37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 5. 21:19 | Link
Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 09:52 | Link


A fáradtság rám telepedett, hiszen előző este nem sokat aludtam, tekintve, hogy olyan hajnali fél három környékén kerülhettem ágyba. És mégis, ezen a hétfői napon dolgoznom kellett - azt hiszem, mondanom sem kell, hogy egy pillanatig sem tudtam összpontosítani a mai napon, sem a tanulásra, sem a ketrecpucolásra a Bestiáriumban.
Hogy miért nem mentem fel rögtön a kastélyba, és miért nem dőltem be az ágyba? Mikor kiléptem a munkahelyem ajtaján, zuhogó esővel találtam szembe magam. Lehunyt szemmel sóhajtottam egyet; ekkor rögtön beugrottak a tegnap történtek, aminek hatására akaratlanul is elmosolyodtam. Sebby... Khm. Koncentráljunk.
Végül elindultam, úti célomul pedig a Csárdát választottam; gondoltam, megiszok egy vajsört, hátha addigra elmúlik a zuhé, és megúszom egy kiadós tüdőgyulladás nélkül. Esernyőmet lerázva léptem be az ajtón (kissé vizesen), s szembesülnöm kellett az embertömeggel, ami fogadott odabent. Egy türelmetlen sóhaj kíséretében kértem ki az italom, s amint a kezemben tartottam a poharat, felmértem az ülőhelyeket, illetve azoknak hiányát.
Egy lányon akadt meg a szemem, akit látásból talán már ismertem is, tudtam, hogy eridonos; egyedül ült egy asztalnál. Fájdalmasan vettem tudomásul, hogy nincs más választásom, muszáj leülnöm egy ember mellé, hiszen üres asztal lényegében nincs - az eridonos volt az egyetlen, aki egyedül ült, mindenhol máshol nagy társaságok foglaltak helyet, úgyhogy egyértelműnek tűnt, hogy hozzá kell csapódnom.
Pár lépéssel ott termettem az asztalnál, és nem túl nagy lelkesedéssel kérdeztem meg;
- Szia. Bocs, leülhetek? Minden asztal tele van. - motyogtam bele az alapzajba; még az is lehet, hogy a lány nem értette, amit mondtam, annyira nem artikuláltam. Kissé el voltam gondolkodva, mondhatjuk így. - Szépvölgyi Richárd. - kezet nyújtottam. - Azt hiszem, már találkozhattunk a kastélyban.
Amint engedélyt kaptam rá, hogy leüljek, helyet is foglaltam, s leraktam az italomat az asztalra. Nem kell aggódnia, nem sokáig leszek itt, csak addig, amíg eláll az eső, már ha eláll.
Poharamat felemeltem az asztaltól, s kortyoltam a vajsörömből; ekkor azonban olyan dolog történt, amit még sosem tapasztaltam; az eddigi kellemes melegségérzet eltűnt, helyette a zajok kissé dobozossá váltak, az emberek körülöttünk nagyon távolinak tűntek, sőt, mintha be is lassult volna az idő. Hirtelen mozdulattal raktam le az italt, aminek egyáltalán nem volt más íze, mint szokott lenni. Mi a fene? Összevont szemöldökkel néztem körül; az emberek még mindig nevettek, de számomra minden megváltozott, minden hidegebb lett, minden távoli volt...
Nadinera néztem, s amennyiben ő is összezavarodott emiatt a furcsa jelenség miatt, s ez látszott is az arcán, rezignáltan sóhajtottam.
- Te is érzed? - kérdeztem fojtott hangon, ahogy körülnéztem. Valami drogot csempésztek volna az italunkba? Vagy jönnek a dementorok? Mi a fene van?
Egy furcsa sugallat miatt néztem hátra Nadine mögé; egy folyosót láttam, az ajtó résnyire nyitva volt, s szokatlan hangok szűrődtek ki onnan. Mi a franc? Összevont szemöldökkel próbáltam ültő helyemből belesni az ajtón, de nem láttam semmit. Nem hagyott nyugodni ez a furcsaság - egyáltalán nem olyan volt ez a furcsa közérzet, mintha mindjárt elájulnék a szívritmuszavaromtól, ilyet még sosem éreztem. Vészharangom azonban egyből bekapcsolt, s agyam kutatta a választ a "mi történik?" kérdésre.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 6. 09:57
Hozzászólásai ebben a témában


Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 6. 11:53 | Link
Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 Nadine a múltkori találka alkalmával, mikor Leonieval a Csárdában jártak egészen megbarátkozott a hellyel. Annak ellenére, hogy sosem fog a kedvencei közé tartozni, most egy kis kikapcsolódásra tökéletesen megfelelt. Egy vajsör, és egy nyitott könyv társaságában telepedik le az egyetlen üres asztalhoz. Csúcsidő van, bár lehet, hogy az emberek többsége csak az eső miatt jött be ide, mert nem akar megázni. Nadinenak ugyan van esernyője, de mégsem szeret esőben kint lapozgatni egy könyvet. Még bele sem kortyolt az italba, annyira belemerült hirtelen a könyvbe. Csak arra pillant fel, hogy valaki megáll az asztal mellett. Látta már a fiút a nagyteremben a rellonos asztalnál, el is mentek párszor egymás mellett, de még soha nem elegyedett szóba vele. Fiatalnak tűnik, szóval nem éppen mestertanonc körökben mozog, mint az eridonos.
- Szia, persze, gyere csak – kellemesen elmosolyodik még akkor is, ha látja, hogy talán Richárd nem vágyna társaságra. Könyvjelzőt csúsztat az olvasmányba, és félrerakva azt ő is bemutatkozik. - Nadine Rohr. Igen, nekem is ismerős vagy.
 A fiú érkezésével döbben rá arra, hogy ő bizony még hozzá sem nyúlt az italához. Ám amint hozzáér, libabőrös lesz a keze az érzéstől ami elfogja. Nem tudná megmondani, hogy mi az, de valami nem ugyanolyan, mint eddig volt. Egy kicsit olyan, mintha egy álomban lenne, belkortyol a vajsörbe, és kissé összeráncolt szemöldökkel néz körbe. Richárdon akad meg a tekintete, és bólint a fiú kérdésére.
- Valami... nem is tudom. Furcsa. - Válasza közben a rellonos arcát fürkészi, és rögtön hátrapillant, mikor látja, hogy valamin megakadt a tekintete. Egy résnyire nyitott ajtó. Nadine feláll a helyéről, így nem töri ki a nyakát a hátrafelé forgolódásban. Tétován tesz egy-két lépést az ajtó felé, majd visszafordul Richárdhoz.
- Megnézzük közelebbről is? - Egyszerű kérdés, lehet, hogy más elrohanna az ellenkező irányba, de az eridonost idegesítik a megmagyarázhatatlan, megoldatlan dolgok, és élete végéig azon rágódna, hogy mi volt az ajtó mögött. Pálcát vesz a kezébe, és úgy óvakodik közelebb még mindig különös érzéssel az ajtóhoz. Ha sikerül simán a közvetlen közelébe érnie, megtorpan és még vár mielőtt bármit is tenne. Azért reméli, hogy Richárd követi.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 6. 12:25 | Link
Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 12:40 | Link


Furcsa volt ez az egész, tudni akartam az okát, és hogy mégis hogy lehetne megszüntetni ezt az egészet. Nadine helyeselt, neki is feltűnt a furcsaság, de az emberek körülöttünk tovább nevettek, mit sem törődve a furcsa zajokkal, a kihűlt csárdával.
Ahogy néztem az ajtót, Nadine is megfordult, s felállt. Nem szabadna oda bemennünk. Hogy megnézzük-e, ezt kérdezte Nadine, de mielőtt válaszolhattam volna, belesett az ajtón. Felpattantam a helyemről, s pálcát rántottam, úgy próbáltam visszatartani az eridonost.
- Rossz előérzetem van. - közöltem végül, bár igazság szerint csak egyáltalán nem volt logikus számomra, hogy furcsa hangokat hallató folyosókra járkáljunk be, de igen, ilyen az, amikor az ember találkozik egy szangvinikus, kíváncsi jellemmel.
Azonban ahogy Nadine kissé kinyitotta az ajtót, egy folyosó tárult elénk, rengeteg ajtóval. Magasabb voltam a lánynál gyakorlatilag tíz centivel, úgyhogy a feje fölött néztem be a kísérteties helyre.
- Nem tetszik ez nekem. - motyogtam halkan, majd amint abbahagytam a beszédet, meghallottuk az emberi kiáltást. Eddig összehúzott szemöldököm és zavart arckifejezésem egyszeriben kisimult, s csak bámultam befelé a hívogató ajtóra, ahonnan hallottuk a szörnyű, segélykérő hangot.
Hátrapillantottam, gondoltam, talán még pár ember idejön, ha meghallja ezt a kétségbeesett üvöltést, de senkinek még csak fel se tűnt, sőt, mintha direkt nem akartak volna tudomást venni róla. Az emberek testtartása nem igazán változott, csak pár ember mutatott zavart gesztusokat, de lehetséges volt, hogy csak a beszélgetőpartnerük miatt tettek így.
Furcsa volt számomra, hogy egy fia pillantást sem kaptunk, még egy futó tekintet sem vetült ránk, pedig ott álldogáltunk egy folyosó előtt, amiből emberi üvöltés hangzott fel. Nem gondoltam volna, hogy az a fajta lett volna, mintha valaki rosszul lenne... Aztán egyszer csak elvágták az egészet, a harmadik ajtó elnémult.
- Szóljunk valakinek. - dobtam fel az ötletet, és ismét hátrapillantottam a távolinak tűnő embertömegre.
Hozzászólásai ebben a témában


Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 6. 13:17 | Link
Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 Az eridonos talán csak tényleg egy nyugodt délutánra vágyott volna, de úgy tűnik ez most nem fog összejönni. Megvan benne valami a testvérei Rohr-féle kíváncsiságából, talán nem is lóg annyira ki a sorból, mert rögtön elkezdi érdekelni az ajtó. Richárd hirtelen felpattanására meglepetten tekint a fiúra. Rossz előérzet? Csak túlzottan aggódik a fiú, nincs itt semmi gond. Vagy ezzel csak magát áltatja a hölgyemény? Szó nélkül hagyja, és visszatekint az ajtóra, ahol immár egy folyosó tárul eléjük, ahogy a mestertanonc kinyitotta az ajtót. Oké, már kezdi belátni, hogy a rellonosnak igaza volt, és tényleg nem éppen biztató a helyzet. Nadine nyugtalan, fürkésző pillantást vet Richárdra. Igazából lehet, hogy az egész csak egy rossz tréfa, de ha így is van, akkor a fiút elég jó színésznek kell elismerje.
- Ez már nekem sem igazán – válaszolja a fiú aggodalmára kicsit szorosabban markolva a pálcát. Most itt elvileg ő a rangidős, meg még büszke főnix is, nem tojhat be egy üres folyosótól. Összerezzen, ahogy meghallja a kiáltást, és követi a rellonos példáját, aki hátrapillant. De csak ekkor eszmél rá arra, hogy bizony úgy tűnik az ismeretlen hangja süket fülekre talált a csárdában.
- Itt valami  nagyon nincs rendben – jelenti ki határozottan, majd odalép egy férfihoz, és belebámul az arcába. Ekkor marad abba a kiáltás, így visszamegy Richárdhoz.
- Mire mi találunk valakit, aki segít, az illető meg is halhat. Vagy már... - nem fejezi be a mondatot, mert számára a hirtelen beállt csönd az ordításban vészjóslóbban hat, mint maguk a kiáltások. Márpedig ha valakinek segítség kell, ő nem fog ölbe tett kézzel várni. Igazság szerint jó lenne, ha Richárd itt maradna, még fiatalabb, talán nem kéne belerángatnia. De Nadine tisztában van azzal, hogy szüksége lehet a rellonosra.
- Maradsz vagy jössz? Én megyek – jelenti ki végül, és választ sem várva belép a folyosóra, egyenesen ahhoz az ajtóhoz, ahol a leghangosabb volt a kiáltás. Megragadja a kilincset, hogy ha nyitva van, akkor pálcát szegezve feltépje az ajtót.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 14:21 | Link


Neki sem tetszik valami, ejjha, újdonság! Micsoda meglepetés. Feszélyezetten néztem befelé, próbáltam kitalálni valami ésszerű megoldást. Nadine ellépett az ajtó elől, nem is néztem hátra, hogy mit csinál, csak bámultam befelé, és hallgattam az üvöltést. Gyanús. Valami... van.
Mikor beállt a csönd, s Nadine kifejtette aggodalmát, enyhén felvontam a szemöldököm, de még mindig gondterhelten néztem a lányra.
- Ha már meghalt, tök mindegy. - mondtam gyorsan. - Nem tudhatjuk, mi van bent. Veszélyes lehet.
Mert igen, engem a varázsvilágban már abszolút semmi sem lep meg. Dementor? Halálfalók egy random sarokból? Tudom, aktuálisan nem épp nagyon aktív a fekete mágia, de bármi előfordulhat. Ki tudja. Jobb mindenre felkészülni. Különben is, abszolút nem az én dolgom az, hogy valaki odabent ordít. Ezekbe jobb nem beleavatkozni, jobb távol maradni az ilyenektől. Amennyiben nem vagyok személyesen érintett, tehát nem én üvöltök, nem miattam üvöltenek, és nem egy hozzátartozóm az, nem vagyok köteles odamenni. Miért is lennék?
Nadine átgondolatlanul nyitotta ki az ajtót, s egy kérdés kíséretében lépett be a folyosóra. Hát ez a lány tiszta életképtelen, ez volt az első gondolatom. Egyedül, segítségkérés nélkül bemegy egy ijesztő folyosóra, ahol emberek üvöltenek? Nincs tisztábban azzal, hogy ez esetleg veszélyes is lehet?
- Ha baj van, üvölts. - közöltem végül. - Én hívok valakit.
Amúgy sem lett volna épp a leglogikusabb lépés az elsős kis bűbájaimmal bemenni egy ilyen veszélyesnek tűnő helyre; ötletem sem volt, hogy Nadine hányadikos, de ha ekkora önbizalommal sétál be, lehet, hogy már végzős, esetleg mestertanonc. Mindenesetre ő belépett, én pedig villám gyorsan a pultoshoz siettem.
- Valaki üvöltözik odabent a folyosón. - közöltem. - Segítséget kér.
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 6. 14:39 | Link
Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.

Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 6. 15:40 | Link
Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 A többi ember a csárdában még mindig furán viselkedik, ami nagyon zavarja Nadine-t. Zavarja, hogy más nem is akar tenni semmit, mikor valaki hallhatóan szenved. A lánynak nem éppen szimpatikus Richárd hozzáállása, még akkor sem, ha valahol pontosan tudja, hogy igaza van. Ha meghalt, nincs mit tenni.
- De azt sem tudod biztosra, hogy meghalt-e vagy sem, és akkor még van mit tenni, akár veszélyes, akár nem – Nad nem éppen veszekedős típus, de sosem volt közömbös, érdektelen a világ vagy más emberek iránt. Kicsit talán irigyli is azokat, akik ilyen könnyedén túl tudnak lépni a dolgokon. Ő túl sokat aggódik, túl sokat foglalkozik olyan dolgokkal is, amikkel lehet, hogy nem kéne. Ezért is hozza meg végül azt a döntést, hogy bemegy. Végtére is jól esik neki a rellonos felajánlása, hogy hív valakit, nem rossz ötlet, csak bólint egyet mielőtt elindul.
 Belépve az ajtón Nadine érdekes jelenettel találja szembe magát. Rögtön visszahúzódik egy kicsi és ezzel rá is döbben, hogy éktelen nagy szerencséje volt, amiért nem vették észre. Elég nagy felelőtlenség volt csak így berontani. A füleit hegyezve figyel a szavakra, amiket a megkínzottnak mondanak. Nem tudja, hogy mit is kéne csinálnia, nem valószínű, hogy két férfival is elbírna, hogy kiszabadítsa a szenvedőt. Csak abban reménykedik, hogy Richárd talál valakit, aki segít, és mihamarabb idehozza. Mikor meghallja a Crutiot, akkor akarna csak igazán tenni valamit, és már készül is a kábító átokra, hogy aztán rádöbbenjen, hogy képtelen felemelni a pálcát tartó kezét.
Szédül, és nem tudja mi az oka, igyekszik kifelé húzódni a szobából. Egyre rosszabb, már térdre esik, és mielőtt teljesen elhomályosodna minden, még bevillan a vajsör... talán abban volt valami? Nem tudja mit tehetne.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 20:52 | Link


Közöltem volna. Nyitottam volna a szám, de nem voltam képes megszólalni; csak hatalmas szemekkel néztem a pultosra, s olyan voltam, mint egy átlagos diák, aki épp kivárja a sorát. Mi ez? Nem tudok megszólalni... Próbáltam mozdulni, de kínosan fájdalmas volt, ahogy felemeltem a kezem.
Megfordultam, amíg még tudtam, és elindultam az ajtó felé, hatalmas léptekkel próbáltam átszelni a helyiséget. Csak Nadine érezte ugyanazt, amit én, és ha most én rosszul vagyok, ő meg ott van annál az ajtónál, bajban van... Szédülni kezdtem. El fogok ájulni... ha nem teszek valamit, el fogok ájulni.
Választás elé kerültem; ott volt a táskám a székre akasztva, amiben rengeteg gyógyszer volt a szívritmuszavarom és az egyéb betegségeim miatt. Beveszek valamit, és reménykedem, hogy hat, vagy megnézem Nadinet?... Másodperceim voltak csupán arra, hogy egy köztes megoldást válasszak, hiszen agyam tompult, szédülni kezdtem - táskámat nehézkes mozdulattal markoltam fel, ahogy elindultam a folyosó felé. Ha most ugyanaz történik vele is...
Kezeim a kilincsre nyomódtak, s éreztem, ahogy elhagyja az erő a testem minden egyes szegletét szép lassan; kiszáll a kezeimből (bénán csimpaszkodnak a nyíló ajtó kilincsén), a lábaimból (a földre esek), s hogy egyre jobban szédülni kezdek... fél szemmel felpillantottam, és megláttam magam mellett az eridonost. A táskám... hol a táskám...
Mivel rengetegszer voltam már rosszul rövidke életem során, elég jól tűröm az ilyesmit, mégis; karjaimat gyakorlatilag nem éreztem, pedig periférikus látómezőm észlelte, ahogy csapkodom velük. Hol a táskám?
Szédültem, alig láttam valamit, kis hangyák fedték el szépen lassan a látómezőmet. A táskám a fejem alatt van. Ráestem a táskámra. A francba... meg kell próbálnom valahogy... kinyitni...
Gondolataim lassan jöttek, s bár fel akartam emelni a fejemet, hogy valahogy (akár orral) kitúrjak egy gyógyszert, de nem ment; a hangyák elborították a látásom. Szemeim lecsukódtak.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 6. 20:59
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 10. 12:47 | Link
Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 18. 19:13 | Link


Felpattantak a szemeim, s fejemet ijedten kaptam fel; szédültem, fájt a szemem, de ösztöneim azonnal bekapcsoltak, hogy baj van. Pár pillanat múltán sikerült is felfognom, hol vagyok épp; a helyemen ülök. Odakintről még mindig beszűrődött az eső zaja, velem szemben Nadine ült. Italom előttem volt, pont, mint eddig, s ahogy rögvest hátrapillantottam, táskám érintetlenül lógott a székemen.
Tekintetem rögtön Nadine mögé kúszott, ahol egy ajtót sem láttam; szívem eszméletlen tempóban dobogott, ahogy még mindig igencsak feszülten és ijedten néztem körbe.
- Mi a franc...? - motyogtam ingerülten, ahogy felmértem a körülöttünk lévő embereket.
Micsoda? Teljesen össze voltam zavarodva, ahogy tekintetemet újra és újra körülhordoztam a helységen. Hogy... hogy kerültem ide vissza? Ájultan rogytam a padlóra, nem? Azonnal megnéztem az időt a karórámon, de nem telt el túl sok idő ahhoz viszonyítva, amikor legutóbb rápillantottam.
- Mi történt?! - kérdeztem feszülten pillantva Nadinera. Pár pillanat alatt rengeteg ötlet tódult az agyamba; kezeimmel megdörzsöltem kótyagos fejem. - Elaludtam?... Vagy...?
Rossz álom lett volna? Igen, egy ideje gyakori, hogy rosszat álmodok, bár azóta, hogy Jared... szóval, azóta nem fordult elő a dolog, de mégis. Lehetséges volna? Annyira valóságosnak tűnt, egy álmom sem szokott ilyen lenni.
Igen, valószínűleg elbóbiskoltam. Nem aludtam túl sokat tegnap este, ezért lehetett. Csak ez történhetett, hiszen nincs semmiféle ajtó Nadine mögött. De mikor aludtam el? Egy pillanatra sem emlékszem, amikor laposakat pislogtam, csak az összefüggő eseménysor van meg. Nyilván a lányt sem álmodtam, hiszen itt ült előttem. Hacsak nem egy álom ez az egész, persze; azonban ha rájövök, hogy ez egy álom, tudom irányítani. Itt azonban hiába gondoltam arra, hogy az asztal felemelkedjen, nem történt semmi, úgyhogy most ébren vagyok...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 18. 19:16
Hozzászólásai ebben a témában


Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 21. 19:23 | Link
Szépvölgyi Richárd és Mesélő
//Hatalmas bocsánatok mindenféle késlekedésért... Rolleyes//


 Mikor Nadine szemei felpattannak, rögtön körbefordul. Nem érti, hogyan került az asztalhoz ismét, holott éppen a padlón fetrengett, mert valami megmagyarázhatatlan rosszullét fogta el. Az emberek ugyanazok, az egész olyan, mintha mi sem történt volna. Hogyan lehetséges ez mégis? Tágra meredt szemekkel néz Ricsire. Most álmodott? Igaz, hogy szokott alvajárni, de akkor nem emlékszik semmire. Most pedig minden ott van a fejében. Hátrapillant, keresve az ajtót, kissé meg is emelkedik, de semmi. Na most valami nagyon nincs rendben, talán ideje lenne kivizsgáltatnia magát. Beleszagol az italba, de az ugyanaz.
- Gyűrű. Holló. Kard – ez az első három szó, ami kicsúszik a száján, miután Richárd is megszólalt. Megrázza a fejét. - Hogyan aludhattunk el egyszerre? Ez nem lehet véletlen. És az álom... túl élénk volt – nem találja a magyarázatot, és ez nagyon idegesítő érzéssel tölti el. Most már abban sem biztos, hogy most éppen nem álmodik. Nem mindig emlékszik az álmaira, sokszor van, hogy elfelejti őket, de ha olyan hirtelen ébred fel, mint ahogy most érzi, akkor azok meg szoktak maradni az emlékezetében. A pálcája után kutat, az még meg kell legyen, akkor minden rendben. Közben az embereket fürkészi, és egy szimpatikusabbnak tűnő nőt kérdez meg a szomszéd asztalnál.
- Elnézést, lehetséges, hogy az előbb itt elbóbiskoltunk? Nem nagyon vettük észre, ön nem látott valami szokatlant? - Próbál udvariasan érdeklődni, még akkor is, ha az idegen csak elküldi, vagy teljesen idiótának nézi. Egyszerűen nem talál magyarázatot, ami még mindig meglehetősen frusztrálja. Visszatér inkább Ricsihez.
- Veled álmodtam, ha ez tényleg álom volt. Lehet, hogy te is ugyanazt láttad? - Kérdez rá, hiszen a fiú is láthatóan zavarodott, és úgy tűnik ő is aludt.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 6. 21:33 | Link
Nadine és Richárd - záró

Még mielőtt a két fiatal megbeszélné a tapasztalatokat és elhagyná a csárdát, valamire figyelmesek lesznek. Az egyik asztalon egy újságra. Senki nem foglakozik vele, senki nem érdeklődik már iránta. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem friss, pár hetes darab lehet, a hírei már rég elavultak. Ahogy kinyílik a csárda ajtaja mégsem marad nyugodtan az az újság. A lapjai meglebbennek, karcos, éles hangot adva.
Ahogy a borítóhoz ér az újság, egy nagy kép válik láthatóvá. Alig mozog, egy temetést ábrázol, a hatásosság kedvéért. Zokogó özvegy, siránkozó rokonok, a háttér egy lehangoló temető. Felette pedig a hangzatos szalagcím: REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT HUNYT EL A MINISZTÉRIUMI DOLGOZÓ - A HARMADIK TÁMADÁS A HÓNAPBAN. Ha esetleg felkelti az érdeklődésüket a cikk, a támadások túlélői mindig egy magasabb, nyurga férfit emlegetnek, illetve egy alacsony, tömzsit. Nem emlékeznek az arcukra, hangjukra, nevükre sem, a legillimentorok sem tudnak segíteni. Még mindig keresik őket, mindenkit óvatosságra intenek.
De hetek óta semmi nem történt. Hetek óta semmi, de két héttel ezelőtt... megkínoztak és megöltek valakit.
Bizony-bizony. Most már tudatosulhat a fiatalokban, hogy amit láttak, nem álom volt.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed