 A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2013. november 8. 20:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=196653#post196653][b]Mesélő - 2013.11.08. 20:11[/b][/url] Kezdődik...Hűvös, szeles őszi délután volt ez a mai, ami a bacilusoknak kedvező, a munkából haza igyekvő embernek már annál kevésbé. A munkaidő vége lassan mindenkit elér, így megsűrűsödik az emberek száma percről percre, van, aki csak átrohanóban jár erre, van, aki még vásárolgatna, mielőtt hazamegy, de akad olyan is, aki valaki re vár, aki szintén ezekben az órákban teszi le a munkát. Belegondolni is különös, hogy a Fő utcza egyik végén, ilyen kis idő alatt, ekkora tömegek gyűlnek össze. Kis közösség ez ahhoz, hogy sokan ne ismerjék egymást, de a fáradtság és sietség egy köszönésnél többet nem igen segít elő az emberek között. A Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Bogolyfalvi Kirendeltségéről is fáradtan battyog haza a többség, köztük Péter is. A Macskabagoly utczába igyekszik haza, ez a délután is hasonlít az elmúlt párra, mégis rosszabb is. Napok óta gyengeség és fáradtság gyötri őt. Hányingere van, szédül, végig arra gondolt, hogy megfázott meg valaki még valami vírussal is megfertőzte, arról nem beszélve, hogy a látása is vacakol. Nem is indult jól a napja. Épp reggel, egy nagyobb csetepatét követően elbocsátotta a legbizalmasabb titkárát, kicsit agresszívabb volt lehet a kelleténél, híre is ment az irodában, meg is lepte vele saját magát. Általában türelmes és nyugodt a kollégákkal, de most ez kihozta a sodrából. Nem kívánt róla beszélni, jobbnak látta, bár nem érezte teljesen lezártnak a dolgot, de tenni ez ügyben már nem volt lehetősége. A minisztérium épületéből kilépve, szorosan összehúzta kabátját, aktatáskáját pedig erősen megmarkolta, majd a téren keresztül elindult hazafelé. Ahogy egyre távolodott az épületről remegni kezdett a keze, mintha az alig egy kilós táska, valami komoly nehezék lenne most. Lábain is érezte ezt, de még kitartottak, így próbálta lépteit megszaporázni, hogy minél előbb pihenhessen az otthona nyugalmában majd. Azonban a tér közepéig jut csak el. Emberek mennek el mellette úgy, hogy elsőre fel sem figyelnek arra, mi történik. A lábai nem bírják tovább, térdre esik, majd kezeivel tompítani próbálja az esést sikertelenül. Arccal a földön végzi. Egy pillanat volt az egész, érezte, hogy elkapja a szédülés, elhomályosult előtte minden, majd az utolsó lélegzetvételével még segítséget hívott volna, de már nem volt alkalma. Meghalt. A teste ott hevert a tér kellős közepén, hirdetve, hogy itt nem valami mindennapi dolog történt.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2015. február 6. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462097#post462097][b]Mesélő - 2015.02.06. 21:14[/b][/url] KornélA boglyas tér ezen a késő délutánon kellemesen nyugodt, elvétve néhány diák a kastélyból és az egyre bővülő falu lakói múlatják csak errefelé az időt. Amott egy sült gesztenyét áruló férfi, a másik oldalt két köpkövező előkészítős, a szökőkúttól nem messze idős boszorkányok sugdolóznak össze és tárgyalják ki a mai fiatalságot és az ősi házi recepteket. Fiatal párok kacarásznak egymás fülébe súgva, ifjú szerelmesek vallják meg egymásnak érzelmeiket, egyszóval meghitt és családias most a környék. Kivéve a szökőkút peremén ücsörgő fiatalembert, aki a mugliketyeréjét nyomkodva kesereg fájdalmasnak tűnő varázslólétén, ez pedig a falu széléről idáig baktató idős hölgy figyelmét is felkelti. Nem állandó helye Bogolyfalva, leginkább máshol, sokszor mugliföldön is szokott tanyázni karavánjával, keresvén a hiszékeny áldozatokat, akikből minél több galleont tudnak kizsebelni... akarom mondani tisztességes úton, jövendölés után elkérni. Hátához szorítva sok gyűrűvel megrakott ujjaival közelít Kornél felé, mit sem törődve a téren jelenlévő emberek elhúzódó, megvető pillantásaival. Nagy sötétkék köpenyét meghúzza magán és sajogó hangot hallatva ül le a navinés diák mellé. - Jaaaj, ne haragudj kedves fiam, hogy ide ültem. Megfáradt vénasszony vagyok, jólesik itt lenni a tér közepén, egy ilyen csinos fiatalember társaságában. - ha Kornél egy kicsit is jobban szemügyre veszi majd a "megfáradt vénasszonyt", rögtön feltűnhet neki sötétebb bőre, ősz haja és a rengeteg különféle ékszer és amulett amit a köpeny takarásában is lehet rajta látni. Foga van még persze, de bőre aszott, akár kilencven éves is elmúlhatott. Persze ez csak a formális külcsín, nehogy azt gondolja bárki is, hogy a kora miatt a ravaszsága is odalett.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2015. február 9. 21:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463018#post463018][b]Mesélő - 2015.02.09. 21:08[/b][/url] KornélA fiatalember elrakja a telefonját, ami számára már nem is olyan meglepő dolog. Megszokta, bármerre is jár, bárki közelébe is megy, az reflexszerűen elrakja a legértékesebb holmiját egy szerinte biztos helyre. Az idős hölgy nem mutatja jelét annak, hogy megbántotta volna eme gesztus, inkább ellentmondást nem tűrően foglal helyet a hideg kőre. Megdicséri a fiút, aki zavartan megköszöni a bókot és feltápászkodik, a néni pedig sandán elmosolyodik. Naiv gyermeknek látszik, aki most szakadt ki a mugli környezetből a varázsvilágba. Ó, hogy mennyi ilyet látott már kikötni az utcán, mert az unalmukat amit a varázsvilág hozott nekik rosszra fordították! Persze ez nézőpont kérdése, mert a mugli születésű ivadékok nagyon kreatívak tudnak ám lenni. Ő maga természetesen régmúltú családból származik, a varázslás tudományát iskola nélkül adták át az újabb generációknak, és olyan tudásra tett szert a hagyományok útján, ami után még az itteni igazgató is csak sóvároghat. Néhány percnyi csönd, elmélázás és a fiú méregetése után negédes hangon szólal meg. - Aztán fiacskám... miért ülsz itt egyedül, búslakodva? Tán nem egy leányzó van a dologban? - kivárásos alapon megy a puhatolózás, a türelem ugyanis rózsát terem. Kornél nagy bánatára egyébként ő nem most fogja itt feldobni a talpát, a nagynak ígérkező üzlet előtt.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2015. február 10. 00:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463079#post463079][b]Mesélő - 2015.02.10. 00:00[/b][/url] KornélBátorság, na az van ebben a gyermekben. Vagy bátorság, vagy végtelen naivitás, ugyanis az utcán jelenlévők már összesúgtak a néni jelenlététől és legtöbbjük odébb is állt, így a tér egy-két lelket és kettőjüket leszámítva szinte teljesen kihalt. A Nap bágyadtan festi téli sugarait a környező falakra, Kornél pedig megszakadt szívvel adja a hangulatot a tájképhez. Wifi... a nő egy darabig emésztgeti magában a szót, majd megállapítja, hogy biztosan egy fiatal fiúknak szóló magazinról lehet szó, amiben kacéran kacsingatnak kifelé a lenge ruhába öltözött, feszes bőrű leányzók. Végül csak kiböki, hogy mi nyomja igazán a lelkét, a néni szemében pedig kapzsi fény csillan. - Úúúúgy... Fiacskám, esetleg nem lennél kíváncsi rá, mit is hozhat neked a jövő? Látom rajtad, hogy jóravaló fiatalember vagy, egy ilyen tisztességes emberre biztosan nagy dolgok várnak. Történetesen pont konyítok egy kicsit ahhoz, hogy belelássak az igaz szívűek jövőjébe és múltjába. Mit szólsz hozzá?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2015. február 10. 20:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463265#post463265][b]Mesélő - 2015.02.10. 20:22[/b][/url] KornélA fiúcska rögtön ellenkezni kezd, belefogni az oly sokat hallott szokásos szövegbe, hogy ebben nem hisznek, biztos csak lehúzás, de ezt az asszonyt nem a lekoptatós fából faragták. Mézes-mázosan próbálja Kornél előtt elhúzni azt a bizonyos madzagot, s mikor ő annyira hadonászik a kezével, a néni elkapja a bal csuklóját és maga fel fordítja a fiú tenyerét, mintha mindjárt neki is állna elemezni a másik sorsát. - Jaj drága fiam, hát csak nem képzelsz rólam ilyen dolgokat! - legyint szabad kezével és máris beleveti magát kézfej elemzésébe. - Igen-igen, látom már... az életed nagy részét nem itt töltötted, ahová születtél, édesapáddal pedig sokkal szorosabb a kapcsolatod... nem távolodnak el tőled egykönnyen a lányok... - szorgosan ide-oda gyűri közben a fiú kezét, hogy jobban lássa őket a késődélutáni fényben. - Óóóó igen! Hamarosan feltűnik az életedben valaki. Nem feltétlenül lány, de az biztos, hogy nagy hatással lesz a jövődre, elindít téged egy hosszú úton... - morfondírozik egy kicsit, majd beleköp Kornél tenyerébe, hogy aztán lássa, a cseppek melyik oldalra érkeztek - már persze ha hagyja a fiú.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2018. november 5. 00:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=739713#post739713][b]Mesélő - 2018.11.05. 00:22[/b][/url] Angelica Lovászi LaraNéhány órával ezelőtt még egy osztrák motel padlóján fekve, apró szisszenések kíséretében próbáltam újra életet lehelni a tesztembe. Akkor, amikor lefoglaltam, még jó ötletnek tűnt, meg hát tetszett is, hogy a vasútállomás és a Mariahilfer Strasse között menő járat útvonalán fekszik félúton, barátságosnak írták. Arról szó nem volt, hogy egy kiálló rugós matrac és az ikea gyerekágy jelenti a barátságos környezetet. Mehettem volna persze a nővéremhez is, mivel őt látogattam meg, de abba a kicsi garzonba, amiben a fura pasijával él, nem szeretek létezni, eleve a pasival van a gond. Így nem tettem. Viszont láss csodát, képes voltam összekanalazni magam, gyorsan kijelentkezni, és még a vonatot is elértem. A minisztériumon aztán hoppanálással kértem a továbbutazásom, és így igen gyorsan Bogolyfalván termettem. Még egy gyors kávévásárlásra is jutott időm, mielőtt kiültem a novemberi napsütésbe. Bizony, napsütés, még szemüveget is kellett vennem.
- Eltaláltad.
Pillantok fel a békés napozásomból a lányra, és emelem feljebb a szemüvegem, ami végül megállapodik a fejem tetején. Magam mellett megütögetem a padot, invitálva, hogy dobja csak le magát.
- Örvendek Angelica, köszönöm, hogy eljöttél. Elmondom röviden, hogy miről lenne szó.
Mondjuk én és a röviden, az két különböző fogalom, de igyekszem azért nem feltartani őt, mert még haza is kell érnem, meg vissza a szerkesztőségbe.
- Idén a fiatal tehetségeket kutatjuk, elég jó eredményekkel amúgy. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a már ismert és elismert íróinkat kipenderítjük, pusztán csak szeretnénk valami új vonulatot vinni az arculatunkba. Aki nem regényíróként jelentkezik, akik az első nagy debütálásuk a jövőévi naptár, ahova tizenkét verset válogatunk be. Ha valaki nagyon jó, akkor akár önálló naptárat is kaphat, de mi inkább vegyesen szeretnénk. Minden kiadott vers után fizetünk, az első körben ez versenként tizenöt galleon, tudom, hogy nem sok, de első alkalmas szerzőket sokszor ennyiért sem. Szóval minél több versed megy át a szerkesztőségen, annál több a pénz, egy példa. Ha mondjuk hatot választunk be, az ugye kilencven galleon, ami azt jelenti, hogy mugli pénzben kicsit több, mint százharmincezer, ami valljuk be, jó pénz. Aztán, ha újabb szerződés van veled, akkor ugye nő az összeg, de ez a jövő zenéje.
Végül is, szerintem eléggé jól elmondtam, jutalmul iszok is egy korty kávét.
- Kérdezz bátran.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2021. december 24. 18:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840752#post840752][b]Mesélő - 2021.12.24. 18:15[/b][/url] Szenteste a rádiónálAkinek nincs családja, vagy éppen nincs messze a családja, az vállalja be a karácsonyi blokkot. Illetve az, akinél csak huszonötödikén van nagy családi banzáj. Ez utóbbi igaz rám is, reggel indulok a Balatonhoz, ahol összegyűlik a család. Már minden össze van csomagolva, éppen ezért vagyok ilyen könnyen ma este Szívesen vállaltam be, hogy a gyerekesek, meg a Szentestét megülők ott tudjanak lenni.
- És most jöjjön egy szám, melyhez második esélyt kér Laci Korinnától. Nagyon sajnálja az elmúlt hetek veszekedéseit, és kéri, hogy találkozzatok holnap ott, ahol minden elkezdődött. Kori, remélem hallod, és adsz egy esélyt ennek a fiúnak, hiszen ez egy igen feszült időszak.
Halkan már indul az utolsó szavak alatt a Please forgive me, én pedig lejjebb veszem a fülesem, hiszen most nem hallanak minket, és szokásos Andrisos féloldalas mosolyomat megvillantva az idő közben belépő felé biccentek.
- El fog menni. A csaj. A srác pedig megkéri a kezét, olyanok vagyunk, mint Cupido szárnysegédjei.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2021. december 24. 20:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840759#post840759][b]Mesélő - 2021.12.24. 20:15[/b][/url] Szenteste a rádiónál Szeretem a rádiózást, mert itt nem látszik az arcom, csak a hangom, és csinálhatok bármit. A helyzet pedig az, hogy vigyorok, mivel elképesztően romantikus alkat vagyok, komolyan, minden csajom maximálisan odáig volt ezért, meg értem is, és eddig mindig csak azért mentünk szét, mert nem volt meg a nagy szerelem, de teljes békében, nekem nincs olyan nagyon rossz élményem, amikről mások mesélnek. Valószínűleg, ha majd teljesen betalál a szívembe a nyíl, akkor majd nagyon fogok szenvedni.
- A szerelemhez sosincs elég korán. Ééés itt is van a következő kérésünk, ami egyben az utolsó is ebben a blokkban, és ami igazolja, hogy szerelemben nincs lehetetlen. Mielőtt elindítom Kori kérését, amivel Lacinak szeretne üzenni, kívánok mindenkinek csodálatos ünnepeket, bejglimérgezést és töltött káposzta undort. Éjfélkor csókoljátok meg a mellettetek állót, akár szeretitek, akár nem, hiszen ezen múlik a szerencsétek. Néhány perc múlva a mikrofonnál bájos kolléganőm csodás hangját hallhatjátok, ugyanis Rothstein Elektra már meg is érkezett a stúdióba. Még egyszer kellemes ünnepeket, és szóljon a Right Here Wating for You. Találkozunk az új évben, újabb kívánságokkal. Kori és Laci, hajrá! Üzenjetek.
A végét követően gyorsan benyomom a számot, majd felkelve nyújtózok egyet. Ez is megvolt.
- Rohannom kell, mert hajnalban megy a vonatom. Boldog ünnepeket.
Közelebb lépve egy nagy, cuppanós puszit nyomok az arcára, mielőtt ellen tudna állni, intek és a következő pillanatban kilépek a helyiségből. Valószínűleg, ha figyelmesebb lennék, nem tenném, de ma este is van egy nő, akivel még nagyon sok dolgom van, és nagyon koráb eljön az a bizonyos hajnal.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
