32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 5. 17:12 | Link



Még vége sincs jóformán a vizsgaidőszaknak, már újra kezdődik a szorgalmi időszak én pedig most jutottam arra a szintre, hogy a hajamat tudnám tépni. Kicsit besokalltam és el is fáradtam. Megint túlvállaltam magam, mint mindig, és ilyenkor rendszeresen vagyok a bányászbéka segge alatt. Azonban kifelé ezt nem szoktam mutatni, inkább a problémáimat megtartom magamnak. Azonban most úgy éreztem, hogy szükségem van valakire, aki kicsit leköti a figyelmemet, így fénysebességgel írtam rá Alekszej-re, aki készségesen benne volt egy jó pofa sörben vagy bármiben. Estére meg is beszéltünk egy összetalálkát, amire olyan nyögvenyelősen szedtem össze magam, mint még talán soha. Nem volt kedvem kidugni az orrom otthonról. Kócosan, smink nélkül, unikornisos pizsiben akartam csak ülni az ágyamban egy nagy adag jégkrém és önsajnálat kíséretében. Apának is feltűnt, hogy gáz van, így az ő rugdosásának hála kezdtem el összeszedni magam, de őszintén szólva nem vittem túlzásba, de mégis emberi külsőt varázsoltam magamnak. Este 8 óra van, s jelenleg a csárda előtt állok nyakig kabátban egy szál cigivel kezemben. Alapjáraton nem szoktam dohányozni, csak ha iszom, de most napok óta olyan jól esik elpumpálni egy-egy szálat, hogy nagyon. Mélyet szívok a vékony fehér szálba, s lassan fújom az ég felé. Vajon merre jár az én drága unokaöcsém?! Vajon Natasa is jön? Csípem a kiscsajt, de ő még eléggé fiatal, így nem feltétlen van meg mindig a közös hang köztünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 6. 17:55 | Link

n o r i n a


Bár az apai családrész hatalmas és annyi unokatesóm van, hogy szinte meg sem tudom számolni, de azért nem szabad elfelejtkezni az anyai ági rokonságról sem. Ott van például Norina, az egyik kedvenc unokatesóm. De komolyan, nagyon adom a csajt, ráadásul korban elég közel áll hozzám. Mármint többen is vannak, akik nagyjából egy idősek velem, de mégis. Mindenkit szeretek, mindenkivel jól kijövök, csak na, mégis vannak kedvenceim, még akkor is, ha azt mondom, hogy nincsenek. Olyan ez a helyzet mint az anyáknál, mondjuk lehet nekik tényleg nincs kedvencük. De ha mégis, akkor nálunk biztos én vagyok az, nem létezik, hogy ne én legyek.
Ezért is mondtam azonnal igent, mikor meghívott estére, elvégre egy laza éjszaka sosem rossz, főleg nem jó társaságban. Felveszem a legjobb ruhám, kinyalom magam, mintha randira mennék. Nem gyakran járok randizni, nem az én stílusom, de ha mégis, akkor mindig megadom a módját, mint most. Rohanok, hogy ne késsek el, csak mikor ráfordulok az utcára váltok sétára. Na nehogy már azt gondolja, hogy én itt futok érte. Meg különben is, így legalább van időm kifújni magam kicsit.
- Hát szia – köszönök széles vigyorral, majd még egy cuppanós puszit is nyomok az arcára. Ránézek az órámra, épp nyolc óra egyet mutat. – Mióta vagy te olyan rossz, hogy dohányzol? – rázom a fejem vádlóan, ám továbbra is vigyorogva. Pont én beszélek itt, aki ugyanazt csinálja, de hát na, ha én tönkreteszem magam az a saját dolgom, de azért neki nem kéne ugyanígy járni. – Mesélj, miért kellett ilyen sürgősen találkoznunk? – billentem félre a fejem, míg várok hogy elszívja azt az egy szálat.
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 6. 18:43 | Link



