 Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát. A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál. Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve. Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
Szőke Gellért INAKTÍV
 TeamIronman offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 193
|
Írta: 2016. március 29. 00:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=579581#post579581][b]Szőke Gellért - 2016.03.29. 00:12[/b][/url] Lotti- Én elhiszem neked, meg minden, de ezt mondtad húsz perccel ezelőtt is. -Adok hangot annak, hogy egyre kevésbé hiszek abban, hogy itt valaha még találni fogunk, akár egy darab sírkövet is. Lottival még korábban, hetekkel ezelőtt beszéltük, hogy el kéne látogatni a temetőbe, amit persze nem én hoztam fel. Tudtam én akár valamit is a faluról? Mikor idejöttem, a Bagolykőbe, első két hónapomban csak a kastély falain belül tartózkodtam, s gőzöm sem volt arról, hogy mi lehet ebben a faluban. Egyrészt most járok Bogolyfalván először, illetve mégsem. Egyszer már jártam a fő utcán, egymagam, csupa kíváncsiságból, de egy-két pillanat alatt, meg is fordultam és visszamentem az iskolába. - Biztos vagy te ebben? Biztos nem kéne kint lennie valami feliratnak, hogy "temető", vagy valami ilyesmi? -Eléggé hülyén hangzik, hogy az ember a tudta nélkül egy temetőbe csöppen bele, ha tegyük fel egy kisgyereknek bepattan a kislabdája, s valaki utána megy, hogy visszahozza. - Nem Lotti! Te találtad ki, hogy van itt valami, akkor most már nehogy elund magad egy "kerítésmászástól". -Ez már több mint vicces. - Meg amúgy is. Úgy gondolod, hogy itt tényleg van valami? -S ezzel a lendülettel át is lépek a kerítésen. - Látod? Itt nincs se...Egyszerűen elállt a lélegzetem. Már egyáltalán nem hittem abban, hogy itt tényleg lesz valami, csak egy átverésre számítottam Lotti részéről, de mint látszik, igaza volt. - Ömm... Lotti? -Fordulok hátra, a lányt várva.
|
|
|
|
Szőke Gellért INAKTÍV
 TeamIronman offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 193
|
Írta: 2016. március 30. 23:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=581117#post581117][b]Szőke Gellért - 2016.03.30. 23:56[/b][/url] LottiMiközben itt állok, és tekingetek hátrafelé, várva a lány reakcióját, egyre sötétebb lesz. Mikor már ő is átlépte a kerítést elmotyogtam valami "most már hiszek neked" félét. - Nos, nem hazudtál. Pedig azt hittem. -Mosolyodok el. Kezd egyre és egyre sötétebb lenni, és ha ez még nem volna elég, a csípős, hideg szél is fúj. Elmormolok egy Lumost, mire egy picit világosabb lett a minket körbevevő kis térben. - Ha már itt vagyunk, körbe is nézhetnénk, nem? -Vigyorgok a lányra. - Ha csak nem unod el magad. -Nevetem el magam. Én se vagyok a legbátrabb típus, és ez azért meg is látszik, mert annyira nem akaródzok elindulni. A sötét és a hideg is rádolgozik erre, és kezd a helynek egy kis hátborzongató érzése lenni. De természetesen mindezt igyekszem ezt magamban tartani, s nem kimutatni. Nem lenne túl szerencsés egy lány előtt beégni azzal, hogy parázok. De aztán kíváncsiságom győz, s elindulok egy közeleső sírkőhöz. - Azért szépen megvan csinálva ez a kis temető. -Mondom Lottinak. Igényesen, szépen ki van rakva kavicsokból az út, és ez nekem nagyon tetszik. - Na és te hányszor voltál már itt, hogy már ennyire unalmas? -Kérdem Lottit, utalást téve a nemrég elhangzott megjegyzésére. Még, hogy sütizni menjünk, egy temető helyett... Ha már alapból egy bátrabb dologban állapodtunk meg (mert azért ehhez bátorság kell, bőven), akkor nehogy már egy cukrászdába menjünk. Ránézek Lottira, várva, hogy velem jöjjön, az én kis felfedező utamra.
|
|
|
|
Szőke Gellért INAKTÍV
 TeamIronman offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 193
|
Írta: 2016. április 1. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=582062#post582062][b]Szőke Gellért - 2016.04.01. 22:19[/b][/url] Lotti- Jól van, na! Csak egy kósza gondolat volt azután, hogy vagy fél órát barangoltunk, s közben csak azt hallottam, hogy tudod hol van a temető. -Muszáj volt, hogy egy kis magyarázat is társuljon, az úgynevezett bocsánatkérésemmel, mert nagyon nem akartam, hogy a későbbiekben a lány nagyon haragudjon rám. Még szép, hogy akarok. Azért jöttünk ide, hogy körülnézzünk, tudtommal. A sírok közt bóklászva a sírfeliratokat nézem, hátha találok néhány ismertebb nevet, akikről tanulhattunk mágiatörténelem órán, vagy hasonló. De eddig nem jártam túl nagy sikerrel. Meg kell, hogy mondjam, én is eléggé parázok. Amikor már sötétedéskor a temetőben sétál az ember, hát az eléggé nyomasztó tud lenni. De ezt semmiképp sem fogom a lány orrára kötni, mert nem szeretném, hogy a későbbiekben az lenne a téma, hogy akkor miért nem megyünk vissza, hisz mindketten félünk. Nem, nem. Ez nem lesz így. Muszáj, hogy körbenézzek itt, hogy aztán a klubhelyiségben elmondhassam a barátoknak, hogy én itt jártam. Amit Lotti a falusiakról és halottakról mond, azt csak elengedem a fülem mellet. Nem tudok rá reagálni, hisz se helyeselni, se cáfolni nem tudok, mert hát nem sok dolgot tudok én a falusiakról. - És te hogy-hogy parázol, még mindig, hogyha már ennyiszer jártál itt? -Kérdem a lányt, egyre nagyobb kétségeim vannak afelől, hogy ő járt itt valaha is. Nem tudom, miért, csak eddig a viselkedése nagyon nem ezt tükrözi. Nem hinném, hogy még az elején, kívül a kerítésen, csak úgy elunta volna magát, vagy csak sütizni akart volna. Egyre hidegebb lesz, és látom, hogy az égen már csak a nap egy nagyon kicsi kis része úszik lefele, s a túloldalon már jön felfele a hold. Órámra nézek, de a sötét miatt nem látom rendesen, így hát a pálcámat kicsit közelebb húztam, és csak akkor tudtam rendesen leolvasni az időt. - Tíz perc múlva nyolc lesz. -Tudatom Lottival is.
|
|
|
|
Szőke Gellért INAKTÍV
 TeamIronman offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 193
|
Írta: 2016. április 9. 17:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=585200#post585200][b]Szőke Gellért - 2016.04.09. 17:39[/b][/url] LottiA sötét miatt kezd egyre hátborzongatónak tűnni ez az egész temető, s már a pálcám sem nyújt annyi fényt, amennyire nekem szükségem lenne. Már én is nagyon szívesen mentem volna vissza a kastélyba, és ettem volna valami finom vacsorát, de úgy éreztem, hogy akkor nagyon gyávának tűnnék, meg hát nem kis durranás lenne, a klubhelyiségben elmesélni mindenkinek, hogy mi milyen bátrak voltunk, hogy itt jártunk, és mennyi mindenen átküzdöttük magunkat. Ám, itt van egy kis hiba. Mi nem küzdöttük át magunkat semmin, sőt mindketten, ha tehetnénk, már rég rohannánk vissza, a legrövidebb úton. - Na jó. Bevallom, én is parázok egy kicsit. -Fordulok a lány felé, egy mosollyal, de az már aligha látszik a sötétben. - Találkoztál már valaha mumusokkal? -Kérdem a lánytól. Én még sosem láttam egy mumust