A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=212411#post212411][b]Ombozi Noel - 2013.12.11. 14:09[/b][/url]

A faliújságra kitűzött kis cetlit nem tudja hányan látták, és azt sem, hogy kik azok akik azt az ócska macskakaparást komolyan vették, de ő azóta ezt a napot várja, és csak remélni meri, hogy lesz egy kis felfordulás a rengeteg színes puffskein-golyó miatt. Először úgy volt, hogy az erdőben szedik össze az eltévedt varázslényeket, de Noel egyik faluban tett kirándulása alatt találkozott egy rozsdás cégérrel, amelynek Sándor bácsi varázslény szaküzletét volt feladata hirdetni. A rellonos eztán nem is gondolkodott sokáig, az erdőben bóklászás ötletét hamar a falu meglátogatására cserélte. Az nem is okoz túl nagy feltűnést, és valószínűleg olyan lényekbe sem bukkannak, akik egyenesen az igazgatóhoz viszik őket, vagy ha nincs túl nagy szerencséjük, akkor a másvilágon találják magukat. Kowainak hagyott egy cetlit az éppen üres szobájában, amire csak annyit írt, hogy 10 órakor legyen a megadott címen, azaz a bolt előtt, és lehetőleg ne késsen, mert még sok a dolguk.
A fiú már jóval a megadott időpont előtt a helyszínre érkezik, és fekete bőrkabátjában fel, s alá járkál az üzlet ajtaja előtt. Az idevezető úton nem találkozott ismerősökkel, az utcák kihaltan fogadták a fiú hangos lépteit. Talán a túl hideg, talán a vasárnap miatt, de csak egy-egy anyuka szaladgált kosárral a kezében, és annyi gonddal a fejében, hogy valószínűleg nekik fel sem tűnt a fiatalember jelenléte. Noel tíz óra előtt végül egyedül lép be a varázslényektől hangos és büdös boltba, és még az első mozdulata előtt vágja bele fejét valami keménybe.
- Azt a rohadt! - kiált fel, és fájó orrába kapaszkodik. Felnézve egy tündérmanók lakta kalickát lát, amelyben igen dühösen szálldosnak jobbra-balra a manók. - Jó napot...
Kikerüli a ricsajozó lényeket, hogy aztán következő léptével a jobb lábfejével rúgjon bele egy kneazle ketrecbe.
- Aú, aú, aú - mormogja jobbját rázva, majd arrébb biceg, és a különböző bestiák között az idős úr felé 'siet'. ~ Lehet, hogy az erdő nem tartogatott volna ilyen veszélyeket, mint ez az üzlet... ~
A pulthoz dugig telerakott ketrecek és hordók közötti vékonyka folyosón át vezet az út, és a fiú lezsibbadt orra miatt csak homályosan látja a különböző állatokat. A puffskeineket keresi, de sem ketrecben, sem terráriumban, de még csak kalickában sem látja őket.
- Uram - hajol közelebb az eladóhoz, hogy a keresett állatállományról érdeklődjön. - Tart ön puffskeineket?
Sándor bácsi az egyik hordóhoz kíséri a fiatalt, és felemelve annak tetejét, több tucatnyi színes, bolyhos lény kezd egyszerre csipogni, dalolni, örvendezni.
- Jó, jó, tegye vissza a tetejét, kérem - néz el másfele a rellonos, és máris elönti a néma undor ettől a sok vacak és teljességgel hasztalan bestiától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=214978#post214978][b]Ombozi Noel - 2013.12.16. 14:03[/b][/url]

Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk

A puffskeines hordóra visszakerül a fedél, azzal rejtve el a csipogó bagázs hangját, és rettenetes kinézetüket. Sándor bácsi egy kedves mosollyal udvariasan hagyja magára a fiút, visszatérvén az eladópult mögé, hogy papírmunkáit csendesen folytathassa. A rellonos az állát vakargatja, s úgy jár-kel a tömött sorok között, várja, hogy Kowai megérkezzen, és vihessék végre a zsákmányt a kastély folyosóira.
Háztársnője köszönés nélkül vágtat be a varázslény kiskereskedésbe, és kabátjánál fogva kezdi rángatni a karját.
- Hé, máskor vigyázz az öltözékemre.
Válasza közben megsimítja kabátja ujját, ahol az agresszív lány előzőleg hozzáért az anyaghoz, majd vigyorogva néz a sötét szemekbe.
- Nincs mitől tartanod. Kiss Gábor vagyok, másodéves navinés diák, aki mikulásbulit szervez a nyugati szárnyon a barátnőjével, Garai Izabellával és minden kedves háztársukat szeretnék meglepni valami eszméletlen cukival, és mi lehetne édesebb, kedvesebb egy hordónyi puffskeinnél, hm, drágám?
Zöldes tekintete csak úgy csillog, ahogy bemutatkozik kitalált személyiségével Kowainak, és jelzi a lány új nevét is. Az bizonyára meglepődik majd, de a fiú biztos abban, hogy érteni fogja a játékot. Tekintetét lassan visszavezeti a kiszemelt hordóra, és a papírokkal csörgő idős férfira.
- Nem fogunk az erdőben csatangolni csak azért, hogy ezt az apró csínyt rákenhessük arra a szánalmas, szivárványeregető népségre - mondja egészen közel hajolva a fekete hajhoz, hogy csak a lány hallja szavait, a boltvezető ne. Oktató monológja után a fekete szemektől várja a reakciót, de az sem érdekli ha ez nem tetszik Kowainak, akkor is így fognak tenni, mert már nincs idő az erdőre.
- Hidd el, jobb lesz nem megsérülnünk az erdőben ezért a balhéért, lesz majd ennél nagyobb durranás is, amiért érdemes lehet nyilazó kentaurokkal és egyéb veszélyes dögökkel találkoznunk.
Ezzel lezártnak tekinti a vitát, és a lány vállára teszi kezét, pont mint ahogy Lyrát is húzta magához randevújuk estéjén.
- Gyere, drágám, csináljuk jól ezt a munkát - suttogja, és Sándor bácsihoz veszi az irányt remélhetőleg a lánnyal az oldalán.
Játék az élet, és játszani néha vétek, de a kiszállás oly nehéz, oly távoli, oly bizarr. Noel hangosan fordul a pult mögött állóhoz, s közben a lány vállán pihenő keze a hosszú, fekete hajjal bíbelődik.
- Uram, végre megérkezett a kedvesem, akire vártunk - néz le a lányra, s úgy kezd bele magabiztosan spontán érkező ötletébe. - Izabellával arra gondoltunk, hogy elvinnénk a hordó egész tartalmát, és igazi cuki bulit csapnánk a kis navinésekkel. Esetleg némi árengedményt kaphatnánk a nagy tétel vásárlása miatt?
Széles mosolyt villant az öregemberre, aki egyelőre úgy tűnik mindent bevesz, és elhisz, és még az akció kapcsán sem hoz fel ellenvetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=215014#post215014][b]Ombozi Noel - 2013.12.16. 15:22[/b][/url]

Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk

Piperkőc igen, szeret odafigyelni kinézetére, ruházatára, szeret igényes lenni, és ebbe sajnos nem fér bele, hogy rángassák nem épp olcsó ruháit. A lány miután kénytelen végighallgatni társát, tágra nyílnak fekete szemei, és újfent rángatni kezdi álbarátja karjait.
- Befejezted? - kérdezi Noel tőle még mindig nyugodt hangnemben, majd ismét megigazgatja magán ruházatát. - Nem feltűnő az arcod, söpörd oda a hajad, aztán ne nyafogjál, mert tényleg úgy látszol, hogy egy bolond unikornis vagy csupán, nem pedig párszaszájú nőstény az alagsorból. Légy szíves tarts ki még egy kicsit, aztán már itt sem vagyunk.
Nem lesz feszült a lány harcias viselkedését látván, és érzékelvén, ugyanolyan nyugodt marad, mint percekkel ezelőtt volt, azzal a különbséggel, hogy mostanra pontosan tudja, Kowai társa lesz a játékban, nem pedig hátráltatója. A boltvezető felé tartva a lány belecsíp a vállára nehezedő ujjak egyikébe, amitől Noel felszisszen egy pillanatra, majd fájdalmas vigyorral néz a férfira, mire az kérdőn felvonja szemöldökét.
- Nehéz a nőkkel, de gondolom maga is tudja miről beszélek - magyarázkodik, és hüvelykujját rátapasztja a megcsípett másikra. - Amúgy egy imádnivaló kis angyal, csak most ideges a bulink miatt. Ugye, szívem?
Viselkedj! mosollyal pillant le a most édesen mosolygó háztársnőre, aki ezzel az arcával egészen másképp mutat. Noel tekintete ottragad Kowai mosolyán, nem látta még soha így tenni, úgyhogy most ez őt is megmosolyogtatja. A minden tekintetben kedvest játszó rellonos leányzó belekezd saját piszkos játszmájába is, ami egyértelmű, hogy Noelnek szánt büntetés, amiért az így oldotta meg a navinéseknek szánt balhé kezdeti szakaszát.
- Jaj, Izi, milyen igazad van! - villan a szeme a lányra, majd Sándor úrhoz fordul, és bólint a plusz két hordónyi jószágra. - Uram, ha a három hordónyi puffskein kiteszi a száz darabot, akkor itt hagyok magának 6 aranyat, és még pár sarlót, gondolom ebben az összegben korrekt módon egyezhetünk meg. Ebbe még az eleségük is jócskán belefér...
A férfin tartja tekintetét amíg az rá nem bólint a szívélyes ajánlatra, s amíg hátra megy a bolt raktár részébe, addig Kowai fülébe suttog, kissé csípősen.
- Normális vagy te?! - kérdezi dühösen, az asztal lapjára támaszkodva. - Nekem van pénzem, tudhatnád, hogy az nem probléma, de mégis, minek ennyi dög? Ez... ez...
Sándor bácsi visszatér hozzájuk, mire Noel felegyenesedik, és ismét magához vonja fekete szövetségesét.
- Olyan szép ez a lány, lehetetlen nem ölelgetni - mondja vidáman az úrnak, s erszényét elővéve kifizeti a megígért összeget. - Köszönjük a Navine nevében is a segítőkész kiszolgálást, további szép napot kívánunk!
Egy utolsó vigyor kíséretében ereszti szabadon Kowai vállát, majd lehajol az egyik hordóhoz, és előkapva tértágító bűbájjal ellátott apró, zsebében is elférő táskáját pakolni kezdi a boldogan csipogó bestiákat.
- Segítenél, kedvesem? - néz fel tettetett lelkesedéssel a keresztes arcú lányra, aztán tovább tuszkolja táskájába a színes szőrgombócokat.