A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=513648#post513648][b]Mesélő - 2015.09.05. 21:19[/b][/url]

Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=513787#post513787][b]Mesélő - 2015.09.06. 12:25[/b][/url]

Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=513870#post513870][b]Mesélő - 2015.09.06. 14:39[/b][/url]

Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.

Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=515724#post515724][b]Mesélő - 2015.09.10. 12:47[/b][/url]

Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=528456#post528456][b]Mesélő - 2015.10.06. 21:33[/b][/url]

Nadine és Richárd - záró

Még mielőtt a két fiatal megbeszélné a tapasztalatokat és elhagyná a csárdát, valamire figyelmesek lesznek. Az egyik asztalon egy újságra. Senki nem foglakozik vele, senki nem érdeklődik már iránta. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem friss, pár hetes darab lehet, a hírei már rég elavultak. Ahogy kinyílik a csárda ajtaja mégsem marad nyugodtan az az újság. A lapjai meglebbennek, karcos, éles hangot adva.
Ahogy a borítóhoz ér az újság, egy nagy kép válik láthatóvá. Alig mozog, egy temetést ábrázol, a hatásosság kedvéért. Zokogó özvegy, siránkozó rokonok, a háttér egy lehangoló temető. Felette pedig a hangzatos szalagcím: REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT HUNYT EL A MINISZTÉRIUMI DOLGOZÓ - A HARMADIK TÁMADÁS A HÓNAPBAN. Ha esetleg felkelti az érdeklődésüket a cikk, a támadások túlélői mindig egy magasabb, nyurga férfit emlegetnek, illetve egy alacsony, tömzsit. Nem emlékeznek az arcukra, hangjukra, nevükre sem, a legillimentorok sem tudnak segíteni. Még mindig keresik őket, mindenkit óvatosságra intenek.
De hetek óta semmi nem történt. Hetek óta semmi, de két héttel ezelőtt... megkínoztak és megöltek valakit.
Bizony-bizony. Most már tudatosulhat a fiatalokban, hogy amit láttak, nem álom volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531297#post531297][b]Mesélő - 2015.10.15. 15:08[/b][/url]

A csárda ma este is tele van, csakúgy, mint máskor. Talán abban különbözik a mai este a többitől, hogy ezúttal pletykára éhes és kíváncsi szemek, nem utolsó sorban pedig fülek várnak valami botrányosat. Bármit, amivel kivívhatják az iskola, de legfőképp az Edictum szerkesztőségének figyelmét és tiszteletét. Persze az iskola újságját sem kell félteni, a mai estén ugyanis egy szorgalmas tollforgató épp a sarokban ülve figyeli a bárpultnál elkezdődött eseményeket. A helyzet annyira nyilvánvaló: első látásra szerelem, ez azonban bizonyíték híján pusztán üres fecsegés. Legalább hat-nyolc szempár szegeződik Ethanre és Elizára, akik ebből úgy tűnik mit sem vesznek észre. Ahogy a lány közelebb lép, már lendülnek is a levegőbe a mobilok. A kamera alkalmazás megnyitva, régi típusú Canon fényképezők beállítva figyelnek az asztalon. A nagy pillanatra várnak. A szívdöglesztő rellonos mestertanonc és az ifjú, gyámoltalan szépség romantikus viszonya. Tökéletes cím. Bármi történjék is, az újságban nyoma lesz, annyi biztos.