38. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kedves Fórumozók!

Kérünk Titeket, hogy ellenőrizzétek karaktereitek státuszát, különös tekintettel a karanténosaitokra, és kérjétek ki azokat a karaktereket, akikkel vannak terveitek!
Március végén esedékes az első inaktívlista ellenőrzés az új szabálymódosítás szerint. Ha eltelt a három hónap és marad karakteretek karanténban, ezt követően Emlékkarakteri státuszt kap és egy rövid kérvény benyújtásával fogjátok tudni ismét aktívvá kérni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 28. 23:25 | Link


  - Esküszöm neked Gellért, hogy van itt egy temető.
Megszellőztettem neki korábban is, és mivel Gellért nem volt egy ijedős gyerek, kérte, hogy mutassam meg neki. Elsős lévén még nem igazán tudott a falu titkairól, de én, aki már a negyedik évemet kezdem el itt taposni nagyon tapasztalatra tettem szert. Meg egy fenét. Igazából soha nem jártam még a közelében sem, mert rettegtem tőle, főleg, mivel többször hallottam, hogy az idősebbek ezzel ijeszthetik a kisebbeket. Így már korábban megfogadtam, hogy a közelébe se jövök. Utálok félni. Most viszont, szívhatom a fogamat, mivel Gellértnek előadtam, hogy mennyire bátor nagylány vagyok. Most, hogy még a nap utolsó sugarai fent voltak az égen és még csak sétáltunk a temető felé, tényleg nagyon bátor voltam. Ám ez a bátorság szépen, folyamatosan párolog el. Milyen bajban lennék, ha ezt otthon megtudnák! Amúgy, kicsit izgatott is voltam, mert alig vártam, hogy meglássam, hogy igaz-e az, amivel riogattak minket. Bár, jó lett volna, ha valaki megbízható bemegy és elmondja nekem én pedig eldicsekedhetnék azzal, amit más látott. De sajnos közeledett az igazság órája én pedig lassítottam a lépteimen.
  - Látod? Ja, izé, nem látod, mert amúgy én se látom. Szóval most még nem lehet látni. Csak akkor látjuk majd, ha szépen átlépünk a kerítés fölött.
Ezt is mástól hallottam, de még mindig úgy beszéltem, mintha magam tapasztaltam volna a dolgot.
  - Figyelj csak, biztos nem akarsz inkább sütizni? Már többször jártam itt és nagyon unalmas nekem.
Kár, hogy borzalmasan hazudok. Ettől függetlenül lassan elértünk a jelenlég még nagy rétnek látszódó területhez.
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. március 29. 00:12 | Link
Lotti


- Én elhiszem neked, meg minden, de ezt mondtad húsz perccel ezelőtt is. -Adok hangot annak, hogy egyre kevésbé hiszek abban, hogy itt valaha még találni fogunk, akár egy darab sírkövet is.
Lottival még korábban, hetekkel ezelőtt beszéltük, hogy el kéne látogatni a temetőbe, amit persze nem én hoztam fel. Tudtam én akár valamit is a faluról? Mikor idejöttem, a Bagolykőbe, első két hónapomban csak a kastély falain belül tartózkodtam, s gőzöm sem volt arról, hogy mi lehet ebben a faluban.
Egyrészt most járok Bogolyfalván először, illetve mégsem. Egyszer már jártam a fő utcán, egymagam, csupa kíváncsiságból, de egy-két pillanat alatt, meg is fordultam és visszamentem az iskolába.
- Biztos vagy te ebben? Biztos nem kéne kint lennie valami feliratnak, hogy "temető", vagy valami ilyesmi? -Eléggé hülyén hangzik, hogy az ember a tudta nélkül egy temetőbe csöppen bele, ha tegyük fel egy kisgyereknek bepattan a kislabdája, s valaki utána megy, hogy visszahozza.
- Nem Lotti! Te találtad ki, hogy van itt valami, akkor most már nehogy elund magad egy "kerítésmászástól". -Ez már több mint vicces.- Meg amúgy is. Úgy gondolod, hogy itt tényleg van valami? -S ezzel a lendülettel át is lépek a kerítésen.- Látod? Itt nincs se...
Egyszerűen elállt a lélegzetem. Már egyáltalán nem hittem abban, hogy itt tényleg lesz valami, csak egy átverésre számítottam Lotti részéről, de mint látszik, igaza volt.
- Ömm... Lotti? -Fordulok hátra, a lányt várva.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 30. 23:02 | Link


 - Tuti nem, semmi felirat.
Még meg is rázom a fejemet, hogy tudatosítsam benne a választ. De amúgy fogalmam sincs, de nem akarok most már leégni előtte, úgyhogy magabiztosnak tűnök, meg ilyenek és reménykedek benne, hogy nem bukok le. Mikor odaérünk, megtorpanok és átpillantok a vállam fölött. Most már ciki lenne menekülni, mi? Az az igazság, hogy nagyon félős vagyok. A temető már nappal is halálra rémít, nem még sötétedés után. És tudom, hogy amúgy nem kellene itt lenni, de hát egyszer élünk. Túléltem a vizsgákat, élvezzük a rövid kis szüntet. Nincs ebben semmi rossz, ja de, hogy Gellért egy temetőben akarja élvezni. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagy bajban vagyok és egyre nagyobban leszek, mert a fiú nem éhes sütire, sőt, még nekem rója el a kis kalandot. Tényleg én volnék az, aki erőltette? Tuti nem.
- Igazából nem találtam ki, ez bizonyított tény. Az idősebbek mondták, na meg izéke...hát, már én is láttam párszor.
Lazaság, az a lényeg, bólogatok, lazán csípőre vágom a kezemet, de még mindig tekingetek a hátam mögé, most már inkább abban reménykedve, hogy egy ismerős megállít minket, de ekkor Gellért lép egy igazán meghatározót, aminek a következtében el is tűnik.
- Hűűűhabarcccuss.
Elkerekedik a szemem elég rendesen, ahogy látom eltűnni, vagyis ahogy nem látom. Három év alatt elég sok furcsaságot láttam, de a lelkem mélyén mindig érzem a félvér oldalam muglis részét, ami szerint ez nem normális dolog és ilyennel csak a gyerekeket riogatják. Abban a pillanatban félre tolom az összes félelmet, ezt én is akarom! Most azonnal. Megyek is utána és meg is pillantom a nagyon is békés temetőt. Ez azért furcsa, tehát a többiek hazudtak! Milyen kis szemetek. A boldogságom azonban nem tart túl sokáig, mert a nap egyre lentebb halad az égen, már alig látszik.
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. március 30. 23:56 | Link
Lotti


Miközben itt állok, és tekingetek hátrafelé, várva a lány reakcióját, egyre sötétebb lesz. Mikor már ő is átlépte a kerítést elmotyogtam valami "most már hiszek neked" félét.
- Nos, nem hazudtál. Pedig azt hittem. -Mosolyodok el.
Kezd egyre és egyre sötétebb lenni, és ha ez még nem volna elég, a csípős, hideg szél is fúj. Elmormolok egy Lumost, mire egy picit világosabb lett a minket körbevevő kis térben.
- Ha már itt vagyunk, körbe is nézhetnénk, nem? -Vigyorgok a lányra.- Ha csak nem unod el magad. -Nevetem el magam.
Én se vagyok a legbátrabb típus, és ez azért meg is látszik, mert annyira nem akaródzok elindulni. A sötét és a hideg is rádolgozik erre, és kezd a helynek egy kis hátborzongató érzése lenni.
De természetesen mindezt igyekszem ezt magamban tartani, s nem kimutatni. Nem lenne túl szerencsés egy lány előtt beégni azzal, hogy parázok. De aztán kíváncsiságom győz, s elindulok egy közeleső sírkőhöz.
- Azért szépen megvan csinálva ez a kis temető. -Mondom Lottinak. Igényesen, szépen ki van rakva kavicsokból az út, és ez nekem nagyon tetszik.- Na és te hányszor voltál már itt, hogy már ennyire unalmas? -Kérdem Lottit, utalást téve a nemrég elhangzott megjegyzésére. Még, hogy sütizni menjünk, egy temető helyett... Ha már alapból egy bátrabb dologban állapodtunk meg (mert azért ehhez bátorság kell, bőven), akkor nehogy már egy cukrászdába menjünk. Ránézek Lottira, várva, hogy velem jöjjön, az én kis felfedező utamra.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. április 1. 21:53 | Link


