A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Megint rengeteg munka. Egyszerűen csak utálta az egészet. A diákokat százalék alapján osztályozni a tanár- és diáklét rémsége. És értelmetlen is. Egy skálán értékelve mindenki fejlődését demotiválják a kevésbé jó képességekkel rendelkező diákokat, míg nem juttatják elég potenciális fejlődéshez az éltanulókat. És különben is, ki értékeli a zenét?
Hatalmas sóhajjal dőlt hátra a székében, és pillantása a másik tanárra esett. Látta az évnyitón, ott is gyönyörű volt. Ám most sokkal meggyötörtebbnek tűnt. A szeme alatt apró karika húzódott, és a táskájába a papírok csak be voltak dobálva. Összehúzta a férfi a szemöldökét, és kigurult az asztala mellé, hogy egy csíkba kerüljön a nővel, épp szembe vele.
- Hey, Hédi. Ráérsz egy kicsit? - kérdezte Huba. - Beszélgethetnénk. Tudod… elég stresszes a tanár meló - jegyezte meg, próbálva betippelni, hogy mi nyomhatja a nő lelkét. Általában szereti már azelőtt alkalmazni a képességét Huba, hogy egyáltalán interakciót kezdeményez, de ez a mai most más volt. Kihívásokkal teli. És nem mellesleg itt mindenki tudta róla, hogy melodimágus. Feltűnő kémkedés lenne. Hédi pedig még ismerte is régről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=862607#post862607][b]Szirtes Huba - 2023.04.10. 17:46[/b][/url]

Megint rengeteg munka. Egyszerűen csak utálta az egészet. A diákokat százalék alapján osztályozni a tanár- és diáklét rémsége. És értelmetlen is. Egy skálán értékelve mindenki fejlődését demotiválják a kevésbé jó képességekkel rendelkező diákokat, míg nem juttatják elég potenciális fejlődéshez az éltanulókat. És különben is, ki értékeli a zenét?
Hatalmas sóhajjal dőlt hátra a székében, és pillantása a másik tanárra esett. Látta az évnyitón, ott is gyönyörű volt. Ám most sokkal meggyötörtebbnek tűnt. A szeme alatt apró karika húzódott, és a táskájába a papírok csak be voltak dobálva. Összehúzta a férfi a szemöldökét, és kigurult az asztala mellé, hogy egy csíkba kerüljön a nővel, épp szembe vele.
- Hey, Hédi. Ráérsz egy kicsit? - kérdezte Huba. - Beszélgethetnénk. Tudod… elég stresszes a tanár meló - jegyezte meg, próbálva betippelni, hogy mi nyomhatja a nő lelkét. Általában szereti már azelőtt alkalmazni a képességét Huba, hogy egyáltalán interakciót kezdeményez, de ez a mai most más volt. Kihívásokkal teli. És nem mellesleg itt mindenki tudta róla, hogy melodimágus. Feltűnő kémkedés lenne. Hédi pedig még ismerte is régről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=863510#post863510][b]Óvári Hedvig - 2023.04.23. 16:48[/b][/url]

Pontosan olyan nehezen élem meg a magyarországi tartózkodásom, mint sejtettem. Bár azt hittem, hogy az is igazán nagy hatással lesz rám, hogy bezárva érzem magam ebbe az álmos hegyi falucskába, az unalmas volt iskolámba, de ezek mind eltörpülni látszanak Nagyapa betegsége mellett.
Mindig olyan életerős, vicces ember volt, azonban az elmúlt pár évben a betegség vette át felette az irányítást: kiveszett a szeméből a régi tűz és az élet, amit borzasztó érzés elfogadni és végignézni.
Egyelőre még otthon lakom, így a munkát követően nagyon sok közös időt tudunk együtt tölteni, éjjel is segítek az ápolásában. De hamarosan szeretnék egy saját lakást bérelni a faluban, mert hiányzik a személyes terem, amit megszoktam az évek alatt. Ettől függetlenül néhány éjjelen át egészen biztosan számíthat rám a családom.
A munkát nem viszem haza, így amikor csak tudok, itt adminisztrálok, írom az óraterveket, vagy épp foglalkozom távolról a PhD-val kapcsolatos kutatásokkal.
Most épp a távol keleti fákhoz és egyes Európában őshonos bestiákhoz próbálok egy kompatibilitási táblázatot létrehozni, de a fejben nagyon nem vagyok jelen.
Számon a levegőt zavartan kifújva pillantok fel Hubára.
- Szia Huba! - Számra egy nem túl őszinte mosoly húzódik. Nem a társaságának szól, egyszerűen nem vagyok toppon. Pedig nagyon próbálok koncentrálni, de túl sok minden kavarog a fejemben.
- Az évnyitóra gondolsz? - Kérdem számat elhúzva, ahogy halkan felszisszenek. Az egészen biztos, hogy érdekes szituáció volt, korábban nem tapasztaltam ilyet diákként.
- Ezek a váratlan események rendszeresek errefelé? - Kíváncsiskodok tovább a pennámat a füzetemre helyezve. Egy jó kis pletykálásra nyitott vagyok, remélem eltereli kicsit a figyelmem a gondokról.