Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Loise
mai nap



Az utóbbi másfél hónapban jelentősen felborult a napirendje. Nem történt semmi érdemleges, csak ráébredt, hogy kicsit sokat iszik és nem ártana gyakrabban kimozdulni a zenekari próbákon kívül is. Lassan kezdődik a fesztiválszezon, úgyhogy elkezdett még többet gyakorolni, hogy leporolja a tudástárának azokat a részeit, ahova akkor jutott el, amikor teljes mértékben a dobolás csúcsán volt. Már nagyon közel jár ahhoz, hogy elérje a kívánt eredményt. Ezen kívül elkezdett edzeni is, hogy kinézzen valahogy. Eddig is rendben volt a teste, de pár éve kicsit több izom volt rajta, és ezt elkezdte érezni. Minden második napon futkározik a faluban, a hétből pedig hat napon mindig edz valamire kint a kertben. Meggyőződése, hogy az idő teljesen alkalmas a kinti edzésre; mindig is jobban szeretett kint tevékenykedni, mint bent a négy fal közé zárva.
Most viszont vasárnap van. Vasárnap este. A mai nap a pihenésé. Szokásos izomlázzal kelt, de ez nem szegte kedvét, inkább jól is esett neki. Reggeli után (délután 4-kor) lezuhanyozott, felkapott valami időjáráshoz illőt és elindult egy kis sétára a faluba pénztárcával és pálcával a zsebében. Kisétált a falu határáig, pár percre megállt a temetőnél, aztán ismét visszaért a falu központjába, a Fő Utczához. Úgy döntött, hogy a mai estét a Csárdában fogja zárni, méltó megkoronázása a hétnek. Pár hónapja még folyamatosan itt volt, ha éppen nem „dolgozott”.
Ahogy benyit az ajtón, kihasználja az ajtó nyílása miatt beszűrődő fényt, ami megvilágítja a csárda vendégeit, és megpróbálja szemügyre venni az embereket. Sajnos csak kb. 3 asztalig jutott, mert csuknia kellett az ajtót. Az itteniek nem szeretik, ha sokáig nyitva az ajtó. Mindenki hozzászokott a félhomályhoz, ezért nem kockáztat. Lesütött szemmel végigbaktat a koszos padlójú szobán, majd leül a bárpulthoz. Nem is néz semerre, csak a pultot nézi, ahogy kis körmintákban beleitták a poharak magukat a fába, ezzel nyomot hagyva maguk után. Léptek zaját hallja, majd a közvetlen közelben abbamarad. Ebből arra következtet, hogy megállt a pultos pont előtte.
- Egy Whisky-t szeretnék kérni. Jéggel és tisztán.

Loise
mai nap



Az utóbbi másfél hónapban jelentősen felborult a napirendje. Nem történt semmi érdemleges, csak ráébredt, hogy kicsit sokat iszik és nem ártana gyakrabban kimozdulni a zenekari próbákon kívül is. Lassan kezdődik a fesztiválszezon, úgyhogy elkezdett még többet gyakorolni, hogy leporolja a tudástárának azokat a részeit, ahova akkor jutott el, amikor teljes mértékben a dobolás csúcsán volt. Már nagyon közel jár ahhoz, hogy elérje a kívánt eredményt. Ezen kívül elkezdett edzeni is, hogy kinézzen valahogy. Eddig is rendben volt a teste, de pár éve kicsit több izom volt rajta, és ezt elkezdte érezni. Minden második napon futkározik a faluban, a hétből pedig hat napon mindig edz valamire kint a kertben. Meggyőződése, hogy az idő teljesen alkalmas a kinti edzésre; mindig is jobban szeretett kint tevékenykedni, mint bent a négy fal közé zárva.
Most viszont vasárnap van. Vasárnap este. A mai nap a pihenésé. Szokásos izomlázzal kelt, de ez nem szegte kedvét, inkább jól is esett neki. Reggeli után (délután 4-kor) lezuhanyozott, felkapott valami időjáráshoz illőt és elindult egy kis sétára a faluba pénztárcával és pálcával a zsebében. Kisétált a falu határáig, pár percre megállt a temetőnél, aztán ismét visszaért a falu központjába, a Fő Utczához. Úgy döntött, hogy a mai estét a Csárdában fogja zárni, méltó megkoronázása a hétnek. Pár hónapja még folyamatosan itt volt, ha éppen nem „dolgozott”.
Ahogy benyit az ajtón, kihasználja az ajtó nyílása miatt beszűrődő fényt, ami megvilágítja a csárda vendégeit, és megpróbálja szemügyre venni az embereket. Sajnos csak kb. 3 asztalig jutott, mert csuknia kellett az ajtót. Az itteniek nem szeretik, ha sokáig nyitva az ajtó. Mindenki hozzászokott a félhomályhoz, ezért nem kockáztat. Lesütött szemmel végigbaktat a koszos padlójú szobán, majd leül a bárpulthoz. Nem is néz semerre, csak a pultot nézi, ahogy kis körmintákban beleitták a poharak magukat a fába, ezzel nyomot hagyva maguk után. Léptek zaját hallja, majd a közvetlen közelben abbamarad. Ebből arra következtet, hogy megállt a pultos pont előtte.
- Egy Whisky-t szeretnék kérni. Jéggel és tisztán.

Chuck
*Kicsit már szét vagyok csúszva így közeledve a nap végéhez, nem igazán vagyok hozzászokva a folyamatos talpaláshoz. Még szerencse, hogy a mosolyhoz annál inkább, így a legunszimpatikusabb vendégnek is széles mosollyal szolgálom fel amit kér. Szerencsére hamarosan letelik a munkaidőm, ez volt az első hetem, így elég sok napra beosztottak. Persze első két nap csak "tanultam", most már egész jól megy minden. Jó az egyensúlyérzékem, így a tálcákkal is könnyen bánok, nem egy nagy művészet, de igen, azért fárasztó.*
~ Kitartás, nemsokára léphetsz!~*Jelenleg mosogatással töltöm "szabad" perceim, hogy ne azután kelljen miután letelik a műszak. Szerencsére ma nem zárásig vagyok, mivel holnap korán kell kelnem így Niko volt olyan rendes és úgy osztott be, hogy jó legyen. Nem szeretném, hogy a sulira rányomja a bélyegét, hogy én most tulajdonképpen szórakozásból elkezdtem dolgozni. Pohármosogatás közben szemem sarkából látom, hogy valaki leült az egyik bárszékre a pult másik oldalán, így gyorsan megtörlöm a kezem és már oda is lépek, hogy rendelhessen.*
~Chuck!~*Egyből felgyorsul a szívverésem, sőt még a szavam is eláll amikor megpillantom ki ül a pult másik oldalán. Legszívesebben a nyakába ugranék így pulton keresztül, de nem teszem. A srác nem néz fel, én pedig nem szólítom meg, már sarkon is fordulok, hogy kitöltsem a kért italt. Amikor elkészültem odabiggyesztem az orra elé.*
- Egészségére, kíván még valamit?*Arcomra széles mosoly kerül, a mondandóm végét pedig nem bírom ki kuncogás nélkül.*
Öltözék

Loise



Mindig is tipikus Rellonos volt. Nem kerülte a bajt: ha kellett, akkor visszaszólt a tanároknak, verekedett azzal, aki beszólt neki, szívatta a kisebbeket és előszeretettel járkált az iskola azon részein, ahova tilos a belépés, és tudott a létezéséről. Velejéig rossz tinédzser volt, de ami biztos, hogy imádott a Bagyolykőre járni. Így utólag kiváncsi lenne, hogy milyenek lettek volna itt az utolsó évei diákként, de jött a lehetőség és lecsapott rá. Megérte évekig az USA-ban lakni és rocksztárkémt élni, de ez azt hozta magával, hogy hazaérkezése után nem nagyon volt egy barátja sem.
Megérintette az ujjaival a hideg Whisky-s poharat és elkezdett játszani vele, de valami teljesen leblokkolta.
Ez a hang.
Ahogy meghallotta, beugrott neki egy csomó régi emlék. Egy csomó felvillanó kép, nevetés és minden, ami a szerelemre emlékeztette.
- Loise - nem tudott mást mondani, miközben tágra nyílt szemekkel a lányt fürkészte. Annyira rég nem látta, annyira régen eltemette őt magában, az évek alatt teljes mértékben elengedte. Nyilván jó látnia ennyi idő után; az évek alatt még gyönyörűbb lett, nem tudta levenni róla a szemét és nem is tudott megszólalni. Hirtelen kiszáradt a szája és úgy érezte, megszűnik létezni.
Mindkét kezével megtámasztotta a pultot. A pulóvere csak a csuklójáig takarta a karját, ezért látszódtak a kézfején lévő tetoválások. Amikor együtt voltak, Chuck-nak csak a bordáinál és az egyik lábán volt tetkó.

Chuck
*Szóval igen, már elég fáradt vagyok, kicsit sok ez nekem egyelőre, de már megbeszéltük a többiekkel, hogy ezentúl megpróbáljuk úgy csinálni a beosztást, hogy egyik nap jövök, másik nap pihi. Az sokkal korrektebb lesz, mint most, hogy már negyedik napja zsinórban jövök. Oké, hogy tegnap meg ma nem volt suli, de akkor is tanultam délelőtt, elvégre vizsgaidőszak van. Nyilván ez még rátesz egy lapáttal a fáradtságomra és némileg a feszültségre is ami benne van jelenleg. Nyilván ezért is várom annyira, hogy végre vége legyen ennek a napnak, vagy legalábbis a műszaknak.*
~ Na még egy kicsi...~*Konkrétan negyed óra és vége, persze hacsak nem lesz teljesen tele a hely, mert akkor nem hagyom itt a többieket, ennyi van bennem. Szóval ezt éreztem eddig, de amikor megláttam az ismerős arcot minden fáradtságom és idegességem elszállt, mintha bevettem volna valami pirulát, új érzések támadtak bennem.*
- Szia Chuck*Belemélyesztem tekintetem az övébe, látom, hogy ő is bajban van a szavakkal, nem csak én. Ki gondolná, hogy ő  sem tud megszólalni egy csaj közelében?!*
~ Vajon mi járhat a fejében?~*Csak erre tudok gondolni. Mosolyogva pislogok rá, miközben végigmérem gyorsban a tekintetemmel. Nagyon régen nem láttam, egészen pontosan a szakításunk óta. Akkor az volt a legjobb döntés amit tehettünk. Egy távkapcsolatnak nincs jövője, pláne ha az ember lánya egy igazi rocksztárral szeretne ilyen kapcsolatban lenni, akit körülrajongnak a nők. Tudtunk volna találkozni havonta egyszer, ráadásul még eléggé gyerekek voltunk. Így volt a legjobb. Legalábbis ezt hitettük el magunkkal.*
- Két vajsör lesz*Pillanatnyi merengésemből és csodálkozásomból egy mogorva hang riaszt fel. Már lépek is a csapolóhoz és kiszolgálom a cseppet sem szimpatikus és még csak nem is fiatalembert. Közben tekintetem néha visszatéved Chuckra.*
~ Igazi férfi.~*Kijelenthetjük, hogy felnőttünk. Miután kiszolgáltam a férfit még odaszólok Chucknak.*
- Pár perc és végzek*Mondom neki mosolyogva, jelezve ezzel, hogy remélem megvár, majd visszalépek a mosogatóhoz, hogy eltörölgessem az elmosott poharakat és visszapakoljam a helyükre. Közben néha odapillantok ahol Chuck ül, mintha félnék, hogy újra eltűnik.*

Loise



Teljes káosz. A gondolatai rendszer nélkül, össze-vissza pattognak a fejében falról-falra és várják, hogy a tulajdonosuk rendbe tegye őket. Most megszűnik számára az idő. Nem lát, nem hall, csak Loise mosolyát fürkészi és próbál betelni a látvánnyal, több, de inkább kevesebb sikerrel. Csak egy italra jött, de bőven megérte. Nem is tudott a lányról egy ideje semmit. Tanul-e még, mit csinál, merre van, él-e, hal-e? Bár a búcsú teljesen korrekt volt –ő legalábbis úgy érzi-, mégis rossz érzések töltötték el. Muszáj volt véget vetni a kapcsolatnak; nem tudta, hogy mennyit lesz kint és nem akarta hitegetni a lányt. Jobb volt így mindkettőjüknek.
Egy idegen megzavarja a köztük történő folyamatot, egy szokásos bunkóalak, valószínűleg falubéli. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, csak egy pillantást vet rá, utána már ismét csak a lányt nézi. Ahogy arrébb megy, lecsapolja a söröket, és kicsit talán el is pirul, amikor a lány lopva tesz felé egy-két pillantást.
~Hiba volt elengednem ezt a lányt.~ Így utólag átgondolva bánja azt, hogy akkor elvált tőle, de ezen már nem tud változtatni. Másik oldalról pedig befutott és jó megélhetése van abból, amit a legjobban szeret.
- Itt várlak – közben leveszi a sapkáját, és kortyol a Whisky-ből, aminek a fele még megvan, mert a pultos lány érdekesebbnek tűnt, mint amivel szolgálni tudott. Kicsit hátradől a bárszéken és észreveszi, hogy mosolyog. Jó érzéssel tölti el, nagyon rég nem volt oka arra, hogy egy kis jókedve is legyen, most pedig megvan rá az esély, hogy ez megváltozzon.
- Hova szeretnél menni? Itt lakom egy utcára, ha az megfelel – teszi fel a kérdést, még mielőtt a lány eltávolodna a mosogató felé. Reménykedik, hogy az este itt nem ér véget.

Chuck
*Lassan vége a műszaknak és én már alig várom, hogy visszatérjek a kastélyba a jó pihe-puha ágyikómba. Igen, az volt a tervem, hogy alszom egy jót, egészen addig amíg meg nem pillantottam Chuckot. Minden fáradtságom, minden álmosságom, minden nyűgöm elszállt, mintha nem is melóztam volna egész délután. A kezdeti sokkból az egyik vendég húzott ki, aki megzavart minket "társalgásunkba". Szerintem ez elég bunkóság volt, hiszen még szinte oda sem lépett a pulthoz máris türelmetlenkedett. Miután kiszolgáltam és fizetett, megtárgyaltuk Chuckkal félszavakban, hogy megvár, aminek én nagyon örülök.*
~ Vajon mi van most vele? Hogy telt el ez a sok idő?~*Igen, elég régen nem láttuk egymást, most mégis olyan mintha el sem ment volna. Előtörnek a régi érzéseim és madarat lehetne fogatni velem. Persze nem reménykedem semmi komolyabb kapcsolatban, inkább csak szívesen beszélgetnék vele úgy, ahogy akkor is. Tulajdonképpen ezért is hiányzott annyira. Nem, mint társ, hanem mint barát akivel lehet hülyülni, de ugyanakkor komoly dolgokról is beszélgetni. Remélem azért ma is le tudunk majd ülni és eltöltünk egy kellemes estét, már ha ő is szeretné.*
~ Vége!~* Az órámra pillantva látom, hogy letelt a műszak miközben eltörölgettem a poharakat és a múlton merengtem. Gyorsan el is szaladok az öltözőbe, hogy ledobjam a köpenyem és kihozzam a kabátom és a táskám. Egy gyors frizura, smink igazítás, két fújásnyi parfüm és már rohanok is kifelé. Miután bedobtam a kasszába Chuck italának az árát kilépek pult mögül hozzá.*
- Itt laksz?*Újabb sokk. Vajon mióta van itt? Hol lakik? Azt hiszem ez az este tartogat még meglepetéseket. Nem válaszolok a kérdésre, csak biccentek. Leteszem a táskámat, hogy fel tudjam venni a kabátom. Aztán indulhatunk is.*

Loise



Ráférne erre helyre egy kisebb felújítás. Semmi puccos, vagy hivalkodó, de Chuck szerint ez már inkább pince, mint underground, vagy rendes romkocsma. Nem agyal ezen sokat, jobb dolga is van. Alig várja, hogy Loise végezzen és végre egy kis időt tudjanak eltölteni kettesben annyi év után. Lehúzza a Whisky-t és feláll, hogy kicsit megmozgassa magát, amikor meglátja a lányt teljes egészében, nem választja el őket semmi, se a pult, sem egy földrész, sem az idő. Legszívesebben erősen átölelné és elmondaná, hogy mennyire hiányzott neki és örül, hogy végre láthatja. Gyorsan átfut az agyán, hogy ennyi év alatt vajon mi történhetett vele, miután befejezte e sulit. Mestertanonc, a meló meg mellékes? Néha beugrik és egyébként valami teljesen mást csinál? Van barátja? Túl sok kérdés kavarog most a fejében. Reméli, hogy nemsokára tisztábban fog látni.
- Ja - mondja egy mosoly kíséretében. Ahogy állnak egymással szemben, megszűnik számára az idő. Kb. egy hosszú perc után a kocsmaajtó felé néz, sztán vissza Loise-ra és kinyújtja a karját, hogy a lány belekaroljon. Már, ha szeretne. Ha ez megvalósul, akkor elhagyják a csárdát és a fiú háza felé veszik az irányt.
- Mi van veled mostanság? Sulizol még?