  - Nem szoktam hazudni!
Közlöm felháborodva, hirtelen elfelejtem, hol is vagyunk pontosan. A lábammal idegesen toppantok és a mozdulatra a hajam az arcomba hull. Kb, eddig tart a mérgem, utána ismét visszarendeződök és normális leszek. Szóval, nem köpök tüzet és nem változom mérges kígyóvá sem, csak nem szeretem, ha hazugnak neveznek, de nem vagyok haragtartó, mint látszik. Helyette már a látvánnyal vagyok elfoglalva. Lehet egy temetőre azt mondani, hogy szép? Vagy illik? Ha tanítottak is erről valamit a szüleim, már elfelejtettem, szívás.
  - Öööö, hát jó, ha akarsz.
A kavicsos út felé mutogatok, ezzel jelezvén, hogy nyugodtan menjen amerre akar én majd alkalmazkodom és követem. Azért remélem, annyira nem akar bemenni. Mi lenne, ha a kerítés mellett haladnánk, hogy veszély esetén kiugorhassak? Hm? Nem? Sejtettem.
  - Tök parázok a temetőktől amúgy.
Kicsit nyarvogok is hozzá, biztos ami biztos. Nem, nem félek, csak kicsit parázom, az nem ugyan az. Egyszerűen csak rossz érzésem támad tőle, borsódzik a hátam és kiver a víz. A félek, akkor általában visítva rohanok. Ez a kettő között a különbség és ha belém kötne, szépen meg is magyarázom neki.
  - Hát igen, odafigyelnek a falusiak erre. Tiszteletben tartják a halottakat.
Fogalmam sincs, ezzel mekkora hülyeséget mondtam, de hát, nem igazán értek még a halálhoz, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy sokat gondolkodjak rajta, úgy vagyok vele, hogy messze van még.
  - Háát, legalább négyszer, de nem emlékszem pontosan.
Igyekszem laza lenni, de nehéz, mert sötétedik. Sötétedés után pedig jönnek a kísértetek, meg a mumusok meg az inferusok. Nem akarom, nagyon nem. Szeretnék visszamenni a kastélyba. De akkor gyáva leszek!
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2016. április 1. 21:53
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 1. 22:19 | Link
Lotti


- Jól van, na! Csak egy kósza gondolat volt azután, hogy vagy fél órát barangoltunk, s közben csak azt hallottam, hogy tudod hol van a temető. -Muszáj volt, hogy egy kis magyarázat is társuljon, az úgynevezett bocsánatkérésemmel, mert nagyon nem akartam, hogy a későbbiekben a lány nagyon haragudjon rám.
Még szép, hogy akarok. Azért jöttünk ide, hogy körülnézzünk, tudtommal. A sírok közt bóklászva a sírfeliratokat nézem, hátha találok néhány ismertebb nevet, akikről tanulhattunk mágiatörténelem órán, vagy hasonló. De eddig nem jártam túl nagy sikerrel.
Meg kell, hogy mondjam, én is eléggé parázok. Amikor már sötétedéskor a temetőben sétál az ember, hát az eléggé nyomasztó tud lenni. De ezt semmiképp sem fogom a lány orrára kötni, mert nem szeretném, hogy a későbbiekben az lenne a téma, hogy akkor miért nem megyünk vissza, hisz mindketten félünk. Nem, nem. Ez nem lesz így. Muszáj, hogy körbenézzek itt, hogy aztán a klubhelyiségben elmondhassam a barátoknak, hogy én itt jártam.
Amit Lotti a falusiakról és halottakról mond, azt csak elengedem a fülem mellet. Nem tudok rá reagálni, hisz se helyeselni, se cáfolni nem tudok, mert hát nem sok dolgot tudok én a falusiakról.
- És te hogy-hogy parázol, még mindig, hogyha már ennyiszer jártál itt? -Kérdem a lányt, egyre nagyobb kétségeim vannak afelől, hogy ő járt itt valaha is. Nem tudom, miért, csak eddig a viselkedése nagyon nem ezt tükrözi. Nem hinném, hogy még az elején, kívül a kerítésen, csak úgy elunta volna magát, vagy csak sütizni akart volna.
Egyre hidegebb lesz, és látom, hogy az égen már csak a nap egy nagyon kicsi kis része úszik lefele, s a túloldalon már jön felfele a hold. Órámra nézek, de a sötét miatt nem látom rendesen, így hát a pálcámat kicsit közelebb húztam, és csak akkor tudtam rendesen leolvasni az időt.
- Tíz perc múlva nyolc lesz. -Tudatom Lottival is.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. április 6. 22:07 | Link


