Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Nikolai
*Egész nap olyan izgatott voltam, hiszen ma este találkozom Nikolaijal Csárdában. Hogy ez miért is fontos?! Lehet, hogy lesz munkám, ráadásul pultosként, ami azt jelenti, hogy elég sok emberrel fogok találkozni, cseverészni, ismerkedni. Már alig várom! Persze nem a legjobb hely kezdésként, a Csára elég hírhedt, na de én sosem voltam félős és elég optimista vagyok, így bízom benne, hogy ha kedves vagyok akkor velem is kedvesek lesznek.*
~Ha ezt a szüleim megtudják!~*Nem fogják, vagy legalábbis tőlem egész biztosan nem. Totál kiakadnának, elvégre pénzre nincs szükségem, meg hát úgy néz ki az énekesi pályám kezd beindulni, de nyilván a suli mellett nem lehet annyit utazni, így hát muszáj valamivel lekötnöm magam. Mivel jelenleg fiúm nincs így a tanulás mellett van időm egy kis mellékesre. David említette, hogy Nikolai alkalmazottat keres, nekem pedig volt bátorságom írni neki, persze megemlítve azt is, hogy szívesen énekelnék néha, ha van rá igény. Nem tudom eddig hallott-e a művészi tevékenységemről, majd kiderül.*
~Mit vegyek fel?~*Kinyitom a szekrényt és keresek valami állásinterjúra alkalmas göncöt, természetesen nem afféle apácaruhát, gondolom nem olyan pultost keres aki nyakig be van bugyolálva, valami szexit keresek, mint valami randira, amin úgyis régen voltam már... szóval felöltözöm, sminkelek, belövöm a hajam és már indulok is le a faluba. Nincs még túl meleg, így a fekete-fehér kockás szövetkabátom is felveszem, nem akarok megfázni.*
~Vajon mit fog szólni?~*A levelemben elég szűkszavú voltam, igazából csak a lényeget írtam le, hogy hallottam az üres helyről, érdekelne és van némi művészi hajlamom is. Persze élőben nem vagyok ilyen szűkszavú, de a levélben nem akartam rizsázni. Majd nemsokára minden eldől. Belépek a Csárda ajtaján, majd leveszem a kabátom és felakasztom az első útba eső fogasra, aztán körülnézek, hogy látom-e valahol, mert kicsit előbb érkeztem, mint ami meg volt beszélve, nem szeretek késni.*
Öltözék

Nikolai

*Magabiztosan, mosollyal az arcomon érkeztem. Nikolai már nyilvánvalóan itt van, csak meg kell találnom, így hát szépen lassan vezetem körbe a tekintetem az itt lévőkön. A sarokban ül egy bibircsókos orrú, ősz, loboncos hajú elég csúnya boszorkány, egy szintén nem túl szimpatikus kinézetű idősebb férfival. Nem messze tőlük egy nagyon társaság nem túl józan állapotban.*
~ Kell ez nekem? ~*Magabiztosságom kezd alábbhagyni amikor is meghallom a nevem a pult irányából. Egyből a hang felé fordulok és teszek pár lépést, hogy közelebb kerüljek a sráchoz. Nyilván nem szeretném, ha az egész bagázs hallaná mit beszélek, na nem mintha túl lehetne kiabálni ezt a nyüzsit.*
- Úgy hallom nem láttál még te engem báli ruhában*Jegyzem meg némi kuncogással és bájos vigyorral mondandóm végén, miközben Nikolai arcát fürkészem. Ha látott volna báli ruhában tudná, hogy olyankor ettől sokkal elegánsabb vagyok. Remélem nem veszi sértésnek, hogy letegezem ebben a szituációban is. Nyilván nem fogok magázni egy velem egykorút, pláne úgy, hogy látásból ismerem is.*
- Gondoltam feldobom egy kicsit az estédet*Remélem nem veszi sértésnek, nyilván nem fogok rámászni, de azért ki ne örülne egy dekoratív hölgy társaságának?! Igen, tisztában vagyok a külsőmmel, azt is tudom, hogy nem vagyok egy rossz ember, mégse találok magamnak egy hosszú távú partnert. Ezért is vonzz ez a hely. Valamiért az volt az érzésem ide kell jönnöm, talán a sors, vagy ki minek nevezi. Persze vannak rossz érzéseim is, nem hallottam túl jókat erről a helyről, de a kíváncsiságom és az a bizonyos hetedik érzék ide hozott engem.*
- Én azt hittem a tulaj sosem dolgozik*Szólalok meg ismét, körbenézve, hogy látom-e valamelyik alkalmazottat vagy csak ő van itt az esetleges leendő munkatársak közül.*

Nikolai
*Fura ez a hely, nem vitás, de hátha valami jó sül ki ebből a spontán ötletből, hogy én majd pultos leszek. Amikor Nikolai közli, hogy nem jár bálba egy pillanatra eltűnik bájos mosolyom.*
~ Mi az, hogy nem?!~ *Nyilván nem fogok ezzel rögtön nekitámadni, elvégre ha minden jól megy ő lesz a főnököm, szóval egyelőre megpróbálom visszafogni cserfes kis számat.*
- Nyilván nem gondoltam pultosként így öltözni, elvégre nem vagyok én mindenre kapható. Szeretek nőies ruhákat hordani, de persze mindennek megvan a maga helye*Valahogy muszáj megvédenem magam. Lehet nem akart megbántani, de azért kicsit magamra vettem a dolgot. Azt hittem tetszik egy férfinak, ha az esetleges alkalmazottja szexis húz magára "első" találkozásukkor. Úgy tűnik tévedtem.*
- Értem*Bólintok egyet-kettőt miközben arról beszél, hogy neki még több dolga van, mint a dolgozóinak. Igazából ebbe bele sem gondoltam. Miközben hozzám beszél teljesen megközelítem a pultot és felülök egy bárszékre, természetesen a legközelebbire hozzá, csak nem veszi tolakodásnak.*
- Ez egy jó hír, bár nem hiszem, hogy hagynám magam.*Nyilván ő jobban tudja mire van szükség, hogy rend legyen, de azért nem szeretném ha alamuszi nyuszinak gondolna. Miközben beszélek végig az arcát fürkészem, néha belefúrom tekintetem az övébe, már ha engedi.*
-Sulival mennyire összeegyeztethető?*Nyilván mikor beléptem meg sem néztem a nyitva tartást, pedig gondolom meg kellett volna. A HV-mel majd lebeszélem én, hogy járok dolgozni és néha nem érek vissza takarodó előtt, nyilván meg fogja érteni, meg hát nem elsőéves vagyok, csak nem veszik annyira szigorúan.*
- Igaz a levélben nem említettem, de szívesen énekelnék néha egy-egy hétvégi estén, nem tudom mennyire lenne rá igény*És akkor bele a mély vízbe. Igen, némi hátsó szándékkal érkeztem ebből a szempontból. Úgy gondoltam, ha itt dolgozom csak megengedik néha a fellépést. Nem vagyok rászorulva, de így suli mellett nincs időm normális koncertekre és nagyon hiányzik. Szünidőben más, olyankorra a menedzserem mindig hoz nekem már fellépést, ahol kiélhetem  magam.*

Nikolai
*Nem szól rám amiért helyet foglaltam. Miért is tenné? Elvégre még nem dolgozom itt... még. Remélem azért ezzel a gönccel nem lőttem túl a célon és nem válok a szemében valami könnyen megkapható nőcskévé.*
- Rendben, akkor szólok annak aki megoldja*Nem vagyok egyébként nagy vitás. Nyilván nem szoktam hagyni magam, de ha ez kell ahhoz, hogy itt dolgozhassak nem fogok szájalni senkivel. Nyilván a vendég az első, legalábbis ezt hallottam mindig az ilyen helyeken dolgozókról, de vannak olyan helyzetek amikor már nincs más lehetőség, mint megválni a kötözködő egyénekről.*
- Ez igaz*Ezért nem foglalkozom suliidőben a hangfelvételekkel, koncertekkel, interjúkkal, mert az is nagyon fárasztó lenne*
- Komolyan? *Felvonom a jobb szemöldököm, majd arcomra kiül bájos mosolyom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemegy abba, hogy néha fellépjek.*
- Nem is kértem volna érte semmi, ez csak amolyan hiányérzet betöltésére szolgálna nálam*Próbálom neki elmagyarázni a helyzetet, bár lehet nem is érdekli, de akkor se tudom mindig befogni a számat.*
- Mikor jöjjek betanulni?*Gondolom azért lesz 1-2 nap amikor megmutogatják mégis mi hol van, meg mit hogyan készítenek. Elvégre még egy kávét is el lehet készíteni nagyon sok féle módon. Most először veszem le róla a tekintetem mióta vele beszélgetek, pillantásom a pult belső részére irányul. Már most próbálom memorizálni mi hol van. Szerencsére nagyon jó az emlékezőképességem, így szerintem könnyen bele fogok jönni ebbe a munkába.*
- Ja, még valami. Hogyan szólítsalak ezután?*Az igaz, hogy tudom a nevét, de most itt ő lesz a főnököm és azért szerintem ez alapvető tudnivaló.*

Nikolai
- Nyálas? Van az is egy-kettő, de akkor azokat majd csak már akkor tolom el amikor zárnánk*Jegyzi meg egy félmosollyal. Igen, azok a dalok tökéletesek altatónak, persze annak aki szereti nem az, így neki sem, de sajnos elég sokan nem szeretik a nagyon lelkis zenét.*
- Felőlem rendben, legalább jobban alszom majd estére*Szólalok meg ismét, majd le is pattanok a bárszékről, majd belépek a pult mögé, hogy betegyem a táskámat egy általam biztonságosan megítélt helyre. Igazából nincs benne sok érték, de ez az egyik kedvenc táskám és nem szeretném ha lába kélne.*
~ Pasik.~*Látom rajta, hogy élvezi a helyzetet, hogy ő itt a főnök és mindjárt jobb kedve lesz amikor felteszem a kérdést, hogyan is szólítsam. Ki ne élvezné? Én is örülnék, ha valahol én lehetnék a főnök. Majd meglátjuk mennyire jön be ez a pultosdi, aztán lehet meggyőzöm anyáékat, hogy nyissanak nekem Bagolykőn valami jó kis helyet.*
- Ahogy óhajtja Főnökúr*Az utolsó szót jól elnyújtom, hagy élvezkedjem. Minden bizonnyal amikor olyan kedvem lesz, csak a poénért is így fogom szólítani, persze a legtöbbször a nevén. Miután a legtöbb dogot tisztáztuk és nagyjából megmutogatta mit hol találok elköszönünk egymástól és mindenki megy a saját dolgára. Én visszasétálok a kastélyba, hogy álomra hajthassam a fejem, hiszen holnap dolgozom!*

Chuck
*Kicsit már szét vagyok csúszva így közeledve a nap végéhez, nem igazán vagyok hozzászokva a folyamatos talpaláshoz. Még szerencse, hogy a mosolyhoz annál inkább, így a legunszimpatikusabb vendégnek is széles mosollyal szolgálom fel amit kér. Szerencsére hamarosan letelik a munkaidőm, ez volt az első hetem, így elég sok napra beosztottak. Persze első két nap csak "tanultam", most már egész jól megy minden. Jó az egyensúlyérzékem, így a tálcákkal is könnyen bánok, nem egy nagy művészet, de igen, azért fárasztó.*
~ Kitartás, nemsokára léphetsz!~*Jelenleg mosogatással töltöm "szabad" perceim, hogy ne azután kelljen miután letelik a műszak. Szerencsére ma nem zárásig vagyok, mivel holnap korán kell kelnem így Niko volt olyan rendes és úgy osztott be, hogy jó legyen. Nem szeretném, hogy a sulira rányomja a bélyegét, hogy én most tulajdonképpen szórakozásból elkezdtem dolgozni. Pohármosogatás közben szemem sarkából látom, hogy valaki leült az egyik bárszékre a pult másik oldalán, így gyorsan megtörlöm a kezem és már oda is lépek, hogy rendelhessen.*
~Chuck!~*Egyből felgyorsul a szívverésem, sőt még a szavam is eláll amikor megpillantom ki ül a pult másik oldalán. Legszívesebben a nyakába ugranék így pulton keresztül, de nem teszem. A srác nem néz fel, én pedig nem szólítom meg, már sarkon is fordulok, hogy kitöltsem a kért italt. Amikor elkészültem odabiggyesztem az orra elé.*
- Egészségére, kíván még valamit?*Arcomra széles mosoly kerül, a mondandóm végét pedig nem bírom ki kuncogás nélkül.*
Öltözék

Chuck
*Szóval igen, már elég fáradt vagyok, kicsit sok ez nekem egyelőre, de már megbeszéltük a többiekkel, hogy ezentúl megpróbáljuk úgy csinálni a beosztást, hogy egyik nap jövök, másik nap pihi. Az sokkal korrektebb lesz, mint most, hogy már negyedik napja zsinórban jövök. Oké, hogy tegnap meg ma nem volt suli, de akkor is tanultam délelőtt, elvégre vizsgaidőszak van. Nyilván ez még rátesz egy lapáttal a fáradtságomra és némileg a feszültségre is ami benne van jelenleg. Nyilván ezért is várom annyira, hogy végre vége legyen ennek a napnak, vagy legalábbis a műszaknak.*
~ Na még egy kicsi...~*Konkrétan negyed óra és vége, persze hacsak nem lesz teljesen tele a hely, mert akkor nem hagyom itt a többieket, ennyi van bennem. Szóval ezt éreztem eddig, de amikor megláttam az ismerős arcot minden fáradtságom és idegességem elszállt, mintha bevettem volna valami pirulát, új érzések támadtak bennem.*
- Szia Chuck*Belemélyesztem tekintetem az övébe, látom, hogy ő is bajban van a szavakkal, nem csak én. Ki gondolná, hogy ő  sem tud megszólalni egy csaj közelében?!*
~ Vajon mi járhat a fejében?~*Csak erre tudok gondolni. Mosolyogva pislogok rá, miközben végigmérem gyorsban a tekintetemmel. Nagyon régen nem láttam, egészen pontosan a szakításunk óta. Akkor az volt a legjobb döntés amit tehettünk. Egy távkapcsolatnak nincs jövője, pláne ha az ember lánya egy igazi rocksztárral szeretne ilyen kapcsolatban lenni, akit körülrajongnak a nők. Tudtunk volna találkozni havonta egyszer, ráadásul még eléggé gyerekek voltunk. Így volt a legjobb. Legalábbis ezt hitettük el magunkkal.*
- Két vajsör lesz*Pillanatnyi merengésemből és csodálkozásomból egy mogorva hang riaszt fel. Már lépek is a csapolóhoz és kiszolgálom a cseppet sem szimpatikus és még csak nem is fiatalembert. Közben tekintetem néha visszatéved Chuckra.*
~ Igazi férfi.~*Kijelenthetjük, hogy felnőttünk. Miután kiszolgáltam a férfit még odaszólok Chucknak.*
- Pár perc és végzek*Mondom neki mosolyogva, jelezve ezzel, hogy remélem megvár, majd visszalépek a mosogatóhoz, hogy eltörölgessem az elmosott poharakat és visszapakoljam a helyükre. Közben néha odapillantok ahol Chuck ül, mintha félnék, hogy újra eltűnik.*

Chuck
*Lassan vége a műszaknak és én már alig várom, hogy visszatérjek a kastélyba a jó pihe-puha ágyikómba. Igen, az volt a tervem, hogy alszom egy jót, egészen addig amíg meg nem pillantottam Chuckot. Minden fáradtságom, minden álmosságom, minden nyűgöm elszállt, mintha nem is melóztam volna egész délután. A kezdeti sokkból az egyik vendég húzott ki, aki megzavart minket "társalgásunkba". Szerintem ez elég bunkóság volt, hiszen még szinte oda sem lépett a pulthoz máris türelmetlenkedett. Miután kiszolgáltam és fizetett, megtárgyaltuk Chuckkal félszavakban, hogy megvár, aminek én nagyon örülök.*
~ Vajon mi van most vele? Hogy telt el ez a sok idő?~*Igen, elég régen nem láttuk egymást, most mégis olyan mintha el sem ment volna. Előtörnek a régi érzéseim és madarat lehetne fogatni velem. Persze nem reménykedem semmi komolyabb kapcsolatban, inkább csak szívesen beszélgetnék vele úgy, ahogy akkor is. Tulajdonképpen ezért is hiányzott annyira. Nem, mint társ, hanem mint barát akivel lehet hülyülni, de ugyanakkor komoly dolgokról is beszélgetni. Remélem azért ma is le tudunk majd ülni és eltöltünk egy kellemes estét, már ha ő is szeretné.*
~ Vége!~* Az órámra pillantva látom, hogy letelt a műszak miközben eltörölgettem a poharakat és a múlton merengtem. Gyorsan el is szaladok az öltözőbe, hogy ledobjam a köpenyem és kihozzam a kabátom és a táskám. Egy gyors frizura, smink igazítás, két fújásnyi parfüm és már rohanok is kifelé. Miután bedobtam a kasszába Chuck italának az árát kilépek pult mögül hozzá.*
- Itt laksz?*Újabb sokk. Vajon mióta van itt? Hol lakik? Azt hiszem ez az este tartogat még meglepetéseket. Nem válaszolok a kérdésre, csak biccentek. Leteszem a táskámat, hogy fel tudjam venni a kabátom. Aztán indulhatunk is.*