A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Sapkája alól kilógó sötét fürtjeit a lámpák fényében szikrázó hópelyhek pettyezik. Kesztyűbe bújtatott, vékony ujjai termoszára kulcsolódnak, s lélegzetének párafellege követi. Bakancsa nyoma hamar eltűnik a szaladó hóesésben, ahogy befelé sétál munkahelyére ezen a szentestén. Csendes a város. Hősnőnk szívében sem dúl vihar. Békés és vidám, hiszen minden olyan szépen alakult eddig. Imolával, a szüleivel, Tamással és az ő anyukájával együtt ülték körül az ünnepi asztalt, a Holdfény 33-ban gyűlve össze. Szegedi halászlevet, töltött káposztát és hatlapos mézest ettek. Mellé fűszeres almapuncsot ittak és a közösen töltött értékes idő mellett, apróbb-nagyobb ajándékokkal szereztek örömet egymásnak. Imola rajzolt mindenkinek valamit. Hősnőnk szíve, sajátját nézegetve, bármilyen boldog is volt, kicsit mégis elnehezült. Egy pillanatra felrémlett előtte az aprónép egy másik alkotásának emléke. Tamástól egy különleges, mahagóni lemeztároló állványt kapott. Margit nénitől egy fényképalbumot, hogy legyen mit megtöltenie emlékekkel. Szülei pedig egy ezüst medállal lepték meg lányukat. Az ékszert kinyitva Imola, Róbert és Iza mosolyogtak vissza rá az egyik, míg férje Zoli, kisfia Peti és jóbarátjuk Marcell a másik oldalról a benne lévő képekről. - Így mindig melletted leszünk - súgta oda neki apja, ahogy fel segítette tenni nyakába az ajándékot. Fejét rázva gondol vissza a pillanatra. Beérve az épületbe jellegzetes zajok, kellemes meleg és a konferencia szobában álló fenyőfa illata fogadja. Egyenesen az "A" stúdióba veszi az irányt, ahol kollégája már javában pörgeti a lemezeket. Elektra rutinos, macskákat megszégyenítő nesztelenséggel lép be az üvegezett kalitkára emlékeztető helyiségbe, hogy kabátjától megválva nekikezdhessen a műsorára való felkészülésnek. Felvételről fog leadni pár témába vágó beszélgetést, amiket szándéka szerint remek dalokkal kísér le majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840750#post840750][b]Rothstein Elektra - 2021.12.24. 17:11[/b][/url]

Sapkája alól kilógó sötét fürtjeit a lámpák fényében szikrázó hópelyhek pettyezik. Kesztyűbe bújtatott, vékony ujjai termoszára kulcsolódnak, s lélegzetének párafellege követi. Bakancsa nyoma hamar eltűnik a szaladó hóesésben, ahogy befelé sétál munkahelyére ezen a szentestén. Csendes a város. Hősnőnk szívében sem dúl vihar. Békés és vidám, hiszen minden olyan szépen alakult eddig. Imolával, a szüleivel, Tamással és az ő anyukájával együtt ülték körül az ünnepi asztalt, a Holdfény 33-ban gyűlve össze. Szegedi halászlevet, töltött káposztát és hatlapos mézest ettek. Mellé fűszeres almapuncsot ittak és a közösen töltött értékes idő mellett, apróbb-nagyobb ajándékokkal szereztek örömet egymásnak. Imola rajzolt mindenkinek valamit. Hősnőnk szíve, sajátját nézegetve, bármilyen boldog is volt, kicsit mégis elnehezült. Egy pillanatra felrémlett előtte az aprónép egy másik alkotásának emléke. Tamástól egy különleges, mahagóni lemeztároló állványt kapott. Margit nénitől egy fényképalbumot, hogy legyen mit megtöltenie emlékekkel. Szülei pedig egy ezüst medállal lepték meg lányukat. Az ékszert kinyitva Imola, Róbert és Iza mosolyogtak vissza rá az egyik, míg férje Zoli, kisfia Peti és jóbarátjuk Marcell a másik oldalról a benne lévő képekről. - Így mindig melletted leszünk - súgta oda neki apja, ahogy fel segítette tenni nyakába az ajándékot. Fejét rázva gondol vissza a pillanatra. Beérve az épületbe jellegzetes zajok, kellemes meleg és a konferencia szobában álló fenyőfa illata fogadja. Egyenesen az "A" stúdióba veszi az irányt, ahol kollégája már javában pörgeti a lemezeket. Elektra rutinos, macskákat megszégyenítő nesztelenséggel lép be az üvegezett kalitkára emlékeztető helyiségbe, hogy kabátjától megválva nekikezdhessen a műsorára való felkészülésnek. Felvételről fog leadni pár témába vágó beszélgetést, amiket szándéka szerint remek dalokkal kísér le majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840752#post840752][b]Mesélő - 2021.12.24. 18:15[/b][/url]

Akinek nincs családja, vagy éppen nincs messze a családja, az vállalja be a karácsonyi blokkot. Illetve az, akinél csak huszonötödikén van nagy családi banzáj. Ez utóbbi igaz rám is, reggel indulok a Balatonhoz, ahol összegyűlik a család. Már minden össze van csomagolva, éppen ezért vagyok ilyen könnyen ma este Szívesen vállaltam be, hogy a gyerekesek, meg a Szentestét megülők ott tudjanak lenni.
- És most jöjjön egy szám, melyhez második esélyt kér Laci Korinnától. Nagyon sajnálja az elmúlt hetek veszekedéseit, és kéri, hogy találkozzatok holnap ott, ahol minden elkezdődött. Kori, remélem hallod, és adsz egy esélyt ennek a fiúnak, hiszen ez egy igen feszült időszak.
Halkan már indul az utolsó szavak alatt a Please forgive me, én pedig lejjebb veszem a fülesem, hiszen most nem hallanak minket, és szokásos Andrisos féloldalas mosolyomat megvillantva az idő közben belépő felé biccentek.
- El fog menni. A csaj. A srác pedig megkéri a kezét, olyanok vagyunk, mint Cupido szárnysegédjei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840754#post840754][b]Rothstein Elektra - 2021.12.24. 19:33[/b][/url]

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még bakelitek közt lapozgatott és hallgatta a kollégája kellemes orgánumát. Aztán jött az általa felkonferált dalammal első néhány taktusa...Koponyájába éles fájdalom nyilallt, majd elméje színes szélesvásznán, akárha látomás volna, megjelent a vörös ajtó és feltárult. Egész teste, ujjaival egyként elgyengült. Kihullott kezéből a benne tartott lemez, s puhán ért a szőnyegpadlóra. Hősnőnk pedig a másodperc tört része alatt élt át olyan eseményeket, melyeket azt hitte, örökre elvesztett. - Hege... - Ejti ki közben az azokban főszerepet játszó férfi nevét hangtalan. Egy tánc, egy csók, forró éjszakák, viták. Megannyi fontos pillanat képei zúdultak ki a nyílászáró mögül, amik eddig rejtve voltak. Elektra alig kap levegőt. Meg kell kapaszkodnia az ember magas polcsor szélében, különben minden bizonnyal összerogyna. Arcán könnycseppek futnak, miközben lassan helyére kerülnek az események és a tények. - Meghalt - artikulálja aztán, ahogy megérti, hogy elvesztette őt is, ahogyan egykor a férjét, örökre. Fejét lehorgasztva mélyet sóhajt, próbál eltűntetni pulóvere ujjával minden árulkodó nyomot, mielőtt megfordulna. Arca fakóbb nem lehet, tekintete pedig zaklatott-szomorú, de tartja magát. Egykor sem omlott össze mások előtt, s most sem fog, ezt rég megfogadta. Lehajol a lemezért. - Cupido? Nincs ahhoz még kicsit túl korán? - terel azonnal halvány mosolyra húzva ajkát, ahogy eljutnak tudatáig kollégája szavai. Még mindig fülében csengenek azok a hangok, melyek emlékeiből visszhangoztak az imént. Dühös vádak, szenvedélyes ígéretek. Azonban a vörös ajtó ismét bezárult. Feje viszont hasogat még mindig, míg gyomra is émelyegni kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840759#post840759][b]Mesélő - 2021.12.24. 20:15[/b][/url]

Szeretem a rádiózást, mert itt nem látszik az arcom, csak a hangom, és csinálhatok bármit. A helyzet pedig az, hogy vigyorok, mivel elképesztően romantikus alkat vagyok, komolyan, minden csajom maximálisan odáig volt ezért, meg értem is, és eddig mindig csak azért mentünk szét, mert nem volt meg a nagy szerelem, de teljes békében, nekem nincs olyan nagyon rossz élményem, amikről mások mesélnek. Valószínűleg, ha majd teljesen betalál a szívembe a nyíl, akkor majd nagyon fogok szenvedni.
- A szerelemhez sosincs elég korán. Ééés itt is van a következő kérésünk, ami egyben az utolsó is ebben a blokkban, és ami igazolja, hogy szerelemben nincs lehetetlen. Mielőtt elindítom Kori kérését, amivel Lacinak szeretne üzenni, kívánok mindenkinek csodálatos ünnepeket, bejglimérgezést és töltött káposzta undort. Éjfélkor csókoljátok meg a mellettetek állót, akár szeretitek, akár nem, hiszen ezen múlik a szerencsétek. Néhány perc múlva a mikrofonnál bájos kolléganőm csodás hangját hallhatjátok, ugyanis Rothstein Elektra már meg is érkezett a stúdióba. Még egyszer kellemes ünnepeket, és szóljon a Right Here Wating for You. Találkozunk az új évben, újabb kívánságokkal. Kori és Laci, hajrá! Üzenjetek.
A végét követően gyorsan benyomom a számot, majd felkelve nyújtózok egyet. Ez is megvolt.
- Rohannom kell, mert hajnalban megy a vonatom. Boldog ünnepeket.
Közelebb lépve egy nagy, cuppanós puszit nyomok az arcára, mielőtt ellen tudna állni, intek és a következő pillanatban kilépek a helyiségből. Valószínűleg, ha figyelmesebb lennék, nem tenném, de ma este is van egy nő, akivel még nagyon sok dolgom van, és nagyon koráb eljön az a bizonyos hajnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840761#post840761][b]Rothstein Elektra - 2021.12.24. 23:36[/b][/url]

Talán így kellett lennie. Ezen az estén. Itt és most. Hiába csitult pár percre az iménti gyötrő fájdalom, a következő dal hatására, az előbbinél hatalmasabb erővel csap le újra hősnőnkre, hogy meggörnyedt belé. Érzékeli a vörös ajtó, elméje mélyén ismét feltárul. Festék illata, kórházi fertőtlenítőszerével keveredve kúszik maró alattomossággal orrába. Fülében saját fojtott sikolya lüktet és tépi szét megmaradt önuralmát. Bőrét tűz perzsel, mintha kaszaboló átkot olvastak volna egész lényére, s mint kiderül így is történt nemrég. Elektra sötét szemei tágra nyílnak, a más számára láthatatlan képsorok ismételt feltűnésétől. Zihálva igyekszik levegőhöz jutni, szíve ritmustalan verdes bordái ketrecében. - Karsa... - formálja suttogva szép ívű ajka a nevet, mely egyszerre jelent kezdetet és véget. Emlékei visszatértek. Az igazság lám utolérte, pedig már nem is kereste. Mielőtt azonban átélhetné ennek a ténynek, egész valójára nehezedő súlyát, a kollégája rövid búcsúja zökkenti ki néhány pillanat erejéig. Megrökönyödve állja a szeleburdi férfi pusziját, pedig máskor hevesen és nevetve tiltakozna. Kisvártatva magára marad. Üres tekintettel bámulja az ajtót, melyen a kolléga távozott az előbb, majd mintha csak révületből eszmélne, húzza elő pálcáját. - Disaudio! - fordul körbe, hogy kivetve az igézetet, maga köré hangzáró falat vonjon. A zenei blokk még úgy húsz percig eltart. Addig kell tombolnia. Ennyi ideje van dönteni. Gondolatban végig sorjáz a visszakapott időn. Üvölt, zokog és átkozza a Sorsot, mely ezt tette velük. Térdre rogyva ül a földön, mialatt színről színre látja meglelt múltját elméje színes szélesvásznán. - Senki sem tudhatja...Azt kell hinniük, hogy az amnéziám tartós, különben megint csak szenvedni fogunk...Mindannyian... - dönt végül, nehéz szívvel fosztva meg magát minden reménytől. Az vigasztalja csupán, hogy Hege és ő elbúcsúztak. Ott a pub mögött. Felkel hát a padlóról, feloldja a némító varázst, hogy azután, mintha ez az egész meg sem történt volna leadja műsorát. Rothstein Elektra nem ugyanaz többé és nem is lesz már ugyanaz. Soha.