A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462090#post462090][b]Révész Kornél - 2015.02.06. 20:50[/b][/url]

A szökőkút peremén ücsörögve múlatja az idejét, vagyis a frissen felrúnázott telefonját nyomogatja és lesi meg azokat a nem fogadott SMS-eket vagy hívásokat, amik azalatt az idő alatt futottak be, amíg kvázi bekapcsolni is képtelen volt a készüléket.
Azon felül, hogy a többszöri válasz hiányára néhányan azzal reagáltak, hogy ő micsoda egy ignoráns paraszt, még azt is kénytelen tudomásul venni, hogy bizony valóban, még egy kósza a mágikus interferencián átficcenő hálózat sincs sehol. Pedig a nap első fele azzal telt el, hogy random mászkált a téren meg a főutcán, miközben a telefont tartó kezét a magasba emelte, mint valami 21. századi Oroszlánkirály plakát. Nem lesz ez így jó, valahogy ezt a problémát meg kell majd oldania, az nem létezik, hogy az itt hátralévő éveit az internet teljes hiányában töltse el!
A lelki megrázkódtatásoktól megnyúlt arccal nyomogatja a telefon érintőképernyőjét, húzogatja a hüvelykujját jobbra meg balra. Aztán fogja magát és komoly tizenhét évének minden világfájdalmát egyetlen mozdulatba beleölve elfekszik a peremen, majd a fogai közé veszi a telefon tetejét. Nem harap rá erősen, na még az kéne, hogy elroppantsa az okostelefonját, sírva is fakadna. Csak ő most szenved, szóval csinálja, amihez kedve van, például ezt. Még candy crushozni sem olyan vicces internet nélkül, gyorsan elfogy az az öt élet és így nem tud további életeket kérni az ismerősöktől, kénytelen kivárni a húsz percet.
Az élet szomorú, nem jó most neki lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462105#post462105][b]Révész Kornél - 2015.02.06. 21:42[/b][/url]

Mesélő

Számára nem létezik most a többi ember, vagyis senki olyan, aki boldogabb nála. Ez pillanatnyilag nem túl nehéz feladat. Valószínűleg a s*gge is befagyna, ha nem lenne a kabátján melegítő bűbáj, így viszont még a hideg kövön feküdve is viszonylag jó a klíma. Na, hát legalább ez.
Néhány percnyi nyugalma és ideje van még elmerülni a teljesen felesleges és céltalan szenvedésbe, ami semmit sem mozdít előre az ég világon, csak jó benne dagonyázni, aztán azonban ruhasusogást hall maga mellől, a szeme sarkából pedig motozást lát. Kiköpi a telefont a szájából (gyakorlatilag csak egyszerűen kiveszi) és zsebre vágja, ahogy megszólítják.
- Csókolom, nem haragszom, van itt elég hely, gondolom. - Megemeli a fejét, a mozdulattól roppan egyet a nyaka, de nem törődik vele, csak szétnéz, hogy tényleg jogos-e a kijelentése. Az. Egyedül ő csak olyan kretén, hogy pad helyett ideül. Meg a néni.
- Jah, hát köszönöm szépen, izé.. - Most erre mit lehet mondani? Ha valami csaj dicsérgetné, azzal tudna mit kezdeni(bár elég hülyén hangzana egy huszonéves nő szájából a "csinos fiatalember" szókapcsolat), de amikor egy idős nő? Na mindegy, úgy fogja fel a dolgot, mint amikor a nagymamája csipkedi az arcát, hogy milyen helyre fiatalember lett, onnan ismerős a hangszín.
Felül a helyén. Egy dolog magában heverészni, más dolog, hogy még az ő léha, henye hozzáállásával is érezni, milyen illetlenség egy közel nyolcvan évvel idősebb mellett tenni ezt.
Reméli, nem most fog szívrohamot kapni, ugyanis elképzelése sincs arról, hogyan kell újraéleszteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463065#post463065][b]Révész Kornél - 2015.02.09. 22:32[/b][/url]

Mesélő

Ő felvállalja, hogy előítéletes, nincs mit tenni, ez olyasmi berögződés sokaknál, ami nem tudatos, inkább csak az évek azok, amelyet tette róla, hogy az a telefon a zsebébe csusszanjon. Ebből nem következik, hogy rossz ember lenne.
Persze, ettől függetlenül rossz ember.
Vagy legalábbis biztosan nem jó.
Ugyanakkor nem zavartatja magát a társaságtól, nem érez kényszert arra, hogy felálljon és arrébb menjen, csak mert a másiknak sötétebb a bőre. Ha lenne két szemfoga vagy teliholdanként átváltozna farkassá? Már rég a sarkon járna. De a cigányokkal részéről semmi baja nincsen. A bőrszín mégis csak más, mint egy fertőző betegség vagy a tudat, hogy a másik szemében csak a ma esti potenciális vacsora.
- Hát, nem pont egy leányzó, de... sok leányzót lehet rajta nézni. Wifinek hívják és hiányzik.
Képes ezt olyan búskomorsággal és világfájdalommal mondani, mintha tényleg egy lányról lenne szó, aki nemrég összetörte a szívét. Megint az idős nőre pillant a szeme sarkából, aztán a fejével is felé fordul ismét.
- Egyébként meg azért ülök itt, mert halálosan unatkozom. - Legalább azt nem lehet kétségbe vonni, hogy ez a mondata színtiszta őszinteségből fakadt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463239#post463239][b]Révész Kornél - 2015.02.10. 19:54[/b][/url]

Mesélő

Se nem bátor, se nem naiv, inkább csak egészségtelenül érdektelen mások véleménye felé, talán azért is van, hogy bár észreveszi a sugdolózást és az elszállingózó embereket, őt ez nem igazán hatja meg.
Jah, látszik a nénin, hogy azt sem tudja mi fán terem a Wifi. Mehh, ő sem, jellemző, itt senki sem tudja, de már kezdi elfogadni a dolgot. Angliában legalább már nem teljesen tudatlanok a mugli technológia iránt legalább a közeli mágustelepüléseken. Az iskola az más, az valószínűleg mindig mindenhol ennyire el van szeparálva - és különben is, azok annyi mágia miatt, amennyivel megszívja magát a kastély, biztosan kisebb managócok is, nehéz lenne megoldani. Mondjuk biztos nem lehetetlen.
- Ó, aha, hát nem igazán hiszek az ilyen... - a két kezével össze-vissza mozdulatokat tesz kifejezve a jóslás "ködös misztériumát".
- Szóval tuti van benne valami, mármint nem tanítanák meg becsülnék nagyra, ha nem lenne... - Na tessék máris kezd magyarázni gyors tempóban, látszik a kifejezésmódjában is, hogy a gondolatai ide-oda csaponganak, ő pedig csak bele-belekap azokba verbálisan.
Arra a szókapcsolatra, hogy "igaz szívű" csak meglepett, kétkedő arccal néz vissza az asszonyra. Okay, bye, akkor neki semmi keresnivalója nincs itt. De érdekességnek azért elmehet.
- És mennyibe kerül?
Az apja kereskedő, igaz, hogy kocsmatulajként alkohollal kereskedett, szóval vendéglátós, de végeredményben mégiscsak kereskedő, neki pedig szintén a vérében van az ilyesmi. Nem is csoda hát, hogy rögtön a valami-valamiért elv az első, amit tisztázna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463348#post463348][b]Révész Kornél - 2015.02.11. 00:53[/b][/url]

Mesélő

Elsőre ösztönösen tartana ellent a hirtelen mozdulat miatt; egyáltalán nem számított rá ugyanis, hogy egyszer csak megragadják a kezét. Az ember reflexei pedig így működnek, ha valami nem várt történik. Aztán látva, hogy úgy is mindegy már, ellazítja a karját, hogy a nő maga elé vehesse. Hát ki tudja, még az is lehet, hogy mond valami értelmeset, sosem hal meg a remény.
- Hát nem magáról képzelem, csak.. így szokták.
Ingyen jóslás, na persze. Mindenki magából indul ki, így Kornél is ezt teszi. Saját magából kiindulva pedig semmi sincs ingyen, ő például sosem szokott szívességet tenni, annyira nem vitte fel az isten (abban is de jó lenne hinni, de hát nála ateistább embert aligha hordott a föld a hátán) a dolgát, hogy megengedje magának. Sokkal gyanakvóbb egy alak, mint sokan gondolnák, épp ez a tulajdonsága és az előítéletei azok, amik miatt bár ellazul a keze, de a figyelme szorosabb lesz.
Jaajaja, igen, érződik az akcentusom, tök egyértelmű, hogy a nő onnan veszi. Meg jaj, milyen meglepő, hogy jobb a viszonyom az apámmal, mint fiú a férfiéval, végül is csak a családmodellek 90%-a ilyen. Ezt eddig én is meg tudnám csinálni. Az pedig már szemtelenül könnyű blöff, hogy nem távolodnak el tőlem a lányok. Ceh! Egy ilyen sráctól? Még szép, hogy nem! Mintha azt mondaná, hogy "fiatalember, magának barna a haja".
Szóval unottságát és szkepticizmusát igyekezve rejteni hallgatja a cigányasszony szavait, sőt, ha a banya felnéz, olyankor mindig egy félszeg, de kedves mosolyt villant rá. A színészi képességeire legalább nincs panasz.
- Tök úgy hangzik, mintha találkoznék Gandalffal. - "Fiam, vidd ezt a gyűrűt keresztül Középföldén és dobd a vulkánba, blabla. Ez is olyan sablon amúgy, szóval továbbra sem igazán sikerült meggyőzni.
- Blee, ezt muszáj?
Nem lehet rá haragudni a reakciója miatt, annyira tipikusan tizenhét éves; az undora is láthatóan nem kifejezetten az asszony személyének szól, hanem magának annak a ténynek, hogy mégiscsak beleköptek a tenyerébe.