Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=579560#post579560][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.03.28. 23:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=581091#post581091][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.03.30. 23:02[/b][/url]

 - Tuti nem, semmi felirat.
Még meg is rázom a fejemet, hogy tudatosítsam benne a választ. De amúgy fogalmam sincs, de nem akarok most már leégni előtte, úgyhogy magabiztosnak tűnök, meg ilyenek és reménykedek benne, hogy nem bukok le. Mikor odaérünk, megtorpanok és átpillantok a vállam fölött. Most már ciki lenne menekülni, mi? Az az igazság, hogy nagyon félős vagyok. A temető már nappal is halálra rémít, nem még sötétedés után. És tudom, hogy amúgy nem kellene itt lenni, de hát egyszer élünk. Túléltem a vizsgákat, élvezzük a rövid kis szüntet. Nincs ebben semmi rossz, ja de, hogy Gellért egy temetőben akarja élvezni. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagy bajban vagyok és egyre nagyobban leszek, mert a fiú nem éhes sütire, sőt, még nekem rója el a kis kalandot. Tényleg én volnék az, aki erőltette? Tuti nem.
- Igazából nem találtam ki, ez bizonyított tény. Az idősebbek mondták, na meg izéke...hát, már én is láttam párszor.
Lazaság, az a lényeg, bólogatok, lazán csípőre vágom a kezemet, de még mindig tekingetek a hátam mögé, most már inkább abban reménykedve, hogy egy ismerős megállít minket, de ekkor Gellért lép egy igazán meghatározót, aminek a következtében el is tűnik.
- Hűűűhabarcccuss.
Elkerekedik a szemem elég rendesen, ahogy látom eltűnni, vagyis ahogy nem látom. Három év alatt elég sok furcsaságot láttam, de a lelkem mélyén mindig érzem a félvér oldalam muglis részét, ami szerint ez nem normális dolog és ilyennel csak a gyerekeket riogatják. Abban a pillanatban félre tolom az összes félelmet, ezt én is akarom! Most azonnal. Megyek is utána és meg is pillantom a nagyon is békés temetőt. Ez azért furcsa, tehát a többiek hazudtak! Milyen kis szemetek. A boldogságom azonban nem tart túl sokáig, mert a nap egyre lentebb halad az égen, már alig látszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=582038#post582038][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.04.01. 21:53[/b][/url]

  - Nem szoktam hazudni!
Közlöm felháborodva, hirtelen elfelejtem, hol is vagyunk pontosan. A lábammal idegesen toppantok és a mozdulatra a hajam az arcomba hull. Kb, eddig tart a mérgem, utána ismét visszarendeződök és normális leszek. Szóval, nem köpök tüzet és nem változom mérges kígyóvá sem, csak nem szeretem, ha hazugnak neveznek, de nem vagyok haragtartó, mint látszik. Helyette már a látvánnyal vagyok elfoglalva. Lehet egy temetőre azt mondani, hogy szép? Vagy illik? Ha tanítottak is erről valamit a szüleim, már elfelejtettem, szívás.
  - Öööö, hát jó, ha akarsz.
A kavicsos út felé mutogatok, ezzel jelezvén, hogy nyugodtan menjen amerre akar én majd alkalmazkodom és követem. Azért remélem, annyira nem akar bemenni. Mi lenne, ha a kerítés mellett haladnánk, hogy veszély esetén kiugorhassak? Hm? Nem? Sejtettem.
  - Tök parázok a temetőktől amúgy.
Kicsit nyarvogok is hozzá, biztos ami biztos. Nem, nem félek, csak kicsit parázom, az nem ugyan az. Egyszerűen csak rossz érzésem támad tőle, borsódzik a hátam és kiver a víz. A félek, akkor általában visítva rohanok. Ez a kettő között a különbség és ha belém kötne, szépen meg is magyarázom neki.
  - Hát igen, odafigyelnek a falusiak erre. Tiszteletben tartják a halottakat.
Fogalmam sincs, ezzel mekkora hülyeséget mondtam, de hát, nem igazán értek még a halálhoz, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy sokat gondolkodjak rajta, úgy vagyok vele, hogy messze van még.
  - Háát, legalább négyszer, de nem emlékszem pontosan.
Igyekszem laza lenni, de nehéz, mert sötétedik. Sötétedés után pedig jönnek a kísértetek, meg a mumusok meg az inferusok. Nem akarom, nagyon nem. Szeretnék visszamenni a kastélyba. De akkor gyáva leszek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=584341#post584341][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.04.06. 22:07[/b][/url]