Nagyon örülök neki, hogy haladunk a nyár felé és egyre tovább van világos, illetve egyre jobb idő van. Igaz, szükség van még kabátra, de már elég a szövet és nem kell a vastag téli. A cigarettát újra a számhoz emelem, beleszívok egy mélyet. Még sosem sikerült, de gyakorlás végett megpróbálok köröket fújni. Nem tévedtem, nem sikerült. Elmosolyodom, s kissé megcsóválom a fejem. Ekkor hallom meg Alekszej hangját, aminek köszönhetően széles mosoly jelenik meg arcomon. A kapott puszit viszonozom, s hirtelen valami elképesztő nyugalom uralkodik el rajtam. Ezt szeretem benne, valahogy már a megjelenése pozitívan hat rám és azonnal kellemesebben érzem magam. Nyelvemet kinyújtva, szúrós tekintettel pillantok rá, mikor a picifiú rám szól. Aztán elnevetem magam, s beleszívok a cigibe.
- Mindig is rossz voltam… de pszt! El ne mondd apámnak! – elnevetem magam, majd a kabátom zsebéből előveszem a dobozt és kedves unokaöcsém felé nyújtom. Tudom, hogy ő sem egy szent, de ezt sem kell tudnia senkinek. - Kérsz? - kérdem, s ha kér, akkor adok neki egy szálat, majd gyújtót is, ha nem kér, akkor szimplán visszateszem a zsebembe. Kérdése hallatán lehajtom fejem és cipőm orrát kezdtem vizsgálgatni. - Suli… kicsit elfáradtam, belefáradtam. - kezemmel legyintek. Nagy eséllyel nem kell túlmagyaráznom neki, mivel ismer annyira, hogy tudja mennyire maximalista vagyok, illetve, hogy mennyire sokat tanulok. Azt is tudja, hogy annyira komolyan veszem a tanulmányaimat, hogy terveim között szerepel a TDK-n való részvétel. - Remélem nem rondítottam bele az esti programodba. Ha úgy van nyugodtan mondj nemet legközelebb. Egy csajtól sem akarom elvenni az én drága unokaöcsémmel töltött idő lehetőségét. -beletúrok hajába, kissé összekócolom kusza tincseit, majd az ajtó melletti szemetesen elnyomom a cigimet, s bedobom a csikket a megfelelő helyre. - Bemegyünk?-
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 7. 21:27 | Link

n o r i n a


Vele nevetek, ahogy csendre int, elvégre a jókedv ragadós, én meg szeretek nevetni. – Ígérem nem szólok. – Nem tudom persze, hogy Árpi bá’ hogy reagálna, bár lehet hogyha megtudná hogy az egyszem hőnszeretett kislánya dohányzik… lehet nem lenne elragadtatva. Bár ha ismeri egy kicsit is Norinát, már pedig szerintem jobban mint akárki, akkor sejtheti, hogy nem olyan ártatlan és cuki, mint amilyennek kinéz. Már kicsinek is jobban szeretett velünk, srácokkal játszani, mint a lányokkal, de én bírtam hogy nem volt az a hisztis hercegkisasszony.
Nemet intek fejemmel, egy időben elég gyakran szívtam, most igyekszem kicsit visszafogni magam. Nem hiszem, hogy le tudok majd szokni, de azért nem tesz rosszat, ha egy kicsit szüneteltetem. Legalább később halok meg tüdőrákban.
- Jaj te, ne hajtsd túl magad azért – ingatom a fejem rosszallóan. Tudom, mennyit tanult, azt is tudom, hogy nem kéne. Elég okos anélkül is, hogy túlhajtsa magát. De persze nem szólhatok bele az életébe, mindenesetre azért legalább tanácsot megpróbálhatok adni. Vagy hát valami olyasmi. – Ugyan, ha dolgom lett volna szólok. Még jó is, hogy írtál, különben csak ültem volna egész este a szobámban. Különben most legalább már kipipálhatom a pletykákat veled is, holnap attól lesz hangos az iskola, hogy Podlovics meghúzta Nádassy-t – röhögöm el magam. Nem sokat tudják, hogy unokatestvérek vagyunk, a családon kívül talán senki. Velem kapcsolatban meg hát… mi mást csinálhatnék egy lánnyal ugye, ha nem fektetem meg. Elképzelhetetlen, hogy esetleg nekem is vannak érzéseim, vagy barátkozom lányokkal. – Miért épp ide? – sóhajtok, mielőtt kinyitnám neki az ajtót. Nem ez a legkellemesebb és leghangulatosabb hely a városban, de kívánsága számomra parancs, ha feltétlenül itt akarja tölteni az estét ki vagyok én, hogy nemet mondjak?
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 13. 12:00 | Link