Megy le a nap, egyre kevesebb teret süt be, ez pedig azt jelenti, hogy én egyre közelebb húzódok Gellérthez. Bár én vagyok az idősebb és elvileg a tapasztaltabb is, de itt maximum az idősebb játszik. Míg ő nézelődik én inkább a hátam mögé tekingetek, mert olyan érzésem van, mintha valaki követne, ami nagyon de nagyon nagyon félelmetes. Még a szívem is gyorsabban kezd verni. Nem szeretnék sötétedés után itt maradni, de úgy tűnik, egyre messzebb kerülünk a biztonságos tereptől.
- Azért, mert félek a temetőktől. Mi van, ha vannak itt kísértetek, vagy mumusok, vagy valami? Félelmeteseket mondtak nekem.
Már nem igazán akarok bátornak és menőnek tűnni, inkább csak mennék innen, valahová máshová de Gellért csak most kezdi el élvezni a dolgot. Egyedül nincs kedvem visszafordulni, mert már most félek, nem még egyedül, ráadásul nemsokára tényleg nagyon sötét lesz.
  - Meddig tervezel itt maradni?
Körbepislogok, ismét a hátam mögé, majd előre, hunyorítok, forgatom a fejem, mert azt tanultam, így jobban be lehet látni a teret, korábban észleljük a veszély. Itt  pedig van veszély bőven, hiszen a pletykák mindig igazak!
  - Hát, ami azt illeti nem biztos, hogy én jártam itt. Mármint, nagyon részletes beszámolót kaptam olyanoktól, akik jártak itt. És tényleg nagyon félelmetes este, hidd el nekem! Vannak mumusok és árnyak és szörnyű dolgok. Én pedig nem vagyok valami bátor, ráadásul még a pálcámat is fent felejtettem a kastélyban.
Hát, nem vagyok túl jó hazudozó, titkot tartani sem tudok, úgyhogy ennyi volt, utánam a vízözön, akár ki is nevethet, nem számít.
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 9. 17:39 | Link
Lotti


A sötét miatt kezd egyre hátborzongatónak tűnni ez az egész temető, s már a pálcám sem nyújt annyi fényt, amennyire nekem szükségem lenne. Már én is nagyon szívesen mentem volna vissza a kastélyba, és ettem volna valami finom vacsorát, de úgy éreztem, hogy akkor nagyon gyávának tűnnék, meg hát nem kis durranás lenne, a klubhelyiségben elmesélni mindenkinek, hogy mi milyen bátrak voltunk, hogy itt jártunk, és mennyi mindenen átküzdöttük magunkat. Ám, itt van egy kis hiba. Mi nem küzdöttük át magunkat semmin, sőt mindketten, ha tehetnénk, már rég rohannánk vissza, a legrövidebb úton.
- Na jó. Bevallom, én is parázok egy kicsit. -Fordulok a lány felé, egy mosollyal, de az már aligha látszik a sötétben.- Találkoztál már valaha mumusokkal? -Kérdem a lánytól. Én még sosem láttam egy mumust se, de annyit tudok róluk, hogy elég félelmetesek tudnak lenni, meg, hogy ellehet üldözni őket egy varázsigével, vagy valami hasonló.
Most már el is mondhatjuk magunkról, hogy voltunk éjszaka a temetőben, hisz már a napból, ami nemrég olyan melegen, és barátságosan sütött ránk, semmi sem maradt az égbolton, csak a szürke hold, valamint a csillagok. Ennek láttán, a szél is felbátorodott, és tudatosult bennem, hogy megérte volna hozni egy kabátot is, mert immáron túl hideg van ahhoz, hogy csak egy pulóverben mászkáljak itt. De már nincs mit tenni, nem tudok visszamenni a hálótermembe.
- Fogalmam sincs, picit még körül kéne nézni, nem? -Kérdem a lánytól, de nem őszinte kíváncsisággal, hisz én is örülnék már annak, ha végre ismét átléphetnénk azt a bűbájokkal teleszórt kerítést, és végre ismét a faluban lennénk.
- Na, hát akkor nagyon szép este elé nézünk, úgy látom. -Mondom kicsit gúnyosan, amit talán nem kéne.- A pálcádat? Ugye azt tudod, hogy csak most fogom kezdeni a második évemet, és alig tudok többet egy lebegtető bűbájnál? -Kérdem hüledezve. Azért annak jobban örültem volna, ha legalább annyit tudott volna, hogy merre a kiút, arra az esetre, ha eltévednénk. De mostmár teljesen mindegy, már azt sem tudom, hogy hanyadik sírkövet hagytuk el, és azt sem, hogy melyik irányból kezdtünk neki az egésznek.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. április 12. 20:00 | Link


  - Mumussal? Komolyan? Nem elég para neked a temető? Minek még a legfélelmetesebb dolgokat emlegetned?
Összébb húztam magamon a kabátomat és egyúttal közelebb húzódtam Gellérthez is. Sötét volt, esküdni mertem volna, hogy még soha nem voltam ennyire sötétben. Ha anyuékkal mentünk éjszaka a temetőben, az általában a maga nemében szép volt, hiszen ezernyi gyertya díszítette, de ez a sötétség maga volt a pokol. Ráadásul az egyetlen fényforrás Gellért pálcája volt, amit ügyesen magunk elé tartott, de ez is rémesen kevés volt. Harapdáltam az ajkamat, miközben a fejemet csavargattam mint egy bolond, támadók után kutatva. Mert hát, a félvér gyerek fejében csak megfordul a zombik, inferusok és szellemek gondolata. Nem? Nem? De, az enyémben igen, és ettől nem lett jobb.
  - Mi? Neeeem, te nem félhetsz, te vagy a fiú! Azonnal hagyd abba a félést, itt csak én félhetek, én vagyok a lány értetted?
Igyekeztem suttogóra fogni, mert senki örök nyugalmát nem szerettem volna megzavarni, maradjanak csak nyugton ott ahol vannak. De azért a hisztéria egy igen erős szintjén sikerült megütnöm még így is. Mi az már, hogy ő fél? Hát milyen dolog ez. Neki most bátornak kell lennie, hogy én félhessek!
  - Én eleget láttam azt hiszem, nem akarok már beljebb menni, ott még sötétebb van.
A hisztériám átcsapott nyavalygásba, hamarosan következik a hiszti. Érzelmek egész színskálája, de hát, lány vagyok, csinálhatok ilyesmit, mert a lányok ezt szokták csinálni, hisztiznek és nyavalyogjak. Elérkezett az idő, hogy én is így tegyek.
  - Jajj miért vagy te elsős!
Felvisítottam. Hangosabban, mint terveztem, úgyhogy azonnal a szám elé tapasztottam a kezemet, míg a másikkal vállon bokszoltam Gellértet. Az ő hibája, hogy nem született meg korábban, igenis az övé!
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 23. 17:33 | Link
Lotti


Ez a szituáció félelmetes, és vicces is egybe. Az igazság az, hogy tulajdonképpen nincs mitől félnünk, vagyis van, de bajunk nem eshet. Hogy miért? Az egyértelmű, hogy a tanárok, valamint a lakosok sem akarják kockáztatni a diákok egészségét, ezért biztos, hogy nincsen a faluban semmi veszélyes dolog. Na jó, tudom, hogy benne van a házirendben, hogy ekkortájt már nem szabad kint tartózkodni, de azzal a tanárok is tisztában vannak, hogy miszerintünk a szabályok azért vannak, hogy felrúghassuk őket, vagy nem?
- Nem tudom. Csak kérdeztem. -Mosolygok rá a lányra, bár ő ezt már aligha látja ebben a sötétben.
Csendben sétálok tovább, olykor olykor rálépek egy-egy fagallyra, aminek a hangja nagyon tudja fokozni a hangulatot. Ilyenkor csak a fejemet kapkodom, de úgyse látok semmit, úgyhogy megyek tovább.
- Nem azt mondtam, hogy félek, hanem azt, hogy para ez az egész. -Fordulok Lottihoz. Nem szeretem, ha azt hiszik, vagy azt mondják, hogy félek. Nem, és ez egyáltalán nincs így. Én vagyok a világ legbátrabb embere! Na jó, csak képzelődöm...
- Gyere már! Még mászkálunk egy kicsit, és aztán megyünk vissza. Úgy jó? -Nézek rá társamra, de meglepődök azon, hogy már aligha látom az arcát, annyira besötétedett.- Nem lehetne csendesebben? -Mordulok rá a lányra. Nem akarom, hogy bárki meghalljon minket. Az is lehet, hogy pont ebben az időben, valaki más is itt kóborol.- Meg amúgy is, tehetek én róla, hogy még csak másodikos vagyok? -Kérdek vissza, remélem, hogy nem köt belém, mert akkor biztos, hogy rákérdek arra is, hogy ő miért hagyta a kastélyban a pálcáját.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. május 7. 18:19
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa