére kapott válaszra. Nagyon szívesen megtudakolta volna azt, hogy ez azt jelenti-e, elsős a lány, vagy ő is csak úgy idecsöppent egy felsőbb évfolyamba, mint Erik. No meg azt, ő is eltéved-e folyton a tantermek felé menet, és ült-e már be olyan órára, ami nem is az a tantárgy volt, amelyikre igyekezett. A szájára valahogy mégsem jöttek a szavak, de a lány most is kisegítette. Kedves és beszédes - könyvelte el magában a fiú, és rögtön az Eridonba helyezte volna új ismerősét, ha az nem kérdezett volna rá, milyen az a ház.
- Öhm... zsibongó - kereste a megfelelő szót Erik. - És majdnem minden piros.
A vörösnek ugyan ezernyi árnyalatát meg lehetett találni a klubhelyiségben, de azért mégiscsak piros maradt. A fiú nem is értette, hogyan lehet bármit egyetlen színből felépíteni. Maga kicsit visszafogottabban alakította volna ki lakterét, ezért valahogy a klubhelyiség néha kicsit idegen volt számára, bár így is nagyon jól érezte magát a házban.
Érezte magán a lány várakozó pillantását, ezért megpróbált előrukkolni egy részletesebb leírással.
- Mindenki kedves és mindenkihez lehet fordulni, ha nem tudsz valamit. ...És őrült ünnepségeket szerveznek! - vágta ki, ahogy felderengett előtte a tetőtéri buli egy-egy jelenete. - Minden színes volt és zenés. És megitattak velem egy bájitalt, amitől percenként elhoppanáltam a szobán belül!
Ezen a ponton Erik rájött, hogy fecsegéssé fajult beszéde, és talán nem is érdeklik Melodyt az ő kis élményei, gyorsan váltott hát.
- Te melyik házba jársz, és az milyen?
Eddig csak toporgott a pultot támasztva, most eszébe jutott, hogy neki tulajdonképpen szeletelnie kéne.
- Szeretnél egy salátát? - kérdezte óvatosan. Bár a lány most evett, a saláta tulajdonképpen nem is igazi fogás. Így anélkül fordulhatna a munkája felé, hogy szó érne a ház elejét. Ha pedig nem, hát... akkor ácsorog még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=326881#post326881][b]Végardó Erik - 2014.06.30. 15:36[/b][/url]

Rellonos - ismételte magában Erik. Eddig nem sok jót hallott a zöldek házáról. Saját maga ugyan nem keveredett csetepatéba velük, de már hallotta hangos-haragos megjegyzéseiket a folyosókon és tantermekben, ilyenkor a körülötte állók mormogására is figyelmes lett: "rellonos". A vele szemben álló nem tűnt se barátságtalannak, se csípősnek. A következő megállapítását pedig Erik is könnyen megértette. A faluban, ahonnan jött, kirekesztették a mugli világot és mindenkit, akinek köze volt hozzá. Valami efféle zárkózottság jellemezhette a sárkány címereseket is.
- Akkor nem érdemes a rellonosokkal barátkozni? - kérdezte meghökkenve Erik. Nem tudta, ő vajon jó emberismerő-e. Sosem gondolkodott ezen. Eztán döbbent rá, hogy tán nem a legjobb embernek tette fel a kérdést. Megpróbált hát szépíteni rajta. - Hiszen te sem tűnsz gonoszkodónak.
Talán csak később illeszkednek be az új rellonosok - jutott a fiú eszébe, de ezt nem akarta megosztani a másikkal, nehogy megbántsa, és különben is, mit tudott ő az itteni szokásokról?
A Rellon ház színösszeállításának megjegyzésére egy a korábbinál egészségesebb és vidámabb mosoly kerül Erik arcára is. A zöld tényleg megnyugtató.
Melodyt érdekelte a saláta, hát Erik leszedte kiválasztott paradicsomainak a szárát, és elkezdte szeletelni azokat. Kicsit csúszott a kés, és vigyáznia kellett, hogy ne nyomja össze a félbe vágott bogyókat, de egészen jól boldogult a feladattal. Ezt talán még gyakorolnia kell majd, hogy ne csúszkáljon össze vissza a keze alatt a munkaanyag.
Készen lettek a paradicsomok, Erik szemöldökráncolva pislogott a táljába. Elég szegényes összetétel egy salátához. Kapóra jött a lány ajánlkozása.
- Szerinted mi kell még bele? - kérdezte, és Melody felé nyújtotta a tálat. Próbálta visszaidézni, milyen salátákat evett valaha, de ettől sem támadt ötlete.
- Eddig zöld és piros! - ismerte fel mosolyogva, ahogy a félkész ételt szemlélte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=327752#post327752][b]Végardó Erik - 2014.07.01. 16:38[/b][/url]

- Ühüm - hümmög Erik a hallottakra. Hogy mennyire "erős jellem"? Erről sem tud sokat, és nem is tudja, hogyan kéne letesztelnie. Végül úgy dönt, egyszeerűbb, ha óvakodik a rellonosoktól, ha pedig egynek a társaságába csöppen - mint most -, hát lesz, ami lesz.
Kezd eltájolódni a humán lélektan útvesztőjében, így örül, hogy végre olyan egyszerű téma merül fel, amiben maga is könnyen ellavírozik. Étel.
- Sajt és sonka? - ismétli Erik. A salátába? Hát, mi bajuk lehet - dönt végül, és Melodyt szemmel tartva (nem tudván, illik-e csak úgy lelécelni a beszélgetés közepén) a hűtőhöz sétál. Kiveszi a sajtot és a sonkát, salátát viszont nem talál. Egy palacknyi mustárral is találkozik, azt is előveszi, hátha megfelel az öntet kitételeinek.
Próbálja két kezével felmarkolni az összes szerzeményt, és leönti őket Melody elé az asztalra.
- Én szeletelek! - jelenti ki miközben felállítja a mustárt, ami elég gyerekesnek hathat (mármint a kijelentés), hiszen a lány nem tudja, hogy fontos munkaügyi gyakorlás itt a mozgatórugó. - Kockára?
A sonka már szeletelt, de azokat is takaros négyzetekre tervezi vágni, hát lassú mozdulataival a deszkára fekteti őket.
- Az a sárga szerinted öntet? - kérdezi a mustáros flakonra bökve. Még sosem kóstolta, fogalma sincs, milyen íze lehet, de annyit még ő is tud, hogy ha efféle flakonban van, akkor valamennyire folyik, tehát körülbelül öntet.
Közben már a sonkaszeletekkel foglalatoskodik. Feldereng benne, hogy illene folytatnia a beszélgetést, de ez mindig is nehezére esett. Míg vagdos, vigyázva, el ne nyesse az ujjait, és jelleméből fakadóan agyát sem nagyon megerőltetve, de azért gondolkodik, miről kéne beszélnie, hogy fenntartsa annak a látszatát legalább itt, az iskolában, hogy ő nem egy végtelenül unalmas személy.
Semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=328425#post328425][b]Végardó Erik - 2014.07.02. 00:30[/b][/url]

Ma is tanult valamit, és ez egy magának szóló kis mosolyt csal Erik ajkaira. Hihetetlen mennyiségű tudás van a világon, aminek egy töredékét tudja. A szűk varázslókolóniában, ahol él, sok olyan dolgot megtanult, amiről néhány itteni társának nincs fogalma, de mióta a Bagolykő diákja, már látja, milyen hatalmas a világ, és most egyetlen, kicsi, jelentéktelennek tűnő szeletével tisztába került: a salátába sajt és sonka is járhat, ha az embernek úgy tartja kedve.
Az öntet kérdésében viszont hasonlóan tudatlanok Melodyval. Valószínűleg valami igazi különlegesség ez a sárga szósz. A lány bátran belenyal, és úgy tűnik, nem bánja meg a dolgot. Eriket is megkínálja, de annak a torkán akad a... nyála, mert más épp nincs a szájában. Hogy azzal a kanállal kóstolja meg, amivel a lány is?! Ilyen még sosem fordult elő vele, egyenesen illetlennek és felettébb kínosnak tűnik az ajánlat. Valószínűleg az arcáról is le lehet olvasni a rémület és megrökönyödés különös egyvelegét. Melody válaszpillantására azonban sikerül megreguláznia rakoncátlan arcizmait. Kompromisszumos megoldásként mutatóujjával nyúl bele a sárga szószba, lenyalja, és soha ilyen bizalmas kapcsolatban nem érezte még magát lánnyal. Pedig Elena még meg is ölelte egyszer-kétszer! Na, azok is meghökkentő alkalmak voltak a húgain kívül lányokkal kizárólag köszönő viszonyban lévő Erik számára.
A sárga bigyó nem is folyik annyira, és valami furcsa, ecetes-savanyú íze van, de ezzel együtt valóban finomnak hat.
- Tegyél bele, amennyit gondolsz - ajánlja fel a fiú, így lekerül a válláról az ízesítés felelősségének súlya. Ő egy szeletet sajtot vág, mert a sonka már a tálba került, és annak puha felületébe mélyeszti kését. Eközben újabb kérdést szegeznek neki.
- Szalamandra-Szentegyed a falu neve, ahol születtem - válaszolja a sajtvágásba merülve, érzelemmentes hangon. - Innen délre van.
- És te? Közelről? Haza szoktál látogatni? - néz fel a munkából. Ez érdekli igazán. Ő ritkán jut vissza otthonába, és akkor sem mesélhet önfeledten itteni tapasztalatairól. A szüleinek legalábbis semmiképpen.
A sajt is elkészül aztán, és belekerül a mustáros, kígyóuborkás, paradicsomos sonka közé. Egy kis keverés, és kiderül, mit alkottak ezek együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=328595#post328595][b]Végardó Erik - 2014.07.02. 10:42[/b][/url]

A főváros. Biztosan hatalmas és nyüzsgő. Ennyit még ő is tud, bár még sohasem járt ott, de hallott róla a falubeliektől. Magányosnak hangzik egy Pest melletti kúria. Erik figyelmesen hallgatja, hogy a lány sem érti meg magát valami jól a szüleivel. Habár Erik tulajdonképpen nincs rosszban édesanyjával és édesapjával, de nem is ismeri őket annyira, nem szoktak beszélgetni. Erik hallgat és teljesíti az utasításokat, nagyjából ennyiben merül ki a szülő-gyerek kapcsolat otthon. A testvéreivel viszont ő is jól kijön. Sőt, ők az egyetlenek a fiatalok közül a falujukban, akik foglalkoznak vele.
Szívesen kérdezne arról, hogy Melody húga is ide jár-e a Bagolykőbe, de mire rávenné magát, már más dolga akad. A lány előzékenyen felé nyújtja a tálat, Erik fog egy (saját) kanalat, egy tiszta tányérra kotor magának a műből, és felkanalaz mindenből egy kicsit. A "fura" és a "jó" között vacillál, de azért csak a lány felé tolja a tálat, hadd kóstolja meg ő is a salátát.
Itt véget is ér kalandjuk. Melody hosszas búcsúzására Erik egy bátor sziával felel, és a távozó után néz, ahogy az elhagyja a konyhát.
A manók még mindig sehol, ezért Erik buzgón a mosogatóba halmozza szennyes tányérjait, és új izgalmak elébe néz a varázstalan mosogatás gyakorlati tanulmányozásával.