Kijelentésére, miszerint ne hajtsam túl magam csak egy fejcsóválással reagálok. Nem tudom miért, de ezt váltotta ki belőlem, pedig nem is illik ez a reakció az elhangzottakhoz, egy vállvonás jobb lett volna. Nem akarom és sose túlhajtani magam, nem akarom megszívatni magam, de mikor fel kellett venni a tárgyakat akkor a szabadon választhatók közül ez is tetszett, meg az is tetszett, s hirtelen ott volt 15-16 tárgy. Lelkesen álltam neki az első félévnek, sőt mi több, a szorgalmi időszakot is élveztem, szeretek órákra járni, szeretek jegyzetelni és én mazochista még kötelezőket olvasni is szeretek. Aztán jött a vizsgaidőszak, aminek szintén lelkesen álltam neki, aztán mikor megnéztem az időpontokat rájöttem, hogy ezt eltoltam. Volt olyan, hogy egy napra két vizsgát kellett felvennem, a következőt pedig két nappal később, akkor sírva is fakadtam. Most a tárgyfelvételnél próbáltam jobban visszafogni magam, s ebben a félévben mindössze csak 11 tárgyat vettem fel. A kötelezőkön kívül csak 3 szabadon választható van. A beszélgetést gyorsan el is terelem, mivel nem akarok a sulira gondolni, hanem őszintén lazítani akarok. Hangosan nevetek fel, mikor közli, hogy mitől lesz hangos az iskola holnap. Szinte megfulladok, mivel pont előtte szívtam bele a cigarettába, s a nevetés+füst annyira nem jó kombó. Kisebb köhögésbe torkollik a dolog, de gyorsan rendezem is soraimat.
- Hát öcsi, akkor legyél büszke majd magadra. Nem sok pasi mondhatja ezt el magáról, na meg az sem kutya, hogy idősebb vagyok nálad. Húzd majd ki magad rendesen. - széles mosollyal válaszolok neki, s megcsóválom közben a fejem. - Ezek szerint semmit nem változott a suli az elmúlt egy évben. Mondjuk annyira nem volt rég, mikor még én is oda jártam, szóval túl sok változás nem történt.- fejtem ki neki a gondolatot, ami megfogalmazódott a fejemben. - Egyébként miért? Miért nem mentél volna valamerre? Biztos vagyok benne, hogy sok csaj epekedik azután, hogy veled tölthessen el egy estét. Ezek a szeme biztos minden lány fantáziáját megmozgatják. - értetlenül állok a dolog előtt. Visszagondolva én sem voltam az a nagy randira járkáló típus, de azért én kőkeményen éltem és élek még mindig. Nem volt olyan buli vagy fesztivál, ahol én ne lettem volna ott. Bár van még egy hely, ahova egyszer el kell jutnom, az pedig a Tomorrowland. Elnyomom a cigit, majd a kérdést hallva ismét felnevetek.
- Niko miatt. Hónapok óta nem láttam, de valahol belül azért reménykedem benne, hogy véletlenül összefutunk. Én pedig segítek a sorsnak a véletlen megvalósításában.- könnyed mozdulattal vonom meg vállaim és még egy hm is kicsúszik, majd mosolyogva lépek be az ajtón, melyet kinyitott számomra. Belépve megcsap az a jól ismert fülledt levegő, melyben sok-sok szag és illat keveredik. Nem a legjobb hely a városban, nem mindig jó a légkör, de Niko miatt megszerettem. Egy ideje nem voltam itt, pontosan Niko miatt, illetve a felesége miatt. De túltettem magam rajta azt hiszem és szeretném újra látni. A pulthoz lépkedek, s a széket kihúzva foglalok helyet. Kabátomat leveszem, majd a támlára rakom, végül a pultos felé fordulok. - Egy tequilát kérek. Goldot. Valamint egy gin-tonicot. Aleksz?
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 18. 11:01 | Link

n o r i n a


Gondoskodó mozdulatokkal megveregetem a hátát, az hiányzik még, hogy nekem itt megfulladjon a füstben. Mármint ja, nem ez a mozdulat fogja megmentei az életét, ez inkább csak úgy reflexből jön, mint szerintem az emberek nagyrészénél. Én legalábbis azt tapasztaltam eddig, hogyha valaki elkezd köhögni biztosan akad legalább egy ember, aki megveregeti a hátát.
- Nem az a nagyszám, hogy idősebb vagy, abból már kijutott néhány. Az extrább, hogy ilyen jól nézel ki – vigyorgok rá. Igen, ez egy kevéssé rejtett bók volt, érezze csak, hogy jó nő, meg hogy bármelyik pasi szívesen helyet cserélne velem. Elvégre egy vacsora Norinával azért kellemes időtöltés, na nem csak a beszélgetés, hanem a látvány is. Nyilván más szemmel, kicsit elfogultan nézek a családtagjaimra, de ez nem akadályoz meg abban, hogy meglássam, ha valaki tényleg igazán szép. Norina pedig ez a kategória. – Dehogy, sőt ha lehet csak rosszabb lett ez a téma. – Bár szerintem csak azért érzem így, mert öregszem. Régebben engem is megmozgattak a pletykák, érdekelt, hogy mi terjed rólam, manapság meg szarok rá. Mindenki mondjuk amit akar, különösebben nem érdekel.
- A család előrébb helyezendő, mint a csajok. Különben is, nem mehetek minden este randizni, valamikor tudod tanulni is kell. – Mert bár igaz, hogy sokat járok kocsmázni és különböző bulikba, de egyensúlyban tartom azért, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Elvégre el akarom végezni az iskolát, az meg enélkül nem fog menni.  
- Hányszor mondtam már, hogy becsüld magad többre annál, minthogy egy pasit kergetsz? – forgatom meg szemeimet, de azért nem ellenzem, hogy bemenjünk. Mondjuk ha ellenezném se lenne más választásom. Komolyan, többet ér annál mint hogy így fusson valaki után, csak úgy tűnik, nem hisz nekem.
Letelepedek drága unokatestvérem mellé, majd kérek egy vajsört. Nem akarom leinni magam, mert ha itt végeztem még vár rám fent egy beadandó, azt meg részegen nem lenne vicces megírni. Vagyis de, viccesnek épp vicces lenne, csak a professzor nem értékelné annyira azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 27. 11:14 | Link