Megy le a nap, egyre kevesebb teret süt be, ez pedig azt jelenti, hogy én egyre közelebb húzódok Gellérthez. Bár én vagyok az idősebb és elvileg a tapasztaltabb is, de itt maximum az idősebb játszik. Míg ő nézelődik én inkább a hátam mögé tekingetek, mert olyan érzésem van, mintha valaki követne, ami nagyon de nagyon nagyon félelmetes. Még a szívem is gyorsabban kezd verni. Nem szeretnék sötétedés után itt maradni, de úgy tűnik, egyre messzebb kerülünk a biztonságos tereptől.
- Azért, mert félek a temetőktől. Mi van, ha vannak itt kísértetek, vagy mumusok, vagy valami? Félelmeteseket mondtak nekem.
Már nem igazán akarok bátornak és menőnek tűnni, inkább csak mennék innen, valahová máshová de Gellért csak most kezdi el élvezni a dolgot. Egyedül nincs kedvem visszafordulni, mert már most félek, nem még egyedül, ráadásul nemsokára tényleg nagyon sötét lesz.
  - Meddig tervezel itt maradni?
Körbepislogok, ismét a hátam mögé, majd előre, hunyorítok, forgatom a fejem, mert azt tanultam, így jobban be lehet látni a teret, korábban észleljük a veszély. Itt  pedig van veszély bőven, hiszen a pletykák mindig igazak!
  - Hát, ami azt illeti nem biztos, hogy én jártam itt. Mármint, nagyon részletes beszámolót kaptam olyanoktól, akik jártak itt. És tényleg nagyon félelmetes este, hidd el nekem! Vannak mumusok és árnyak és szörnyű dolgok. Én pedig nem vagyok valami bátor, ráadásul még a pálcámat is fent felejtettem a kastélyban.
Hát, nem vagyok túl jó hazudozó, titkot tartani sem tudok, úgyhogy ennyi volt, utánam a vízözön, akár ki is nevethet, nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=586266#post586266][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.04.12. 20:00[/b][/url]

  - Mumussal? Komolyan? Nem elég para neked a temető? Minek még a legfélelmetesebb dolgokat emlegetned?
Összébb húztam magamon a kabátomat és egyúttal közelebb húzódtam Gellérthez is. Sötét volt, esküdni mertem volna, hogy még soha nem voltam ennyire sötétben. Ha anyuékkal mentünk éjszaka a temetőben, az általában a maga nemében szép volt, hiszen ezernyi gyertya díszítette, de ez a sötétség maga volt a pokol. Ráadásul az egyetlen fényforrás Gellért pálcája volt, amit ügyesen magunk elé tartott, de ez is rémesen kevés volt. Harapdáltam az ajkamat, miközben a fejemet csavargattam mint egy bolond, támadók után kutatva. Mert hát, a félvér gyerek fejében csak megfordul a zombik, inferusok és szellemek gondolata. Nem? Nem? De, az enyémben igen, és ettől nem lett jobb.
  - Mi? Neeeem, te nem félhetsz, te vagy a fiú! Azonnal hagyd abba a félést, itt csak én félhetek, én vagyok a lány értetted?
Igyekeztem suttogóra fogni, mert senki örök nyugalmát nem szerettem volna megzavarni, maradjanak csak nyugton ott ahol vannak. De azért a hisztéria egy igen erős szintjén sikerült megütnöm még így is. Mi az már, hogy ő fél? Hát milyen dolog ez. Neki most bátornak kell lennie, hogy én félhessek!
  - Én eleget láttam azt hiszem, nem akarok már beljebb menni, ott még sötétebb van.
A hisztériám átcsapott nyavalygásba, hamarosan következik a hiszti. Érzelmek egész színskálája, de hát, lány vagyok, csinálhatok ilyesmit, mert a lányok ezt szokták csinálni, hisztiznek és nyavalyogjak. Elérkezett az idő, hogy én is így tegyek.
  - Jajj miért vagy te elsős!
Felvisítottam. Hangosabban, mint terveztem, úgyhogy azonnal a szám elé tapasztottam a kezemet, míg a másikkal vállon bokszoltam Gellértet. Az ő hibája, hogy nem született meg korábban, igenis az övé!