Kornél

A boglyas tér ezen a késő délutánon kellemesen nyugodt, elvétve néhány diák a kastélyból és az egyre bővülő falu lakói múlatják csak errefelé az időt. Amott egy sült gesztenyét áruló férfi, a másik oldalt két köpkövező előkészítős, a szökőkúttól nem messze idős boszorkányok sugdolóznak össze és tárgyalják ki a mai fiatalságot és az ősi házi recepteket. Fiatal párok kacarásznak egymás fülébe súgva, ifjú szerelmesek vallják meg egymásnak érzelmeiket, egyszóval meghitt és családias most a környék. Kivéve a szökőkút peremén ücsörgő fiatalembert, aki a mugliketyeréjét nyomkodva kesereg fájdalmasnak tűnő varázslólétén, ez pedig a falu széléről idáig baktató idős hölgy figyelmét is felkelti. Nem állandó helye Bogolyfalva, leginkább máshol, sokszor mugliföldön is szokott tanyázni karavánjával, keresvén a hiszékeny áldozatokat, akikből minél több galleont tudnak kizsebelni... akarom mondani tisztességes úton, jövendölés után elkérni. Hátához szorítva sok gyűrűvel megrakott ujjaival közelít Kornél felé, mit sem törődve a téren jelenlévő emberek elhúzódó, megvető pillantásaival. Nagy sötétkék köpenyét meghúzza magán és sajogó hangot hallatva ül le a navinés diák mellé.
- Jaaaj, ne haragudj kedves fiam, hogy ide ültem. Megfáradt vénasszony vagyok, jólesik itt lenni a tér közepén, egy ilyen csinos fiatalember társaságában. - ha Kornél egy kicsit is jobban szemügyre veszi majd a "megfáradt vénasszonyt", rögtön feltűnhet neki sötétebb bőre, ősz haja és a rengeteg különféle ékszer és amulett amit a köpeny takarásában is lehet rajta látni. Foga van még persze, de bőre aszott, akár kilencven éves is elmúlhatott. Persze ez csak a formális külcsín, nehogy azt gondolja bárki is, hogy a kora miatt a ravaszsága is odalett.

Kornél

A fiatalember elrakja a telefonját, ami számára már nem is olyan meglepő dolog. Megszokta, bármerre is jár, bárki közelébe is megy, az reflexszerűen elrakja a legértékesebb holmiját egy szerinte biztos helyre. Az idős hölgy nem mutatja jelét annak, hogy megbántotta volna eme gesztus, inkább ellentmondást nem tűrően foglal helyet a hideg kőre. Megdicséri a fiút, aki zavartan megköszöni a bókot és feltápászkodik, a néni pedig sandán elmosolyodik. Naiv gyermeknek látszik, aki most szakadt ki a mugli környezetből a varázsvilágba. Ó, hogy mennyi ilyet látott már kikötni az utcán, mert az unalmukat amit a varázsvilág hozott nekik rosszra fordították! Persze ez nézőpont kérdése, mert a mugli születésű ivadékok nagyon kreatívak tudnak ám lenni. Ő maga természetesen régmúltú családból származik, a varázslás tudományát iskola nélkül adták át az újabb generációknak, és olyan tudásra tett szert a hagyományok útján, ami után még az itteni igazgató is csak sóvároghat. Néhány percnyi csönd, elmélázás és a fiú méregetése után negédes hangon szólal meg.
- Aztán fiacskám... miért ülsz itt egyedül, búslakodva? Tán nem egy leányzó van a dologban? - kivárásos alapon megy a puhatolózás, a türelem ugyanis rózsát terem. Kornél nagy bánatára egyébként ő nem most fogja itt feldobni a talpát, a nagynak ígérkező üzlet előtt.

Kornél

Bátorság, na az van ebben a gyermekben. Vagy bátorság, vagy végtelen naivitás, ugyanis az utcán jelenlévők már összesúgtak a néni jelenlététől és legtöbbjük odébb is állt, így a tér egy-két lelket és kettőjüket leszámítva szinte teljesen kihalt. A Nap bágyadtan festi téli sugarait a környező falakra, Kornél pedig megszakadt szívvel adja a hangulatot a tájképhez. Wifi... a nő egy darabig emésztgeti magában a szót, majd megállapítja, hogy biztosan egy fiatal fiúknak szóló magazinról lehet szó, amiben kacéran kacsingatnak kifelé a lenge ruhába öltözött, feszes bőrű leányzók. Végül csak kiböki, hogy mi nyomja igazán a lelkét, a néni szemében pedig kapzsi fény csillan.
- Úúúúgy... Fiacskám, esetleg nem lennél kíváncsi rá, mit is hozhat neked a jövő? Látom rajtad, hogy jóravaló fiatalember vagy, egy ilyen tisztességes emberre biztosan nagy dolgok várnak. Történetesen pont konyítok egy kicsit ahhoz, hogy belelássak az igaz szívűek jövőjébe és múltjába. Mit szólsz hozzá?

Kornél

A fiúcska rögtön ellenkezni kezd, belefogni az oly sokat hallott szokásos szövegbe, hogy ebben nem hisznek, biztos csak lehúzás, de ezt az asszonyt nem a lekoptatós fából faragták. Mézes-mázosan próbálja Kornél előtt elhúzni azt a bizonyos madzagot, s mikor ő annyira hadonászik a kezével, a néni elkapja a bal csuklóját és maga fel fordítja a fiú tenyerét, mintha mindjárt neki is állna elemezni a másik sorsát.
- Jaj drága fiam, hát csak nem képzelsz rólam ilyen dolgokat! - legyint szabad kezével és máris beleveti magát kézfej elemzésébe.
- Igen-igen, látom már... az életed nagy részét nem itt töltötted, ahová születtél, édesapáddal pedig sokkal szorosabb a kapcsolatod... nem távolodnak el tőled egykönnyen a lányok... - szorgosan ide-oda gyűri közben a fiú kezét, hogy jobban lássa őket a késődélutáni fényben.
- Óóóó igen! Hamarosan feltűnik az életedben valaki. Nem feltétlenül lány, de az biztos, hogy nagy hatással lesz a jövődre, elindít téged egy hosszú úton... - morfondírozik egy kicsit, majd beleköp Kornél tenyerébe, hogy aztán lássa, a cseppek melyik oldalra érkeztek - már persze ha hagyja a fiú.