Alex, mint ahogy jó rokonhoz illik, próbálja megmenteni az életem, s kissé megcsapkodja a hátam. Sokat nem segített vele, de legalább a köhögés alább hagy, s sikerült újra kulturált emberként viselkednem. A válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon, majd beletúrok a hajába, s „megsimizem” a fejét. - Jaj Öcsi, olyan cuki tudsz lenni néha! Nem mindig, de volt már rá többször példa. Egyébként köszi!- színpadiasan dobom hátra hajam a kapott bók után. - Egyébként ki volt? Tudod, az idősebb! Ha most valamelyik tanárodat mondod, akkor itt helyben lemegyek hídba. Sőőőt tudod mit, akkor én állom az estét! - érdeklődéstől csillogó szemmel nézek rá, s kíváncsian várom a választ. A suli kapcsán feltett kérdésemre azt a választ kaptam, amire számítottam. Az Edictum mindig is egy olyan újság volt a diákok életében, ami vagy nagyon fel tudta őket hozni, vagy nagyon el tudta cseszni egy félévüket. Ha utóbbi történt meg, akkor azért félév, mert a nyár alatt általában mindenki elfelejtette a pletykákat. Bár sose fogom elfelejteni szegény Norbit, akiről egy elég durva cikket írtak, s emiatt az alapból labilis lelkű fiú, totál kiborult. Pedig szerintem csak segíteni akartak neki, de fordítva sült el. Norbi nem volt sokáig az iskola diákja, kiiratkozott, s a lehető legmesszebb menekült innen. Meg sem állt Amerikáig. Vajon mi van vele? Remélem talált magának egy jó pszichológust, aki rendbe tette csöpp lelkét. Szóval igen, az Edictum meghatározó tud lenni az ember iskolai évei alatt. Engem talán már nem fenyeget a veszély, bár sosem lehet tudni. Ahogy a jelen példa is mutatja, simán lehetek még cikk alany, csak nem magam miatt, hanem más illető kapcsán. Jobb lesz vigyáznom! - Valahogy gondoltam.- reagálok végül rá, s megcsóválom a fejem. Mikor a randiról kérdezem, vagy éppen papolok neki, s azt a választ kapom, hogy néha tanulni is kell, akkor egy Nekem te ne! tekintettel pillantok rá. - Egy hülye tanulásmániás elég a családban, annak ott vagyok én. Nem adom a rangom!- nevetem el magam. A miért ide kérdésére adott válaszom szemmel láthatóan nem tetszek neki. Igaz, hogy ő a fiatalabb, de attól még képes úgy lecseszni, hogy még a végén el is szégyellem magam. Most is nagyjából ez a felállás. ”Becsüld magad többre…”. Egy kissé felhorkanok ezt hallva.
- Becsülöm én, csak hát na… A legutóbbi találkozásunk nagyon jól, sőt túl jól sikerült. Elcsattant egy-két csók is, azóta pedig nem tudom kiverni a fejemből. Hónapok óta nem láttam, pedig előtte sűrűn futottunk össze. Csíptem a hülye fejét, azt hittem tök jó barátok vagyunk. Aztán megtudtam, hogy újra összejött a volt asszonyával. Ami bevallom őszintén marhára rosszul esett, s eldöntöttem, hogy nem akarom egy ideig látni. Most meg mazochista módon mégis látni akarom, hogy had rúghasson még egyet belém. Miért vagyok ennyire elcseszett?- a szavak csak úgy ömlenek belőlem, kínomban homlokomat Alex vállára hajtom. - Reecet meg még nem is említettem… Ölj meg kérlek! - utolsó mondatom után még egy kicsit vállán nyugtatom fejem, majd végre kiegyenesedek. Mikor aztán végre befejezem az önsajnálatot, belépünk a csárdába, s hamarosan a rendelt italok landolnak is előttünk. Mivel Öcsi nem kért rövidet, így azt egyedül iszom meg kezdésnek. Egy kis fahéj, egy kis tequila, egy kis narancs, s máris érzem a bizsergést, mely az első korty alkohol után át szokott járni. Furcsamód szeretem ezt az érzést. Aztán iszok egy kortyot a gin-tonicból, s Alexre pillantok. - Egyébként mit tanultál volna? Jut eszembe, mizu a kedvenc unokahúgaimmal?- érdeklődők illedelmes unokatestvérhez méltón. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok, régen láttam őket. Alex az, akivel sűrűbben futunk össze, s akivel szorosabb a viszonyom.
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 4. 21:58 | Link