se, de annyit tudok róluk, hogy elég félelmetesek tudnak lenni, meg, hogy ellehet üldözni őket egy varázsigével, vagy valami hasonló. Most már el is mondhatjuk magunkról, hogy voltunk éjszaka a temetőben, hisz már a napból, ami nemrég olyan melegen, és barátságosan sütött ránk, semmi sem maradt az égbolton, csak a szürke hold, valamint a csillagok. Ennek láttán, a szél is felbátorodott, és tudatosult bennem, hogy megérte volna hozni egy kabátot is, mert immáron túl hideg van ahhoz, hogy csak egy pulóverben mászkáljak itt. De már nincs mit tenni, nem tudok visszamenni a hálótermembe. - Fogalmam sincs, picit még körül kéne nézni, nem? -Kérdem a lánytól, de nem őszinte kíváncsisággal, hisz én is örülnék már annak, ha végre ismét átléphetnénk azt a bűbájokkal teleszórt kerítést, és végre ismét a faluban lennénk. - Na, hát akkor nagyon szép este elé nézünk, úgy látom. -Mondom kicsit gúnyosan, amit talán nem kéne. - A pálcádat? Ugye azt tudod, hogy csak most fogom kezdeni a második évemet, és alig tudok többet egy lebegtető bűbájnál? -Kérdem hüledezve. Azért annak jobban örültem volna, ha legalább annyit tudott volna, hogy merre a kiút, arra az esetre, ha eltévednénk. De mostmár teljesen mindegy, már azt sem tudom, hogy hanyadik sírkövet hagytuk el, és azt sem, hogy melyik irányból kezdtünk neki az egésznek.
|
|
|
|
Szőke Gellért INAKTÍV
 TeamIronman offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 193
|
Írta: 2016. április 23. 17:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=589028#post589028][b]Szőke Gellért - 2016.04.23. 17:33[/b][/url] LottiEz a szituáció félelmetes, és vicces is egybe. Az igazság az, hogy tulajdonképpen nincs mitől félnünk, vagyis van, de bajunk nem eshet. Hogy miért? Az egyértelmű, hogy a tanárok, valamint a lakosok sem akarják kockáztatni a diákok egészségét, ezért biztos, hogy nincsen a faluban semmi veszélyes dolog. Na jó, tudom, hogy benne van a házirendben, hogy ekkortájt már nem szabad kint tartózkodni, de azzal a tanárok is tisztában vannak, hogy miszerintünk a szabályok azért vannak, hogy felrúghassuk őket, vagy nem? - Nem tudom. Csak kérdeztem. -Mosolygok rá a lányra, bár ő ezt már aligha látja ebben a sötétben. Csendben sétálok tovább, olykor olykor rálépek egy-egy fagallyra, aminek a hangja nagyon tudja fokozni a hangulatot. Ilyenkor csak a fejemet kapkodom, de úgyse látok semmit, úgyhogy megyek tovább. - Nem azt mondtam, hogy félek, hanem azt, hogy para ez az egész. -Fordulok Lottihoz. Nem szeretem, ha azt hiszik, vagy azt mondják, hogy félek. Nem, és ez egyáltalán nincs így. Én vagyok a világ legbátrabb embere! Na jó, csak képzelődöm... - Gyere már! Még mászkálunk egy kicsit, és aztán megyünk vissza. Úgy jó? -Nézek rá társamra, de meglepődök azon, hogy már aligha látom az arcát, annyira besötétedett. - Nem lehetne csendesebben? -Mordulok rá a lányra. Nem akarom, hogy bárki meghalljon minket. Az is lehet, hogy pont ebben az időben, valaki más is itt kóborol. - Meg amúgy is, tehetek én róla, hogy még csak másodikos vagyok? -Kérdek vissza, remélem, hogy nem köt belém, mert akkor biztos, hogy rákérdek arra is, hogy ő miért hagyta a kastélyban a pálcáját.
|
|
|
|