n o r i n a


- Tudod, ez ilyen családi vonás – kacsintok még mindig széles vigyorral. Néha olyan gázul viselkedek, nem értem, mit esznek bennem ilyenkor is a nők. Vagyis gondolom épp azt, hogy ilyen kis nyomorékul viselkedem, mert olyan cuki vagyok, hogy nagyon. Hát húha. Sosem fogom megérteni a női észjárást. Gondoltam már rá, hogy át kéne állnom totál melegre, mert a pasikkal végtelenül egyszerűbb a történet, de sajnos mindig közbejött egy-két olyan alkalom, ami meggyőzött arról, hogy nem való nekem ez az elköteleződés egyik nem oldalán sem. Majd lesz ami lesz, aztán csókolom. – Egyikük sem tanár volt, de csak a te évfolyamodról megvolt Fanni, Petra, Blanka meg persze Flóra. De Flóra szerintem mindenkinek, így az nem valami nagy dicsőség – vonom meg vállaimat. Meg arról is elfelejtek szólni, hogy a legtöbben nem tudták, hogy fiatalabb vagyok náluk, talán egyedül Fanni volt az, akit így be is avattam ebbe. Vagyis rákérdezett, én megmondtam, aztán nem hátrált meg. Jó kis éjszaka volt az, én mondom.
- Ne fossál, nem török a babérjaidra, csak nem akarok megbukni – lököm meg vállammal a vállát nevetve. Mert tényleg, az ő tanulásmániája már-már kóros, nem kell belőle kettő egy családba, de azért szeretném sikeresen elvégezni a mestertanonci képzést ez meg csak úgy, ha pislogok, mint hal a szatyorban nem fog sikerülni. Szóval ja, azért néha kell tanulni is, mert anélkül semmit nem érek majd.
- Nem vagy elcseszett, csak nő – mormogtam halkan inkább csak magamnak, mintsem neki. Na, mondom én nem értem a nőket. Tudják, hogy szar az egész, de azért koslatnak utána, mint valami pincsikutya. Agyrém, de komolyan. Én legfeljebb kiírom magamban valami vers formájában, aztán annyiban hagyom, mert ha nem kellek egy csajnak, akkor az nem változtat majd semmin, ha futok utána. Kérésére magamhoz ölelem, még ringatom is egy kicsit, hogy lenyugodjon, majd hagyom, hogy hátrébblépjen, mikor már kiszakadna az ölelésből. – Mert vele mi van? Neki is nője van? Vagy homokos? – Más ilyen világmegváltóan rossz dolgot nem tudok férfival kapcsolatban elképzelni, mert ha előhozakodik itt nekem azzal, hogy ez a Reece gyerek szereti és azért ilyen elkámpicsorodott menten felkötöm magam.
- Önismeretre kell néha beszámolókat meg ilyen hülyeségeket csinálni, na arra írtam volna meg egy esszét. A csajok meg mindannyian jól vannak, élik a világukat, amennyire tudom. – Szerintem jó testvér vagyok, de azért nem lógok állandóan a testvéreim nyakán. Ha valami nyűgjük van úgyis megmondják, addig meg elkönyvelem, hogy mindenki jól van és kész.
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. május 6. 16:44 | Link



A felsorolást hallva csak pislogok nagyokat, végül felnevetek. Hát el kell ismernem nem semmi az én drága unokaöcsém, de azért büszke nem leszek rá. - Kemény vagy, de ahogy látom tipikus pasi. Mész a lábad között lévő agyad után.- megcsóválom fejem, de közben végig mosolygok rá. - Hát igen, Flórát csak az nem húzta meg, aki nem akarta. Mondjuk nem értem, hogy volt hozzá gusztusod.- felhúzott szemöldökkel, nagy szemekkel pislogok rá. Értem én, hogy Flóra jó csaj volt, hosszú lábakkal, hosszú barna hajjal, nagy boci szemekkel, de azért ne. Ha belegondolok, hogy hány pasi járt a lábai között. Fúj! - Mondjuk Petrához gratulálok, ő pedig nem volt olyan típus. Tudod, olyan kurvás típus.- megveregetem a vállát, majd felnevetek újra. Mikor Aleksz közli velem, hogy ne fossak újra nevetek egyet, majd finoman kap egy taslit a buksijára, miután vállaink összeértek. - Mi az, hogy ne FOSSÁL?!- kérdem nevetés közben. Aztán kicsit komolyabb témára terelődik a szó, vagyis számomra komolyabb, neki nem biztos, hogy az. Nehéz elszakadnom Nikotól. Nem így terveztem, azt hittem csak egy kaland lesz…de nem. Az a sok szép közös emlék, a megélt pillanatok, a kémia, ahogy forrt köztünk a levegő. Néhány csók, mindössze ennyi történt, de még most is érzem ajkát az ajkamon. Tökéletesen fel tudom idézni a pillanatokat. Nem tudok rá haragudni se. Nagyon szerettem volna, próbálkoztam is, de mindig újra oda lyukadtam ki, hogy vágyom rá. Egyszerűen olyan izgalmat adott az életemhez, melyet még senki. Nőnek éreztem magam mellette, még annak ellenére is, hogy olykor átcseszett. De ő Annát választotta, amit el kell fogadnom. Nem fogok belerondítani a kapcsolatukba. Próbálom őt elengedni. Próbálom… Úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen túltenni magam rajta. Biztos vagyok abban, hogyha újra felbukkanna az életemben… áh mindegy. Nem is gondolok inkább erre. Jól eső érzés, amikor megölel. Fejemet vállára hajtom, s érzem, ahogy valami hatalmas kő nehezedik a gyomromra. Szorosan ölelem magamhoz, s nem akarom, hogy elengedjen. Erre most nagy szükségem volt. Amikor rákérdez Reecere, akkor engedem csak el. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. - Azt hiszem tetszik.- legyintek egyet. Mi az Isten van mostanában? Eddig sehol senki, most meg több pasi is felkavarja az állóvizemet. Utálom ezt! Inkább terelem a szót, s hamarosan ő mesél a beszámolókról és a tesóiról. - Na örülök, hogy velük minden rendben.- küldök egy mosolyt felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 25. 21:45 | Link

n o r i n a


- Képzeld, van amelyikkel beszélgetni is szoktam. Mármint tudod, amelyik elég értelmes ahhoz, hogy ne csak a divatról és az időjárásról járjon a szája. – Kikérem magamnak, igencsak sért a feltételezés, hogy tipikus pasi lennék. Igen, valóban kissé szabadosan élem az életem, szeretem jól érezni magam, vagy így, vagy úgy, de azért messze állok én a legtöbb vadbaromtól, akit tényleg csak a farka hajt. Nem erőszakolok ki semmit, semmiféle zsarolással vagy megalázással, meg tényleg, ha lehet akkor tök szívesen beszélgetek a delikvenssel akármiről és mindenről az események előtt vagy után is. Nálam ez nem tabu, sőt, talán csak jobb így. – Részeg voltam, tudod, olyankor az ember szépérzéke erősen csorbul. – Na szép, épp most kérem ki magamnak hogy nem vagyok tipikus, erre most pont egy olyan esettel példálózunk, ami arra vezet, hogy tipikus barom vagyok. – Ezt most értsem úgy, hogy nekem csak a kurvák valók? Na szépen vagyunk – csóválom a fejem tettetett bosszúsággal, de huncutan csillogó zöldjeim egészen biztosan elárulják, hogy amúgy nem vagyok morcos. Bár azért fáj ez a feltételezés, igazán fáj.
- Hát vágod, hogy nem kell félni – adom a hülyét, de nem bírom megállni vigyor nélkül. Szórakoztat ez a szitu, na. Mintha képes lenne megfegyelmezni, vagy megnevelni. Eddig se sikerült, nem most fog, ezen legfeljebb nevetni lehet és mást nem. Szívesen ölelem, tudom, hogy néha mennyire jól tud esni az embernek egy baráti, támogató ölelés. Kell ez, hogy érezzük az energiát amit a másik közvetít, hogy ne legyünk egyedül többé. – És akkor mi a gáz? Mármint abban semmi rossz nincs, hogy tetszik neked. – Biztos kell lennie valaminek, különben nem a szomorú kiskutya szemekkel vezette volna fel a témát. Remélem legalábbis, hogy igazam lesz és tényleg van valami, nem pedig csak hiszti ez az egész, hogy jobbat érdemelne nála, vagy ilyesmi. – Hát még én. Gondolhatod, mi lenne ha nem lenne. - Igazi apatigrisként vetném magam azokra, akik miatt bármelyik húgom is csak kicsit elkeseredettebb a szokottnál. Ez ilyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed